Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-15 / 28. szám
10. SZABAD FÖLDMŰVES 1972. július IS. Nem tudok németül. Bugyonnlf és Alekszavejka közt egy Csomó lövenet kellett j öltől ni egy dombra, mert kerékagyig besüllyedtek a sárba. Amikor harmadszor került rám a sor, és körülbelül a félpart közepe táján elkezdett visszafelé csúszni az a dögnehéz tábori ágyú, úgy tettem, mintha szükségre akarnék menni, és leléptem. Tudtam az irányt a körletünk felé. Átvágtam egy óriási napraforgótáblán, aztán kiértem a tarlóra. A zsíros, fekete föld úgy tapadt a bakancsomra, mint a búvárok ólomnehezéke, amellyel a tengerfenékre szállnak. Azt hiszem, húsz percig mehettem, amikor egyenesen beleszaladtam egy magyar szakaszvezetóbe, és egy németbe, aktról nem tudtam, mi lehetett, mert nem ismertem a német rendfokozatokat. Már ahhoz is őrületes balszerencse kellett, hogy pont beléjük szaladjak, mert teljesen sík volt a terep. A szakaszvezető állt, a német szétterpesztett térddel, egy kis tábort széken ült. A szakaszvezető dohányzott, a német evett. Egy fogpasztástubus formájú tubusból kenősajtot nyomott egy szelet kenyérre, és csak a szemével intett, hogy álljak meg. — Was sucht er hier? — kérdezte. — Mit keres? — fordított a szakaszvezetö. Mondtam elvesztettem az alakulatomat. — Er hat seine Einheit verloren — mondta a szakaszvezetó. — Warum ohne Waffe? — Hol a puskája? — kérdezte a szakaszvezető. Mondtam, munkaszolgálatos vagyok. ÖRKÉNY ISTVÁN: kavarogni kezd a gyomrom. A német rácsavarta a kenősajtos tubusra a kupakot, és elővette puskáját. Talán, ha beszélek németül, meg tudom neki magyarázni, hogy nem viselek sárga karszalagot, tehát nem is lehetek zsidó, és akkor minden másképpen történik. Er soll zehn Schritte weiter gehn. — Menjen tíz lépéssel odébb — mondta a szakaszvezető. Mentem tíz lépést. Közben bokáig süllyedtem a sárba. — Jól van. — Gut. Megálltam. A Feldwebel rám fogta a puskát. Csak arra emlékszem, hogy egyszerre irtózatos nehéz lett a fejem, és majdnem szétrobbantak a beleim. A Feldwebel leeresztette a puskát. — Was ist sein letzter Wunsch? — kérdezte. — Jude — mondta a szakaszvezető. Ezt még én is megértettem. Megmagyaráztam, hogy nem vagyok zsidó, hanem mint a Népszava győri terjesztőjét. egy különleges munkásszázadhoz hívtak be. — Was? — kérdezte a német. — Jude — mondta a szakaszvezető. A német felállt. Leverte zubbonyáról a morzsát. — Ich werde ihn erschiessen — mondta. — Magát a Feldwebel úr most agyon fogja lőni — fordította a szakaszvezető. — Mi az utolsó kívánsága? — kérdezte a szakaszvezető. Mondtam, hogy „dolgozni“ szeretnék — Er will seheissen — fordította a szakaszvezető. — 16. Amíg dolgomat végeztem, a Feldwebel súlyban tartotta a puskát. Mihelyt fölálltam, fölemelte. — Fertig? — kérdezte. — Kész? Mondtam, kész. — Fertig — jelentette a szakaszvezető. A Feldwebel puskája nyilván felfelé hordott, mert a köldöktájamra célzott. Körülbelül egy vagy másfél percig álltam így. Aztán továbbra is rám célozva, azt mondta a Feldwebel: Ereztem, hogy elönt a verejték és — Er soll hupfen. — Békaugrás — fordítóit a a szakaszvezető. A békaugrás után kúszás következett. A kúszás után tizenöt fekvőtámasz. Utoljára azt mondta a Feldwebel, hogy hátra arc. Hátraarcot csináltam. — Stechschrittl — Dtszlépés! — tolmácsolta a szakaszvezető. — Marsch! — mondta a Feldwebel. — Menet, indulj! — fordította a szakaszvezető. Elindultam. Járni is alig lehetett, nemhogy díszlépést kivágni. Röpködtek a sárgagombok a fejem fölött. Csqk őrületes lassúsággal tudtam haladni, és közben éreztem, hogy a Feldwebel a hátam közepére célzott. Még most is meg tudnám mutatni a pontot, ahová a puska csöve irányult. Ha nincs az a sár, csak öt percig tartott volna a rettegésem. Így azonban talán egy félóra is. elmúlt, míg hasra mertem feküdni és visszanézni. Olaszul se tudok: sajnos, nincs nyeluérzékem. Tavaly, amikor egy tíznapos Ibusz-társasutazással Rimmiben nyaraltam, egy este, a Regina Falace nevű luxusszálló előtt jelismertem a Feldwebelt. Nem volt szerencsém. Ha egy fél perccel előbb érek oda, agyonverem, így azonban 6 észre se vett engem. Többedmagával fölszólít egy üvegtetejű, piros autóbuszra, mialatt én, kellő nyelvtudás híján, csak magyarul ordítozhattam: — Ne induljanak el! Szállítsák le azt a fasiszta disznót! A portás, egy nálam fél fejjel magasabb, színes ború, szudáni, megfenyegetett az ujjúval, és intett, hogy hordjam el magam. Még neki se magyarázhattam el, mi történt, habár ő talán az olaszon kívül fölszánt egy üvegtetejű, piros autóbuszra, sajnos, a magyaron kívül semmiféle más nyelven nem beszélek. Romantikus nyár a Fekete-tengerparton. Feltámad-e Kolárovon a CSEMADOK? Kolárovon (Gúta) 1865-ig nagyon tevékenyen dolgozott a CSEMADOK helyi szervezete. Abban az időben Szlovákia legnagyobb községe volt s rendelkezett egy kultúrházza! is. Igaz, a kultíirház épülete öreg volt, de a kultúrának hajlékot adott. Aztán jött az árvíz, s nagyon nagy károkat okozott. A tönkretett családi házak százai mellett, olyannyira megrongálta a kultúrház épületét is, hogy azt lebontották. A kultúrház lebontása egyben a CSEMADOK tevékenységének alkonyát is jelentette. A kultúrmunka megszűnt s ez érthető is volt, mivel a hajléktalanul maradt családoknak, új házakat kellett építeni. Maga az építkezés négy éven keresztül folyt, az azóta már várossá nyilvánított Kolárovon. Bár igaz, hogy X98B-ban elkezdték az új kultúrház építését, csupán nem folytatták hosszú ideig. így még bizony ma is épülőfélben van. Az új választási akcióprogramban azonban szerepel a kultúrház befejezése is. Nagy József elvtárs tájékoz-Egy körzeti könyvesboltban KSetíífaló ember, ha csak teheti, be-’oenéz a könyvesboltokba, az ország bármely részén. Legutóbb, jómagam is ezt tettem. Hatalmába kerített a kíváncsiság ördöge. A kérdés efféleképp ágaskodott bennem: vajon miként nő a csallóközi emberek szellemi táplálék — szakkönyv, szépirodalom —- iránti igénye. Mert, mintabogy a szólás-mondás is tartja: nemcsak kenyérrel é! az ember ... Mennyezetig éró könyvespolcok. A polcokon példás rendben sorakoznak a könyvek — joöbnái jobb alkotások, remekművek — százai, ezrei. S mintha csak azt kérdeznék a belépőtől: „No, melyikünket választod ...?“ Am a vevőnek nem kell időtlen időkig várakoznia, amíg az fziéses, magukat kellető könyvek megszólalnak. Menten szándékot kutat a csinos elárusítónő: — Kedves Vevő! Milyen könyvvel szolgálhatok? Kinek vásárol? Kislánynak, vagy kisfiúnak, iskolásnak ...? Hány éves? Meséskönyv, elbeszélés, kisregény, vagy esetleg verseskönyv érdekli? ... — íme a szívélyes hangvételű kérdés-zuhatag. Tanácstalanságra, fölösleges ídőpocsékolásra tehát nem kerül sor. Gyors a kiszolgálás, A csomagolást néhány jótanács követi, s a vásárló elégedetten távozik, mondván: ide máskor is bejövök. Az üzletkötés azonban néha bonyodalmasabb. Ezt magyarázza Somogyi Anna, a boltvezetőnő. — Az a könnyebbik eset, amikor a vevő tudja, valójában milyen könyvet szándékszik vásárolni. Viszont előfordul, hogy az Idősebb nénikék, bácsikák meglepetésnek szánják a könvvaiándékot, s unokáik megkérdezése nélkül lépik át a könyvesbolt küszöbét. Nem tudják az író nevét, csak a borítólapra, vagy a főhősre emlékeznek halványan... A talpraesettebbek először szondáznak, illetve felíratják a könyv címét, vagy a gyerekeket hozzák magukkal a könyvesboltba. Mindettől függetlenül az ügyes, sokoldalúan tájékozott elárusítóim könnyen eligazodik a könyv-rengetegben. Ha meg netán mégsem kerül elő a hőn óhajtott könyv — kifogyott —, ajánl, tanácsol, hogy a csalódottság érzéséi messzire elhessegesse a vevőtől. — Örömteljes dolog — újságolja a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) könyvesbolt vezetője —, hogy mindinkább szaporodik a fiatal könyvvásárlók száma. S bezzeg írem mondható rájuk a tájékozatlanság. Jól eligazodnak, ami a könyvtermést, vagyis a könyvvásárlást illeti. No meg aztán rendszeres könyvvásárlónk is van szép számmal. Ezeket személyesen is ismerjük. S természetesen a kedvükben járunk: félretesszük nekik a kívánt, illetőleg megrendelt könyveket. — Melyek a legkelendőbb művek? — Először is Tolsztoj: Háború és béke című remekművét említeném, majd a magyarországi írók közül Szilvássy (Apasszionátá, Kipárnázott kaloda), Berkesi (13-ik ügynök; Sellő a pecsétgyűrűben), Fejes (jőestét nyár, jóestét szerelem), s a hazai magyar írók művei is eléggé keresettek, mint például Ordódy Katalin: Keskenyebb út-ja, Duba: Szabadesés-e, stb. Amint látom, a gyermekirodalomból is bő a választék. — Milyen könyvujdonságok kaphatók? ... — Elsősorban a 12—13 éves gyermekek számára ajánlhatom a könyvpiac újdonságaként Dékány András: Csempészek, jósok, lékötők-jét, valamint Gál-György Sándor: Három fekete lobogó-ját. Ami ugyan nem könyvújdonság, de rendkívül kedvelt: Beljájev kalandregény-sorozata, az ifjúsági irodalomból Ordas Irén: Damjanics tábornok-а, Illyés Gyula: Tűz vagyok .. .-ja és még számos kitűnő irodalmi mű. A könyvterjesztés különféle módszereit a múltban is alkalmazták; a jelenben méginkúbb szükség van alkalmazásukra, hiszen a művelt emberfők sokasága jellemző szocialista társadalmi rendszerünkre. A könyveket testközelbe kell vinni a vevőkhöz, s oly ügyesen „szervírozni“, mint jó háziasszony az étket... — Általában sikeresek a könyvterjesztési rendezvényeik? — a boltvezetőnő arcára derűs. mosoly telepszik. S arról beszél, bizony tudatosították a Nemzetközi Könyvév (1972) jelentőségét, küldetését. — Minden eddigitől nagyobb gondot fordítottunk a mezőgazdasági, könyvhónap (február) alapos előkészítésére és a kiállítások sikeres lebonyolítására. Harminc mezőgazdasági üzemben rendeztünk mezőgazdasági szakkönyv-kiállítást. Több helyütt várakozáson felül jól sikerültek. A legjobbak között említhetem a következő községek szövetkezeteit: a jurovái (Dercsika), a jahodnái (Fozsonyeperjesl, a Vidrany-i (Hodos), a Trhové Mýto-i (Vásárvámos}, a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely), a Veiké Blahovo-i (Nagyabony) és még számos közös gazdaság. Például a Bakai Efsz-ben kiállított mezőgazdasági szakkönyvek mindegyike gazdára lelt. Summa-summárum, a körzet mezőgazdasági üzemei nem kevesebb, mint 15 ezer korona értékű mezőgazdasági szakkönyvet vásároltak, ami csöppet sem lebecsülendő eredmény. Főleg, ha az előbbi évekhez hasonlítjuk ... Mit jelentsen ez? Azt, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak megnövekedett az igénye a szakkönyvek iránt? Emögött a szakismeretek nagyobb mérvű elsajátítása, a szakmai problémák mélyebb, alaposabb tanulmányozása húzódik meg ... Amivel a haladás gyors-szekerét gördítik előre vezetők, tisztségviselők, s tagok...? Vagypedig az „ezt Is letudtuk“, illetőleg a „ránk ne mutogasson ujjal senki“ alapon megvásárolt mezőgazdasági szakkönyvek ugyan az efsz-könyvtárakba jutnak, de ... hét lakatra zárva, érintetlenül porosodnak majd a polcokon ...? Ez utóbbi nem lenne éppen dicséretes dolog. Sőt, nem egyéb az ilyen felszínes, formaságokhoz igazodó könyv-vásár, mint „ablakon kidobott, sárbataposott pénz“ ... Remélhető, hogy nem az utóbbi, hanem az előbbi a cél__! — A márciusi könyvhónap könyvkiállításait 56 üzemben, iskolában, Intézményben rendeztük meg. Az előző évekhez viszonyítva jóval eredményesebben. Ez alkalommal 30 ezer korona értékű könyv lelt gazdára — folytatja elégedetten a könyv-birodalom fö mecénása. — No meg, hadd jelentsem be, új akciót is indítottunk az iskolák irodalmi bizalmijai és a szülői munkaközösségek bekapcsolásával: ez az akció a Jó bizonyítványért! nevet viseli. Ezt az akciót még nem értékeltük ki, erről majd a legközelebb ... A könyvesbolt további rendezvénye lesz a barátsági hónap könyvkiállítássorozata. Ezeken a kiállításokon főleg a klasszikus orosz és a mai szovjet irodalom remekműveit terjesztik, népszerűsítik. — Minden reményünk meg van arra — fejezi be tájékoztatását Somogyi Anna boltvezetőnő —, hogy a körzet ipari és mezőgazdasági üzemeinek dolgozói, a tanulóifjúság és a községek más munkaágazatokban dolgozó fiataljai, idősebbjei messzemenő érdeklődésével találkozunk majd a barátsági hónapban. S megelégedéssel teszem az irkafirkám végére pontnak: míg 1967-68- ban csupán félmillió korona értékű könyvet vásárolt a körzet lakossága, az idén már közel másfél millió korona forgalommal számol a szóbanforgó könyvesbolt vezetője. Teliót, nemcsak kenyérrel és szalonnával él a csallóközi ember, mint valaha — sőt abból sem jutott neki elegendő —; manapság mind többet költ a műveltségét gyarapító szellemi táplálékra — könyvekre. És ez így van rendjén ...! N. KOVÁCS ISTVÁN tatása szerint, a jövő évben már az új kulíúrházhan léphetnek fel a CSEMADOK színjátszói. A CSEMADOK vezetősége a nehéz időkben is igyekezett élesztgetni az alvó szervezetet. Ez az igyekezetük azonban nem futotta többre, mint a vezetőségi gyűlésekre. A lelkes vezetők azonban nem adták fel a reményt, s már az elmúlt évben hallatott magáról a szervezet. Egy csinos, talpraesett fiatalasszony (Szabőné, Molnár Márta) helyi népszokásokból táncot állított össze, és azt betanította a szervezet fiatal tagjaival. A tánc címe „Sortánejárás“ volt. A fiatal körvezetónő munkájáról csak az elismerés hangján lehet szólni. Hasonló véleményen van a CSEMADOK helyi szervezetének a titkára, Gubicza Géza és az elnök Szaiay István is, akik a tánccsoport számára valamilyen módon mindig megteremtik a próbahelyiséget. A közelmúltban Oláh József fiatal tanító is bizonyította nagyszerű szervezőkészségét. Ű volt a rendezője a Szövetkezeti Klubházban sorra kerülő „Szól a nóta“ című dalversenynek, amelynek több mint kétszáz lelkes nézője vastapssal jutalmazta az énekeseket. A bíráló bizottság tagja volt Földi Lajos iskola igazgató, a Csehszlovák Magyar Tanítók Énekkarának tagja, Filakovszký Péter zeneszakos tanító, Szelszky Zoltán, a helyi zeneiskola igazgatója és Molnár Géza, zeneiskolai tanár. A bíráló bizottság elnöke pedig a hnb alelnöke, Nagy József volt. A főrendező munkáját dicséri az is, hogy az énekesek nagyon jól megértették egymást a kísérő zenekarral. * Az énekesek közül többen először léptek fel nyilvánosság előtt, teljesítményüket ez azonban nem befolyágú véleménye alapján Morvay István, Veiké Kosihy-i (N'agykeszi) énekes szerezte meg, Szulcsányí Mária és Anyalai Erzsébet kolároyoi versenyzők előtt. A rendezőség a nézőknek is biztosított szavazati jogot. A nézők szavazatai alapján is Morvay István lett az első, aki ezért elnyerte a közönség díját, egy szép kristályvázát. Egyébként az első három helyezett különböző emléktárgyakat, a többi résztvevő pedig elismerő oklevelet kapott. A rendezvény teljesítette küldetését abból a szempontból is, hogy a CSEMADOK helyi szervezete bebizonyította életképességét. A továbbiakban rajtuk múlik, hogy fellendül e Kolárovon a CSEMADOK. Kolozsi Ernő Búzakalász Kenyérré ért a sok verejték, cseppje nem volt hiábavaló, Nedvéi a ''föld beitta mélyen, s elénk rakta dúsan, sárgulón. A Nap is hizlalta szemével, dédelgette anyai jóval. Megérlelte, sárgává tette, s teljesült sok földi óhaj. 21
