Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 1. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. január в. Ara 1.— Kčs XXIV. évfolyam, 1. szám. V^X>^ЛVVV^^ЛVC^^XVЧ>^XVVVЧX^^XVV^^XXV^X^NVЧ^^V^XVЧVVVXVXX^^XXVV^XVXNVXVVX>^ЧЧVVVVVVXVXXXVVXXXVVVЧVS^^^^\ Szeretettel kőszöntjiík Dr. Gustáv Kesék elvtársat, a CSKP KB főtitkárét, részére friss erőt és iá egészséget kívánunk 60. születésnapja alkalmakéi! Derűlátással lepünk az új eszteadőlie LUDVlK SVOBODA köztársasági elnök újévi köszöntője Kedves Polgártársaim! Őszintén üdvözlöm Önöket az 1973-as esztendő első napján. Ha visszatekintünk a múlt évre, melyet éppen magunk mögött hagytunk, pozitívan értékelhetjük. Sikeres esztendő volt. Tanúskodnak erről az iparban, a mezőgazdaságban, az építő- és a szállításban elért jó eredmények. Egészségügyi dolgozóink, pedagógusaink, tudományos munkatársaink, a művelődésügy, az államigazgatás és a szolgáltatások dolgozói is igen sok hasznos munkát végeztek. Mindannyiuknak —■ munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, akik érdemeket szereztek a múlt évi feladatok teljesítésében, szeretném kifejezésre juttatni köszönetemet és elismerésemet. Az elmúlt esztendő további előrehaladást jelentett nemcsak az anyagi értékek előállítása terén, de dolgozóink gondolkodásában, a szocializmus iránti viszonyukban, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája iránti viszonyukban is. Ezzel összefüggésben szeretném külön megemlíteni ifjúságunk növekvő politikai és társadalmi elkötelezettségét. A kedvező eredmények elérését mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy állampolgáraink teljes mértékben megértették és aktívan valóra váltják Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának programját. Köszönhetjük a sikereket továbbá annak is, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való sokoldalú együttműködésre támaszkodtunk. Kedvezően nyilvánult ez meg mind köztársaságunk nemzetközi pozíciójának megszilárdításában, mind népgazdaságunk, tudományos életünk, műszaki haladásunk és kultúránk fejlődésében. Az elmúlt esztendőben a Szovjetunió dicső évfordulóinak alkalmából barátainkkal együtt őszintén örültünk sikereiknek. Ugyanakkor ismételten tudatosítottuk barátságunk és együttműködésünk életadó erejét. Állampolgáraink kifejezésre juttatták érzelmeiket nemcsak az ünnepségeken, hanem és főképpen munkakezdeményezésük széleskörű kibontakoztatásával. Józanul ítéljük meg a gazdasági és a politikai élet terén elért sikereinket. Tudjuk, hogy a kétségtelen sikerek mellett különböző területeken fogyatékosságok is előfordulnak. Egyre nagyobb gondot kell fordítani a munka minőségére, célszerű szervezésre, fel kell tárni a rejtett tartalékokat és jobban felhasználni a nemzetközi munkamegosztás előnyeit a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében. Egész életünkben alkalmaznunk kell az egészséges kritika és igényesség légkörét. Erősítenünk kell a társadalmi felelősség tudatát, aktívan szembe kell szállnunk a tisztességtelenséggel és a rendetlenséggel. Ezeken gondolkozunk el ma is, amikor az új esztendőbe lépünk. Ebben az évben jelentős lépéssel akarunk előrehaladni. Ezért olyan igényesek kitűzött céljaink. Teljesítésük azonban nemcsak szervezési feladat. A lényeg elsősorban az, hogy valamennyi állampolgár felelős magatartást tanúsítson az egész társadalom szükségletei iránt. Már sokszor adtuk tanúbizonyságát a nagy hősiességnek a munkában, az áldozatkészségnek, a kezdeményezőkészségnek és a felelősségnek a kitűzött feladatok teljesítésében. Szilárd meggyőződésem, hogy ugyanígy lesz ebben az esztendőben is, a Győzelmes Február 25. évfordulójának évében. Mindazoknak az igényes feladatoknak teljesítéséhez, melyeket magunk elé tűztünk, békés feltételekre, kedvező nemzetközi légkörre van szükségük. Ezért külpolitikánk céltudatosan szilárd szövetségben és egységes arcvonalban a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országaival, a béke és a biztonság megszilárdítására törekszik Európában és az egész világon. A nemzetközi békés együttműködés fejlődésére törekszünk, összhangban a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elveivel. Ugyanakkor azonban teljes határozottsággal elítéljük az amerikai imperialistáknak a vietnami nép elleni barbár akcióit, és teljes mértékben támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaság békejavaslatait. Kedves Polgártársak! Jogos derűlátással lépjük át az új esztendő küszöbét, mert rendelkezünk minden feltétellel szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlődéséhez. Engedjék meg, hogy még egyszer üdvözöljem mindannyiukat az új évben, és kívánjak Önöknek sok örömet a munkában és megelégedést magánéletükben. Szülői felelősség Furcsa párbeszéd tanúja voltam a minap. Bevallom, rossz szájízem maradt a hallottak után. Egy csinos, jólöltözött, fiatal anyuka a buszban „oktatta* alig tíz éves kislányát. Ebben persze semmt kivetni való nincs! Csakhát a kislány örömmel újságolta anyukájának, hogy pionír lesz! S öröme csakhamar könnyekbe fúlt. Anyukája ugyanis határozottan megtiltotta, hogy a „pionír"-szót a szájára vegye, — mondván: „Mit szól a nagymama? — Ezt tanítja a Biblia?" Majd azt fejtegette, hogy egy sem igaz ember, aki idegen eszméknek él, és aki elfordítja arcát, lelkét Istentől. — Ilyen és ehhez hasonló frázisok halmazát zúdította kislánya fejére. Meglepődve hallgattam. Ilyen elvakultsággal talán most találkoztam életemben először. Tudom, vallásszabadság van. Senkinek nem lehet megtiltani hitét, célját, ideálját. Érthető, hogy az idősebb generációhoz tartozó embereknek egy része vallásos, tehát istenhívő. Azt, hogy mennyiben van igazuk, nem firtatom. Arra azonban senki sem formálhat jogot, hogy másokat kényszeresen olyan hiedelmek elfogadására amelyekről azok tudják, hogy nincs! Nem szabad még a gyermeket sem! — eltántorítani saját céljától! A saját akaratunkat másra — főleg fiatalokra — kényszeríteni nagyon veszélyes játék. Ennek eredménye mindig ellenkező hatás lesz. Nem arra kell törekedni, hogy a fiatal higyjen földöntúli csodákban, hanem inkább saját maga és a társadalom felé kell fordítani figyelmét. Az embernek először magában, saját képességeiben kell bízni. Az önbizalmat pedig már kiskortól kell a gyermek tudatában táplálni. Ha a szülök vagy a nagyszülők vallásos szellemben nevelkedtek ts, nem helyes gyermekeiknek megtiltani, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően tanuljanak, cselekedjenek és éljenek. Helytelen tévútra vezetni a gyermeket azzal, hogy a Biblia szerint, tehát tévesen magyarázzák neki a világ, az ember és a Föld keletkezését. Nincs semmi célravezető abban, ha a gyermek borzongva gondol kézzelfogható, egyszerű dolgok létezésére. Hiszen mindennek, ami történik logikus folyamata van, amihez gyakran tudomány sem. kell; az ember, ha jól megfigyeli maga is ráébred a dolgok lényegére. Falun nagy „divatba“ jött a gyermekek templomba járatása. Sok szülő még ma Is szigorúan megrója gyermekét, ha annak nincs kedve templomba menni, vagy ha a vallásos hiedelmek iránt nem tanúsít érdeklődést. Pedig ezek a szülők is helyesebben tennék, ha az iskolai ellenőrző könyvecskét lapoznák át gyakrabban, s ha több segítséget nyújtanának gyermeküknek a tanulásban. — A templomban nem tanul rosszat a gyermek — mondják egyes szülök. Arról azonban megfeledkeznek, hogy gyermekük az életben hasznát csak annak veszi, amit az iskolában tanul! S bizony ha a gyermek agyát olyan dolgokkal terhelik, amihez kedve nincs, s amiben nem hisz, az elkedvetlenedéshez és a tanulmányi eredmények romlásához vezet. Minden szülőnek erkölcsi kötelessége megtanítani gyermekét célszerűen tanulni és szórakozni. Az a bizonyos anyuka, akiről a cikk elején szó volt — jobban tette volna, ha meghallgatja kislányát; nem kellett volna letorkolni. A fiatal lélek túl érzékeny, ha megsértik bizalmatlanság gyűl ki benne az emberek, a felnőttek iránt. S egy nemes elhatározás megtiltása, a szülői zsarnokság megnyilatkozása akaratgyengeséghez vezet. Az ilyen környezetben nevelkedett fiatal meghúzódva, céltalanul és örökké félelemben él. Sajnos még sok van ilyen, s ezért legtöbbször a szülőket terheli a felelősség. В. K. A szocializmus és a nép szolgálatában Dr. GUSTÄV HUSÄK elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára január 10-én ünnepli születésének hatvanadik évforduléját. Kétségtelen, hogy ezen a napon hazánk polgárai, mindazok, akik hűek a szocializmus ügyéhez és becsületes építői, formálói fejlődő szocialista társadalmunknak, szívből kívánják, hogy pártunk főtitkára még nagyon sok éven keresztül megfontoltsággal párosuló fiatalos lendülettel segítse népünk boldogulását, társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális életének fejlődését. Husák elvtárs személyében egy olyan egyéniséget ünnepiünk, aki, már fiatalember korában örök időkre elkötelezte magát a marxizmus-leninizmua eszméinek és tántoríthatatlanul küzdött a dolgozók széles rétegeinek érdekéért, a szocialista társadalom építéséhez szükséges politikai és gazdasági előfeltételek megteremtéséért, majd a társadalom forradalmi fejlesztésének meggyorsításáért. Egy igazi bolsevik harcos születésének évfordulóját iinnpeljük. Akit neirf téríthetett le harcos útjáról börtön és csendőrszurony, s aki nem vesztette el a társadalmi igazságba, a szocializmusba vetett hitét akkor sem, amikor a kiközösítettek, és mellőzöttek keserű kenyerét ette. Pártunk hatvan éves főtitkárának érdemeit nem könnyű feladat összegezni. Hiszen, ha csupán azokat az eseményeket látjuk, amelyekben személyisége az 1988—1969. évi politikai és társadalmi válság óta élharcosként szerepelt, már akkor is arra a meggyőződésre jutunk, hogy sokat, nagyon sokat tett azért a kiegyensúlyozott és szüntelenül szépülő életért, amit az utóbbi évek folyamán elértünk. Mint a szocialista vívmányaink önzetlen védelmezője nemcsak időbeli felismerte azt a katasztrófát, amelybe a jobboldali opportunisták és revizionisták sodorták hazánkat, hanem bátran tömörítette és aktivitásra ösztönözte mindazokat az erőket, amelyek mind a pártban, mind pedig a társadalmi és gazdasági életünk különböző területein, védelmezték a szocializmus vívmányait, az árulók népellenes törekvéseivel szemben. A történelmi tények megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Htisák elvtára politikai tevékenységét a marxizmus-Ieninizmus alapelveinek alkotó alkalmazása hatja át. Vezetése mellett ismét és hatványozottabban, mint a válságot megelőző években, érvényesül pártunk vezető szerepe, tehát lényegében létrejött a párt tagjainak eszmei egysége, a párt és a nép akcióegysége, amely mind a konszolidáció éveiben, mind pedig napjainkban — társadalmi életünk minden területén — újabbnál újabb győzelmekhez vezet. E téren felmérhetetlen jelentőséggel bír az is, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja határozottan szakított a burzsoá nacionalista eszmék hordozóival, s mind a belső életünket formáló tevékenységét, mind pedig a testvért szocialista országokhoz és a nemzetközi munkásmozgalomhoz való viszonyát, a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Abban, hogy az osztályérdekeket áruba bocsájtó revizionisták és nacionalisták által félrevezetett emberek — aránylag rövid idő alatt — felismerték tragikus tévedésüket, soha nem halványuló érdeme van pártunk Központi Bizottságának élén álló fáradhatatlan „agitátornak“, aki bátor szóval — és megcáfolhatatlan érvekre támaszkodva •— meggyőző erővel hirdeti, hogy Csehszlovákiában a szocializmus csak mint a szocialista világrendszer szerves része létezhet, mert a szocializmust építő népünket osztályérdekközösség fűzi elsősorban is a kommunizmust építő szovjet néphez és a többi testvéri szocialista ország népeihez. A szocialista nemzetközi munkamegosztással párosuló gazdasági integráció, mint a proletár és szocialista nemzetköziség szellemének egyik gyakorlati megnyilatkozása — aminek egész pártunk és dolgozóink többsége is őszinte híve — biztos, hogy Husák elvtárs bölcs útmutatása mellett hazánkat és népünket még szorosabbra fűzi a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország népeihez. Még hatványozottabban veszünk részt az egységes szocialista világgazdaság alapjainak lerakásánál, ami az együttműködő szocialista nemzetek gyors gazdagodásához és boldogulásához, • a közöe védelmi erőnk szilárdulásához vezet. PATHO KÄROL* \\\\\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\Ч\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\\\\\Ч\\\\\
