Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-15 / 28. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972. július 15. B#ülönösen az utóbbi három évben — hazánk és Magyarország között — a baráti viszony egyre Jobban elmélyül és sokoldalú az együttműködés. A múlt hét elején Bohuslav Chnoupek csehszlo­vák és Péter János magyar külügyminiszter tanácskozott. A tárgya­lások során áttekintették a két szocialista ország együttműködésé­nek helyzetét, a továbbfejlesztésének a lehetőségét és megbeszélé­seket folytattak Időszerű nemzetközi kérdésekről. Megállapították, hogy az együttműködés minden területén ered­ményes fejlődés tapasztalható. Hangsúlyozták a gazdasági együtt­működés intenzívebb fejlesztésének szükségességét, annak minden formájában, de elsősorban a termelésszakosítás és kooperáció terén. Hangsúlyozták az oktatás és a kultúra területén való együttműködés fejlesztésének fontosságát. Megállapodtak a Magyar Népköztársaság 'és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztériumai kö­zötti együttműködés tervében. A két külügyminiszter a külpolitikai kérdésekben is a legnagyobb együttműködésben tárgyalt s reálisan felmérték a jelenlegi hely­zetet. A hét végén magasszintű párttanácskozásra került sor. Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának meghívására baráti látogatást tett Cseh­szlovákiában Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kádár elvtárs Szlovákia fővárosában tárgyalt Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával. A baráti légkörben lefolyt tanácskozás során a tárgyalófelek tájékoztatták egymást a Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékenységéről, szocia­lizmus építésében szerzett tapasztalatokról, értékelték a két ország közötti kapcsolatokat és továbbfejlesztésük lehetőségeit, kicserélték nézetüket a mai nemzetközi helyzetről, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egyes időszerű kérdéseiről. Elmélyült kapcsolatok Megállapították, hogy a két ország közötti együttműködés minden téren gyümölcsözően fejlődik. Leszögezték, hogy a gazdasági kapcso­latok fejlesztése a termelés szakosításának és kooperációjának bő­vítése megfelel a két ország érdekeinek s a nemzetközi szocialista gazdasági integráció ügyét szolgálja. A nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban megállapíttoták, hogy a Szovjetunió, a szocialista országok egybehangolt és következetes külpolitikája, valamint közös fellépésük a nemzetközi feszültség enyhítésének döntő tényezője. Nagyra értékelték és elősegítik annak a békeprogramnak a sikeres megvalósítást, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa tűzött ki célul. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal Is megoldhatók, az impe­rialista hatalmak is előnyben részesítik a béke érdekeit, a nemzet­közi feszültség csökkentését, vagyis a háborús veszély elkerülését. Megállapították, hogy a Szovjetunió vezető képviselőinek állásfogla­lása a legutóbbi szovjet—amerikai tárgyalásokon az egész szocialista közösség javát szolgálja, lényegesen megjavítja a nemzetközi kom­munista mozgalom és az összes imperialistaellenes erők harcának feltételeit, valamint a béke megőrzésének lehetőségeit. A két pártvezető nagy figyelmet szentel az európai biztonsági érte­kezlet előkészítésének. Ezzel kapcsolatban kiemelték a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársa­ság közti szerződések ratifikálásának jelentőségét, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldali szerződés érvénybelépésének, valamint az NDK és az NSZK tárgyalásainak fontosságát. Megállapították, az európai béke és biztonság érdekében nagyon fontos, hogy az NSZK elismerje a müncheni szerződés érvénytelenségéi. Nagyra értékelték az NDK hozzájárulását az európai béke megszilárdulásához. Azt a meggyőző­désüket fejezték ki, hogy az európai helyzet normalizálása érdeké­ben minden államnak teljes jogúan el kell ismernie az NDK-t és mindkét német államot fel kell venni az ENSZ-be. Egyöntetűen elítélték az Egyesült Államok agressziós háborúját a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikötőjének bombázását és aláaknázását. A két ország továbbra is sokoldalú segítséget nyújt . a hős vietnami népnek és teljes mértékben támogatja a VDK és dél­­vietnami ideiglenes kormány javaslatait a politikai megoldásra. • A középkeleti helyzettel kapcsólatban megállapodtak, hogy tovább­ra is következetesen támogatni fogják az arab nemzetek harcát az izraeli, agresszió következményeinek fölszámolásáért. A válság meg­oldásához vezető helyes útnak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának teljesítését tartják. Ez megfelel a világ ezen ré­szén élő valamennyi nemzetnek és az állam alapvető érdekeinek, valamint a béke megszilárdításának. Leszögezték, hogy a két. párt a jövőben, is mindent megtesz azért, hogy hozzájáruljon a szocialista országok közötti sokoldalú egytut­­működés fejlesztéséhez) a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének további ipegszilár.dításához,, a békéért, a demokrá­ciáért és haladásért harcoló imperialista erők egyesítéséhez. A tárgyalások eredménye és a kiadott közös közlemény újból bizo­nyítja a két szocialista ország közti elmélyülő barátságot, amely további együttműködés elmélyítésének az alapja. kommentárunk Egyszer takaródét kell fújniuk... Az indokínai térségben, sajnos nincs béke, és amint ismeretes, a vietnami háború az Amerikai Egyesült Államok „jóvoltából“ kiterjedt Laoszra és Kam­bodzsára is. Szólnak az ágyúk, rob­bannak a bombák és ez mind azért történik, mert egy hívatlan vendég igyekszik tűzzel-vassal megfékezni a haladásért, a függetlenségért, a forra­dalmi változásokért küzdő népek moz­galmát. Az Amerikai Egyesült Államokat senki sem hívta Vietnamba. Mégis ott vannak csapataik. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen például hadüzenet nélküli háborút folytat, mégpedig a legb'arbárabb módon, sárba tiporva emberi és nemzetközi jogokat. Vajon miért? A válasz egy­értelmű. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban megszüntették a ki­zsákmányoló rendszert, és délen a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány csapatai által felszabadított területeken is a nép az úr, földet ka­pott a nincstelen földműves. A pél­dán kapva-kapnak a szomszédos or­szágok népei is, Laoszban és Kambo­dzsában hasonló követelésekkel áll­nak elő. Lényegében a nagyobb szo­ciális vívmányokért folytatott harc a mozgatóereje az indokínai térségben lévő forradalmi felszabartítási mozgal­maknak. Az Amerikai Egyesült Álla­mok, mint a világ leghatalmasabb kapitalista, imperialista országa, hitet tett a kizsákmányoló rendszerek vé­delme mellett és a legbarbárabb mód­szerekkel igyekszik gátat vetni a nem­zeti felszabadító mozgalmaknak. A világ haladó közvéleménye na­ponta tiltakozik az amerikaiak viet­nami beavatkozása ellen és ezért az USA kormánya tett néhány látszóla­gos intézkedést a vietnami háború felszámolása érdekében. Többek kö­zött néhányszor csökkentette már a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok létszámát. Azonban ez nem változtat a helyzeten. Egyrészt állig fellegyverzi a bábrendszer hadsere­gét, másrészt a szomszédos államok­ban létesített légi támaszpontokról, valamint repülőgép anyahajóiról bar­bár módra bombázza az utóbbi időben a Vietnami Demokratikus Köztársaság falvait és városait is. Sőt, olyan cse­lekedetre vetemedett, ami már a szó szoros értelmében népirtásnak szá­mít. Az amerikai katonai szóvivők számtalanszor hangoztatják. hogy csak katonai célpontokat bombáznak, azonban külföldi újságírók is meg­győződhetnek arról, hogy az amerikai légihaderő 68 bevetésben bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaság 32 gátrendszerét és a 31, — egész országot behálózó öntözőberendezését. Ha beáll az esős idő, a megduzzadt csatornák 700 ezer hektár főidet áraszthatnak el, és így többmillió em­ber léte forog kockán. Világszerte kö­vetelik, hogy az amerikai kormány te­gyen intézkedéseket a barbár bombá­zások beszüntetésére. Az amerikaiak tehát népirtó, ke­gyetlen háborút folytatnak egy olyan hősi nép ellen, amely sosem ártott az amerikai népnek, és csak jobb szociá­lis körülményekért küzd. Napjaink­ban többen felteszik a kérdést, mikor ér véget ez a szörnyű öldöklés?... Nixon legutóbbi televíziós beszédé­ben bejelentette, hogy a vietnami há­borút a lehető legrövidebb időn belül „igazságosan“ akarja befejezni. Azon­ban a tények ellentmondanak e ki­jelentésnek. Az amerikai kormány még most sem akar hallani egy viet­nami koalíciós kormány létrehozásá­ról. Pedig a megoldás kulcsa ebben keresendő. Ugyanis egy ilyen kor­mányban helyet kapnának a Vietnam­ban létező összes politikai erők, és később egy általános választás dön­tené el, hogy milyen úton halad majd az ország. Ugyanis, akármilyen bartyá­­ros a bombázások, a megtorló intéz­kedések a vietnami nép kiharcolt szo­ciális jogait nem adja fel. A dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány ma már a partizáncsoportok mellett sorkatonasággal is rendelkezik, mely­­lyel szilárdan védelmezi a felszaba­dított tartományokat, amelyekben föl­det kapott a paraszt és a kizsákmá­­nyolóknak útilaput kötöttek a lába alá. Az Amerikai Egyesült Államok te­hát, ha komolyan gondolja a rende­zést, számolnia kei! a meglévő erő­viszonyokkal. Annak ellenére, hogy a legborzasztóbb szőnyegbombázásokat hajtja végre légierejével, a tény az, hogy a felszabadító erők előrenyo­mulnak, és újabban olyan jóslások láttak napvilágot, amelyek szerint dél-vietnami partizánok el fogják özönleni Saigont, a bábrendszer fő­városát, és ebben semmilyen bombá­zás nem akadályozhatja meg őket. Az amerikai háborús köröknek figyelem­be kell venniök, hogy a felszabadító erők nem zsoldos katonasággal ren­delkeznek, hanem olyan elszánt har­cosokkal, akik önfeléldozáan, eltökél­ten küzdenek jogaikért, és számolniuk kell azzal is, hegy a világ haladó mozgalmainak terjedését esetleg el lehet odázni, de azok végül is győzni fognak. Mikor ér véget a vietnami háború? Nagy kérdőjel ez. Valószínűleg akkor, hogyha Nixon rájön arra, hogy ez a háború az Amerikai Egyesült Államok számára nem hoz semmit, ellenkező­leg növelik a háborús kiadásokat és előbb-utóbb takaródét kell fújni. A háború lángját als amerikaiak táp­lálják és ha nem szállítanak tovább hadianyagot, kivonják csapataikat, akkor béke lesz ebben a térségben. Maga Thieu, a dél-vietnami bábrend­szer elnöke is úgy nyilatkozott, hogy biztonságban érzi magát, mert értesü­lései szerint Washington nem ejti őt. Ebből a nyilatkozatból világosan lát­szik, hogy a kizsákmányoló bábrend­­szer csakis addig maradhat meg, amíg az amerikaiak támogatják. Ha a támo­gatás megszűnik, Thieu a többi kard­­csörteíővel együtt bukik, és létrejöhet egy nép érdekeit képviselő kormány. Balia József A nagyvilágból О Korea egyesítéséért. Kim ír Szén a Koreai Munkapárt Központi Bizott­ságának főtitkára, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság Miniszterta­­,nácsának elnöke javaslatot tett Korea békés egyesítésére. A kezdeményezés eredményeként Phenjanban és Szöul­ban tárgyalásokra került sor a Koreai Népidemokratikus Köztársaság és Dél- Korea hivatalos képviselői között. A tárgyalásokról nyilatkozatot adtak ki, amelyben három pontban foglalják össze az országegyesítés elveit. Az egyesítést külső beavatkozás nélkül, önállóan oldják meg, mégpedig fegy­veres erők alkalmazása nélkül, békés úton. Az ideológiai és eszmei rend­szerbeli különbségektől függetlenül a nemzeti konszolidáció megteremtésé­re törekszenek. * © Függetlenségi ünnepségek Algé­riában. Algéria népe nagyarányú ün­nepségek keretében emlékezteit meg a nemzeti demokratikus forradalom 10. évfordulójáról. Sor került az arab ifjúság nemzetközi fesztiváljára is, és a nemzetközi algériai spartakiádra. A francia gyarmaturalom béklyójának lerázása óta Algéria sokat fejlődött és nemzetgazdaságának különböző ágaiban egyre nagyobb eredményeket ér el. Az ünnepségeken résztvett Cseh­szlovákia kormányküldöttsége is. * © Brandt — Pompidou találkozó. Pompidou francia elnök és Brandt nyugatnémet kancellár vezetésével francia—nyugatnémet delegáció tár­gyalt a két országot érintő problé­mákról és a nemzetközi kérdésekről. Sző volt az európai biztonsági együtt­működési értekezletről, a Közös Piac kibővítéséről, valutapolitikai kérdé­sekről, valamint a nyugat-európai csúcskonferenciáról. Az utóbbiról az volt a véleményük, hogy szolid elő­készületi tevékenység folyik. Pompi­dou hangsúlyozta, hogy a tíz ország külügyminisztereinek azon kell fára­dozniuk, hogy előkészítsék a nyugat­­európai csúcskonferenciát. * © Békés rendezés. Az indiai—pa­kisztáni tárgyalásokról kiadott egyez­mény leszögezi, hogy a két ország tiszteletben tartja egymás nemzeti egységét, területi integritását, politi­kai függetlenségét és szuverén egyen­lőségét. Egyik fél sem tesz egyoldalú lépéseket a fennálló helyzet megvál­toztatására, lemondanak az erőszak­ról és beszüntetik az egymás ellen folytatott uszító propagandát. Komoly lépéseket tesznek a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok felújítására, illetve bővítésére és helyreállítják a távközlő eszközök kapcsolatait is. * О Jobb munkával ünnepük az 50. évfordulót. A Szovjetunióban a szov­jet állam megalapításának 50. évfor­dulója alkalmából nagyarányú munka­versenyt indítottak. A szocialista mun­kaverseny még közelebb hozza a Szovjetunióban élő valamennyi nem­zetet, és még jobban kibontakozik a népek és nemzetek barátsága, elvtársi és kölcsönös segítségnyújtása. A szo­cialista munkaversenyben már eddig is nagy munkasikerek születtek. A múlt évi győzelmes képviselő­­választásokat követően jelentős sze­mélyi változásokra került sor a köz­igazgatási szférában. Sikerült meg­felelő részarányban képviselethez juttatni a nőket, a fiatalokat. Ennek jótékony hatását lépten-nyomon ta­pasztaljuk. Kétségkívül frisebbé vált, felgyorsult a közigazgatás „vérkerin­gése“. Nyoma sincs már a néhány évvel ezelőtti fásultságnak, a köz­­igazgatási hánya-vetiségnek stb. He­lyébe a rugalmasabb ügyintézés lé­pett. Választópolgáraink számottevő bí­ráló megjegyzéseit megszívlelték a helyi nemzeti bizottságok, sőt ész­szerű javaslataikat, hasznos ötletei­ket, kezdeményezéseiket a lakosság, illetőleg a helyi tömeg- és társadalmi szervezetek közreműködésével jócs­kán meg is valósították. Ezt a tényt példák sora bizonyltja: a galántai já­rásban nyilvántartott, a választók által benyújtott 425 javaslatból, ötlet­ből már 254-et a választások óta megvalósítottak, s 108-at az év végéig valóra váltanak. De nemcsak az emlí­tett járás, hanem a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi), a martini, a ko­­rnárnoi, a Košlce-vidéki Is hasonló­képp cselekedett. Nemcsak a légkör szabadabb köz­ségvezetők, képviselők és választők között, hanem az együttműködés is A választók bizalma kötelez 9 KÖZÖS ÖSSZEFOGÁSSAL A VÁLASZTÁSI PROGRAM TERV MEGVALÓSÍ­TÁSÁÉRT! ф LEGJOBB VÁLASZ: A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK TELJE­SÍTÉSE • SOK MÜLIK A KÖZSÉG VEZETŐ, KÉPVISELŐK PÉLDAMUTATÁ­SÁN • szorosabbá vált; fokozódott a válasz­tópolgárok aktivitása. Számos község­ben a lakosság meg sem várja, míg felszólítják a társadalmi munkára; egyenest részt követel és vállal n Nemzeti Front választási programjá­nak tervfeladataiból, s teljesíti, sőt kötelezettségvállalások formájában túl is teljesíti azt. így tesznek többek kö­zött Kamenný Most (Kőhídgyarmat) községben Is — 1326 lélekszámból — 760 lakos, egyéni kötelezettségválla­lás formájában összesen 7600 óra tár­sadalmi munkát vállalt, amelynek ér­téke meghaladja a félmillió koronát. Mi sem jellemzőbb a lakosság igyeke­zetére, áldozatkészségére, mint az, hogy eddig már 11 400 óra társadalmi munkát végeztek el (járdák építése, útjavítás, parkosítás' stb.). Nagyon jő a hnb és az efsz közötti együttmű­ködés: ez kifejezésre jut abban is, hogy a szövetkezet gondoskodott a 250 rózsafa, az 1750 db virágpalánta és a komposzt, beszerzéséről, illetőleg annak finanszírozásáról. Ám hasonló . példák egész sorát hozhatnánk fel, ahol a megsokasodott községfejleszté­si, társadalmi stb. problémák (köz­szolgáltatási hálózat korszerűsítése, bővítése, bölcsőde, napköziotthon, ifjúsági klub, kultúrház, sportpálya stb. építése) minél előbbi megoldását a lakosság sürgeti, s amellett munka­igyekezetével segíti elő. Feltétlenül szólni kell még egyről­­másról. Ä közigazgatás új emberei jobbára már túljutottak a kezdeti nehézsé­geken, buktatókon. Főleg ott, ahol a tapasztaltabb vezetők, a község kom­munistái részéről elegendő segítséget kaptak. Ilymódon könnyebben megis­merték a közigazgatás szerteágazó, bonyolult problémáit, s az eredmé­nyek sem várattak sokáig magukra. Kézenfekvő, hogy a helyi képvise­lők — akik választóik legteljesebb bi­zalmát élvezik — nem egyszer bátorí­tásra, segítségre szorulnak, főleg a Nemzeti Front járási szervei részéről. Mert a cselekvőkészség egymagában nem elegendő. A közügyintézés lendü­letének nem szabad alábbhagynia! Ahhoz, hogy az új községvezetők, kép­viselők szilárd talajt érezzenek a lá­buk alatt,, szükséges, hogy a járás illetékes szerveihez fordulva a köz­ügyekkel kapcsolatban, kellő megér­tésre, támaszra találjanak. Ha nem fölöslegesen kilincselnek, ez meghat­ványozza cselekvőkészségüket, mun­kakedvüket, s nagyobb erőfeszítéseket kívánó feladatok megoldására is ké­pesek lesznek. Sose feledjék a községvezetők, kép­viselők, hogy a köztudat, a közvéle­mény formálásának fontos tényezői. Sok függ emberi magatartásuktól. Éppen ezért mindig óvakodjanak a megalapozatlan ígérgetésektől, a rész­rehajlástól. Ne engedjenek teret eset­leges káros szenvedélyeiknek (mér­téktelen alkoholfogyasztás stb.), mert a lakosság hamarosan ráüti saját pe­csétjét, mondván: „Ez sem különb a Deákné vásznánál!“ S azután oda a bizalom, amit visszaszerezni már alig­ha lehet... Űk az államhatalom, illetőleg a dol­gozó nép képviselői. Tehát mindany­­nyiukat a választók bizalma becsüle­tes, jó munkára, példás magatartásra kötelezi! -kov­© Megsemmisítették az usztasákat. Jugoszláviában illegális usztasa-fasisz­­ta terrorista csoportok tevékenyked­tek, köztük több bűnöző is volt. A fa­siszta banditák nyugat-európai és tengeren túli országokból érkeztek Boszniába. A nemzetvédelmi egységek a lakosság önfeláldozó közreműködé­sével megsemmisítették az usztasa­­csoportokat. * © Sztrájkok. A kapitalista államok­ban egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség. Olaszországban 300 ezer. dolgozó sztrájkol, mert többszáz munkást boesájtanak el a kémiai ipar­ból. Japánban már 80 napja sztrájkol­nak a tengerészek, akik jobb élet- és munkakörülményeket, valamint maga­sabb béreket követelnek. A múlt év­ben 7000 sztrájk volt japánban, mely­ben 10 millió munkás vett részt. * © Ismét vér folyt Észak-Irország­­ban. Múlt héten újabb öt halott és több sebesült áldozata volt az észak­írországi unionisták garázdálkodásá­nak. A protestánsok 140 barrikádot emeltek és kijelentették, hogy vissza akarják állítani a régi rendszert, amely egyet jelentene a katolikus ki­sebbség jogfosztottságával. * * © Áremelések. Az utóbbi napokban áremelésekre került sor Olaszország­ban, Ausztriában és Nyugat-Németor­­szágban. Ausztriában meghatározták a füstölthús áruk árának legfelsőbb ha­tárát. Azonban erre az üzletesek úgy reagáltak, hogy felemelték az olcsóbb áruk árát Is és a legkeresettebb cik­keket kivonták a forgalomból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom