Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-26 / 34. szám

ÁSVÁNYI PREMIX ásványi anyagokat és nyom­elemeket tartalmazó készít­mény. Galambok részére összetétele: foszkál, takar­mánysó, mangán, vas, cink, réz, kobalt, jód — korpa­liszt vivőanyagban. A zár­tan tartott galambok eseté­ben jelentősége különösen nagy. NEMZETKÖZI KÖNYVÉV Az UNESCO az 1972. évet Nemzetközi Könyvévnek . deklarálta. Mi galambászok is bízunk abban, hogy a vi­lágméretű program kereté­ben sok értékes galambte­nyésztési szakkönyv kerül forgalomba. Világviszonylat­ban hiánycikk a galambte­nyésztők kézikönyve. Szép feladatot hajtana végre a Nemzetközi Galambszövetség ha a tagszövetségek közre­működésével egy olyan könyvet adna ki, amely a világ valamennyi jelentő­sebb galambfajtáját ismer­tetné. A fontosabb Az emberi giimökórhoz ha­sonló betegség. A gümöbacillus 3 típusa ismeretes: az ember-, a szarvasmarha- és a madár­típus. A baromfi az előző két típus iránt nem fogékony. A madár-típusú gümöbacillus vi­szont megbetegiti a sertést, rit­kábban az embert is. A szarvas­­marhában a madár-típus nem okoz súlyos elváltozást, de ma­dár-típusú bacillussal történő fertőződése után hosszabb-rö­­videbb ideig reagál a szarvas­­marha-tuberkulinnal is. Gümő­­kórtól mentesített szarvasmar­haállományokban ez a téves reakció sok gondot okozhat. A gümőkór iránt bármely madárfaj fogékony, gyakorlati jelentősége azonban főleg a tyúkok megbetegedésének van. Kacsa és liba megbetegedése gümőkórban nagyon ritka. A gümőkór gyakorisága a tyúk­ban az életkor előrehaladásá­val párhuzamosan hatványozot­tan növekszik. A nagyüzemi ba­romfitelepeken a tojókat több­nyire másféléves korban selej­tezik, valószínűleg ezért ritka a betegség nagyüzemekben. Gü­­mökóros háztáji állománnyal éirntkező nagy állomány meg­betegedése azonban előfordul. A bánfaiam a leggyakoribb olyan háztáji állományokban, fertőző és parazitás GÜMŐKÓR amelyekben 3 éves és még idő­sebb tyúkokat is meghagynak. A gümőkőros állományból a veszteség többnyire szórványos. Egyes betegek teljesen lesová­nyodva, elsenyvedve pusztulnak el, mások azonban hirtelen, előzetes tünetek nélkül, több­nyire májrepedés miatt belső elvérzés következtében. Bár a gümőkór előbbrehaladt esetei­ben a lesoványodás gyakori, mégis a levágás után jó kondí­cióban levő tyúkban is talál­hatunk súlyos elváltozásokat. A beteg baromfi elváltozott szerveiben, nagyon gyakran a bélben is, a kórokozó rendsze­rint óriási mértékben elszapo­rodik és ürül is a külvilágba. Az állományon belül a fertőzés ezért könnyen terjed, a terje­dést elősegíti a kórokozó nagy ellenállóképessége is a külvi­lág behatásai iránt. A baromfi­val együtt tartott sertések tyúk­ürülék felszedegetésével fertő­ződnek. A gümőbacilius néha bejut a fertőzött tyúk tpjásaiba is. Ezekben a tojásokban az embrió többnyire elhal ugyan, mégis gümőkőros állományból a tojásbeszerzés a betegség be­betegségek hurcolásának bizonyos veszé­lyével jár. A gümőkór okozta vesztesé­gek általában hosszú idő alatt következnek be, ezért felületes szemlélő a kár nagyságát hely­telenül becsüli fel. A vesztesé­get az elhullott állatok értékén felül az is növeli, hogy súlyo­sabb folyamatok kifejlődése után a termelés leáll. Valamely baromfiállományból a fertőzöttek különféle próbák­kal válogathatok ki. Ha na­gyobb arányú a fertőzöttség, leghelyesebb az egész állo­mányt húsra értékesíteni. Ezek tartási helyét nagyon alaposan fertőtlenítsük, és ezután új ál­lományt állítsunk be. Jelentő­sen csökkentené a gümőkőros tyúkok számát, ha a háztáji gazdaságokban is 3 éves kor előtt minden tyúkot (és ka­kast) levágnának. A továbbtar­­tást gazdaságossági szempon­tok sem indokolják, mert a má­sodik tojóév után a tojáshozam mindenképpen csökken. A gü­­mőkór-fertőzés átvitelének le­hetősége miatt a tyúkállomá­nyokat a sertésektől és a szarvasmarháktól különítsük el. Különösen gümökórmentes te­henészetekben és sertés te­nyésztőtelepeken tyúktartásnak nincs helye. Lehet-e a galambokat korszerűen takarmányozni a háztáji tenyészetekben? Galambjaink termelése függ az örökletes tulajdonságoktól és a környezeti tényezőktől. Mint legfontosabb környezeti tényezővel, a takarmányozással kívánok foglalkozni. A háztáji tenyészetekben ál­talában a galambok takarmá­nyozására kevés gondot fordí­tanak. Gyakori az egyoldalú takarmányozás, vagy pedig az, hogy a takarmányok nagy ré­szének begyűjtését a galam­bokra bízzák. A költések gyako­risága és a fiókák fejlődése szorosan összefügg a takarmá­nyozással. Vizsgálataim szerint, amikor a galambokat teljes ér­tékű takarmányon tartottuk, termelésüket szinte megkétsze­reztük. Mit értünk teljes értékű takarmány alatt? Teljes érté­kűek azok a takarmányok, ame­lyek a galambok faji igényelt fehérjében, szénhidrátban, zsír­ban, ásványi anyagokban és vi­taminokban kielégítik. Mivel a galambok fő terméke a tojás és feladatuk a iiókák nevelése, ezért az ezirányú termékek ta­­karmányígényeit kell kielégí­teni. A tojások rendszeres képző­dése a bőséges fehérje, vita­min és ásványianyag ellátást igényli. De ugyanazokat az anyagokat igényli a begytej előállítása, a későbbi időszak­ban pedig a fiatal galambok gyors növekedése is. E pár gondolat felvetése után vizsgáljuk meg, hogy a háztáji tenyészetekben milyen lehető­ségek állnak rendelkezésünkre a korszerű takarmányozás meg­valósítására. Előre kell bocsátanom, hogy a modern takarmányozás meg­valósításán keresztül minden állatfajnál a tápok etetését kezdtük meg — tehát a tápok korszakába léptünk. . Ez közelebbről azt jelenti, hogy kidolgoztunk és amelyek­nél még nincs meg, iparkodunk összeállítani minden fajú (faj­tájú, hibrid) állat részére gaz­daságos) de ugyanakkor a ma­gasszintű termeléshez szüksé­ges tápokat . A tápok összeálítását a nagy­üzemi gazdaságos termelés tet­te indokolttá. A háztáji gazda­ságok, látván nagyüzemekben a tápok etetésének nagy elő­nyeit, főleg az intenzív tojás­termelés és pecsenyecsirke elő­állítás vonatkozásában, ott is rátértek a rendszeres eteté­sükre. Az intenzív háztáji galamb­termelés sem képzelhető el tel­jes értékű takarmányok — te­hát tápok nélkül. A galambtá­pok általános forgalmazását a jövőben szintén elkezdjük. Ez­zel valószínűnek tartjuk, hogy a háztáji gazdaságok egy része galambtenyésztés vonatkozásá­ban is a korszerű takarmányo­zást megoldja. Célszerű azonban megvizsgál­ni a jelenlegi helyzetet is azért, hogy tisztázzuk mi a teendő a tápok forgalmazásáig, vagy esetleg azok megjelenése után is, ahol majd a galambtápok esetleg nem állnak rendelke­zésre. A szemes magvak etetése esetében galambjaink fehérje­igényét a búza, a kukorica, az árpa, a borsó, a napraforgó stb. keverékének etetésével ki­elégíthetjük. Nagyobb gondot okoz a vitamin és ásványianyag ellátás. Ezek hiánya esetén csökken a tojástermelés, mér­séklődik a termékenység, sat­nyák lehetnek a fiókák, ami gyakran elhulláshoz is vezet­het. Kísérleteink azt -bizonyí­tották, hogy a galambok igé­nyeit a fiatal baromfi (csibe, pulyka, fácán stb.) részére gyártott (indító-nevelő tápok) vitamin és ásványi premixek jól kielégítik. A naponta fel­etetett takarmány mennyiségé­nek az ásványi premix 1 %-a, a takarmánymész 2 %-a és a vitaminpremix pedig 2 %-a le­gyen. Az önetetők mellé kisebb önetetőket is helyezzünk el. Keverjük össze a premixeket és meszet (vitamin ásványipre­­mixet), ezt tegyük bele az erre a célra készített önetetőbe, s tapasztalhatjuk, hogy a ga­lambok ezt szívesen fogyaszt­ják. Azirányú vizsgálatokat is vé­geztem, hogy a galambok dara­félék fogyasztásához hozzá­­szoktathatók-e. Tapasztalataim szerint szoktatás után, magvak mérsékeltebb etetése esetén jól elfogyasztják. Ezért javaslom, ha célunk a folyamatos és ma­gasszintű termelés, dara for­májában csibe indító és nevelő tápot etessünk. Ezek a tápok minden további nélkül jelenleg beszerezhetők és a galambok igényeit jól ki is elégítik. A kísérletek során azt ta­pasztaltuk, hogy a fiatal ga­lambok 1 kg súlygyarapodás­hoz 1,6—1,8 kg takarmányt használnak fel, fehérjében gaz­dag takarmányokból (csibene­velő tápból). A kontrollcsoport­tal szemes magvakat etettem, itt a galambok 1 kg súlygyara­podáshoz 3—4 kg-ot fogyasz­tottak. Megállapíthatjuk, hogy gaz­daságos és érdemes is galamb­jainkat fehérjében gazdag ta­karmánytápokkal etetni, vala­mint vitamin és ásványianyag igényeiket kiegészíteni, mert termelésüket nagymértékben fokozhatjuk, szinte megkétsze­rezhetjük. Jő hatással vannak a komp­lett vitamin és fehérjetartalmú tápok a versenygalambok telje­sítményére, valamint a díszga­lambok tollazatának standard­­szerű kifejlődésére. Dr. PACS ISTVÁN Trófeaszemlék járási szinten eredményeken okulva a jövő­ben még jobb munkát mutatunk majd ki ezen a téren és hozzá­járulunk trófeás vadunk minő­ségének további javításához. K1RNER KÁROLY mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója A trófeás vad vadászati érté­két a trófea minőségével mér­jük. A minőség nemcsak a ter­mészet ajándéka, mert ez nagy mértékben befolyásolható a vadgazdálkodási intézkedések­kel és a szakszerű tenyésztési munkával. Alapvető szabály, hogy a trófeás vad létszámát ' és minőségét ismerve lehetőleg pontos és aprólékos vadgazdál­kodási tervet készítsünk. Má­sodsorban pedig törvényszerűen kötelező a jóváhagyott tervet minden szakaszon, tehát a le­­lövésben is pontosan és mara­dék nélkül teljesíteni. A tervteljesítés és, az elért minőség értékelését a járási trófeaszemléken kell elvégezni. A járási trófeaszemléket ma már minden járási vadászszer­vezet köteles megrendezni. Az erre vonatkozó rendelet a SZVSZ közlönyében (a 2/1971 számban) jelent meg. Ennek értelmében 1972-ben már az új rendtartás szerint kellett meg­szervezni és végrehajtani a já­rási trófeaszemléket. Szlovákia 37 járásából eddig 31 járásban tettek eleget ennek a rendelkezésnek. A szemlék végrehajtása és az értékelés azonban még mindig nem éri el a kellő szintet. Az értékelésre egységes nyomtatványokat kapott min­den járási vadászszervezet. Nem tudjuk mi az oka, hogy ezeket az egyszerű nyomtatványokat nem használták ki mindenütt. A jelentések így nem egyönte­tűek és nehéz azokat össze­gezni. Ennek ellenére a járási tró­feaszemlék jelentősége egyre növekszik. A legtöbb helyen na­gyon komolyan felkészültek rá és az értékelést a járás vadá­szainak vagy legalább vadász­gazdáinak jelenlétében végez­ték el. Volt olyan járás is, ahol az értékelésre meghívták mind­azokat," akik az elmúlt évben a járás területén trófeás vadat lőttek. Az elmúlt évhez viszo­nyítva a tagság nagyobb fegye­lemről tett tanúbizonyságot, mivel a szemléken bemutatott trófeák száma relatív értékben is jóval emelkedett. Ezidén már kevés olyan vadász volt, aki ne teljesítette volna a járási vadászszervezet felhívását a trófea bemutatására. Ilyen irá­nyú kötelességüket legjobban a Banská Bystrica-i és a prie­vidzai járás vadászai teljesítet­ték. Jórészt az eddigi trőfeaszem­­léknek és a vadászok szakmai továbbképzésének köszönhető, hogy ha lassan is, de csökken a hibás lelövések száma: Nem maradt nyomtalan az a fárad­ság, amit a vadászati funkcio­náriusok kifejtettek. így pél­dául a prievidzai járásban a 165 bemutatott szarvastrófea közül már csak 14 volt hibás lövésből származó, vagyis 8,5 százalék. Habár nem ennyire jó, de határozottan javult a helyzet a többi járásban is. Nehéz sorrendet felállítani arról, hogy hol volt a legjobb és legeredményesebb a járási trófeaszemle és hol gyengébb. Mégis ki kell emelni a többi közül a Banská Bystrica-i, a prievidzai és a rožňavai (Rozs­nyó) járásokat, ahol nagyon komoly feladatot oldottak meg a járás vadászati vezetői. . ' ' ' . N Szépen kidolgozott muflontrófea. — k— Levetett szarvasagancs mint keltés. (Kucsera Szilárd felv.) Vadásznaptár - szeptember Szeptember a nagyvad ked­velőinek hónapja. Megkezdődik a szarvasbőgés. Legjobb alka­lom az állomány tüzetes átvizs­gálására és a selejtezés befeje­zésére. Persze ilyenkor leg­szebb a kiszemelt kapitális pél­dányok elejtése is. A hónap utolsó napjával vég­ződik az őzbak lelövése. Ezért, ha még van a terv szerint se­lejtezni való bakunk, annak le­­lövésével ne késlekedjünk. Szeptember elsején kezdődik az őzsuták és gidák vadászata. A hónap 16-ik napjától kezdő­dik a császármadár vadászata, amely október 15-ig tart. Egyéb­ként lőhetők az egész évben vadászható vadfajok. К. K. Céllövészet egy vadásztársaság új versenypályáján Elsőízben rendeztek Komjaticén (Komjáton) a helyi vadász­­társaság újonnan létesített pályáján lövészeti versenyt söré­tes puskával aszfaltkorong célpontra. A korongröpítő batté­riákat és a lőállásokat társadalmi munkáyal hozták létre. A repülő célpontra történő lövésgyakorlás különböző szögből főleg a fiatal vadászok esetében fontos, mielőtt gyakorlatot szereznének a repülő szárnyas vad lövésében. A megnyitón a környék vadásztársaságainak képviseletében 154 vadász vett részt, akik 2X10 aszfaltkorong célpontra lőt­tek. A verseny nehéznek bizonyult, mert a bírálat szigorú volt. A legjobbak között szerepelt Sýkora (Šurany) mint a ver­seny győztese, továbbá pontozási sorrendben Kocsis (Zemné — Színid), Skovajsa (Golianovo), Bosák (Palárikovo), Tornay (Tvrdošovce — Tardoskedd) és Orel (Komjatice — Komját). Ez a hat lövész tartozik az élcsapatba, főleg Sýkora, aki már számos járási és területi versenyen nyert legjobb helyezést. A győztes első díjként vadászkést választott ki magának, amely emlékezteti majd őt a szép élményre. Szerencsére az időjárás nagyon kedvező volt. A versenyzők győztes véleménye szerint a rendezéssel elégedettek voltak, nézőközönségnek pedig tetszett a sok telitalálat. A szóra­­ozáshoz és a megelégedéshez kiegészítésül illatozott a házi :olbász, az őzhús, végezetül pedig gyöngyözött a jó bor. Legelégedettebb talán a helyi vadásztársaság elnöke Oceuáš Ívtárs és Kanász vadászgazda volt, mivel a verseny, de főleg íz ezt követő rendszeres gyakorlás jó lövészeket nevel a szár­­yasvad elejtésére. Dvviuirvf IÄM Knmiotice ÍKumiátl

Next

/
Oldalképek
Tartalom