Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-08 / 14. szám
,1 IlIVNl A LEGNAGYOBB EURÓPAI PULYKATENYÉSZ1Ö A francia Corlay Társaság az utóbbi időben rohamosan terjeszkedik mind a pulyka-, mind a tyúktenyésztésben. Ma már a legnagyobb európai pulykatenyésztőnek mondják. Jelenleg számos tenyészteleppel és 12 keltetőüzemmel rendelkezik. Exporttevékenysége is |elentékeny. Hubbard, M. 14, Arbor Acres N. H. Cobb, Hybro-tyúkfajtákkal, Beginn gyöngytyúkkal és Nicholas-pulykával dolgozik. * (Avicultura) KÉT KACSANEVELÉSI RENDSZER Az USA óceáni partvidékének telek-árai az amerikai tenyésztőket a kacsák zárt tartásának bevezetésére kényszerítik. Az állatok 7—8 hetes korban kerülnek piacra. Két mód terjedt el: félig dróthálós — félig almozott padozaton, valamint a teljesen lécezett padozaton folytatott tartás. Csoportonként általában 70 kiskacsát helyeznek el és morzsázott takarmánnyal etetik. Három hétig startert, azután négy héten keresztül nevelőtápot kapnak. Az épületben 24 órás a megvilágítás és intenzitását a hizlalás folyamán fokozatosan csökkentik. A tapasztalatok szerint a nevelőtápokban a kukorica fölénye nyilvánvaló a búzával szemben. (Feedstuffs) LÚD KERESLET ÉS KÍNÁLAT AZ NSZK-BAN Az NSZK-ban az 1964. évi 1 milliós lúdállomány 1969- re 506 ezerre csökkent s a helyzet manapság sem javul. Ugyanakkor a fogyasztók kereslete évről évre növekszik a pecsenyelibák iránt, nemcsak az NSZK, hanem a Közös Piac országai területén. Ez különösen karácsony táján figyelhető meg. A németek a ludakat kis gazdaságokban extenzlven, legelőn nevelik őszig, s ekkor hizlalásra nagyobb üzemeknek adják el. Főként kéthasznú (diepholzi) fajtát tartanak, amelyek tolltermelése is jelentős bevételt hoz. Szakértők szerint ilyen extenzív tartásmóddal a nagyüzemi gazdaság nem lenne rentábilis. Az NSZK-ban az utóbbi két évben jelentősen megnőtt a kereslet a pecsenyelibák iránt. (Deutsche Geflügel Wirtschaft) Légycsata Angliában Angliában a nyár korántsem olyan meleg, mint a kontinens országaiban, évente visszatérő probléma a baromfitartók körében a légykérdés: az angol baromfiólakban mintegy 12 féle légy található. Az állattartók megállapítása szerint egyáltalán nem elég az ólak falát és a padlót lepermetezni rovarölő szerekkel: az állandóan szálldogáló por csakhamar áthatolhatatlan réteget képez és a készítmény hatástatalan marad. Ezenkívül gondot okoz a nehezen hozzáférhető sarkok, szegletek bepermetezése is, márpedig ismeretes, hogy a legyek előszeretettel keresik fel ezeket a helyeket. Azok a berendezések, amelyek pyretlirum-ködöt képezve fejtik ki hatásukat, nem működnek kielégítően, s meglehetősen költségesek is. Az angol baromfitartók körében nagy népszerűségnek örvend a következő módszer: egy rovarölő szerrel átitatott gyapotcsíkot lógatnak le az istálló mennyezetéről. Az angol mezőgazdasági minisztérium kísérletei szerint a légyfogó szalag akkor fejti ki a legtökéletesebb hatást, ha körülbelül 3,2 mm vastag. Ha ennél vastagabb, túl sok folyékony rovarölőszert szív magába s ez már pazarlás; ha vékonyabb, akkor kevesebb szert képes befogadni és ezáltal a hatás csak rövid ideig érvényesül. Tíz négyzetméter istállófelületre mintegy 9 méter gyapotcsíkot kell számítani, 30 cm-es darabokra vagdosva. A szalagokat egymástól 30 cm-re tanácsos felaggatr.i sorban. A sorok közti távolság 2—3 m legyen. A szalagok azon a magessági szinten legyenek, ahol a legyek a legszívesebben tartózkodnak. A módszer legfőbb előnye más védekezési eszközökkel szemben: a szalagok négy-öt hónapig is megtartják hatékonyságukat. Általában áprilisban helyezik el őket, és így egész nyáron át védelmet nyújtanak. A kaliforniai típusú ketrecek esetében a módszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert az ilyen helyen a legyek előszeretettel rakják petéiket a padlón összegyűlő, a felső szintről is odahulló trágyába. Ebben az esetben egyetlen megoldás a rovarölőszeres permetezés. Sok rovarölőszer már rövid idő múlva elveszti hatását, ha bázikus kémhatásű anyagokkal '— amilyen például a tyúktrágya vagy a falak mészbevonata — érintkezésbe jut. Ezenkívül gyakran kell használni, ha azt akarjuk, hogy az eredmény ne maradjon el. Ez egy idő után az állatokban bizonyos fokú rezisztenciát alakíthat ki. Hátrányukként róható fel továbbá a néha tapsztalható, az istállóban levő állatokra gyakorolt kedvezőtlen hatás, valamint az, "hogy a rovarölő által megbénított legyekét a tyűkok megeszik, és ezáltal a szer megfertőzheti a tojást vagy akár a húst is. Egy készülék azonban kiküszöböli mindezeket a hátrányokat és így alkalmazása egyre jobban terjed az angol baromfitartók körében: ez „láthatatlan sugarakkal1 működik. Két 20 wattos fénycsőből vagy egy 50 wattos izzóból áll, — ezek ultraviola sugarakat bocsátanak ki —, valamint egy árammal telített rácsból, amely a fényforrást veszi körül. Az ultraviola sugarak rendkívül rövid hullámhoszukkal csalogató hatást fejtenek ki a legyekre, az emberi fül által nem érzékelhető hangok formájában. Ha a legyek rárepülnek a fény- vagy talán inkább hangforrásra — érintkezésbe kerülnek az áram alatt levő ráccsal, amely azonnal halálukat okozza. Az elhullott legyeket gyűjtőrekesz fogja fel. Kísérletek mutatták, hogy mennyire hatásos az új csapda a legyek elleni küzdelemben: egy 9 méter hosszú és 7 méter széles betonfalú épületben végezték a kísérleteket mélyalmos tartásban, amelyet egy 2 méter széles trágyaakna egészített ki. A dróthálóval ellátott ablakok nem gátolták meg a legyek szabad ki- és berepülését. Három hét alatt, miután a csapdát felszerelték, a legyek száma 2/3-dal, további 4 hét alatt pedig a kísérlet kezdetéhez képest 1/iO-ére csökkent. Feltételezik, hogy a legyek röviddel az istállóba repülésük után máris a csapda „bűvkörébe“ kerültek és elpusztultak. A kísérlet során a csapdákat éjjel-nappal üzemeltették. Megállapították, hogy az ultraviola' sugárzás semmiféle káros hatással nem járt az állatokra nézve. Ha a csapdát csak 8 órán keresztül, reggel Vi9-től délután J/2 5-ig működtették, nem tapasztalták az eredményesség rosszabbodását. (Deutsche Gelf. Wirtsch.) A kereslethez igazodni kell Sikeresen folyik a nyugatnémet vágottbaromfitermelés terén a kereslethez idomuló proggram. A baroruíihústermelésben a kereslet kínálat egyensúlyának az utóbbi felé történő eltolódása intézkedéseket tett szükségessé. gusztusban növekedett a piaci kereslet, miután a holland vágóhidak akkor tartják évi szünetüket a szabadságolások és a felújítási munkálatok miatt. A közös német—holland elleiiőrzőbizottság egyetért, hogy mindkét államban a baromfihúskínálat további csökkenéséra lehet számítani, mintegy 25 ezer tonnával 1970 őszéhez viszonyítva. Miután a belga vágóhidak is 10 %-kal kevesebbet exportálnak, máris bizonyos megnyugvás érezhető. (Deutsche Gelf. Wirtschaft) Az NSZK keltetői annak érdekében, hogy a túlzott mértékű kínálatot csökkentsék, 1971. januárjában 2,1 millió, februárban további 6,3 millió tojással keltettek kevesebbet, mint az 1970 szeptember-november közti időszakban. E csökkenés máris érezhető volt a vágóhidak termelésében: fél hónapnak megfelelő kiesés volt tapasztalható és további csökkenés várható. Ilyen irányzat érezhető 1972 tavaszán is. Másfelől bizonyos mértékben máris emelkedik a baromfihús iránti kereslet, és ez a felvásárlási árak stabilizálódásához vezethet. A fogyasztói árak ala kulását ez nem befolyásolja. Egyidejűleg hasonló krízisen esik át a holland vágottbaromfitermelés is. Ott tavaly au-A brojlercsirke termelése nálunk is ipari arányokat ölt. <1 Egy lelőtt nagy kakas szomorú sorsa Lent a völgyekben a rétek tarka virágszőnyege már gazdag színekben pompázik. A bükk nagy sietséggel új zöld ruhát öltött. Fent a hegyekben azonban a tavasz még küzd a téllel. Az északi hegyoldalakon méteres hótömegek hűtik a levegőt, mégis megjött a tavasz! Itt a dürgés ideje és nekem egy epizód jutott eszembe, amelyről sokáig beszéltek á vadászok. Nem én találtam ki, az eset valóban megtörtént. Balvanszky István, szimpatikus vadász, már évek óta szeretett volna siketfajdot lőni. Tíz éven keresztül epedve várta, kívánta a vadászsikert. Sajnos mindig eredménytelenül. A hosszantartó sikertelenség ellenére egy pillanatra sem veszítette el a reményt. Szinte ösztönszei űen érezte, hogy egyszer az ő ideje is eljön és rámosolyog „Diana“ a vadászok kegyes istennője s boldog tulajdonosává válik egy nagykakasnak. Azt is tudta, hogy az Alacsony-Tátra valóságos birodalma a legideálisabb dürgőhelyeknek, amilyet a már ritkaságszámba menő madár kedvel. A siketfajd vadászata dürgés idején közkedvelt és csábító, rengeteg élménnyel, de annál több fáradozással jár. Ilyenkor bizonyosodik be, ki a legény a talpán, ki az igazi jó vadász. István vadászterülete az Alacsony-Táira Chabaneci részén volt. A bükkfák rügyfakadása csalta ki őt ismét a vadászkunyhóba, mert tudta, ez az az idő, amikor a szerelmes kakas csábító hangját hallatja. Tíznapi szabadságot vett ki, mindig így szokta. Négy nap az útra, hat nap a vadászatra. Végnélkülinek tetsző hegyoldalon halad vadászunk, feljebb a szálerdőben vadorgonákban gyönyörködik, fehér és vörös acsalapuk díszítik a terepet. A hegyi patakok megáradva, zúgva törnek a völgyek felé. A patak zúgása különös szimfóniába olvad össze. Lelket megnyugtató akkordok ezek, amelyek hatalmába vették a nagykakas birodalmába igyekvő vadászunkat. Elbűvölve néz alá a lábai alatt elterülő völgyek mélyébe. A kapaszkodás rendkívül hoszszadalmas és fárasztó. Az erdőbe lassan homály oson, kísértetiesek a fatörzsek. A képzelet tarka játékait űzi, az erdő varázslata veszi körül vándorunkat. Minél feljebb halad, sűrűbb a köd, majd gomolyog körülötte a felhő, de végre célba ér. Nem messze a kunyhótól bagoly szólal meg. A hosszantartó uhuzás hátborzongató érzéseket és félelmet vált ki benne. Gyorsan petróleum-lámpát gyújt és befűt a kályhába. Félóra múlva kellemes meleg terjeng a kisszobában. István leül a padra és önkénytelenül gyönyörködik a táncoló lángokban. Még mindig hatalmában van annak a bűvöletnek, amely a vadászkunyhóig kisérte. Kinéz az ablakon s úgy tűnik, mintha a sötétség átlátszóbb lenne, kívül azonban szélvihar hangja hallatszik. Elhatározta, hogy lefekszik s az ébresztő órát egy órára húzta fel. Nyugtalanul aludt, rossz álma volt. Almában ott repdestek a tíz esztendő alatt látott és meg nem lőtt kakasok. Mindegyikre lőtt, de azok csak repültek tovább. Az óra csergése vetett véget gyötrő álmainak, de határozottan fáradtan ébredt. Gyorsan felöltözküdött és kilépett a szabadba. Az erdők felől kellemes gyantaszag úszott. Hallgatódzott, a szélvihar már távol járt. A fák között a zaj eltűnt mint a pára. Lassan megindult a riürgő hely felé. Semmi zaj, csak . mélyen a völgyben hallatszik a zúgó hegyi patak hangja. Óvatosan kapaszkodott az ösvényen felfelé a Pekelná nevű hegy gerincre. Ojbói megállt, semmi nesz. Sietnie kell, hogy pirkadatra ott lehessen a dürgőhelyen. Az erdőben lassan oszladozott a sötétség s a ködkendőbe bújó titokzatos árnyak valahová nagy sietve távoztak. Jól ismert hang ütötte meg a fülét, ami felvillanyozta öt. Так ... tek, telitek . .. klip-kop — a nagykakas felébredt. Vadászunk tanácstalanul megállt, a kakas vagy százötven méterrel feljebb hallatta csábító hangját. Az út vihardöntötte fák miatt hovatovább járhatatlanná vált. Helyenként a térdig érő hó volt az akadály. Ilyen körülmények között a dürgőhely közelébe lopózni csak erejének túlfeszítésével volt képes. De az igazi hegyivadász nem hátrál meg semmilyen akadálytól, mert lényét egy varászlatos szó tartja rabságban „a nagykakas“. Megkezdődött a nagy küzdelem a célbajutásért. Hol kétlábon, hol hasoncsúszva, arcát összekaparták a gallyak. Vadászöltönye cafatokban lógott, csuromvizes testén, de a küzdelmet rendületlenül folytatta tovább. így tett meg vagy száz métert. Megállt, úgy gondolta, nincs messze a dürgő kakas, megpróbált tájékozódni. A kakas éppen trillázni kezdett. István ezt kihasználva vagy tíz métert ugrált előre, és egy széles lucfenyő törzse mögött foglalt helyet. Most már tudta, hogy célban van, a kakas nem lehet meszsze. Elővette távcsövét és tüzetesen kezdte kémlelni a tarvágás szélén lévő fákat. A gyengülő sötétségben korrogva repült a feje felett egy szalonka. Itt-ott megszólaltak már a rigók is. Néhány perc múlva megkezdődik a reggeli hangverseny, mert köztudomású, hogy április közepe felé már sok madár visszatér téli hazájából. Valahol a Gyömbér felől a felkelő nap küldi előőrseit, hosszú fénycsóvák alakjában. Pirkad, ébred a természet. Elbűvölő az erdő, a színpompásan változó kulisszával. A kakas megnyilvánulásának negyedik szakaszában „köszörülni“ kezdett. Most már köny: nyű volt felfedezni hollétét. Egy hatalmas jegenyefenyő ágán fel és alá járt. Semmit se látott, hallott, csak énekelte ősidők óta ismeretes szerelmi dalát. István dermedten állt a lucfenyő törzse melleti, szíve hangosan vert. Pillanatokig tartott, míg görcsösen markolt puskáját felemelte, s célzott. Már nem remegett a hidegtől, ellenkezőleg, forróság öntötte el egész lényét. A kakas egy pillanatra elhallgatott, mert tyúkok szálltak a földre. Vadászunk tudta, hogy most mi következik. A kakas leszáll a tyúkokhoz. Ezért jól megcélozta a kakast és elhúzta a ravaszt. A völgyek az elhangzott lövést sokszorosan visszhangozták, miközben a nagyerdők legszebb madara áldozatul esett. A zsákmány, illetőleg trófea megszerzése vadászunknak mérhetetlen örömet szerzett. A lassan gyengülő öröm poharába azonban a lelkifurdalás ürme cseppent. Amikor a madár csőrén, annak orrlikába húzott egy fenyőgallyacskát, levette fejéről vadászkalapját és elsírta magát, mint egy gyerek. Tudta, hogy a természetnek — igaz, a vadász jogán — egy valódi kincsét némította el örökre. Különös erőtől hajtva tért vissza a vadászkunyhóba, hirtelen összecsomagolt és sietett hazafelé. Az ezer méteren felüli, testet-lelket üdítő oázis sem tudta visszatartani. Teljesen kimerültén érkezett otthonába. Felesége, Ivetta a szerencsés vadászt nagy örömmel és elismeréssel fogadta. Részletesen érdeklődött mi, hogyan történt. Az évek óta magukra várató illúzió tehát beteljesedett. Az intelligens és éleseszű asszony hallgatva az intuícióra, felajánlotta férjének a délelőtti pihenést gondolván, hogy jó ebédet készít. Tehát nekifogott a főzésnek. A mai napig örök titok maradt, micsoda erő, milyen sugalmazás késztette arra, hogy a siketfajdkakast leforrázta és jó ebédet főzzön belőle. Úgy délután két óra tájban a gyönyörűen feldíszített asztalon tálalva volt a kakas. Az asztalon nem hiányoztak a szép fenyőgallyak sem. Ivetta ragyogó arccal lépett a hálószobába és gyöngéden keltegetni kezdte az igazak álmát alvó férjét. A kimerült, agyonfáradt és mélyen alvó férj, nagy nehezen nyitotta ki a szemét. Az első pillanatban nem is tudta hol van, csak amikor kedvesen mosolygó feleségét látta pamlagon ülve eszmélt rá, hogy otthon van. Ivetta közben elmeséli miszerint a kakas borzasztóan öreg lehetett, mert a hús először órák hosszat kemény maradt, pedig erősen párolta és fűszerezte. A férj értelmetlenül nézett feleségére, majd amikor tökéletesen megértette, hogy valójában mi is történt, csak annyi tört ki melléből „én szerencsétlen“ és keservesen zokogott. Most Ivettára ragadt rá a rémület, vajon mi is történt tulajdonképpen. István nagyon szerette bájos feleségét, kölcsönös magyarázkodás után megbékültek. István elhatározta, hogy bár nem maradt trófeája, soha többé nem lő siketfaidkakast, mert amit meglőtt az 22 farktollas öreg szeladon volt és ilyen már kevés dürög az Alacsony-Túlrában. J. M. HABROVSKÝ, Zvolen (Zólyom) Diirgü siketfajd kakas, Sovánka Károly rajza. (Kucsera Szilárd felvétele)
