Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-15 / 15. szám
« Az üres borsshordók adózása Sokszorosan igaz a mondás: „Hordó teszi a bort“ és „Hordó a bor anyja“. Gondozottsága nagymértékben hat a benne tárolt bor egészségére, minőségére. A fahordókat belsőleg a legjobban a bor ápolja. A kiürült hordót mindig ki kell mosni. Helytelen az a — sajnos, még ma is fellelhető — szokás, hogy kevés bort vagy seprőt hagynak a kiürült hordóban. A bor megecetesedik, a seprő bomlásnak indul, s tgy a következő borunknak valóságos ecetgyárat készítünk. A kiürült hordót addig mossuk ki, amíg a távozó víz nem tiszta. Ezután a hordót akonanyílásával lefelé forgatjuk (csöpögőre állítjuk), s 3—6 órán át szikkadni hagyjuk. Ezután a hordóban hosszú (60—80 cm) drótszálra akasztott kénszeletet égetünk el (1 hektónyi hordótérre Vi—1/3 szál azbesztkénszeletet számítunk). A kénezés idején a hordót bedugni helytelen. A vashuzal a szájnyílást kicsorbítja, rongálja (lásd az ábrát). Ugyancsak helytelen a rövid kénezőhuzal használata, mert a kén megégeti a dongákat, s a nagyobb része a hordóból távozó levegővel a szabadba kerül. Az üres fahordók kénezését 4—6 hetenként megismételjük. Célszerű a hordóra krétával ráírni ezek dátumát. Kénezés elmulasztása esetén a hordó megpenészedik, dohos, esetleg ecetes lesz. Az újratöltés előtt — főleg, ha kölcsönhordóról van szó — a belső állapotáról feltétlenül győződjünk meg. Ennek legjobb módja a hordó kivilágítása. A legegyszerűbb eljárás dróthuzalra erősített gyertyát a hordóba lógatni, s belsejét az akonanyíláson át betekintve megvizsgálni. Ha a hordó kénes-szagú volt, a gyertya emiatt el fog aludni. Az ilyet ki kell szellőztetni. Előfordul, hogy a hordónk nem kénszagú és a gyertya mégis elalszik; ilyenkor a hordó penészes. Az égő gyertya azonban még nem jelenti azt, hogy a hordó rendben .. van. Penészes hordóban is éghet a gyertya, ha röviddel a vizsgálat előtt kiszellőztették. Ezért minden alkalommal fontos a szemmel történő vizsgálat. Gyertya helyett készíthetünk elektromos hordókivilágítót, A kénezés helytelen és helyes módja. Fólia a házikertben házilag is. Egy vékony fémcső egyik végén kis dobozban helyezzük el a zseblámpaelemet. A cső másik végére erősítjük a zseblámpa foglalatába az izzót. A dróthuzalt a csőbe vezetjük, amely egyben az eszköz szára is. Az egészséges, tiszta hordó jó illatú, belsőleg tiszta, egészséges fáján legfeljebb borkőkristályok csillognak. Az ecetes hordót felismerjük jellegzetes szagáról. A penészes, dohos hordó fáján megtalálhatók a penész zöld, sárgás barna színű telepei. A hibás (beteg) hordók csak fáradságos munkával tehetők töltőképessé. A rendben levő, több hónapon át kénezett hordót használata előtt öblítsük ki vízzel, fgy eltávolítjuk a hordóban összegyűlemlett kevés szénsavat, s a hordóba töltött bor nem kap karcoló mellékízt. A hosszabb időn át üresen tárolt hordó fája kiszárad, s az ilyen a bélétőltött mustból, borból jelenlős mennyiséget beszív („megiszik“). Ezért ilyenkor előbb tiszta vízzel töltve 1—2 nap'g áztassuk, duzzasszuk. A huzamosan üresen maradó — különösen a szárazabb körülmények között tárolt — hordók esetében kénezés he lyett kénessavas kezelést alkalmazzunk. Ez abból áll, hogy a hordót megtöltjük vízzel. Ebbe 5 %-nak megfelelő mennyiségű (100 literenként 50 g kénessav, vagy 10 g kristályos borkén) ként keverünk. Fontos, hogy a beadagolt ként a vízzel gondosan, jól elkeverjük. A hordó legyen teljesen tele. Az elpárolgó vizel időről időre pótoljuk. Ily módon a hordó éveken át egészségesen tárolható. Hordókivilágítók Újratöltés előtt, a nedvesen konzervált hordót 1—2 napig, váltott hideg vízzel áztassuk, így a feleslegben levő kénessavat a hordó fájából eltávolítjuk. A fahordók külső ápolása a rendszeres törölgetés. Az ennek helyettesítésére alkalmazott ún. diófapác (a kasseli barna vizes oldata) alig akadályozza a penészképzúdést, csupán ápolt külsőt kölcsönöz. A diófapác védőhatását 2 % pentaklórfenolnátrium hozzákeverésével fokozhatjuk. A hordók konzerválószerekkel történő kezelésére vonatkozó hazai kutatások alapján a legjobbnak a kromátos kezelés bizonyult. A hordó fáját befestjük a következő vegyi anyagok vizes oldatával: 2,5 °/o nátriumbikromát + 2 % rézgálic + 0,5 százalék krómacetát. Az abroncsokról időnként a rozsdaréteget lekaparjuk. Ezután a vasat alapozó festékkel, majd olajfestókkel bevonjuk. Dr. MERCZ ÄRPÄD A fólia alatti termeszléssel eddig inkább csak a nagyüzemi hasznosítás szempontjából foglalkoztunk. Több olvasónk kérésére röviden ismertetni kívánjuk ennek a hasznos módszernek néhány alapelvét. A korai termesztést nagymértékben elősegíti; anyagai beszerezhetők a kereskedelemben, illetve házilag előállíthatók; a berendezések építése és lebontása könnyű, alattuk a növények kezelése egyszerű és szükség esetén a sátrak fűthetők is. Házikertben leghasznosabb a kis helyet elfoglaló 50 cm széles és 50 cm magas fóliaalagút. Ha nagyobb hellyel rendelkezünk zöldségeskertünkben, akkor 2—3 m széles és 70—90 cm magas hajtatóágyat is felállíthatunk. A fóliapalást anyaga a kereskedelemben már kapható: 0,1 és 0,15 mm-es polietilén és PVC különböző szélességben. Tartóvázként PVC, alumíniumcső alkalmas, de ezek hiányában vékony fűrészelt fa, 4 mm-es acélhuzal vagy könnyen hajlítható vessző (mogyoró, fűz), főként a kis alagutakhoz jól felhasználhatók. A fóliapalástot házilag nehézkes hegeszteni, ezért azt ajánljuk: olyan széles alagutat vagy hajtatóágyat készítsünk, amilyen anyagot vásárolhattunk. Az 50 cm szélességű és magasságú alagúthoz a palástanyagnak 120—140 cm-esnek kell lennie (az oldalföldeléshez 20 cm-t számolva, 10—10 cm-ť mindkét oldalon). Hossza tetszőleges, csupán a két végének lezárásához az ágy magasságának kétszeresét kell hozzászámolni. A vázszerkezet 160 cm hosszú legyen, amelyet félkör alakúan meghajlítunk és két végén mélyen a földbe szúrunk. így alagúlunk stabil lesz. A 2—3 m széles hajtatóágyhoz 4,8 m hosszú cső és 3,60 — 4,20 пт széles palást szükséges. A tartóbordák az alagútnál és a hajtatőágynál egyaránt 1 m távolságra legyenek egymástól. Az ágyak, illetve alagutak hossza tetszés szerinti lehet. A kis fóliaalagát a korai szabadföldi zöldségfélék: uborka, dinnye, paradicsom, paprika kiültetés utáni takarására alkalmas. Szamócára és őszi vetésű salátára, valamint egyéb áttelelő zöldségfélék szedésének előbbre hozatalára is való. Mivel az alagút mérete kicsi, a magasabb növényeket csupán kezdeti fejlődésük idején, tehát a palánták kiültetése után addig takarhatjuk, míg a lombozat a palástot el nem éri. Azután le kell szedni, mert akkor már többet árt, mint használ. Ha a felsorolt zöldségnövényeket hajtatni, vagyis a tenyészidő nagyobb részében fólia alatt kívánjuk nevelni, akkor a nagyobb hajtatóágyat válasszuk. Ez alatt például a paradicsomot, uborkát a termésszedésig nevelhetjük, ha szükséges még azután Is. ' A fóliás berendezés ún. vándoroltatással több szakaszban hasznosítható. Kora tavasszal saláta, retek, karalábé, majd paprika, paradicsom, uborka, zöldbab hasznosítása ugyanannak a fóliaágynnk. Amikor az elsőről levehető, kiültetjük a második szakasz növényeit és arra helyezzük n berendezést. Hasznos, ha a fóliás termesztéssel foglalkozni kívánó olvasóink beszerzik Somos—Koródi—Túri: Műanyaggal borított berendezések a zöldségtermesztésben c. könyvét, amelyből az építéssel és termesztéssel kapcsolatban h leírtaknál bővebb felvilágosítást nyerhetnek. S. B. M. A virsipr-tmeles A méhcsaládok évente felhasználnak 40—50 kg mézet és ugyanennyi virágport. Mivel sokszor ennél lényegesen többet is begyűjtenek, így ennek egy része veszendőbe megy, sokszor az gátolja fejlődését is. Ez a felfedezés indított bennünket arra, hogy gyűjtsük a virágport ipari felhasználásra, a virágpor felesleget értékesítsük. Egy erős és jó közepes méhcsalád termelése 4—5 kg. Viszont azok a méhészek, akik egész évben foglalkoznak vele, 7—8 kg virágport Is termelhetnek. A kijárónyílásra virágpor leszedő rácsokat szerelünk, amelyek leszedik a felesleges virágport a méhek lábán lévő gyűjtőkosárból. A műanyag virágpor leszedőrácsok alatt lévő gyűjtőládűkból minden este összegyűjtjük és száraz, szellős helyen megszárogatjuk. A virágpor műanyag zacskókban évekig eltartható. A műanyagrácsok 5, 6, 7, 8 m/m gömbölyű és csillagos kivitelűek. Legcélszerűbb az arany középút választása 6—7 mm nagyság a legjobb. Vigyázzunk, nedvesség ne érje a virágport, mert hamar megpenészedik és használhatatlanná válik, így nem veszik meg. A kellően megszárított virágpor 85—90 %'Os száraz legyen. A vegyiparban, a gyógyszeriparban, Valamint felhasználják a kozmetikai készítmények és a tápszerek dúsítására. A virágpor exportcikk, a kereslet növekszik mind a bel-HangiÉtQssá teszik a kertet a virágtartók, kerti vázák A meghitt hatású kertrészletek dísze lehet egy-egy jól megválasztott szép formájú kértl váza vagy színpompásan kiültetett virágtartó. Kár, hogy olyan keveset látunk belőlük a családi- és hétvégi házak kertjében. Nagyon fontos a kerti vázák és virágtartók gondos elhelyezése. Lehetőleg olyan helyre rakjuk őket, ahol jó megvilágítást kapnak, és a kert látogatói nyugodtan szemlélhetik. VIRÁGTARTÓK Anyaguk kő, műkő, fa, égetett anyag, azbeszt, cement, de agyagból, fából házilag is készíthetők. A virágtartókat burkolt pihenőhelyek, teraszok közelében helyezzük el úgy, hogy jól rájuk láthassunk. Egy- és kétnyári, évelő hagymás növényeink sok változatát használjuk fel beültetésükre. A fajok és fajták kombinációjával az év mindén szakában színpompás virágdíszt nyerhetünk. A virágtartók közepébe magas növényeket ültessünk, a középtől távolodva alacsonyabbakat, a szélekre a lecsüngő növények kerüljenek. A fából készült virágtartók anyaga lehetőleg tölgy-, fehéreper- vagy akácfa legyen. KERTI VÁZAK Klasszikus vagy modern formáikkal — illetve a kettő szerencsés ötvözésével — nyers, anyagszerű felületükkel, színükkel szépen Illeszkednek a kert látványába. Anyaguk kő, agyag vagy samott, az utóbbi fémsókkal — több ezer C fokon égetve — színezhető. A kerti vázákat vízmedence, pihenő, kerti út mellé helyezzük úgy, hogy formájuk, színük szépen érvényef» süljön. A magas hőfokon kiégetett vázák az időjárás viszonfj tagságait jól viselik, de a fagy káros hatása ellen télre homokkal töltsük fel. A gyümölcsfa virágok beporzása rövid idő alatt megy végbe, így kevés a lehetőség a pollenátvitel és a megtermékenyítés befolyásolására. A gyümölcsfa virágok pollenátvitelében az utóbbi évek kimutatási munkái nagy jelentőséget tulajdonítanak a melleknek. .Williams (1965) „effektiv beporzásperiódusnak“ nevezi azt, a virágzás tartamánál többnyire rövldebb időt, amikor a pollen átvitele a virág bibéjére termékenyüléshez vezethet. Williams megállapítása szerint pl. 1965- ben a Társulati esperes körte csak egy napig volt effektiv beporzásperiődusú, míg más fajták 6—10 napig voltak ebben a szakaszban. Az almáknál, fajták szerint, 2—8 nap között hullámzik ez az idő. Griggs és Iwakiri kutatásai szerint a bibe a virág nyílása után csak néhány napig fogékony. Ezért fontos e rövid idő alatt az optimális méhjárás, amelynek előmozdítására a méhcsaládokat a gyümölcsösben megfelelően kell elhelyezni. Free és Spencer-Booth bebizonyították, hogy a nem öntermékenyülő fajták gyümölcs kötődése a beporzó fajtáktól való távolsággal rohamosan csökken. Megfigyelték, hogy a méhek, amelyek bizonyos virágfélére egyszer rárepültek, Ismét ugyanazt keresik fel. Ez az ún. virágállandóság magtermesztéskor előnyös, de a gyümölcsfa virágok jó idegen beporzására hátrányos Is lehet. Kedvező időjárásnál egy méh percenként 8—10 Pollen átvitel gyümölcsfa virágokra virágot keres fel, egy kirepülésen 80—100-at, egy nap legalább 700—800 virágot. Free szerint az idegen beporzáshoz a pollengyüjtő méhek értékesebbek, mint a nektárgyűjtők, mert a virágbibét gyakrabban érintik, gyorsabban dolgoznak és gyakran ide-oda repülnek. Szerinte a fák cukoroldatos permetezése sok mehet arra ösztönöz, hogy a cukrot összegyűjtve a kaptárba vigyék, de gyakran kevesebb gyümölcsvirágot keresnek fel. Angol kutatások alapján 1 hektár almásgyümölcsös jó terméséhez 110 ezer virágot kell megtermékenyíteni. Mivel egy méh naponta 8-szor repül ki, egyízben 80— 100, összesen naponta kb. 700 virágra, 110 ezer virághoz egy méhnek 160 nap vagy 160 méhnap szükséges egy hektárra. A kaptárakat a gyümölcsösben valamivel a virágzás előtt kell felállítani, hogy a méheknek elég idejük legyen ismerkedni a környezettel. Ami a méhcsaládok elosztását illeti: legcélszerűbb egyesével vagy legfeljebb 2—3-as csoportban a központban, széltől és hidegtől védetten elhelyezni. A gyümölcsfa virágok idegen beporzására egy további lehetőség nyílik a méhek segítségével olyankor, ha kevés vagy semmi porzófajta nincs az ültetvényben, a pollenadók egyenetlenül virágoznak vagy teljesen kiesnek. Ennél a módszernél a méheket a kaptár elhagyásakor arra kényszerítik, hogy egy termékenyítő pollennel töltött vályún másszanak át. Ezt a méhek hama megtanulják és viszik a pollent. Szokták a pollent 3-4- szeres Lycopodiumspórával is keverni, Kaliforniában pedig az egész portokat összeőrlik a pollennel. A szélmegporzás kérdésének az utóbbi évek néhány munkájában újólag nagy figyelmet szenteltek. Burchill 7—10 m távolságra levő Cox Orange és Bramlex Seedling idősebb telepítésű gyümölcsösben 1 m3 levegőben egy nap 1100—2400 pollenszemet talált. Ezért próbálkoztak Angliában a szél megporzással oly módon, hogy igen sok pollenszemet szórtak szét a levegőben, amelyek gyorsan a gyümölcsfák közé kerültek. Fulford, Williams és Smith szerint azonban a méhek munkáján kívül számos tényező szükséges a rendszeres, nagy gyümölcsterméshez. Ilyen a fák tápanyagellátása, a terület mikroklímája, a tényleges megporzás időtartama, a gyümölcsfaj és a fajta. (a) földi, mind a külföldi piacokon. Érdemes tehát vele foglalkozni. ínséges időkben, amikor a nektártermelés nem kielégítő, a virágpor eladásából származó jövedelemből vásárolt cukor, jő szolgálatot tesz az ínséges méhcsaládok megmentésére. A cukorszlrup etetésével a méhcsaládok megfelelő népességgel rendelkeznek és jól betelelhetők. így kettős célt érünk ol és kihasználhatjuk a lehetőségeket jövedelmünk kiegészítésére. WISZTI ISTVÁN A gyütnölcsvirágok beporzásánál nagy segítséget nyújtanak a méhek. Fontos tehát, hogy a gyümölcsösök közelébe helyezzük el a méhcsaládokat.
