Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-14 / 15. szám
> ■íЫ ш Ш r tJ lÚ& É S£ Az enyhe tél eddigi tapasztalataink szerint nem viselte meg a méhcsaládokat. Kevés volt a fogyasztás és nyugodtan teleltek. Azok, akik a február eleji enyhe napokon bekukkantottak egy-két méhcsalád fészkébe, megállapították, hogy az anyák általában már megkezdték a petézést. Minden reményünk megvan arra, hogy méheinknek lesz elegendő tartalékerejük arra, hogy az akác virágzásáig kellően benépesedjenek. Mivel az akácvirágzás május második felénél későbbre csak kivételesen tolódik el, így ezen rövid idő alatt, azok a méhcsaládok képesek termelésre éretté fejlődni, amelyeknek a fejlődésükhöz valamennyi feltétel adva lesz. A méhész feladata, hogy gondoskodjék e feltételek megteremtéséről, amelyek a következők: Fontos, hogy a család egészséges legyen és jó anyával rendelkezzen. Bőséges legyen az élelemkészlete, hogy a hőmérséklettel jól gazdálkodhasson és petézésre alkalmas lépekkel legyen ellátva. Az anya legyen olyan, hogy a környezete (a család) által adott lehetőségeket a legtökéletesebben kihasználja. Sokat és összefüggő felületen, hézagmentesen petézzen és fiatal (1— 3 éves) legyen. Az öregebbektől már csak kivételesen várhatunk jó fejlődést.. Aki az anyák petézőképességét fokozottabban kihasználja — nagy kaptár, jó méhlegelő, vándorlás — az számoljon azzal, hogy anyái a 3. évben már nem képesek feladatuk teljesítésére. A méhészetekben helyes az anyák kétévenkénti váltása. Hiba lenne azonban, ha a bírálatnál az anyáknak csupán csak a korát vennénk figyelembe. Vizsgálni kell teljesítményüket is, hiszen fiatal anya is petézhet keveset, lehet herepetézö, sőt meddő is. Azokat az anyákat, amelyek a fejlődésben lemaradnak (keveset petéznek, Hasításuk szétszórt, hézagos, munkássejtekbe herepetét raknak stb.), minél előbb cseréljük le még akkor is, ha fiatalok. Ha a kimerülő anyák pótlására nincs tartalékunk, akkor a meganyátlanított, illetve meganyátlanodott család népét egyesítsük másik, gyenge családhoz. Új anya nevelését a koratavaszi időszakban (akácig) ne bízzuk a méhekre. Az ilyen családok elnéptelenednek és az általuk nevelt anyák rendszerint rosszak. Sok méhre azért van szükség a családban, mert sok új, jól fejlett egyedet csak népes család képes nevelni. A tél végén jó népesnek azokat a méhcsaládokat tekintjük, amelyek 7^-8 lépet sűrűn takarnak (közép és nagy kereten) (7—8 léputcás). Kisebb kaptárakban rendkívül jó tavaszi legelőn még a jó 6 léputcás családok Is megfelelő népességűre fejlődhetnek. Az ennél gyengébbek általában már csak egyesítéssel, kiegészítéssel lesznek alkalmasak az akác jó kihasználására. A tavaszi vizsgálat után a fejlődésre alkalmatlan —„ 1—2 léputcás — családokat számoljuk fel. A 3—4 léputcásakat fokozott gondossággal kezeljük (különösen fontos a jó szűkítés és takarás), és az akác virágzása előtt a gyenge családok erősítésére használjuk fel. Az „egészséges“ jelző egyrészt azt fejezi ki, hogy a méhek élettanilag épek, nem elöregedettek, kihasználtak. A tavaszi időszakban különösen a noszéma szokott károkat okozni. Kártételét ma már megfelelő gyógyszeres kezeléssel megelőzhetjük, illetve csökkenthetjük. Fontos tehát, hogy méhállományunk egészségi helyzetét vizsgáltassuk meg. Szükség esetén etessünk gyógyszert. A méhcsalád nagyon fontos tényezője a bőséges élelemkészlet, s ezt még ma sem akarják sokan megérteni. Úgy vélik, ha már megjött a tavasz és' megjelentek az első virágok, akkor már a kaptárban tartalék élelemre nincs szükség, mert a méhek hordhatnak. Ez nagyon káros felfogás, mert gyakran nemcsak a fejlődést gátolja, hanem a méhcsaládok teljes pusztulását Is okozhatja. A téli nyugalom idején — novembertől január közepéig — az élelemfogyasztás nem sok. Két-három kilogrammnál többet csak kivételesen képez. (E télen nálam 2,80 kg volt.) A februári fogyasztás már több. A márciusi elérheti, sőt felülmúlhatja az előző négy havit. Az áprilisi pedig 8— 10 kg, kivételesen ennél több is lehet, még akkor is, ha a mézes körül füzesek sárgállanak, vagy virágzó gyümölcsös gyönyörködteti a szemet, mert a sok virág még nem jelent feltétlenül hordást. Az élelemben szűkölködő méhcsaládok fejlődése vontatott, lassú. Ez természetesen kihat a fő hordás (akác) kihasználására is. Nagyon jól szemléltetik ezt egy kísérlet adatai, melyben olyan méhcsaládok mézhozamát hasonlították össze, amelyek minden szempontból azonos értékűek voltak, csupán élelemmel való ellátottságuk különbözött. Minél több mézük volt a családoknak, annál jobban fejlődtek és annál több mézet gyűjtöttek a főhordás idején. Ne sajnáljuk tehát mélieinktől az élelmet, és ne hlgyjük azt, hogy ha a természetben megjelentek az első virágok, akkor már „saját zsírjukon“ is megélnek méheink. A márciusi vizsgálatkor legalább 8—10 kg mézkészletnek kell lenniük ahhoz,hogy fejlődésük gyors, zavartalan legyen. A későbbiekben pedig ügyelnünk kell arra, hogy a méhcsaládok tartalékkészlete ne csökkenjen. Ha ilyen veszély fenyeget, akkor 2—3 nagy adag eleséggel (cukorsziruppal) segítünk. A kristálycukor gyors élelempótlásnak nem jó! A fiasításos lépek jó mézkoszorúja és a mézzel, virágporral teli lepek biztosítékai a jó tavaszi fejlődésnek. A jó hőgazdálkodásra a tavaszi fejlődés alatt nagyobb szükség van mint télen. Ilyenkor a 35 fokra felfűtött fészek és a külső hőmérséklet közötti nagy különbségek káros hatását csak gondos beavatkozással csökkenthetjük. A jó hőgazdálkodást a képtárak és kijárók széltől való védésével, a fészek megfelelő szűkítésével és takarásával egyaránt segíthetjük. Erre a gondos munkára mindaddig szükség van, amíg a méhcsaládok túljutottak a fejlődés első szakaszán, és a népesség — fiasítás közötti arány a hirtelen lehűlések káros hatása ellen védetté teszi őket. Amikor a méhcsalád már jóval több lépet takar, mint ahányon Hasítása van, akkor könnyebben védekezik a lehűlés ellen. Addig azonban feltétlenül a méhész segítségére van szükség. Az anyáknak mindig megfelelő lépek legyenek rendelkezésükre, mert napi teljesítményük csak így lehet kielégítő. FALUBA ZOLTÄN 8 f^rc. 4. SZÁM MÉHÉSZÉI A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE TŰBB MEGÉRTÉST 1973. Április и. A TARTALOMBÓL • A tavaszi etetésről щ Merre halad méhészetünk f Műemlék — méhes Щ Miért jó az anyák festése Щ Cj módszer a rajanyák nevelésére • Tavaszi teendők a méhészetben • Vitafórum Ф jó méhlegelő ф A méhcsaládok tavaszi fejlődése lóknak. Mindezt csupán azért soroltam fel, mert ha a méhészetről, s főleg annak nyereséges vagy kevésbé kifizetődő mivoltáról beszélünk, ezeket a tényeket is szem előtt kell tartanunk, s nem csak úgy hipphopp sarokba vágni a méhészfelszerelést. Még hátulgombolós gyereknadrágban űztem a „lasztit“, kergettem a tarka lepkéket vagy játszottam gyermekded játékaimat, mint a hasonló korú gyermekek általában játszani szoktak, amikor egy áprilisi délutánon — emlékezetem szerint életemben először — megcsípett egy méhecske. A Nap felé fordított arcomra szállt, de amikor megkíséreltem elhessegetni, akkorát csípett a kezembe, hogy a fájdalomtól kicsordult a könnyem. Pár percig szipogva néztem, majd ösztönösen a számhoz emeltem és'megnedvesítettem, s vakargattam sajgó kezemet, de a fájdalom nem csökkent, sőt nőttön nőtt. Nem tudom, a fájdalom vagy a tehetetlenség gerjesztett e haragra, de eszeveszett dühvei taposni kezdtem magam körül a zöld fűben virító apró virágokon döngicsélő, támadómhoz hasonló ismeretlen bogarakat. A közelben veteményező nagyapám felfigyelt szokatlanul heves viselkedésemre, s amikor aggódó kérdésére válaszolva — még mindig szepegve — először zsibogó kezemre, majd az eltaposott méhekre mutattam, elmosolyodott, s rosszallóan megcsóválta a fejét. Tőle hallottam először a szót — méhecske, s ő magyarázta meg, milyen hasznosak ezek az apró állatkák. Azóta tudom, önvédelemből támadnak, majd méregfullánkjukat elveszítve elpusztulnak, Is hogy csípésük csak az általuk befecskendezett méregre allergiás emberekre veszélyes, különben néhány méhcsípés egészségi szempontból nem káros, sőt jó. Nagyapám elbeszélései szerettették meg velem a méheket, s azóta is kedvelem ezeket a hangyaszorgalmú bogárkákat. Időnként, ha tehetem, felkeresek egy-egy méhészt, elbeszélgetünk a méhekről, méhlegelökről, vándoroltatásról, a méhészmesterség örömeiről és gondjairól. Az örömökről sajnos az utóbbi években egyre kevesebb szó esik a méhészek között. A legtöbben panaszkodnak. Nincsenek jó minőségű, bőven mézelő méhlegelők, a szövetkezetek kevés olyan kultúrnövényt termesztenek, amit a méhek szívesen látogatnak. A különböző gyomirtó és növényvédő szerek egyre nagyobb méretű alkalmazása is jelentősen korlátozza a méhészek tevékenységét. Gyakran előfordul, hogy a mérgező vegyi készítményekkel történő permetezés előtt nem figyelmeztetik idejében a méhészeket a veszélyre, s így a hatóanyagokra érzékeny, gyanútlanul gyűjtögető méhek sokszor tömegestül pusztulnak el. Az utóbbi években az időjárás sem nagyon kedvezett a méhészeknek, nem beszélve arról, hogy a méhbetegségek is tetemes károkat okoztak. Pár évvel ezelőtt jónéhány mezőgazdasági üzemben volt nagyüzemi, jól jövedelmező méhészet. Napjainkban akár térdig is lejárhatja a lábát az ember fia, akkor is csak egy két nagyüzemi méhészetet talál egész Szlovákiában. Állítólag már nem kifizetődő az ezirányú tevékenység. Hogy „nehéz“ milliókat nem hoz a „házhoz“ az biztos, de olykor nem ártana szem előtt tartani az érem másik oldalát, vagyis azt, hogy mit ad a méhészet a közös asztalra, milyen jelentősége van a méznek és a különböző melléktermékeknek a nemzetgazdaság és a közélelmezés szempontjából. A méz 36 % szőlőcukrot, 40 % gyümölcscukrot, legtöbb 10 % répacukrot és legfeljebb 22 % vizet tartalmaz. Az emberi szervezet eredeti formában képes felhasználni a szőlő- és gyümölcscukrot hő-, illetve energiaképzésre. A méz segíti a szívműködést is. Különösen a gyermekek táplálkozásában játszik fontos szerepet. A méz a legjobb természetes édesítő szer. A méhek által nektárból, mézharmatból előállított méz vas- és réztartalma hozzájárul a vér hemoglobintartalmának növekedéséhez s elősegíti a vérképződést. Közismert, hogy a gyermeknek az egészséges növekedéshez és fejlődéshez sok vitaminra és ásványi anyagra van szüksége. Az iparilag előállított répacukor már nem tartalmazza azokat a szükséges alkotó anyagokat (vitaminok, enzimek, ásványi anyagok, mint pl. a mész, foszfor, vas, réz stb.), amelyek a mézben megtalálhatók. A sportolók napi étlapjáról sem szabadna hiányoznia a méznek, vagy a különböző mézzel készített ételeknek és ita-A méhészek panaszkodnak. Meg kell érteni őket, hiszen egy rosszul, vagy éppen gyengébben sikerült év után tetemes összeget kell feláldozniuk, ha biztosítani akarják a méhek jő áttelelését és erős, egészséges családokkal akarják kezdeni az új évet. A méhészek többnyire nyugodt, kiegyensúlyozott emberek. Tisztában vannak munkájuk fontosságával, előnyeivel és hátrányaival, mégis szeretik ezeket az apró „csodabogarakat“, s legtöbbjük a nehézségek láttán sem mond le a méhészkedésről. Ezt annál inkább is értékelni kell, mert immár jónéhány „szűkmarkú“ éven át kitartottak elhatározásuk mellett. Örvendetes volna, ha a mezőgazdasági üzemek is kellően értékelnék a méhészek munkáját és általában a méhészkedés jelentőségét, s ha már a korszerű termelési módszerek megkövetelik a különböző vegyszerekkel történő permetezést, legalább értesítsék időben a méhészeket, hogy megtehessék a szükséges óvintézkedéseket, megmenthessék méheiket a felesleges pusztulástól. Persze ugyanez vonatkozik a háztáji termelőkre és a kiskertészkedőkre is. Az ezirányú figyelmesség nemcsak közös érdek, hanem emberbaráti kötelesség is. S hogy mit hoz á méhészkedők számára ez az év? Nehéz lenne megjósolni, de reméljük, jól mézelő méhlegelőkét, kevés problémát és sok örömöt. KÁDEK GÁBOR
