Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-02 / 22. szám
KO'tEöPL Ул&ШЛА A lazacállomAny JAVÍTÄSA MESTERSÉGES NEVELÉSSEL Ä keltetéshez Svájcban az ikrákat víztartályban elhelyezett dróthálós kosarakba teszik. Az etetést 5—6 héttel a kelés után finomra aprított májjal kezdik el, amihez 2—3 hét múlva emelkedő arányban granulált száraz keverSklakarmányt kevernek. A fiatal halakat gyakran és kis adagokkal etetik. Ha a halak már jól esznek, akkor 2—10 méter átmérőjű tavakba helyezik őket, ahol az első nyarat töltik. A második nyarat 10—30 cm mély, 60—70 négyzetméteres tavakban töltik. Itt a vízáramlást rotációs testekkel oldják meg. Kétéves korban a kis lazacokat tisztavizű folyókba eresztik ki. Magas fehérjetartalmú granulált keveréktakarmánnyal 1:1,5-ös takarmányhasznosítást érnek el. Nagyon fontos a kelés és nevelés idejében a higiéniai szabályok pontos betartása. —sz— VILÁGÍTÓ CSODACSALI A különféle külföldi újságokban és folyóiratokban erősen reklámozzák a „Fluolit“ nevű világítócsalit, amelynek a használata csodálatos fogási eredménnyel jár. A hirdetés szerint ez az a csodacsali, amivel rövid idő alatt ki lehet fogni a vízből az összes halat, s ezért — állítja a reklám — Amerikában természetvédelmi okokból betiltották a használatát! Ezek után a horgászok sokan fordultak azzal a kérdéssel az NSZK természetvédelmi hivatalához, hogy ott szabad-e ennek a csalinak a használata, illetőleg nem ütközik-e törvénybe? A szövetségi kutató intézet aztán felvilágosította az érdeklődőket: nyugodtan használhatják, csak ne számítsanak a hirdetésben hangoztatott eredményre. A „Fluolit“ anyagában egyébként a legfontosabb egy bizonyos világító festék, az csak akkor világít egy ideig, ha előzőleg huzamosabban megvilágították. (King—Fischer) Kedvenc csukúzőhelyem volt a sással és náddal szegélyezett, tündérrózsa levelekkel és gyönyörű virágokkal borított keszegfalusi nagykanálisnak a megy ercsi és a keszegfalusi szivattyútelep közötti része. Ez a festői kanális végnélküli pusztaságokon folyt keresztül. Ezen a helyen ősszel és télen hatalmas viharok szántották, tépdesték a tájat és tették kíméletlenül elviselhetetlenné a horgászok ottlétét. Ilyenkor aztán már csakis olyanok mint ml voltunk — Szalay Béla barátommal és egy két bennszülött keszegfalusi horgásszal — dacoltunk a természet zordságával. Tavasszal megint ragyogó napfényben fürdő, kellemes rónává változott e táj. Friss zöld fű borítja itt ilyenkor a vidéket, mintha egy láthatatlan kéz különféle színű és illatú virágokkal hintette volna tele, amelyeken hemzsegnek a méhek és a bogarak. Nyáron viszont e nagy füves rónaság kiszárad s ekkor megint megváltozik a képe. Ilyenkor állatvilága is más. A száraz fűszálak közölt zizegnek az izmoslábú fürge szöcskék. Közöttük- ilt-ott mezei pockok suhannak el. Fölöttünk a nagy forróságtúl felmelegedett levegő tengerként hullámzik. Ezt a jelenséget az itt legeltető öreg pásztorok délibábnak nevezik. Mondogatják hogy itt néha falvak tornyai vagy hajók is megjelennek a levegőben, figyeljem csak meg. Ezen a rónaságon kanyarog ma is a nagy csatorna, bár régi formáját itt-ott megbolygatták már. Szívesen jártak oda a csukázás nemes sportját kedvelő horgászok. Köztük én is, és nem egyszer mentem innen haza szép csukákkal megrakodva. így volt ez azon a nevezetes júliusi napon is. Reggel a napkeltével egyidejűleg vetettem be a csukázókat, melyeknek különféle színekben pompázó úszódugői méltóságteljesen úszkáltak a tükörsima víz felületén. Nem is panaszkodhattam, mert a kapások sem maradtak el. Fogtam is egymásután vagy ha-thét szép csukát. Elégedett is voltam velük. Aztán nem bántam, hogy elüllek a halak és nem volt több kapás. El Is szunyókáltam. Tudtam, hogy ennél egészségesebb dolog nincs a világon, hiszen itt bőven szívhatja magába az ember a napsugaraktól átitatott tiszta oxigéndús levegőt. Ez kell a városi tüdőnek. Talán félórás alvás után felébredtem és figyeltem. Minden átadta magát a napfény élvezetének. Szabad szemmel láttam, ahogy a csukák lustán hűsöltek a töklevelek alatt és csak akkor mozdultak, amikor a nagy leveleken napozó leveli békák egyike-másika ugrott. A máskor vidáman úszkálgaló vörösszárnyú keszegek és sügérek is elrejtőztek a vízalatti sás sűrű bozótjaiban. Nem is csoda, hogy ismét az alvás kísértett. De hogy ezt elkerüljem, többször egymásután megmártottam magam a kanális langyos teaszagúra emlékeztető tiszta vizében. Aztán gondoltam egyet. Horgaimat friss kiskeszegekkel csaliztam fel és elindultam a kanális partján felfelé egy kis felfedező útra. Meglesni a parti üregekből néha előmerészkedő liódpatkányokat, meg a kanális vizét cikk cakkos úszással keresztülszelő vízisiklókat és a parti nádas ágaira szálló szebbnél-szebb szitakötőket. Vagy félórás mászkálás és bámészkodás után visszatérőben voltam, amikor a távolból hangos gágogásra és vízfröcskölésre lettem figyelmes. Ez riasztott fel álmodozásaimból. Siettem visszafelé olyannyira, hogy az utolsó ötven-hatvan métert már futva-rohanva tettem meg. Minden idegszálam jelezte, hogy sietnem kell, mert valami baj van a horgaim körül. Futás közben az iszapos és füves parton megbotlottam és nyakig csúsztam a kanális vizébe. De az ilyen csekélységet észre sem vettem. Aztán elértem az utolsó kanyarhoz, amely ezldáig eltakarta szemeim elöl azt, amit látni szerettem volna. Olyan mulatságos és egyben ijesztő látvány fogadott, ami megérdemelte volna, hogy filmre vegyék. A levegőben egy jól megtermett gúnár csapkodott szárnyával és maga után vonszolta egyik bambusznyelemet, amelytől szabadulni sehogy sem tudott. Az történt ugyanis, hogy amíg én a horgaimat őrizetlenül hagytam, addig ez a nagy gúnár erre úszott és libaszokás szerint a víz alatt keresgélt. Rátalált a horgomra erősített kis keszegre és azt bekapta. Lenyelni azonban nem tudta, mert a háromágú szakállas horog beleakadt a csőre belső részébe, és így fogva maradt. A hosszú, nyelet kétségbeesetten cipelte magával, szárnyaival pedig hol a vízben, hol a levegőben csapkodott, miközben ijedten gágogott. Nem tudtam sokáig tétlenül nézni vergődését. Belevetettem magam a vízbe. Sok birkózásba és fáradságba került, amíg le tudtam őkéimét fogni és szájából a horgot óvatosan kioperálni. De sikerült. Szegény gúnárom még sokáig jajgatott és nyugtalankodott. Majd óvatosan vízre fektettem s azon méltóságteljesen tovaúszott. Remélem tanult a történtekből és többé nem kapott rá a csukázó horogra. Én is gazdagabb lettem egy tapasztalattal. HOLCZER LÄSZLÖ, Komárno (Komárom) 250 kilós harcsa Volt szerencsém már látni egynéhány nagy harcsát. A galante! járásban a legnagyobb harcsát Szabó Aladár, a Horné Saliby-i (felsőszeli) lakóhelyű horgásztársam fogta 10—12 évvel ezelőtt, amely 68 kg-os volt. A Szlovákiai Horgászok Szövetségének galantai helyi szervezete 1981-ben a Vágban 120 méteres hűzóhálóval 5 darab 40 kilós harcsát fogott. Azóta ilyen nagy harcsát nem is láttam. A szakkönyvek szerint a legnagyobb harcsát a Dunában fogták. A súlya 250 kg volt. Krajesovics Ferdinand, Galauta (Galánta) Horgász-teendők — joniüs — Június 16-án, hajnali 3-órakor kezdődik a „nagy“ horgászidény, amely a következő év március 15-ig tart. Az idény főleg ponty, keszeg, dévérkeszeg, harcsa, angolna és compó horgászatával kezdődik. Csaliként a pontyra főttburgonyát, tésztafélét, főttborsót, vagy trágyahernyót alkalmazhatunk. A dévérkeszeg szívesen rákap a gerslire, a tésztafélékre, a rovarlárvára és a gilisztára. A keszeg megakasztható cseresznyére, meggyre, hernyóra és műlégyre. A harcsa és az angolna kishalra fogható. A pisztrángos vizeken rendszerint június a legeredményesebb hónap. Júniusban, júliusban és augussztusban a horgászat napi 3—22 óra közötti Időben engedélyezett. —k— Gúnár a csukázón $. SZÁM 1973. JŰNIÜS 2. »ratislavában 1973. már■*' cius 24-én a Szlovákiai Vadászok Szövetsége központi székházának tanácstermében zajlott le a Magyar Vizslát Tenyésztők Klubjának alakuló közgyűlése. A gyűlést Imrich Makara a SZVSZ ebtenyésztési szakbizottságának elnöke vezette. A Csehországi Vadászok Szövetsége részéről jelen volt Vladimír Cerný, valamint Vladimír Dušánek a Rövidszőrü Vizslát Tenyésztők Klubjának elnöke. A Szlovákiai Vadászok Szövetsége részéről Koloman Slimák, mint a Drőtszörű Vizslát Tenyésztők Klubjának elnöke volt jelen, kinek ezúttal Is köszönetét mondunk á magyar vizsla tenyésztése és az új klub megalakulásának érdekében tett fáradozásáért. Az újonnan megalakult Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja vezetésének teljes munkájára a következő elvtársak kaptak megbízást: Lukász Péter elnök, MUDr. Forgáö Stefan alelnök, Tóth Lajos titkár, MUDr. Mészáros Sándor tenyésztési felelős, Bedák Sándor ökonőmus, Hrnčiar Stefan kiképzési megbízott, Chlup Alexander, törzskönyvvezető. A Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja magába foglalja a rövid- és a drótszőrű magyar vizslát tenyésztők táborát. A klub megalakulásának célja az volt, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordíthassunk az országon belül ma már elég szép számban tenyésztett rövid- és drótszőrű magyar vizsla állománynak. Fokozni szeretnénk ezen vizslafajta munkaképességét, s az újabb genetikai ismeretek alapján tovább nemesíteni fajtajellegét. Javítani kívánjuk a speciális munkavizsgákra történő felkészülést, továbbá céltudatos szelekció segítségével kiváló munkaképességekkel rendelkező egyedeket óhajtunk keresni és tenyészteni. Mindezek segítségével igyekezünk majd elérni, hogy a kiváló vadászati hajlammal rendelkező vizslafajta legjobb egyedei felsorakozhassanak a hazánkban nagyszámban tenyésztett cseh és német vizslafajták egyedei mellé a magasabb színvonalú versenyeken is. Bővíteni kell a tenyészkanok és szukák csoportját, ami majd az utódok minőségét vonja maga után. A klub nagy gondot fordít majd magyar vizsla állományunk vérfelfrissítésére. Ennek érdekében szoros kapcsolatot teremt magyarországi sporttársainkkal, akik ezen a téren segítségünkre lehetnének. Szorosabbra fűzi baráti, sporttársi viszonyunkat, főleg a nemes versengés terén, s így lehetővé teszi vizsláink részvételét a fajtán belüli speciális munkaversenyeken. Egy, esetleg nemzetközi vizslaverseny megrendezése hasznos tapasztalatcseréhez és vizslatartéink kiképzési képességeinek és baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez vezetne. Örömmel látnánk és juttatnánk célhoz egy ilyen kezdeményezést. Ezen a kynológia! versenyen kimagasló tehetséget igazoló egyedek azután résztvehetnének a magasabb színvonalú, nagyobb konkurrenciával rendelkező kynológiai rendezvényeken, hazánk területén. Vagyis mindA TARTALOMBÓL Q Működik a Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja © Látóhatár ® Területi lövészversenyek 0 Búcsú az emlékek világától ® Sikeres szárnyasvadtenyásztés ® Vadászatról vadászoknak © Nyúl a fa tolón A Az éltető víz A és levegő A A halak emésztésének sebessége A A csukák védelmére A Szót kérnek A Külföldi vizeken A Gúnár a csukázón A Horgász-teendők JÚNIUS A 250 kilós harcsa 1 Működik a Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja ezen versengés arra irányulna, hogy a magyar vizsla mint mindenes vizsla besorakozna más fajtajellegű és fajtatulajdonságokkal rendelkező vizslák csoportjába. A klub távlati munkatervében (1973—1977. évre) mindezen szempontok figyelembevételével a következő célokat tűzte maga elé: ■ Ú. ◄ Szem előtt tartja a jelenlegi magyar vizsla állomány bővítését, mégpedig: a) a tenyésztés tudatos irányításával, a genetika legújabb ismeretei alapján, b) speciális munkavizsgák, versenyek rendezésével, c) kitűnő tenyészegyedek behozatalával, vérfelfrissítés céljából, d) az alom rendszeres ellenőrzésével és a növendék egyedek táplálkozásának szakszerű irányításával (a „Közlönyében és a szaklapokban megjelenő és A síinaszőrű magyar vizsla igen tanulékony és szolgálatkész. (Balia j. felvétele.) ezen témakörrel foglalkozó tudományos cikkek alapján), a) tagságunk állandó képzésével és a legújabb kynológiai ismeretek elsajátításával. ■ 2. Megfelelő tenyésztési módszerekkel végrehajtja a fajta gyors elterjedését hazánkban. 0 3. Megszervezi ezen vizsiafajta nagyobb részvételét a képességvizsgákon és a magasabb színvonalú versenyeken. 04. Szem előtt tartja a magyar vizslát tartók, tenyésztők soraiból történő tagtoborzás fontosságát. 015. A klub negyedévenként „Közlönyt“ ad ki, amely magába foglalja az időszerű kynológiai problémákat és a vezetőség által hozott határozatokat. Az 1973. évi ebtenyésztési rendezvények és egyéb működési költségek fedezésére a SZVSZ 25 000 koronát bocsátott a klub rendelkezésére. MUDr. Mészáros Sándor, Pohronský Ruskov (Oroszk*4
