Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-15 / 28. szám
Bevált a hibridpulyka A pulykatartás technológiája több emberöltőn keresztül mit sem változott Magyarországon s körülbelül a következő volt: március és május között a pulykatojök 20—35 tojást raktak. Ezt a fűtött konyhákban kikeltették, később nagyüzemi istállókban babusgatták a pulykákat, amikor pedig „kihányták a vörösüket“, legelőre engedték őket. A feldolgozó üzemekben a pulykaidény nemrég még október közepén kezdődött, egyszerűen azért, mert erre az időre épp hogy elérték a pulykák a vágási súlyt: a bakok az öt, a jércék a 3,5 kilót. Statisztikai adatok szerint 1935-ben egy-egy pulykatojó után 22 kiló utódot neveltek fel, de 1960-ban is csak 30-at. A külterjes pulykatartás erős kockázattal járt. A legelőn tartott állatokat ragadozók tizedelték. Egy-egy nyári zápor, jégeső nagy pusztítást okozott. Ősszel a kolera, a himlő volt az évtizedeken keresztül rettegett betegség. Az ilyen pulykatartásnak nemcsak a lehetősége, de a szükségessége is egyre kisebb. Kevés a lehetőség az alkalmi legelők hasznosítására, belterjes tartásra pedig a régifajta bronzpulyka nem való: rossz takarmányértékesítő, nem tisztítható rendesen, rossz a mellhús és combhús aránya a többi testrészekhez viszonyítva. Igényes piacon ma már csak a fehértollú, szélesmellű, húsoscombú pulyka értékesíthető. Jelenleg két hibridpulykatipus létezik Magyarországon, a Kanadából származó Fehér Gyémánt és az Angliából hozott Mecsek. Mindkettő középtípusú állat: a szülőpártojók 7, a bakok 13—15 kiló körüliek. Utódaik 12—13 hetes korra elérik a 3,5—4 kilós vágósúlyt. Jó tartási körülmények között a Mecsek megtojhatja a 80, a Fehér Gyémánt a 90—100 tojást. A vágópulykák egy kiló súlygyarapodáshoz 3,2—3,5 kg takarmányt használnak fel. A folyamatos termelés érdekében a zárt rendszerű tartás került előtérbe. Ablaktalan, ventillátorokkal szellőztetett, program szerint világítható istállókban tartják mind a tenyészállatok, mind a vágórakerülők többségét. Ily módon az év bármely szakában tojathatók, nevelhetők a pulykák, nincsenek kitéve az időjárás, a fényviszonyok változásának. A zárt tartás, a szabályozott környezet nem azért szükséges, mert a hibridpulyka érzékeny, kényes állat. Jól elviselné a félintenzív tartást is. Sok, fejlett pulykatartó országban kifutóra Is engedik a pulykáúgy nevelik, mint a vágópulykát: az istállóban 21 C fokos hőmérsékletet tartanak fenn, a műanya alatt pedig 36—37-et. A pulykák 21 napos korára a műanya alatti hőmérsékletet 21 C, az istállóét pedig 15 C fokra viszik le egyenletesen csökkenő mértékben. A világítást 24 órával kezdik, aztán a 29-ik nevelési hétig csökkentik, majd a termelés megkezdésekor 14 éráról — fokozato-Angol keltetőgép a Nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben. A keltetőből a kát, ez nem javasolható annak ellenére, hogy neveltek már nálunk is jő eredménnyel — megfelelő ólak hiányában — végterméket legelőn is. A zárt tartás, ellenőrzött környezet, főleg a magasszintű, programozott termelés, valamint állategészségügyi okok miatt szükséges. Legkevésbé azért, mert az ilyet igényli. S az is más, ha Kanadában és Nyugat-Németországban 2000— 3000 pulykát tart kifutón a paraszt s az is, hogy a Nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben 30 ezer található egyetlen telepen. A szülőpárokat kezdetben san 17-re növelik. A vágópulykák esetében csökken a világos órák száma, az a cél, hogy minél sötétebb istállóban legyenek s csak annyi fényt kapjanak, hogy az eleséget és a vizet megtalálják. Ez a gyors súlygyarapodást szolgálja. Vágnivaló pulykából 7—8 nevelhető fel egy-egy négyzetméteren, tenyészpulyka to jókból, kifejlett állatokból 1,3—1,5, bakokból 1 helyezhető el négyzetméterenként. A hibridpulyka szülőpárokat mesterségesen termékenyítik, mert igy kiküszöbölhető a tojók és bakok nagy súlykülönbségéből fakadó tojó-rongálás, másrészt kevesebb bakot Is kell tartani. A pulykatojásokat az év minden szakában 75—80 százalékosan keltetik. A legtöbb törzsállományt tartó gazdaságban saját keltetőt üzemeltetnek, hogy a keltetés haszna is a gazdaságban maradjon, valamint hogy a tojások keveredését, fertőződését megakadályozhassák. A pulykaszülőpárt tartó telepeken a sok és termékeny tojás elérése a fő gond. A sok tojást a kotlás megakadályozáneveiőhelyre indul a kispulyka sával, gyakori tojásszedéssel, jó világítási programmal és a szükséges összetételű takarmánnyal tudják elérni, a megfelelő termékenységet pedig az inszeminálások szakszerű elvégzésével. A legtöbb pulykatelepen Angliából származó WOODS ventillátorokat használnak, ezek zajtalanok, automatizálhatóan működnek. A pulykaólakban az időszaktól, valamint az állatok korától függően óránként és pulykakilónként 7—9 köbméter levegő cseréje, illetve megmozgatása szükséges. —g— •Ц. vén Duna vize ellaposodott, széles medrében, ráérően hömpölyögve nyaldossa a recsegő-ropogó deszkamólét és a hozzákötött halászbárkát. Keskeny deszkapadlón jutunk egy kisebb őrbódéfélébe, amely vidám halászok beszélgetésétől hangos. Sűrű füstkarikákat eregetve vitatják az éjszakai fogás élményeit. Aránylag elégedettek, mert két mázsa halat fogtak. Bár sovány eredmény ez, a régebbi időkhöz hasonlítva, amikor bőven volt nemes hal a Dunában, de a jelenlegi helyzethez képest jó fogás volt. Most főleg a „fehér hal“ uralja a Dunát, és egyre kevesebb a kecsege, süllő és a ponty. Valamikor gyakori vendég volt a viza, de már alig látogat a Dunának erre a részére — négy évvel ezelőtt fogták az utolsót — és félő, hogy lassan Ismeretlen halfajlává válik. Amikor erről beszélgetnek a halászok, bizony kissé megcsappan a kedvük, sóhajtozva mondogatják, hogy ritkul a hal, mert a folyószabályozás miatt kevés az ívásra alkalmas sekély víz és havonta mindössze 25—30 mázsa halat fognak. HALASZ-URMÍLŐSZŰVETKEZET Tompák Ferenc hajóvezetővel — aki 44 évig volt tengerész, előkormányos —, valamint Szepsi Imre bárkamesteri el megszemléljük a halászhajét, ahol Zurza István bácsi a legöregebb halász, s épp a hálókat szárítgatja, javítgatja. Szakszerűen dolgozik, nem csoda, hisz gyerekkora óta halász, és hálójavítő. Szakmáját nagyon szereti, ezért gondolni sem akar a nyugdíjazásra. Igaz, megtalálja számítását a termelőszövetkezetben, mert havonta 4000 forintot keres. Igazán nehéz búcsút venni a közlékeny, szellemes halászoktól, de hívogat az útmenti reklám, amely egy jókora hal társaságában hirdeti, hogy itt van a Paksi Vöröscsillag Halász Termelőszövetkezet csárdája és aki éhségét akarja enyhíteni, vagy szomját oltani, az térjen be kóstolóra. Fent a csárdában dr. Csaba Jőzesf üzletvezető fogad. Rövid Halászlé beföttes üvegben útravalóul. Jó fogás volt. gukkal viszik, 20 százalékkal kevesebbet fizetnek érte. Lég* mentesen zárt befőttes üvegek* ben útravalóul halászlét is ad* nak és otthon csak fel keli melegíteni és máris fogyaszt* haté. Különlegességük még á sörrel „felöntött“ palacsinta. Azt szokták mondani, hogy a jó bornak nem kell cégér. így van ez a paksi csárdával is. Sok a vendég, nagy a forgalom. Évente mintegy ötmillió forint értékű ételküiönlegességet és frissítőt adnak el és 350 ezer forint a tiszta haszon. A halászati termelöszövetké* zet élén Bencze Ferenc áll és a vezetőséggel együtt céltuda* tos haltenyésztést folytat. Itt mutatják be például Időnként a növényevő halakat és a csa* tornákba máris betelepítették az amur és a busa növényevő halat. A távlati tervek szerint minden lehetőséget kihasználva még több halat tenyésztenek* hogy jóféle halétel különleges* ségekkel kedveskedjenek ti gyakran ide látogató bel- 6» külföldi turistáknak. BÁLLÁ jOZSEf Zerza bácsi a hálót javítja. ismerkedés után kiülünk az étterem terraszára, ahonnan egyszerre 16 falu látható. Épp annál az asztalnál beszélgetünk, ahol többek között Tatjána Szamojlovová a „Szállnak a darvak“ nagysikerű szovjet film főszereplője, a világhírű filmszínésznő fogyasztotta egy alkalommal a csárda ínyencségeit. Mert bizony van itt választék bőven és aki megfordult a csárdában, bizonyára visszatér még. Idényben nagy a forgalom. Az ületvezető szerint 200—300 csoport Is betér ide a futó- és törzsvendégeken kívül. Persze az igények kielégítéséhez sok hal kell. Erről gondoskodott a termelőszövetkezet. Nemcsak a dunai halászatra alapoztak, hanem egy jókora halastóra is, amelyben szakszerűen tenyésztik a halakat. Számukra borsót, kukoricát és árpát termelnek. A Duna és a halastó elegendő nyersanyagot ad ételek készítéséhez, a szakácsok pedig jő kalocsai paprikával fűszerezve olyan halászlét készítenek, hogy pár]át ritkítja Magyarországon is. A halgazdaság a jó termelési eredmények és a kitűnő halkészítmények elismeréseképpen második helyre került az országban és megkapta a „Kiváló Munkáért“ című kitüntetést. Annyira belemelegediink a beszélgetésbe, hogy dr. Csaba elárul egy két ételkészítési kulisszatitkot is. A halászié például akkor jó, ha a 'pontv élve ugrik a kondorba. készleteire bontva pedig ez azt jelenti, hogy a frissen vágott halat vériben főzik és kilóját másfél liter vízben forral iák. A forrponton 4 dkg kalocsai paprikát adnak minden kiló húshoz, valamint Vi kilónyi őrölt hagymát és 30—35 percig főzik. Különlegességként metélt tésztát tesznek bele. A csárda nemcsak a hasznot nézi, hanem a lehető módon szolgálja a fogyasztókat. Ha például a vásárolt ételt ma-Napospulykák a miianya alatt. Vőgúpnlykák elszállítás előtt.
