Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-31 / 30. szám
[ШЩвГ DELFINARIUM A Fekete-tenger partján levő batumi grúz halgazdasági kutatóállomás területén delfináriumot építenek fel. Ez három zsilipes medencéből áll. A bemutatók célját szolgáló főmedence térfogata 40X18 méter, mélysége 6 méter. Ebben egyidejűleg 11 delfin tartózkodhat. A másik két medence kísérleti jellegű lesz. Mindezek a vizet a tengerből kapják. A nézők részére 700—800 személyt befogadó tribünt emelnek. A delfinárium jövőre készül el. (A Fáklya) EGYMILLIÓ DOLLÁR Ülést tartott a FAO Magyar Nemzeti Bizottsága. A tanácskozáson Kazareczkl Kálmán miniszterhelyettes,- a bizottság' elnöke terjesztette elő a napirendi pontokat, s Dr. Karosai Károly főtitkár számolt be a bizottság mült évi munkájáról, valamint az idei tervekről. A főtitkár a többi között bejelentette, hogy az ENSZ fejlesztési programjának kormányzó tanácsa januárban elfogadta a Tisza Ii. vízi erőmű és az öntözőberendezéssel kapcsolatos FAO-segítség másik részét, s mintegy egymillió dollárt szavazott meg erre a célra. (Magyar Hírlap) CSAPŰSÜGÉR TÄPLÄLKOZÄSA McCormack J. C. behatóan vizsgálta a 9—29 cm testhosszúságú csapósügérek táplálkozását. Megállapította ,hogy főként alsóbbrendű rákokat és a talajban élő állatokat — elsősorban az ászkarákokat — fogyasztják. A nyár végén rendszeressé válik ingadozásuk, mely apró testű halakra irányul. (J. Animal Ecol.) Ügy igaz, ahogy a közmondás mondja: „A gyakorlat teszi a mestert!“ Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy anynyira „mesternek“ érzem magam, de az évek során némi tapasztalatot szerez a sporthorgász is. Erről magam is meggyőződtem. Sokan azt teszik, hogy egy-egy halfajtára specializálják magukat, vagy pontyoznak, vagy ragadozókra mennek, esetleg harcsáznak s más nem érdekli őket. Valamikor én is ezt tettem. Ma már igazodom az adott körülményekhez, s így jóval kevesebb esetben térek haza üres tarisznyával. Ha más nem is, keszeg majdnem mindig akad a horogra, de közben néha kellemes meglepetésben van részem. Azon a bizonyos napon ketten mentünk a Kis-Duna csendes partjára halászni. Nagyon szép idő mutatkozott, s őriztünk, hogy a heti munka után kellemes pihenésben s jó szórakozásban lesz részünk. Általában mint mindig, ha halászni megyek, most is felkészültem az összes lehetőségre. A kukorica, a főtt- és nyerstész- I ta, a kukaccsomó, végül pedig néhány lótetű, mind-mind ott lapult a hátizsákban. A lótetűk , hiánya kissé bosszantott, de I mit lehetett tenni, többet nem sikerült szedni. Már az úton eldöntöttem magamban, hogy társamat hagyom lótetűkkel halászni, mert ahova mentünk, már többször akadt a horogra márna vagy ; harcsa, én pedig szerencsét próbálok más csalival. A vízhez érve kijelentettem, I hogy én ma csak pontyra megyek, más semmi nem érdekel. S mivel ő elfoglaltsága miatt ritkán jöhet ki a vízhez, reméltem, hogy a lótetűre hamarább fog harcsát vagy márnát. Elképzelésemben nem is csalódtam. Rövid idő elteltével segítségül hívott, és egy szép márnát tettünk a haltartóba. Én kissé távolabb próbálgattam sorra az összes csalit, de kapás nem volt. A kukorica végképp nem voll kapós, de kukacra is ritkán volt kapás, pedig ahogy a vízbedőlt fa mellett halászgattam, többször láttam pontyugrást közvetlenül a bedőlt fa ágainak a végénél. Az idő múlott, a pontyról már lemondtam, hiszen délelőtt tizenegy felé járt az idő, s ha nem augusztus van, talán még bíztam volna, de így ... Gondoltam egyet, hogy mégse menjek haza üres tarisznyával, teszek vékonyabb zsineget, kisebb horgot, s a bedőlt fa másik oldalán megpróbálok néhány keszeget keríteni a horogra. Átültem a fa másik oldalára, kukaccal csalizott horgomat egészen a fa ágaihoz engedtem és vártam. Az első kapás nem is váratott magára sokáig. Majdnem félkilós keszeg volt, majd jött a második, s a harmadik is. Annak ellenére, hogy meg voltam győződve a pontyok jelenlétéről, ponty nem akadt a horogra. Ezt az előre haladott időnek tulajdonítottam. Ekkor újabb kapást észleltem. A bevágás jól sikerült, s már tudtam, hogy nem keszeg akadt a horogra. Az orsó berregni kezdett, a zsinórból jő néhány méternyi lecsavarodott, mire sikerült megállítani és jobb belátásra bírni a halacskát. Megszákoltuk a több mint másfél kilós pontyot. Újra visszatelepedtem arra a helyre. Társam megjegyezte, hogy kár odaülni, egyhamar úgyse fogok ott halat, de én kitartottam a hely mellett, maradtam, s nem hiába. Alig telt el tíz, tizenöt perc, megint kapás. A bevágáskor már tudtam, hogy újabb pontyot akasztottam. Ez még erőteljesebben húzott, mint az előző. Valóban jó kétkilós ponty ficánkolt a horgon. • Szákolása után nekifogtunk ebédelni. Közben elgondolkoztam, hát ez valóban kijött, ilyen a halászszerencse. És még mondja nekem valaki, hogy a nyári hónapokban (igaz, augusztus vége volt) csak a kora reggeli, vagy a késő délutáni órák alkalmasak pontyfogásra. Megebédeltünk és nem kis megelégedéssel indultunk haza. Szerencsénk volt. A szerencse mellett egy kis tapasztalattal is gyarapodtunk. Továbbra is kitartok amellett, hogy nem kötöm magam egy bizonyos halfajta fogásához. Vékony zsineggel és aránylag kis horoggal sokkal gyakoribbak a kapások, természetesen jobb a fogás is, még ha egy-egy nagyobb példánynak néha sikerül is meglépnie, — talán ügyetlenségem miatt — a horoggal együtt. Halásztársaim néha hibáztatnak a vékony zsinegért és a kis horogért, de szerintem így sokkal sportszerűbb a halászat. A halnak is van egy kis esélye a szabadságáért vívott küzdelemben. Leszűrve a tanulságot, pontyra is lehet vékony zsineggel, kisebb horoggal halászni, de egy kicsit több ügyességgel. Mert kilós, esetleg kétkilós halat 50—60-as zsineggel, nagy horoggal kirángatni igazán gyerekjáték. ADAMCSEK FERENC, Vágsellye (Sala) Ma csak PONTYRA megyek о \£ g s ä ’S 2 U О w A KISÁLIATTENVESZTES HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT ШЙ arga Ernő és neje mun” kaidő utáni egyik kedves szórakozása a galambtenyésztés. Felkerestem őket komáromi (Komárno) házukban, melynek udvarán, a háttérben álló festői víztorony árnyékában áll az elég nagy galambház. igazi szállodája ez a „madaraknak“, ahogy gazdájuk aevezi őket. — Vajon hány galamb számára elég ez a nagyszerű építmény? — érdeklődtem. — Tizenöt pár, vagyis harminc galamb fér el benne kényelmesen. A tisztántartott galambházban nagy a sürgés-forgás, turbékolás. Galambok pihennek a polcokon, egyesek éppen a tojásokon ülnek, mások meg a már kiköltött fiókákat melengetik. Egy részük kékpettyes, a többi pedig hófehér színű, jólmegtermett galamb. — Milyen fajtájú galambok ezek? — A kékpettyesek lengyel hiúzok, az amott szerelmeskedő fehérek pedig amerikai kingek, vagyis királygalambok. Az én kingjeim mind nagyméretűek és fehérek, még véletlenül sem találni rajtuk egyetlen egy másszínű foltocskát sem. Léteznek persze sárga, fekete, kék, sőt fakókávészínű színváltozatban is. — Milyen élősúlyt ér el a kék fajta? — A kingek legtöbbje eléri az ,1 kg-os élősúlyt, de a tojók általában 80 dekásak. A lengyel hiúzokról megemlíthető, hogy szintén húsgalambok, amelyek általában 70—80 dekás súlyt érnek el és elsőrendű kiállítási galambok. Tíz párat tartok a kékpettyesekből, de egyébként vannak feketék és sárga színűek is. — Volt-e már valamiféle sikere kiállításon galambjaival? — Az első elismerő oklevelet 1963-ban kaptam Podébradyban a kék római galambommal. Súlya meghaladta az egy kg-ot. Kiterjesztett szárnyainak hossza 112 centiméter volt. A másik oklevelet a Trnavai Jubileumi kiállításon szereztem 1964-ben, lengyel hiúzzal. A harmadikat a kerületi kiállításon kaptam Brnóban, a lengyel hiúzok révén. Azután 1967. december 26-án a Tatabányán megrendezett „Északdunántúli“ galambkiállításon szereztem egy oklevelet szintén a kékpikkelyes lengyel hiúzaimmal, ahol Fajtagyőztes minősítést értek el. A Magyar Galambtenyésztők Szövetsége 1969. évi nemzetközi kiállításán igen jó minősítést értem el, szintén lengyel hiúz galambjaimmal. De itt vannak a további oklevelek a prágai kiállításról, a komáromi gazdasági kiállításról és a szintén komáromi „Ki mit tenyészt“ kiállításról. Összesen vagy tizenhárom különféle fajta és színű diploma bizonyítja igyekezetünket. E- zenkívül több kisebb-nagyobb szép kivitelű ajándék, virágváza, kristály bonbontartő emlékeztet az említett rendezvényekre. — Milyen gondozást követelnek ezek a nemes galambok? — Először is a kínos tisztaságot. Naponta legalább kétszer tiszta ivóvizet kívánnak, egyszer pedig tiszta, kútból merített friss vizet, amelyben nem győznek egész nap fürdeni. Igen mulatságos látvány, amikor négy-öt galamb is fürdik egyszerre nagy lubickolással a fürdővizes edényben. — Hogyan állnak a szaporodással, keltetéssel? — Egy lengyel hiúz galambpár évi átlagos szaporulata tíz fióka. A fehér king pár hathét fiókát költ. Tehát kifizetődik a velük való bíbelődés. — Miként történik a galambok etetése? Ez nem is olyan egyszerű. Galambjaink a vitaminok végett is szerves takarmányt kívánnak, mégpedig kukoricát, búzát, árpát, bükkönyt, borsót, napraforgót, kendermagot keverve. Nem is beszélve az olajos magvakról, amit főleg vedieš idején igényelnek.. Itt szót kért Varga elvtárs élettársa, Margitka is nemcsak mint társtenyésztő, hanem mint gazdasszony. Hangsúlyozta, hogy galambjaik megesznek az említett magokon kívül mindent az égvilágon, ami a konyháról kikerül, tésztát krumplit, főzelékféléket. Csupán a zöldségféléket nem. De ugyanakkor szívesen fogyasztják a friss zöld palántát. Főleg a sóskát, a karalábét, de szerencsénkre a virágféléket nem bántják. — Mi ösztönzi a galambokkal való foglalkozásra? érdeklődöm Varga elvtárstől. — Mindenekelőtt ízletes húsuk, azután pedig a kiállításokon való részvétel, ami valóságos élmény egy galambász számára. Nagyon jó érzés, amikor fáradságos munkánk eredményeképpen kézhezkapjuk az elismeoő oklevelet. Szlovákiai 15. SZÄM. 1971. JÚLIUS 31. A TARTALOMBÓL + Egy galambtenyésztű házaspárnál. + Nemzetközi kiállításról. Augusztusi teendők. Ludak őrzése villanypásztorral. Jó tudni.-T A vitaminok jelentősége a baromfi szervezetére. © Óvjuk a természet kincsét. © Látóhatár. ® Mire vadászhatunk augusztusban? 0 Az őzvad tenyésztése (V.) 0 Golyós háromtusa bajnokság. ÍA Állati eredetű horgászcsalik. Ж Külföldi vizeken. Ж Ma csak pontyra megyek. viszonylatban élvonalban állok a lengyel hiúzok tenyésztésében, amit a konyhánk falát díszítő diplomák is bizonyítanak. Röptetéssel azonban egyáltalán nem foglalkozom, azért magasröptű vagy bukókeringő galambokat nem is tartok. — Előfordult mostanában, hogy a szomszédos galambászok elfognak galambjai közül? — Nem fordult még ilyen eset elő. Igaz, én sem fogdosom el a másokét. Nemrégen a szomszédom megtalálta egyik galambomat óljában, de másnap már hozta is vissza. — Milyen gondoskodást kívánnak e galambok? — A velük való foglalkozás egy-két órai munkát jelent naponta. Élthez tartozik az etetés, az itatás, az óltisztítás. Ezek a legfontosabb tennivalók ha azt akarjuk, hogy egészségesek legyenek galambjaink. Ezt közösen végezzük feleségemmel. De kijelenthetem, hogy ez a munka szórakozás, idegnyugtató kikapcsolódásnak is mondható. — Mit tesz pártunk megalakulásának félévszázados évfordulója tiszteletére? — A mélyépítő vállalatban betöltött munkahelyemen példásan igyekszem végezni feladataimat. Az ifjú galambász generációnak szívesen szolgálok szakmai jótanácsokkal és a tenyésztés megkezdéséhez szükséges fiatal galambokkal. Jöhetnek hozzám bármikor azok, akik szép és hasznos galambokat szándékoznak tenyészteni. (Címem: Komárom, Pionierska u. 11. szám.) Kívánjuk, hogy a galambtenyésztés továbbra is hasznos szórakozást és örömet szerezzen a Varga házaspárnak. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom (Komárno J, Egy galambtenyésztő házaspárnál
