Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-24 / 29. szám
Augusztusi figyelmeztető A kertészetben — ahogy az élet más szakaszain — nincs megállás. Augusztusban nemcsak a nyári termékek szüretelése van soron, de újabb és újabb magvak vetésével hoszszabbltjuk a frissen fogyasztott zöldségfélék skáláját. A kertészetben kevésbé jártas egyének nem is gondolnak arra, hogy e hónapban a ZÖLDSÉGFÉLÉK . közül még mi minden vethető. Első ilyen zöldségféle a vasban és vitaminokban gazdag spenót. Augusztusban vetve szeptember végétől a fagyos idő beálltáig fogyasztható. A spenót vetése egyszerű, különösebb szaktudást nem igényel. Fontos a talaj jó előkészítése. Meghálálja ha apró, érett istállótrágyát adunk alája. A mag ne kerüljön túl mélyre a földbe, ugyanakkor ügyeljünk a keléshez szükséges nedvesség biztosításáról. Legalkalmasabb sortávolság a 20 cm, azonban ha a növényt átteleltetjük, 30 cm-re vessük a magot. A spenótot nyomon követi A SALÁTA, melyet két változatban vethetünk e hónapban. Az egyiket őszi fogyasztásra, a másikat kipalántázás után átteleltetjük. Saláta alá ugyanúgy készítjük elő a talajt, mint a spenót esetében, de magját kissé sekélyebben vessük. Legalkalmasabb sortávolság 20—25 cm. Gondosan gyűjtsük a KERTI MAGVAKAT, amelyek akkor a legértékesebbek, a legjobb csíraképességűek, ha megőrizzük eredeti színét, fényét és jellegzetes illatát. Az apró kertimagvak aratására a viaszérés a legmegfelelőbb időpont. A maghozók nem virágoznak egyszerre, tehát nem is érnek egyidőben. Amikor tehát a mag nagyobbik fele érett, s a többi viaszérésben van, ajánlatos a betakarítása. A salátamagot akkor aratjuk, amikor a magtüsző kétharmada pelyhes, a kömény, a petrezselyem, sárgarépa magja pedig akkor, amikor a rózsatányérok barnás színt kapnak. Végül a hagymamagot akkor takarítjuk be, amikor a fej háromnegyed részén nyílásban vannak a tüszők és láthatókká válnak a fekete magvacskák. Ha kisebb területen csupán magunk számára termelünk magot, betakarítását szakaszosan is végezhetjük. Ily esetben az érett maghozót levágjuk, míg a tejes-, illetve viaszérésben levőket néhány napig érni hagyjuk. A learatott magvakat kis kévékbe kötjük és lehetőleg fedél alatt szárítjuk. Ezután kimorzsoljuk, szeleljük, majd zacskóba akasztjuk szellős helyen. A nyáron szüretelt kerti növényeink közül a dinnye igényel némi szaktudást, illetve gyakorlatot. A SÁRGADINNYE érett állapotát könnyű meghatározni. Ilyenkor alapszíne megsárgul és illatos lesz. Érését tehát könnyen elbírálhatjuk. A sárgadinnye előnye, hogy kissé hamarabb szedve néhány nap alat utóérik. A görögdinnye érési fokának megállapítása már kissé körülményesebb. Ugyanis ezt teljes érési állapotban szedhetjük, utóérése nincs. A gyakorlott kertész érési fokát színéről is megállapítja. Ugyanis az érett dinnye a hamvát elveszti, héja kisimul, sötétebb, fénylőbb lesz. Az érés megállapításának második módja, ha a dinnyét tenyerünkkel ütögetjük. Az érett dinnye mélyebb hangot ad. Körülbelül úgy hangzik, mintha egy üres csizmaszárat ütögetnénk. Ez a művelet könnyen elsajátítható, ha egy érett és az éretlen dinnye hangját öszszehásonlítunk. GYÜMÖLCSÖSEINKBEN ez időtájt a levéltetvek okoznak legnagyobb gondot. Főleg az őszibarackosok szenvednek tőle legtöbbet. Azokban a kertekben, ahol az ellenük történő védekezést elhanyagolták, máris tetemes károk keletkeztek, Fosfotion vagy Arafosfotion 0,3 %-os oldatával védekezzünk ellenük. Almásaink legnagyobb veszedelme a lisztharmat. Idén sok helyütt uralkodik, a kertészek szinte tehetetlenek vele szemben. Igaz ugyan, hogy nincs „tökéletes“ vegyszerünk e betegség gyógyítására, ám szakavatott permetezéssel a lisztharmat fellépése, nagyobbmérvű elterjedése megelőzhető. A lisztharmat elleni permetezést kössük össze az állati kártevők pusztításával. Amíg a gombabetegséget Sulikol K- val (1 %) vagy Thiovit-tal (0,5%) gyógyítjuk, addig az állati kártevők ellen Metationnal (0,2 % J védekezünk. (Az említett vegyszerek egymással keverhetők.) Augusztusban a KÉTNYÁRI VIRÁGOK vetésére is sor kerül. Általában ezek a virágok nem igényesek, a talaj szakszerű előkészítése mégis fontos követelmény. Esős időben a föld cserepesedése fékezi a mag kelését, szárazságban pedig a vízhiány gátolja a csírázást. A kétnyáriak közül a százszorszép, nefelejcs, árvácska, harangvirág, sárgaviola stb. vethetők. Mind a zöldségfélék, mind a virágok magja kellő talajnedvességet követel. Ajánlatos, hogy vetés előtt öntözzük a földet, azután kerüljön a mag a kihúzott sorokba. —s— A SÖSKA VETÉSÉT állandó helyére augusztus — szeptemberben végezzük. Az ősszel vetett növény márciusban-áprilisban már szedhető. Mivel a sóska évelő növény, s több éven keresztül helyén marad, a kert azon részében szemeljünk ki számára helyet, ahol nem zavar majd az őszi és tavaszi szántásnál, a kert művelésénél. Mind a saláta, mind a spenót trágyaigényes növény, ám a sóska egyenesen megköveteli, hogy komposzttal, érett trágyával növeljük a talaj táperejét. Hiszen köztudomású, hogy a sóska egy idényben többször vágható s a termés mennyisége éppen a föld erőnlétésnek függvénye. Amennyiben a sóska magja a mákétól is apróbb, nagyon sekélyen vessük, ugyanakkor ügyeljünk, hogy a talaj elegendő nedvességet tartalmazzon. Az aprómagvúak vetésénél általában ajánlható, hogy a mag földbe kerülése előtt alaposan öntözzük meg az ágyást, mert a későbbi öntözés a föld cserepesedése révén akadályozhatja a mag kikelését. Végül augusztusi vetésre javasoljuk még a hónapos retket. Szeptember végén jó csemege lesz a gyerekeknek a zsíroskenyérhez. ZÖLDSÉGESEINK KARTEVŐI Az időjárás igen kedvező a káposztalevéltetű elszaporodásához. Szívása kövekeztében a hajtások, levelek eltorzulnak, fejlődésben visszamaradnak. A megtámadott zöldség piaci értéke, a meghozók termése pedig mennyiségben és minőségben jelentősen csökken. A kártevőt valamennyi termelő jól ismeri, 2—2,4 mm nagyságú, lisztesen porozott, ovális alakú levéltetű. Életfolyama a következő: A káposztatorzsákon és a keresztesvirágú gyomnövényeken telel tojás alakban. A tojásokból szárnyatlan nőstények, ún. ősanyák fejlődnek. Ezek szűznemzés útján elevenszüléssel hozzák létre utódaikat. Évente 10 nemzedéke is lehet, de már 29 nemzedéket is megfigyeltek. Az utódok között szárnyas nőstények jelennek meg és ezek átrepülve a keresztesvirágú zöldségfélékre és gyomokra, tovább szaporodnak. A tenyészidőszak vége felé az utolsó nemzedék egy része hímekből áll, amelyek a nőstényeket megtermékenyítik, hogy azok az előbb leírt helyeken elhelyezzék telelésre a tojásaikat. Védekezés: A káposztamarad-Káposztalevéltetű — a megtámadt növény levele fonákján szívogató csoport. A kártevők tevékenysége nyomán a növény nagy folyadék- és tápanyagveszteséget szenved, levelei eltorzulnak és csökken az aszszimiláló felület. ványokat a tenyészidő befejezése után gondosan össze kell gyűjteni és megsemmisíteni. Végezzünk alapos gyomirtást. A megtámadod keresztesvirágú zöldséget (kelkáposzta, káposzta, karfiol stb.) 0,2% Fosfotion—50-nel permetezzük. A Fosfotion—50-nel kezelt zöldség csak a permetezés napjától számított 14 nap várakozási idő letelte után használható, konyhai, vagy konzervipari célokra. Az említett várakozási időt be kell tartani abban az esetben is, ha a kezelt növényeket takarmányként használjuk. A magtermesztésre szánt növények és a téli káposzta védelmére felhasználható az Intration 0,04 % töménységben, illetve a 0,4 liter hektáronként, mert ezeknél a növényeknél nem akadály a 30 napos várakozási idő betartása. Az Intration csak nagyüzemi méretekben, képzett szakemberek felügyelete mellett használható. Az esetben, ha különböző hernyók károsításával egyidejűleg kell védekezni a káposztalevéltetű ellen, igen eredményesen felhasználható a Metation E—50 0,2 %-os töménységben (nagyüzemben 2 liter hektáronként). Várakozási ideje 14 nap. Vanek Aranka mérnök, a Dimitrov Vegyi Művek dolgozója Azok a növények, amelyek ^’munkahelyünket, családi otthonunkat, annak környékét díszítik, formájukban és színükben megszámlálhatatlan variációt képviselnek. Ezeket természetesen körülményeik figyelembevételével virágtálakban úgy párosíthatjuk a lakáson belül, hogy a növényi harmónia és szépség még jobban érvényesüljön. Évszázadok folyamán a virágkertészetekben a formaképzés sokféle módja vált ismertté, — az élő és vágott növények elrendezésében — szinte művészetté alakult, s ennek mintegy bizonyítására a költészettől, az irodalomtól kölcsönöztek ki megjelöléseket a növényi kombinációhatás érzékeltetésére: pl. lírai, drámai, realisztikus stb. hatású virágtál. Ezzel is érzékeltetik az alkotó személy egyéni művészi érzékét, s kellemes dísznövénytársulások vagy hozzáértés hiányában giccses kombinációk jöhetnek létre. A művészi virágkötés és virágtál elrendezése területén a japánok és újabban a német iskolák vezetnek. A japánok virágkötési-kombináciőjukat ikebanának (élő virág) nevezik. Az eredeti ikebana mindig a legegyszerűbb megoldásokat választja, idegen számára a különböző variációk és virágszínek besűrítése. A japán elnevezés bár „élő“ virágot jelent, nem annyira a növény vegetálására vonatkozik, hanem a virágkötési alkotás formáját jelenti, s az a célja, hogy az ikebana szabályai alapján készült mesteri válogatás éppen úgy hasson a szemlélőre, LAKÁSUNK DÍSZE A VI RÁGTÁL mint maga az embert körülvevő természet. A japánoknál a természet végtelen kedvességének, szüntelen megújhodásának vallásos jelképe a növény, s így az ikebana művészi virágkötés utolérhetetlen mesterei természeti titkokat feltáró szimbólumok — jelképek — alkotására törekednek. Ennek következtében a növények vázában, cserépben, tálban való elhelyezésének megfelelő kialakításával esztétikai, filozófiai, vallási és erkölcsi kifejezésmódra törekednek. (Náluk az „ikebana mestere“ olyan akadémiai rang, amely a jogtudományok vagy az orvosi doktorátus rangjával ér fel.) Az ikebanának több, szerteágazó stílusa van. Elég csak megemlíteni a legismertebbek nevét: a moribSna, szhoka, nageira, rikka. A virágkötészeti irányokra az egész világon legnagyobb hatással a meribana stílusa van. Ezek követői általában lapos edényeket használnak. Ebben kap elhelyezést a fémből készült súlyos kenzán, amelybe az egyes növényeket, gallyakat tűzdelik. A kenzánt az edény központjától távolabb helyezik el, nem pedig annak közepére. A meribanát három 4. qJdvq “ 0u WsribAHfl» alapvonal jellemzi, ezek közé csoportosulnak a kiegészítő elemek. Mivel az ikebana készítéséhez a legkülönfélébb növényi részeket alkalmazzák (ág, virág, gally, levél, bambusz, díszfű stb.), így a három alapvonalat is különféle növényi rész képviselheti. A legfontosabb és legkiemelkedőbb vonal a képzelt függőlegessel 15 fokos szöget zár, s ez rendszerint a tálacska átmérőjétől még fél nagyságnyival hoszszabb. A következő alapvonalat kialakító növényi rész a háromnegyede az előző hosszúságának. Ez a képzelt függőlegessel 45 fokot zár be. Végül ettől kissé rövidebb a legnagyobb hajlásszögű (75°) harmadik alapelem. Mindhárom alapelem hazájában Japánban, filozófiai-vallási motívumot képvisel. A leghosszabb a világegyetemet, a középső az embert és a lélek igazságát, míg a legalacsonyabb állású a földet, az anyagi lényeget jelenti (1. ábrasor). A moribana azonban nem írja elő szigorú pontossággal a hajlásszöget, az arányok módosítása függhet az alkotó jó ízlésétől. Mi természetesen saját „ízlésünkhöz“ alkalmazzuk az ikebana virágdíszítő -módszerét és arra törekedjünk, hogy az alkalmazott növények (virág, gally, levfjl, fű stb.) szépsége maradéktalanul érvényesülhessen, ezért ez befolyásolja döntően az elrendezés módját. A japán emberek gondolkodása, szemlélete eltér az európaiakétól. Ennek ellenére példát vehetünk tőlük az ember és a növényvilág harmonikus kapcsolatának elmélyítésére. Ikebana jellegű virágtál kialakítására vágott növényi részekből felhasználhatjuk az ilyen társításokat: fácánlevél (Sansevieria trifasciata) és bazsarózsa (Paeonia efficinalis), a bambusz és filodendron levele, de a kaméliát (Camellia japoncica) és a hirtelen törésekkel elágazó fűzfáágat (Salix tortuosa) éppen úgy kombinálhatjuk mint a rózsát és a selyemfenyő ágát. Virágok esetében azonban kettőnél több színt egy kompozícióban ne alkalmazzunk, ne tévesszük öszsze az ikebana lazább szerkezetét, a tarkavirágú és tömött mezei csokorral. A metszett növényi részek bői készített virágtál azonban csak rövidebb ideig díszítheti otthonunkat. Ezzel szemben az élő virággal, dísznövényekkel beültetett virágtálak tartós színfoltjai környezetünknek. Időszakosan virágzó növényekből is készíthetünk tálat. Ezek megfelelő társítás esetében állandó és kellemesen ható díszei lakásunknak. Hasonló hatást érhetünk el csak zöldnövényekből készített virágtálakkal, amelyek közül külön érdekesség is lehet a kaktuszok, szukkulensek kombinálása. A harmónián és megfelelő formán kívül vegyük figyelembe azonban biológiai igényüket, amelyek közül döntő tényező a talajösszetétel iránti követelmény, a víz- és fényigény. A növények és az edény két olyan formaelem, amelyek közül az utóbbi az alárendelt és ki kell szolgálnia a virágot, dísznövényt. A növényhez képest szükséges alárendeltsége tükröződjék vissza alakján, színén és anyagán. Legcélszerűbb a mázatlan, egyszerű égetett vörös agyagedény vagy kerámiaedény. A vörhenyés szín szinte minden növényhez alkalmazható. Az utóbbi időben gyakrabban találkozunk műanyagból, veretezett fémből vagy azbesztből készített tálakkal. Természetesen az egyéin ízlés dolga, hogy kinek melyik tetszik legjobban. Semmi esetre se alkalmazzunk azonban díszített és hivalkodó porcelán tálakat. Felbontják alárendeltségüket, önmagukban is díszítenek a növények rovására. Nem feltétlenül fontos, hogy a virágtálakon legyen levezetőnyílás. így szükségtelen alátéttányérok alkalmazása, ami gyakorta rontja az edény esztétikai hatását. A virágtálak földje nagy területen érintkezik a levegővel, azért nem kell tartanunk a föld savanyodásátől. Beültetés előtt az edény aljára cserépdarabkákból, kavicsból ún. rostaaljat rétegezőnk. Sekélyebbe kevesebbet, magasabba többet. Erre helyezzük á növények igénye alapján a földkeveréket. Ültetésnél ne zsúfoljuk túl a tálat, gondoljunk növényeink térigényére, azok zavartalan fejlődésére. Itt is érvényes ez a tétel: a kevés néha több. A vrágtálakba mindig uralkodó és azoknak alárendelt (kiegészítő) fajtákat ültetünk. Pl. ha virágos tálat készítünk, néhány zöld orchidea (vénusz papucsa) — Paphiopedtlum insigne —, flamingóvirág (Anthurium], kerti kardvirág (Gladiolus) legyen az uralkodó nö vény és a Ficus stipulate, aszparágusz vagy a hederák díszítő zöldjükkel jussanak alárendelt szerephez. A sziklakerti növényekből is érdekes virágtálakat hozhatunk össze, főként száraz és napos balkonok, erkélyek díszítésére. Itt számításba jöhetnek a Pulsatilla-fajok, Potentillák, Adonisok, a Sempervium fajok és még sok más virágos növény. Értéktelennek tartott sok szerény növényből igen mutatós összeállításokat készíthetünk el, s így virágtálaink a lakást kedvessé, hangulatossá teszik. Juhász Árpád
