Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-27 / 21. szám
t Zsúfolt méhcsalád? H yt fii z utóbbi években sajnos szemlélői lehettünk két olyan „eluralkodni“ készülő téves gyakorlatnak, amely hovatovább veszélyeztette volna a méztermelés mennyiségi és minőségi eredményeit. Azok a méhészek, akik nehezen váltak áldozataivá a káros gyakorlatnak, csak figyeltek, de nem mertek állást foglalni a körülöttünk folyó és egyre érthetetlennek látszó nagy „reform“ ellen. Jóllehet tudták, érezték, hogy előbb utóbb a méhészet és így a méztermelés halálát jelenthette volna. Az a szerencse, hogy voltak józan gondolkodó méhészek, akik tudták, hogy a tudományos kutatások gátat vetnek e téves elméletnek. Örömmel üdvözölhetők a szakirodalmat és a gyakorlatban egyre inkább tapasztalható felismerések eredményei a téves termelési elméletnek felszámolására! De nézzük, mit eredményezett a hibás két elmélet alkalmazása? Közfelfogássá, majd gyakorlattá vált az a feltevés, hogy vándorolni csak túlzsúfolt méhcsaládokkal érdemes. Az új rendszert átvevő méhész magyarázatul megpróbálta elhitetni, hogy ha az akác valami okból netán rövid Időtartamra korlátozódik, úgy a zsúfolt kaptárak népe mégis csak képes valamit begyűjteni és ez a „valami“ tudja fedezni a vándorlás fáradságának és költségeinek nagy részét. Ez az egyszerűnek tetsző elmélet egyszeri elmondás után tetszetősnek bizonyult a gyakorlatlan méhész előtt. Érthető, hogy akác előtt mozgásba jöttek a tartalék családok és lassan a kaptárak túltöltődtek flasftásos keretekkel és fiatal méhekkel. Alkalmasnak bizonyultak ilyen manipulációra a nagykeretes fekvő kaptárak, két- vagy többanyás rendszerükkel. A „hitetlenkedők“ a vándortanyán látottak és tapasztaltak alapján meggyőződhettek — főleg a rakodórendszerrel dolgozók, — hogy amikor megindult az äkácvirágzás a vándortársak által gondosan megfigyelt zsúfolt méhcsaládos méhész, már megkezdte pörgetőjének olajozását, hogy másnapra, azaz a virágzás harmadik napjára pörgetni tudjon. A még mindig hltetlenkedőnek egyéb sem kellett, mint ezt látni, máris megszületett az elhatározás, hogy a „jövőben pedig én is összezsúfolom tartalék családjaimat, hogy eleinte három, majd két és végül naponta pörgethessek!“ így született meg lassan egy téves elmélet, amelyről kiderült, hogy mindenképpen elhibázott és amelyet folytatni nem szabad! Ennek a rendszernek káros következményeit elsősorban azok a méhészek érezték legjobban, akiknek szerződéses kötelezettségei voltak. Akik korábban hívei voltak a < .ninőségméz termelésének és a szerződésen felült mennyiséget szabad piacon jó árban értékesítették. Szomorúan tapasztalhatták, hogy állandó mézvevői már az első próbavásárlás után elmaradtak, miután a méz minőségével egyáltalán nem voltak megelégedve, mert a „méz“ inkább édesvízhez hasonlított és nem MÉZ-hez? Azok a korán és gyakran jörgető méhészek, akiknél a mézátvétel valami oknál fogva késett, szomorúan tapasztalták, hogy a hűvös éléskamrában tárolt „mézük“ megbuggyant, ecetesedett. Az Ilyen —- mindennek csak méznek nem nevezhető folyadék — refraktométerrel (fénytörés mérővel ] mérve 30—35 % vizet tartalmazott a szükséges 18— 19 százalékkal szemben. Ezért mézüket, mint exportra alkalezért ettől meghátrálnak, illetve a rakodó kaptáraknái a fészek felé Igyekeznek húzódni. fii teljesen lefedett méznél ennek semmi hátránya nincs, mert a viasz fedélen keresztül 4—6 perces használatnál az erős karbolszag nem hatolhat át. A nyitott, vízszerű nektár viszont a vegyszer szagát azonnal magába veszi és ezzel a „mézet“ további használatra értéktelenné teszi! összefoglalva: ennek a hibás termelési módszernek a legnagyobb hátránya, maga a gyakori pörgetés, amelyről tudjuk, hogy minden formáját csak a méhek szenvedik meg. A pörgetés utáni napon — esetleg napokon — ahelyett, hogy jobban folyna a gyűjtés, egyrészt a belső helyreállítási, részt miattuk szükséges a gyakori pörgetés? A kételkedők, a hitetlenek segítségére sietett ebben a tudományos kísérlet, amelyet Taranoff professzor végzett. Taranoff kísérletének célja az volt, hogy megállapítsa az ú. n. „elönygörbét“, amely a termelés számára a legkedvezőbb, összehasonlítható mérési adatokkal bebizonyosodott, hogy pl. egy kilenc kilós méhtömeg egy kaptárba zsúfolva, egy kilóra átszámítva lényegesen kevesebbet termel, mint pl. egy 2,5 vagy 3 kilós egység, egy kilóra eső méhtőmege. Ha tehát a vándorútra induló méhész mondjuk a kilenc kiló méhtömegű család helyett három kaptárban, 3—3 kilós méhtömeggel termelt volna, sokkal több méznek örvendene. Egyrészt a gyakori pörgetési kényszer mézvesztesége, másrészt a túlzsúfoltság okozta hátrány miatt kiesett mézmennyiség — a pörgetéssel járó nagy mun-Naponkénti pörgetés? matlant, át sem vették. De nézzük, hogy milyen más okok szólnak még a kétnaponkénti ún. „száraz“ pörgetés ellen?. Gyakorlatból tudjuk, hogy minél zsúfoltabb a keret, annál nehezebb lesöpréssel, lerázással, vagy lefuvatással megszabadulni a méhektől. A kézben tartott és a szabad kézzel megütött keretben csak éretlen nektár található, ami részben az éretlenségtől, részben a családok túlzsúfoltságának hőségétől, vízhez hasonló folyékony. Ha például a keretet balkezünkben tartjuk és jobbkezünkkel a balkézfejre ütést mérünk, akkor a sejtekben lévő folyékony nektár kicsordul és összekeni-feni az alatta lévő keretek méheit, kereteit. Ezt a lerázási módot tehát a korai pörgetés miatt el kell vetnünk! A méhek kefével, vagy tollal történő lesöprésének munkája csak lassan, vontatottan haladhat, mert a lesöpört méhek azonnal visszarepülnek a keretre és nemhogy fogynának a kereteken, néha még gyarapodnak is más keretek felizgatott méheitől. Ennél a munkánál is nagy szerepet játszik a sejtek nektár telítettsége, mert a lesöprő kefét, vagy tollat ragadóssá, használhatatlanná teszi, így ezt a módot is el kell vetnünk! Marad még két lehetőség. Az egyik a lefuvatás, a másik a vegyszerei méhriasztás. A lefuvatáshoz alkalmas nagyteljesítményű, áramforrást vagy robbanómotort igénylő ventillátor használata szükséges, amely a vándortanyán szinte teljesen lehetetlen. A vegyszeres méhriasztás alapja, hogy a vegyszernek erős, átható szaga legyen, amelyet a méhek nem tűrnek ős tisztogatási munkákkal vannak elfoglalva, másrészt a megváltozott helyzethez kell gyorsan ígazodniok. Lépekkel láttuk el a mésodik mézteret és ezeket is pontosan megmértük. Ilyenformán a fészek fölött méztelen keretekkel agy második méztér került. A családok másik felére visszakerültek a kipörgetett üres lépek. A számszerű pontos adatokra ma már nem emlékszem, de tény az, hogy az első esti mérésnél a kipörgetett családok majdnem egyformán 5 kilő körüli súlykülönbséggel lemaradtak a második mézteres üres lépüekkel szemben! Ennél a lemaradásnál még másnap is hasonló eltérés mutatkozott, és csak a negyedik napon közelítette meg a háborítatlan, második mézteres családok eredményét. Emlékezésem szerint Bázler Béla igazgatót ez indította arra, hogy második, vagy több, esetleg félmézteres fiókok alkalmazásának híve legyen. Bizonyítékát láttuk annak, hogy a megpörgetett családok még két nap múlva is megsínylik a pörgetés izgalmát és „fáradalmát“. A pörgetés tehát termelés közben tekintélyes mézveszteséggel jár, különösen akkor, ha ezt 2—3 naponta megismétlik. Elég baj az, ha a hibás méhlakás miatt termelés közben a mézűrt nem lehet simán bővíteni, ilyenkor kénytelen a méhész vállalni a mézkiesés kockázatát. Az elmondottakkal a cikkíró alkalmat kíván adni az olvasóknak, hogy saját méhészetükben is meggyőződhessene e rendszer tarthatatlanságáról. De ne elégedjünk meg ezzel. Nézzük ml a helyzet a zsúfolt méhcsaládokkal, hiszen nagykáról nem is beszélek — lényegesen lefaragta a várható „csúcseredményt“. Az igaz, hogy így az eredmény a három családnál kissé szétszőrtabban, tehát nem olyan jó eredményben mutatkozott, mint a kilenc kilós méhtömegnél. Ne essünk ilyenkor tévedésbe. Az egy kiló ólmot látszólag többnek, nehezebbnek tartottuk, mint az egy kiló pelyhet. Ha pl. a kilenc kilós család termése 45 kiló, akkor az egy kiló méhtömegre eső hányad 5 kiló. A háromszor három kilós méhtömeg összes termése 58—60 kiló, tehát az egy kiló méhre eső termelés mennyisége 6,60 kg. Lehet, hogy van az olvasók között jó néhány méhész, aki az általam elmondottakat már tapasztalta. Ezeknek nem mondtam semmi újat. Vannak olyanok is, akik mások tanácsára az idei akácszezónban kívánják bevezetni, vagy kipróbálni ezt a módszert. Találkoztam olyan méhészekkel is, akik már megtalálták annak a szuper-módszerét, hogy miképpen lehet az éretlen mézet hasznosítani, megmenteni. Még leírni is rettenetes! Éjszaka visszaetetik nagy adagokban méheiknek — esetleg lépesméz termeléssel együtt. Mindez éppen úgy eltér a természet rendjétől, mint az eddig elmondottak. Ajánlanám, hogy próbáljunk visszatérni a természet adta módszerekhez, amelyhez az utat méheink mutatják meg számunkra. Ne féljünk, hogy ezért bennünket a haladás ellenségeinek kiáltanak ki mások. Végül nagyon örülnék, ha olvasóim meggyőznének tévedésemről és lapunk hasábjain magyaráznák meg, hogy miért jó szerintük a zsúfolt méhcsalád és a naponkénti pörgetés. N. L. t KERTESZET-MÉHÉSZÉT A Szabad Földműves szak melléklete Közhelyként ható régi mondás, hogy „téma a földön hever, csak le kell érte hajolni*. Mi ezúttal abban á szerencsés helyzetben voltunk, hogy a témáért nem kellett lehajolni — mert az asztalan találkoztunk vele, kellemesen csípős, finom ecetes torma formájában. Az ízléses csomagolású dobozt, jobban szemügyre vettük, s meglepve tapasztaltuk, hogy a holicei (Gele) efsz gyártmánya. Ez volt az indítőok, hogy felkeressük a holicei szövetkezetét és érdeklődjünk e ritka zöldségféle termesztése és feldolgozása iránt. Kérdéseinkkel dr. Domonkos Gézához, a szövetkezet ökonomusához fordultunk. Mi adta az ötletet arra, hogy ezzel az érdekes zöldségfajta termesztésével próbálkozzanak — s termesztése, megművelése milyen igényeket támaszt? — 1968-ban tapasztalatszerzés céljából Magyarországon jártunk, s ott figyeltünk fel erre a nagyon érdekes zöldségfajtára. Talaj szempontból a torma nagyon igénytelen, leginkább a homokos- és vályogtalajokat kedveli. Szükséges a szerves és szervetlen trágyázás (szuperfoszfát, kénsavas kálisó és kénsavas ammónia.) Szaporítása 20—25 cm-es dugványokkal történik. A dugvány alsó részét ferdére vágjuk, így megkülönböztethető a felső résztől. 11. SZÁM 1972. MÁJUS 2T A TARTALOMBÓL • Bevált próbálkozás • A gyümölcstermő növények gombás megbetegedései * Paradicsomvész (Peronoszpóra) * A szőlő vírusos betegségei * Tavasztól őszig a takácsatkák ellen • Zsúfolt méhcsalád? Naponkénti pörgetés? • Korszerű méhészkedés kimagasló hozamok * Ellenőrző lépszelet anyaváltáskor. kákba adagoljuk. Kész árunkat forgalomba hozza és értékesíti a Dun. Streda-i Jednota. Forgalomba hozását mind egészségügyileg, mind gyártási higiéniai szempontból az Állami Ellenőrző Hivatal engedélyezte. Termelésével kapcsolatos próbálkozásaink minden számításunkat felülmúlva sikerültek. Á belkereskedelem számára 215 mázsa nagyon ízletes ecetes tormát szállítottunk. Az elmondottakhoz csak anynyit fűzünk hozzá: A torma igen kedvelt, ezenfelül nagyon egészséges zöldségfajta. A talaj és a megműveléssel kapcsolatos Igénye jelentéktelen. — Termesztése azonban nagyon kifizetődő. S ami talán a legfontosabb, a gelel efsz-ben a torma feldolgozása 26 nő számára biztosított munka lehetőséget októbertől—márciusig, s ez nem kis eredmény, ismerve a női munkaerők téli alkalmazásának nehézségeit mezőgazdaságunkban. CSIBA LÄSZLÖ j 2 A kéir torma poharakba történő csomagolása. S. Mészáros elvtárs (jobbról) az efsz elnöke és dr. Domonkos Gésa (középen) elégedetten szemléli a kész termést.- -Bevált próbálkozás 1. Heizer Teréz a darálógép niellett. hogy az oldalgyökerektől és oldalrügyektől legyenek megtisztítva. Ha ezt a folyamatot elvégeztük, akkor síma oldalhajtás nélküli gyökértermést kapunk. A vázolt művelés melleti 60 mázsás hektárhozam is elérhető. A mi efsz-ünkben három ha-on kezdtük termelni mivel a feldolgozásához szűk séges engedéllyel nem rendelkeztünk, megművelésére csak a legminimálisabb munkát fektettük. Eltértünk pl. a trágyázástól a dugványok áttörlésátől, az egész megmövelési folyamatot csak egyszeri kapálás jelentette. Szükséges még itt megjegyezni, hogy az ültetéshez fontos dugványokat a JZD Krupitól (okr. Mladá Boleslav) szereztük be, a termeléséhez szükséges tanácsokat szintén innen kaptuk. Ha nem flzemi titok, továbbiakban a feldolgozással kapcsolatos technológia iránt szeretnénk érdeklődni: — Üzemi titkaink nincsenek, a feldolgozás technológiája nagyon egyszerű. A torma kiszántása után lehántjuk róla a külső durva héjat, aztán kétszeres mosás következik. Ezeket a folyamatokat kézi erővel végezzük. Géppel ledaráljuk. Gépünk napi kapacitása 2—3 mázsa. A gépi felszerelést a bratislavai élelmezésügyi kutatóintézet dolgozói készítették. A darált tormát az oxidáció megakadályozása szempontjából azonnal 70 C°-ra melegített oldattal keverjük. A keverés aránya a következő: 50 kg darált tormához 50 kg oldatot adagolunk, s ebből 100 kg feldolgozott tormát kapunk. Az oldat összetétele: ecet, víz, és cukor. A feldolgozás utolsó szakaszát 100 g-os poharacs-Ültetése barázdákban történik, a legoptimálisabb időszak erre március, de ősszel is lehet ültetni. Az egyes dugványok közötti távolság 50—60 cm legyen. Ültetés előtt ajánlatos a dugványokat erősen áttörölni,