Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

6 SZAB AD FÖLDMŰVES, Köztesek termesztése silózab után öntözéses viszonyok közt A köztesek termesztésének nagy Jelentősége van öntö­zéses viszonyok közt, mert egy gazdasági évben ugyan­arról a területről két termést érhetünk el, ha a tavaszi főnövényt silózab után vetjük. Hazánk melegebb vidékein is csak ritkán használják ki a köztesek jó termelési lehetőségét, mert ezek öntözés nélkül csak néha sikerülnek. Talajaink kedvezőtlen ned­vességét csak rendszeres öntözéssel lehet megjavítani. A déli fekvésű területeinken a köztesek termesztésével a szálastakarmányigényt igyekszünk megoldani. A zabot június második felében a virágzás és a kalászolás idején kaszáljuk. A takarmány elhordása után az őszi fagyokig körülbelül 100 nap áll rendelkezésünkre. Ezt az idősza­kot jól kihasználhatjuk a köztesek termesztésére. A siker mindig a talaj gyors előkészítésétől és a vetéstől függ. Ha a talaj nedvességkészlete nem megfelelő, úgy vetés előtt 10—20 mm-es öntözést kell alkalmaznunk, vagy ve­tés után öntöznünk. Az üntözésgazdasági Kutatóintézet Most na Ostrove-i (csallóközhidasi) kísérleti bázisán a múlt években siló­zab után négy köztesnövénnyel; sűrűkóróval, napraforgó­val, őszi takarniányrepcével és takarmánykellel végez­tünk kísérleteket. A zab betakarítása után a földterületet ammóniumszul­­fáttal trágyáztuk, a kukoricánál és a napraforgónál 100 kg, a repcénél és a kelnél pedig 120 kg/ha nitrogént ad­tunk tiszta hatóanyagban. A foszfor és a káliumtrágyát már a zab vetése előtt a talajba dolgoztuk. Hektáronként 50 kg P2O5 és 100 kg K2O mennyiségben. A talajelőkészí­tés alkalmával 16—17 cm mélyen porhanyítottuk a talajt. A rotavátor után hengerelést végeztünk. A vetésre há­rom nappal a zab betakarítása után került sor. A kuko­ricát és a napraforgót 30, a repcét 15, a kelt 45 cm-es sortávolságra vetettük. A vetőmagmennyiség kukoricából 135, napraforgóból 30, őszi repcéből 14, és takarmány­kelből 4,5 kg volt hektáronként. 1971-ben a takarmány­kelt 30, s 1972-ben 8—10 cm-re egyeltük. Az ideális nö­vénysűrűség 1972-ben kedvezően befolyásolta a takar­mánykel hektárhozamát. A talajnedvességet a kihasználható vízkapacitás 80 százaléka fölött tartottuk. A föld vízkészletét a gyökér­zet feltételezhető mélysége szerint az alábbiak szerint vizsgáltuk: 3 héttel a vetés után 0—20 cm, augusztus 10-ig 0—40 cm s a betakarítás előtt 0—60 cm mélységig. 1971-ben ötször öntöztünk 170 mm-es összmennyiségben, de 1972-ben az időjárás csapadékosabb volt, s Így csak háromszor, vagyis 75 mm vízmennyiséget kellett adnunk a talajnak. A gyomtalanítást kézierővel (sarabolással és kapálás­sal végeztük. A kukoricát és a napraforgót az első őszi fagyokig, vagyis a virágzásig, a repcét és a takarmány­kelt október első feléig takarítottuk be. A zöldbab hoza­ma 1971-ben 372, s 1972-ben 275 mázsa volt hektáron­ként. A ZÖLDTAKARMÁNY TERMÉSHOZAMA ÉS A KÍSÉRLETI KÖZTESEK SZÁRAZANYAG-TARTALMA ZABEGYSÉGBEN KIFEJEZVE 1971—72-BEN: Növény Terméshozam q/ha (fajta) Év Zöld­anyag Száraz­anyag Zab­egység Zöldkukorica 1971 440 71 70,4 (H. CE 380) 1972 491 99 78,6 átlag 465 85 74,5 Zöld napraforgó 1971 557 111 73,5 (Szlovák szürke) 1972 607 100 80,1 átlag 582 105 76,8 őszi takarmányrepce 1971 316 47 39,2 (Silona) 1972 296 55 36,7 átlag 308 51 37,9 Takarmánykel 1971 153 25 19,9 1972 479 64 62,3 átlag 316 44 41,1 * Megjegyzés: (A zöldtakarmányokat Čvančara szerint számítottam át zabegységre.) A kétéves kísérlet előzetes eredményei a csallóközi öntözéses viszonyok között jónak bizonyultak, a zab után vetett nyári köztesek jelentős zöldtakarmány-hozamot és szárazanyagot adtak. A legnagyobb termést a naprafor­gónál és a kukoricánál értük el. A takarmánykel és az őszirepce hozama lényegesen kisebb volt. Az egyes nö­vények között csak a takarmánykelnél volt nagyobb el­térés. Ezt valószínűleg az egyedsűrűség módosítása okoz­ta. Ezt különben még a kísérlet további három évében tisztázzuk az 1972-es növénysűrűség megtartása mellett. Ha a kísérletben felhasznált köztesek terméshozamát átszámítjuk zabegységre, azt tapasztaljuk, hogy a legér­tékesebb takarmánynak a napraforgó mutatkozott és utá­na szorosan a kukorica következett. Jelentősen kisebb hozamot adott a takarmánykel, amit az 1971-es eredmény igazolt. A köztesek közül a legkisebb hozamot az őszi takarmánykel adta. MICHAL VENENI mérnök CSc., az Öntözésgazdasági Kutatóintézet dolgozója A seprűcirok melegigényes növény, ezért Szlovákia déli járásaiban ter­mesztik. A hosszú tenyészidejű nö­vény októberben érik be. A hűvös, esős Idő a tenyészidőt megnyújthatja. A koraőszi fagyok a „cirokszakáll“ minőségét rontják. De térjünk vissza a témához, illetve a tavaszhoz, amikor ezt a növényt vetni szokás. A galantai járás mező­­gazdasági üzemeiben idén 170 hektá­ron termesztik a seprűcirkot. A járásban a legtöbb cirkot a Trno­­veci (tornóci) Állami Gazdaság ter­meli. Ezért elbeszélgettem a gazdaság főagronómusával, Jozef Kukán mér­nökkel, aki a seprűcirok termesztés­ben gazdag tapasztalattal rendelkezik. — Hány éve s hány hektáron ter­mesztik ezt a növényt? # öt évvel ezelőtt kezdtük, de csak 10 hektáron. Idén már 65 hektáron vetjük, s 1975-ben 100 hektárra bő­vítjük vetésterületét. — Miért ilyen nagyban? # Elsősorban azért, mert szükség van rá a seprű- és a kefegyártásnál, másrészt pedig kifizetődő a termesz­tése. Meg kell említenem, hogy a trnoveci gazdaság részlegén 1971-ben 11 hektáron elértük az átlagos 28 má­zsa „cirokszakáll“ hozamot, magból pedig hektáronként 30 mázsát értünk el. A múlt évben 65 hektáron 20 má­zsa „cirokszakáll“ hozamunk volt, s magból pedig 22 mázsát értünk el. A „cirokszakáll“ 100 kg-jáért 800 ko­ronát, a mag mázsájáért pedig 150 ko­ronát kaptunk. Sok mezőgazdasági üzem agronómusa jön hozzánk ta­pasztalatgyűjtésre. Csak kevesen tud­ják, hogy ezt a növényt hasonló mó­don is lehet termeszteni, mint a ku­koricát. A seprűciroknak nálunk az­előtt 2—3 sekély kapálásra volt szük­sége, most pedig Zeazinnal és Selek­­tinnel gyomtalanítjuk, s nem kapál­juk. — Hogyan vetik a cirkot? # E műveletnél jól bevált a Romá­niából behozott SPC—6-os kukorica­vetőgép. — Milyen vetőmagot használnak? • Az elismert Szegedi Törpe neme­sített fajtát vetjük, melynek szára ala­csony és szilárd, fattyasodása köze­pes, bugahányása augusztus elejére esedékes. „Clrokszakáll“-termése nem eléggé finom, de előnyösen hosszú, ezért söprű- és kefekészítésre megfe­lelő. Persze vannak jobb fajták is. A Mezőkovácsházi seprűcirkot Ma­gyarországon államilag 1959-ben is­merték el. Ez magasszárú, erősen fattyasodó. Viszont termesztése egy­szerű, s „szakállrésze“ finom, külföl­dön is kedvelt. A seprűcirok termesztésének nagy előnye, hogy télen az asszonyokat munkaviszonyban tarthatják. Azok magozzák le a cirkot. Ezek a munkák a gazdaságban március közepéig tar­tottak. Beszélgetett: Krajcsovics Ferdinánd, Galante JA burgonya herbicidek jegyzéke ma már igazán bőséges. Nálunk mintegy 10 fajta szer vagy ezek keve­réke van használatban. Külföldön ezen szerek tökéletesítésén tovább dolgoznak. A Pflanzenschutz Kurier idei száma például a „Slncor“ elneve­zésű és metrolenzin hatóanyag tar­talmú új burgonya herbicidről nyújt ismertetést. A Slncor talajherbicid és emellett kontakt hatása is van. Előnye, hogy gyorsan oldódik. Már a legkisebb csa­padék elegendő hatékonyságának a kifejtéséhez. A burgonya ültetése után Oj gpnirtószer amikor a talaj megülepedett, esetleg közvetlenül a kelés előtt kell alkal­mazni. Ilymódon kontakt hatásával elpusztítja a kelő gyomokat is. Hatékonysága célszerű. Nemcsak a kétszikű gyomokat, hanem más fűíé­­leségeket is elpusztít. A Slncorból használható hektáronkénti mennyiség a talaj összetételétől függ. Könnyű ta­lajokon 0,75, nehéz agyagos és hu­muszban gazdag talajokon pedig 1,5 kg szermennyiséget kell a szokásos vízmennyiségben elkeverve hektáron­ként permetlé formájában alkalmazni. A Slncorral más gazdasági kultúrák gyomtalanításával is kísérleteztek. Az eredmények azt mutatják, hogy a Slncor a paradicsom- és a spárga' gyomtalanítására is alkalmas lesz. R. V, 1973. ÄprtH* 2«, Pintén Ferencz és Lazo István, a brand (berenéi) szövetkezet fiatal gépkezelői szorgalmasan dolgoznak a rakodónál. P. Matls A ZOOTECHNIKUS JOGOSAN ELÉGEDETLEN A szó falrahányt borsó... A Szabad Földműves abból a célból, hogy népsze­rűsítse a mezőgazdasági kutatás, a termelés, az üzemközi kapcsolatok és a szervezés jó tapasztala­tait és feltárja a fogyatékosságokat, vitát indít, mely­nek keretében minden kezdeményezést szívesen fo­gad. Kérjük olvasóinkat és külső munkatársainkat, a mezőgazdasági kutatókat, a termelő szakembereket és a szövetkezetek valamint az állami gazdaságok dolgozóit, hogy írásaikkal segítsék elő a vita egész­séges kibontakozását, járuljanak hozzá a problémák orvoslásához, s a jó tapasztalatok népszerűsítéséhez. * A TÁVLATI CÉLKITŰZÉSEK arra ösztönzik hazánk juhte­­nyésztőit, hogy 1990-ig az állo­mányt 1 millió 200 ezer darabra bővítsék, mert a juhgyapjú és a hús mellett egyéb juhászati ter­mékek Is szükségesek. ф Mi a véleménye ezzel ösz­­szefüggésben Nagy László mér­nöknek, a vrbovkai (varból) egyesített szövetkezet zootech­­nikusának? A Feltételeink nagyon ked­vezőek a juhtenyésztésre, mert egyesített szövetkezetünk arány­lag nagy legelőterülettel ren­delkezik, így állományunk jócs­kán túlhaladja az 1000 merinóit. Arra törekszünk, hogy eredmé­nyesen kihasználjuk a legelő­ket. Két évvel ezelőtt például 38 mázsa 32 kg gyapjút adtunk el a felvásárlóknak, s kilójáért 116,55 koronát kaptunk. A múlt évben azonban — hibánkon kí­vül — nem voltunk ilyen sze­rencsések, mert a hasonló lét­számú juhállománytól eladott 42 mázsa 47 kg gyapjú kilójá­ért csak 82,77 koronát kaptunk. Véleményünk szerint a minőség semmivel sem volt rosszabb az előző évinél. Mint látja a több gyapjúért 95 ezer 131 koronával kaptunk kevesebbet. így a veszteségünk kilónként 33,78 korona volt. A különbség abban van, hogy míg 1971-ben a gyap­jút a normának megfelelő ár­ban vették át, s egy év múlva az ugyanolyan minőségű gyap­júért lényegesen kisebb árat fi­zettek mint járt volna. # Miért nem tiltakoztak? A A korai burgonyánál ezt tettük, de nem segített. Úgy lát­szik a felvásárló megfeledkezett róla, hogy belőlünk őstermelők­ből él. Mi természetesen szeret­nénk, ha ideális adásvételi vi­szony alakulna ki köztünk, de amint az eset is bizonyltja a felvásárló partner nem kap raj­ta. Megtörtént, hogy némelyik háztáji juhtenyésztő által be­vitt gyapjút a felvásárló azzal adta vissza, hogy dobja az Ipolyba, mert minősíthetetlen. Érthetően az emberek nem a legvidámabb hangulatban tértek Ihaza. Másnap azonban lehig­­gadtan szerencsét próbáltak a szomszédos járásban, ahol a gyapjút nagyon kedvező áron átvették tőlük! Ez a különbség 1ааиеанвиваваи шшгп1яшмгжп1пигммишяиим»аюивии a két felvásárló közt. A mi fel­vásárlónk által eldobásra taná­csolt gyapjú tehát kifogástalan minőségű volt. Talán monda­nom sem kell, hogy a szomszé­dos járásban sem fizettek volna jő árat a kifogásolható minősé­gű gyapjúért. Természetesen az sem felételezhető, hogy ott más normák lennének érvényben, mint nálunk. Így az igazat meg­vallva — jő feltétel Ide, jó fel­tétel oda — már nem nagyon lelkesedünk a juhtenyésztésért, s alkalom adtán csökkentjük a törzsállományt. ф Gondolja, hogy ez megol­dás? A Nem gondolom, de végül is mitévők legyünk, hiszen a napokban ismét borsot törtek az orrunk alá. A felvásárlók át­vettek tőlünk 120 bárányt, s a nyugat-szlovákiai kerületbe szállították. Ott kiválasztottak közülük ötvenet, a többit pedig vissza hozták szövetkezetünkbe. Jogosan kérdezem, ml közünk ahhoz, hogy nem tudták mind értékesíteni? Mi, az érvényes jogi normák keretében adtuk át az árut, a felvásárlók pedig át­vették tőlünk, ezért nem becsü­letes dolog, hogy az állatok többségét visszahozták. Ez egy­ben nagy merészség Is, mert ugyan ki szavatolja, hogy szál­lítás közben az állatok nem szedtek fel valamilyen fertőző betegséget. Igaz, az állategész­ségügy dolgozói a visszaszállí­tásba beleegyeztek, azonban ha én lennék a helyükben, ilyen felelősséget nem vállalnék ma­gamra! ф Miért vették vissza a bárá­nyokat? A Mit tett volna Ön a he­lyünkben, amikor lerakták az állatokat? Gondolom másutt ilyesmi nem fordulhat elő. Per­sze illetékes helyen kifejtettem az ezzel összefüggő véleménye­met. Nem mondom, meghallgat­ták, s aztán minden maradt a régiben. A szó akár a falra hányt borsó, lepergett... Lejegyezte: Hoksza István »\4Nk4\\4VVV\V\VVV\Á.VV í

Next

/
Oldalképek
Tartalom