Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-24 / 12. szám

Egy kis dolgom akadt községünk IBorst) leghosszabb utcáján, az Újsoron, ahol id. Hut ka László nyugdíjas lakik. Még messze voltam a kaputól, de már jelezte, hogy beszélni akar velem. Bár sejtettem, hogy csakis halászatról lehet szó, azért mégis megkérdeztem.

— Halászat?

— Hát igen is, meg nem is, de előbb gyere be.

Nem mondhattam nemet, mert tudtam előre, hogy úgy sem enged tovább. Egyenesen a pincébe vezetett, ahol jó néhány hordóban forrott a szőlő leve. Előbb a „burcsákot“ ízleltük s csak a végén kóstoltuk meg az eperfahordóból a tavalyi bort. Igazi у5 nedű volt. Aztán a szobába invitált és:

— Tudod már igen régi halász vagyok. Egy csomó könyvet, folyóiratot elolvastam, de jnost megint egy új könyvet találtam. Igaz, csak a Szabad Földműves szakmellékletében

írjál egy

„Sporthorgászok figyelmébe“ című cikkben, valamint az Oj Szó egyik (vasárnapij számában. Eszerint Ing. fán Sedlár docens CSc és munkaközössége magyar fordításban megjelent „Sporthorgászat" c. könyve, 249. oldalas, ára pedig fűzve 22 korona. Ezt a könyvet szeretném megvenni, de sajnos Kassára a magyar könyvesboltba csak 2 darabot kaptak (legalább is nekem ezt mondták), és már elfogyott. De nincs egyebütt sem. Nagyon hálás lennék bárkinek, de főleg a Szabad Földművesnek, melynek előfilevelet...

zetöje vagyok, ha ehhez a könyvhöz hozzásegítenének.

Szólni akartam, de leintett.

— Tudod már 66 éves múltam. A szemem is gyenge, a könyvnek meg 249 oldala van. Szeretném még nyugodtan végig tanulmányozni.

Hadd mondom el Laci bácsiról, hogy világ életében ácsember volt, nem is ács, inkább ezermester, amíg nyugdíjba nem vonult. Nem is búcsúzott tőle a Bodrogszögi ÁG szívesen, ahol éveken át dolgozott.

— No és a halász szerencsével hogy áll?

Nem panaszkodom. Tizenhét éve vagyok tagja a Szlovákiai Horgász Szövetségnek, de az utóbbi néhány év igazán sikeres volt számomra. Minden gyermekemet ellátok hallal, amikor csak Óhajtják.

— és mit szeret legjobban a horgászatban?

— A csendet és szép élményt a fogásból.

— és mit nem szeret?

— Nem vagyok babonás, de nem szeretem, ha látják, hogy felszereléssel megyek s azután érdeklődnek, hogy hová megyek. Ilyenkor legszívesebben visszatérnék.

— Visszatért már valamikor?

— Mi tagadás volt már ilyen eset is, de akkor nagyon boszszús voltam.

— Most mitévők legyünk?

— Hát csak írd meg azt a levelet a könyv ügyben, küldök egy szép halat — karácsonyra.

HOLOD BÉLA, BorSa (Borsi)

LEVELEZŐINK ÍRÁS AI =£=

Szoros halak

Ez már Igazán nagy bolondság — gondolhatja valaki —, ha e elmet elolvassa. Mert ez olyan, mint a iából vaskarika. Dehát úgy írom le, ahogy nekem az öreg táplizó mesélte a kocsmában. Ö is úgy mesélte, hogy: „fogott 6 nem is egyszer szőrös halat az emeltyűjével“ — s hozzá kacsintott egyet. Aztán csak elmesélte, hogy hogyan történt. Este felé szokta „szűrögetni“ a vizet az öreg Lévai. Ahogy mondta, a'lkonyattal volt legjobb a fogás. S ahogy egyszer felhúzza a táplit, hát ott cikázik benne egy hatalmas vízipatkány. Nosza összecsapta az öreg a „körmöket“ s megkanyarítva a tarisznyává vált hálót, jól odavágta a magas parthoz. Hatalmas vörhenyes bundája volt a patkánynak, s meg is hozta vagy tíz kiló hal árát a bőre.

Máskor meg, — ahogy mesélte — a feje felett egy nyúl ugrott a vízbe, egyenesen bele a hálóba, de azt nem sikerült megfogni, mert mire felrántotta a táplit, a nyúl mint egy megveszekedett torpedóromboló átúszta a csatornát, ahol halászott és a másik oldalon kiugrott a partra. Biztosan róka kergette a tapsifülest, hogy ijedtében még a vízbe is beieugrott. Mert ha nem muszáj, nem szeret úszni a nyúl, de ha muszáj, akkor tud ő sebesen, különösen keskeny vizeken.

A harmadik ilyen esete egy nagy odvas csők mellett volt az öregnek. Már a holdvilág is feljött, amikor ismét letette a hálóját a csők mellé. Olyan méteres víz lehetett ott, a „körmök“ kilátszottak a vízből. Ahogy nézi a vizet, hát egyszer csak igen mozgatja valami a körmöket s azok vadul táncolni kezdenek. Akkor látja, hogy fel-fel dobódik a háló, amely valami állatra hullott, s az igyekszik szabadulni belőle, Nosza az öreg, ahogy volt, ruhástól, csizmástól bele a vízbe, a körmöket jól a fenékhez szorítja és alaposan meggyúrkodja a háló helyét. Nagy ficánkolás volt a lába alatt, érezte, hogy valami puhára lép, de csak gyúrta irgalmatlanul. Aztán, amikor minden lecsendesedett, hát óvatosan összefogta a hálót és a partra húzta. Két vidra is volt benne összegyúrva, vérző pofával. Örömében akkorát ugrott az öreg, ahogy mesélte — mint egy szöcske, mert bizony már akkor is ritkaság számba ment vidrát zsákmányolni. Méghozzá kettőt. Ezer koronát kapott a két bőrért. Kitelt belőle új ruha, új csizma meg háló, de még áldomásra is maradt bőven. Hát így fogta az öreg Lévai a szőrös halait s így mesélte el nekem egy vasárnap délután.

SIPOSS ERNŐ, Komárno |Komárom)

á szemfüles hamvasok

A szeszélyes időjárás természetes következményeképpen — hiszen három hónapig nem esett csapadék — a folyók és a patakok vize annyira megcsappant, hogy szinte cipőben át lehetett bárhol jutni a Garant vizén. A folyó medréből a kövek szinte mozaikszerűen ágaskodtak. A vonatok utasai, amikor a Garammal párhuzamos menetirányba kerültek, kíváncsian érdeklődtek, vajon lesz-e elég víz a kutakban, de főként a vízvezetékekben. A melegvíz letiltása három hónapig tartott, s ezen beavatkozás igen érzékenyen érintette az összes fürdőszoba tulajdonosokat.

A gyakori utazás késztetett arra, hogy a Garant folyót tüzetesen megfigyeljem. Nagy volt

a csodálkozásom, amint észrevetem, hogy csaknem minden kiálló kövön, egy hamvas varjú állt és merően figyelte a víz folyását. Ez a feltevésem később nem bizonyult igaznak. Gyanút fogtam és cselekvésre határoztam magam.

Ismerve a szürke varjú biológiáját, hazánkban a legveszedelmesebb, és sajnos igen nagyszámban előforduló varjúféle, amely egyúttal a legveszedelmesebb rablók egyike. Nem érdemel kíméletet, mert mint rabló végtelenül okos és elővigyázatos. Mindenre ráveti magát, nem kímél semmit.

Az elhatározást tett követte. Meglátogattam vadászbarátomat, akinek autója volt. Nagy

fölháborodással ecseteltem a varjak garami szereplését. A- zonnal megértett, útközben fölvettünk még egy vadászt, így három sörétes puskával felszerelve robogtunk a színhely felé. Jó fedezék mögött a partra értünk és figyelni kezdtük a társaságot. Hirtelen két varjú a vízbe kapott és szempillantás alatt mindegyikük egy-egy szép halat fogott, amelyek elfogyasztásához azonnal hozzá is ‘ láttak. Ez meggyőzött bennünket! A megbeszélt tervek szerint két vadász hosszában, tehát jobbra és balra lőtt, én pedig a középen lévő hamvasvarjú csoportra. Vezényszóra, egy, kettő, három, dördültek el a puskák. Hogy az akció sikerült, a színhelyen 15 hamvas maradt

bizonyítékul. Ezenkívül kettő a levegőbe repülve igyekezett menteni bűnös irháját.

Vadászbarátaim ezen eset után szorgalmasan jártak a Gorám partra, sajnos eredmény nélkül, mert a halászni óhajtó okos hamvasok seregei alkalmasint más színhelyet választottak!

Kedves vadásztársaim, ennek a rablónak irtására minden eszköz, minden forma meg van engedve, irtsátok őket tűzzelvassal. Irtása igen fontos, mert az apróvadas területeken, valamint az éneklőmadarak állományában is hihetetlen károkat okoz.

JÁN M. HABROVSKÝ, Zvolen (Zólyom)

Vadvédelem - természetvédelem

Ha valóban eredményes és a jövőben is sikerrel kecsegtető vadvédelemről akarunk beszélni, lehetetlen nem gondolni a természetvédelemre. Ez a két fogalom hol összefonódik, szinte egyet képez, hol pedig, legalábbis látszólag antagonizmusban áll egymással szemben. Az ellentét főleg a vadászati törvény és a természetvédelemről szóló törvény különböző tartalmából ered. A természetvédelem a természet egészével, a bennünket körülvevő környezettel foglalkozik és védi az élővilág ma már ritkaságszámba menő fajait, beleértve a vadászat tárgyát képező állatokat is. A vadászat a vad tenyésztésével és kihasználásával foglalkozik. Alapelveit a vadásztörvény foglalja magában. E törvény szerint a mai vadátermészet legelemibb ökológiai és szociológiai kívánalmainak és egyensúlyának felborítására alkalmasak.

A vadászat ilyen szempontból legfeljebb csak néhány állatfaj az ún. hasznosvad védelmét látja el, míg az ezekben kárt okozó állatokat üldözi, illetve a közömbösökkel nem törődik. Az ember által végzett szelekció (kiválasztás) többnyire csak külső jelekre támaszkodik, amelynek nincsen mélyebb genetikai alapja. Ebből a szempontból a természet rendjébe való katasztrofális beavatkozásnak kell minősíteni a nagyüzemi, belterjes vadtenyésztést, mesterségesen felnevelt egyedek kieresztését a szabad természetbe (pl. fácánok farmon végzett tenyésztésekor). A természetes szelekcióval — amit

A vadvédelem egyik formája a veszélyben lévő tojások összegyűjtése és kikeltése. A vadkacsa tojás (képünkön) ritkán kerül veszélybe.

Trenka Tibor felvétele Radvaű n/Dun. (Dunaradvány)

szók és vadászszervezetek igyekeznek minden vadászterületen a lehető legnagyobb számú vadat tenyészteni és hasznosítani azzal az egy megkötéssel, hogy a vad ne okozzon érzékeny ká rókát más népgazdasági ágazatok által termelt vagy kihasznált természeti értékekben, (pl. a mezőgazdasági terményekben, az erdőállományban).

A huszadik század második felében egyre inkább előtérbe kerül a vadászat gazdasági jelentősége. Ez jellemzi a szocialista társadalom vadászatát is, bár ez a társadalom vezette be elsőként a vadászat kulturális, etikai és politikai értékelését. A vad tenyésztése mindinkább közeledik a mesterséges módszerekhez és az ún. vadon élő állatok esetében is mesterséges szelekción alapul. Az ember határozza meg, melyik vadfajból hol, mennyi éljen (a vadászterületek minősítésével), s hogy egy fajon belül mely egyed maradjon életben és biztosítsa faja fennmaradását (a selejtező kilövéssel). Ezáltal a vadásztörvény olyan lehetőséget és jogot adott az emberi társadalom egy részének, a vadászoknak kezébe, amelyek a

a dúvad, az élősködők és a kórokozó mikroszkópikus nagyságrendű lények hada végez — a vadászat nem éri be. Nyilvánvaló, hogy az egyoldalúan felfogott vadtenyésztés és vadvé delem csak bizonyos ál-termé szetvédelem, amely inkább hátráltatja, mint segíti az igazi természetvédelem kifejlődését.

A természet, melyet megőrizni és védeni akarunk töméntelen sok tényezőből áll, amelyek között legnagyobb hatású az ember és tevékenysége. A vadászok viszonya a természethez csak az első pillariatásra ideális és problémamentes. Ma ez a viszony határozottan tudatos, főleg a szocialista társadalomban, amely mindent megtesz, hogy a vadászat és a természetvédelem kölcsönös viszonyát rendezze. A vadászat kulturális, etikai és politikai értékelése az iparosítás eddig sohasem tapasztalt fellendülésével egyie inkább előtérbe lép. Az emberi erő és alkotóképesség regenerálására a természet a legjobb eszköz. A kimerítő munkát végző ember érzi, hogy szüksége van a természetre és végtére rájön, hogy a természet megőrzése az életet jelenti számára.

Ebben a szellemben neveli társadalmunk a Szlovákiai Vadászok Szövetségének segítségével a mai vadászokat. Minden eszközt felhasználunk ahhoz, hogy vadászaink a komplex vadvédelmet, mint a természetvédelem egyik alkotórészét gyakorolják legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint.

A természetvédelem a vadon élő állatokat is védi, különösen a ritka vagy kiveszőben levő fajokat. Ezek között olyanok is vannak, amelyeket a vadásztörvény is vadnak ismer el. A természetvédelem szervei gondozzák a védett területeket, de a vadásztörvény lehetőséget ad arra is, hogy vadászati szervek kezeljenek bizonyos rezervátumokat. A vadtenyésztés, vadvédelem és produkció a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hatáskörébe tartozik ugyan, de nem vitatható, hogy beleszólást kell engedni a természetvédelem szerveinek is. Vadásztársadalmunk még ina sem érkezeit el a fejlődésnek arra a fokára, hogy ne kellene időnként és helyenként ellenőrizni, figyelemmel kísérni és irányítani tevékenységét, akár az ún. kártékony vad, akár a ragadozó madarak vagy a dúvad kezelését illetően. A kölcsönhatás körébe kell sorolni a vadászterületek biológiai-ökológiai alapon való elhatározását, az egyes fajok regulatív kilövését, a vad természetes szaporulatának és terjedésének biztosítását, sőt a vad lövését is. ,

A korszerű természetvédelem a természet felújítását és megőrzését, valamint a természeti kincsek, élőlények kihasználását jelenti. Eszerint egyrészt védjük az állatfajokat és élőlényeket a kipusztulástól, másrészt pedig tervszerűen kihasználjuk a természeti kincseket és az élővilágot. A vadászat ilyen értelmezésében az élővilág egy részének tervszerű kihasználását jelenti, egybehangzóan a népgazdasági szükségletekkel és a természetvédelem vívmányaival és követelményeivel.

Sok vadászgeneráció egyoldalúan felfogott vadvédelmi tevékenységének következménye, hogy hazánkban a ritkán előforduló kipusztulóban lévő vadfajok nagy része az ún. károsvad csoportjából kerül ki. Ma viszont a vadászok létrehozták pl. a sólymászklubot, amelynek egyik fő feladata a ragadozó madarak védelme. A vadászszervezet vezetősége a legmeszszebbmenően támogatja a nagy dúvadfajok például a medve, a farkas, a hiúz védelmét célzó igyekezetét és intézkedéseket.

Szakmailag jól képzett, alapos politikai ismeretekkel rendelkező vadászokat kell kinevelnünk, hogy képesek legyenek még a mi emberöltőnkben megszüntetni a vadászat és a természetvédelem látszólagos elentmondásait és megőrizzék további generációk számára is az igazi, szép és erőt adó természetet.

KIRNER KÄROLY mérnök, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége KB-ának vadászati előadója

A gyakorlati vadászuk tevékenységének súlypontja a vadászterületek nyugalmának, zavartalanságának megőrzésében álljon. Szárnyas hasznos vadunk esetében elérkezett a fészkelés, tojásrakás ideje, amikor feltétlenül nyugalomra van szüksége. A fészkén ülő és a fészkét védő madár könnyen áldozatul esik a kóbor kutyák és macskák támadásának, ezért gondoskodjunk arról, hogy szárnyasvadunk ezen vániszedői ne garázdálkodhassanak vadászterületünkön.

Április elején (3-ig) a vadászgazda teendői közé tartozik a területről szóló kimutatások és vadkilövési tervek elkészítése és a SZVSZ JB-án való átadása. A következő kimutatásokról van szó:

a) Mysl 1—01, Statisztikai kimutatás,

b) Mysl 005 A vadgondozás terve,

c) Mysl 007 A lőtt vad és elhullott vad kimutatása,

d) I. sz. tenyésztési és vadkilövési terv (csülkösvad),

e) III. sz. tenyésztési és vadkilövési terv (ritka vadfajok).

A 4/1967 (Zb.) számú rendelet értelmében áprilisban vadászhatunk vadpulykára, siketfajd kakasra, nyírfajd kakasra az egész hónapon át, erdei szalonkára és pézsmapocokra április 15-ig. Ezenkívül löhetők az egész évben védelmet nem élvező következő vadfajok: vadkan, üreginyúl, farkas, hiúz, róka, nyestkutya, görény, menyét,, hermelin, héja, szürkevarjú, feketevarjú, szarka, mátyásmadár, csóka és nagy kárókatona.

K. K.