Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-20 / 20. szám
1972. május 20. Ata 1,— Kus XXIII. évfolyam, 20. szánt. Szakmelléklet Kisál lattenyésztés ! i/adá szat - Halászat Időszerű gondolatok az irányításról A közelmúltban a Podébrady-i fürdőben hozott össze a sors egy hallgatag, magábazárkőzott férfival. Az asztaltársamat csak néhány nap múlva sikerült szőrabírnom, és akkor kezdett beszélni e sorsáról. Elmondta, több mint másfél évtizedig volt traktorosa egy dél-csehországi efsz-nek, s három évvel ezelőtt erőnek erejével megtették a gépesítés vezetőjének. Nagy buzgalommal látott munkához, szerette volna, ha minden a legnagyobb rendben megy. Ha valahol hézagot érzett, maga ragadta meg a kormánykereket, s éjjeleken keresztül szántott vagy végzett más munkát. A szorgoskodása hiábavalónak bizonyult, az emberek nem nagyon hallgattak rá, s egyre lazább lett a munkafegyelem. Ha a megbeszéléseken nem tudta elképzeléseit kellőképpen kifejezni, a beosztottak gúnyosan mosolyogtak, vagy oda sem figyeltek. Az eredménytelen erőlködés lassanként felőrölte az idegeit, s végül szívinfarktussal szállították a kórházba. — Az orvos azt tanácsolja, hagyjak fel a funkcióval — vallotta. — Ha meggyógyulok, nincs is az a pénz, amiért vezető szerepet vállalnék — jelentette ki határozottan. Vannak szövetkezetek, ahol a megalakulás óta ugyanazok a vezetők tevékenykednek. Másutt viszont már a tizedik elnököt, vagy más beosztott vezetőt váltották le. De így van ez az üzemekben, Intézményekben és más munkahelyen is, ha nem megfelelő vezetőt választanak, állítanak a kisebb-nagyobb embercsoportok élére. Ezért alaposan meg kell gondolni, ki való vezetőnek, megvannak-e valakiben a vezetéshez szükséges tulajdonságok. Közismert, ha csak néhány ember végez is együtt bizonyos munkát, kialakul a vezető és a vezetett kölcsönös viszonya. Vannak egyesek, akik rátermettségüknél fogva irányítanak, mások szívesebben veszik, ha nekik csak el kell végezni azt, amit mondanak, javasolnak vagy elrendelnek. Egyik fajta ember szeret vezetni, irányítani, s ezzel kapcsolatban felelősséget vállalni a tetteiért. A másik viszont lemond a vezetés, irányítás-adta lehetőségekről, terhekről, s inkább elvégzi, amit megkívánnak tőle. A vezető szerepét bonyolulttá teszi, hogy egyben a különböző ranglétra alapján őt Is irányítják. Az egyik irányban ő a vezető, másrészt neki kell átvenni a felsőbb vezetés intézkedéseit. Ez különösen megköveteli, hogy a vezető sokoldalú, széles látókörű, s kitűnő szervező, emberismerő legyen. A vezető kezdeményezőkészsége a munkahelyen, szakértelme, jártassága, elengedhetetlen követelmény. A személyi felelősségvállalás megfontoltságot, határozottságot és dialéktikus gondolkodást igényel. Az a jó vezető, aki előrelátó, vagyis jól tud szervezni, össze tudja hangolni a csoportérdekeket az össztársadalmi érdekekkel, aki megszervezi és számonkéri a feladatok végrehajtását, és igazságosan tudja jutalmazni a kollektíva kiemelkedő tagjait, viszont a mulasztásokat, gondatlanságokat vagy éppen rosszindulatú ártásokat megfelelően bünteti. A jó vezetőnek megfelelő tekintélyének kell lenni ahhoz, hogy más vállalatok, átfogóbb közösségek előtt a képviseletet jól el tudja látni. Különösen tudni kell érvelnie, hogy a csoport szócsöve lehessen, hogy meg tudja indokolni, magyarázni a kollektíva tevékenységét, saját Intézkedéseit, s nem utolsósorban meg tudja győzni munkatársait és a dolgozókat elgondolásainak helyességéről. A vezetőnek Igen fontos feladata a példamutatás, helyes viselkedés, fegyelmezett magatartás. Vállaljon felelősséget a csoport munkájáért, de döntése előtt kérje ki a munkatársai, a pártcsoportok, szervezetek véleményét, hogy ezáltal is érvényesüljön a párt vezető szerepe, vagyis a kollektív irányítás. Legyen közvetítő a személyek közti ellentétek elsimításánál, s ha szükséges, töltsön be afféle „bíráskodó“ szerepet. Ezek a fő feladatok amelyekre a kollektívákon belül rendszeresen sor kerül, amelyek megoldására alkalmasnak kell lennie a vezetőnek. Aki ezeknek a feladatoknak az ellátására alkalmatlan, ott meglazul a munkafegyelem, a dolgozók között romlik a légkör, gyakoriak az ellenségeskedések, s előbbutóbb leváltásra kerül sor. A vezetés művészete nem könnyű feladat. Ezért van az, hogy vezetési feladatkörben nem válik be mindenki. Ezért történt meg a traktorosból lett mechanizátorral — aki nem rendelkezett vezetői tulajdonságokkal —, hogy összeroppant a számára oly nehéz vezetési feladatok súlya alatt. Természetesen helytelen lenne azt állítani, hogy a hiányzó vezetői tulajdonságokat céltudatos gyakorlás, tanulás, megfigyelés útján nem lehet fejleszteni. Ezért az előforduló kudarc még nem ok arra. hogy valakit egyszer s mindenkorra véglegesen alkalmatlannak minősítsünk. A mezőgazdasági technikumokból és főiskolákról kikerült fiatalok közül legtöbben rögtön vezető szerepre vágynak. Rendszerint be is osztják őket felelős irányító helyekre. Csak később derül ki, hogy az Illető mérnök, technikus nem rendelkezik megfelelő vezetési készségekkel. Ebben az esetben feltétlenül szükséges a hiányzó vezetői tulajdonságok céltudatos kifejlesztése, tudatosítás, tanulás, gyakorlás segítségével. Ezért jó, ha a fiatal szakemberek nagy gyakorlati tapasztalatokkal bíró vezetők mellett tevékenykednek egy ideig és elsajátítják a vezetés módját, s csak aztán bízzák meg őket komoly irányító munkával. Persze magától értetődik az is, ha egy vezető beosztású egyén képtelen elsajátítani a vezetés bonyolult művészetét és kudarcot kudarcra halmoz, akkor nincs más hátra: meg kell válnia a funkciótől. Ez a megoldás saját magának, az általa vezetett kollektívának és az egész társadalomnak javára válik. Tóth Dezső Társadalmi feladat - felelősség Kissé hűvös, szeles, de természetes csapadékban egyáltalán nem fukar május az idei. Szerencse, hogy az előző hónapot is hasonlóan jellemezhettük. Ugyanis áprilisban több eső hullott, mint januártól március végéig együttvéve. Amikor ezekről a dolgukról elbeszélgettem Rudolf Bucko mérnökkel, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi. Minisztérium termelési főosztályának igazgatójával, látszott, hogy a témánál vagyunk. A több csapadék ugyanis feljogosít bennünket a reménykedésre. Olyan merész gondolatok dajkálására is, hogy idén mezei terményekből jobbak lehetnek a kilátások, mint a múlt esztendők bármelyikében. Ehhez persze azt is hozzá kell tennem, ha nem jön közbe valamilyen előre nem látható bonyodalom. Mint ismeretes, mezőgazdaságunk sikeresen megbirkózott mindazokkal a feladatokkal, amelyek a tavasz elsó szakaszában rá hárultak. S bátran állíthatjuk, hogy a termelő üzemekben a második szakaszban is jói rajtoltak. A május 10-i állapot szerint a cukorrépa tervezett területének 98,3 százalékán vetették el a magot, s ebben a tekintetben a közép-, és a kelet-szlovákiai kerület már 100 százalékos eredménnyel dicsekedhetett, jól lehet a cukorrépának a többségét a nyugat-szlovákiai kerületben termesztik. A déli fekvésű járásokban az egyelés is ritmikusan halad. A répának 9,1 százalékát kiritkították, hogy lehetővé tegyék a fejlődését. Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben idén 10 ezer hektáron, vagyis a tervezett terület egyötödén vetettek egycsirájú cukorrépamagot. Kísérleti megfigyelést folytatnak minden olyan járásban, melyben nagy területen foglalkoznak a cukorrépa termesztésével. A komplex megfigyelés főképpen a közgazdasági célszerűség, vagyis az élőmunkaigényesség s a gépi munka közli különbség megállapítását célozza, mind a mezőgazdaság, mind pedig a feldolgozó ipar kölcsönös érdekeinek figyelembevételével. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink ebben az évben szemeskukoricát 73 270 hektáron — vagyis 3700 hektárral nagyobb területen — termesztenek, mint 1971-ben. Egyes járások sajnos a vetéssel kissé megkéstek. Például a fenti határidőig a galantai járásban csak 76, a topoľčanyiban 56, a nitral járásban pedig csak 55 százalékra teljesítették a szemeskukorica vetését, s a nyugat-szlovákiai kerület 56 250 hektár tervéből még több mint 4000 hektár várt bevetésre. Ez kissé érthetetlen, mert Szlovákiában sem vetőmag, sem pedig tápanyag probléma nem mutatkozott. Mint ismeretes, az utóbbi időben sok szó esik a kiváló minőségű terlmés takarmányok, köztük a silókukorica termesztése fokozásának szükségességéről abból a célból, hogy kellő mennyiségű takarmányt készíthessünk a szarvasmarhák számára s az abrakot a sertéshús-termelésre tartalékoljuk. Idén silókukoricából 89 241 hektárt vetnek mezőgazdasági üzemeink, s ebből 56100 hektár került a talajba. Tehát a silókukorica-vetéssel mindhárom szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei adósak. Tény, hogy a vetési terv silókukoricából 17 ezer hektárral nagyobb, mint a múlt évben, ami azzal magyarázható, hogy véglegesen meg kell oldani a jő tápértékű, nagy szárazanyag-tartalmú terimés takarmány termesztését, illetve tárolását, hogy a mezőgazdasági üzemek széles körben rátérhessenek a szarvasmarhák, főleg a tehenek, a hízóátlatok monodiétás táplálására, hasonló módon, mint a trnavai és más járások mezőgazdasági kísérleti munkahelyein. Bizonyos, hogy az április utolján jelentkezett talajmenti fagyok Szlovákia egyes tájain részleges károkat okoztak a szölőskertekben, a gyümölcsösökben, s a korán kipalántázott kerti ültetvényekben. Ezt megelőzően a szárazság végett elég nagy területen kellett kiszántani az őszi gabonát, az évelő takarmányt és a repcét. Így a szárazság okozta kiszántás meghaladta a 47 ezer hektárt. Most már az a kérdés, mi legyen ezzel a területtel? Tény, hogy részben tavasziakkal kellett bevetni, és szemeskukoricát, silókukoricát, évelő, valamint egynyári takarmányt kell ezen a területen termeszteni, hogy bőséges takarmányalapot készítsünk állatainknak. Vetőmagtartalék van elegendő, ezért ki kell használni a lehetőségeket. Ügy tűnik, hogy tömegében kevés vegyszer áll rendelkezésünkre, ám a valóság azt mutatja, hogy bizonyos anyagokból az egyik járásban hiány, a másikban pedig fölösleg mutatkozik. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy az elosztással van baj.-Mert hogyan lehetne kevés a vegyszer, amikor idén 50—60 százalékkal többet kapott a mezőgazdaság, mint tavaly?! S hasonló a helyzet a műtrágyákkal is, melyekből némely járásban több van, mint kellene, más járásokban pedig kevés. Tehát ezen a téren is rendet kell teremteni. Az őszi és a tavaszi gabonafélék egyébként nagyon szépen fejlődnek, és jelenlegi állapotuk azt mutatja, hogy bőségesebb termésre van kilátás, mint tavaly. Aki azonban megfigyelte az őszieket, megállapíthatta, mennyire dúsak, s ezért CCC kezelésre szorulnának, hogy a bőséges csapadék következtében meg ne dőljenek. A raktárakon CCC-ből van bőven, s az érdeklődő mezőgazdasági üzemek számára kellő mennyiségben szállítanak belőle. El kell még mondani azt is, hogy Szlovákia mezőgazdasága mintegy 50 ezer hektáron rendelkezik öntözőrendszerrel, s a csapadékhiányos Időszakban (január—március) csupán 11 ezer hektáron öntözték a növényeket. A zöldségtermesztés terén még mindig fogyatékosságok mutatkoznak. Mintegy 20 ezer tonna zöldségfélére — főleg feldolgozóipari nyersanyagra — a termelők nem szerződtek. Akaratlanul is felvetődik a kérdés, vannak-e lehetőségeink az állami terv teljesítésére? Mindenképpen vannak. Tehát arra kell törekedni, hogy olyan termékeket, melyeket Idehaza is képesek vagyunk megtermelni, ne hozzuk be külföldről. Alapjában a termelők kívánsága is ez volt. Ha pedig ez kívánság, akkor viszont a társadalom igényeit is a tervezett mennyiségben hazai zöldségfélékből kell kielégíteni. HOKSZA ISTVÁN 4
