Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-24 / 25. szám

A GYÜMÖLCSFA ALVÓSZEMZÉSE A magról szaporított gyü­mölcsfa csak igen ritka eset­ben őrzi meg fajtatulajdon­ságát, ezért ivartalan úton szaporítjuk. Nálunk az ivar­talan szaporítás (oltás, szem­zés, dugványozás, bújtatás stb.) különféle módjai közül a legelterjedtebb az alvó­­szemzés. Az alvószemzés ideje július—augusztus; a rügy a következő éV tava­szán hajt ki. Az alvószem­zés elterjedésének oka, hogy a többi oltási móddal szem­ben könnyebben elsajátítha­tó, a művelet kevés időt vesz igénybe, az eredés a legbiz­tosabb, az összeforradás pe­dig a legtökéletesebb. A szemzéshez az alanyt és a szemzőhajtást gondosan előkészítjük. A hajtást olyan termésfáról szedjük, amely magán viseli fajtajellegét, jól megtermékenyül, évről­­évre kielégítő termést ad, egészséges, edzett és erőtel­jes növekedésű. A siker alapja a nem túl gyenge, de nem is túl erős alany, amely legfeljebb 2—3 éves és ceruzavastagságú. Szemzésre azt az időpontot választjuk ki, amikor az alany nedvkeringése élénk és a héj a fás résztől köny­­nyen elválik. Ha túl erős a nedvheringés, akkor ne sze­mezzünk, mert a szemek „megfulladnak'1. Gyakori, hogy az alany rosszul adja fel a- héját; ilyen esetben közvetlen szemzés előtt kapálással vagy öntözéssel mozdítjuk elő a nedvkeringést. Legbiztosabb a szemzés, ha az alanyban és a szem­zőgallyban egyforma a nedv­keringés, de ha ez nem ér­hető el, akkor az alany nedvkeringése legyen élén­­kebb. A faiskolákban többféle gyümölcsfát szaporítunk, ezért a szemzést Saint Ju­­lien-szilva és a vörösszilva alannyal kezdjük júliusban s ezt követi a körte, majd a birs szemzése. (E. M. tí­pusok) és a vadalma. Au­gusztus 5-e után sorra kerül a mandula, Myrobalán, vad­kajszi, vadőszibarack, s leg­utoljára, augusztus 20-a után, a Mahalebb. Száraz időben korábban, nedves időjárás­kor később kezdjük a szem­zést. Legnehezebb a vadkaj­szi és a Mahalebb szemzésé­hez megfelelő nedvkerin­gést találni, amit többszöri héjfelvágással állapítunk meg. Az alany előkészítése. Szemzés előtt legfeljebb 3— 4 nappal 15—20 cm magas­ságig az alanyról éles kés­sel levágjuk az oldalhajtá­sokat, s a port, sarat durva ruhával letöröljük. A szemzőim jtásokat köz­vetlenül szemzés előtt szed­jük le: az idei hajtásokról minden levelet levágunk csak a szárát hagyjuk állít­va vagy nedves rongyba csa­varva védjük a kiszáradás­tól. A szem levágásához bo­rotvaéles kést használjunk. Szemzésre csak a gally megfásodott keményebb alsó felén levő érett szemeket használjuk fel, mert az éret­len szemek nem erednek meg. A szemzés végrehajtásá­nál az alanyon. annak leg­simább részén T-alakú be­metszést végzünk. A kereszt­vágás hossza az alany erős­ségétől függően 5—6 mm, a hosszanti vágás pedig 20— 30 mm lehet. A bemetszés után a szemzőkést megfor­dítjuk, s a kés végén levő tűrővei a metszés felső vé­génél a héjat megemeljük, hogy a fás rész tőle elvál­jék. Utána a szemzőhajtást balkezünkbe fogjuk, a jobb kezünkbe levő szemzőkéssel a rügy alsó vége felől meg­indulva a rügyet 1,5—2 ern­es héjrésszel, az ún. szem­pajzzsal lemetsszük. Ezután a szempajzsot a fehnetszeŕt héj alatt toljuk be annyira, hogy a szem a hosszanti metszés közepén helyezked­jék el. A kész. szemzést pu­ha rafiával szorosan bekö­tözzük, de a rügy szabadon maradjon. Oltóviaszt szem­zésnél nem használunk. A beszemzett alanyokat 8—10 nap múlva átvizsgál­juk, s ha a szempajzson visszamaradt levélnyél érin­tésre lehullik és a szem­pajzs egészséges, zöld vagy barna, a szemzés megered. Ha a levélnyél a szempajzs­ra száradt, érintésre nem hullik le, akkor a szemzés nem sikerült. A megeredt szemzéseken a rafiát fel­bontjuk, esetleg el is távo­líthatjuk. A meg nem ered­teket pedig újra beszerez­zük. A pőtszemzés megere­­déséhez 2—3 heti meleg kell, ezért legvégső ideje: szep­tember közepe. Ha tehát az ősz hűvös, pótszemzést vé­gezni nem érdemes. Helyet­te a meg nem eredt szem­zést tavasszal oltással pó­toljuk. Alvószemzéskor a vadon­­cok lombozatát nem vágjuk vissza mindjárt, csak tavasz­­szal biztosító csapra. Ha a vadoncot szemzés után visz­­szavágjuk, a nemes szem kihajt, rendszerint nem érik be, s télen elfagy. Növényvédelmi lexikon ORTHOCID 50 — gombakártevők elleni készítmény. Hatóanyaga: 50 °/o-kaptan. A termés varasodása (Fusicladium) ellen alkalmazzuk az almafélék permetezésére virágzás előtt 0,3 % koncentrációban. Virágzás után 10—14 napos intervallumokban szükség szerint megismételjük a permetezést. Díszfák levélfoltossága ellen is alkalmazható 0,3 %-os hígí­tásban azonnal, ahogy a betegséget felfedezzük. A tulipán „szürke penésze“ — Botrytis tulipae — kártevése ellen úgy védekezünk, hogy a hagymákat egy órára a kiülte­tés napja előtt 1,5 % töménységű Ortliocid 50-es készítménybe áztatjuk. Ha a tulipánon ismét a gombabetegség tüneteit ész­leljük, a kezelést megismételve, 0,3 %-os permetanyaggal ke­zeljük. Ára mezőgazdasági üzemeknek: 29,20 korona. Bolti ára: 30 korona. Gyártja: Chémia — Bécs — Ausztria. ORTHO-PHALTAN 50 — a növények gombabetegségei elleni permetanyag. Hatóanyaga: 50 % folpet. Az Ortho-phaltan organikus fungicid széles használati lehe­tőséggel bír, gombabetegség ellen. A szőlő peronoszpőrája ellen 0,2—0,3 % töménységben alkalmazzuk. Az első alkalmazása még a szőlő virágzása előtt történik, majd 7—14 napos idő­közökben megismételjük. A szőlőszaporító iskolák anyagánál is hasznosítható hasonló töménységben június elejétől szep­tember végéig, hetente megismételve. A szőlő szürkepenésze ellen szintén 0,2—0,3 % hígításban júliustól augusztusig védekezünk. Ára mezőgazdasági üzemeknek: 33 korona. Bolti ára: 34 korona. Gyártja: Chémia — Bécs — Ausztria. ■ PEROZÍN 75 — gombák elleni védőszer. Hatóanyaga 75 % zineb. Az almafélék varasodása ellen ajánlatos 0,4 %-bs hígításban alkalmazni. Virágzás előtt, azt követően 10—14 napos időkö­zönként ismételjük a kezelést. Szőlőiskolákban 0,4 % koncentrációja hatásos a peronoszpő­­ra ellen. Hetente megismételjük a permetezést, június elejé­től szeptember végéig. Zöldséges vagy dísznövényeken megjelenő gombák foltos­sága esetében 0,3 %-os hígításban alkalmazzuk a betegség megjelenése idején. A szőlő peronoszpőrája ellen az első 2—3 permetezésre a Perozínt 0,2 % hígításban Kuprikollal együtt (0,5%) alkal­mazzuk. ' Felhasználható burgonya és paradicsom kezelésére is, bur­gonyavész ellen hektáronként: Perozín 1,25 kg, Kuprikol 3 kg. Alkalmazásánál vegyük ügyelembe az előrejelzést. A liszthar­mat jellegű gombabetegségek ellen nem véd. Ára mezőgazdasági üzemeknek: 21,30 korona. Bolti ára: 22 korona. Gyártja: Agría — Bulgária. Nyílt levél A közelmúltban szerkesztő­ségünk levelet kapott Kovács Lajos lučeneci (Losonc) mé­hésztől. Levelében .írja, hogy a Kertészet — Méhészet szakmel­léklet IX. számában Németh László a „Porcukor etetéséről“ foglalkozó cikkben több eset­ben Kovács nevet használt. Hogy féreértés ne essék, tudat­juk olvasóinkkal, hogy Kovács Istvánról van szó, aki magyar­országi levelezőnk (Űrhalom). Továbbá az említett cikkben János helyett József nevet ír-3. Kevés gonddal termelő családdá fejlődhet. I. Alkotása nem jelent külön kiadást, A TARTALÉK CSALAD HASZNÁRÓL V 1. Kiváló anyát bárhol felhasználhatjuk. 2. Bármikor számíthatunk rá, ha fedett fias lépekre van szükségünk más család erősítése végett. tunk Szalatnay vezetéknévve Sajnos mi a névcseréről net tehetünk, mivel a cikk szerzőj Józsefet írt. Nem tudhatjuk, hogy a szel ző véletlenül, vagy meggyőzi désből írta-e a József neve Minden esetre figyelmeztetjü lapunk többi levelezőjét t hogy főleg a számokra és а nt vek írására fordítsanak nag gondot, mert a hibás közié nekünk is kellemetlen. SZERKESZTŐSÉ A tartalék családok készíté­sének sok módja van. Én min­dig közvetlenül az akácméz pörgetése után alkotok tarta­lékot a fészekmézkamrás kap­tár hátsó szakaszában, általá­ban petéző anyával, vagy ki­váló családtól származó érett bölcsővel, egy-kfct fias léppel, valamint teljes lépkészlettel. Ez a módszer számomra azért előnyös, mert akác alatt a hát­só szakaszban kialakult fészek, s a kis nyitott kijáró forgalma magától kínálja, hogy ezt a helyzetet a kis család megalko­tásával fenntartsuk. A két sza­kaszt sokszor egyelőre Csak a rács mellé függesztett 2—3 üres léppel választom ketté. A mé­hek nem húzódnak előre, ha fias lépők van, hanem a nyár folyamán családocskát alkot­nak, sokszor a nagy család készletéből táplálkozva. Amikor aztán a kis család anyja már kitűnően petézik, a rácsot vá­lasztóval zárom el. Augusztusra a most már tar­talékul szánt kölyökcsaládnak általában 4—5 fias lépe van. Ettől kezdve a törzsekhez ha­sonlóan kezelem. Augusztusban serkentem, s ha szükséges, élelmét kiegészítem. Számukra az augusztusi serkentés hor­dástalan időben fontosabb, mint a törzseké. Ezzel teremt­jük meg a jó telelés, a kiváló tavaszi fejlődés feltételeit. A tartalékokból hasznot remé­lünk. Nem kilókban mérhető mézet, hanem népet, Hasítást, anyát. Ezért kell számukra bő­ven gondoskodni a szükséges feltételekről. Kevés, öreg népű, rossz anyás tartaléktól senki sem várhat eredményt, de a jó erőben levő, elég élelmű, jó anyás tartalék-család csodára képes.-Ezt a csodát szemléltetem egy felvételsorozattal is. A fel­vételek egy tartalék család fej­lődését mutatják az első tava­szi vizsgálattól egészen júliu­sig. Az első tavaszi vizsgálatot 1970. március 22-én tartottam. A bemutatott tartalék 5 keretet takart, egy kereten volt kis terjedelmű fiasítása, méze elég, a törzs felé eső oldalon egész fedett léppel. Egy fészeklépét az 1. képen láthatjuk. Azután hosszas fogságra ítélte az időjárás méheimet. Nem aggódtam. A népesség az őszi serkentéstől megfelelő, a tartalékoknak is elég a mézük, tehát hosszú, hűvös tavaszon is jól fejlődhetnek. A következő vizsgálatom egy hónap múlva: április 22-én volt a korai virágzás (fűz, mandula) kezdetén (2. kép). Egy hónap alatt szépen fejlődtek a tarta­lék családok, bár hűvös volt. Meglepett, hogy fiasításuk ter­jedelme a törzsekének szintén mozgott, illetve alig maradt mögötte. Ezután április 27-ig az időjárás hűvös, de a fejlő­dés töretlen (3. kép). A fészek terjeszkedik, a fiasítás terje­delme nő. A gyümölcsvirágzás hosszú volt. A tartalékok kb. május 15-re-fejlődtek annyira, hogy sor került a megcsapolá­sukra. A bemutatott tartalék­nak 5. fias lépe volt (4. kép). Egy-egy fias-- lépet vettem el tőlük néppel együtt a törzscsa­ládok erősítésére, s helyettük petézésre alkalmas szép kiépí­tett lépeket adtam. Egy hét múlva, május 22-én a tartalék családnak 6 fiasítá­­sos lépe volt, a többinek álta­lában 5. Most sor került a tar­talékok feloszlatására, illetve új kaptárba helyezésére. A tar­talék családokat anyával, 3 íia­­sításos léppel új kaptárba rak­tam. A fölösleges 2—3 fias lé­pet népestől a törzseknek ad­tam, illetve azokat a törzseket is megcsapoltam, ahol tartalé­kok voltak a hátsó szakaszban. Tőlük egy-egy fias lépet vettem el népestől, mivel túlságosan fejlettek voltak, s számítanom kellett a tartalék családok ki­járó méheire is, hisz azok is a törtörzseket erősítették. Akác­ból az első súlygyarapodás má­jus 2-án volt. A tartalékok tel­jesítménye már eddig is szép: átlagosan 3 fias lépet adtak néppel együtt, ezen kívül még maradt náluk 3. Még figyelemre méltóbb az új kaptárba helyezett tartalé­kok sorsa. Akácon műlépes ke­retekkel bővítettem őket. Má­jus 20-ra már a hetedik kere­ten dolgoztak, június közepére a 11. keretüket építették, 8 lép fiasításuk volt, s a cikkben be­mutatott tartalék július 24-én sajnos meg is rajzott nyitott bölcsőkről. A múlt évi augusz­tusi serkentésen kívül nem etettem, akácvirágzás kivételé­­■ vel számottevőbb hordás nem volt. Minden 10 család mellett 2 tartalék fenntartása az, ami nem ró a méhészre nagyobb kiadást, s biztosítja a törzsek zavartalan munkáját. (M)

Next

/
Oldalképek
Tartalom