Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-07 / 14. szám
Baromfipestis Fogékony állományokban nagyon gyorsan terjedő vírusbetegség. A kórokozó teljes megbetegítő képességű típusa a negyvenes években óriási veszteséget okozott, majd 1949—50-ben országos védőoltásokkal sikerült a betegséget majdnem teljesen megszüntetni. A következő években a védekezési rendszabályok végrehajtásának lazulása miatt újból keletkeztek kisebb-nagyobb járványgócok. Az itatásos immunizálási módszer és a korábbiaknál jóval ártalmatlanabb vakcinák alkalmazásával nagyüzemeink pestismentessé váltak. Egyes országrészeken a háztáji állományokban sem fordul elő a betegség. Az immunizálás esetleges elhagyásának a gazdasági előnyökön kívül a mikoplazmőzis elleni védekezés szempontjából lenne jelentősége. Az immunizálás elhagyása után döntő fontosságú, hogy az esetleges pestis-járványokat már a kezdetén felismerjük. A múltból ismert vad-, baromfipestis megállapítása a járványlefolyás és a bonclelet alapján a jövőben aligha okoz nehézséget. Szórványosan előfordult már hazánkban is az ún. amerikai típusú baromfipestis. Erre jellemző, hogy fogékony állományokban is lassan terjed, az elhullási veszteség 2—3 hét alatt is alig több 10—15 %-nál. Kórbonctani elváltozások pedig nem fejlődnek ki. A szokásos vakcinázás teljes védelmet nyújt a baromfipestisnek eme típusa ellen is. Nem immunizált állományokban azonban nagyon fontos, hogy idejében felismerjük az enyhébb formában mutatkozó megbetegedés természetét, amely jérceállomá nyokban tetemes tojásveszteséget okozhat. —k— HIDEGTÜRÉSBEN A LÜD MEG A KACSA REKORDER A Szovjetunióban megvizsgálták, hogy egyes állatfajok mennyire tűrik a hideget. Azt tapasztalták, hogy a legtöbb állat a mínusz 45 C fok alatti hőmérsékleten elpusztul. Kivétel a jegesmedve, és a fóka. mert a 80 C fokos hideget is kibírja. A rekordot mégis a Iád és a kacsa tartja, mert a kísérletek során kitűnt, hogy mínusz 110 C fokon pusztulnak el. Kiegészítésként hozzáteszszük, hogy a Szovjetunió területein előfordul a —45 C fok a téli időszakban és az ottani galambfajták nem fagynak meg. (Les Nouvelles de Moscau) —sz— Fehér foltok a nyülmájon A májon fehér foltok számtalan betegség esetén megfigyelhetők. Csak példaként említem a gümőkórt, az álgümőkórt, a liszteriózist, a necrobacillózist, a brucellózist, tularémiát, toxoplazmőzist, de ide lehetne sorolni a paraziták által okozott epeérkokcidíózlst is. E betegségek — ha általánosan nem elterjedtek — mindenhol előfordulhatnak. Ennek következtében távolból diagnosztizálni és tanácsot adni igen nehéz. Kétségtelen, hogy a felsorolt betegségek előfordulási aránya különböző, és eltérő a Jelentőségük is. A leglényegesebb betegségek a gümőkór, az álgümőkór és az epeérkokcidiózis. Általában e három betegség esetében a legszembetűnőbbek a májban az elváltozások, és ezeket a betegségeket, s elsősorban az epeérkokcidiózist szokták népiesen „köves májnak“ nevezni. A gümőkórt olyan baktériumok okozzák, amelyek a beteg állatból a szabadba jutva, a helyi viszonyoktól függően néhány óráig vagy például beszáradva akár több hónapig is elélhetnek, de ha előbb vagy utóbb fogékony állatba nem jutnak, elpusztulnak. Ebből adódóan a gümőkórt a beteg állatok tartják fenn, amelyek környezetüket a baktériumok hihetetlen tömegeivel fertőzik. A nyulak legtöbbször ott betegednek meg gümőkórban, ahol a környezetükben gümőkóros szarvasmarha vagy baromfi él. Az álgümőkór (vagy idegen néven a rodenciózis) kórokozója életfeltételét a szabad természetben (a talajban stb.j, az állatoktól függetlenül is megtalálja, s így ez a betegség behurcolása nélkül is bármely állományban felléphet. A helyzet talán a kokcidiózissal kapcsolatban a legroszszabb. Alig akad ugyanis nyúl, amely ne lenne vele fertőzött. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy a nyúl kokcidiózisban beteg is. Ha kevés kokcidium él az állatban, és a nyúl ellenállóképessége megfelelő, a kórokozók szemmel látható betegséget nem okoznak. Ha azonban az állatok ellenállóképessége bármilyen ok miatt megtörik, s ennek kövekeztében a bennük élő kórokozókkal kialakított egyensúlyi állapot a kórokozók javára billen, ezek a szervezetben nagy számban képesek elszaporodni, s a szervezet regenerálóképessége a kórokozók pusztítását már nem tudja pótolni. Ha az egyébként egészséges állatot kokcidiumok nagy tömege egyidőben fertőzi, az állat klinikai tünetekben is jelentkező kokcidiózisban betegedhet meg. A májban mindhárom említett betegség esetén jellegzetes elváltozások keletkeznek. A gümőkórnál és az álgümőkőrnál azonban a májban kialakult elváltozásokhoz hasonlóan, az egyéb belső szervekben is kóros elváltozások lépnek fel. Egymagában csak a májra szorítkozó gümőkór és álgümőkór ritka. Az epeérkokcidiózis esetében viszont a májbeli elváltozások mellett a többi belső szerv többnyire teljesen egészséges, vagy csak a beleken lehet a bélkokcidiózis kóros tüneteit felfedezni. A továbbiakban a kokcidiőzis elleni védekezés néhány főbb lehetőségét ismertetem. Először néhány gondolat a betegség gyógykezeléséről. Az epeérkokcidiózis, főleg a betegség kezdeti időszakában, szulfonamid készítményekkel aránylag könnyen gyógyítható (80% olaj és 20 % ultraseptyl por keverékéből 0,5 ml/testsúlykilogramm injekcióban, ultraseptyl por keverékéből 0,5 %-ban takarmányhoz keverve 7 napon át adagolva, sulfaquanidin 0,5 g/kg darába keverve 6—8 napon át, sulfaquinoxalin 0,1 %ban takarmányban 14 napon át stb.j. Annak ellenére, hogy a kok cidiózis gyógyszerekkel aránylag könnyen gyógyítható, sokkal célszerűbb, ha a betegség megelőzésére törekedünk. Ebben a házinyulak higiénikus tartása (a dróthálós elhelyezés), a ketrec, az etető- és itatóedények naponkénti tisztogatása, a trágya eltávolítása, az állatok padozatáról való evésének megakadályozása, az alapos időszaki fertőtlenítés stb. döntő szerepű. Emellett azonban a nyulak ellenállóképességének magas szinten tartására is vigyázni kell. Ez a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányok adásával, a vitaminok és az ásványi anyagszükséglet időszakos pótlásával, az egyéb betegségektől való mentességgel, tehát a nyulak biológiai igényének lehető maximális kielégítésével érhető el. A kokcidiózis megelőzésére gyógyszerek (szulfonamidok, phenothiazin, furazolidon, tikofuran, stb.) is használhatók alkalmazásuk azonban kétélű fegyver. Ha ugyanis a kórokozók bizonyos gyógyszerekhez hozzászoknak (rezisztenssé válnak) és később a betegség bármilyen ok miatt mégis fellép, nem biztos, hogy a korábban már alkalmazott gyógyszerek a betegség leküzdésére alkalmasak. A kokcidiózist ezért elsősorban mindig higiéniai eszközökkel korlátozzuk és a gyógyszerhez csak akkor nyúljunk, ha ez már elkerülhetetlen. A kokcidiózis elleni védekezés helyi kialakításában (hely hiányában itt valamennyi részletkérdésre nem is térhetünk ki) az állatorvos segítsége nehezen nélkülözhető. Javaslom ezért, hogy a tenyésztő keresse fel az állatorvost, aki a betegség leküzdéséhez megadja a szükséges tanácsokat. Dr. KOLTAl LÁSZLÓ Miként működik a járási szervezet? A legélénkebb tevékenységet kifejtő szervezetek közé tartozik a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége komáronl (komáromi) járási szervezete is. Elnökének Mészáros Aurélnak ebben nem kis érdeme van, hiszen a hajógyárban betöltött munkaköre csupán szabad idejében engedi meg a szervezési ügyek intézését, amelyekből pedig akad bőven. Tőle tudtuk meg, hogy a já rás területén tagságot vállaló ezernyolcszáz kisállattenyésztő huszonhét helyi szervezetben tevékenykedik. Ezek legnagyobb mértékben galambtenyésztéssel, továbbá baromfi-, házinyúl-, juh-, kecske-, lúd- és kacsatenyésztéssel foglalkoznak. „Legerősebb“ szervezeteik a járási székhelyen működnek, ahol a háromszáz tag három helyi szervezetbe tömörült, s különösen aktív tevékenységet mutat. Ezen itt nem is csodákozhatunk, hiszen például a galambtenyésztésnek immár néhányszáz éves hagyománya van. Nemcsak hazai viszonylatban, de külföldön szinten híres a komáromi bukókeringő galamb, sőt még a tengeren túli országokban is számos klub működik ezen fajta továbbtenyésztésének fellendítése érdekében. A jelenlegi vezetőség igyekszik továbbfejleszteni a hagyományt, de a tevékeny tagság bekapcsolásával a szervezéslleg és gyakorlatilag újabbnak mondható szakaszokon is igyekeznek az adott körülményekhez mérten lendíteni a kisállattenyésztés helyzetén. Fő irányelvük, vagyis „szépség, hasznosság és öröm“ útján alakítják ki a pezsgő tevékenységet. A helyi szervezetek, főleg az újonnan alakultak tagjainak figyelmét a nemes szórakozás, valamint a kecses szépség keresésének álláspontjáról a hasznosság kutatása felé terelik. Ez a jelenség volt érezhető a télvégi gyűléseken is. A házinyúleladás területén, például a BRANKO céggel szerzett tapasztalatok alapján további érdeklődés tapasztalható, pedig már az elmúlt évben is harmincezer kiló élőnyulat adtak át ezen üzemközi vállalatnak, főleg külföldi értékesítés céljára. A SZKSZ járási bizottságának egyik tagja előzetes megbeszélés alapján megszervezi az elszállítást. Megszabott napokon és időpontban a begyüjtőhelyekre érkezik a teherautó, amely hatszáz-nyolcszáz házinyulat szállít el egyszerre. Kezdetben a felvásárlási ár tizenhét korona volt kilogrammonként, amely a jelenlegi tizenöt koronára csökkent élősúlykilónként. Ezt a BRANKO azzal indokolja, hogy az eredeti kalkulációban ötven százalék feletti húsaránnyal számoltak, viszont a jelenleg tenyésztett fajták zöme ezt nem éri el, továbbá, hogy egy koronát a kisállattenyésztők szervezetének adnak az előkészítési munkákért. Ebből a járási és a helyi szervezet kapja a nagyobb hányadot, bizonyos összeget pedig az elszállítást járási és községi szinten szervező személyek kapnak. A járási vezetőség igyekszik meggyőzni az árutermeléssel is foglalkozó tagságot, hogy jó húsarányú nyulak tenyésztésére fordítsák figyelmüket, mint amilyen például az újzélandi fehér, a dán fehér, a francia ezüst, a kaliforniai és még néhány fajta. Mészáros Aurél maga is házinyúltenyésztö, ezért afelől is érdeklődtünk, hogy milyen fajták a kedvencei, illetőleg ezidáig milyen fajták tenyésztésével foglalkozott. Ezidáig nagy csincsillát, majd bécsi fehér kékszeműt, német tarkát tenyészted s újabban visszatért a nagy csincsilla tenyésztésére, amellyel azért szimpatizál, mert nagytermetű, s havi súlygyarapodása a legjobbak közé tartozik, bár csont-húsaránya nem a legjobb, azért a húsarány eléri az ötven százalékot. A komáromi bukókeringő galambok tenyésztői külön klubba tömörültek, amely Bratislava! székhellyel működik. Közismert, hogy hagyományos e galamboknak a „jó szomszédok általi lebökése“. Az eltulajdonításnak bot segítségével történő ilyen végzése a vezetőség álláspontjával teljes ellentétben áll, mivel a „jó szomszéddal megáldott“ tenyésztők félnek galambjaikat kiengedni. A komáromi bukókeringő galambfajta így degenerálódásra van kárhoztatva, mert legfőbb jellemzőjét a bukókeringést nem gyakorolhatja. Azt is meg kell azonban mondani, hogy az említett galambszerzési módszer fokozatosan „kimegy a divatból“, s már csak elenyészően kevés azoknak a száma, akik „a régi jó szokások késői istápolói“ közé sorolják önmagukat. A hasznossággal kapcsolatosan megemlítjük, hogy ezen galambfajta értéke a száz koronán aluli ártól egészen három-négyszáz koronáig ingadozik. A fajtajelleget kiválóan tartó, különösen élénk vérmérsékletű egyedekért a külföldiek kivételesen megadják a nyolcszáz-ezer koronát, sőt a kétezer forintot is. A klub megalakításának célja főleg az, hogy a fajta minőségének további javítását és nagyobb számban történő tenyésztését szorgalmazza. Erre ösztökélnek a külföldön elért sikerek, nevezetesen a Budapesten, Varsóban, Újvidéken, Debrecenben, Szegeden és másutt elért értékelések is. Arra, hogy a fejlődés ezen a vonalon emelkedő jellegű legyen minden biztosíték megvan, hiszen a tenyésztők céltudatosan, alapos szaktudással tevékenykednek a járási galambtenyésztési szakosztály elnökének Viola tenyésztőtársnak vezetésével. Amennyiben objektiven szemléljük a helyzetet, úgy a baromfitenyésztésről túlságosan sok jót nem mondhatunk. Sok a keresztezett baromfi, míg a tiszta vérvonalban tenyésztett törzsek száma csekély. A helyzeten úgy igyekeznek segíteni, hogy a kiválasztott szaporító tenyészeteket szigorú ellenőrzés alá helyezik állategészségügyi szempontból is. A fajtatiszta törzsállomány utódai azután az eddiginél sokkal nagyobb hasznossággal tűnnének ki. Jelenleg tizenhét törzstenyészettel rendelkeznek, azonban csak egy keltetőállomáson végzik a keltetést a szükségesnek ítélt két-három keltetőállomás helyett. Ami a fajtaösszetételt illeti, ebben képviseletet kapott a nyuhemsir (newhampshire), a rodejlend (rhode island red), a sávozott plimut (bared Plymouth rock), a fehér plimüt (white Plymouth rock), a fogoly színű olasz tyúk (brownleghorns), a keresztezel típusok közül pedig a Sex-Sal-Link és mások. Céljuk a jelenlegi 180—200 tojást jelentő évi tyúkonkénti tojáshozamot emelni és javítani a hústipusú fajták átlagos súlygyarapodását. Foglalkoznak ezen kívül csökkenő mértékben juhtenyésztéssel, kecsketenyésztéssel, a nutriatenyésztés viszont az árviszonyok miatt visszaesett. Legnagyobb érdeklődés a galambtenyésztés iránt mutatkozik, amit a tenyésztők és az állatok legnagyobb száma is igazol. Ezt követi számban, de már korántsem a fajtatisztaság szempontjából a baromfi. Fajtatisztaság szempontjából második helyen áll a házinyúltetenyésztés, s csak ezután következik soron a többi szakkör. A legutóbbi tagsági közgyűlésen szóba került a taglétszám változásának kérdése, amelyhez az volt a vélemény, hogy ezt bővíteni szükséges, mert minél többen vannak, annál eredményesebb lehet a munka, erősebb a szervezet, sokrétűbb a tevékenység és könnyebb az önállóan akcióképes tisztségviselők kiválasztása. Ha valaki elhatározza magát, hogy a SZKSZ tagjainak sorába lép, úgy nem elég a beiratkozási díjat és az évi harminckoronás tagsági díjat befizetni, a bélyeget szépen beragasztani a tagsági könyvbe, hanem a legfontosabb tiszta vérvonalú állatállományt beszerezni és azt mintaszerűen tenyészteni. Ehhez meg kell hallgatnia a szakelőadásokat, résztvennie kiállításokon, szakmai gyűléseken, társadalmi akciókon. A tag állatai számára takarmányjuttatásra jogosult a megszabott és bejelentett maximális állományszám erejéig, így például baromfiból 10—15 darabra, nyálból 6 darabra, galambból 30—40 darabra, juhból 4 darabra kaphat takarmányt a tag, amennyiben ezek a nyilvántartásban szerepelnek és számozott lábgyűrüt viselnek, illetőleg, pl. a házinyulak esetében tetováltak, továbbá ha ezek tiszta vérvonalú fajta tenyészállatai. A kinológiai szakosztály tagjai főleg szolgálati ebek, például a német juhászkutya idomításával foglalkoznak. A városi környezetben gondokkal küzdenek, mert nehéz olyan nagyobb területet találniuk, ahol zavartalanul végezhetnék az ebek betanítását, idomitását, amihez nagy emberi akaraterőre van szükség. A Járási vezetőség erejéhez mérten segítségükre igyekszik lenni és szeretné, ha jelentősebb kiállításokon is részt vennének és a járást jól képviselnék. A többi tenyésztői ágazatok, köztük az egzotikus madarak tenyésztői aránylag kisebb számban képviseltetik magukat, de a meglévő tagok odaadóan szeretik hobbyjukat. A jövőre nézve hasznosnak látnák az egyes községekben, de járási szinten is tevékenységet kifejtő- mezőgazdasági jellegű érdekköri szervezetek együtlmüködését. Elképzelhető például olyan gazdasági együttműködés, amely lehetővé tenné községi szinten egy közös raktár és irodaház fenntartását, amelyért mondjuk egy nyugdíjas személy vállalna felelősséget bizonyos fizetség ellenében. Ű osztaná szét a kisállattenyésztőknek a takarmányt, a kertészkedőknek a műtrágyát és a növényvédő szereket, a méhészeknek a cukrot, szervezné a fák permetezését, a házinyulak elszállítását, a méz felvásárlását, a lőtt vad eladását és az ivadékhal kihelyezését, persze az illetékes szakcsoport vezetők közreműködésével és azok felügyelete alatt. Közös költségen még kiselejtezett tehergépkocsit is vehetne a szövetség ilyen együttműködő csoportosulása. Még könyvelést is lehetne az egyes szövetségek helyi szervezetei részére különkülön vezetni, egy hozzáértő személy heti néhány órai munkára való bevonásával. A felmerülő „üzemelési“ költségeket az igénybevétel arányában a szervezetek egymás között eloszthatnák. Ezt persze csak olyan helyeken lehetne megvalósítani, ahol nem irigykednek egymásra a vezetők. KUCSERA SZILÁRD
