Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-16 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972, szeptember‘10 10. Műemlékvédelem a Szovjetunióban A leningrádi Dekabristák terén látható I. Péter cár impozáns lovasszobra. A városalapitó cár emlékét, mint haladó hagyományt, kegyelettel őrzik nemcsak a leningrádiak, hanem az egész szovjet nép. A petrodvoreci palota előtti medencében látható ez a vízsugárral körülvett, arannyal bevont férfi szobor. Egyike annak a szemet gyönyörködtető sok-sok szobornak, ami a klasszikus szobrászművészet örökkévalóságát hirdeti. Á földkerekségen nem létezik még egy olyan ország, ahol a történelmi és a műemlékek védelmére annyi gondot fordítanának, mint a kommunista társadalmat építő Szovjetunióban. Itt a műemlékek védelmének össztársadalmi jellegét nem csupán az domborítja ki, hogy a számottevő költségeket az állam, tehát az egész társadalom fedezi, hanem az is, hogy a haladó hagyományok és művészi alkotások ápolását és védelmét szolgáló nemes munkában sokmillió szovjet polgár vesz részt. A Történelmi- és Kulturális-művészeti Értékek Védelmezői Társaságának csak az Orosz Föderatív Szocialista Köztársaságban több mint hétmillió tagja van. Tagjainak sorában a képzőművészek, a történészek és írók mellett ott vannak a műszaki értelmiségiek, a munkások és-a földművesek is, tehát ebben a- Társaságban tömörülnek mindazok, akik a hagyományokat nemcsak tisztelik, hanem védelmükre időt és fáradságot is áldoznak. Persze ez a Társaság gondoskodik arról is, hogy a történelmi és kulturális-művészeti hagyományok rangos helyet foglaljanak el a dolgozók kommunista nevelését szolgáló politikai és tudományos ismeretterjesztő munkában. A történelmi és kulturális-művészeti hagyományok védelmének ez az elmélyült hazafiasságot tükröző formája nem újkeletű jelenség a Szovjetunióban. A hagyománytisztelet és védelem a szocialista társadalom építésével párhuzamosan bontakozott ki' és öltött mindjobban tömeges, szinte össznépi jelleget. A szovjet társadalom még a legválságfisabb, tehát a legnagyobb megrázkódtatások idején sem feledkezett meg a műemlékek védelmezéséről. Erről a második világháború alatt sokat szenvedett Leningrádban is meggyőződhet az ember. Mint ismereteshez a hatalmas város, amely jelenleg a Szovjetunió legnagyobb tudományos-kulturális központja, kilencszáz napon keresztül az állig felfegyverzett hitleri hordák harapó fogójában volt. Azt Is tudjuk, hogy ahová a fasiszta fenevad betette a lábát, vagy amely tájnak közelébe férkőzött, ott tört és zúzott mindent, főleg kíméletlenül pusztította a kulturális-művészeti értékeket, a műemlékeket. A szovjet emberek tudták, hogy a fasiszták Leningrádnál is a történelmi műemlékeket veszik majd célba. Ezért azok védelmére hatékony intézkedéseket tettek. Leningrádi barátaimtól hallottam, hogy az üzemek védelme mellett ebben az időben a műemlékek védelmének szenteltek legnagyobb figyelmet. Az összes szobrokat és emlékműveket két szobor kivételével (az egyik Szuvorov szobra] a föld mélyébe rejtették, míg a történelmi nevezetességű épületeket, mint műemlékeket hálóval álcázták úgy, hogy helyükön a berepülő fasiszták nyáron ligetet, míg télen hómezőt láttak. A hős Leningrád nagyon sokat szenvedett a kilencszáz'napig tartó ostrom alatt és felmérhetetlen áldozatot hozott. Körülbelül egymillió ember vesztette életét és a laké sok egy harmada romhalmazzá lett. A szobrok és emlékművek, valamint a történelmi nevezetességű álcázott épületek azonban sértetlenül élték át a romboló „vihart“. S ma az újjáépített és lényegesen megszépült város minden jelentősebb pontján hirdetik az orosz nemzet történelmi és# korszakformáié nagyságát. A hagyománytisztelet megnyilatkozását a megrongált épületek'felújításában is észlelhetjük. Ahol csak egy kis lehetőség adódott meghagyták, illetve felújították az épületek hagyományos jellegét. Ezzel a jelenséggel — eléggé szép számban — ottjártam alkalmával is találkoztam. Láttam korszerűtlennek nyilvánított lakóházakat, amelyeknek belső - szerkezetét teljesen átalakítják, de az épület külső, hagyományos stílusa sértetlen marad. Az építőművészet remek alkotásai, műemlékké nyilvánított paloták, templomok, diadalkapuk a gondosság nyomán éppen úgy tündökölnek, mint a haladó történelmiforradalmi átalakulások egy-egy állomását jelző emlékművek bármelyike. A hagyományok és a művészeti értékek iránti páratlan tiszteletét tanúsítja a nyolcvan múzeum és képtár is, melyek közül legismertebb és a legnagyobb értéket rejtő az Ermitázs, amely kétmillió művészi alkotásával a világranglista élén áll. A világhírű művészi aloktások és további múzeális értékek többsége a cári családok egykori székhelyét, a Téli Palota gyönyörű termeit foglalja el, a további műalkotások pedig a palotával összekötött kis Ermitázsban lát; hatók. Az Ermitázs nagyságát jellemezye kísérőm azt mondta, ha mindent, látni aka-, rok, úgy legalább tizenegy napon keresztül bent kell tartózkodnom. Leningrád történelmi nevezetességein keresztül az ember szinte hitelesen megismerkedhet azzal a . forradalmi átalakulással, amelyen ez a hatalmas ország a ttzennyol-. cadik század elejétől keresztül ment. Leningrad megszületésével és fejlődésével vált tengeri nagyhatalommá, majd a leningrádi munkásosztály izmosodásával egyidőben a társadalmi átalakulásokat sürgető forradalmi megmozdulások bölcsőjévé. A Szmolnij palota és az Auróra cirkáló pedjg örök időkre jelképezi a lenini forradalmi taktika és stratégia nagyságát, a társadalmi fejlődés új korszakát nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét. Leningrád ténylegesen úgy néz ki, mint a műalkotások egyetemes gyűjteménye. Ha az ember mást nem nézne meg, csupán a várost keresztül-kasul szelő folyók és csatornák 387 hídját, már akkor is feledhetetlen élményeket szerezne, mert szinté minden híd egy-egy ízléses és maradandó műalkotás. A művészeti alkotások iránti csodálatot azonban legteljesebben a Leníngrádtói körülbelül harminc kilométernyi távolságra, a Finn-öböl partján ékeskedő Petrodvorec, a cári családok egykori nyári rezidenciája, illetve az itt látható szobrászművészeti alkotások sokasága és a szökőkutak, vízesések ízlésesen kialakított rendszere váltja ki a szemlélődöből. Itt olyan felmérhetetlen értékek vannak aránylag kis területen összpontosítva, hogy átfogni és felmérni szinte képtelenség. I. Péter cárt, Leningrád megalapítóját, méltán emlegetik Nagy Péternek. Valóban nagy volt, mert sok értéket hagyott az utókornak. De kétségtelen, hogy sokkal nagyobb volt a művészet és a nép, aki a felmérhetetlen értékeket megalkotta, s aki ma saját tulajdonaként védi az Idő tyasfogával szemben, s e nemes hagyományokat új. nagyszerű alkotásokkal, - jólétet, kulturált életkörülményeket biztosító sok-sok értékkel gyarapítja. A leningrádi Dekabristák terének egyik oldalát az egykori Szenátus palotája övezi. Történelmi szempontból ez a műalkotás arröl nevezetes, hogy IB25-ben a fellázadt dekabristák itt követelték a szenátustól, ne engedelmeskedjen a cárnak. A Finn-öböl partján ékeskedik a volt cári családok egykori nyári rezidenciája, Petrodvorec. Képünkön a fó épület látható. Irta és fényképezte: PATHÜ KAKULV Négyszemközt PÉVA IBOLYÁVAL Miskolc egyik cukrászdájában a véletlen hozott össze Péva Ibolyával, a Miskolci Nemzeti Színház színésznőjével. Egy csésze fekete mellett alkalmam volt elbeszélgetni a csinos és tehetséges színésznővel. — Hogyan lett színész, — tettem fel az első kérdést, mint ahogy azt ilyenkor szokás. — Az érettségi után Budapesten a Dukla-bánya gépgyárban kaptam munkát. Ott dolgoztam, mint könyvelő. Majd egy tehetségkutatő vizsga után eljátszottam a „Mindenki ártatlan“ című film női főszerepét. Ezután kezdődött a színi pályafutásom. A film bemutatása után felvettek a Miskolci Nemzeti Színházhoz és azóta Itt dolgozom. — Milyen szerepeket játszott? — Szívesen emlékszem vissza Horváth Jenő rendezésére, akkor debütáltam a Liliomfiban. Évente hét zenés darabban játszottam. Most viszont többnyire drámai szerepeket alakítok. Nagy sikerem volt a Péntek Réziben, ahol a címszerepet játszottam, majd Dosztojevszkij Félkegyelműjében és Németh László Bodnárné című drámájában. — Milyen szerepek állnak legközelebb magához? —- Legjobban a karekterszerepek, mint például Szakonyl Károly: Adáshibája. A jövőben is hasonló szerepeket fogok játszani. — Hogy áll a filmezéssel? — A közeljövőben több filmben fogok játszani. Búcsúzásul sok sikert kívánok Péva Ibolyának, a Miskolci Nemzeti Színház fiatal és tehetséges színésznőjének. Sírilo István Könny és mosoly Kivágták a vén diófát, Jajgatott a kert, A pusztulás árnyékában Búsan ült a csend. Majd a fából bútor készült, — Agy, asztal és szék,. — Aki látta, megdicsérte: — Ah, mily nagyon szépI Város szélén a föld teste Vérző, barna seb, A közepén, mint könnyes szem, _ Egy kút sírni kezd. Ve körötte napba néző Oj házak nőnek, S gyermek-kacaj díszíti fel A néma földet. Piros pettyes babaruhát Varrogat Jutka, A gonosz tű az ujjait Százszor megszúrja. S amíg kész lesz, s felöltözhet Jutka babája, A tű nyomán bizony vér is Csurran reája. — Jegyezd hát meg, kis barátom, Soha ne feledd: Könny és mosoly, mint az árnyék Mind ott van veled> Es ha szíved sebet kap is Ügy is boldog légy; — Fájdalommal születik meg Minden, ami szép ... KOVÁCS ISTVÁN \
