Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-24 / 12. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. március 24, AZ ÜZEMKÖZI VÁLLALKOZÁSOK ES VÁLLALATOK / (Folytatás az 5. oldalról.) MUNKAVISZONY A KOOPERÁCIÓBAN Az együttműködő szervezetekben a munkaviszonyt jogsza­bály rögzíti, ami egyrészt a szóbanforgó szervezet, másrészt a dolgozók kapcsolatát szabja meg. Olyan jogszabályról van szó, mely meghatározza a munkadíjazást, a munkaidőt és a pihenés jogát, a szabadságolást, a munkafegyelmet, a kártérítési köte­lezettségeket. Ide tartozik továbbá a munkabeosztás kérdése, a munkaerő állandósítása, s a munkára való jog érvényesítése Is. Ebben a tekintetben az érvényben lévő jogszabály lényeges különbséget tesz az efsz-ek tagsága, s az alkalmazottak között. Első fontos kérdés, melyet az üzemközi vállalkozáson belül tisztázni kell, hogy kik a szövetkezeti tagok és kik az alkal­mazottak. A szövetkezetek tagjainak az együttműködés kereté­ben való foglalkoztatása nem ellenkezik a jogszabályokban megfogalmazott elvekkel. A szövetkezeti alapszabályok 17. számú, 2. bekezdése értel­mében az efsz-ek vezetősége a tagokat a közgyűlés határozata értelmében a közös gazdaság valamelyik szakaszán foglalkoz­tatja. Tehát az érvényben lévő jogszabály nem szab meg mun­kafajtát, sem pedig munkahelyet. Eszerint semmilyen jogi ren­delkezés nem akadályozza a szövetkezetek vezetőségét abban, hogy tagjaikat más munkaszakaszra beosszák. Tehát ha a szö­vetkezeti tag az üzemközi vállalkozásban dolgozik, akkor is a szövetkezeti tagsággal járó alapvető feladatát teljesíti. Ezzel szemben ha az állami mezőgazdasági vállalat az együttműkö dés valamely munkaszakaszára saját dolgozóját beosztja, mó­dosítania kell a dolgozóval korábban kötött munkaszerződést, ha annak beosztása munkahely változással járt. A munkaszer zödés módosításához persze a dolgozónak is hozzá kell járul­nia. E tekintetben az efsz-eknél is új helyzet alakul ki a Mező­gazdasági Szövetkezeti Törvényjavaslatban megfogalmazottak értelmében, miszerint a dolgozókkal egyezményt kell kötni a munkafeltételekről stb. A szóbanforgó egyezmények tartalmazzák majd a szövetke­zeti munka természetére vonatkozó alapelveket, a munka faj­táját és helyét stb. Így ha valamely efsz módosítani kívánja dolgozója munkabeosztását, a ‘dolgozóval együtt a korábbi munkaszerződést is meg kell változtatnia. Az üzemközi vállalkozásban tevékenykedő szövetkezeti tagok és alkalmazottak munkaviszonyának különlegessége, hogy a kooperációban kapott feladatokat az ottani vezetőség utasítása szerint kell végezniük. A szövetkezeti tag saját gazdaságához való viszonya például nem csupán munka, hanem egyben társ­tulajdonosi viszony is. Tehát munkadíjának a nagysága az illetékes szövetkezet gazdasági eredményeitől függ. Ezért fel­tétlenül szükséges, hogy a szövetkezeti tag ilyen pozitív viszo­nyát az együttműködés keretében is megtartsuk, s az egész kooperáció fejlesztésére irányítsuk Köztudomású, hogy az efsz-ekben a munkaidő alapelveit a házirend rögzíti, s azt a taggyűlés jóváhagyta. A munkaidő és a munka annak fajtájától és helyétől függően módosított. Ez­zel szemben az üzemkózi vállalatban foglalkoztatott dolgozók munkaidejét az ottani munkaiendben kellene meghatározni. Ehhez pedig arra lenne szükség, hogy az efsz-ek munka- és tárgyalási rendje kimondja, hogy a kooperáció keretében fog­lalkoztatottak munkaidejét az ottani vezetőség határozza meg. Az állami és a szövetkezeti vállalatok kölcsönös együttmű­ködésére alapozott termelés esetében figyelembe kell venni a munkaidőre vonatkozó eltéréseket, a szabadságolást és a táp­pénzjuttatás elveit. Az efsz tagoknak ugyanis a törvény értel­mében nem jár fizetett szabadság. Az üzemközi vállalatban dolgozó szövetkezeti tagok tehát csak úgy jogosultak a fizetett szabadságra, ha ezt szövetkezetük házirendjében, saját alap­szabályaiban rögzítették. Ez mindaddig így lesz, míg azt tör­vényesen nem rendezik. A szövetkezeti tag vagy az állami mezőgazdasági vállalat dolgozója, aki megsérti a közös vállalatban rögzített munka­rendet, saját szervezetében vonható felelősségre. Ez azt jelenti, hogy a kihágás természete szerint megbüntetik, vonják fele­lősségre. Ezzel szemben helyesebb lenne, ha törvényesítenék a kooperáció vezetőségének jogát a felelősségrevonás kérdé­sében is. Még bonyolultabb a helyzet a kártérítésre való igény tekin­tetében. Olyan károkról lévén szó. melyeket a szövetkezeti tag vagy az állami mezőgazdasági vállalat dolgozója gondatlan­ságból okozott. Azonban a kooperációban legfontosabb az ott foglalkoztatott szövetkezeti tagok és más alkalmazottak mun­kadíjazásának a megoldása. Jelenleg ugyanis többféle díjazási elv érvényes Idetartozik pl a munkaegység szerinti, a garan­tált és az állami gazdaságokban szokásos díjazás. Ezenkívül abban is különbség van, hogy még az efsz-ekben tiszta, levo­nás nélküli munkadíjet fizetnek, addig az állami mezőgazda­sági szektorban a fizetésből béradót vonnak le. Eltérés van továbbá a munkanormák között is. Az efsz-ek­ben műszakonkénti normákat alkalmaznak a technikai meg­alapozottság figyelembe vétele nélkül, ezzel szemben az álla­mi gazdaságokban az időnormák érvényesek a_ munkanormatí­­vák szabályainak a betartásával. AZ EGYÜTTMŰKÖDŐ üzemeknek LEGYEN EGYFORMA SZABVÁNYUK A mezőgazdasági üzemek kebelében, különösen a szövetke­zetekben igen nagy eltérések, egyenlőtlenségek mutatkoznak az egyes munkák, munkaágazatok és foglalkozási ágak jutal­mazása között. A bérek mozgó része — a gazdasági eredmé­nyek után adott prémiumok és részesedések, csak kis mérték­ben függenek az egyes munkahelyek, illetve gazdasági közpon­tok közvetlen gazdálkodásától Ezekkel a problémákkal, amelyek a munka jutalmazásának különböző módszereiből és rendszereiből erednek, a kooperá­ciós kapcsolatok megoldásakor is találkoznak, mivel ezek nem teszik lehetővé a munka egyenlő jutalmazását, ez pedig zava­rólag hat a munkakezdeményezés kibontakozására a több üzemből alakult munkaközösségekben. A jutalmazás elveinek különbözősége megnehezíti a költségek összehasonlítását, to­vábbá nehézséget okoz pénzügyi téren és az árak terén is. E kérdések megoldásakor a mezőgazdaság termelőerőinek fej­lettségi fokából, a szocialista mezőgazdaság átépítése további időszakainak Irányaiból, valamint a mezőgazdaság és az ipar munkafeltételeinek egységesebbé tételéből kell kiindulni. Ezért feltétlenül ki kell dolgozni a szövetkezetek és az állami gazdaságok számára a jutalmazás rendszerének egységes alap elveit, kiindulva a készülőiéiben levő bérrendszerek eddig jó­váhagyott elveiből, valamint a népgazdaság többi ágazataiban érvényes bérrendszerből Figyelembe kell venni azonban a me­zőgazdasági termelés különlegességeit és a szövetkezetek, másrészt az állami gazdaságok között a mezőgazdaságon belül is fennálló objektív különbségeket. Ezek jellege viszont nem JOGSZABÁLYAI akadályozza a köztük kialakult kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlődését. Ha szövetkezetek működnek együtt, szükséges, hogy a koo­peráció vezetősége fokozatosan hajtsa végre a szabványok, normák egységesítését az összes együttműködő szervezetben, elsősorban azoknál a munkáknál, amelyeket a kooperációs szerződés alapján közösen végeznek. Minden együttműködő szervezetben fokozatosan egységes teljesítménynormákat kell érvényre juttatni. Olyan egyesülésnél, amelyben állami gazda­ság is szerepel, szükséges, hogy a teljesítménynormák meg­egyezzenek az állami gazdaságban érvényes normákkal. Még az egyforma teljesítménynormák esetében sincs biztosítva a díjszabás egysége, tekintettel az egyes szövetkezetekben eltérő jutalmazási színvonalra. A Tt. 2/72 sz. hirdetmény általános érvényű magyarázatai ki­mondják, hogy a tagságot képező szervezetek dolgozóinak, az ún. szűkebb kooperáció keretében végzett munkára kijelölt tagjait, eredeti szervezetük fizeti az elvégzett munkáról ké­szített kimutatás alapján. A tagságot képező szervezetek megegyezhetnek abban, hogy rövidebb időközönként premizálják, avagy egyszeri jutalmazás­ban részesítik a kooperáció céljaira kijelölt szövetkezeti tago­kat, illetve dolgozókat, s ezt a kooperáció keretében végzett munka számlájára könyvelik. Az ún. szélesebb kooperáció esetében a fent említett törvény magyarázatába foglalt elvek megszabják, hogy a kooperáció vezetősége a tagságot képező szervezetekkel való kölcsönös megegyezés alapján, akár szövetkezetek, akár állami gazdasá­gok, jóváhagyja a kooperáció keretében végzétt munkák ju­talmazásának egységes elveit, az ún. teljesítménynormákat, pénzben kifejezett díjszabásokat, a prémiumok és jutalmak odaítélésének feltételeit és ezek pénzértékét. A kooperáció keretében a tagok, illetve a tagságot képező szervezetek által kijelölt dolgozók munkájáért járó jutalmak és bérek összegét az elvégzett munka mennyisége és az állami mezőgazdasági szervezetekben érvényes jutalmazási elvek alap­ján számítják ki. A jutalmazásra fordított költségek összegét a kooperáció tevékenységének költségei közé számítják, amit a munka elvégzője kiszámláz. Az elszámolt jutalmak összegét a munkáltató szervezet az illetékes tagszervezeteknek utalja át. A kooperáció keretében végzett munka bérét és jutalmát az egyes szövetkezeti tagoknak és dolgozóknak saját szervezetük fizeti ki. A munkaviszonyban álló dolgozók esetében béradót számítanak le. A szövetkezet tagjainak a jutalomból leszámítolt 15,5 százalékos levonás után fizeti ki a fennmaradó összeget. Á levonás összegét az efsz a szociális biztosítás költségeinek részbeni fedezésére használja fel. A tagságot képező szervezetek egyéb követeléseket is kielé­gítenek — a betegbiztosítás összegét, a családi pótlékot és eb­ből az összegből fizetik ki az elért gazdasági eredmények alap­ján kiszámított jutalékot. A szövetkezeti tagok és a munkaviszonyban álló dolgozók munkaadó szervezetükkel szemben igényt támasztanak a ter­mészetbeni juttatások kiadására, illetve eladására a szervezet­ben érvényes feltételek alapján. A szövetkezeti tagoknak ez esetben is megmarad igényük a háztájira, esetleg a háztáji földhasználat helyett bizonyos ter­mények juttatására a szövetkezet alapszabályaiban lefektetett elvek szerint. E tényekből látható, hogy a kooperációs, együttműködési kapcsolatok fejlődése feltétlenül elősegíti a jutalmak összegé­nek kiegyenlítését az együttműködő szervezetekben és tovább­­menve az egész szövetkezei szektorban. Tekintettel arra, hogy a kooperáció egyes munkafeladatainak elvégzésére kijelölt dolgozók és az itt munkát végző szövetkezeti tagok munkáju­kat nem eredeti munkahelyükön végzik, meg kell oldani az útiköltség és az étkezési díj összegének megtérítését. Az álla­mi szervezetek dolgozóinál a megoldás egyszerű, mivel rájuk is vonatkozik a Tt 196/67. számú hirdetmény az útiköltségek, költözési és egyéb kiadások megtérítéséről. Amennyiben e kooperációs egységben szövetkezetről van szó, szükséges, hogy az együttműködő szövetkezetek taggyűlése jó­vá hagyja e térítések rendezését az előbbiekben felsorolt elvek szerint. KOnPERACTrt, AMELY ÜT SZERVEZETET KftPEZ / A mezőgazdasági termelés és a szolgáltatások szakosításá­nak fejlődése kooperációs szerződések megkötése által egyre nagyobb méreteket ölt a mezőgazdasági üzemek 'között. Már az egységes földművesszövetkezetekről szóló törvény is előre látta a közös szövetkezeti vállalatok kialakításának szükséges­ségét, amelyekben tartósabb jellegű gazdasági tevékenységet lehet kifejteni. A kölcsönös együttműködés e formájánál új szervezet jön létre, amely önálló munkaadó szervezet s tagjai nemcsak szövetkezetek, hanem más szocialista szervezetek is lehetnek. A szövetkezetekről szóló törvény nem zárta ki az együttműködésnek ezt a formáját a mezőgazdaság szövetkezeti szektorának keretéből, sőt ellenkezőleg lehetővé tette kibon­takozását és további fejlődését állami szocialista szervezetek­kel együttműködve szövetkezeti elveken. ( A mezőgazdasági üzemek ilyen együttműködésének fejlődé­sére új jogalapot teremtett a Tt. 2/72 számú hirdetmény, amely rendezi az együttműködő szervezetek jogi helyzetét, amikor a kooperációból új szervezet — egy közös mezőgazdasági válla­lat létesül. A közös mezőgazdasági üzemet önálló szövetkezeti szerve­zetként lehet jellemezni, amelyet a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése érdekében létesítettek. A közös mezőgazda­­sági vállalatok az üzemek gazdasági együttműködésének olyan formáját jelentik, amelyben egyesítik pénzügyi és anyagi esz­közeiket, valamint munkaerőiket és az állam segítségével bizo­nyos meghatározott körzetben a mezőgazdasági tevékenység további fejlődését szorgalmazzák. Elsősorban olyan tevékeny­ségről beszélhetünk, amelyet a mezőgazdasági őstermelés ke­retéből ki lehet emelni és célszerű is kivonni. E tevékenység tárgya lehet tojástermelés, baromfi- és sertéshús termelés, szakosított szolgáltatások nyújtása a növénytermesztésben, va­lamint más tevékenység, ha úgv mutatkozik, hogy a vállalat üzemelése a mezőgazdasági termelés fejlődését segíti elő. Közös mezőgazdaság' vállalatokat alakíthatnak a szövetke­zetek és velük együtt más szocialista szervezetek is, elsősor­ban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar ágazatából. A közös szövetkezeti vállalatok és a korábban kialakított közös mezőgazdasági üzemek között különbség lényegében nincs. Inkább azt a tényt fejezi ki, hogy az egyik esetében e szövetkezeti szervezet tevékenységében más szocialista szer­vezetek is részt vesznek, nemcsak efsz-ek. Az ddigi közös szö­vetkezeti vállalatok jelenleg tevékenységüket a közös mező­gazdasági vállalatok tevékenységét rendező hirdetményhez módosítják. Az együttműködéssel, a kooperációval összehasonlítva, a­­melyben nem alakul meg új szervezet, a közös mezőgazdasági vállalat a tevékenységben résztvevő szervezetek szélesebb körét képviseli, amelyek az új szervezetet létrehozták és részt­­vesznek tevékenységében. Ezzel párhuzamosan alakul jogrend­jük a keletkezést, tevékenységet és megszűnést illetően. Éppen úgy, mint az önálló szövetkezeti szervezet a közös mezőgazda­­sági vállalat is bizonyos jogokkal rendelkezik és kötelességei vannak kifelé csakúgy, mint befelé a tagságot képező és tevé­kenységében résztvevő szervezetekkel szemben. A KÖZÖS MEZOGAZDASAGI VÁLLALAT MEGALAKULÁSA A közös mezőgazdasági vállalat megalakítását létrehozásá­nak folyamata előzi meg. Ez a folyamat a jog területére a kö­zös mezőgazdasági vállalat megalakításáról szóló szerződés kidolgozásával lép. A Tt. 2/72 sz. hirdetmény a szerződés írásbeli formáját kö­veteli meg és megszabja, mit tartalmazzon e szerződés. Ezen felül lehetőség van arra, hogy a szerződést egyéb kapcsolatok rögzítésére is módosítsák, ha erre szükség mutatkozik, tekin­tettel a közös mezőgazdasági vállalat jellegére és nagyságára, a helyi .feltételekre és a tagságot képező szervezetek szük­ségleteire. A szerződést az efsz taggyűlése hagyja jóvá. Ahhoz, bogy a határozat jogerős legyen, az összes szövetkezeti tag felénél nagyobb részvétele szükséges. Hangsúlyozni kell ezt a köve­telményt az esetleges későbbi viták elkerülése végett, amellyel megtámadhatnák a szövetkezet részvételének jogerósségét a közös mezőgazdasági vállalatban. Állami szocialista szervezet esetében a résztvételi szerződést az illetékes minisztérium hagyja jóvá. A közös mezőgazdasági vállalat létrehozásáról szóló szerző­dés megkötését a mezőgazdaság irányításáért felelős járást ■szerv hagyja jóvá és ehhez még az illetékes, a Mezögazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárulása is kell. Csak ez­után lehet jogerősen megkötött szerződésről beszélni. A tagsá­got képező szervezetek kölcsönös kapcsolatai a szerződés alá­írásának napján válnak jogerőssé. A szerződés megváltoztatásához, amelybe beletartozik újabb tagszervezet felvétele is, a közös mezőgazdasági vállalat ösz­­szes tagszervezetének beleegyezése szükséges. A szerződés megváltoztatásához a mezőgazdaság irányításával megbízott járási szerv és az illetékes minisztérium beleegyezése is nél­külözhetetlen. A gyakorlatban érdemes lenne megállapítani e hosszadal­mas jóváhagyási folyamat szükségességével és célszerűségével szemben tanúsított nézeteket a szerződés módosítása és az új tagok felvétele esetén. A közös mezőgazdasági vállalat megalakulását attól a nap­tól számítják, amikor bejegyezték a vállalatok jegyzékébe. A vállalati jegyzékbe történő beírás az illetékes szervek által jóváhagyott szerződés bemutatását követeli meg. A KÖZÖS MEZŐGAZDASÄGIVÄLLALAT SZERVET A közös mezőgazdasági vállalatok szövetkezeti szervezetek, s ezért irányításuk szövetkezeti elveken alapul. Ezért a közös mezőgazdasági vállalatok szerveinek megalakítása, jogkörük és kapcsolataik, valamint a tagságot képező szervezeteknek részvétele e szervek munkájában, szintén a szövetkezeti elvek­ből indul ki. A közös mezőgazdasági vállalat legfelsőbb szerve a megbí­zottak janácsa. Tagjai nagyobbára az egyes efsz-ek elnökei és a többi tagszervezet igazgatói. Az egyes sezrvezetek azonban a megbízottak tanácsába más személyt is küldhetnek. Ezen kívül a szervezet egy póttagot is jelöl arra az esetre, ha ál­landó képviselője a megbízottak tanácsának ülésein személye­sen nem tudna résztvenni. Emellett minden tagsági szervezet a megbízottak tanácsába csupán egy képviselőjét küldi ki. Kivételt képez az olyan eset, amikor e tanácsban a megbízot­tak száma kilencnél kisebb, ez esetben minden szervezet több megbízottat küld ki, de egyenlő számban. A megbízottak tanácsa, mint az új egység legfőbb , szerve dönt a közös mezőgazdasági vállalatot érintő legfontosabb kérdésekben. Magára ruházhatja azonban azt a jogot, hogy egyéb kérdésekben is döntsön, amint azt az említett rendelet 12. §-a kimondja. Azokban a kérdésekben, amelyek a megbí­zottak tanácsának jogkörébe tartoznak, más szerv érdemben nem dönthet. Ugyanakkor a megbízottak tanácsa, mint legfőbb szerv dönthet olyan kérdésekben, amelyek a közös mezőgazda­­sági vállalat más szerveinek hatáskörébe tartoznak. A megbízottak tanácsa legalább évente egyszer ül össze és a tanács elnöke hívja egybe. Az elnök kötelessége a megbízot­tak tanácsát összehívni abban az esetben is, ha ezt a tagoknak legalább egyharmada, az ellenőrző bizottság és a közös mező­gazdasági vállalat igazgatója kéri. A megbízottak tanácsának határozata abban az esetben érvényes, ha az ülésen a tagok felénél nagyobb többsége vesz részt és a határozat akkor jog­erős, ha a jelenlevők felénél nagyobb száma hagyja jóvá. Sza­vazáskor a tanács minden tagjának egy szavazata van. A meg­bízottak tanácsa tehát a tagságot képező szervezetek egyenlő­ségének elve alapján dönt, tekintet nélkül arra, hogy az illető szervezet mennyiben járult anyagilag hozzá a közös mezőgaz­dasági vállalat megteremtéséhez Hangsúlyozni kell, hogy az egyenlőség elve csak a megbízottak tanácsának döntésében nyilvánul meg, tehát csak a legfontosabb kérdések eldöntése­kor. A megbízottak tanácsán kívül a közös mezőgazdasági válla­lat szervei az elöljáróság, a revíziós bizottság és az igazgató. Az elöljáróságot a megbízottak tanácsa választja és jogköre kiterjed a közös mezőgazdasági vállalat ügyeinek intézésére a tanács egyes ülései közötti időszakban, kivéve az olyan kér­déseket, amelyek kizárólag a megbízottak tanácsának jogkö­rébe tartoznak. Az elöljáróságot a megbízottak tanácsának tagjai közül választják és rendszerint 5—15 tagú. Élén a meg­bízottak tanácsának elnöke áll. (Befejezés a 7. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom