Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-24 / 12. szám

1973. márciu8 24. SZABAD FÖLDMŰVES, MIT TEGYEN A SZÜLŐ? Pályaválasztási problémák D. J. olvasónk arról panaszkodik levelében, hogy fia a magyar tan­nyelvű kilencéves iskolában jó tanuló volt. A kilencedik osztályt 2,7-es ered­ménnyel fejezte be. jelenleg Bratisla­­vában a szlovák tannyelvű ipari ta­nuló-iskolában villanyszerelői szak­mát tanul. A szakmával nem is lenne baj, de a félévi osztályzáskor orosz­ból is, meg szlovákból is megbukott a gyerek. Mit tegyen a szülő? Kétségtelen, hogy a magyar anya­nyelvű gyereket a szlovák tannyelvű ipari tanuló — vagy szak-középisko­lákban, de részben még a főiskolákon is, főleg a tanulás első évében, kettős erőpróba várja. Egyrészt eleget kell tennie az új, magasabb fokú iskola követelményeinek — és ez a szlovák anyanyelvű tanulók számára is ke­mény dió — másrészt meg kell szok­nia a szlovákot, mint tanítási nyelvet. Ma már nem arról van szó, hogy a magyar tannyelvű iskolák diákjai nem tudnak szlovákul, hanem arról, hogy a magyar anyanyelvű gyermek szókincse, kifejezőképessége szegé­nyebb a szlovák anyanyelvű tanulóé­nál. Elvégre a Žilinán felnőtt, szlovák anyanyelvű gyermek — aki szinte az anyatejjel szívta magába a szlovák nyelvismerétet — és D. J. dunaszer­­dahelyi olvasónk gyermekének szlo­vák nyelvtudása között nyilvnávalóan van bizonyos nyelvtudásbeli különb­ség. Ennek a természetes nyelvi kü­lönbségnek kompenzálása érdekében az iskolaügyi szervek rendeletben ír­ták elő, hogy a magyar, ukrán, len­gyel tannyelvű kilencéves alapiskolát végzett tanulók a szlovák tannyelvű iparitanuló- vagy szakközépiskolák első és második évfolyamában nem kaphatnak szlovák (illetve cseh) és orosz nyelvből elégtelen érdemjegyet. Ezekben az évfolyamatokban e tan­tárgyak érdemjegyeit nem szabad be­leszámítani az ösztöndíjhoz szükséges átlageredménybe. Tehát az az iskola, mely nem tartja be a Művelődésügyi Minisztériumnak ezt az 1963. augusz­tus 12-én kelt rendeletét, törvényelle­nesen jár el. Természetesen az isko­lának mindent el kell követnie, hogy a nemzetiségi iskolák volt növendékei nyelvi szempontból is elérjék az illető iskolák többi tanulójának színvona­lát. Persze ez csupán a kérdés egyik oldala, mert ezzel szorosan összefügg az is, hogyan lehet áthidalni a lehe­tőségekhez képest zökkenőmentessé tenni az átmenetet az alacsonyabb fokú'iskolából a magasabb fokúba. Az első legfontosabb követelmény: minden iskola a tanterv által előírt alapos tudást nyújtsa tanulóinak. Ez fémjelzi — tanítási nyelvre való te­kintet nélkül — az Iskola munkáját. Ennek pedig egyik legbiztosabb ér­tékmutatója, ha tanulói megállják he­lyüket további tanulmányaik során. A magyar tannyelvű Iskoláknak ezen­kívül még sokoldalú alapos szlovák nyelvi képzésben is részesíteniük kell tanulóikat. Minden tantárgyból meg kell tanítani a magyar tankönyvek­ben egyébként közölt szlovák szak­­kifejezéseket is. Szlovákia iskolai szervei továbbra is nyitnak magyar tannyelvű ipari ta­nuló- és szakközépiskolákat, ahol ezt a népggazdaság érdekei megkövetelik, ahol ezt a szülők kérik, s a személyi és anyagi feltételek is megvannak hozzá. Persze a meglévő 256 szakma között a jövőben is akad majd olyan, amelyből az egész országban csak egy vagy két osztály nyílik. Ezt a né­hány szakmát továbbra is szlovák vagy cseh nyelven kell tanulni — azonban az idézett rendelet teljes fi­gyelembevételével, annak pontos be­tartásával. Szeretnénk ebből az alka­lomból hangsúlyozni, az iskolaügyi szerveken s nem utolsósorban a szü­lőkön is múlik, hogy a tanulás folya­matosságának könnyítése érdekében hozott minisztériumi rendeletet min­denki mindenütt helyesen értelmezze, és mély szocialista humanizmusának megfelelően érvényesítse. A másik levél — névtelen — az egyik általános középiskola tanári karát bírálja azért, mert „nem érte­nek ahhoz, hogyan kell a tanulók ér­deklődését a részükre legalkalmasabb pálya iránt felkelteni“. A levél írója általunk ellenőrizhetetlen adatok hal­mazával becsmérli a tanári kar egyes tagjait — elfecsérelt tanítási órák, a tanulókkal való bánni nem tudás, az ifjúi lendületet gátló és fékező, a legrosszabb értelemben vett „tanári ‘ magatartás stb. A levélben a pedagó­gusi szakértelem meglepő. Éppen ezért érthetetlen, hogy mindezt miért nem mondja el a szülői munkaközös­ség ülésein, miért nem értesíti mind­erről az igazgatóságot? Persze minden félreértést elkerülve meg kell mondanunk, a levél írójának feltehetően igaza van, amikor azt ki­fogásolja, hogy a pedagógusok szinte kizárólag csak a tanulók szorgalmát mérik és nem képességeiket „ ... ha egy középiskolásnak a 2—3-as bizo­nyítványát csak napi 4—5 órás tanu­lással sikerül elérnie — írja —, úgy ez a tanuló a főiskolai stúdium foko­zott követelményeinek aligha fog megfelelni.“ A probléma ugyan sok­kal bonyolultabb, de le kell szögez­nünk: az olyan ifjú, akiben a válasz­tott pályához szükséges személyiség­­vonások egyáltalán nem fedezhetők fel, a választott foglalkozás gyakor­lására nagy erőfeszítéssel és több­nyire csak kevésbé jó eredménnyel képes. Ha ilyen eset előfordult, való­ban feltehető a kérdés: van-e értelme a személyi adottságokkal ellentétes szakmában dolgozni, amikor az adott­ságok és a szakmai követelmények ismeretében más, megfelelőbb foglal­kozások is választhatók? Tehát nem állítjuk, hogy iskolánkból nem kerül­nek ki pályatévesztett emberek, ezek száma azonban egész kis hányada az egy-két évtizeddel azelőttinek. S ha ön nem rosszindulatú, névtelen leve­lekre nem pazarolná energiáját, ha­nem segítene — és leveléből úgy vél­jük, tudna segíteni — akkor bizonyá­ra még kevesebb irónikus, szerencsét­lenül pályatévesztett embert produ­kálna társadalmunk. —MF— И<| Mi»*“* ч\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"««1 Ä\\V\\\\\\\\\\VÄW\\\\\\WWW^WV‘W‘X'4WWV'WXX'A 1 т м М и Legyen a nyelvem halk szavú hárfa, Háborgó tenger moraja legyen, Legyen a rétek szelíd sóhaja — de Téged köszönt ma, kedves mesterem. Legyen a nyelvem síró hegedű, Fákat tördelő szél zúgása legyen. Legyen az erdők ébredő nesze — de Téged köszönt ma, kedves mesterem. Legyen a nyelvem mennydörgés hangja, Riigyburkot bontó rezdülés legyen. Legyen a vén Föld szívdobbanása, — de Téged köszönt ma, kedves mesterem. Legyen a nyelvem pásztorfurulya, Búgó, kattogó munkagép legyen. Ebben a versben egy szót küld Feléd: „Köszönök mindent, drága mesterem!“ BÖSZÖRMÉNYI ILONA Félbeszakadt beszélgetés A TANÍTOK NAPJA VÍZSZINTES. 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a függőleges 10. víz­szintes 28. és füg­gőleges 42. sorban. 10. Folyó Olaszor­szágban. 11. Friss, tiszta levegő. 12. Idegen Irén (é. h.j. 13. Hiányos erény. 14. Német fa. 15. Énekel. 17. A hét egyik napja. 18. Szovjet repülőgép típus és jelzés. 19. Híres cseh festő­művész. 20. Régeb­bi főnemesi cím. 21. Volt jelene. 22. Nagy áruház Moszkvában. 23. Mag — németül. 24. Hiányos falka. 25. Állatlak. 26. Észak-atlanti Szö­vetség angol nevé­nek rövidítése. 27. Káposzta, csehül. 29. Tubusban van! 31. Lepkeféleség. 32. Izrael nagyob­bik része. 33. Nemzetközi segélykérő jel. 35. D. T. 36. A Földközi tenger Hideg tél volt. A szél tetszése sze­rint hordta a havat az egymáshoz hú­zódó házak között. Mintha azért len­nének ilyen közel egymáshoz, hogy ne fázzanak, védjék egymást az idő viszontagságaitól. Ilyenkor sokkal kellemesebb a me­leg szobában tenni-venni. A kályha, mintha a nyárról mesélne. A tűző napról, virágos rétről, a fák lombjai közt átsuhanó langyos szellőről. Egy almafa- és egy tölgyfahasáb a kályha mellett beszélgetnek. Felidé­zik eddigi életüket, elmesélik egy­másnak, hogyan is kerültek ide. — Én egy forgalmas út mellett él­tem — mondja az almafa. — Sokat láttam, hallottam. Munkába siető em­bereket, játszadozó, virgonc gyereke­ket, naponta száz meg száz autót. Za­jos világ volt ez, de úgy megszoktam, hogy másképp el sem tudtam volna képzelni az életemet. Egyszer azon­ban rossz napra ébredtem. Nagy se­bességgel belém rohant egy személy­­kocsi. Bennem ugyan nagy kár nem esett, azt a kis horzsolást egy-két év alatt kihevertem volna. Annál rósz­­szabb állapotban volt a kocsi eleje. A vezetője nagynehezen kitápászko­­dott Alig állt a lábán. De nem a sé­rüléstől Csak úgy dőlt belőle az al­kohol. Még belém is rúgott. — Hogy ennek a fának is éppen itt kell lennie! Pedig senkinek sem álltam útjába. Másnap jöttek is a favágók és kivág­tak. Иду kerültem ide. Nem tudom, mi lesz a sorsom de nagyon unatko­zom. Hiányzik az élet mindennapos lüktető zaja. Szerettem volna még so­káig élni, hasznot hajtani, gyümölcsöt érlelni, melegben árnyékot nyújtani. De jött ez a felelőtlen ember, és min­dennek vége. Ki hitte volna? — Nekem egész más életem volt — mondja a tölgyfa. — Az erdő mélyé­ben éltem sok társammal együtt. Mi csak akkor láttunk embereket, ha gombázni jöttek vagy erdei gyümöl­csöt szedtek. Annál többet tudtunk az erdei állatkákról, a lombjaink közt fészkelő madarakról. Megosztottuk gondjainkat és mindig Őrültünk az új napnak. Hajnalban hangos madárdal­ra ébredtünk. Este a lenyugvó nap sugaraival tértünk pihenőre. Az egyik napon furcsa motorbúgás­ra figyeltünk fel. A zaj egyre köze­ledett. Ahogy azt később megtudtuk a velünk dolgozó emberektől, a mi sor­sunk felett valahol Moszkvában, Prá­gában, vagy Bécsben döntöttek. Vala­mi gázvezetéket vezetnek erre. Dehát mi ehhez úgysem értünk. Szó nélkül átadtuk helyünket, a megszokott er­dei csendet, párás levegőt, madárdalt, mindent. így kerültünk egymás mel­lé. Nagyon örülök, hogy így megért­jük egymást. Mielőtt folytatták volna a beszél­getést, jött a háziasszony, kinyitotta a kályha ajtaját, és a fahasábok máris az izzó parázson találták magukat. Szó nélkül tűrték a hőséget. Nem tud­ták elképzelni mi történt. Nem be­széltek többé a szellőről, esőről, a madárdalról. Égni kezdtek. Némán adták ki lelkűket — melegüket, — hogy a szoba hőmérséklete még kel­lemesebb, barátságosabb legyen. Ez volt az utolsó, amivel az embereknek szolgálhattak. De ők már ezt nem tudták. NAGY LÁSZLÓ Kis tengerész és a gólya V. Cetínben (Nagycétény) a pioní­rok hagyományos álarcosbált rendez­tek. A karneválon ötletesnél ötlete­sebb jelmezekben vonultak fel a paj­tások. A résztvevők és a zsűri tetszé­sét a gólyajelmezbe öltözött ötödikes Hajdú István nyerte meg. A felvéte­len egy kis-matróz társaságában lát­ható. Kép és szöveg: —yd— HÜVIRAG Csingi-lingi hóvirág Mit álmodik a világ? Azt álmodja fut a fagy Ágak hegyén rügy fakad. Melegebb a napsugár A réten már tavasz jár Csingi-lingi hóvirág Öh, de szép is a világ! Böszörményi Hona beltengere. 37. Hazai kozmetikai cikk­márka. 39. Szlovák szépség. 40. Károly János. 41. Idegen férfinév. 42. Szep­tember 21-én ünnepeljük meg névnap­ját. 43. Angol férfinév. 44. Azonosak. 45. Űri-----, Móricz Zsigmond ismert regénye. 46. Kicsi a ..., de erős. 47. Mely személy. 48. Hangszer. 49. Laos betűi felcserélve. FÜGGŐLEGES: 1. Ásvány. 2. Bete­ges. 3. Légáramlat. 4. Elektromos töl­téssel rendelkező atom. 5. Károly Nándor. 6. Alarm. 7. A Szovjet Szak­­szervezeti Központ napilapja. 8. Spión (é. h.j. 9. Izomszalag. 13. Áramforrás. 14. Svájci város. 16. Lent. 17. Az utol­só Habsburg király neve. 18. Kétkere­kű könnyű kocsi. 20. Több nem fért bele. 21. А-betűvel a végén: női név. 23. Régi büntetőeszköz. 24. Szűk. 26. Tagadószó. 27. Zsiga tulajdona. 30. Balkán állam. 34..........Laurel és Oli­ver Hardy, amerikai komikus színé­szek. 36. Eszével felfogja. 38. Vallás rövidítés. 39. Két sző: veszteség és mor­­ze-jel. 40. Krigli. 43. Hajó betűi. 45. E napon. 46. Széptevés. 49. Ló népie­sen kiejtve. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 10., vízszintes 28. és függőleges 42. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 9. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Szeretettel kö­szöntjük nődolgozóinkat! Könyvnyertesek: Ádám Anna, Gém. Dechtáre (Détér) — Bányász István­ná, Licince (Lice) — Zalaba Gyula, Mužla (Muzsla).

Next

/
Oldalképek
Tartalom