Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-12-02 / 48. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972. december 2. SZÖVETSÉGI SZEMLE RAJTA! TÖRHETETLEN FAJTA...! Első szlovákiai értekezletük volt. Mintegy négyszázan jöttek össze Ke­­let-Szlovákia rohamosan fejlődő met­ropolisába, azzal az eltökélt szándék­kal, hogy alaposan meg hányják-ves­­sék közös gondjaikat, problémáikat, s világos, közérthető útmutatást kap­janak legközelebbi magasztos, társa­dalmi jelentőségű céljaik eléréséhez.. S elfogultság nélkül mondhatjuk: olyan útbaigazítást kaptak, amilyenre nem is számítottak az efsz-ek szocia­lista brigádjainak, illetőleg e megtisz­telő címért versenyző kollektíváknak vezetői. Nagyon kellett már ez az igé­nyes, félreérthetetlen útmutatás. Mert, eddig számos szocialista brigád — bár tagadhatatlan, ért el bizonyos eredményeket az évek során —, csak félgőzzel munkálkodott. Éppen az út­keresés fékezte a lendületet, a teljes kibontakozást. Végre, jő gazdára lelt ez az egyre terebélyesedő, a szövetkezeti gazdái- Vajzer Magda, a Čalovo-i (nagyme­­kodást nem középiskolás, de főisko- gyeri) Efsz 20 tagú Szocialista bri­­lai szintre segítő mozgalom. A kon-/ gádjának vezetőhelyettese, cepciő — amelyet a Szövetkezeti Földművesek Szlövákaii Központi Bi­zottsága teljes részletességgel kidol­gozott, s a szövetség fötitkra, Alojz Vojáfiek mérnök a brigádvezetők I. szlovákiai értekezletén ismertetett —, kétségkívül helyes, a legsokoldalúbb, a szocialista társadalom szemszögé­ből igen jelentős célok elérésére moz­gósít. Számos olyan kérdésre ad ki­merítő választ, amely igen lényegbe­vágó a mozgalom szempontjából, s eddig vajmi kevés brigádvezető lát­ta tisztán, valójában mi is a szocía-Dr. Emília Ivanova, a Nová Bodva-1 (Bódvavendégi) Efsz jogtanácsosa, a Szocialista nninkahrigád vezetője. Mikóczi József, a Cenkovcei (csenkeij „Aranykalász“ Szövetkezet 24 tagú Szocialista brigádjának vezetője. lista brigádok szerepe, legfőbb külde­tése. Ezt bizonyítják az egyébként nagyon lelkes, sok figyelmet érdemlő felszólalásait, vélemények, az útkere­sés kérdőjelei. Tehát most már a cél világos, a tar­talom kézenfekvő. Hisszük, hogy cse­lekvésből sem lesz hiány. A lépten­­nyonwn megmutatkozó hazafias lel­kesedést, az Ígéretes szavakat öntsék tettekbe az élenjáró derékhad sorka­tonái, a munka hősei. A mindig töb­bet, jobbat akarók felelősségérzetével, példamutatásával. Az újabb, a tökéle­tesebb iránti fogékonysággal, a ne­hézségektől meg ' nem rettenéssel, s olthatatlan tudásszomjukkal, haladó világnézetükkel hassanak dolgozó tár­saikra, más munkaközösségekre. Mert hiszen, sok még a tennivaló! Ez csak a kezdet. Oly példásan munkálkodjon e jilusz­­munkát vállaló derékhad, hogy or­szág-világ beszéljen fennkölt cseleke­deteiről, eredményeiről. 3 egyre gya­rapodjék követőik száma... 1 Ehhez azonban nem elég a „félgő­zös“ lendület. Immár semmi sem áll útjába a teljes kibontakozásnak, a nagy kezdeményezések megvalósítá­sának, az alkotővágy kielégítésének, a mezőgazdaság több-százezres dol­gozó tömegei hazafias tettekre kész­tetésének. Vít Záprazný, a Pavlovicei Efsz Rajta, törhetetlen fajta . .. Rajta! (trnavai járás) Szocialista brigád­jának vezetője. N. KOVÁCS ISTVÁN ■{flSOY LAJOS bácsival otthoná­­ban találkoztunk. Épp megér­demelt szabadságát töltötte egy kis házkörüli munkával. Örömmel és iga­zi baráti szeretettel invitált befelé. E korszerűen berendezett szobába te­lepedtünk le. A szemünk mindjárt megakhdt egy különös alakú vodkás üvegből készült éjjeli lámpán. Л há­zigazda azon nyomban magyarázatot fűzött hozzá. — ötvenedik születésnapomra kap­tam ajándékba a szőlőtermesztő kol­lektívától. Igen hasznos üveg, mert amikor kifogyott belőle az itóka, íme lámnának lehet használni. jövetelünk célját tehát nem kellett előadni, mert épp a félszázados év­fordulóról akartunk érdeklődni. Lajos bácsiból csak Agy ötnlpt1 a szó, és közben 'el is érzékenyeden. Nem fe­ledkezett meg róla a szövetkezeti kö­zösség. A szőlőhegyen tartották meg az ünnepséget, ahol Pócs Flórián pin ceniester a begy leve legjavát csor­gatta a poharakba. „Nagyon szép volt“ — emlékszik vissza. — Annyi virágot kaptam, hogy kétezerre kel­lett hazaszállítani. Kicsit visszaforgatjuk az emlékezés kerekét, bizony sok megpróbáltatáson ment keresztül amíg eddig éri. De mindig olyan típusú ember volt, aki nem nyugodott bele a hétköznapok egyszerűségébe, művelte, képezte ma­gát. Csermajoron még 1942-ben elvé­gezte a Magyar Királyi Mezőgazdasági és Tejipari Szakiskolát. Utána tejcsar­­nokos volt, egészen addig, amíg 1952- ben a szövetkezet szőlészetébe ke­rült. Nyughatatlan természeténél fog­va nem nyugodott bele, hogy a szőlő­termesztésre alkalmas hegyoldalon csak kevés nagyhozamú szőlőfajta van, ezért Pócs Flóriánnal, meg még néhány lelkes szövetkezeti taggal hoz­záfogtak a szőlőtelepítéshez. Nagyon sok verejtékbe, fáradságba került, amíg a 22 hektáros szőlészetet 100 hektárossá fejlesztették és a jó minő­ségű szőlőből olyan bort készítettek, ami ma már országos hírű, sőt kül­földre is szállítanak belőle. Moszkvá­ban például, igen nagy a kereslet A közös úttörője iránta. Az itt termett Leányka, Tra­mín, Rizling és Ezerjó a belföldi pia­cot már teljesen meghódította. Per­sze, amíg a szőlőből jó bor lesz, sok munka van vele. Ezzel kapcsolatban is elárul néhány műhelytitkot. Először azok részére ad tanácsot, akiknek megpenészedett u hordójuk. Ilyenkor hideg vízzel kell kiöblíteni a bordót, utána forró szódásvízzel, majd tiszta forróvízzel és még háromszor hideg­vízzel. Ha a hordó kiszárad, azonnal kénezni kell. Kénezéskor sose szabad bedugni a hordót, mert akkor nem távozhat belőle a rossz levegő. Pin­céjükben havonta kénezik a bort, minden 100 literre egy szelet kénpa­pírt adnak, de júliustól már csak egy­­egy felet. Borfejtéskor mindig összeül a „szaktanács“ és megbeszélik, hogy melyik borhoz, mennyi ként adjanak a minőségtől és a szeszfoktól füg­gően. Jól kezelt borukra igazán nincs panasz a fogyasztók részéről. A kis szakmai tanácsadás után újra életútjára tereljük a szót. Elégedett az öt évtizeddel, mert úgy érzi a kö-TÜLTELIESÍTIK TERVFELADATAIKAT Amiért nyilvános dicséret jár A CSKP XIV. kongresszusa mélyrehatóan elemezte a mezőgazdaság hely­zetét, s megszabta a továbbfejlesztés Irányelveit. A kongresszusi határozat többek között a termelőerők, Így a mezőgazdasági földterületek hatéko­nyabb kihasználását is hangsúlyozza. Fő figyelmét a Cejkovi Efsz tagsága épp erre tordítja, vagyis a határo­zatból eredő feladatai megvalósítására. A vezelőségi gyűléseken rendsze­resen foglalkoznak a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésének kérdéseivel. A vezetőségi és taggyűléseken elfogadott terveik megvalósíthatók, sőt — szorgalmuk, kezdeményezéseik bevetésével — túl is szárnyalják azokat. Korai burgonyából például az előirányzott 16 vagon helyett 31 vagonnal takantottuk be, illetve értékesítettek. Ilymódon a közős kasszát több mint egymillió koronával gyarapították. Ahogy mondani szokás: az agrotechnikai határidők betartása a következő évi bő termés alapja. Ezt tartják szem előtt a cejkoviak, akik az ősziek vetését október 15-e helyett már október 10-én befejezték. Már szeptember végén teljesítették egész évi sertéshúseladási tervüket. S elhatározták, hogy az év végéig további 150 mázsa sertéshúst kitermel­nek terven felül. A sertések napi súlygyarapodási átlaga 60 deka,- s előre­láthatólag a 16,5 malac helyett 18-at választanak el anyakocánként. Az efsz tagjai a közösben végzett munkán kívül a falu fejlesztéséből és csinosításából is kiveszik a részüket. Így például mintegy 150 ezer korona költségráfordítással — társadalmi munkában — rendbehozták az orvosi rendelőt. S más hasonló erőfeszítéseket tettek. Szorgalmas’közös- és tár­sadalmi munkájukért dicséretet érdemelnek, hiszen példájuk a trebišovt járásban követésre méltó. I. B. Az anyakocagnndozás nem könnyű munka. Többnyire férfiak végzik. Vi­szont az asszonyok — a tapasztalat ezt mutatja — lelkiismeretesebben bánnak a kismalacokkal. Ez persze egyéni vélemény! Mert sokhelyütt a férfiak is nagyon jó maiacelváiasztási átlaggal dicsekedhetnek. ... Am nem sokan versenyezhetnek a galántai járásban Mária F r a n к o- V á v a 1, aki a Matúškovoi (takso­­nyi) Efsz anyasertésgondozójával. aki a gondjaira bfzott 32 anyakocától ez év november elsejéig már 19 malacot választott el átlagosan. Eredményeinek titka: nagyon szereti s végtelenül lelkiismeretesen gondoz­za a „cocákat“, s malacaikat. S meny­nyi lesz az évi malacszaporulati át­lag? Elorelábatólag 22 darab. Ez már valóban kiemelkedő, méltán dicsére­tet érdemlő munkasiker! Ki több nála? KRAjCOVlC F., Galanta zésnek is adott valamit, és még ma sem nyugszik. Huszonöt árnyi terüle­ten olyan szőlőfajtákat szaporítanak, amelyek a helyi éghajlati viszonyokat jól bírják és emellett kiváló tulajdon­ságokkal rendelkeznek. A Tramin és a Müller Thurgau „hézasításábóľ jolt létre a Palave szőlőfajta, amely jó bori és nagy termést ad. Л Rizling és Burgundi jó tulajdonságait fnslalja magába a Weritan, amely nagyon jo zamatú bort ad. íme tehát az újabb kezdeményezés, kísérletezés, ami va­lószínűleg jól kamatozik majd a kö­zös gazdaságban. Szép családi háza van és kiegyen­súlyozott életet él. Öriil a gyerekei­nek. A fiú a komámul hajógyárban dolgozik, a lány pedig a Nitrat Mező gazdasági Főiskolán tanul. Büszkék rá szülei, mert tanulmányait mirtdig kitüntetéssel végzi. A szülők Icgoa gyobb örömére már megjött az első unoka is, akit megkülönböztetett fi­gyelemmel gondoznak a családi fé­szekben, amíg lányuk befejezi a fő­iskolát. KÖSDY Lajos bácsi ősei a magyar­­országi Tök községből kerültek Dolný Peterre (Alsó Péter) és nagyon jól beilleszkedtek a falu közösségébe, mert barátságos, emberszeretö polgá­rok voltak és utódjuk is ezen az (Hon halad. Becsülik a községben, mert so kat tett a közös gazdaság fejleszté­séért és nem sajnálta a fáradságot akkor sem, amikor havonta csak 400 koronát vagy még ennél is keveseb­bet kapott. Nehéz volt a közös indu­lása éppen úgy, mint más községek­ben. rögös volt az út addig, amié lét­rehozták a mai gazdag szövetkezetét. Az úttörők egyike volt az 50. születés­napját ünneplő Lajos bácsi is, a kor­szerű szőlészet csoportvezetője. Ne­vét a többiekkel együtt beírják a kö zös gazdaság megteremtőinek névso­rába. (balia) Töretlen akarattal A közel fél évszázados, eredmények­ben gazdag múltra visszatekintő Ze­mianski Olča-i {nemesöcsai) sport­­szervezetnek jelenleg 160 aktív tagja van. A község Družstevník, Z. Olöa név alatt szereplő labdarúgói valami­kor á járási labdarúgó bajnokság II. osztályában küzdöttek a bajnoki pon­tokért, több-kevesebb sikerrel. Ami­kor azonban 1963-ben ]ány József edző búcsút mondott a helyi labda­rúgóknak, lényegesen visszaesett a sportolók küzdőkedve, teljesítménye. A csapat végül is kiesett a II. osztály­ból. A dolgok ilyen alakulását az is elősegítette, hogy a helyt sportszerve­zet vezetői nem tettek eleget beosztá­sukkal járó kötelességeiknek. A múlt év elején végre rendeződtek a dolgok, s Gergely József elvtárs személyében új elnök került a szer­vezet élére. Időközben visszatért Jány elvtárs is, aki ismét elvállalta a csa­pat edzői tisztségét. A hnb, a szövet­kezet és a Partizánskej Cipőgyár 1Л- lyi üzemegységének anyagi és erköl­­csi támogatása nagyban előmozdította a sportélet ismételt fennedülését. A sportolók igazolták, megérdemlik a sokrétű támogatást, gondoskodást és a beléjük helyezett bizalmat. Igaz, je­lentős hátránnyal indultak a tavaszi idényben, mégis siker koronázta igye­kezetüket — megnyerték a bajnoksá­got, s ezzel ismét Jogot szerezlek a járási bajnokság II. osztályában való szereplésre. A szóban forgó községben gondos­kodnak az utánpótlásról, a fiatal spor­tolók neveléséről is. Az ajapozás már az iskolában kezdődik, ahol Sloboda József tanító elvtárs foglalkozik a gyerekekkel. Munkájának sikeressége mellett szól az a tény, hogy a pioní­rok idei Járási labdarúgó tornáján a Zemianska Olča-t pionírok szerezték meg a győzelmet, sőt az atlétikai szá­mokban is jól szerepeltek a diákok. A község Ifjúsági válogatottja is ki­tesz magáért. Csapatuk jelenleg я ke­rületi bajnokságban szerepel. A fiatal labdarúgók közül sokan oszlopos tag­jai lehetnek majd a nagyválogatott­nak. A Zemianska Olía-i labdarúgók jól felkészültek az őszi idényre, hiszen tudatában vannak annak, hogy a já­rási bajnokság II. osztályában csak jó teljesítménnyel állhatják meg a he­lyüket. Az „A“ válogatott tagjai 13 mérkőzésen 27 gólt lőttek, s csapatuk 14 ponttal pillanatnyilag a bajnoki táblázat hatodik helyén áil. A község és az üzemek vezetői meg­ígérték, amennyiben a sportolók rá­szolgálnak a támogatásra, a jövőben sem vonják meg azt tőlük, de elvár ják, hogy a különböző fokú bajnok­ságokban szereplő játékosok tudásuk­hoz méltóan képviseljék községük színeit. A lehetőség tehát adva van, * csupán élni kell az alkalominall Versenyben a férfiakkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom