Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-18 / 11. szám
Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója 1972. március 18. Ara 1,— Kd* XXIII. évfolyam, 11. szám. Azt, hogy a méhészetnek milyen komoly szerepe van a népgazdaságunkban, már sokan tudatosították. Felvételünk a méhes elhelyezésének egyik ésszerű megoldását érzékelted Aminap egy apró, rózsaillatot árasztó, gyöngybetűkkel címzett levelet találtam az íróasztalomon. A borítékon nem volt jöltüntetve a jeladó, így hát fokozat érdeklődéssel néztem a dolgok elébe. Őszintén szólva, meglepett a levél .tartalma. Ön, „Egy szomorú kislány", állítólag a múlt évben érettségizett egy mezőgazdasági szakközépiskolában, ahol — mint írja — megszerezte az agronómusi és zootechnikust feladatkör betöltéséhez szükséges szaktudást. A levelében idézett, illetve felsorolt szakkifejezések helytelenségéből arra következtettem, hogy bizonyára nem tartozott az említett iskola szorgalmas diákjainak sorába. Ebből a megállapításból kiindulva, egyáltalán nem leptek meg panasztól „csöpögő“ levelének további, elkeseredett sorai, melyekben többek között — szó szerint idézve — ezt írja: „Lassan eltelik a szerződésben megállapított gyakorlati idő. Ezidáig segédagronómusként dolgoztam, nyakigérő sárban jártam a határt, veszekedtem az emberekkel, semmiben sem adtak igazat. Meguntam, látni sem akarom többé a gumicsizmát, városi lány vagyok, szeretnék irodában, melegen, nyugodtan dolgozni. A jRD elutasította a kérésemet, mondván, adminisztrációs munkaerőre nincs szükségük, inkább azon törjem a fejem, hogy jobb munkát végezzek a saját szakaszomon.“ Megkért, hegyezzem ki a ceruzámat és írjam meg a véleményemet. Ám legyen. Utánanéztem a dolgoknak. — ne haragudjon, de nem szeretek sötétben tapogatózni, s a postabélyegző elárulta, hova kell mennem — s azt hiszem csalódást kell Önnek okoznom, jogtalan a jölháborodása. Igaz, hogy szakiskolát végzett, ám a szaktudásáról inkább ne beszéljünk. Milyen elismerést várhat egy sikeresen gazdálkodó szövetkezet veterán dolgozóitól, tapasztalt szakembereitől, ha fogalma sincs arról, mikor, hogyan kell elvégezni a mélyszántást, milyen mélyre kell vetni az- őszi búzát. Azon már remélem elgondolkozott időközben, helyes volna-e ősszel, november elején elvetni a cukorrépát? Ne haragudjon, de az iskolában mindezt módjában állt megtanulni, sőt a szövetkezet is megteremtette az optimális föltételeket ahhoz, hogy szorgalmas munkával és tapasztalatszerzéssel bepótolja mindazt, amit annakidején elmulasztott. Hogy megúnta a sáros csizmát? Amikor beiratkozott a mezőgazdasági iskolába, tudta mi vár majd magára az életben. Miért nem ment más pályára, hogy maga helyett egy ízig-vérig mezőgazdasági szakembert képezhettek volna ki a szóbanforgő iskolában?! Most bizonyára sarokba vágja az újságot, mintha az tehetne mindenről, s közben eszébe sem jut eltöprengeni afelett, hogy tízezreket fordított szocialista társadalmunk a maga kitaníttatására, s Ön mégcsak köszönetét sem mondott mindezért, hanem erélyesen követeli, hogy irodai munkát biztosítson magának és a hasonló elképzeléseket tápláló „szakembereknek". Ne haragudjon, de arra a beosztásra is van elég jelentkező, szakképzett dolgozó. Mindenkinek a saját posztfán kell megállnia a helyét. Nem lehet mindig és mindenben csupán az élet napfényes oldalát keresni. Azt hiszem nem tudja, hogy hazánkban a nők 78 %-a alkalmazotti viszonyban van, s az' elkövetkező években még nagyobb mértékben számítunk a nők munkájára. Igyekszik' szocialista társadalmunk optimális föltételeket teremteni számukra, mert hazánk gazdasági helyzete és társadalmi élete megköveteli, hogy a gyengébb nem képviselői minnél nagyobb arányban vegyenek részt a termelésben, az irányításban, egyszóval a közös munkában. Mit gondol hova futnánk, ha mindenki úgy gondolkodna, mint Ön, tisztelt szomorú kislány? Mindehhez nem árt hozzászámítani azt is, hogy a főiskolákon 43, szakiskolákon 57, az általános középiskolákon pedig 63 % a női hallgatók aránya. Társadalmunk azon fáradozik, hogy minden nő tudásának és képességeinek megfelelő posztot töltsön be a termelésben és a mindennapi életben. Sajnos, Ön ezt egyáltalán nem értékeli. A XIV. pártkongresszus az eddigieknél is igényesebb feladatokat tűzött szocialista menyílt levél „egy szomorú kislánynak zógazdaságunk elé, s ezeket a célkitűzéseket csak hozzáértő, odaadó szakmunkával lehet valóra váltani. Safnálatraméltó jelenség, hogy még napjainkban is vannak Önhöz hasonló ingatag emberek, akik az első akadály láttán megtorpannak, visszakozzt kiáltanak. Próbáljon meg egy kicsit logikusabban gondolkozni. Mérje föl azt az óriási fejlődést, amelyen szocialista mezőgazdaságunk keresztülment, 'az elmúlt több mint két évtized alatt. A mezőgazdaságban dolgozó fiatal szakemberek és fizikai dolgozók mondhatnám maradéktalanul elégedettek, egyre javul a , szövetkezet és a dolgozók anya-Igi helyzete, emelkedik az életszínvonal. Azt hiszem„ az Ön• hoz hasonló emberekkel aligha , értük volna el ezt az ered' ményt. II Ne feledje, cl fejlődés nem " állt meg. A mezőgazdaságban immár többnyire a gépek végzik a munka nehezét. Hova tovább, annál könnyebb lesz az emberek munkája, javulnak az élet- és munkakörülményeik, jobbra fordul a .sorsuk. Á további fejlődés menetének .zavartalan biztosításához . sok, gazdag tapasztalattal ■ és szaktudással rendelkező egyénre van szükség. Ne lázadjon, hanem tanuljon, kísérelje meg bepótolni mindazt, amit ■ elmulasztott, mutassa meg, hogy nem ok nélkül bízott meg magában szocialista társadalmunk, amikor lehetőséget adott a tanulásra és az érvényesülésre. Bizonyítson, vállaljon részt a közös munkából, állja meg helyét a termelésben mint száz és ezer más fiatal, s akkor joggal — s minden bizonnyal nem hiába — várja majd az emberek, szocialista társadalmunk: elismerését. —kádek— Nemcsak egyetérteni, hanem cselekedni is keli! Népgazdaságunk fejlesztésének kulcskérdése —> amint azt a XIV. pártkongresszus is leszögezte — egyre inkább a termelékenység hatékony emelésében rejlik. így a kongresszus határozatai mindenképpen életünk, gazdaságpolitikánk gyakorlatává válnak. Manapság ez társadalmunk minden tagját élénken foglalkoztatja, hiszen a kongresszus után az események filmszerűen peregnek, ami azt bizonyítja, hogy pártunk elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy a dolgozók megbízható forrásból informálódjanak mindarról, ami érdekükben történik. A napokban Prágában, a Csehszlovákiai Újságírók Székhazában Jozef Kempný és Oidíich Š v e s t к a elvtársak, a CSKP KB titkárai a párt februári plenáris ülésén tárgyalt gazdaságpolitikai kérdések megoldásának lehetőségéről, valamint az ezzel összefüggő legközelebbi és távlati feladatokról tájékoztatták a sajtó képviselőit. Tény, hogy a pártkongresszus és az utána következő plenáris ülések határozatait nem szabad ügy vennünk, mintha azok után teljesen lezártunk volna bizonyos folyamatot. Ellenkezőleg üj, fejlődésében, tartalmában igényesebb korszak kezdődött társadalmunk életében, mely megköveteli, hogy a széles néprétegek életszínvonala fokozatos emelkedése érdekében szüntelenül tökéletesítsük a termelést. Valóban igaz, hogy eljutottunk egy bizonyos szakaszhoz, ahol a kezdetleges régi módszerek már nem teszik lehetővé a gyorsabb továbbjutást. De aki valamelyest jártas a politikában, jól tudja, hogy szocialista forradalmunk a társadalmi fejlődés bizonyos fokán egyre inkább minőségi, a tudományos, tehát a bonyolultabb tartalmat veszi fel. Ezért esik manapság aránylag sok szó a népgazdaság ágazatai tudományns-mííszaki fejlesztésének elengedhetetlen szükségességéről. Ez összhangban van társadalmunk növekvő igényeivel, követeli és kényszeríti, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljünk. Persze, aki a tudománvosműszaki forradalmat csupán a gépi és az építkezési beruházások sokaságának létrehozásában látja, az feltétlenül mellékvágányra jutott. Mégpedig azért, mert ez a folyamat meglehetősen hosszú távra szól, másrészt pedig azért, mert az anyagi és műszaki bázis fejlesztésével párhuzamosan az emberek képességeit is bővítoni kell, hogy felvértezetten, kellő tudással gyümülesöztethessék a bonyolult technikát. Ez egyben azt is jelenti, hogy manapság már nem célszerűek az olyan beruházások, melyek csupán egy kis csoport, nem pedig az egész társadalom érdekeit szolgálják. Tehát nem engedhető meg a beruházási eszközök szétforgaesolása, mert akkor lehetetlen lesz olyan termelő-bázisok létesítése, melyek döntő módon befolyásolják a termelés növekedését. Társadalmunk érdekei azt követelik, hogy elsősorban a termelőüzemek vezetői tanúsítsanak fegyelmezettséget a terv egyenletes teljesítésére. Ugyanezt követelményként kell támasztani a dolgozókkal szemben is. Tehát a vezetők ne a kibúvót, hanem sokkal inkább az optimális lehetőséget keressék a terv teljesítésére, persze ehhez színvonalas szervezésre, a lehetőségek alapos számbavételére van szükség a termelés minden szakaszán. Minden törekvésünknek a termelés racionalizálását kell szolgálnia, illetve azt, hogy minimális ráfordítással a lehető legjobb eredményeket érjük el, vagyis a felhasznált eszközök és az alkalmazott módszerek maximális eredményt hozzanak. Feltétlenül szükséges az is, hogy a múlt gazdag tapasztalataira támaszkodva mindjobban kibontakozzon a dolgozók alkotó kezdeményezése. A szocialista munkaverseny, amellett, hogy felbecsülhetetlen értékeket hoz létre, egyben nagyon jelentős politikai tényező is. Százezrek mozgósítására képes; az egész társadalom javát szolgáló célkitűzések teljesülhetnek. Tehát kifejezi a dolgozók határozott elkötelezettségét pártunk politikája és szocialista rendszerünk mellett azáltal, hogy a többre és jobb minőségre törekvést tükrözi vissza. Azt hiszem, a lényeg mindenképpen abban van, hogy többet, jobbat termeljünk ma, mint tegnap, s holnap még többet, gazdaságosabban és még jobbat, mint ma. Tulajdonképpen ettől függ társadalmunk szociális programjának teljesilése is, mert csak akkor költhetünk többet ilyen célokra, ha lesz miből. A CSKP igénvss programot tűzött társadalmunk elé. S ezért tudatosítanunk kell, hogy semmiképpen sem elegendő a programmal csupán egyetérteni, hanem cselekedni is kell! h HOKSZA ISTVÁN
