Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-01 / 26. szám
/ Hányszor fialtassuk a nyulat? A címben felvetett kérdésre különböző válaszokat adnak a nyúltenyésztők, ami érthető is, hiszen az állatok elhelyezési, takarmányozási körülményei s nyulak nem egyformák. Van, aki azt mondja: elég évenként háromszor fialtatni, tönkremegy az anya, lra erősen kihasználják. Mások véleménye: négyszer-ötször célszerű fialtatni, hiszen ha megfelelő az elhelyezés, jó a takarmányozás, ügy a megterhelést bírja az anya, a nyúltartás gazdaságossága meg sokkal jobb ilymódon. A valódi, ny últenyésztőknél az utóbbi vélemény, tenyésztési elv a reális. A megfelelő időben — hathónapos korban — tenyésztésbe vett, tiszta, tágas ketrecben tartott és megfelelően takarmányozott, valamint ]61 termékenyülő és nevelő anyanyúl eredményesen szaporodhat évente négyszer-ötször is. Ilyen esetben 35—40 szaporulatra is szert tehetünk évente. Az utődife elválasztása négyhathetes korban történhet, amikor már önálló, intenzív táplálkozásra alkalmasak. Ha csak vegetálnak az anyák, évente legfeljebb háromszor fialnak, drága lesz a vágónyúl előállítás, hiszen az anya tartása, takarmányozása, illetve annak költsége kevés utódot terhel. Sajnos, gyakori látvány, hogy még márciusban is üresek az anyák ketrecei úgymond: még nem kezdődött el a tenyésztési idény, ami elmaradottabb szemléletű nyúltartók szerint tavasztól kora őszig tart. Persze, nem elég az anyákat négyszer-ötször fialtatni, a szaporulatot gyorsan, jő eredménnyel lel is kell nevelni. Sok nyúltartó tudja már, hogy fiatal korban legnagyobb a fejlődési eréiy, legjobb a takarmányhasznosítási képesség. Az elválasztott nyulakat tehát érdemes táppal, vagy megfelelő összetételű abrakkal, lucernaszénával intenzíven takarmányozni, hogy minél előbb érjék el a leadási súlyt. Kiváló tejpor-készítmény is kapható, amely mind a szoptatós anyákkal, mind a növendékekkel kiváló eredménnyel.etethető. Aki csak „etetgeti“ nyulait, másfél hónappal Is tovább .\etetget“ я szükségesnél s közben még a ketreceket is elfoglalja velük. Sok kár származik abból is, hogy a gyengén táplált, lassan növö nyulak a tenyésztőnél az ivaréréshez közeledve marják, zavarják egymást s ez még inkább visszaveti fejlődésüket. A legeredményesebben tartható, hűstípusú nyulak: az újzélandl, a kaliforniai (vagy ezek keresztezettjei), továbbá a bécsi kék, a német ezüst, amelyek a nevelés 11—13-ik hetében elérhetik a leadási súlyt. A fiatal állatok értékesítése kész haszon a nyúltartó számára, mert kevés takarmányból állíthat elő egy kilő élősúlyt, gyorsan megürülnek ketrecei, forog a pénze. Az értékesítés jobb megszervezése érdekében célszerű arra törekedni, hogy néhány napos eltéréssel fedeztessünk be minden anyát, hogy a fialások is nagyjából egyszerre történjenek. Helyes, ha a társulások tagjai, ismerősök, szomszédok is összehangolják a pároztatás időpontját, ilymódon egy községben egyidőben van nagyobb számú értékesíthető nyúl s ez az elszállítás optimális ütemezését is lehetővé teszi. —g— Választás előtti nyulak az anya ketrecében. (A szerző felvétele) ^A/W\/W\/VN^/SA»VWVA^y</WWWV/V»/W\/WWWWVAAA/WWV4/VVA<VN/V\/WWWVW< -4- A baromfitenyésztő részére elfoglaltságot jelent ebben az időszakban a továbbtenyésztésre szánt jércék és kakasok előzetes kiválogatása. Nemek szerint külön kifutókba helyezi őket. Ez főleg azért szükséges, nehogy a fiatal kakasok nyugtalanítsák a jércéket. Fokozott figyelmet kell szentelni a baromfitenyésztésben használt berendezés higiéniájára, ami főleg a tyúkólra és a kifutóra vonatkozik. Az etetővályukat és az Hatókat naponta tisztítani kell. A vizet gyakran kell cserélni. Minden nap elégséges mennyiségű zöldtakarmányt etetünk. 9 A kacsatenyésztő már július elején megkezdi a fiatal kacsák kiválasztását az új tenyésztörzsbe. Csakis szélesmellű, úgynevezett mély kacsákat választ ki, amelyek a szabványnak megfelelnek és amelyek növekedésük ideje alatt egyenletes fejlődést mutattak. 'Á A lúdtenyésztő állatait egész napon át a legelőn hagyja, ahol lehetőleg víz Is álljon rendelkezésre. A- mennyiben az előző hónapban a libák tollát megtéptük, szemestakarmány adagolásával Javítani kell takarmányadagjukon. 1ЙШШ1 ■ A háziny últenyésztő a fiókák növekedése folyamán főleg egészségi állapotukat kíséri figyelemmel. Ezért a nyulak ürülékét szabályos időközökben kivizsgálásra küldi az illetékes állategészségügyi diagnosztikai intézetbe, különös figyelemmel a kokcidiózis esetleges fellépésére. Negatív eredmény esetén is ajánlatos az állatorvos tanácsa szerint szulfonamid kúrát alkalmazni az egész nyúlállományon. A- mennyiben ezidáig nem tettük meg a szükséges óvintézkedéseket a myxomatőzis fellépése ellen, úgy késedelem nélkül kérjük meg az állatorvost a preventív oltás elvégzésére, mert ez az alattomos betegség váratlan fellépés esetén az egész állomány vesztét okozhatta. Q A galainbtenyésztö elvégzi a galambház alapos tisztítását és kimeszelését. A takarmány tartalmazzon minél többíéle szemest és amennyiben a tenyésztő zárt volierben tartaná galambjait, úgy kellő mennyiségű zöldtakarmányról szükséges gondoskodnia. Amennyiben a fészekben szabványnak meg nem felelő galambfiókák is találhatók, ezeket vágási érettségük elérése után étkezési célokra használjuk fel. A galambhús dietetikus szempontból igen értékes, s fogyasztása főleg kisgyerekek és betegek számára ajánlatos. ★ A kecsketenyésztő figyelemmel kíséri a gidák és gödölyék növekedését, fejlődését, amelyeket az őszeleji vásárra szánt, mert fontos, hogy megfelelő formájuk és kondíciójuk legyen. Ezek a vásárok augusztus végén kezdődnek és addig az ideig az esetleges hiányosságokon javítani lehet. Ebben a hónapban Jó legelóterületek állnak rendelkezésre. Olyan helyeket kell a legeltetésre felkeresni, ahol az állat elkerülheti a tűző júliusi nap sugarait. Az istálló ablakait éjjelnappal nyitva tartjuk, de e közben nem feledkezünk meg a legyek irtásáról. О Az egzotikus madarak tenyésztője teljes mértékben kihasználja a röpdék előnyeit. A napi takarmányadagnak változatosnak kell lennie, annak ellenére, hogy az alapot az ismert olajos magvak képezik. A fiókák nevelésében az előző hónaphoz viszonyítva nincsen eltérés, azaz llsztkukacot és más apró rovarfélét kapnak, amelyek az egzotikus madarakkal veszély nélkül etethetők. Előnyös helyzetben van az olyan tenyésztő, aki a volierben bokrokat ültetett, mert a kis egzotikus madarak legszívesebben a sűrű bozótszerűségekben tanyáznak. A madarak is igénylik a tiszta környezetet és naponta a tiszta vizet, valamint a tenyészidóben a jó gondoskodást. □ A nemes kanárimadarak tenyésztője nagytakarítást végez a sikeres tenyészídény után. Egyes tenyésztésben lévő nőstények már e hónapban vedleni kezdenek. Erre való tekintettel kell a napi takarmányadagot megszabni, hogy az új toll gyorsabban növekedjék. A korai kelésű fiatal hímek már énekléssel is próbálkoznak. A tenyésztő ezért megteszi az előkészületeket az „énekiskola“ berendezéséhez. Egyenlőre a nőstényeket (az öregeket is] úgy választja külön, hogy ne hallják partnerük hívó énekét. A fital hímek próbálkozásait figyelemmel kell kísérni, hogy idejében eltávolíthaték legyenek a hibás hanghordozású egyedek. —ar— Horoaszidenv kezdetin A júniusi, mondhatnám optimális lehetőségek és eredmények által felcsigázott várakozásnak a július csak nagyon ritkán, kivételesen kedvező időjárási és vízviszonyok között felel meg. Ennek ellenére sincs semmi okunk a közeljövő kilátásait borúlátóan megítélni. Csak kényelmi igényeink egy (kis) részéről kell lemondanunk. Aki korán kel... Először is tudomásul kell vennünk, hogy éppen a víz erőteljes felmelegedése és az ezt követő táplálékgazdagsága miatt nem minden napszak egyformán jő. Kétségtelen, hogy a nyári hónapokban a halak (minden halfajta) táplálkozási tevékenysége a kora hajnali és a késő esti órákban a legintenzívebb, tehát ilyenkor van a legjobb kapás. Éppen ezért merném ajánlani, különösen azoknak, akik szabadságukat a víz mellett töltik és hajlandók tanácsot tőlem elfogadni, győzzék le lustaságukat és miután megnézték zsebnaptárukat, amely szerint július 3-án, a nap kel 3 óra 51 perckor, legyenek a tett színhelyén, vagyis horgászhelyükön legkésőbb 3 óra 21 perckor, tehát legalább egy félórával korábban. Ne alkudjunk se magunkkal, se esetleges csónakpartnerünkkel. Július— augusztusban legyünk koránkelök, kialhatjuk majd magunkat az év többi hónapjában, A jó horgászok elsősorban halivadékot telepítenek a Nitra folyóba és csak azután hódolnak élvezetüknek. (Matis Pavel felvétele) vagy a nyári hőségek idején is — ebéd után. Marad erre mindig elég idő, sokszor több mint szeretnénk. Mindezzel távolról sem állítottam, hogy csak a hajnali órákban érdemes horgászni. Nehéz dilemma elé kerül azonban az a virradat előtt kelő pontyhorgász, aki előre kiszemelt és beetetett horgászhelyére érkezve, hódító tekintetét a vízterületen körülhordozza és hajnali csendjét, csak ez a kettő maradt itt — a szájbilincsen. Semmi sem Irissit úgy fel, mint egykét hajnali kapás. Most már áttérhetünk korai jövetelünk eredeti céljára, a pontyozásra. Ez utóbbi célkitűzés azonban mégis némi kiegészítésre szorul, mert nem éppen csak pontyozásról (ami félő, hogy unalmassá válna), hanem egy szimultán partiról lesz szó, amelyet a pontyokkal és dévérekkel egyidejűleg játszunk. Különös tekintettel a változott viszonyokra — a szóban forgó halféleség együttes horgászatát ajánlom. Hiszen ez a házasítás — több szempontból — majdnem önként adódik. Dévérező helyükön (dévérezés közben) ugyanis rendszerint akadt egy-egy ponty is, hiszen mind a csali, mind az etetnivaló mindkét esetben teljesen azonos. Felszerelésünkbe egyetlen új elemet sem kell vinnünk. Mindazt, amit „érzékeny úszós készség“ név alatt ismerünk, céljainknak tökéletesen megfelel. Amint elhelyezkedünk etessünk. Inkább szegényesen mint gazdagon de folyamatosan, a mutatkozó kapások számának megfelelően: 10—20 percenként, de mindig csak keveset mindaddig, amíg a kapássorozat (persze csak dévérkapússorozatról lehet sző) folyamatossá nem válik. Hogy mivel etessünk? Amivel etetni és csalizni lehet és szoktak. A legkönynyebben elérhető és a legeredményesebb a főtt burgonya. Etetéshez szétnyomjuk, csalizásra kockákat vágunk belőle, vagy — a dévérek számára, különösen ha a munka sürgős — kockabetétes krumplinyomőt használunk. Horgászásunk technikájával kapcsolatban két dolgot tartok kiemelendönek: csalink (természetesen a horoggal) feküdjék mindig a fenéken, amíg legalsó ólmunk is vízközt lebeg. Célszerű tehát a horog és a legalsó ólom között 50—60 cm távolságot hagyni. A szimultán játszma eredményességének másik feltétele: hogy mindkét úszónk egyformán látóterünkbe essék. Ne iegyen egyik se mostohagyerek. Rossz úton járnak, akik azt állítják, — hogy nagyobb területet horgászhassanak meg — két készséget, két teljesen különböző, egymástól legalább 90 fokos eltérést mutató irányba vetnek be. Minthogy fejét, netán még törzsét is, állandóan forgatni senki se tudja, így az egyik készség tel--jesen felügyelet nélkül marad. A horgászok között is vannak született szerencsejátékosok, akik a kőkemény kukoricával csalizott horgukra várják az orsós kapást, ami júliusban, nem éppen gyakori jelenség. Sőt. Viszont ha megindul egy jé kapássorozat — amit remélni Is alig merünk — egyik készségünket nyugodtan bevonhatjuk. Hogy melyiket? Ki-ki cselekedjék szive szerint. Csak emlékeztetőül a nagy ponty is felveszi a három milliméter élű krumplikockát és a kis borsnyi 12 es horog jobban akad húsos szájának gyűrűjébe, mint a kétnullás kampó. RÄCZ ELEMÉR Dr. Farkas Henrik tollából az Élet és Tudomány december 10-i számában „A tenger éléstára“ c. cikkben kimntatja, bogy az állandóan meleg felszíni tengerek ezer méteres mélységeiben „elképesztő“ bőségben rejlenek a foszfor- és nitrogénsók. „A gazdaság a mélyből jön — írja —, a tengerek élővilágának valódi bősége csak ott tud kialakulni, ahol a felszínen nem terpeszkedik el egész esztendőn át — azaz gyakorlatilag állandóan — a felszíni melegvíz; a mérsékelt és hideg éghajlat alatt. Ott ugyanis a felszíni víz helyenként és legalább bizonyos évszakokban jobban lehűl, mint a mélyebb rétegeké. Így azután keverő-Sűrű leves a tenger áramlatok alakulhatnak ki. A lehatoló felszíni víztömegek helyébe a mélyből tápanyagokban gazdagabb víz áramlik fel. Ezek tehát halászati szempontból fontos (vagy legfontosabb) vizek. Elképesztő bőségben található az élővilág olyan helyeken is, ahol a meleg és a hideg tengeráramlat találkozik egymással. Egy ilyen területen — a Csendes-óceánnak Panamáiéi nyugatra levő részén — végzett megfigyelésekről így számol be William Beebe, a világhírű tengerkutaló: „Azon a helyen az úszó szervezetek tömege oly rengeteg volt, hogy a nagyobbak pettyessé tették a vizet, az apróbbaktól pedig helyenként valósággal sűrű leves lelt a tenger.“ — Az 1968. évi adatok alapján 80 millió tonna élelmiszert ad a tenger. Ebben a menjnyiségben benne van a sertések, a baromfiak takarmányához felhasznált halliszt is. A halászat kétségkívül tovább fokozható, a számítások szerint körülbelül 150 millió tonna a gazdaságos maximum. Ennél több táplálékot nem is kaphatunk a tengertől? De igen, csakhogy ahhoz elkerülhetetlenül szükséges a mélytengeri hideg, tápanyagokban dús vizek felhasználása! A nagy mélységekben levő foszforén nitrogénvegyületek gyakorlatilag kimeríthetetlen tartalékot jelentenek Önként kínálkozik tehát az a gondolat, hogy vízszivatytyúkkal felszínre kell hozni a mélységi vizeket. — A víz szivattyúzása a technika mai fejlettségi fokán műszakilag viszonylag könnyen megvalósítható feladat. Bizonyos korlátok azonban mégis vannak. A nagy területű nyílt vizek ilyen módon való ..trágyázása“ ugyanis nagyarányú beruházásokat és főként nemzetközi összefogást igényelne. nem is egy két, hanem egyszerre több balinugrást lát. Ennek a kísértésnek ellenállni — hacsak nem megrögzött pontyozé valaki, aki pergetőboto nem is hoz magával — nem könnyű. A legprofánabb érvek és ellenérvek villámgyorsan cikáznak át horgászunk agyán. A ponty finom falat, szívesen fogadják a konyhán; a balin otthon nem kell, erős szagú szálkafőzelék, nehezen találni valakit, aki szívesen fogadja. Ezzel szemben: most itt ugrik a közelben és amint feljött a nap, vége — ezen a sík vizen — minden balinozási lehetőségnek. Esti szürkületig kell várni, míg egyáltalán újra megjönnek. Hiszen gyakran az egész csak egy villanásnyi ideig tart. Tehát gyorsan kézbe a pergetőkészséget a kis önsúlyos körforgó villantóval. Ha sima is a víztükör, talán mégis sikerül egyet-egyet kapásra bírni. Ilyenkor: adj uramisten, de azonnal. Közvetlen a felszín alatt, lassan, a lehető leglassabban húzom a villantót. A kb. 30—35 méterre kidobott zsinórnak még a felét sem húztam be: kapás. A rávágás erőteljes, majdnem brutális. A csukáéra emlékeztető. A harcsa, a süllő csak ránehezednek a villantóra. Tömegüket érezzük, nem az erejüket. Még egy rávágás, még egy fárasziás és már vége is a jelenésnek. A balincsapatböl, amely ugrásaival és csobogásával felverte a víz
