Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-26 / 8. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972. február 26. TÖBBET, JOBBAT, OLCSÓBBAN A múlt héten a Prágai Vár Spanyol termében ülésezett Csehszlovákia Kommunista Pártiának Központi Bizottsága, amely a népgazdaság problémáival foglalkozott. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP főtitkára előterjesztete a CSKP KB elnökségének jelentését a párt XIV. kongresszusa gazdasági határozatainak teljesítéséről. Röviden, arról van szó, hogy a XIV. kongresszus határozatait hogyan teljesítettük népgazdasági szakaszon. Ha áttanulmányozzuk Husák elvtárs igen átfogó, megindokolt, alapos és részletes beszámolóját, arra a következtetésre jutunk, hogy a párt a dolgozók széles tömegeivel együtt sikeresen konszolidálta a népgazdaságot, és mivel jók a feltételeink a továbbfejlődésre, most már igényesebben kell végezni munkánkat. Az egész beszéden végigvonul az a vonal, hogy a termelést a munka termelékenységével kell fokozni, nem pedig a foglalkoztatottság emelésével. Ezzel kapcsolatban nagyon találóan jelentette ki Husák elvtárs, hogy gazdaságpolitikánk lényege a hatékonyság növelése. „Gazdaságunk továbbfejlődésének stratégiai irányvonala a párt gazdaságpolitikájának lo tartalma, a népgazdaság fejlődése hatékonyságának következetes, sokoldalú növelése kell legyen, mégpedig a növekedés intenzív tényezőinek ■teljes kihasználása alapján.“ (Az idézetet Husák elvtárs beszédéből emeltük ki.) Amint látjuk, arról van szó, hogy minden tartalékot fel kell használni arra, hogy a meglévő eszközökkel nagyobb hatékonyságot érjünk el, amikor kimerítettük a munkaerőforrásokat, a termelés további növelését, csakis a munkatermelékenység fokozására alapozhatjuk. A korlátozott tüzelőanyag, nyersanyag és energiaforrások, a behozatallal támasztott növekvő igények és a növekvő költségek megkövetelik, hogy a termelés gyorsabban növekedjen, mint az anyagi költségek. Nagyon meg kell fontolnunk, hogy minden korona értékű nyersanyagból milyen új értéket hozunk létre. Említettük már, hogy a hatékony-ÖTVENNÉGY ÉVES A SZOVJET HADSEREG Л fiatal szovjet állam hadserege 54 évvel ezelőtt alakult. Már az első napoktól kezdve a legnehezebb harcokban kellett védenie a szocialista hazát az intervenciósok és a fehérgárdisták ellen. A hadsereg nagyon összetett és nehéz körülmények között formálódott, hisz a szovjet állam első napjaiban komoly politikai és gazdasági problémák voltak. A hadseregben nem volt elég fegyver és vezető káder. Ennek ellenére a szovjet hatalom egységei győzedelmeskedtek a belföldi ellenforradalmi erők, és az intervenciósok elleni harcban is. A szovjet hadsereg legnehezebb harcát a Nagy Honvédő Háború idején vívta a hitleri Németország fasiszta hadseregével. Összesen 1418 napig tartottak az elkeseredett csaták, amelyek megmutatták a szovjet nép hősies helytállását, hazafiasságát és hűségét a kommunista párt iránt. A Szovjetunió ellen 190 divízió harcolt 5,5 millió katonával, amelyek felszerelése 50 ezer ágyú és aknavető, 3700 tank, 4950 repülőgép volt. A szovjet—német front a második világháború fő arcvonala volt. A szovjet hadseregnek sikerült térdre kényszeríteni a fasiszta Németországot. A fasiszták összesen 13 millió 600 ezer halottat, sebesültet és foglyot vesztettek a második világháborúban. Ebből 10 millió esik a szovjet—német frontra. A Szovjetunió elleni harcban vesztették el a németek repülőik háromnegyed részét, a tankok és az ágyúk nagy részét, több mint 1600 katonai, szállitőhajót. A szovjet hadsereg veszteségei is igen nagyok voltak. Egy amerikai újságíró a Nagy Honvédő Háborúval kapcsolatban azt írta, hogy nagy az a nemzet és erős a társadalmi rendszere, amely ilyen nehéz próbát átél. JAN MICATEK, alezredes ság fokozásához kellő tartalékaink vannak. Erre a megállapításra feljogosítanak minket az 1970—71-es évek eredményei. A múlt évben például a népgazdaságban az anyagi termelést 85 százalékban a munka termelékenységének növekedésével biztosítottuk, az iparban pedig 94 százalékban. Ezek az adatok bizonyítják, hogy ez járható út, és a termelést nemcsak újabb beruházásokkal ' lehet fokozni. Az idei eredmények is biztatók, januárban az ipari termelés 8,8 százalékkal emelkedett, ami 3,5 százalékkal gyorsabb ütemű, mint ahogy azt a terv előirányozta. Pozitív jelenség a munka termelékenységének 7,9 százalékos növekedése, valamint az tény, hogy a munkatermelékenység növelése 90 százalékban biztosítja a termelés növekedését.. A mezőgazdasági termékek felvásárlásában is jő eredményeket értünk el. Hogy eredményeink még jobbak legyenek, nagyobb összhangot kell teremteni a termelés és a szükséglet között. Elsőrendű feladat, hogy az összes szakágazatnak, termelőegységnek, üzemnek, nemzeti bizottságnak, pártszervnek és szervezetnek sokoldalúan, és bírálóén kell elemeznie az 1971-es eredményeket. Erii kell tárnunk a tartalékokat, és meg kell határoznunk felhasználásuk módját. A termelési-gazdasági egységekben, üzemekben, nemzeti bizottságokon végre be kell fejeznünk az évi tervek összeállítását, hogy biztosíthassuk az 1972-es évi terv teljesítését. Nagyon fontos, hogy minden üzemben idejében megkössük a kollektív szerződéseket, hogy a tervek teljesítéséért olyan szocialista munkaverseny bontakozzon ki, amely minőségi mutatók teljesítésére irányul. Nagyon lényeges dolog ez, mert amint Husák elvtárs is mondotta, az utóbbi időben sok olyan árut gyártunk, amelynek rossz a minősége, és így természetesen nem fogy el a piacon. Amíg szövőgépeink, teherautóink ma utánozhatatlanok világméretben és rendkívül nagy irántuk a kereslet a világpiacon, addig több áru még a belföldi piacokon sem kel el. Dolgozóink elvárják, hogy pénzükért megfelelő minőségű árut kapjanak. Ahhoz, hogy a népgazdaságban minőségi változás jöjjön létre, a pártnak és gazdasági szerveknek rendszeresen kell értékelniük a tervek mennyiségi és minőségi teljesítését, hogy idő közben megfelelő Intézkedéseket tehessenek vagy javasolhassnak a tervek teljesítése érdekében. Mint Husák elvtárs beszámolója is kihangsúlyozza, nagyon igényes feladatok várnak ránk az ötéves tervben. Többek között az a cél, hogy a termelés emeléséi a munka termelékenységének 95 százalékos emelkedésével kell biztosítani. A rendelkezésünkre álló adatok azt bizonyítják, hogy lényegében a termelés fokozását a dolgozók mai száma mellett kell elérni. Hazánk több mint 14 millió lakosából több mint 7 millió dolgozik. Tehát a lakosság fele termelőmunkát végez és ez világméretben i;, a legmagasabb munkaaktivitás közé ' tartozik. A foglalkoztatottság számát tehát csak alíg:altg fokozhatjuk a jövőben. Ezért kerül előtérbe a munka termelékenységének fokozása. Persze, ez csak az egyik ok, mert a nagvobbfokú munkatermelékenység olcsóbbá, teszi az árukat és így nagyobb lesz a tiszta jóvedelem is, ami az életszínvonal emelkedésének biztosítéka. A beszámoló rámutat arra is, hogy sok az olvan gépünk, berendezésünk, amelyek üzemeltetése nem gazdaságos, és ennek következtében a népgazdaságot nagy veszteségek érik. Husák elvtárs megemlítette, hogy ha felszámolnánk a 110 és 201) mW-os blokkokban a magasnyomású melegítők üzemhlbáit, akkor aránylag csekély beruházási költséggel évente 200 000 tonna barnaszenet takaríthatnánk meg. Ez bizony nagy tétel, de hasonló helyzettel találkozhatunk más szakaszokon is, többek között a gépiparban és a fémek kihasználásával kapcsolatban. Az elkövetkező időszakban tehát a CSKP vezető szerepének elmélyítésével, következetes káderpolitikával, az Irányítás javításával, a munkaerők jobb kihasználásával, a tnunkatermelékenység fokozásával biztosítanunk kell, hogy az idei terv minőségi mutatóit Is következetosen betartsuk, s ilymödon az ötéves tervidőszakban többet, -jobbat, о -olcsóbban termeljünk. Ha ez a célkitűzésünk sikerül, akkor majd elmondhatjuk: teljesítettük pártunk XIV. kongresszusának határozatát, emeltük népünk életszínvonalát. Ugyanis a tervek szerint az ötéves tervidőszak végén az egy főre Jutó tiszta jövedelem havonta már több mint -1200 korona lesz, Ez azt jelenti, hogy az átlagos életszínvonal elég magas szintre emelkedik. Kínában tárgyal az agresszor „békeapostol“ Nixon amerikai elnök sok jósolgatás után érkezett meg Pekingbe a Kínai Népköztársaság fővárosába, ismeretes, hogy a kínaiak nagyon zárkózottak, és Nixon -útjával kapcsolatban elog szűkszavúan nyilatkoznak. Amerikai részről úgy vélik, hogy a politikai megállapodás mellett elsősorban bővebb gazdasági együttműködés lesz. Máris sző van arról, hogy Honkongon keresztül hat Boeing 747-es óriási repülőgépet kapna Peking. Ez csak egy részlet, azonban egyre több hír érkezik arról, hogy az USA az eddiginél jóval nagyobb kereskedelmi kapcsolatokat akar teremteni Kínával. Közvetlen Nixon ütja előtt az USA megszüntetett néhány olyan külkereskedelmi intézkedést, ami vfékezte az amerikai áru szállítását Kínába. Olyan vélemények is vannak, hogy talán Peking nagyobb méretű gazdasági segítséget kér majd az USA-től. Nixon kínai tárgyalásában^ talán nem is a gazdasági rész a lényeges, hanem inkább az, hogy ez milyen módon hat majd az indokínai problémák rendezésére. Ismeretes, hogy Nixon kínai útja előtt meghirdette ún. 8 pontos „békeprogramját“, és a béke apostolaként tetszeleg, ugyanakkor az eddiginél nagyobb méretű bombázások kezdődtek az Indokínai térségben. Amíg Nixon magát a oéke apostolának véli, az amerikai sajtóban is megjelentek olyan kommentárok, hogy a Nlxonféle „béketerv“ a háború fokozásának bejelentését Is jelentheti. A fokozódó bombázásokkal kapcsolatban olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy az amerikaiak így akarják megvédeni az Indo-Kínábnn tartózkodó katonáik életét, az Igazság viszont az, hogy Nixon megmutatja, hogy az amerikai —kínai tárgyalások sem befolyásolhatják nézetét az Indokínai háborúval kapcsolatban. Ezzel akarja demonstrálni, hogy Peklngben nem tesz engedményeket. Mind az amerikai, mind a kínai lapok a látogatás előtt és ido|én mérsékelten írnak egymás politikájáról. A kínai lapok szinte naponta foglalkoznak Nixon 8 pontos tervével, hogy eloszlassák azt a feltételezést, mely szerint az indokínai népek háta mögött külön megegyezést akarnak elérni. A tény az, hogy találkozott az amerikai antikommuuizmus a kínai nagyhatalmi hegemontzmussal, nacionalizmussal, és megpróbálnak közösen küzdeni az internacionalizmus és a haladás ellen. Amerikában úgy vélik, hogy Nlxonnak jól jön a pekingi látogatás, mert naponta megjelenik majd a képernyőn és nem kell nehéz millió kát áldoznia az elnökválasztási kampányra. „Békeangyal“ szerepében való tetszelgés, talán átmenetileg az ő malmára hajthatja a vizet, azon ban a bombazáporok valószínűleg kiábrándítják az embereket Nlxonból és Amerikában is egyre többen meggyőződnek arról, hogy elnökük csupán kalandorpolitikus, akinek a szaval és tettel között nincs összhang. Ezt bizonyltja az ún. béketerv, és ezzel egyidejűleg a bombázások fokozása is. —b— Gyertyafény Angliában Angliában már hetek óta tart a bányászuk sztrájkja, a konzervatív kormány mégsem tesz engedményeket, illetve nem teljesül a munkásuk bérkövetelését. Tipikus kapitalista állásfoglalás a dolgozókkal szemben. Tizenöt év alatt a bányászok száma Angliában a felérő csökkeni, viszont a szénkitermelés mennyisége alig csökkent. A bányászoknak tehát egyszerannyi munkát kell végozniUk ugyanannyi bérért. Életszínvonaluk állandóan csökken, ezért hirdették meg általános sztrájkjukat. A bányászoknak ilyen arányú sztrájkjuk 1926 óta még nem volt. Harcukban támogatják őket a többi munkások is, a dokkmunkások, vasutasok, mérnökök, ájságirók, erőművek dolgozói és mások, úgy hogy a sztrájk már egész nemzetivé vált. A bányászok közUI már sokat letartóztattak, és kaució ellenében sem bocsájtjék őket szabadon. Emiatt egyre növekszik az elégedetlenség. A kormány helyzetét nehezítik az észak-írországi tüntetések Is. A lakosság egyre nyugtalanabb. Nem csoda. A villanyenergia hiánya miatt az otthonok egyharmadában gyertyával kell vílégflanl. A szénkészlotek már majdnem teljesen elfogytak. Le kellett állítani 1500 villanyvonta tású vasúti szerelvényt. A munkások igazságos követelésükért továbbra is elszántan küzdenek a kapitalista kormány ellen. A legújabb jelentések szerint a sztrájkoló bányászuk a kormánytól 17 százalékos béremelést harcoltak ki, és a másfél hónapos általános sztrájk nagy győzelemmel végződött. A párizsi négyes találkozó elé először 1969. május 8-án terjesztették a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadító Front küldöttségének 10 pontját, amely magában foglalta az indokínai rendezés fo alapelveit. Miután 1969 júniuséban megalakult a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya, küldöttsége e pontokból kiindulva folytatta a tárgyalásokat. Később a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front 8 pontos javaslatba fejtette ki nézetét a problémák rendezésére. Bár kevesebb pontról volt szó, de konkrétan meghatározta, a legközelebbi teendőket. Például kimondta, hogy lia az USA még 1971. júinus 30-a előtt kivonja csapatait Vietnamból, akkor a felszabadító erők nem intéznek támadást a visszavonuló amerikai csapatok ellen, és amint az ntolsé amerikai katona elhagyta üél-Vietnamot. az utolsó foglyot is átadják az amerikai hatóságoknak. A 8 pont és az előző 10 pont is azonban feltétel nélküli kivonulásról beszél. Arról van szó, hogy az amerikai csapatoknak úgy kell távozniuk, hogy a további rendezést a vietnamiakra hagyják. Például az ott tartózkodó fegyveres erők sorsáról a dél vietnami kormány és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi kormány döntene. A választásokat a két fél által létrehozott ideiglenes kormány koalíció vezetné le, minden beavatkozás nélkül. A 8 pontra Nixon 1970-ben 5 ponttal válaszolt. Fegyverszünetre szólított fel, nemzetközi indokínai békekonferenciát javasolt, a csapatok kölcsönös kivonásáról beszélt és arról, hogy a hadifoglyokat azonnal bocsássák szabadon, A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány azonnal elvetette Nixon javaslatát, mert átlátott a szitán, világosan kitűnt, hugy a közvélemény félrevezetéséről van szú. Ha például elfogadták volna azt a javaslatot, hogy mindkét fél azonnal szüntesse he a tüzet, akkor egyben szentesítették volna a félmilliós amerikai hadsereg tartózkodását az indokínai térségben. Az indokínai konierencia összehívása nem volt újkeletű, mert azt a franciák már előzőleg javasolták. Nagyon lényeges volt, hogy Nixon csapatkivonásokról beszélt, nem pedig az amerikai csapatok kivonásáról. Emögött az rejlik, hogy így automatikusan lefegyverezték volböl, leszögezi, hogy a foglyokat azonnal szabadon engedik, ha az amerikai csapatok kivonulnak, feltételként szabja meg, hogy az USA nem támogatja többé a dél-vietnami bábkormányt, Amerikának meg kell fizetnie a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány ellenőrzése alatt álló területen okozott károkat, az USA-nak be kell tartani az Indokináról 1954-ben és Laoszről 1982-ben megkötött Genfi Egyezményeket, be keli szüntetni az agressziót, egyet kell értenie azzal, hogy az indokínai PONTOK. .. na a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítást Front hadseregét. Nyilvánvaló, hugy a dél-vietnami bébrezsini kormánycsapatai a választások idején olyan terrorakciókkal felemlítették volna meg a haladó erőket, hogy a választások kimenetele nem lett volna igazságos. A fogolycserére vonatkozólag a 8 pontos javaslat világosan kimondta, hdgy ha az amerikai csapatok távoznak, akkor minden foglyot, még azokat is, akik a Vietnami Demokratkus Köztársaság területén vannak (pilétákról van szó), szabadon engednek. Tehát az amerikai manőverezésből kilátszott a lóláb. A múlt év végén és az év elején újra megszaporodtak a pontok. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége 9 pontos, a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány küldöttsége 8 pontos, Nixon pedig szintén 8 pontos javaslattal állt elő. A Vietnami Demokratikus Köztársaság 9 pontja béketervvé rangosodon. Sürgeti az amerikai csapatok kivonását az egész indokínai térségországok maguk oldják meg a problémáikat, a felek beszüntetik a tüzet, az előző pontokban való megállapodások után, nemzetközi felügyelet tartja fenn a rendet, és nemzetközi szinten kell szavatolni Dél-Vietnatn, Laosz, Kambodzsa nemzeti jogait és semlegességét, e népek tartós békéjét. Amint látjuk, ezek a pontok igen világosak és érthetőek mindenki szántára. A helyzet rendezésére a Déí-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány új békejavaslatát a párizsi tárgyalásokon már az említett 8 pontban foglalta össze. Két fő vonást emelhetünk ki belőle. Az egyik, hogy az amerikai csapatokat a hadfelszereléssel együtt ki kell vonni a délvietnami térségből, a másik, hogy ha ez megtörténik, ekkorra lebonyolítják a fogolycserét is. A választásokat új ideiglenes kormány fennhatósága alatt kívánják megejteni, és a koalíciós kormány demokratikus választások alapján jönne létre. Határozottan követelik, hogy meg kell szüntetni a koncentrációs táborokat. Tehát а 8 pontos javaslat is teljesen érthető és világos. Ismeretes, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság 9 pontos javaslatára Nixon 8 pontos csomagtervvel válaszolt. Az 5 ponthoz hasonlóan ebben sincsenek őszinte vonások. Idegen erők kivonásáról beszél, tehát nemcsak az amerikai csapatok visszavonásáról, egyetlen újdonsága, hogy kilátásba helyezi Thíeu délvietnami bábelnök lemondását. Nagykegyesen felajánlja, hogy az Egyesült Államok 7,5 milliárd dollár segélyt nyújt Indo-Kina újjáépítéséhez. Tehát segélynyújtásról beszél, és nem kártérítésről, ami lényeges különbség. Feltételként köti ki, hogy az összes erőket ki kellene vonni a térségből, ami azt jelenti, hogy a Thieu-rendszer a választások idején teljesen lehetetlenné tenné a demokratikus erők előre törését. Ezt bizonyltja, hogy a választások óta még mindig bebörtönözve vannak azok, akik csak említést tettek a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítást Front kormányának javaslatairól. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-Vietnami Köztársaság kormánya egyöntetűen elítélte Nixon javaslatát és átlátszó választási manővernek tulajdonította. A szocialista országok kormányai támogatják a Dél-Vietnami Köztársaság 1972. február 2-én, és а Vietnami Demokratikus Köztársaság 1972. február 5-én kiadott nyilatkozatát, és helyeslik, hogy visszautasították Nixon álszent 8 pontját. A világ közvéleménye egyre nagyobb felháborodással ítéli cl az amerikaiak gaztetteit és követeli, hogy az amerikaiak feltétel nélkül távozzanak az indokínai térségből. Ezt sürgette az indokínai világértekezlet felhívása is. BÁLLÁ JÓZSEF
