Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-21 / 16. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. április 21. Boldogult leűnykoromban a ml falunkban az volt a szokás, hogy az a legény, akt a farsangi bálban valamelyik leánnyal táncolt, az húsvétkor locsolni is elbátorkodhatott hozzájuk. Kovács Pista akkoriban szegődött el szolgának Varga Borcsa nénihez. Nagy szükség volt rá, mert a fia tényleges katonaldefét töltötte Terezínben. Húsúéira, a katona is hazajött szabadságra, s elkísérte Pistát locsolni. ®n, a kis csttrt még nagypénteken megfestettem a szebbnél szebb tojásokat. A nővérem gúnyolódott is velem: — Ugyan, te bogács, kinek fested azokat a tojásokat? Talán a nagygazda Varga Ferit várod locsolóhétfőre? — Ugyan, menj a csodábaI Kinek kellene az a görbekulcs?! — Nono — intett le a nővérem. — Egyszer még megbánod, amit könnyelműen kimondasz. — Nemi Ha maga lenne egy lakatlan szigeten, akkor se kéne. Mondtam volna még egyebet is, de bejött a szobába anyánk, hogy hajunkban a szalagjainkat elrendezze, mert már indulóra harangoztak. Alighogy hazaértünk a miséről, már vártak ránk a locsolók, s valaki olyan észrevétlenül zúdított rám egy vödör hideg vizet, hogy megijedni sem volt időm. Kovács Pista hahót ázni kezdett olyannyira, hogy szinte fájt a zabolátlan jókedve Reszketni kezdtem a hidegtől, az új ruhám is sajnáltam, amelyet igen nagy gonddal vasalgattam. „Na megállj, Pistái Ha addig élek is, visszaadomqondoltam magamban. Gyorsan átöltöztem, aztán kínálgattam a vendégeim, Pistát, meg a katona Varga Ferit. A nővérem sunyin rám-rám hunyorgatotl, mintha azt akarná kérdezni a szemeivel: „Na, most melyiket, a szegény vagy a gazdag legényt választod?" Este Kovács Pista kért fel elsőnek a táncba Mai napig sem tudom, miért szerettem úgy táncolni vele. Ha rázendített a Pepes Sanyi bácsi az andalító szép Kék Duna keringöre, azt gondoltam magamban, bár sohasem hagyná abba. Miért szerettem csak vele? Minden legénynek volt szeme, szája, keze, lába, s mégis csak az Ő közelében éreztem jól magam. Talán ő is tudta ezt. Egy óvatlan pillanatban belecsókolt a hajamba. A táncmulatság befejezése után hazajutottam. Egy darabig álldogáltam a kiskapuban, hátha utánam lön. Hiába vártam. Másnap, húsvét keddjén a lányoké volt az öntözés joga. Akkor aztán mi is megmutattuk, mennyi leleményesség van bennünk. En is elindultam egy jókora bögrével Varga Borcsa néniékhez. — Borcsa néni, hol van Pista? — kérdeztem az udvaron tevő-vevő gazdasszonytól. — Miért csak a Pista?! Ha jól tudom, az én fiam is volt nálatok locsolni. — Igen, de ő tisztességesen, kölnivel, de az a gézengúz egy egész vödörrel öntött nyakon. — No várjál, majd kiküldőm. Gyorsan az ajtó mögé bújtam. Kisváratva meghallottam lépteit. Szívem a torkomban dobogott. „Csak ez az egyetlen egy bögre víz kárbe ne menneľ A legény mit sem sejtve lépett ki az ajtón. Gyorsan kiugrottam s lottyi... Szeme, szája, kigombolt ingnyaka csuromvizes lett De ő sem volt ám rest. Két erős „tölgyfa karjába“ kapott, kemény férftszáját úgy a számra tapasztotta, hogy levegőért fulladoztam. Hogy meddig tartott nem tudom, csak azt gondoltam magamban, bár jönne az özönvíz, ami elsodorna vele... De nem jött, hanem Borcsa néni csoszogott hozzánk. Erre föleszmélt Pista, s eleresztett. — Hát ti meg?!... — Egy kicsit nyakonöntöttem — s azzal már futottam kifelé, de azt még visszakiáltottam: — Még kilenc liter vízzel tartozom neked, Pistát Az meg utánam szóltf — Te meg száz csókkal! Mikor adod meg? — Soha... A pünkösdi búcsúkor az esti mulatságban már nem csókolt a hajamba. Pedig a cigány olyan szívvel húzta az andalító, lelket vidító gyönyörű keringőt, amivel и szerelmes leányszívek betelni sosem tudnak. A harmadik keringő eltáncolása után szomorkásán ezt mondta: — Gyere ki velem, szeretnék valamit mondani. En pedig mentem, hogyne mentem volna. Hiszen ha azt kéri, menjek vele a Fekete-tengerig gyalog, akkor oda is követem. Kint megfogta a kezem, két dolgos tenyerébe szorította. — Házasodnom kell... — Hogy mondod? — lelkendezett a szívem. — Igen, nekem meg kell... — Kivel? — Vele. — Ki az a vele? • — Margittal. — Веке Margittal? — Azzal. — Szereted? — Téged szeretlek. — Hát akkor ... — Mért Eszter, nem így gondoltam én. Rosszullét fogott el, ha el nem kap, elterülök a földön. Bevezetett a terembe. Forgott velem minden; Pepes Sonyt bácsi bandástul hegedűstől, cimbalmostól. — Esztikém, tartsd magad, légy erős, próbáld megérteni. Nézz rám a szép, tiszta szemeiddel. Ügy szorított, hogy nem menekülhettem sehová, s lassanként észretértem. — Ki parancsolta így? Az apád? — Nem. — Az anyád? — Nem. — Hát kicsoda? — Az apaság — mondta szomorúan. — Hát ezt, hogy értsem? Nem értettem, váratlanul jött az egész. Igazából csak akkor tudtam meg, amikor esküvőre mentek és a menyasszony ruhaállása sejtetett valamit. Megértettem. De azt a kalapácsütést, ami akkor szíven talált, sohasem hevertem ki. Péli Fazekas Rozália * Ováry Péter két karcolata HAZAFELÉ A töltés hátén a telefonoszlophoz támasztott kerékpár „unatkozott“ mígnem valaki felült rá és... A fiú mérgesen tette be maga után az utcaajtót. Nem köszönt el, pedig a szivében hordta a lányt. Az a szó persze, hogy én már mást szeretek, elég volt ahhoz, hogy a fiú tekintetében valamilyen furcsa gyűlölet foglalja el a helyet. Elmúlt már az éjfél, amikor kényszeredetten elindult gyalog a töltésen. Botorkáló léptei neszét a közeli erdőben levő baglyok huhogása, s néhány lehulló formátlan csillag tette kfsértetiesebbé. A hold pislákoló fényében árnyakat látott. Először azt gondolta — képzelődik. Tévedett. A sötétből három fekete alak lépett elé. Elcsattant az első pofon. A második után azonban elfogyott a türelme. Hosszú karja, mázsás ökle villámként csapott a támadók közé. Három ellen persze kevésnek bizonyult. Reggel az árokban ébredt. A kerékpárja mellette feküdt. Felállt. Nehezen vitték a lábai hazafelé. KELL ENNÉL TÖBB? Fél éve, hogy levelezünk. Nem nagy idő. Nekem mégis úgy tűnik, mintha már száz éve ismernénk egymást. Pedig az életben még nem találkoztunk. Nem látott, s nem láttam én sem. Mégis úgy érzem, nagyon közel állunk egymáshoz. Az első levelemben fényképet küldtem magamról, illedelmesen bemutatkoztam, és megígértem, hogy „alkalomadtán“ feleségül veszem. Nagy örömet szerezhetett neki a fényképem, mert válaszában tudatta, ha lesz más, összetépi. Hát nem isteni nő? Ígéretre ígérettel válaszol. A második levélben pedig tudatta, már összetépte, és a szemétkosárba dobta. Micsoda felelőtlenség! Nem. Nem lehet igaz mégsem. Talán nagyon vigyáz magára. Falusi kislány. Bevallotta szereti a tisztaságot, s a száját sem festi. Bár az egyik levelében azt irta szeret is — meg nem is. Hát kell ennél több ...? CSONTOS VILMOS: CLZTCCSX A fűz a szélben felnyögötl, Barkákat szült — erőlködött. Dajkának ráhajolt a nap — Nagy volt s csodás e pillanat. A szomszéd éger leste el E titkot, s minden ághegyen Kiváncsi szemecskét nyitott S a fűznek sátrat állított. Patak partján futott a hír: Ni, itt is, ott is gólyahír! Sikongás — bíbic hangja az ... S én felkiáltottam: Tavaszt ZS. NAGY LAJOS: Rózsák, Annák és ti többi lányok, akik után, lám, hiába járok, bevalljam-e, vagy jobb, ha hallgatok, hogy fáj a szívem, fái utánatok?! Mert jó barátban nincs többé hiány, de kéne már egy kedves kisleány. Az ember, haj, de sokszor tántorog, ha nem óvják őt bársonyos karok. Ha nem vigyázzák őt leányszemek, nefelejcsszín, csöppnyi tengerek: a vágya, mint a borzas csillagok, csókszomjasan öntengelyén forog. Utam kiséri sok kacér virág, belém akadnak, én megyek tovább. Szirmuk poros, bemocskolt, eltiport, ilyen virág ne szórjon rám le port. Szabad mezőknek vadvirágai, ó édes otthonom leányai, ti Rózsák, Annák, szőke Erzsikék, érettetek én páncélt öltenék, s Don Quijote-ként megvívnám a harco‘, nem sajnálva balsikert, kudarcot, szélmalomsorsommal szembeszállnék: csak már egyhez hiába ne járnék. A MADÄCH Könyvkiadó gondozásában az utóbbi hetekben több könyvújdonság jelent meg. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az alábbi könyvek beszerezhetők a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Alberto Moravia: A MEGVETÉS — regény. A regény témája a férfi és a nő viszonyának ábrázolása. A történet csupa drámai feszültség, valósággal sodorja az olvasót a végkifejlet felé. Ara: 12,50 korona. Peter Jilemnický: GYŐZELMES BUKÄS. Ballada! téma — az író balladai eszközökkel is közelíti meg, s elandalító és megrázó lírájával a szenvedélyek mélységébe és magasságaiba ragad bennünket, és győz meg arról, hogy a kiszucai népben sarjad már a csíra, amely egykor bő termésbe szökik. Ara: 10,— korona. Pierre Gamarra: A BLAGARONI FÄRAÖ — regény. Vidám, szellemes regény, amely egy francia kisváros múzeumának birtokában lévő Pompignan-féle papirusz kétféle megfejtése miatti bonyodalmat ismerteti meg az olvasóval. Ara: 9,— korona, Bihari Klóra: KÉTSZER AZ ÚTON — kisregény. Korán érő, korán megvalósult szerelem drámája feszül a kötet mindkét kisregényében. Ara: 10,50 korona. Guy de Maupassant: A SZÉPFIŰ — regény. A szerző bátran és kimerítően ábrázolja kora egész társadalmát, egy jellegzetes figura, egy jó étvágyú és aggálytalan fiatalember felfelé züllésének bemutatásán keresztül. Ara: 27,— korona. R. Várkonyi Agnes: KÉT POGÄNY KÖZT — képes történelem. A Rákóczi-szabadságharc története. Ara: 28,— korona. Szilvási Lajos: VlZVÄLASZTÖ — regény. E regény erénye az érdekesség, a fordulatos eseményszövés, az összecsapások izgalmas rajza és az emberi érzelmek sokszínű ábrázolása. Ara: 28,— korona. Móricz Zsigmond: BETYÁR — regény. A szegények sérelmein bosszút álló, érdekeiket védő, igazságukért harcba szálló — a népi képzeletben, emlékezetben óriássá nőtt mesés hőst mutatja be a szerző. Ara: 3,— korona. Jan Vladislav: MOGYORÓ KIRÄLYKISASSZONY — angol mesék. A kötetben található népmesék többnyire tréfásak, vidámak, csodálatosak és titokzatosak. De mindig a bátorságot, az élet bölcs ismeretét hirdetik: azt, hogy hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hazugságtól. Ara: 20,— korona. BGvAR ZSEBKŰNYVEK: Dr. Keve András: MADARAK. Csapody—Horánszky: VADVIRÁGOK. A sokszínű, képes ismeretterjesztő zsebkönyvsorozat első két könyvét vásárolhatja meg az olvasó. Az egyik körülbelül 120 madarat, a másik hasonló mennyiségű vadvirágot mutat be színes kivitelezésben, a szövegoldalakon rövid és pontos leírásokkal. Ara- kötetenként 15,— korona. SZABÓ GYULA, az 1972-ben elhúnyt csehszlovákiai magyar festőmővész életművének bemutatására is vállalkozott a kiadó. A szerény, de ízléses kivitelezésű füzet átfogó képet ad az élhíirnyt művész munkásságáról: festészetéről, de elsősorban is a nagyszabású, humánus gondolatvilágú fametszetsorozatáról. Ara: 16,— korona.
