Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-09 / 23. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. június 9. 6 Eredmények összegezése Pártunk közelmúltban tartott járási konferenciái — hazánk minden járásában mélyen ele­mezték a társadalmunk politi­kai, gazdasági és kulturális életének fejlesztésében elért eredményeinket. így volt ez já­rásunkban, a Nové Zámky-i já­rásban is. Mivel azonban a já­rásunk gazdasági életében a mezőgazdasági termelés főté­nyező, így magától értetődik, hogy a párt járási konferenciá­ja is főleg a mezőgazdaság helyzetével foglalkozott. Töb­bek között megállapította, hogy a járás mezőgazdasága a CSKP XIV. kongresszusa óta, figye­lemre méltó eredményeket ért el. A növénytermesztés szaka­szán elért fejlődést lényegében a termelés intenzitásának növe­kedése idézte elő és a hektár­hozamok emelkedésében, az új technológia következetes meg­honosításában, a fizikai munka részarányának csökkenésében jutott kifejezésre. A növénytermesztés fejlesz­tésének legfőbb tényezői közül csak néhányat említek meg. így például azt, hogy az utóbbi két év folyamán a szövetkezetek és az állami gazdaságok járásunk területén 956 hektárnyi terüle­tet termővé alakítottak, 1150 hektáron kiépítették az öntöző berendezések hálózatát és hek­táronként kétszázkilencvenhat kg tápanyagot juttattak minden hektárnyi területre. Szép ered­ményeket értek el a növények vegyszeres kezelésének fejlesz­tésében is. Míg 1970-ben csak 2R ezer 600 hektáron alkalmaz­ták a növények vegyszeres ke­zelését, addig 1972-ben már 39 ezer 500 hektáron. Szinte álta­lánosságban meghonosították a nagyhozamú búza-, árpa- és cu­korrépafajtákat és a nagyhoza­mú kukorica-hibrideket. A ga­bonafélék — beleértve a kuko­ricát is — kezelését és betaka­rítását szinte teljesen gépesí­tették, de nagy lépést tettek előre a takarmányok, a cukor­répa és a szőlő termesztésének gépesítésében is. Mint ismeretes, a CSKP XIV. kongresszusa rendkívüli figyel­met fordított a gabona-problé­ma megoldásának. Pártunk já­rási konferenciája — kiindulva a CSKP kongresszusa gazdaság­fejlesztési irányelveiből — fel­adatul adta a mezőgazdaságban dolgozó kommunistáknak, hogy a nagyhozamú szovjet búzafaj­ták következetes meghonosítása mellett, teremtsék meg az elő­feltételeit annak, hogy a járás szántóterületének legalébb hat­van százalékán gabonát ter­messzenek. Az eredmények arról tanús­kodnak, hogy ezek a feladatok nemcsak teljesítve lettek, ha­nem járásunk túl is szárnyalta. Hiszen 1972-ben a szántóterület 61,7 százalékán termeltünk ga­bonát, míg a hektárhozam az 1970-ben elért 32,3 mázsával szemben, 1972-ben 37,2 mázsá­ra növekedett. Elértük azt, hogy járásunk területén csak szovjet búzafajtákat termesztenek. Mezőgazdasági üzemeink szép eredményeket értek el a cukor­répa termesztésében is. Első­sorban is nagy jelentőséggel bír, hogy az utóbbi két év fo­lyamán 802 hektárral bővült a cukorrépa vetésterülete és az sem lebecsülendő eredmény, hogy a hektárhozam járási mé­retben — a két évvel ezelőtti 401 mázsáról, 464 mázsára nö­vekedett, s így járásunk Szlová­kiában az első helyet vívta ki magának. járásunk mezőgazdasági üze­mei megkülönböztetett figyel­met szentelnek a takarmányter­mesztésnek. El akarják érni 1975-ig azt, hogy a vetésterület ötezer hektárral való csökken­tése mellett, legalább húsz szá­zalékkal több takarmányt ter­messzenek. Magától értetődik, hogy járá­sunkban a szép eredmények mellett vannak fogyatékossá­gok is. Néhány mezőgazdasági üzemünk jóval szebb eredmé­nyeket érhetne el, mint amit elért. Ezért kiválasztottuk azo­kat a lemaradó mezőgazdasági üzemeket, ahol hatékonyabb segítségre van szükség és kör­vonalaztuk a politikai és szer­vezési intézkedéseket, amelyek — feltételezéseink szerint — a növénytermesztésben döntő for­dulatot eredményeznek már a folyó évben. járásunk növénytermesztési feladatai igényesek, de teljesít­hetők. Mezőgazdasági dolgo­zóink ismerik azokat a tudomá­nyos-műszaki előfeltételeket, amelyek optimális kihasználá­sával lehet teljesíteni a felada­tokat. Ezért meggyőződésből valljuk, hogy a járásunk mező­­gazdasági dolgozói hasonlóan, mint az utóbbi két év folyamán, az ötéves tervidőszak hátralévő éveiben is maradéktalanul tel­jesítik térmelési és gazdaság­­fejlesztési feladataikat. A takarmányok fonnyasztott tárolásának, szenázsolásának előnyei Az utóbbi években a mező­­gazdasági üzemeink a takarmá­nyok betakarításának és táro­lásának új módszereit alkal­mazzák. Ezek közé az új mód­szerek közé tartozik az is, hogy a takarmányokat konzerváló anyagokkal való kiegészítés nélkül, fonnyasztott állapotban, beton silógödrökben, fóliával takarva, légmentesen elzárják, illetve tárolják. Ennek a mód­szernek — tapasztalataink sze­rint — nagy előnye van a szá­rítással szemben. Elsősorban is megállapítot­tuk, hogy a gépesítés nagyobb arányú növelése nélkül korlá­tozni lehet a fizikai munka mennyiségét. Rájöttünk arra is, nogy ez a módszer lehetővé te­szi kedvezőtlen időjárási viszo­nyok mellett a takarmányok be­takarítását — ami nagyon lé­nyeges előny —, de ugyanakkor kevesebb veszteség is mutatko­zik. A takarmányok hagyomá­nyos — földön szárított mód­szere mellett általában a táp­anyag 20—40 százaléka veszen­dőbe megy. A takarmányuk — az évelő takarmányok fonnyasztott álla­potú tárolásának előnyeiről já­rásunkban már több mezőgaz­dasági üzemben meggyőződtek, így például a Koltai Efsz-ben is. Ebben a szövetkezetben a múlt esztendőben nyolcvan va­­gonnyi szenázst készítettek a tehenek részére. Nyilván ezzel is magyarázható, hogy járásunk területén ez a szövetkezet — az egyedenkénti és évi 4063 literes tejhozaminal — az első helyet vívta ki magának. Érdekes megemlíteni azt a tapasztalatpt is, amit időközben a lucerna­­szénára való átállással szerez­tek. A széna ugyanis a verseny­ben alul maradt a fonnyasztott állapotú lucernával szemben, ami a tejhozain csökkenésében mutatkozott meg. Ezért elhatá­rozták, hogy az idén 208 hektár lucerna termését tárolják az új módszer szerint, ami az előze­tes számításuk szerint a tejho­zamban 15—20 százalékos nö­vekedést eredményez. Ing. JOZEF MUDROCH, Nové Zámky TALAJJAVÍTÁS a košicei járásban A košicei (kassai) járásban a természet-okozta károk a növénytermesztésben évente többmillió koronára rúg­nak. A múlt gazdasági évben is alig volt mezőgazdasági üzem, mely ne szenvedett volna valamilyen kárt. Ezek­nek bekövetkezését persze a járás természeti viszonyai nagyban elősegítették, hiszen a víz évente többször le­mosta a domboldalak vékony termőrétegét. Csak a járás déli területén vannak jól művelhető földek, phol az eró­zió nem okoz kárt; azonban ezek erősen savanyú kém­hatásnak. A CSKP XIV. kongresszusa határozatainak a megvaló­sítása érdekében az illetékes minisztériumban behatóan foglalkoztak a mezőgazdasági földterület termőképessé­gének fokozásával. A minap a talajjavítási munkálatok­ról és a növénytermesztés fejlesztésének a lehetőségeiről Michal Repej mérnökkel, a járási mezőgazdasági igaz­gatóság vezetőjével beszélgettem. Arra voltam kiváncsi, hogyan váltják valóra a párt célkitűzéseit. — Járásunkban sokkal nehezebb gazdálkodni, mint Szlovákia egyéb területein. Nagyobb költséggel, keveseb­bet teremnek földjeink. Az érdekesség kedvéért elmon­dom, hogy a legutóbbi vizsgálat során járásunk talaja csak 1,5 százalék humuszt tartalmazott. Ezek szerint a talaj erősen savanyú, s ez nagyban befolyásolja a földek termőképességét. Ugyanis jóval az országos átlag alatt vagyunk. Földterületünknek csupán 15,8 százaléka kö­zömbös, a többi savanyú vagy erősen lúgos kémhatású. Járásunk Kelet-Szlovákiában egyike a legnagyobb me­zőgazdasági termeléssel foglalkozóknak. Ezért komoly, élenjáró szerepet játszik a földalap bővítése és minőségi javítása. Járásunkban nagyszabású meliorációs munkák folynak. A nem beruházási jellegű talajjavításra idén 21 millió koronát fordítunk. Szubvenciót adunk a rekul­tivációkra és a meszezésre. A vadvizek lecsapolására 27,7 millió koronát irányoztunk elő. Nem kevesebb, mint 104 kilométer hosszú kanálist kell építenünk. Ezzel a Moldvai-síkságon mintegy négyezer hektár földet te­szünk termővé. Az ötéves tervidőszakban a megjelölt területen 9145 hektár területet javítunk fel. 9 Mit tesznek a talaj termaképességének a fokozá­sára? — Járásunk mezőgazdasági üzemei 1971-ig kedvezőtlen helyzetben voltak. A mezőgazdasági termelés elmara­dottságának velejárói megmutatkoztak az évvégi zár­számadásoknál is. Ugyanakkor a múlt évben országszer­te tapasztalt pozitív jelenségek nálunk is megmutatkoz­tak. A kechneci, a budulovi, a Nová Bodva-i, a janíkyi és számos más szövetkezetben, valamint állami gazda­ságban országos szintű eredményt értek el. Mezőgazda­­sági üzemeink nagy gonddal végzik a talajjavítást. Járá­sunk területén a múlt évben a szántóföldnek 25 százlé­­kát istállótrágyázták, 5 százalékát zöldtrágyázták. Idén a földterületnek 28,1 szzalékát (15 514 hektár) istálló­trágyázzuk, háromezer hektáron pedig zöldtrágyázunk. Műtrágyát pedig szükség szerint használunk. A járásban 50 663 hektár földterületet kell az ötéves tervidőszakban meszezni. A legutóbbi három évben 18 558 hektáron végeztünk meszezést, de további 32 105 hektár vár meszezésre. Az idén nagyon szépen haladtak a talaj meszezésével a Veľ­ká Ida-i, a valalikyi, a turűai állami gazdaságokban és a janíkyi, a mokraneci, a komárovcei, a čečejovcei, a rozhanovcei és a novávanyi szövetkezetben. Ha Nová Bodvón felépül a szövetkezet mészégetője és darálója, akkor a meszezési feladatokat még sikeresebben telje­síthetjük. Ezt a mészdarálót még őszön üzembe kell he­lyeznünk. A következő évben a szomszédos járás mező­­gazdasági üzemeit is elláthatjuk piészporral. Ha telje­sítjük feladatunkat, akkor az ötéves tervben a hektár­hozamot mintegy harminc százalékkal növelhetjük. Eh­hez pedig minden feltétel adva van, mert a mezőgazda­­sági üzemekben nagyon alaposan foglalkoznak a talaj­­javítással. Ezt tapsztalhattuk az évzáró közgyűléseken is. —illés— Szaktudás luánva - avagv büntetendő csetehmenv? Őszintén megvallom, hogy a tény­állás Ismeretének hiányában nehezen tudnám eldönteni, hogy a gyapjú ér­tékesítésével kapcsolatos kérdésben a vrbovkai Efsz-nek- avagy a Felvá­sárló és Ellátó Vállalat Veľké Krtiš-i üzemének van-e igaza? Abból a cél­ból azonban, hogy a jövőben a gyap­jút termelő gazdaságok elejét vehes­sék hasonló szomorú eseteknek, s így ne történjenek olyan következtetések mint az említett szövetkezetben, ahol a juhtenyésztés jövedelmezőségének átmeneti csökkenése miatt a törzsál­lomány leépítésével számolnak, szük­ségét érzem, hogy e vitakérdéshez véleményt nyilvánítsak. Elsősorban is megjegyzem, hogy ma, amikor istálló- és műtrágyagon­­riokkal küzdünk, helytelen olyan in­tézkedéseket tenni, amelyek a leg­gazdaságosabbnak bizonyuló trágya­termelési állattenyésztési ágazat le­építését szolgálják. A vrbovkai szö­vetkezet nagykiterjedésű legelővel rendelkezik, tehát vitán felül áll, hogy ott a juhtenyésztést nem korlá­tozni, hanem fejleszteni kell, annál is inkább, mert aránylag kis termelési költséggel, nagymennyiségű szerves­trágyát tudnak termelni. Nagy László mérnök panaszából vi­lágosan kitűnik, hogy viszonyaik kö­zött a gyapjú ára ingadozik. Mi lehet ennek az oka? Talán a szakismeretek hiánya? Vagy a szerződések feltéte­leinek megszegése? Úgynevezett spe­kuláció? amely a büntetőtörvény­könyv 117. §-ába ütközik? Nehéz len­ne a helyzet alapos ismeretének hiá­nyában erre a kérdésre válaszolni. Ugyanis a cikkből nem tűnik ki, hogy az eladott gyapjú redementje, a gyapjú értékelésének legfontosab’. HOZZÁSZÓLÁS A „FALRAHÄ tényezője milyen volt. Tudni kell ugyanis, hogy a természetes szennye­zettségben lenyírt gyapjúnak csak 15—50 százaléka dolgozható fel, míg a súly többi része vízből, gyapjú zsír­ból, faggyúmirigyek beszáradt vála­dékából, porból stb. tevődik össze. A hírneves juhászati szakértő, né­hai dr. Schandl József, egyetemi ta­nár a legfinomabb posztógyapjas me­­rinók bundáját 21—26, a szövetgyap­jas merinőkét 25—32, a fésűs gyapja­sokét 27—36, a cigájákét 32—40, a racskákét 45—50 százalékos redemen­­tűnek értékelte. Érdemes megemlíteni Schandlnak azt a megfigyelését is, amely szerint egyazon juhászaiban a redement egyik évről a másikra 1—2 százalékos inga­dozást is mutathat. Ugyanis a csapa­dék viszonyok, poros utak, hőmér­sékleti ingadozások, az istállók hő­foka, a nyírás idején uralkodó időjá­rás kihat a redement alakulására. Nem ismerjük az eladott gyapjú fi­nomságát sem, amely ugyancsak dön­tő tényező a minőség megállapításá­nál. A múltban a finomságot, vagyis a gyapjúszálak átlagos vastagságát mikronokban, azaz ezredmilliméterek­­ben, vagy betűjelzéssel fejezték kt. Például, ha az átlagos szálátmérő 16, vagy kevesebb mikron volt, akkor a szortiment jelzése AAAA, ha 21 mik­ron akkor A/AA volt. Ez a minőség a szöveten is fel volt tüntetve és ha­misítása büntetendő cselekménynek minősült. A gyapjú minőségi értékelésére ré­gebben az alábbi tudományos megál­lapítások szolgáltak: 1. Posztógyapjúnak minősítették a IYT BORSÖ“ ClMÚ CIKKHEZ rövidfürtú gyapjút sűrű ívelődéssel, nagy rugalmassággal, simulékonyság­gal és főleg nagy zsugorodó képes­séggel. 2. Fésűs gyapjúnak azt Ismerték el, amelynek fürthossza legalább 6 cm volt, s nagy szálkiegyenlítettséggel, erősséggel, tiszta belszerkezettel, te­kintélyes nyújthatósági és ívelődésl tulajdonságokkal rendelkezett. 3. A szövetgyapjú a maga sajátos tulajdonságaiban a két előbbi között áll. 4. A fésülhető szövetgyapjúnak leg­alább 4 cm átlagos fürthosszúsága volt. 5. A báránygyapjú erősebb fényű, lágyabb és símulékonyabb, lazább szerkezetű, magasabb redementú, de kisebb erősségű, mint az anyáé. 6. A hízott ürügyapjú pedig rövl­­debb fürtű, 3—4 százalékkal kisebb redementú mint az anyáé. Ezért for­galmi értéke az anyagyapjú értékének csak 75—85 százalékát tette ki. Ezért a múltban a gyapjú eladásnál külön kötlevélben állapították meg a hízott ürük gyapjújának vételárát. 7. A íiaslábgyapjú nem más, mint a hasról és a lábakról lenyírt, tövig szennyes, rövidfürtű, aránylag érték­telen gyapjú. Ennek rendszerint csak 8—10 százaléka tényleges gyapjú, te­hát redementje alacsony (12—15 szá­zalék) s így értékesítési ára is a tény­leges gyapjú árának csak 50 százalé­kát érheti el. Magától értetődik, hogy az átvevő mindezeket a tényezőket már bekalkulálta az átlagárba. 8. Kétnyíratú gyapjú (félévenként, mondjuk novemberben és májusban lenyírt s így rövidfürtú) körülbelül 25 százalékkal kisebb értékű, mint ugyanazon juhállomány egész évi nö­vésű gyapjútermése. Ezzel szemben a kétszeri nyírásra csak 10 százalékkal több tisztagyapjút ad a juh, mint az egyszeri nyírás esetében. 9. Éretlen gyapjúnak nevezzük azt, amit 8—11 hónap után nyírtak le, fé­sülésre kevésbé alkalmas, így értéke is jóval kisebb. 10. Borgyapjú a leölt juhok bőréről lenyírt bunda, amely fürtrövidsége és vegyes minősége miatt 20—25 száza­lékkal kisebb értékű, mint az élőju­­hokról lenyírt. Természetes, hogy a gyapjú értéke­lésének a fentieken kívül egyéb köve­telményei Is vannak. Az értékminősé­gét befolyásolhatja a gyapjú nyírása, tárolása, szállítása és természetesen az is, hogy eladás előtt a termelő üzem — az említett- tényezők figye­lembe vétele mellett — hogyan cso­portosítja az árút. A fentiekből tehát kitűnik, hogy nem Is olyan könnyű ebben az igazán közérdeket érintő kérdésben tárgyi­lagos véleményt mondani. Annyit azonban szeretnék megjegyezni, hogy a juhállomány törzskönyvezésével ele­jét vehétnénk a hasonló panaszoknak, tehát annak, hogy a minősítés ala­csony színvonala miatt a termelőnek avagy a társadalomnak kára kelet­­kezzeii KMOSKÖ LÁSZLÖ, mérnök Л tapasztalatok arra utalnak, hogy ” a bonyolult kérdések nyilvános megvitatása, a különböző vélemények összeegyeztetése mindig hasznosnak bizonyult. Ezért én is hozzászólok ahhoz a kérdéshez, amit Nagy László mérnök, a Vrbovkai Efsz zootechni­­kusa vetett fel. Kiindulok abból, hogy a vrbovkai szövetkezetnek nagyterje­delmű legelője van. Persze annak mi­nőségét nem ismerem. Az a javasla­tom, ha ez a nagyterjedelmű legelő jó minőségű, vagyis megfelel a szarvasmarha-legeltetésre, akkor a kisjövedelmű juhtenyésztést korlátoz­zák és honosítsák meg a lcgeltetáses szarvasmarhatenyésztést, amely jóval jövedelmezőbbnek bizonyul. Ami a gyapjú átvételét illeti, Illet­ve az értékesített gyapjú felvásárlási árában mutatkozó lényeges különb­séget 1971 és 1972-es évek termése között, a vrbovkai zootechnikus pa­naszát megkésettnek tartom. Vélemé­nyem szerint módjukban állt volna az eredeti minősítést az illetékes szer­vek közreműködésével felülvizsgál­tatni, s így a nézeteltéréseket kikü­szöbölni. Mivel a minősítés felülvizs­gálata nem történt meg, így nehéz eldönteni, hogy milyen megkárosítás érte a vrbovkai szövetkezetét. Hiszen az is lehetséges, hogy 72-ben a minő­ségi normákhoz igazodva, 71-ben pe­dig azok mellőzésével, a szövetkezet részére kedvezően minősítették a gyapjút. Az elvszerű vita soha nem káros Tudomásom szerint a gyapjú felvá­sárlási ára nem módosult. A gyapjút azonban osztályozzák, és a minőségi osztályba való sorolást döntő mérték­ben befolyásolja az, hogy milyen a szál vastagsága, finomsága és egyéb tulajdonságai. Ezt mikronokban feje­zik ki. Például a 16 mikronos gyapjú A osztályba, míg a 60 mikronom fe­lüli F osztályba sorolható. Nem sza­bad elfelejteni, hogy a gyapjúnak sok értékmérő tulajdonsága van. így például a gyapjúszál választéka (szor­timentje), hosszúsága, színe, simulé­konysága, rugalmassága, erőssége, a bunda tetőzöttsége, belszerkezete, a gyapjúzsír mennyisége és minősége stb. A termelőnek legalább ennyit tudnia kell a gyapjúértékesítés lehe­tőségeiről. Persze nem feltételezem, hogy Nagy László mérnök, akinek feltételezhetően gazdag szakismeretei és tapasztalatai vannak az állatte­nyésztésben, ezeket a tényezőket nem ismeri. Azt azonban tudom, hogy gyakran olyan dolgozók is megvan­nak bízva a gyapjú átvételével, s így a minőség meghatározásával, akik ahhoz vajmi keveset értenek. Véle­ményem szerint tehát az lenne a he­lyes, ha a felvásárló és ellátó válla­lat járási üzemének igazgatósága eb­ből a szempontból is megítélné a helyzetet, tehát felülvizsgálná, hogy a megbízott dolgozója fel volt-e ké­szülve arra, hogy mint szakavatott személy a valóságnak megfelelően minősítse az átadott gyapjút. Egyéb­ként a felvásárló üzemnek módjában áll megállapítani azt is, hogy jogos vagy jogtalan a vrbovkaiak panasza. A felvásárló ugyanis az árúcsere kap­csolatokban közvetítő szerepet tölt be, s így természetes, hogy mint to­vábbi eladónak a kereskedelmi part­nerként szereplő átvevő ugyancsak minősíti az áruját. S ha a felvásárlási minősítés nem egyezik a járási felvá­sárló üzem, mint további értékesítő, illetve eladó gyapjúárujának újabb, tellát magasab színvonalú minősítésé­vel, vagyis abban az esetben, ha a tovább adott gyapjú átlagminősége magasabb fokot ért el, mint a terme­lőtől felvásárolt gyapjú átlagminősé­ge, úgy a termelők valamelyike — elsősorban is nyílván az, amely pa­naszt emelt — megvan károsítva. Végeredményben tehát arról van sző, hogy felül kellene vizsgálni, hogy a felvásárló üzem a múlt év első felé­ben mennyi gyapjút és milyen minő­ségben vásárolt fel, s azt összeegyez­tetni az általa tovább értékesített áru mennyiségével és minőségével. így világossá válna az is, hogy a felvá­sárló mennyit fizetett ki a felvásárolt gyapjúért és az újabb értékesítés, va­lamint az azzal járó átminősítés kö­vetkeztében mennyit kapott. Persze ez egy eléggé komplikált és igényes feladat. Kérdés tehát, hogy a vita tárgyát képező eset megéri-e a viszo­nyok bonyolítását és további izgalmak előidézését. Az eset véleményem sze­rint inkább tanulságként szolgálhat mindannyiunk számára, vagyis figyel­meztet: ha úgy érezzük, hogy az árunk minőségi osztályba való soro­lásakor sérelem ért bennünket, akkor időben intézkedjünk és kérjük a mi­nősítés felülvizsgálását. ÄDÄM LAJOS, Petrovce

Next

/
Oldalképek
Tartalom