Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-26 / 34. szám
ÁSVÁNYI PREMIX ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmazó készítmény. Galambok részére összetétele: foszkál, takarmánysó, mangán, vas, cink, réz, kobalt, jód — korpaliszt vivőanyagban. A zártan tartott galambok esetében jelentősége különösen nagy. NEMZETKÖZI KÖNYVÉV Az UNESCO az 1972. évet Nemzetközi Könyvévnek . deklarálta. Mi galambászok is bízunk abban, hogy a világméretű program keretében sok értékes galambtenyésztési szakkönyv kerül forgalomba. Világviszonylatban hiánycikk a galambtenyésztők kézikönyve. Szép feladatot hajtana végre a Nemzetközi Galambszövetség ha a tagszövetségek közreműködésével egy olyan könyvet adna ki, amely a világ valamennyi jelentősebb galambfajtáját ismertetné. A fontosabb Az emberi giimökórhoz hasonló betegség. A gümöbacillus 3 típusa ismeretes: az ember-, a szarvasmarha- és a madártípus. A baromfi az előző két típus iránt nem fogékony. A madár-típusú gümöbacillus viszont megbetegiti a sertést, ritkábban az embert is. A szarvasmarhában a madár-típus nem okoz súlyos elváltozást, de madár-típusú bacillussal történő fertőződése után hosszabb-rövidebb ideig reagál a szarvasmarha-tuberkulinnal is. Gümőkórtól mentesített szarvasmarhaállományokban ez a téves reakció sok gondot okozhat. A gümőkór iránt bármely madárfaj fogékony, gyakorlati jelentősége azonban főleg a tyúkok megbetegedésének van. Kacsa és liba megbetegedése gümőkórban nagyon ritka. A gümőkór gyakorisága a tyúkban az életkor előrehaladásával párhuzamosan hatványozottan növekszik. A nagyüzemi baromfitelepeken a tojókat többnyire másféléves korban selejtezik, valószínűleg ezért ritka a betegség nagyüzemekben. Gümökóros háztáji állománnyal éirntkező nagy állomány megbetegedése azonban előfordul. A bánfaiam a leggyakoribb olyan háztáji állományokban, fertőző és parazitás GÜMŐKÓR amelyekben 3 éves és még idősebb tyúkokat is meghagynak. A gümőkőros állományból a veszteség többnyire szórványos. Egyes betegek teljesen lesoványodva, elsenyvedve pusztulnak el, mások azonban hirtelen, előzetes tünetek nélkül, többnyire májrepedés miatt belső elvérzés következtében. Bár a gümőkór előbbrehaladt eseteiben a lesoványodás gyakori, mégis a levágás után jó kondícióban levő tyúkban is találhatunk súlyos elváltozásokat. A beteg baromfi elváltozott szerveiben, nagyon gyakran a bélben is, a kórokozó rendszerint óriási mértékben elszaporodik és ürül is a külvilágba. Az állományon belül a fertőzés ezért könnyen terjed, a terjedést elősegíti a kórokozó nagy ellenállóképessége is a külvilág behatásai iránt. A baromfival együtt tartott sertések tyúkürülék felszedegetésével fertőződnek. A gümőbacilius néha bejut a fertőzött tyúk tpjásaiba is. Ezekben a tojásokban az embrió többnyire elhal ugyan, mégis gümőkőros állományból a tojásbeszerzés a betegség bebetegségek hurcolásának bizonyos veszélyével jár. A gümőkór okozta veszteségek általában hosszú idő alatt következnek be, ezért felületes szemlélő a kár nagyságát helytelenül becsüli fel. A veszteséget az elhullott állatok értékén felül az is növeli, hogy súlyosabb folyamatok kifejlődése után a termelés leáll. Valamely baromfiállományból a fertőzöttek különféle próbákkal válogathatok ki. Ha nagyobb arányú a fertőzöttség, leghelyesebb az egész állományt húsra értékesíteni. Ezek tartási helyét nagyon alaposan fertőtlenítsük, és ezután új állományt állítsunk be. Jelentősen csökkentené a gümőkőros tyúkok számát, ha a háztáji gazdaságokban is 3 éves kor előtt minden tyúkot (és kakast) levágnának. A továbbtartást gazdaságossági szempontok sem indokolják, mert a második tojóév után a tojáshozam mindenképpen csökken. A gümőkór-fertőzés átvitelének lehetősége miatt a tyúkállományokat a sertésektől és a szarvasmarháktól különítsük el. Különösen gümökórmentes tehenészetekben és sertés tenyésztőtelepeken tyúktartásnak nincs helye. Lehet-e a galambokat korszerűen takarmányozni a háztáji tenyészetekben? Galambjaink termelése függ az örökletes tulajdonságoktól és a környezeti tényezőktől. Mint legfontosabb környezeti tényezővel, a takarmányozással kívánok foglalkozni. A háztáji tenyészetekben általában a galambok takarmányozására kevés gondot fordítanak. Gyakori az egyoldalú takarmányozás, vagy pedig az, hogy a takarmányok nagy részének begyűjtését a galambokra bízzák. A költések gyakorisága és a fiókák fejlődése szorosan összefügg a takarmányozással. Vizsgálataim szerint, amikor a galambokat teljes értékű takarmányon tartottuk, termelésüket szinte megkétszereztük. Mit értünk teljes értékű takarmány alatt? Teljes értékűek azok a takarmányok, amelyek a galambok faji igényelt fehérjében, szénhidrátban, zsírban, ásványi anyagokban és vitaminokban kielégítik. Mivel a galambok fő terméke a tojás és feladatuk a iiókák nevelése, ezért az ezirányú termékek takarmányígényeit kell kielégíteni. A tojások rendszeres képződése a bőséges fehérje, vitamin és ásványianyag ellátást igényli. De ugyanazokat az anyagokat igényli a begytej előállítása, a későbbi időszakban pedig a fiatal galambok gyors növekedése is. E pár gondolat felvetése után vizsgáljuk meg, hogy a háztáji tenyészetekben milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre a korszerű takarmányozás megvalósítására. Előre kell bocsátanom, hogy a modern takarmányozás megvalósításán keresztül minden állatfajnál a tápok etetését kezdtük meg — tehát a tápok korszakába léptünk. . Ez közelebbről azt jelenti, hogy kidolgoztunk és amelyeknél még nincs meg, iparkodunk összeállítani minden fajú (fajtájú, hibrid) állat részére gazdaságos) de ugyanakkor a magasszintű termeléshez szükséges tápokat . A tápok összeálítását a nagyüzemi gazdaságos termelés tette indokolttá. A háztáji gazdaságok, látván nagyüzemekben a tápok etetésének nagy előnyeit, főleg az intenzív tojástermelés és pecsenyecsirke előállítás vonatkozásában, ott is rátértek a rendszeres etetésükre. Az intenzív háztáji galambtermelés sem képzelhető el teljes értékű takarmányok — tehát tápok nélkül. A galambtápok általános forgalmazását a jövőben szintén elkezdjük. Ezzel valószínűnek tartjuk, hogy a háztáji gazdaságok egy része galambtenyésztés vonatkozásában is a korszerű takarmányozást megoldja. Célszerű azonban megvizsgálni a jelenlegi helyzetet is azért, hogy tisztázzuk mi a teendő a tápok forgalmazásáig, vagy esetleg azok megjelenése után is, ahol majd a galambtápok esetleg nem állnak rendelkezésre. A szemes magvak etetése esetében galambjaink fehérjeigényét a búza, a kukorica, az árpa, a borsó, a napraforgó stb. keverékének etetésével kielégíthetjük. Nagyobb gondot okoz a vitamin és ásványianyag ellátás. Ezek hiánya esetén csökken a tojástermelés, mérséklődik a termékenység, satnyák lehetnek a fiókák, ami gyakran elhulláshoz is vezethet. Kísérleteink azt -bizonyították, hogy a galambok igényeit a fiatal baromfi (csibe, pulyka, fácán stb.) részére gyártott (indító-nevelő tápok) vitamin és ásványi premixek jól kielégítik. A naponta feletetett takarmány mennyiségének az ásványi premix 1 %-a, a takarmánymész 2 %-a és a vitaminpremix pedig 2 %-a legyen. Az önetetők mellé kisebb önetetőket is helyezzünk el. Keverjük össze a premixeket és meszet (vitamin ásványipremixet), ezt tegyük bele az erre a célra készített önetetőbe, s tapasztalhatjuk, hogy a galambok ezt szívesen fogyasztják. Azirányú vizsgálatokat is végeztem, hogy a galambok darafélék fogyasztásához hozzászoktathatók-e. Tapasztalataim szerint szoktatás után, magvak mérsékeltebb etetése esetén jól elfogyasztják. Ezért javaslom, ha célunk a folyamatos és magasszintű termelés, dara formájában csibe indító és nevelő tápot etessünk. Ezek a tápok minden további nélkül jelenleg beszerezhetők és a galambok igényeit jól ki is elégítik. A kísérletek során azt tapasztaltuk, hogy a fiatal galambok 1 kg súlygyarapodáshoz 1,6—1,8 kg takarmányt használnak fel, fehérjében gazdag takarmányokból (csibenevelő tápból). A kontrollcsoporttal szemes magvakat etettem, itt a galambok 1 kg súlygyarapodáshoz 3—4 kg-ot fogyasztottak. Megállapíthatjuk, hogy gazdaságos és érdemes is galambjainkat fehérjében gazdag takarmánytápokkal etetni, valamint vitamin és ásványianyag igényeiket kiegészíteni, mert termelésüket nagymértékben fokozhatjuk, szinte megkétszerezhetjük. Jő hatással vannak a komplett vitamin és fehérjetartalmú tápok a versenygalambok teljesítményére, valamint a díszgalambok tollazatának standardszerű kifejlődésére. Dr. PACS ISTVÁN Trófeaszemlék járási szinten eredményeken okulva a jövőben még jobb munkát mutatunk majd ki ezen a téren és hozzájárulunk trófeás vadunk minőségének további javításához. K1RNER KÁROLY mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója A trófeás vad vadászati értékét a trófea minőségével mérjük. A minőség nemcsak a természet ajándéka, mert ez nagy mértékben befolyásolható a vadgazdálkodási intézkedésekkel és a szakszerű tenyésztési munkával. Alapvető szabály, hogy a trófeás vad létszámát ' és minőségét ismerve lehetőleg pontos és aprólékos vadgazdálkodási tervet készítsünk. Másodsorban pedig törvényszerűen kötelező a jóváhagyott tervet minden szakaszon, tehát a lelövésben is pontosan és maradék nélkül teljesíteni. A tervteljesítés és, az elért minőség értékelését a járási trófeaszemléken kell elvégezni. A járási trófeaszemléket ma már minden járási vadászszervezet köteles megrendezni. Az erre vonatkozó rendelet a SZVSZ közlönyében (a 2/1971 számban) jelent meg. Ennek értelmében 1972-ben már az új rendtartás szerint kellett megszervezni és végrehajtani a járási trófeaszemléket. Szlovákia 37 járásából eddig 31 járásban tettek eleget ennek a rendelkezésnek. A szemlék végrehajtása és az értékelés azonban még mindig nem éri el a kellő szintet. Az értékelésre egységes nyomtatványokat kapott minden járási vadászszervezet. Nem tudjuk mi az oka, hogy ezeket az egyszerű nyomtatványokat nem használták ki mindenütt. A jelentések így nem egyöntetűek és nehéz azokat összegezni. Ennek ellenére a járási trófeaszemlék jelentősége egyre növekszik. A legtöbb helyen nagyon komolyan felkészültek rá és az értékelést a járás vadászainak vagy legalább vadászgazdáinak jelenlétében végezték el. Volt olyan járás is, ahol az értékelésre meghívták mindazokat," akik az elmúlt évben a járás területén trófeás vadat lőttek. Az elmúlt évhez viszonyítva a tagság nagyobb fegyelemről tett tanúbizonyságot, mivel a szemléken bemutatott trófeák száma relatív értékben is jóval emelkedett. Ezidén már kevés olyan vadász volt, aki ne teljesítette volna a járási vadászszervezet felhívását a trófea bemutatására. Ilyen irányú kötelességüket legjobban a Banská Bystrica-i és a prievidzai járás vadászai teljesítették. Jórészt az eddigi trőfeaszemléknek és a vadászok szakmai továbbképzésének köszönhető, hogy ha lassan is, de csökken a hibás lelövések száma: Nem maradt nyomtalan az a fáradság, amit a vadászati funkcionáriusok kifejtettek. így például a prievidzai járásban a 165 bemutatott szarvastrófea közül már csak 14 volt hibás lövésből származó, vagyis 8,5 százalék. Habár nem ennyire jó, de határozottan javult a helyzet a többi járásban is. Nehéz sorrendet felállítani arról, hogy hol volt a legjobb és legeredményesebb a járási trófeaszemle és hol gyengébb. Mégis ki kell emelni a többi közül a Banská Bystrica-i, a prievidzai és a rožňavai (Rozsnyó) járásokat, ahol nagyon komoly feladatot oldottak meg a járás vadászati vezetői. . ' ' ' . N Szépen kidolgozott muflontrófea. — k— Levetett szarvasagancs mint keltés. (Kucsera Szilárd felv.) Vadásznaptár - szeptember Szeptember a nagyvad kedvelőinek hónapja. Megkezdődik a szarvasbőgés. Legjobb alkalom az állomány tüzetes átvizsgálására és a selejtezés befejezésére. Persze ilyenkor legszebb a kiszemelt kapitális példányok elejtése is. A hónap utolsó napjával végződik az őzbak lelövése. Ezért, ha még van a terv szerint selejtezni való bakunk, annak lelövésével ne késlekedjünk. Szeptember elsején kezdődik az őzsuták és gidák vadászata. A hónap 16-ik napjától kezdődik a császármadár vadászata, amely október 15-ig tart. Egyébként lőhetők az egész évben vadászható vadfajok. К. K. Céllövészet egy vadásztársaság új versenypályáján Elsőízben rendeztek Komjaticén (Komjáton) a helyi vadásztársaság újonnan létesített pályáján lövészeti versenyt sörétes puskával aszfaltkorong célpontra. A korongröpítő battériákat és a lőállásokat társadalmi munkáyal hozták létre. A repülő célpontra történő lövésgyakorlás különböző szögből főleg a fiatal vadászok esetében fontos, mielőtt gyakorlatot szereznének a repülő szárnyas vad lövésében. A megnyitón a környék vadásztársaságainak képviseletében 154 vadász vett részt, akik 2X10 aszfaltkorong célpontra lőttek. A verseny nehéznek bizonyult, mert a bírálat szigorú volt. A legjobbak között szerepelt Sýkora (Šurany) mint a verseny győztese, továbbá pontozási sorrendben Kocsis (Zemné — Színid), Skovajsa (Golianovo), Bosák (Palárikovo), Tornay (Tvrdošovce — Tardoskedd) és Orel (Komjatice — Komját). Ez a hat lövész tartozik az élcsapatba, főleg Sýkora, aki már számos járási és területi versenyen nyert legjobb helyezést. A győztes első díjként vadászkést választott ki magának, amely emlékezteti majd őt a szép élményre. Szerencsére az időjárás nagyon kedvező volt. A versenyzők győztes véleménye szerint a rendezéssel elégedettek voltak, nézőközönségnek pedig tetszett a sok telitalálat. A szóraozáshoz és a megelégedéshez kiegészítésül illatozott a házi :olbász, az őzhús, végezetül pedig gyöngyözött a jó bor. Legelégedettebb talán a helyi vadásztársaság elnöke Oceuáš Ívtárs és Kanász vadászgazda volt, mivel a verseny, de főleg íz ezt követő rendszeres gyakorlás jó lövészeket nevel a száryasvad elejtésére. Dvviuirvf IÄM Knmiotice ÍKumiátl
