Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-28 / 17. szám
1973. április 28. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 17. szám. Szabad ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, A VILÁG HALADÓ ERŐINEK SEREGSZEMLÉJE Emlékezve iinnepelíiiik Irta: FÄBRÝ ISTVÁN, AZ SZNT ALELNÖKE Már nyolcvanharmadszor emlékezik meg a világ haladé emberisége arról a napról, amikor Amerikában a jogaikért harcoló munkásoknak a vérüket ontották. Ettől az emlékezetes naptól lett május elseje a munka ünnepe, a dolgozók összefogásának nagy napja, s tesznek hitet a becsületes szándékú emberek évrol-évre a szabadság, a függetlenség, a béke, a proletár nemzetköziség magasztos eszméje mellett. Tudatosítani kell azt is, hogy május elseje egyelőre a világnak csak azon a részén igazi örömteljes ünnep, ahol a legelemibb emberi jogokért nem szükséges harcolni, mert megszűnt az embertelen kizsákmányolás s a felszabadult nép gazdája a hazájának, a gyáraknak, földeknek s a munkája eredményeit már nem a kiváltságosok, hanem maga élvezi. Szerencsére a mi népünk a világnak azon a részén él, ahol már régen megszűnt az embernek az ember által való kizsákmányolása, s a dolgozók nagy napját szabadon ünnepelhetjük. Sokhelyütt, különösen az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokban lábbal tiporják a legelemibb szabadságjogokat és az imperialisták kiszolgálói halomra gyilkolják az önállóságukért küzdő népeket. A szabadságért, önállóságért harcolók millióira rá akarják kényszeríteni a kapitalizmus farkastörvényeit, s éhbérért dolgoztatják a javak termelőit. A legszebb ünnepünkön, amikor őszinte hálánkat fejezzük ki felszabadítónknak, a nagy szovjet népnek, s büszkén hirdetjük a szocializmus építésében elért kiváló munkaeredményeinket, főleg az idősebb generáció gondolata akaratlanul is viszszakalandozik a múltba, amikor jogaikat követelő dolgozókat gumibottal és rendőrszuronnyal verték széjjel. Ezért sose feledkezzünk meg azokról a testvéreinkről, akik segítségre szorulnak igazságos harcukban. Valamennyiünk kötelessége, hogy a proletár internacionalizmus szellemében, a tőlünk telhető minden anyagi és erkölcsi támogatást megadjunk azoknak a népeknek, akik május elsején sok esetben vérükkel még vörösebbre festik a nemzetközi összefogás zászlaját. Ezen a napon küldjük el forró elvtársi üdvözletünket a vietnami népnek és mindazoknak, akik hősiesen harcoltak s harcolnak a betolakodókkal és a hazai reakciós erőkkel szemben. Harcos üdvözletünket küldjük minden kommunista és munkáspártnak, mert az elnyomott népek érdekében emelik magasra a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Hazánkban már leraktuk a szocializmus alapjait, s nincs olyan erő, amely megakadályozhatja a kommunista társadalmi rend építését. A nemzeteink, nemzetiségeink szilárd elhatározásán kívül biztosíték erre a Szovjetunióval megkötött barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, — amelyet ezelőtt három évvel újítottunk meg — s természetesen a többi szocialista országokhoz fűződő őszinte kapcsolat, ami a politikai, gazdasági és kulturális együttműködésünk elmélyülésében mutatkozik meg. Egyre jobban tudatosítják a világ minden részén, hogy a szocialista tábor hatalmas gazdasági, erkölcsi és katonai ereje, a szabadságért harcoló népek komoly támaszpontja, s ez az erő tárgyalóasztalhoz kényszeríti a legreakciósabb vezetőket is. A szocialista országok közössége csakis úgy lehet döntő tényező a világon, ha őszintén összefog, s nem történnek az 1968/69-es eseményekhez hasonlóak. Az egységet úgy kell védeni, mint a szemünk fényét, s egy percre sem szabad letérni arról az útról, amelyet a marxizmus-leninizmus jelölt meg a szocializmust építő emberiség számára. Pártunk XIV. kongresszusának határozata az iránymutató napjainkban. Ez a dokumentum felöleli a legfontosabb feladatokat, amelyet el kell végeznünk az ipar, a mezőgazdaság, az építkezés, a közlekedés, a kultúra fejlesztése terén. Ha visszatekintünk az elmúlt két esztendőre, örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerekben gazdagok voltak. Talán a legszembetűnőbbek eredményeink a mezőgazdaságban, s falvaink arculatának a megváltozásában. A községeinkben a felszabadulás óta hihetetlenül sokat fejlődött a lakáskultúra, eltűntek a poros, sáros utcák, s helyettük aszfaltos utakon közlekednek. A szociális juttatások terén szintén példamutató a köztársaságunk, s az isko- - (Folytatás a 2. oldalon) И
