Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-02-26 / 8. szám

KÜLFÖLD* Az egyik angol sörgyár propaganda célból 100 különböző összegű nye­reménnyel jelölt vörüs­­szárnyó keszeget helye­zett ki a közelében levő vízterületre. Az 1000 fon­tos főnyereménnyel je­lölt halat egy munkanél­küli fogta, aki nem is tudott az akcióról és unalmában csak néhány órát töltött a vizen, míg a környék horgászai he­teken át, éjt nappallá té­ve, hiába járlak utána. A KEGYETLEN FÉRJ Az USA Indiána álla­mában levő Clear Lake nevű tó partján a rend­őrség egy elhagyott, ma­gába roskadt, síró asz­­szonyt talált. Kiderült, hogy férje telepítette ki a csónakból és hagyta ott a lakatlan területen, mert horgászzsinórjaik állandóan összegubanco­lódtak. Viucze [enő bácsi szerelés közben. (A szerző felv.] Az emberi egészségre ked­vezőtlenül ható foglal­kozású dolgozók, előszeretettel járnak a szabad természetbe, a folyóvizek közelségébe. Ez arra vezethető vissza, hogy el­lensúlyozni kívánják a mester­séggel járó káros hatásokat. Például a zárt helyiségben való tartózkodás, a friss levegő hiá­nya szintén megerőltetést je­lent a szervezetre. A nem éppen legegészsége­sebb foglalkozások egyike a nyomdász mesterség. Eléggé ismert, hogy a nyomdász (ólomöntő, betűöntő, gép- és kéziszedő, mettőr) jóformán egész életét az ólombetűk tár­saságában éli le. Ezért érthető, hogy kikívánkozik a szabad természetbe, a folyóvizek kö­zelségébe, ahol kellemes idő­töltésként sporthorgászattal foglalkozik. Akiről az alábbiakban szó lesz, szintén az említeti ipar­ágban élte le életét. Annak el­lenére, hogy már túl van a ha­todik X-en, még mindig aktívan dolgozik. Ogyszólván gyermek­kora óta a szabad természet szerelmese. Rajta kívül még vagy féltucat kollégám foglal­kozik sporthorgászattal. Néha olyan vita kerekedik a sport­horgászatról, hogy bármely szakelőadónak becsületére vál­na. Vincze Jenő bácsi gyermek­kora óta foglalkozik sporthor­gászattal. Barangolásai során lehetősége volt megismerni a Zsitva, a Nyitra és a Vág folyó vizét és halböségét. Amikor elemében érzi magát, számos olyan horgásztörténetet mesél, amilyet ma már csak ritkán lehet hallani. Történeteinek hi­telességéhez nem fér kétség, mert lakhelyének, Komárno (Komárom) környékének vizei halban igen gazdagok voltak. Bizonyítja ezt az is, hogy szám­talan kolárovo! (gutái) és ko­­márnoi „nagyhalász“ családnak biztosítottak gondtalan életet. fenő bácsi rendszerint ne­meshalra horgászott. Ezek kö­zül első helyen a ponty szere­pel. Egyik horgász élménye a 30-as évek elejéhez fűződik, amikor még botokkal és lenzsi­­nőrral horgásztak. Egy kora reggel a Nyitra folyón „her­nyókkal" és horgászfelszere­léssel megrakodva telepedett le egy vízbedőlt nyárfatőke mellé, amely három-négy méter mélyen nyúlt a folyó vizébe. A vízpart összetétele sárga­agyag volt, tele a tiszavirág lárváinak fúrataival. Kellemes csendes idő ígérkezett. Lázas szerelés után bedobta a hor­gászbotokat, majd a kitámasztó ágasfákra helyezte. A jól vég­zett munka érzésével figyelte a vízen úszó dugócskát. Nem sok idő maradt a szemlélődésre, mert az egyik horog dugója a víz alá bukott. Ilyenkor hajnal­ban minden horgász izgalomba jön az első kapásra. Megfogta a botot, várva a bevágás pilla­natát. Az el is érkezett. Az öt­méteres bot karikára -görbült kezében, melynek végén ott táncolt, küzdött a horogra akrdt ponty. Megkezdődött a ponty kiemelésének küzdelme. De a bestia nem adta meg ma­gát egykönnyen. Arra töreke­dett, hogy a töke alá jusson, ami azonban nem sikerült neki. A fárasztás hosszú időbe telt, de végül is sikerült az emelő­­szákot „karcsú dereka“ alá he­lyezni és partra emelni. A „pontypapa" 3,5 kg-ot nyo­mott, ami ezen a napon a leg­szebb példány volt. A pontyhorgászok kedvenc helye volt a Vág folyó közúti híd és vasúti híd közötti szaka­sza. A kövezett partoldal jó pontyozó hely volt. Ezen a 200 —250 méteres szakaszon nem egy kapitális pontyot sikerült kiemelni. nyúlt és a nullás nagyságú ho­rog is Jól fel volt erősítve, a bambuszbot pedig elég erősnek bizonyult. Csak azt latolgattam, hogy miként mászok ki a víz­ből, mert a parton egy élő lel­ket sem láttam. Kétségbe es­tem, hogy zsákmányom elme­nekül, mert még mindig nagy erővel igyekezett szabadulni. Ekkor megszólal mögöltem egy hang: „Várjon, jövök már!“ Csak annyit éreztem, hogy va­laki a hónom alá nyúlt és talp­ra állított. Éppen a legjobb­kor, mert a ponty vészjóslóan a part felé iramodott, s ha ilyenkor az ember nem tartja feszesen a zsinórt, könnyen kereket old. Az ismeretlennel AZ ÖREG SPORTHQRGASZ — Egy alkalommal közvetle­nül a vasúti híd alatt pontyoz­­tam — emlékezik vissza Jenő bácsi. Ekkor még sajátkészíté­sű szerszámom volt. Három és félméteres bambuszbot, cipész­fonálból készített zsinór. A csalétek tészta, kukorica és rózsaszínű dróthernyó volt, amit az agyagos, füves vízpar­ton ástam ki. Már kora hajnal­ban elfoglaltam helyemet. Bár az idő kissé szomorkás, azon­ban langyos volt, éppen ami­lyet a ponty szeret. Felcsaliz­­tam a horgokat és elkészítet­tem a botoknak a kövek közöt­ti helyet, majd besuhintottam a horgokat és minden eshető­ségre számítva jó erősen be­tűztem a botokat. A jól végzett munka után rágyújtottam egy cigarettára. Teljesen egyedül voltam, s a felkelő nap suga­rait szemlélve, kissé elmereng­tem. Észre sem vettem, hogy a cigaretta a körmömre égett. Merengésemből egy hatalmas loccsanás hívott vissza a jelen­be. Amikor észbekaptam, látom, hogy egyik botom teljesen a víz fölé hajolt. Odaugrottam, kézbe kaptam a botot és azon­nal bevágtam. Hatalmas rántást éreztem. Na, gondoltam, ennek fele sem tréfa, de ekkor már a parlmenti köveken bukdá­csolva követtem a menekülni igyekvő halat. Amint a halat követtem, nem vettem észre a partot szegélyező igén kiálló követ, amelyben megbotlottam és a «vízbe csúsztam. De még így, félig ülölielyzetben sem engedtem időt a zsákmánynak. Csak attól féltem, hogy a zsi­nórom elszakad. Szerencsémre a zsinór elég erősnek bizo­együtt birkóztunk a bestiával, majd a társam a kezébe kapta az előre elkészített halkiemelő szakot és én addig irányítot­tam a pontyot, amíg teljesen kifáradva megadta magát. Ek­kor a hálóba csúsztattuk és a partra cipeltük. Szép nyúlánk hat és fél kilós dunai ponty volt. Ha az ismeretlen ember nem jön a segítségemre, a biz­tosnak látszó zsákmány elme­nekült volna. Vincze fenő bácsinak több ilyen és ehhez hasonló horgász­kalandja volt. Ezen nem is cso­dálkozom, mert úgyszólván nap-nap után kijárt a Vág, a Zsitva vagy a Nyitra vizére. Jenő bácsi a gyakorlatból jól ismeri a halak életét, szoká­sait és igen šok szakkönyvet olvasott már. Tagja a SZHSZ komárnoi (Komárom) helyi szervezetének. De nemcsak tag­ja, hanem hosszú időn át el­nöke is volt. Minden olyan ki­ránduláson részt vesz, amely a sporthorgászattal van kapcso­latban. Jelen volt a Svitben megrendezett nemzetközi cél és távdobó sporthorgász verse­nyen is. Talán annak köszön­heti fürgeségét, rugalmasságát, hogy sokat tartózkodott a sza­bad természetben. Még ma is fiatalos lendülettel dolgozik, horgászik és énekel. Mert tag-, ja a Komárno-i Egyetértés Mun­kásdalárdának is. Őszinte szívből kívánjuk, hogy Jenő bácsi még sok év­tizeden át élvezze a vizek kö­zelségét, melyeknek sajnos hal­­bősége, legnagyobb szomorúsá­gára évről-évre csökken! ANDRISKIN JÓZSEF Komárno (Komárom) KISÁLLATTENVESZTES * HAUSZAT A Szabad Földművel s za к mell* к le te VADASZAT ж sikeres tenyésztői munka ** érdekében az állatokat feltétlenül egészséges, kényel­mes környezetben kell tartani. A férőhely és a berendezés le­gyen könnyen tisztítható, fer­tőtleníthető, továbbá könnyen kezelhető. E követelményeknek semmiképpen sem felelnek meg a sajnos ma még elterjed­­ten alkalmazott galambdúcok és ereszdúcok. Legkönnyebben és legolcsób­ban padlástérben létesíthetünk korszerű galambférőhelyeket. Erre a célra olyan nyeregtetős, üres fedélszerkezet előnyös, amely lehetővé teszi, hogy az ember könnyen, egyenes test­tel mozoghat. Tekintettel arra, hogy a padlások megfelelő szi­getelés nélkül rendszerint hu­zatosak, — nyáron meleg, té­len hideg, — még külterjes tartás esetén is szigetelni kell a fedélhéjazatot. E célra igen jól megfelel a kátránypapír, de fólia is használható. A téli por­hó behullásának megakadályo­zása céljából fontos a csere­peket jó minőségű habarcsba átrakni. A szigetelőanyag fel­bélésanyaggal is borítani kell. Erre ajánlhatjuk a nádpadlót, a farostlemezt és a mostanában már kapható, bútoripari célok­ra alkalmatlan selejt pozdorja panellapokat. A héjazat és a szigetelés között lezárt légré­teg hőtároló hatása is érvénye­sülhet. A hézagmentesen fel­szegezett lapokat meszes ha­barccsal vakoljuk simára, és meszeljük fehérre. Így ez köny­­nyen tisztítható, és fertőtlenít­hető. Az eredményes fióka­nevelés érdekében kellő világí­tásról is gondoskodni kell. Az oromfalon elhelyezett ablak nyújt bizonyos fényt, de a vil­lanyt is be kell vezetni. Főleg nyáron ventillátorra is szük­ség lehet. Üvegcserepeket ab­lak helyett ne használjunk, mert ezeken keresztül a pad­lás télen nagyon lehűl, nyáron pedig erősen felmelegszik. Belterjes tarlós esetén elő­nyös, ha a galambpadlás ajtaja és ablaka az oromfalon helyez­kedik el. A padozat lehetőleg salakbetonból készüljön. Lénye­ges, hogy a padlástérben beló­gó szabad gerenda fedélszék szerkezet he legyen, mert ez a mozgást gátolja. Galambház építésekor az ál­lat Igényét hasznosításának, fajtájának megfelelően kell biztosítani. Lényeges a megfe­lelő hőmérséklet, a tiszta leve­gő, a jó világítás és a belső térrel kb. azonos nagyságú na­pozó röpde. Mekkora legyen az épület. Egyesek úgy vélik, hogy egy pár nagyobb testű húsga­lamb elhelyezésére egy-egy négyzetméter belső és külső tér szükséges. Mások ekkora helyen 2—3 pár galambot is tartanak. Általánosan elfogad­ható szabály, hogy az élén­­kebb, verekedös természetű fajtákból 15—20, a békésebb természetűekből 25 —30 pár he­lyezhető el egy 8—10 négyzet­­méter alapterületű szakaszban. A szakaszok jő megközelíthető­sége céljából, lehetőleg az északi oldalon kezelő folyosót ajánlatos készíteni. A szakaszokat egymástól sűrű szövésű dróthálóval vá­lasztjuk el. A falakat lehetőleg lyukacsos tégláoól építsük, a belső magasság ne legyen 180— 4. SZÁM 1972. FEBRUAR 29. A TARTALOMBÓL 4- Galambok elhelyezése A háztáji juh­tenyésztés időszerű kérdései 4 Márciusi teendők Korai naposcsibe *■ Primőr vágócsirke! Sok téli tojás! ■+■ A nemes csincsilla honosítása is tenyésztése (II.) + Jók a keresztezett nyulak ф Vadvédelem a selej­tezés szempontjából ф Vadászati aktualitások ф Miként akadályozzuk meg a fácán téli kóborlását ф Vadásznaptár — Március ф Az első farkasom Д' Zsinegvezetö gyűrűk felkötése £ Jó szerencsét! A Külföldi vizeken д Az öreg sporthorgász 200 centiméternél kisebb. A mennyezet szintén vakolt, s meszelhető legyen. A neveíöház fontos tartozé­ka a napozó, vagy voliér. En­nek nagysága, magassága, a ház méreteihez igazodjon. A GALAMBOK elhelyezése erősítéséhez ne csupán kát­­ránypapírszeget, hanem az ősz­­szeeresztések fedésére vékony lécet is használjunk. Még az ilyen gdlambpadlás hőmérsék­lete is télen sajnos fagypont alá száll. Emiatt ősztől tavaszig költésre nem számíthatunk. Té­li fióka-nevelés csak akkor le­hetséges, ha a tetőhéjazatot úgy szigeteljük, hogy az alatt a legnagyobb téli hidegben sem csökken a hőmérséklet plusz В fok alá, s nyáron nem emelkedik 25—28 C-fok fölé. A belterjes tartáskor, te­nyésztéskor tehát a már fen­tebb leírt módon szigetelt pad­lásteret megfelelő hőszigetelő galambok az alsó, kb. 20 centi­méter széles és 30 centiméter magas kirepülő nyílásokon jut­hatnak a volierbe. A nyílások­ra röpdeszkákat szereljünk, amelyek a padozattól számítva 50 centiméternél ne legyenek magasabbak. Ш a padozat le­het durva szemű, száraz homok, esetleg gyorsan száradó beton­­burkolat. Az elmondottak figyelembe­vételével üres istállókat * is könnyen átalakíthatunk ga­lambháznak, szabály az is, hogy a napozóban kívülről cse­rélhető vizű fürdő legyen. Galamhnevelésre alkalmas padlástér. CSÉPI JÓZSEF Az átalakított istálló napozójának, ropd éjének fürdővize kívülről cserélhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom