Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-04 / 9. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. március 4. Tovább értéktelenedik a dollár A nyugati kapitallita körükben nagy megrökönyödést keltett annak­idején Nixon bejelentése a dollár le­értékelésére és az, hogy az Amerikai Egyesült Államok a jövőben nem minden esetben hajlandó a dollár fe­dezetét aranyban kifizetni. Ennek oka az amerikai népgazdaság mérle­gének egyre kedvezőtlenebb ténye, (tehát több a kiadás, mint a bevétel), a másik pedig az, hogy a dollár aranyfedezete az utóbbi években a kicsempészés és más okok miatt lé­nyegesen csökkent. Az egész világot meglepetésként érte a dollár leértékelése és akkori­ban a helyzetet csak úgy lehetett megmenteni, hogy néhány nyugati államban felértékelték a pénzegysé­geket, ami azt jelenti, hogy ugyan­azért az árúért a világpiacon a vá­sárlónak többet kellett fizetnie. Ez az eladónak azért nem előnyös, mert természetesen a drágább áruk után nincs olyan kereslet. Viszont az Ame­rikai Egyesült Államok a dollár le­értékelésével olcsóbban adhatta árúit és fgy fölöslegének egy részét gyor­sabban eladhatta. A legújabb hírek azonban arról tanúskodnak, hogy a leértékelés sem mentette meg telje­sen a dollárt. Frankfurton, Tokión, Amsztardánioii, Brüsszelen keresztül olyan hírek érkeznek, hogy a dol­lár értéke tovább csökken. A börzén kitört a pánik. A nyugatnémet, hol­land és belga központi bank közben­járt, hogy a dollár ne csökkenjen túl sokat. Ennek ellenére, olyan hírek szivárognak ki, hogy a dollárt to­vább devalválják. Ez mindazon mentő intézkedések után történik, amikor több kapitalista államban felértékel­ték a pénzegységeket. A szocialista sajtéban több cikk jeleni meg arról, hogy az említett in­tézkedések nem oldják meg a prob­lémát és újabb válság következik be. Ezek ugyanis nem oldhatták meg a fő problémát, mégpedig az Amerikai Egyesült Államok indokolatlan fel­fegyverzését és az indokínai háborút. A dollár sorsát illetően a nyugati burzsoá sajtó is nagyon borúlátó. A Die Welt Hartwig Meyer nyugat­német napilap washingtoni tudósító­ja azt írja, hogy a New Vork-i szövet­ségi tartalékbanknak elég gondot okoz, hogy a külföldi pénzváltó hiva­taloktól mintegy 462 millió dollárt kell visszavásárolnia, aranyért. Va­jon miért vesztették el bizalmukat a pénzváltó hivatalok a dollárral szemben? Maga Nixon a kongresszus­hoz intézett költségvetési üzenetében 29 milliárd tervezett veszteséget je­lentett be, annak ellenére, hogy a fi­zetési mórleg a múlt évben volt a legmagasabb az Amerikai Egyesült Államok történetében, több mint 2B milliárd dollár. Azonban hiába értek cl több bevételt, a költségek nagyob­bodtak, és ezért a múlt évet 38,8 milliárd dollár veszteséggel zárták. Nem csoda, hogy Nixon bejelentése után a nyugati tőkések egyre na­gyobb bizalmatlansággal fogadják el a dollárt, mint fizető eszközt. C o n n a 1 у amerikai pénzügymi­niszter nemrég egyik sajtó-interjújá­ban kijelentette, hogy az USA a kö­zeljövőben sem fizeti ki a dollár aranyfedezetét, mert az ország fize­tési mérlege nincs kiegyenlítve. A doliár aranyfedezete a külföldi kö­telezettségekkel szemben nagyon ke­vés ahhoz, hogy belátható időn belül teljes mértékben fedezhessék a dol­lár értékét aranyban. Ezzel a pénz­ügyminiszter igazolta, hogy a közel­jövőben az Amerikai Egyesült Álla­mok ökonómiai helyzetében lényeges változás nem lesz. Az USA gazdasági helyzetét a fegy­verkezés és az indo-kínai háború mellett nagyban rontja a munkanél­küliek számának rohamos növekedé­se. W. Proimir szenátor jóvoltá­ból nyilvánosságra kérőit a pénzügy­­miniszter egyik titkos jelentése, hogy a kormánynak a legközelebbi évek­ben nem elkerül a moetani 6 száza­lékról 4 százalékra csökkenteni a munkanélköliek szamát. (jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban 5 mil­lió munkanélküli van.) Gazdasági szakértők szerint már ebben az évben meggyorsulhat uz országban az inflá­ció. A vészhírek után a dollártulajdo­nosok táborában nagyfokú idegesség tapasztalható és igyekeznek becse­rélni dollárjaikat szolidabb valutára. Természetesen ez a börzéken bizo­nyos spekulációkhoz vezet. A dollár becserélésén sokan üzletelnek. Az el­múlt napokban Hermann J, A b s nyugatnémet szürke eminens a nyu­gatnémet pénzügyi világ harminc nagy konszernje tanácsának tagja kijelentette, hogy azok, akik dollárt takarítottak meg, egyszer odajutnak, hogy pénz nélkül maradnak, mert a dollár értéke annyira lecsökken, hogy előző értékének elenyésző hányadát teszi majd ki. A nyugati börzéken a tőkések kö­zött tehát újra kitört a pánik, hogy mi lesz a dollárral, és ha az Ame­rikai Egyesült Államok belátható időn belül nem számolja fel az indokínai háborút, és nem teremt új munkale­hetőségeket a munkanélküliek szá­méra, akkor a dollár a jövőben még jobban elértéktelenedhet. L. K. * • D ratislavában ülésezett Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­­sága. Az ülésen Jozef L e n á r t, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára terjesztette elő az SZLKP KB Elnökségének jelen­tését azokról a feladatokról, amelyek a CSKP KB februári üléséről Szlo­vákia gazdaságára hárulnak, s foglalkozott továbbá a pártmunka néhány kérdésével is. Az SZLKP KB elnökségének beszá­molója értékeli Szlovákia népgazda­ságának eddigi eredményeit, foglalko­zik a fogyatékosságokkal és beszél azokról a feladatokról, amelyeket a nagyobb hatékonyság érdekében telje­síteni kell az elkövetkezendő időszak­ban. A beszámoló első része megállapít­ja, hogy Szlovákia Kommunista Párt­ja sikeresen konszolidálta a politikai és gazdasági életet, s ezért szép ered­mények születtek. A múlt évben a társadalmi össztermék 7,4, a nemzeti jövedelem pedig 7 százalékkal növe­kedett, ami azt jelenti, hogy túl­szárnyaltuk az előirányzott tervet. A szlovákiai szénbányák bányászai 5,3 millió tonna szénnel fejtettek töb­bet, ami 180 ezer tonnával több, mint az előző évben. Lényegesen többet termeltünk nyersacélból, plasztik­­anyagból, műtrágyából, cipőből és bú­torból. Összesen 36 328 lakással ad­tunk át többet, és így a tervet 1768 lakással túlteljesítettük. Nagyon kedvező eredményeket ér­tünk el a mezőgazdaságban, mind a növénytermesztési, mind az állatte­nyésztési termelésben. A hús felvá­sárlásában 15 200 tonnával, a tej fel­vásárlásában 9 millió literrel, a tojás felvásárlásában több mint 74 millió darabbal teljesítettük túl a feladato­kat. A mezőgazdasági dolgozók a ter­vek túlteljesítésével igen nagy érde­meket szereztek a lakosság alapvető élelmiszercikkekkel való jó és folya­matos ellátásában. A kedvező fejlődés lehetővé tette dolgozóink életszívonalának emelését. Ez megmutatkozik a személyi fogyasz­tás 5,5 és a társadalmi fogyasztás 8,4 Ságokról, fogyatékosságokról beszél. Hangsúlyozza, hogy az eredmények láttán érzett büszkeség következté­ben nem kendőzhetjük el a hibákat, a fejlődés egyes negatív Irányzatait. Nem sikerült például határozottabb javulást elérni a beruházások terén. A munkák és szállítások volumenét tekintve 420 millió koronával marad­tunk adósak. Három és fél milliárd korona értékű tervezett állóalapot nem adtunk át idejében rendeltetésé­nek. Nagyon sok az olyan kiadás, amely rövid idő alatt nem hoz hasz­not. Így a beruházások a késedelem miatt drágulnak. Az új gazdasági évben nagyon igé­nyes feladatokat kell teljesítenünk. A tervek szerint a társadalmi terme­lést 6 százalékkal, a nemzeti jövedel­százalékos emelkedésében. Időelőny­nyel hajtottunk végre egyes szociális intézkedéseket, főként a többgyerme­kes családokról és a nyugdíjasokról való gondoskodás terén. A párt poli­tikájának nagy győzelme, hogy a la­kosság pénzjövedelmében 1968-ban és 1969-ben mutatkozó inflációs jelenség megszűnt, s reális vásárló erővé vál­tozott. E tény a jövőben is nagy igé­nyeket támaszt a közszükségleti cik­keket gyártó ágazatokkal szemben, hogy mennyiségben és főként válasz­tékban és minőségben is jobban ki­elégítsék a lakosság szükségleteit. A beszámoló másik része a hiányos-Reálisabb terveket Fokozzuk az árutermelést A szakszervezeti munka a kommunista nevelés iskolája Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának februári plé­numa alaposan foglalkozott a forra­dalmi szakszervezeti mozgalom lei­­adataival és a szakszervezetekben dolgozó kommunisták munkájával a CSKP XIV. kongresszusa után. Karel HOFFMAN elvtárs a CSKP KB Elnök­ségének tagja a Csehszlovák Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom Köz­ponti Tanácsának elnöke a szakszer­vezetek munkájával kapcsolatban hosszabb elemző beszámolót tartott. Az ülés végén a Központi Bizottság határozatot fogadott el a forradalmi szakszervezeti mozgalomban végzett munka megjavításáról. A forradalmi szakszervezeti moz­galom 1945 után önként alakult meg, hogy tovább haladjon a vörös szak­­szervezetek által megkezdett úton, amelyek épp fél évszázada kezdték meg tevékenységüket. Az első napok­tól kezdve mindig a tömegekre tá­maszkodott és legfontosabb feladatá­nak tartotta, hogy a dolgozókat az országépítés feladataira mozgósítsa. Mivel a Forradalmi Szakszervezet a legnagyobb tömegszervezet, amint a Központi Bizottság is megállapította, nélküle nem lehet sikeresen megol­dani további feladatainkat. A forra­dalmi szakszervezeti mozgalomra te­hát nagy feladatok hárulnak. A Központi Bizottság elemezve a Forradalmi Szakszervezet eddig meg­tett útját, ügy értékelte, hogy eddig jó munkát végzett, azonban a jövő­ben fel kell újítani a múltban ész­lelt rendkívüli nagy akcióképességét. Ehhez megvan minden előfeltétel, mert az alapszervezetekben, az üzem-, a műhely- és szakbizottságokban, ed­dig még sohasem választotttak be ennyi munkást, nőt, fiatalt, a legjobb szakszervezeti tagokat, legjobb párt­tagokat és pártonkívülieket. Egyszó­val olyan mozgatható aktivizálható káderek kerültek a forradalmi szak­­szervezeti mozgalom élfunkcióiba, akiknek aktivizálásával a szakszerve­zetek igazán teljesíthetik küldetésü­ket. A Központi Bizottság határozata kimondja, hogy a szakszervezetekben el kell mélyíteni a párt vezető szere­pét, hogy azok munkája összhangban legyen a párt határozataival, célki­tűzéseivel. Tovább kell harcolni a szakszervezetek osztályjellegéért, hogy a • munkásosztály érdekében fejtsék ki tevékenységüket. Követke­zetesen kell küzdeni a jobboldali revizionista elemek ellen, amelyek az 1988—69-es időszakban furakodtak be az üzemi tanácsokba, és kiadták а jelszót, hogy üzemi tanácsokat kom­munisták nélkül, és a forradalmi szakszervezeti mozgalmat politika­mentesíteni akarták. Félrevezetve a tömegeket, azt hirdették, hogy a szakszervezetek feladata csak a dol­gozók érdekvédelme és ellenzékben kell lenni az üzemek vezetőségeivel. Minden mozgalmat, versenyt, ami a dolgozók kezdeményezéséből született és igyekezett formálni a szocialista típusú embert, elítéltek. Többek kö­zött ilyen nyomás után szüntették be a szocialista munkabrigádok több­ségben tevékenységüket. A Központi Bizottság határozata világosan kifejti, hogy a forradalmi szakszervezeti munkának a dolgozók kommunista nevelése iskolájának kell lenni. Arról van szó, hogy fiatalok belekóstolva az országépítést előse­gítő szakszervezeti munkába, politi­kailag fejlődjenek, és a legöntudato­­sabbak bekerüljenek a párt soraiba. Az ipari tanulókból az ifjúmunkások­ból és a munkásnőkből nemcsak jó szakszervezeti tagokat kell nevel­nünk, hanem belőlük létre kell hoz­nunk a párt jövendő tartalékait. Eze­ket a fiatalokat az osztályszempon­­tok szerint kell nevelnünk, hogy min­dig munkásosztályuk érdekében cse­lekedjenek. A pártnak a politikai nevelőmunká­ra vonatkozó határozata leszögezi azt is, hogy a forradalmi szakszerve­zeti mozgalom alapszervezeteinek tervszerűen, és konkrét módon kell biztosítani a dolgozók anyagi, szociá­lis, egészségügyi, lakás- és kulturális szükségleteit. A dolgozók széleskörű és aktív részvételével kell előkészí­teni a kollektív szerződéseket, ügyel­ni kell arra, hogy biztosítsák a ter­melési feladatok teljesítését, valamint a dolgozókról való gondoskodás terü­letén a teljesíthető kívánságokat is. A kollektív szerződések teljesítését évente többször rendszeresen kell ellenőrizni. A CSKP XIV. kongresszusa és a Központi Bizottság februári gyűlése után tehát a szakszervezeteknek az eddiginél sokkal Igényesebb munkát kell végezni, és fő feladatuknak kell tekinteni, hogy támogatva az üzemek vezetőit, biztosítsák a terv­feladatok teljesítését, mind mennyi­ségben, mind minőségben. A párt vezető szerepének elmélyítése a for­radalmi szakszervezeti mozgalomban is döntő fordulatot hoz, és remélhető, hogy az alapszervezetek az eddiginél sokkal aktívabb munkát fejtenek ki. Amint a CSKP KB februári ha­tározata is megállapította, pár­tunk az elmúlt időszakban eredmé­nyes munkát végzett a politikai és gazdasági élet konszolidálásában. Konkréten számokkal vagy szem­léltetően bizonyíthatjuk, a prog­ramnyilatkozatok, határozatok és a tettek közötti összhang eredmé­nyeit. A népgazdaság minden sza­kaszán emelkedett a termelés, többek között nagy sikereket könyvelhetünk el az iparban és a mezőgazdaságban is. Jobb az áru­ellátás, és fokozatosan bővül az áruválaszték is. Ha például végig­nézi az ember az élelmiszerüzle­teket, köztük a húsüzleteket, és látja a bőséget, a mutatós, friss, hentes- és füstöltárukat, szinte el sem akarja hinni, hogy az 1968- 1069-as időszakban becsületes dol­gozóinknak — ez úgynevezett Sik­­féle piacpolitika következtében, a gazdasági káoszban, amikor nem törődtek a szükségletek kielégíté­sével, — órákat kellett sorba áll­ni, hogy egy darabka marhahús­hoz jussanak. Ma a CSKP egészsé­ges gazdaságpolitikájának hatásá­ra, mindenki annyit és olyan húst vásárolhat, amilyet akar, sőt egyes körzetekben húsfelesleg is van. Csak egy példát hoztunk fel népgazdaságunk konszolidálására, de hasonlókkal érvelhetnénk nép­gazdaságunk más szakaszain is. Tény, hogy népünk jól él, ez pe­dig a közös összefogás eredmé­nye. A gazdaságfejlesztés és a távlati tervek kedvező feltételeit a párt azokkal alakította ki, akik őszintén, szívből támogatják a Elítéljük rendszerünk ellenségeit szocializmust, akik elvetették a revizionista és opportunista néze­teket, szakítottak a lázító egyé­nekkel, csoportokkal és minden­napos szorgalmas munkával járul­tak hozzá a népgazdaság konszo­lidálásához. Ezeket a polgárokat pártunk és egész szocialista tár­sadalmunk nagyrabecsüli. Nemcsak a belpolitikai életben, hanem nemzetközi síkon is ked­vező feltételek alakultak ki a bé­keszerető népek építőmunkájához. A Varsói Szerződés tagállamainak internacionalista segítsége 1968- ban visszaszorította a nemzetközi reakció előretörését, és tanúsí­totta, hogy a, szocialista táboron nem üthetnek többé rést a revans­­vágyó imperialista körök. Az el­múlt években, bár a reakció han­goztatta, hogy Európa békéje ve­szélyben van, — amint azt a Var­sói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi prágai ülése is megállapította, — a Szovjetunió és a szocialista álla­mok által indított nagy békeoffen­­zíva következtében egyre jobban közelednek Európa népei. Annak ellenére, hogy Európá­ban a béke erői vannak fölényben, nem ringathatjuk magunkat olyan illúziókban, hogy az imperialista hidegháborús uszltók feladták po­zícióikat. Ojabban a kapitalista államok propaganda-politikai, ideológiai-, kém- és emigráns­központjai nagyarányú Csehszlo­­vákia-ellenes kampányt kezdtek. Be akarják vinni a köztudatba, hogy Csehszlovákiában tömegesen tartóztatják le a polgárokat. Igaz, a múlt év novembere óta őrizetbe vettek több olyan polgárt, akik bűntetteket követtek el és meg­sértették szocialista törvényeinket. Köztük nincsenek kommunisták. Olyan egyének ezek, akik nem jó szemmel nézik, hogy dolgozó né­pünk életszínvonala állandóan emelkedik, hogy javul a közellá­tás, hogy népünk egyre jobban él. Kik ezek az emberek? Többségben külföldi kémközpontokkal álltak kapcsolatban, állandóan lázítottak szocialista rendszerünk ellen és 1969 áprilisa óta, — amikor pár­tunk meghirdette a politikai és gazdasági élet konszolidálását — többízben törvényellenes tetteket követtek el. A CSKP Központi Bi­zottsága többször hangsúlyozta, hogy nem lesznek mesterségesen előidézett perek. Így a bíróságok nem indítottak pert a tévelygők­nek hitt egyének ellen. Azonban — mint Husák elvtárs is hangsú­lyozta, a CSKP KB februári ülésén, a munkásosztály és a dolgozó nép forr idalmi vívmányai, valamint szocialista rendszerünk védelmé­nek érdekében nem engedjük, hogy törvényeinket semmibe nézve, egyesek lázítsanak a szocialista rendszer ellen, met 6,1 százalékkal kell növelni és ennek keretében az ipari termelést 7,7 százalékkal, a mezőgazdasági ter­melést 3,7 százalékkal, az építőipari munka terjedelmét pedig 9,1 száza­lékkal kell növelni. Emellett igen nagy gondot kell fordítani az önkölt­ség csökkentésére. Az elképzelések szerint az iparban a teljesítményre számított 1 korona teljes önköltségét az 1971 évi 91,65 fillérről 89,87 fillér­re kell csökkenteni, és emellett több mint 11 milliárd korona hasznot kell elérni, úgyhogy a költségekkel mért rentabilitás elérje a 11,3 százalékot, míg az elmúlt évben ez csupán 9,17 százalék volt. Röviden arról van szó, hogy minden intézkedést annak érde­kében hozzunk, hogy kisebb önkölt­séggel, több és jobb minőségű árut gyártsunk. A beszámoló részletesen foglalko­zik az álló alapok elégtelen kihaszná­lásával. Főleg az építőgépek, ásógé­pek, buldózerek és keverőgépekről van szó. Ezeknek a nagyteljesítményű gépeknek a teljesítőképessége a leg­több esetben még 50 százalékra sincs kihasználva. De hasonló helyzettel ta­lálkozhatunk más gépeknél is. Komoly gondot okoz Szlovákia nép­gazdaságának, hogy tovább csökken a munkaképes lakosság száma. Pél­dául a serdülőkorúak száma, akik első ízben lépnek munkába, fokoza­tosan csökken, és ezért kevesebb lesz a munkások száma is. Nincs más kiút, minthogy a meglévő munkaerőket a jövőben ésszerűbb munkaszervezés­sel, gépesítéssel jobban kihasználjuk. Az előbbi problémával függ össze a tudomány és technika fejlődésének elősegítése, illetve a tudományos­s műszaki forradalom vívmányainak al­­t kalmazása a termelőmunkában. A nemzetgazdaságfejlesztési prog- i ram számol a kutatási és fejlesztési- alap további fejlődésével és az 1972- I es terv szerint 2,4 ezer fővel nő a- tudományos kutetási dolgozók száma c és eléri a 33 ezer 200 főt, vagyis az i ország tudományos kutató kapacitá­­t sának 23,3 százalékát. Nagyon komoly problémaként veti • fel a beszámoló, hogy a vállalatok, 1 a termelő-gazdasági egységek és tár­­t cák által beterjesztett tervjavaslato­­, kát, még mindig a taktikázás, a tarta­­’ lékok leplezése jellemzi, az az igyé­­, kezet, hogy védelmezzék a könnyen • teljesíthető tervet. Nyíltan meg kell • mondani, — hangsúlyozza a beszámo­­t ló —, hogy tarthatatlan az olyan helyzet, hogy a kommunista — még­hozzá vezető gazdasági dolgozó — szavakban egyetértsen az ötéves terv törekvéseivel és céljaival, de ezt az egyetértését ne fejezze ki konkrét tet­tekkel. A vezető dolgozóktól meg kell követelni az állami terv iránt tanúsí­tott fegyelmet, a nagyfokú komolysá­got a javaslatok és elemzések feldol­gozásában. Tűrhetetlen az olyan hely­zet is, hogy a pártszervezetek egyet­értenek a gazdasági vezetők olyan tervjavaslataival, amelyek felületesek, lazák, nem fedik a valóságot és köny­­nyen túlteljesíthetők, ugyanakkor az ; illetékes üzem teljesítőképessége nincs megfelelően kihasználva. Az SZLKP KB Elnökségének beszá­molja komoly feladatokat tűz min­den párttag, minden dolgozó elé és felhívja a figyelmet, hogy a jövőben nagyobb körültekintéssel, az összes tartalékok felhasználásával, a munka­­fegyelem megszilárdításával, a munka termelékenységének növelésével, a meglévő alapok hatékonyságának nö­velésével több és jobb minőségű árut termeljünk, hogy ilymódon teljesít­hessük a XIV. kongresszus határoza- 1 tát a dolgozók életszínvonalának eme­lésére vonatkozóan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom