Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-03 / 22. szám
Dunaszerdahelyen márciusban a SZVSZ JB vadásztanfolyainot indított, amely előreláthatóan 1973 elején vizsgával fejeződik be. Az iskolázással kapcsolatban Gyurcsek elvtárs, a járási bizottság elnöke, valamint Vajas Pál titkár többek között elmondották, hogy Ki lehet vadász? — a tanfolyam azért valósulhatott meg, mivel új vadászok felvételét a vadászterület színvonala, vadbősége megengedi, továbbá a járás területén elég sok a nyugdíj előtt állő vadász, s így megoldódik az utánpótlás kérdése is. VAJON KI LEHET VADASZ? — Köztudomású, hogy 1945-ig vadásztörvény nem létezett. így a földbirtokosok saját területükön bármikor vadászhattak. A felszabadulás után 1948-ban adták ki az első vadászati törvényt, amelyet 1962-ben tovább módosítottak. A va'dásztársaság tagjainak száma jelenleg a következőképpen oszlik meg: Az efszek kötelékében működő vadásztársaságok esetén kötelező, hogy a tagság 70 százaléka szövetkezeti dolgozó legyen, s csupán 30 százaléka lehet más munkahelyen dolgozó személy. Az állami erdészetek és az állami gazdaságok vadásztársaságai esetében ez az arány fordítva érvényes. Azok az egyének, akik büntetés alatt állnak (testi sértés, az államvagyon szétlopkodása stb. miatt), s akik az 1968-as események idején politikailag meginogtak s törölve lettek a párt tagjai közül, nem tehetnek vizsgát. Kötelező, hogy a hallgatók a hét tantárgyból álló tanfolyamon legalább 54 órányi előadást hallgassanak végig. A SZVSZ a SZNF szervezeteként hajtja végre a CSKP KB által kitűzött irányelveket. Minden olyan csehszlovák állampolgár leteheti a vadászvizsgát, aki szakmailag elég fejlett és politikailag megbízható. —yr— Valamit a nagyotmondásról Két ezüstérmes szarvasagancs a sumavai vadászterületről, nemzetközi pontszám 206,47 (fönt), 200,08 (lent). (K. Sz. felv.) vendett vadásztársai körében. Nagyszerű előadó volt, de annál gyengébb vadász. Bizony nagy kárt nem tett a vadállományban. Történt pedig, hogy egy szép napon fácánvacsorára hívta meg barátait. Mielőtt a vacsora elkészült volna, Józsi bácsi titokzatos arccal kezdte el furcsa élményeinek elbeszélését. — Tudjátok fiaim, hogy ma este olyan fácán vacsorában lesz részetek, melynek áldozatai nem estek prédául a puskának. Ugye, csodálatosan hangzik ez. Most meg figyeljetek ide. A fácánfogást egy jól ismert vadorzótól lestem el. Mindnyájan tudjátok, hogy a fácán éjjelre mindig ugyanazt a fát választja metszés és a zsákbadugás. Ugye, milyen egyszerű az egész. Ma este ilyen fácánok kerülnek terítékre. A fácánvacsora nagyszerűen sikerült. Józsi bácsi felesége mestere volt a vad kifogástalan elkészítésének. A jóízű étkezést csupán az zavarta meg, hogy minduntalan elő kellett kotornunk a fogaink alá került sőréteket, melyeket óvatosan, hogy Józsi bácsi észre ne vegye, a tányér szélére raktunk. • • • — Vadőrünk jelentette, — kezdte mondókáját Józsi bácsi, hogy vadászterületünkön egy erős őzbak garázdálkodik. Csupán egy szarva van, hosszú és hegyes, mint a legveszedelmeiGbb tőr. Üzckedés idején két iatal, reményteljes őzbakot taáltak, melyeknek gyomrát vaksággal kizsigerelte a már megfigyelt gyilkos bak. No megállj, mondtam magamban. Tiajd én elveszem a kedvedet s gyilkolásoktól. Azóta minden szabad időmet az erdőben töltöttem. Több ízben láttam, de puskavégre nem sikerült kapnom. De aztán egyszer elkövetkezett az én napom. Gyönyörű, napsütéses délután volt. A nap már megkezdte tovatűnő fiiját, amikor az egyik tisztáson megjelent az állati „hasfelmetsző Jack“. Békésen legelni kezdett, a ráváró veszedelemre nem is gondolva. Megcéloztam, a lövés eldördült. A bak a találat következtében magasra ugrott, majd élterült a földön. A sikeres vadász büszkeségével rohantam a tett színhelyére. A bak még élt, de életének mécsese már kialvóban volt. Rámszegezte üvegesedő szemeit és akkor megrettenve láttam, hogy szemeiből könnyek hullanak alá. Megrendítő látvány volt és akkor elhatároztam, hogy őzekre soha többé nem emelek fegyvert... • • • — Elérkezett a várva-várt szarvasbőgés ideje. Minden épkézláb vadász ilyenkor az erdőt bújja, hogy puskavégre kapja a hőn óhajtott kapitális bikát. Én is az erdőt róttam, keresve a legalkalmasabb helyeket, melyeket a szarvasok előnyben részesítenek. Egy vastagderekú fa mellett álltam, lövésre kész fegyverrel, és vártam, mikor jelenik meg lőtávolságban az erdők királyi vadja. Egyszer csak szétnyíltak a szemben levő bokrok ágai és megjelent a szerelmes szívű szeladon. Gyönyörű állat volt, fején díszelgett a koronaként székelő hatalmas agancs. Feltartotta fejét és megeresztette vérzsibongó rekedt hangját. Ez volt az a pillanat, mikor a vadásznak nem szabad késlekednie. A lövés eldördült, de a szarvasbika állva maradt, meg sem mozdult. Nem tudtam mire magyarázni a dolgot, lassan elindultam az állat felé. A szarvasbika földbe gyökerezett lábakkal állt, élettelenül. Ügy kellett ledöntenem a földre. Megvizsgáltam és azt tapasztaltam, hogy lövés nem érte. A golyó a nyaka alatt a háta mögött álló fát találta és űgylátszik, hogy a becsapódástól sokkot vagy helyesebben guta ütést kapott, mert ne feledjétek, hogv az infarktus az állatok életében is jelentős szerepet kapott. A kapitális agancs előszobám díszei közé tartozik. Alkalomadtán nézzétek meg. Megnéztük. Az agancs egyik helyén alig látható bejegyzés állt: — Lőtte Lika István, 1938 őszén. ANDREJ RIŠŇOVSKÝ 6 KÜZDJÜNK A BAROMFI ROSSZ SZOKÁSAI ELLEN ■ Úgy a nagyüzemi gazdaságokban, mint a háztáji baromfitartók körében sok gondot és bosszúságot okoz a csirkék vagy a tyúkok között Jelentkező tollcsipkedés, kannibalizmus vagy a tojásevés. Kannibalizmusnak a baromfi súlyosabb támadó tevékenységét nevezzük, amikor már a kiszemelt „áldozaton“ a támadók vérző — egyes esetekben halálos — sebeket ejtenek. Az egyre jobban terjedő élénk vérmérsékletű leghorn típusú tojóhibridek hajlamosak a tollcsipkedésre, illetve egymás megsebzésére. E rossz szokások nem tulajdoníthatók fertőző megbetegedésnek, vagy „hiánybetegségnek“, amit valamelyik tápláló ásványi vagy hatóanyag csökkent mennyiségben való felvétele idéz elő. Nem sikerült még eddig olyan gyógyszerkészítményt előállítani, amivel preventív, gyógyító adagolással megelőzhetjük, vagy felszámolhatjuk e gazdasági veszteséget okozó rossz szokást. A baromfítartás belterjességének fokozása és a takarmányok koncentráltabbá válásával a tollcsipkedés tünete a kultúrfajták között egyre jobban elterjed. A tollcsipkedést a tétlenségen és unalmon kívül még igen sok más tényező is előidézheti. Három-négyhetes korú csirkék között általában az első vedlés idején szokott a tollcsipkedés jelentkezni, amit eleinte csak néhány támadó állat kezdeményez. Ha ezeket nem emeljük ki, a csipkedés oly súlyossá válhat, hogy nemcsak a kopasz hátrészt, hanem a szárnyvégeket, a fejet, a lábujjakat, a kloákát a támadók véresre sebezhetik, illetve felfalják. Ez a veszedelmes hajlam a tyúkfélék más életszakaszában is előfordulhat. Amint észreveszünk ilyen Jelenséget, azonnal kutatni kell a kiváltó okot, ami sajnos igen sokféle lehet. A gyakorlatban találkoztunk már olyan esettel Is, amikor a tollcsipkedést a kevés nyersrostot tartalmazó takarmány, vagy a granulált (szemcsés) táptakarmány etetése okozta. Könnyen előidézhetünk tollcsipkedést vagy kannibalizmust azzal is, ha állatainkkal nyershúst etetünk. Amennyiben a fehérjeellátásnak ezt a módját választjuk, a húst ajánlatos megfőzni és darálva az abraktakarmánnyal összekeverve adagolni. Fontos, hogy megfelelő méretű- és elegendő számú etető- és itatóedény biztosítsa a ba-A kannibalizmus megakadályozására egyes alumínium szemellenzőt alkalmaznak. tenyészetekben — k— csipkedést kezdeményező csirkék csőrére fémből készült szemellenzőt erősítenek, ami korlátozza látásukat, előre, egyenes irányban; evésükben, és ivóvíz felvételükben különösebben nem zavarja. Ugyancsak jól bevált módszer a felső csőr megrövidítése, ami néhány hét múlva újra kinő. Az enyhe vérzés, amely a metszéskor előfordulhat, általában veszélytelen. A műveletet éles ollóval, késsel, vagy erre a célra készített elektromos fűtésű vágókészülékkel végezzük. Szemes, vagy granulált takarmány etetése esetében a csőrkurtítás nem zavarja annak felszedését. Amint észrevesszük, hogy baromfiállományunkban a tollcsipkedés, kannibalizmus felütötte a fejét, legegyszerűbb védekezés, ha a támadó állatokat elkülönítjük. Különzárva — viszonylag rövid idő alatt — feledésbe megy ez a rossz szokás és egy bizonyos várakozási idő elteltével a támadók visszahelyezhetök eredeti csoportjukba. A tollcsipkedés kezdeti stádiumában gyakran segít egy új takarmányozási módszerre való hirtelen áttérés. Általában óvatosak vagyunk a takarmány változtatásakor, mert ez a toiástermelésben. vagy növendékállatoknál a súlygyarapodásban minden esetben visszaesést okoz. A tollcsipkedés megszüntetése érdekében ezt a szabályt kivételes esetnek kell tekinteni, mivel kedvező javulást eredményezhet. Szemes vagy granulált takarmány etetését váltsa fel az azonos tápértékét tartalmazó száraz darakeverék, sőt a csipkedés „elfelejtését“ lágyeleség adagolásával is elérhetjük. A tojótyúkok rossz szokásai közé tartozik a toiásevés is, ami könnyen megelőzhető azzal, ha az állatok ásványianvag igényét — a keveréktakarmányban lévő adagon felül — külön etetőedényekbe folyamatosan adagolt mészkőgrittel, kagylódarával kiegészítiük. Az istállóban elegendő számú tojófészekről gondoskodunk, melyeket puha, rugalmas, szagtalan anyaggal (gyaluforgács, szalmagyakori tojás begyűjtéssel is elgyakoritojás begyűjtéssel is elkerülhető a tojások összetörése i és megevése. M‘. is rászoktat- I hatjuk állatainkat erre a rossz tulajdonságra azzal, ha a fészkekbe összetörött tojáshéjat do. bunk. Amennyiben a tojásevés t nagyobb méretben mutatkozna, - űgv csőrkurtitást alkalmaz. I Korányi Ervin. mg. mérnök. Michal na Ostrove (MihályfaJ Szilárd meggyőződésem, hogy nemcsak a halászok, hanem néhanapján a vadászok is elmondanak olyan történeteket, vadászkalandokat, melyeket soha át nem éltek, csupán képzeletük világában öltöttek azok testet, hogy így bizonyos dicsfényt fonjanak homlokuk köré. A napokban végigjártam a vadállományban gazdag galántai járást és örömmel láttam a szántóföldeken ide-oda szaladgáló, élelmet kereső fácánokat. Erről jutott eszembe Józsi bácsi elbeszélése, melynek igaz voltáról az olvasók alkossanak véleményt. Józsi bácsi általános szeretetnek és megbecsülésnek örki magának éjjeli pihenőhelyül. Erről tanúskodik a fa alatt halomra gyűlt állati ürülék. Csupán ezeket a helyeket kell meglelni és hozzá lehet kezdeni az izgalmas fácánfogáshoz. Ehhez nem kell más, mint egy hosszú bot, melynek végére kén-lapot erősítünk, s ezt meggyújtjuk. A kén füstölögve, nem nagy lánggal ég és most már nem marad más hátra, mint a füstölgő ként a fácán „orra“ alá dugni. A fácán bizonyos idő elteltével teleszívja magát a kénfüsttel, elszédül és lehull a fáról. Mint tudjátok, a fácán éjjel nem lát, ezért nem tud elmenekülni. Ezután következik a nyakfelromfl folyamatos, hiánytalan jllátását. Lényeges az is, hogy cárt istállózás esetében az etelő- és itatóedények ne legyenek egymás mellett. Ezzel is löbb mozgásra kényszerítjük állatainkat evés közben. Tollcsipkedést, kannibalizmust az istálló zsúfoltsága, túlfűtése, magas páratartalma, szellőzetlensége is előidézhet. Túl száraz levegőjű, poros helységben a bőr izgatása, viszketése ugyancsak kiválthatja a csipkedés ingerét, amit még tetéz, ha az állatokon külső élősködők (tyúktetű, poloska, óvantag) is megtelepedtek. Fiatal tojójércék között gyakrabban, idősebb tyúkok esetében ritkábban fordul elő, hogy tojásrakás közben kicsipkedik kedés. Igen jó tapasztalatokat igazol az is, ha az istállóban — az állatállomány létszámától függően — zöldlucernából „csokrokat“ kötünk s úgy aggatjuk azokat fel, hogy csak nyújtózkodva, vagy ugrálva érhessék el. Ezáltal aktív mozgás jön létre és megszűnik a lézengés, egymás háborgatása. A zsúfoltság csökkentése már maga kiküszöböli a különböző bántalmazást. Ugyancsak az istálló céltudatos világításával is megelőzhető a tollcsipkedés, vagy a kannibalizmus fellobbanása. Amennyiben ernyőzött fénnyel csak az etető- és itatóedények vannak megvilágítva, a többi félárnyékos ólrészben a megtámadott állatok üldözőik elől könnyen elmenekülhetnek. egymás kloákáját. Amikor a tojás elhagyja a tojócsövet, a kloáka rövid időre kifordul s annak vörös színe a támadó társakra fokozottabb ingerrel hat. A kloáka sérülése helyi gyulladást, a tojástermelés tartós szünetelését, vagy súlyosabb esetben elhullást okozó hashártyagyulladást idézhet elő. Azzal előzhető meg a kannibalizmusnak ez a típusa, ha az istállóban elegendő számú tojófészket helyezünk el. A tollcsipkedés megelőzésére a növendék- és tenyészbaromfinál egyaránt jól bevált módszer, ha takarmányuknak egy részét szemes eleségben adagoljuk s azt az alom közé keverjük. Búzaocsu vagy zab keresgélésével foglalkoztatni tudjuk állatainkat, így elkerülhető az unalomból kirobbanó csip-Ha az épület ablakait kék színnel befestjük, a baromfi látását minimálisra korlátozzuk, ugyanakkor gondozójuk végezheti munkáját, vagy ellenőrizheti a csirkék viselkedését. Régi, jól bevált „recept“: a takarmány sóadagját 2 napon keresztül 2 °/o-ra emeljük. Ha az állatok 50 %-ban szemestakarmányt fogyasztanak, akkor a keveréktakannányba 4 % őrölt sót kell adagolni. A sókúra már az első napon észlelhető javulást eredményezhet. Két napnál hosszabb sóetetés már veszélyt jelenthet, mert a vese kiválasztókészségét a tartósan felemelt sóadag megzavarhatja s köszvény léphet fel. A sókezelés időtartama alatt a folyamatos ivóvíz ellátásra fokozottabb gondot kell fordítanil Egyes országokban a toll-
