Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-11 / 10. szám

ю.

.SZARAD FÖLDMŰVES

1972. március 11.

CSONTOS VILMOS:

Több furfangos esetre emlékszem, amely gyermekkoromban történt szülőfalumban. Elmondom a legerdekesebbet.

Azon a télen történt, amikor a hozzánk beszállásolt cseh katonákkal már összebarátkoztak a falubeliek. A FACONA suszter szép Margitkáját pedig már el is jegyezte a hozzájuk hekvártélyozott egyik katona:. BAJZA. Nos, ennél a csizmadiánál esténként tél idején igen sokan sereglenek öszsze, részben kuncsaftok, de leginkább a mester fiának, Lajosnak a cimborái, akik a pattogó kályha közelében néha élfélig is elmesélgettek, tréfálkoztak.

Az egyik este valaki azt újságolta, hogy HAJDO Jázsiéknál a kútvárban, pálinkát főznek. A törvény mindig tiltotta ezt a műveletet, titkolni kellett tehát a dolgot. Valaki mégis megneszelle, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen a szilvapálinka illata ott terjengett leginkább a Hajdúék körül... :

Hallja az újságot a jelenlevő TÓTH Lajos, a legények örök esínylevője, s mellette ül hűséges cimborája is: KESERŰ András. Összepillantanak. Tóth Lajos csakhamar barátja füléhez hajolva suttogja:

— Ragyogó ötletem támadt...

Azután a mester kapáló fiához fordult, neki is súgott valamit, majd röviddel utána mind a hárman otthagyták társaikat.

Rövid tanakodás után a szoba felé indultak, ahol Bajza enyelgett Margitkával. Margitka már Bajzával megtudta értetni magái, tehát ő volt a tolmács.

Bajza nem sokáig gondolkozik: benne van a játékban... Neki azonban társa is van. aki ott horkol az első szobában, vele is tudatni kell a tervet. Bajza őé is meggyőzi, így a furfangos terv megvalósítható.

Elsősorban a két katona ünneplő sapkájára van szükség, a „brigadérkára", amely köré piros pántlikát tekernek, mert éppen olyan, mint a csendőrsapka.

Amikor a falu elcsendesedett, tíz

óra után két csendőr lépett kt a csizmadia udvarából, s egyenesen a kútyár jelé vették az irányt.

A katonaköpeny gallérja felgyurve, fegyvereik a köpeny alá rejtve. Senki sem ismerne rájuk. Nem az utcát, hanem a kertek alját választják, onnét közelítik meg a Hajdú portát. Illő távolságban követik őket Bajza és jövendő sógorkája: Lajos.

Nyomukat a frissen hulló hó iparkodik betakarni.

Megérkeznek. Vállra akuszt/ák fegyvereiket, s bekémlelnek az épület végében levő kamraajtó nyílásain. Gyéren világító mécses pislog odabent. Emberi hangot nem hallani, csak halk forlyogását egy fazéknak: jó helyen vannak.

Lajos és Bajza is odaértek, s meghúzódnak a fal tövében. A kél magas növésű legény az ajtó elé áll, s azt hirtelen felkattantja, szinte berobbannak.

A szűk helyiségben hárman. voltak. Az éppen tüzet rakó Hajdú Jóska majd hanyalt esik a rémülettől, amikor megpillantja a csendőröket. — Valaki feljelentett, — gondolja és színtelenné válik az arca. Apósa, CSENKI Pislyi szunyókálásból ébred, nehezen érti meg, ami történik, csak dadog valamit, anjit senki sem ért. Fia is itt van, a szemét dörzsöli, majd a sarokba állított vasvillára pillant. Egyik csendőr követi a tekintetét, nagyot kiált:

— Co?1

— Nem szóltam semmit, kérem alássan... -r Nyöszörqi a sógor. A másik csendőr is keményen szól:

— Ahá, pálinka! — S körül fürkész a kamrában, s csakhamar megpillantja az egyik sarokban a lelt korsót, amolyan víznek használt, csecses cserépkorsói, s azt az asztalra állítja.

Csenki Pislyi bácsi könyörgésre fogja a dolgot:

— Könyörgöm alássan, ne büntessék meg a vömet, könyörgöm alásan ... — S ezt ismételgeti, liajlongva a két hatalmas szál csendőr elölt.

Hajdú József ígéri, hogy nyomban elönti a tüzet, hogy soha többé nem próbálkozik pálinkafőzéssel...

A sógor ismét a vasvillára pislog, s a csendőr újra észreveszi, s puskája tusával hatalmasat koppant a sógor lába elé.

— Semmi, kéremalássan, semmi...

— s a sógor is sápadozni kezd.

Pistyi bátya kezét tördelve néz a

vejére, aki teljesen megnémult. Törvény lesz a dologból, s most már rémüldözik, hiszen rengeteg pénzbe kerülhet, s azt honnét, miből teremti elő a veje. Mit lehetne itt tenni? Ezen a gondolaton őrlődik.

— VSetko pálinka szem! — és a rozoga asztalra mutat az első csendőr.

Öreg Csenki a legbátrabb, aki megérti a dolgot:

— Vigyék el a pálinkát, csak törvényre ne adjanak, — s már elő is vesz egy másik korsóval valahonnét.

Hajdú Jóskából is jelszakad:

— Ne adjanak törvényre; könyörgöm, vigyék el a pálinkámat, csak ne büntessenek meg, egy fillérein sincsI

Összepillant a két csendőr, majd mogorván szól az egyik:

— Nemózsef

A másik, mintha 6 már magyarul is tudna, megismétli:

— Ném lehetni!

— Könyörgöm alássan! — ismétel geiik most már felváltva az atyafiak,

— mind maguknak adjuk, csak vigyék el...

Rövid tanakodás után dönt a két csendőr:

— Nemózseü! A hang nagyon határozottan hangzik.

A három ember is végre összehajolva tanakodni kezd. Az öreg tanácsolja nejének, hogy valami pénzt is kel lene adni, hátha annak több sikere lenne... A pálinkát biztosan nem szeretik, vagy kenesellik.

Valamelyikük ötven komnál kotor elő a zsebéből, s a közelében álló csendőr zsebébe csúsztatja, úgy.-hogy a másik láthassa. Alkudozni kezde nek, ami leginkább mutogatásban nyilvánul mea. Végtére is a'két korsót kézbe veszik a váratlan látogatók, s komoly intelmek közepette kilépnek a kamrából.

Az utóbbi években sokhelyütt emeltek hajlékot a kultúrának. A Cíziek (Csíz) művelődési központot létesítettek, amelyhez hasonló kevés van

Dél-Szlovákiában.

Hosszú évek у tán tudódott ki az eset. s kezdték beszélni a furfangos történetet a falu nagy derültségére. Mindenki elhitte, csak Csenki Pistyi és családin állították, boga azok bizony valóságos csendőrök voltak, s áldott emberek, mert nem vitték törvényre a dolgot.

Elmúltak azok az idők, amikor a gyerek odaállt tanítója elé az önérzetes szóval:

— Tanító elvlárs, tessék haza engedni, mert nagy ünnepünk van.

— Micsoda ünnep?

— Disznót ölünk. .És tiszteltetl édesanyám a tanító elvtársat, estére tessék eljönni disznótorba.

— Jól van, fiacskám — vágott át más hangnembe a tanító — tiszteltetem szüléidét, ott leszek. Hazamehetsz.

Nem is olyan régen a disznótor a falu zsúrja volt. Sorra került minden ház. Csakhogy ezeken a zsúrokon nem apróka szendvicseket és gyűszűnyi oroszteát, hanem fönséges kolbászt, hurkát, szép pirosra sült oldalast, kívánatos kocsonyát, öklömnyt (öltött káposztát és jól csúszandó kétéves karcos bort szolgáltak föl. No mag nem is tartott nyim-nyám szellemes aforizmákkal kitöltött kétora hosszat, hanem a hangos vidámságnak bizony a reggel vetett sokszor véget. Még a cigányzene sem hiányzott. Elmúltak a disznótorok, el. A falusi parasztember legszebb téli szokása iassan kihal. Csak a disznóölés maradt meg.

Ezen gondolkozott magában Csomhókos András szomszédom, aki békésen élvezi nejével magukra hagyva a kiérdemelt nyugdíjat, a disznóölés napjának virradatán. Már megjelent a tett színilelvén Qseh koma, mint böllér. fölszerelve kisbabával és éles késsel. Erzsi mama szakajtót vesz a kezébe és azt ütögetni kezdi és már ión is kifelé az ólból a „cocó“. Sietne, ha a nagy tömeg bírná, mert balga rejjet abban a meggyőződésben van. hogy a tegnapi koplalás után most dupla adag jó darált tengerit kap De alig tolta ki széles testét az ólajlón. márts nyolc kéz csimpaszkodik bele és még vakkantani 1s alig van ideje.

Csnmbókos bácsi elismeréssel bólogal:

— Akkurátus döfedelem vót, koma.

— Mát mi tagadás benne, értek a

disznó esetekhez — így szerényen Cseh Most jön a licitáció:

— Meg van benne százötven.

— Élősúlyban mondod?

— Ügy hát.

— Én meg sose böllérkedjck többet, ha nincs meg benne tisztán a két mázsa.

Előkészítik az állatot a perzselésre és bemennek inni egy pohár kistárkányi kisüsti szilvóriumot, mint ahogy ez ilyenkor szokás. Csúszik is lefelé az emberek Igégéjéri a pálinka. Dukál ez a segítőknek* de' Cseh koma sem veti meg az italt, mint az áldomás első rátáját. Sokáig- iszogattak és beszélgették, mert máv a szövetkezet telepéről jöiinek az etetők a reggelt etetésből Valamennyien- beköszöntek jó egészséget kívánni a volt munkatársuknak:

— Azt kívánjuk, hogy1 jövőre még nagyobbat öljön Csombókos bácsi.

— Nem élem én ’ máv azt meg.

— Nocsak „tőccsél“ apjuk.

És Erzsimoma ugyancsak töltötte a sárgaszíml szilvóriumot.

Tíz óra felé aztán patyolat tisztára vakarva és .mosva a népi izgalmaknak tárgya bekerült, л .konyhába. Cseh koma ‘'máris a ‘megérdemelt kiadós früstök -j\ián hoizálál és anatómiai pontossággal 1 végzi el a boncolást. Nn. ^ínj azután következik, az már inkább: az asszonyok zsírral ve* rejtékező munkája. És estére garmadával sorakozik a sok szép kívánatos véres hurka, fokhagymás kolbász, szalonna, sonka, disznósajt... Az ember ínycsiklandozó és nyálsúrftő gyönyörűségei mind.' ’

— Ülhess már hékám — mondja simogató szóval Csombókos bácsi a még mindig jövő s menő asszonyának — ne lafrangolj már annyit ki és be. Letört a nap munkája, pihenj mán.

— Majd holnap estére, apjuk — így Erzsi néni — a zsírolvasztás után.

A másnap, az már egészen az aszszonyök napja, amikoris kockára vágják, majd meg ott rotyog a spórou nagy fazekakban a zsír ... a falusi háziasszony éléstárának koronája, büszkesége és legféltettebb kincse — a kenyér után.

Noha ma már a szövetkezetben dolgozó cigányszórmazású polgárok is vágnak disznót, de azért lesiért egyes helyekre elmennek, azt már úgy hozza magával a cigánybecsület.

Erzsinénit sem hagyják ki, hiszen jóságáért, — meg mióta magára maradt a két öreg, — gyakran meglátogatják.

— Lesi végett jöttünk.

— Itt van lelkem — elégíti ki Erzsi néni — nem beteg már a kisfiad? No, ügyi a mézecske klgyógyftotta? Itt van egy kis üveg méz, vidd csak el.

Jön a Rozika, Samuné és a többiek. Erzsi néni türelmesen osztja ki közöttük a lesit és jóságos szívének mindenki számára van egy-egy szava.

Délután Erzsimama mind a nyolc gyermekének csomagot készít és kisszekéren viszi a postára. Utána megkezdi a lesit széthordani a szomszédoknak és a jó ismerősöknek.

Andris bácsi ott peszmetel egész nap a megmaradt szalma körül és látja, sót megolvassa, hogy a neje már húsz tánvér lesit vitt el a házból. A huszonegyedik tányérnál megállította feleségét, és mondani akar neki valamit, de szó sehogyan sem jön ki a száján. Erzsimama megkarolja urát és beviszi a konyhába:

— Van itt még bőven, apjuk. És ha toroznánk most is, úgv mint régen, nem menne rá a fél disznó? Apjuk, változtak az idők.

Csombókos András lassan bólingaija fejét.

— Igazad van, békám, nem csatázok veled! Eljárt fölöttünk az idő...

És Csombókos Andris bácsi megy tovább villázni a szalmát. Gereblyézi a szalmát és tori az agyát:

— Haj, nyolcvanon felül kicsépelt szalma már az ember élete. Se muzsika, se karcos, se torozás. Szalma ...

ILLÉS BERTALAN

Szeminárium a szovjet irodalomról

Л Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturálisügyi Minisztériumával karöltve a közelmúltban Smolenicén a Szlovák Tudományos Akadémia székhazában kétnapos szemináriumot rendezett „Gorkij és a szocialista irodalom fejlődése“ címmel. Ez alkalomból felkerestük Dulka elvlőrsat, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága kulturális és nevelésügyi osztályának vezetőjét, hogy válaszoljon néhány kérdésre.

ф Mi volt a szeminárium célja, és kik vettek rajta részt?

— A szeminárium elsőrendű célja az volt, hogy rámutassunk Maxim Gorkij jelentőségére a szovjet irodalom fejlődésében és szemléltessük az Író érdemét a szocialista realizmus formálásánál. Az összejövetelen 80 orosz szakos tanár jelent meg Szlovákiából, továbbá a világirodalmi és nyelvi Intézet, a bratislavai Komensky Egyetem és a prešovi P. f. Šafárik Egyetem tudományos dolgozói, valamint néhány vendég a prágai és olomoucí főiskolákról.

Ф Kik tartották az előadásokat?

— A fő beszámolót a szovjet tudomány és kultúra prágai székháznak igazgatóhelyettese Lazarev docens tartotta. Beszédében értékelte Gorkij érdemét a szocialista irodalom fejlődésében és elemezte az író alkotásainak egyes időszakait. Goroskin elvtárs, a Szovjetunió konzula és a Szovjet—Csehszlovák Barátsági Társaság képviselője is beszélt az összegyűltekhez. A kiegészítő előadásokat Vasll Choma docens, dr. Ondrej Marušiak, dr. /Dušan Slobodník és dr. Miron Sisák tartották. A hallgatóság a következő témákkal Ismerkedett meg: A 20-as évek szovjet irodalmának fejlődése, Maxim Gorkij az 1945 utáni szlovák kritika tükrében, a jelenlegi szovjet költészet és próza fejlődése a szovjet írók V. kongresszusa után. A vita során a felszólalók kiemelték Maxim Gorkij jelentőségét a szocialista irodalom fejlődésében és rámutattak az Író érdemeire a szocialista realizmus formálásánál és a világirodalmi folyamatnál. Ezenkívül sző esett még az orosz és a szovjet irodalom tanításának kérdéseiről az iskolákban és a tankönyvek tartalmáról.

ф Vajon alkalmuk lesz-e megismerni az előadott tárnákat azoknak, akik nem vettek részt a szemináriumon?

— A szemináriumon elhangzott anyagokat brozsúra formájában kiadja a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága. E segédanyagok elsősorban az orosz nyelv- és Irodalomtanárok, valamint a járási előadók és az orosz nyelvklubok részére készülnek.

@ Milyen visszhangja volt a szemináriumnak?

— Megnyugvással szögezhetjük le. hogy a szemináriumon nagy súlyt fektettünk azokra a feladatokra, melyek orosz szakosaink előtt állnak. A résztvevők nagyon pozitívan értékelték a találkozót. Kívánságuknak adtak kifejezést, hogy a jövőben rendszeresen tartsunk hasonló szemináriumokat.

— A kívánságnak eleget téve ez év októberében tervezzük a következő szlovákiai szemináriumot, melyen „A jelenlegi szovjet irodalom a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa után“ témára hangzanak majd el az előadások. Az össz-szlovákiai szemináriumokat járási, illetve kerületi szemináriumok követik majd, melyeken a központi szemináriumok résztvevői tartják meg az előadásokat.

A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő szovjet irodalom központi tagozata a munkának ezt a tormáját, — vagyis a szovjet irodalom propagálásának segítségével megismertetni a nyilvánossággal a Szovjetunió jelenét — sikeresnek tartja. K. Vitthalm

PEPES SÁNDOR neve közismert a Kis Altüldön. A rossz nyelvek azt mondják. hogy vannak szövetkezetek, ahol aszerint tartják a zárszámadó köz gyűlést, amikor Pepes cigányzenekara szabad. Tény, hogy ez a zenekar a legjobbak közé tartozik Szlovákiában. Emellett még azért is szeretik Pépeseket, mert becsületesek, intelligensek és nem ismernek fáradságot a^alpalávaló húzásban.

Г

t>