Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

Bonvôs-gviimttlesííek ültetése 1. RIBISZKE: A bogyós-gyümölcsűek ülte­tését ősszel végezzük. Az ülte­tés előtt azonban ismerni kell a nálunk beszerezhető fajtákat, talajigényt és ültetési módokat. Földünkön kb. 150 fajta ri­biszkét termesztenek. A pomo­­lógiai fölosztásuk színük sze­rint történik. A beérés ideje szerint a ribiszkét korai, közép­korai és késői-re oszthatjuk. Az egyes fajták rendszerezése szempontjából azonban nem­csak a gyümölcs színét és be­­érésének idejét veszik számí­tásba, hanem az egyéb tulaj­donságokat — levelek színét, növekedését, a gyümölcs alak­ját is. Hazánkban engedélyezett faj­ták jegyzéke az alábbi fajtákat tartalmazza: a) Pirosgyiiinölcsfiek: Dévé­nyi nagygyümölcsű, Hollandi pi­ros, Vierlandeni, Karlštejni pi­ros, Houghton castle. b) Fehérgyümölcsűek: Ver­sailles! fehér, Cseresznyefehér. c) Feketegyiimülcsűek: Sil­­vergieter, Karlštejni hosszúfür­tű, Hollandi fekete. Ezek a fajták hazánkban a legjobb eredményeket mutat­ják. Jól alkalmazkodnak éghaj­latunkhoz, és talajviszonyaink­hoz. Inkább a közepesen meleg éghajlatot szeretik — az opti­mális átlaghőmérséklet 8—10 C. A legmegfelelőbb, évi csapadék­­mennyiség 750—800 mm. Nincs szükségük kifejezetten napos helyekre, jól fejlődnek árnyé­kosabb helyeken is. A legmeg­felelőbb talajösszetétel szá­mukra a humusszal jól ellátott, nem túlságosan nyirkos, mér­sékelten savanyú, vályogos ho­moktalaj. Ne ültessünk ribisz­két meszes, kötött, magas víz­tükrű talajokba. A talaj előké­szítését legjobb jó elővetemé­­nyek ültetésével végezni. Igen jó elővetemények a kapások, és hüvelyesek. A talajt elegendő 30—35 cm mélyen megdolgozni. A ribiszke művelési módja több­féle lehet. Kiskertészek számá­ra a legmegfelelőbb azonban a szabadon növő bokoralak. Kí­sérletek igazolják, hogy az így nevelt növény a leghosszabb élettartalmú, és a legnagyobb termést adja. A helyesen kezelt bokor átlagtermése elérheti az 5—6 kg-ot is. A terméshozam egyenletesnek mondható. En nek a bokoralaknak van azon­ban hátránya is. A nagyra nőtt bokrok szélső ágai elfekszenek, ezért a gyümölcsérés egyenlet lenné válik. A bokor belsejé­ben fejlődő gyümölcsök is ké­sőbb érnek. A faalakű ribiszke nagyon szépen színezett, egyenletesen érő gyümölcsöt ad. (A vegyi védelem, a gyomirtás), a szüre­telés kényelmesebb, egyszerűbb, mint a bokor alakú ribiszke esetében, terméshozama viszont kisebb. A ribiszkét jól előkészített talajba ültetjük, 1,5—2 m távol­ságra egymástól. A faalakű ri­biszkét 30—100 cm tőtávolság­ra ültessük. A sortávolság — köztesek ültetése esetében — legyen 2—2,5 m. A bokrok gyö­kérzetét ültetés előtt egyhar­madnyival metsszük vissza, a sérült gyökereket távolítsuk el. A metszlapok legyenek ferdék, hogy a növény még ősszel meg­erősödjön, és jól kihasználja a téli nedvességet. A koronaala­kítást kora tavasszal végezzük. Módját a későbbiek folyamán ismertetjük. A ribiszke legfontosabb , táp­anyaga a kálium, és a nitrogén. A káliumtrágyák közül a leg­­alkalmusab a kénsavas kálium­trágya. Kálium hiányában a ri­biszke levelei már koratavasz­­szal elszáradnak, és lehullanak. A káliumtrágyán kívül — ame­lyet ősszel alkalmazunk, — amennyiben a talaj foszfor­­hiányban szenved — foszfortrá­gyát is adagolunk. E két trá­gyát kb. 70—80 %-ban alkal­mazzuk ősszel, a megmaradt részt tavasszal, virágrügyek képződése előtt. A nitrogéntrá­gyát a levek növekedése előtt juttatjuk a földbe, az össz­­mennyiség kb. 60—70 °/o át. A megmaradt részt a virágképző­­dés előtt. A bokrok jó fejlődését, rend­szeres, bő termését, valamint nagy életkorát — a jó tápanyag­­ellátáson kívül — a növényápo­lás biztosítja. Évente legalább 3—4 kapálásra, vagy ásásra van szükség, mivel az elgyomoso­dott ültetvény gyengén fejlődik, és egészségi állapota leromlik. PÖSZMÉTE: A pöszméte is fontos helyet foglal el a bogyósgyümölcsüek családjában. Rendkívül vitamin­­dús gyümölcs. A, Bi, B2, C vita­min, Valamint kalcium, foszfor, Gazdag az idei szőlőtermés és vas, egyaránt megtalálhatók benne. Nálunk kb. 200 fajta pöszméte fordul elő, de ezek közül csak néhány rendelkezik olyan kiváló tulajdonságokkal, melyek lehetővé teszik a pomo­­lógiai besorolásukat. A pöszmé­tefajták nagy sokaságából, a gyümölcs minősége, és egyéb tulajdonsága szempontjából a legmegfelelőbb fajta a Fehér győztes, a Triumphant, és Lady Delamare. A kertészegyesüle­tek is ezeket a fajtákat ajánl­ják. A fajtajegyzékekben ezek képezik a legfőbb engedélyezett fajtákat. A kedvelt pirosgyümölcsüek közül a legalkalmasabb az In­dustrie (Piros győztes). Brati­slava környékén nagyon elter­jedt a károiyfalusi pöszméte. Az óriásgyümölcsűek közül meg kell említeni az Aranyfüge, Bri­tannia, Cseli korona, és a Pod­­fípi óriást. Ültetés előtt vegyük figyelem­be a környezet, és talajigényt, valamint a helyes talajelókészí­­tést. A pöszméte az éghajlat iránt nem igényes. Jól bírja a nagy fagyokat is. Jól bírja a félár­nyékot, és a szellős, légáram­latos helyeket. Az utóbbi ked­vező hatással van néhány gom­babetegség elleni védekezés fo­lyamatára, mivel pi. a liszthar­­mat nem szereti a szeles kör­nyezeti viszonyokat. Pöszméteültetésre legalkal­masabb a nedves, vályogos ho­moktalaj. A talajban fontos a mészkészlet. A pöszméte lúgos kémhatást igényel, a savanyú talajokat nem tűri.. A szárazság is nagy ellensége, mivel ilyen esetekben leveleit idő előtt el­hullatja. A túlságosan kötött agyagtalajokat meszezéssel ia­­vítjuk. Az ilyen talajba lehet csak bokor, vagy faalakú pösz­métét ültetni, s jó eredménye­ket elérni. A pöszmétét nagyon hosszú időre ültetjük, 20—25 éves pöszméteültetvény nem ritka­ság. Érdemes, és szükséges te­hát a jó talajelökészítés. Leg­főbb követelmény itt a mély talajlazftás, kedvező talajszer­kezet kialakítása, a talaj hu­musztartalmának növelése, és a meszezés. Arra azonban vigyáz­zunk, hogy a meszezést ne vé­gezzük egyidejűleg az istálló­trágyázással, mivel az istálló­trágya hamar elbomlana, és veszít nitrogéntartalmából Is. A meszezéssel javítjuk a talaj kémhatását — mivel a pöszmé­te lúgos, vagy semleges — 7—8 pH értéket kíván. A szamócá­val, és ribiszkével ellentétben tehát a pöszméte eltérő talaj­­igényt mutat. A legtermészetesebb, és leg­használatosabb faalak a bokor­alak. Kinevelése nagyon egy­szerű, a költségek alacsonyak, a terméshozam helyes gondozás mellett magas — 8—10 kg Is lehet. A pöszméte bokoralakjá­nak azonban sok hátránya is van. A vesszők elfekvése miatt a gyümölcs sokszor beszennye­ződik, rosszul érik, rothad. A bokor belsejében növő gyomo­kat nehéz kiirtani, mivel a pöszméte tövises. Ugyanúgy kö­rülményes a szüretelése is. Ajánlatosabb tehát a pöszmé­tét falakban nevelni. A törzs kinevelése nagyon egyszerű, mivel ezt bokoralakú alanyon is el lehet végezni úgy, hogy az oldalkinövéseket eltávolítjuk. A törzs magassága legyen 60—70 cm. A jó talajelőkészítés után meg kell választani az ültetés távolságát. Ha a pöszmétét bo­koralakban akarjuk ültetni, és nevelni, 1,5—2 m távolságra ültessünk, mivel a szétterülő bokorhoz jó hozzáférhetőséget kell biztosítani. Ha faalakban neveljük a kiültetett pöszmétét elegendő a 100 cm tötávolság. A pöszmétét is legalkalma­sabb ősszel ültetni. Csapadékos, langyos október—november hó­napokban a pöszméte gyökér­­gyarapodása 1—2 cm is lehet. A kiültetett pöszmétebokro­kat lássuk el kellően tápanyag­gal. A szerves trágyák közül is­­tállőtrágyát, komposztot, zöld­trágyát használhatunk. Műtrá­gyával lehetőleg minden évben trágyázzunk. A pöszméte is igényes a káliumra — ebben az esetben is a legalkalmasabb a kénsavas kálium. A ribiszkéhez hasonlóan, a pöszméte is gondos talajmunkát igényel nemcsak a vegetáció időszakában, hanem közvetle­nül az ültetés után is. MÄLNA: Jelenleg hazánkban a málna hiánycikk, így behozatalra szo­rulunk. Legfőbb partnereink Magyarország és Románia. Nagy szükség van tehát arra, hogy a málnatermesztés hazánkban föl­lendüljön. Főleg a kiskertészek foglalkozhatnának intenzíveb­ben ezzel a problémával, hiszen a málna értékes gyümölcs. Is­meretes például, hogy Magyar­­országon a kistermelők még exportfeladatokat Is képesek ellátni. Pomológialig a málnát több szempontból osztályozzák. A gyümölcs szfne szerint van pi­ros, sötétpiros, narancsszínű, sárga, fehér málna. Termesztés szempontjából a málnafajokat egyszertermö, és kétszertermók­­re osztjuk. Vannak folytonter­­mő fajták is. Külön csoportot képeznek az USA-bél származó szedermálnák. Kiskertészelnk szempontjából a nálunk jól bevált fajtáknak van jelenősége. Ezek a fajták a Preussen és a Lloyd George. Igen közkedvelt a Lloyd George, mivel folytontermö. Első termé­se, melyet az előző évi sarjakon (Folytatás az 5. oldalon.) (Folytatás a 4. oldalról*) hoz, július elején érik. A máso­dik termése októberre érik be. Nagyon termékeny, nagy gyü­mölcsei még a szállítást is jól bírják. * ^ Környezeti és talajigényeiről meg kell említeni, hogy a Lloyd George melegigényes, a Preus­sen viszont inkább a hűvösebb tájakat szereti. Mindkét esetben ültessük napos helyre, árnyé kos kertsarkak, falak mellé málnát ne ültessünk. A növény­zet ugyan buján nő árnyékos helyen is, de bő termést nem ad. A málna termesztésére a legalkalmasabb talajok a vá lyogos homoktalajok, vályogos agyagtalajok, sőt az agyagtala jók is. Homoktalajba csak ak­kor ültessünk málnyt, ha öntö­zőberendezés áll rendelkezé­sünkre. A talajkémhatást te­kintve, a legalkalmasabb a kissé savanyú talaj, — 5—6 pH. A talajelőkészítésnél figye­lembe kell venni azt a körül­ményt, hogy 10—12 év időtar­tamra ültetünk. Előnyös előve­­teményt alkalmazni, legmegfe­lelőbb a korai burgonya és zöldborsó. A talajt kb. 20 cm mélységre porhanyósítjuk. Pa­jorveszély esetén Gamacid se­gítségével fertőtlenítsük a ta­lajt. Ősszel — szeptember végén ássunk, vagy szántsunk le meg­felelő mennyiségű istállótrá­gyát, vagy komposztot. Jő terméshozamok elérése ér­dekében szükséges műtrágya-, adagolás is. A málna maximális terméshozamát kálium, foszfor és nitrogén-trágyázással érhet­jük el. Az adagolás mennyisé-1 gét úgy számíthatják kt olva­sóink, hogy megadjuk az 1 ha­­ra eső mennyiségeket: A kultú­rák teljes terméshozamában te­hát hektáronként: 100 kg nitro gén, 40 kg foszforsav, 140 kg kálíumoxid szükséges. Az össze­tett trágyák közül alkalmazható a Cererit. A málna tápanyagellátásának alapját azonban a szervestrá gyák képezik. Az adagolási mérték — ismét 1 ha-ra eső rész: 400—500 mázsa. A málna vízigényes növény. A legalkalmasabb öntözési mód az áztatás. Minden öntözés után takarjuk a talajt — végezzünk „mulcsozást“, ezzel megakadá­lyozzuk a víz elpárolgását. Al­kalmas erre a műanyagfólia, papiros, stb. Az ültetésnél legalkalmasabb a 2X0,6—1 m-es kötés. A mál­nát csak bokoralakban nevel hetjük, természetesen az elága zások kiképzése többféle lehet, jó eredményeket lehet elérni — az említett ültetési mód mellett az ikersodronyos kikötés, vagy a három-négysodronyos műve­lés. A sodronyok támasztékul szolgálnak. Az ültetést leghe­lyesebb ősszel végezni. A málna gondozására a leg­nagyobb figyelmet kell fordíta­ni. Csak a legerősebb sarjakat hagyjuk meg. Évente legalább 5—6 kapálást végzünk. BÍLEK GÄB0R, mérnöki Ez év szeptember 14. és 17-e közöt nem tárult szélesre a Calovoi (nagymegyeri) kultúr­­ház színpadának függönye. Nem került sor vígjátékok előadá­sára, vagy valamilyen ünnepi gyűlésre. Am mégis több százá­val fordultak meg az említett kultúrházban a szakmai tapasz­talatokra szomjazó, kíváncsi szakemberek. Hogy miért? Ez­zel minden olvasónk tisztában van. Ugyanis a Calovoi Gyümölcs­­termesztő Szövetség aiapszer­­vezetének vezetősége a Jednota vezetőségének támogatásával 1972. IX. 14. és 17-e között ren­dezte meg a Calovoi kultúrház nagytermében a nagyon értékes körzeti mezőgazdasági kiállí­tást. Ezen a környék falvaiból minden gyümölcstermesztő szö­vetség alapszervezete benevez­­hetet a tagságból néhány tagot. Minden tag 2—3 kg gyümölcs­csel, 1—2 kg zöldséggel, csokor vágott rózsával és egyéb dísz­növénnyel vagy egyéb mező­gazdasági terménnyel képvisel­tette magát. Ezek alapján egyszerű meg­állapítani, hogy a kistermelő­ket óriási megtiszteltetés érte, hiszen a nagyüzemi termelők mellett ők is kiállíthatták ter­ményeiket és összemérhették egymással azok minőségét. A kiállításon különféle kaktu­szok, déli növények, de az ál­latvilág néhány szép példányát is ott találhattuk, mint például az éneklő kanárimadarakat, pa pagájokat, nyulakat, fácánokat stb... A kiállítás népszerűsé­gét és magas színvonalát az a tény is tükrözi, hogy az eszté­tikusán berendezett helyiség nemcsak elgyönyörködtelte lá­togatóit, hanem azon igen gaz­dag szakmai tapasztalatot is szerezhettek. A kiállított gyümölcs, szőlő, zöldségfélék egyes fajtáit köny­­nyen elkülöníthették egymástól a kifüggesztett táblácskák alap­ján. A kistermelők a termesztés szakszerűsége mellett megis­merkedhettek egyes növényvé­dő permetanyagokkal, perme­tező- és porozógépek különböző típusaival. Az értékelő bizottságnak nem volt könnyű dolga, amikor a szebbnél szebb gyümölcsöket kellett elbírálnia. A bíráló bi­zottságban ott találtuk Belucz János mérnököt, Zmojkovics mérnököt, Tóth István és Iván Imre elvtársakat. A díjazásnál a 7 szériás rend­szert alkalmazták, melyen arany-, ezüst- és bronzérmek találtak gazdára. A díjnyertes termények tulajdonosait a meg­nyert fokozat alapján értékes tárgyakkal jutalmazták. A kiállítás a teljes elégedett­ség jegyébon zárult, s abban a reményben, hogy a jövőben is sor kerül hasonló színvonalas és tanulságos kiállításra. Krajcsenics Géza A FEJESSALÄTA GYOMlRTÓSZEREI Három évi kísérlet eredmé­nyei szerint a közvetlenül ve­tés után kipermetezett 10 1/ha Legurame a fejessaláta állomá­nyában jól használható gyom­­irtószernek bizonyult. A vegy­szernek bizonyos fészkesvirágú gyomok ellenállnak. A vizsgált fajták között a vegyszertűrőké­pességben nem találtak különb­séget, a vetés mélysége sem befolyásolta az eredményt. Ha a talaj humusztartalma 2 száza­lékkal kevesebb, az esetleges termésveszteség kétségessé te­szi a vegyszer eredményeit. Ä széleskörű használat előtt az eljárást tanácsos kipróbálni. AZ UBORKA LISZTHARMAT­ELLENÁLLÓSÄGÄRÚL Az uborka lisztliarmat-ellen­­állósága a sejtnedv koncentrá­ciótól függ. A legnagyobb kon­centrációt az ellenálló vad faj­tákon észlelték. Ez a tény fel­használható az uborkafajták lisztharmat-ellenállóságának vizsgálatára és kevésbé fogé­kony fajták kiválasztására is. Dysneyiand (Florida) parko­sításához 196li-ban — homok­talajon — jól fejlett Eucalyptus saligna fákat ültettek át. A fá­kat — teljesen csupasz gyükér­­zettel — a törzsbe fúrt lyukon átdngott vasrúdnál fogva emel­ték új helyükre, daru segítsé­gével. A kifúrt törzsbe az át­ültetés után pontosan illesztett keményfa dugót ütöttek. A bal oldali alsó képen az ál ültetés, a jobb oldalin ugyanaz a ía egy évnél idősebb korában látható. (American Horticultural Magazin) Mezőgazdasági kiállítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom