Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

A PI8ZTRÁN GOZÄSRÖL

Ha az Alföld szennyezett folyóihoz szokott horgászok közül valamelyikünk eljut olyan helyre, ahol a hegyi patakok jéghideg, kristálytiszta és oxigéndús vize zúgva hömpölyög, bizony megfájdul a szive. Sajnos, mire ez a tiszta víz, az Alföldre jut, átváltozik olajtól és más szennytől tarkított, gyakran majdnem mosogatóléhez hasonló valamivé, amiben a nálunk honos halak oxigénhiánnyal küzdenek, különböző ízeket vesznek fel és • gy tengetik életüket. Valamikor azt mondták, ha valaki jólétét akarták kifejezni: „Él mint hal a vízben“. De ma már halainknak nincsen valami paradicsomi életük, még ha vízben élnek is.

Amikor nálunk javában tart a horgászati tilalom, a pisztrángos vizeken éppen abban az időben adódnak a legjobb fogási lehetőségek. A pisztrángok mint tudjuk szeptember 1-től április 15-ig a törvény védelme alatt állnak. Hogy miért írok erről? — kérdezhetné valaki, hiszen nálunk nem pisztrángozhatunk. Azért írok, hogy egy kissé tájékozódjunk, a számunkra majdnem ismeretlen halfajtáról, hiszen nemcsak a több kilós pontyok vagy csukák, esetleg harcsák fogása nyújt élvezetet, hanem a 30 dekás vagy félkilós pisztrángoké is. Arról nem is beszélve, hogyha olyan kilő körüli akad a horogra.

Volt alkalmam kipróbálni ezt s mondhatom ugyanolyan izgalommal fogtam az alig félkilós pisztrángot, mintha legalább 10 kg-os harcsa ficánkolt volna a horgon. Megérdemli, hogy életkörülményeiről szóljunk. A pataki pisztráng a hegyi patakok hideg, tiszta oxigéndús vizében igénytelen, hiszen a víz gyors folyása miatt kénytelen megelégedni azzal a kevés harapnivalóvai, amit talál. Vadászatra általában kora reggel vagy késő délután, vagyis estefelé indul. Tápláléka, a lárváktól és bogaraktól kezdődően, a békán keresztül a kishalig minden ami hússzerü. Sajnos a trágyanyívvel, földi gilisztával való horgászat, ahogy tudtomra adták tilos. Ezért főleg reggel, kishallal (amit nem könnyű

szerezni), vagy blinkerrel lehet próbálkozni. A kukaccal való horgászat tilalmát azzal indokolják, hogy nagyon sok méreten aluli pisztráng pusztul el, ha azzal halásszák. így aztán akár tetszett, akár nem kénytelen voltam betartani a házirendet, mert a vendéglátással nem élhettem vissza.

Mielőtt felkerestük a hegyi vizeket, szorgalmasan tanulmányoztam a pisztrángfogás csínját-bínját, azonban gyakorlatban ez mégis egészen más, főképpen a léggyel való fogás. Az első halászat alkalmával bizony nem ment a dolog. Nyugodt vizeinkhez és a fenekezéshez szökötten bizony bevallhatom, hogy sokkal nagyobb ügyességet kíván a pisztrángfogás, mint nálunk bármelyik halfajta fogása. Különbség néhányszor tíz méter széles folyóban vagy tóban halászni, mint egy alig kétméteres patakban.

Emlékszem az első halászatunkra a Revúcában, amey azon a helyen már a tíz méter szélességet is meghaladta. Mi minden okozott gondot. A legyezéshez nem szokott ember ügyetlensége párosult a folyócska titokzatosságával. A part menti bokrok mind legyőzhetetlen akadályok. Gondoltam, a villantózás könnyebb, de közben a patakban lévő kövekre keleti vigyázni. Persze azt is megtanulja az ember, ha legalább egyetlen pisztrángot akar fogni.

Az első kiruccanásunkra jó

korán indultunk. A hideg, éles hajnali levegő köhögésre késztetett. A cigaretta is megtette a magáét. A patak zúgása meszszire hallatszott ' a hajnali csendben. Kiértünk a vízhez. A szokatlan felszerelés, az idegen hegyi patak, mind-mind növelte izgatottságomat. Ügy gondoltam meg tudom mutatni az ottaniaknak, hogy mi alföldiek is értünk a horgászathoz. Nem restellem bevallani, majdnem szégyenben maradtam. Először is a könnyű műlégy eljuttatása okozott gondot. Nem és nem akart a kiszemelt helyre kerülni. Ha az valamennyire sikerült, gyakran a part menti bokrok galibáztak. Amikor már az is sikerült volna, akkor a bevágással volt baj. Amikor meg életemben az első pisztrángot a partra dobtam (harmincöt dekás volt), az ottani horgászok rosszallóan csóválták a fejüket, mert hogy az náluk nem szokás. Bármekkora halacskát fognak is, azt mind merítőszák segítségével emelik ki. Azt mondták, hogy így kevésbé sérül meg a hal. A partra dobás pillanatában az erősebb rántástól, az aránylag kicsi horogról könnyen leszakad a hal. Lehet, hogy igazuk van, de ha jó elkapta a horgot, nem marad le egy se. Igaz azután én is úgy merítettem ki őket.

Az első alkalommal megtörtént, hogy lemaradt a hal, hiába akartam szákolni. Később rájöttem, hogy hol a hiba. Elsiettem a bevágást. Az elején úgy gondoltam, hogy a műlégynél nincs min gondolkozni. A- mint észrevettem a kapást, máris bevágtam. Az pedig hiba volt, mert a halacska legtöbbször elúszott. Az ottani tapasztalt pisztrángozók mondták, hogy várni kell a bevágással, mert csak azután biztos a fogás. Ügy is tettem, s azután már jobban ment a dolog.

Ottlétem alatt bizony jó pác pettyes ráfizetett falánkságára. Ha a halhúst nem is tartjuk szem előtt, ami pedig nagyon finom, a táj romantikája is megérte a kiruccanást. Mi az alföld szülöttei a csendes folyókhoz, vagy állóvizű tavakhoz szoktunk. Azonban minden vidéknek megvan a saját romantikája. Itt nálunk a part menti füzek integetnek, mint régi ismerősök egy-egy szép fogáskor, ott pedig a legtöbb esetben a fenyők bólogatnak egy jobb fogás láttán, amennyiben az sikerül.

Természetesen a szerencse ot is ugyanúgy nagy szerepet játszik, akár csak itt. Talán soha el nem felejtem azt a pillanatot, amikor egy kiló tíz dekás pisztrángot helyeztem a haltartómba. Az ottani horgászok is elismeréssel nyilatkoztak a fogásról. Jól esett az elismerésük. Bizony most is gyakran eszembe jutnak azok a napok, amikor a fenyvesek tövében, könnyű horgászbottal néhány műcsalival a zsebünkben szép fogás reményében bandukoltunk a patakhoz. Vagy talán nem is annyira a pisztrángok érdekeltek, inkább az ottani ismeretlen táj, azt már nem tudom. De a horgász, az ott is horgász marad. A tájat is horgászszemmel nézi, bármerre járjon is. Ahhoz, hogy legalább részben megismerje az ottani halakat és a vidék szépségeit, nem egy hűvös áprilisi nap kellett. A szép vidék ott maradt, az ottani horgászélményeket viszont magammal hoztam. Emlékük megmarad. S talán a messze zúgó fenyvesek áprilisi illata is újra eljő utánam, ha máskor nem is, de karácsony táján.

ADAMCSIK FERENC,

Sala (Vágsellye)

Ismerni és betartani

Gyakran tanúi lehelünk a halásztörvény és a különféle rendeletek megsértésének, ami olykor nem rossz akaraton, csupán azon múlik, hogy egyes horgászaink nem ismerik az írott, esetleg az íratlan szabályokat. Minden horgásznak és halásznak ismernie kell a halak fogásának tilalmi idejét, valamint legkisebb engedélyezett hosszméretét, ezért ezt a következőkben ismertetjük:

A hal neve

Hossza

Tilalmi időszak

Sebes pisztráng

(szlovákul) (pstruh potočný)

cm

2S

szept. 1-től ápr. 15-ig

Tavi pisztráng

(pstruh jazerný)

45

szept. 1-től ápr. 15-ig

Pataki saibling

(sivou)

25

szept. 1-töl ápr. 15-ig

Csuka

(šťuka)

50

jan. 1-től jón. 15-ig

Pénzes pér

(lipeň)

30

jan. 1-től jún. 15-ig

Szivárványos

pisztráng

(pstruh dúh.)

25

nov. 1-től ápr. 15-ig

Dunai galóca

(hlavátka)

05

jan. 1-től szept. 30-ig

Ezüst balin

(piest zelenkavý)

—

ápr. 18-tól jún. 15-ig

Dévérkeszeg

(pleskáč vysoký)

25

szintén

Ponty

(kapor)

35

szintén

Kárász

(karas)

— ápr.

16-tóI jún

Compó

(lieň)

20

szintén

Ragadozó ón

(holeň)

45

szintén

Fogassüiló

(zubáč)

45

szintén

Jász keszeg

(jalec tmavý)

25

szintén

Fejes domolykó

(jalec hlavatý)

25

szintén

Keszeg

(jalec obyčajný)

15

szintén

CsapósUgér

(ostriež)

—

szintén

Paduc

(podustva)

25

szintén

Márna

(mrena obyčajná)

35

szintén

Keleti márna

(mrena stred.

výeh.)

25

szintén

Kele

(červenica)

20

szintén

Koncér

(plotica)

15

szintén

Évakeszeg

(nosáf)

25

szintén

Harcsa

(sumec)

BO

szintén

Kecsege

(jeseter malý)

30

szintén

A tilalmi időszakot mindenekelőtt a szaporodást jelentő ívási idő figyelembevételével alakították ki, ezért annak betartása minden horgász kötelessége. —K. Sz.—

Néhány fontos kérdésre kerestem választ, s ez vezetett a Szlovákiai Vadászok Szövetsége Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járási szervezetének elnökéhez, GYŰRŰSEK Ernő elvtárshoz.

A vadászok körében meglepő jelenségnek tartják, hogy a nyulak tularémiája járásuk területén nem terjedt el ügy mint a környező járásokban. Mi ennek a titka? — érdeklődöm.

— A SZVSZ járási szervezetének vezetősége az egyes területek vadászgazdáival karöltve részletesen megtárgyalta a jelenlegi ötéves tervidőszak felhat-nyolcezer élő foglyot szállít külföldre, amelyek kiváló minőségét vérfelfrissítés nélkül képtelenek lennénk szavatolni. Ezért hozunk be járásunk területére máshonnan nyulat, foglyot és fácánt. Az egyes vadásztársaságok gazdálkodásának eredményei mutatják, hogy helyes úton járunk, ezért a távlati koncepciók megvalósítását is ilyen módon kívánjuk végrehajtani.

— Szlovákia egyes vadászterületein, azok eltartóképességéhez mérten túlsúlyba került a szarvasmennyiség. A SZVSZ Központi Bizottsága ezért állo— Járási szervezetünk választott vezetőségének teljes ülése ezzel kapcsolatban hozott néhány döntést. Ennek alapján április elején ötezer mérgezett tojást helyeztünk el a járás területén a hamvas varjak, a rókák, a kóbor kutyák és macskák ellen. Április 14—15-ére rókaírtó fáklyás akciót szerveztünk. Járásunk területén nincsen sok róka, pedig néhányra talán szükség van, mert azt tartjuk, hogy a róka az erdő orvosa. A jelentésekből megállapítjuk, hogy az üregek száma nem nagy, az akciót mégis fontosnak tartjuk, mert nyilván a

A siker titka - A 10 SZERUEZES

adatai teljesítésének lehetőségeit. Ennek alapján a járás területét három részre osztottuk. Ezek a Felső-Csallóköz, Közép- Csallóköz és a Csilizköz. Megközelítőleg ezen területegységek gócpontjából indult meg a vérfelfrissítést célzó élővad telepítés. Az óramutató haladásának irányában, spirálszerűen, tehát a gócpont körül évrőlévre nagyobb terület jut abba az összefüggő zónába, ahol a vérfelfrissítést már végrehajtottuk. Mi ennek a módszernek tulajdonítjuk a tularémia betegség terjedésének megakadályozását. Annak ellenére, hogy a múlthoz képest hatvan-nyolcvan százalékkal nagyobb a törzsállomány, mégsem fordult elő járásunk területén az utóbbi öt évben ez a betegség.

— A vérfelfrissítés nyilván megakadályozza a degenerálódást és a vadállományt erőteljesebbé, a betegségekkel szemben ellenállóbbá teszi.

— Ez a mi nézetünk is, amit az eredmények ugyancsak igazolnak. Évente tizennégy-tizenötezer fácánkakast és megközelítően huszonnégyezer nyulat lövünk. Az utóbbi években sem nyúl-tularémiát sem pedig más betegséget nem észleltünk. Véleményünk szerint az ilyen jó eredményeket nyújtó vérfelfrissítést szakszerűen és folyamatosan kell megvalósítani. Terveink szerint 1975-ig a vérfelfrissítést minden vadászterületünkön végrehajtjuk. Ez nem az állomány teljes kicserélését jelenti, csupán kiegészítését. Például egy kétezer hektáros vadászterületre idegen járásból hatvan nyulat hozunk, ami két éven belül erőteljesebbé teszi az állományt. Járásunk évente

mánycsökkentési intézkedéseket készít elő. Mennyiben érinti majd ez a Csallóköz ártéri szarvasállományát?

— Az ilyen szempontból előkészített új körzetesítés szerint nem számoljuk fel a szarvasállományt — mint ahogy ezt egyesek hangoztatták — hanem az „I. számú Duna-menti szarvastenyésztő körzet“-en belül az állomány további fejlesztésére kerül sor. Mi ennek nagyon örülünk, mert az életfeltételek itt lehetővé teszik e körzetnek az első minőségi osztályba történő sorolását. Ez azt jelenti, hogy ezer hektárnyi területen huszonöt szarvas tartható. Ennek alapján a jelenlegi erdőket más szintűre alakítjuk át. Próbálkozunk a rekettye és a fűzfa olyan fajtájántk telepítésével, amely a téli időszakban jó takarmányt nyújt. Továbbá az állami erdészet „rezsi“ területén olyan etető „vonalakat“ létesítünk, ahol a téli időszakban a vad erőtakarmányhoz és gumóstakarmányhoz jut. Reméljük, hogy ártéri szarvasaink trófea szempontjából már öt éven belül is megközelítik a magyarországi ártéri szarvasok minőségét. Az etetöhelyek létesítését, azért tartjuk szükségesnek, mert a vad a téli időszakban átvándorol, átúszik Magyarországra vagy Ausztriába, de tavasszal, elles idején viszszahúzódik a Dunamenti erdőkbe. Ha viszont az etetést ilyen módon megoldjuk, úgy megvan az előfeltétele annak, hogy a szarvasok itt maradnak, s lehetővé teszik a selejt kilövését.

— Általánosságban milyen intézkedéseket tesznek a járásuk területén élő vad védelme érdekében?

rókák kiirtásának köszönhetjük, hogy a veszettség járásunk területén nem ütötte fel a fejét. Az elmúlt évben hozzávetőlegesen százhetven rókalyukat gázosítottunk el, míg idén mindössze százat.

— „Eb a vadász kutya nélkül“, tartja a közmondás. Vajon kielégítő-e a helyzet a járás területén a vadász legjobb segítőtársával kapcsolatban?

— Sajnos ez a megoldatlan kérdések sorába tartozik nálunk. A szabvány-létszámot korántsem érjük el. Bár sok a vadászok tulajdonában lévő kutya, viszont kevés a vadászatra alkalmas kutyafajta. Ez év június

3-án szerettünk volna megrendezni Samorínban (Somorján) egy országos vadászkutya kiállítást, azonban erre sajnos nem kerülhet sor. Az új időpontot még nem állapítottuk meg. Mivel apróvadas területeinken jól hasznosítható a vizsla simaszőrű és drótszőrű változata ezért ezt a fajtát szerettük volna külön részlegben propagálni. Járásunk területén mindöszsze kétszáz törzskönyvezett vadászkutyát tartanak nyilván,

pedig az erre vonatkozó rendelkezés szerint az első három vadászra egy, minden további öt vadászra szintén egy vadászeb tartása kötelező. Ezt figyelembe véve kiszámítható, hogy járásunkban megközelítően háromszáz vadászkutya hiányzik, amit két éven belül pótolni szeretnénk.

Minden szervezési előfeltétel megvan a nagyszerű eredmények elérésére, az egy két „hiba“ sikeres eltávolítására.

KUCSERA SZILÁRD

■ A központi szervek jóváhagyásával a SZVSZ KB a kitűzte a SZVSZ kongresszusának időpontját, amely a mostani, négyéves válaszlási időszak letelte után hivatott értékelni a jelenlegi vezetőség munkáját és további négy évre megválasztani az új vezetőséget. A kongreszszust Bratislavában, 1973. szeptember 15-én tartják meg. Ezt megelőzően 1973. június 15-ig meg kell tartani a SZVSZ járási konferenciáit, amelyeken az új, járási vezetőségen kívül megválasztják a kongresszuson résztvevő küldötteket is.

■ Jozef Hojč elvtársat, a SZVSZ KB elnökét a CSKP központi Bizottsága a Győzelmes Február (Víťazný február) érdemrenddel tüntette ki. Ebből az alkalomból erőt, egészséget kívánunk J. Hője elvtársnak, hogy érdemdús munkáját továbbra is folytathassa, a SZVSZ javára.

■ Az utóbbi években nagyon megcsappant a farkasok száma Kelet-Szlovákia erdőségeiben. A vadászok természetvédelmi feladata minden őshonos vadfaj megőrzése, ezért a SZVSZ KB elnöksége 1973. január 30-í ülésén a farkas, mint káros vad elejtési jutalomdíját az eddigi 2000 koronáról 500 koronára csökkentette.

И Megalakult a Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja. Az 1973. március 24 én megtartott alakuló közgyűlésen megválasztották a klub vezetőségét, amelynek élére elnöki tisztségben Lukasz Péter elvtárs került, (címe: Galanta, Partizánska ul. 1237, B—15), a titkári tisztséget pedig Tóth Lajos elvtárs tölti be (címe: Zlatná na Ostrove, č. 282, okres Komárno). A klubba jelentkezhetnek a magyar vizslát tartók vagy a magyar vizsla tenyésztése iránt érdeklődök. Jelentkezési ív a SZVSZ járási titkárságain kapható. A kitöltött nyomtatvány a klub elnökének vagy titkárának címére küldhető. К. K.

■ Nemzetközi ebkiállítás.

A CSSZSZK Vadászati Szövetségeinek Föderális Bizottsága ez év július 7-én, az „összes ebfajták nemzetközi kiállításának“ keretein belül, Brnoban rendezi meg a vadászkutyák nemzetközi szemléjét és értékelését. A következő napon, azaz július 8-án állítják ki az összes többi ebfajtát —k—