Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-24 / 29. szám

Az almavarasodás elleni védekezés Az almavarasodás igen ve­szedelmes betegség. Almáskert­jeinkben az időjárástól füg­gően eltérően jelentkezik. Kár­tétele különösen csapadékos időjárás esetén igen jelentős. A modern, öntözéses, termő­karos sövénygyümölcsösökben még száraz időjárás mellett is veszélyes lehet, ha időben nem vesszük észre a gomba okozta zöldesfekete bársonyos folto­kat a fa levelein, ill. gyümöl­csén. A fertőzés feltételei a ter­mőkaros gyümölcsösökben ál­talában jobbak. Elsősorban azért, mert az ősszel lehullott lomb nagyrésze a fák alatt ma­rad, tehát a tavaszi fertőzés előfeltételei biztosítottak. U- gyancsak elősegíti a sűrűülte­­tésű gyümölcsös fertőzését az intenzív nitrogén trágyázás, amely a fák ellenállóképessé­gét csökkenti. Ha rendszeresen és hatáso­­tan akarunk ellene védekezni, ismernünk kell a kórokozó életmódját. A kórokozó fejlő­dése két kategorikusan elvá­lasztható szakaszból áll. Az ősszel lehullott fertőzött leve­leken a kórokozó gomba, mint korhadéklakó (szaprofita) él. Nyári alakja már határozott parazita jellegű. A téli alak fejlődése már augusztusban kezdődik és tel­jes kifejlődését decemberben éri el. Fejlődése október—no­­vémber hónapban a leginten­zívebb. Tömeges kifejlődésük azonban a tavasz. Érésük több faktor függvénye; a fény, a nedvesség, a növény fajtája. A fertőzés mértéke, időpontja a hőmérséklet alakulásától, a csapadék mennyiségétől, ill. annak elosztásától függ. A gomba spórái csak akkor szó­ródnak széjjel, ha az idő hu­zamosan csapadékos, a levél átnedvesedett és hossszú időn keresztül nedves marad. Rend­kívül száraz időjárás esetén a fertőzés jelentéktelen, esetleg teljesen elmarad. Ennek meg­felelően a tavaszi fertőzés már rügypattanás idején megkez­dődhet és tarthat egész Jú­­nius közepéig. A fertőzéshez a tartós ned­vességen kívül legalább 6 CC hőmérséklet szükséges. Leg­ideálisabb a 20 CC, ilyenkor a fertőzésihez négy óra elegendő. A spóra csírázásával meg­kezdődik a kórokozó parazita szakasza. A gomba szaporító­képletei egész nyáron át fej­lődnek, amely a vegetációs idő alatt a fertőzés alapját képezi. A levegő alacsonyabb páratar­talma a fertőzést csökkentheti. A tavalyi év viszonylagosan száraz körülményei között a fertőzés aránylag intenzív volt. Éppen ezért a vegetációs idő alatti száraz időjárás nem nyútj megbízható védelmet. A varasodást okozó gombát, mint nedvességkedvelő parazi­tát ismerjük, azonban az el­múlt év száraz körülményei között is fertőzött. Hogy most egy aklimatizált formával vagy egy újabb biotípussal állunk-e szemben, annak eldöntése a kutató intézetek feladata, va­lamint az ellene való védeke­zés módszerének és szignalizá­­ciójának a kidolgozása is. Fon­tos ez a hirhedt hajlamoá faj­ták esetén, mint a Golden De­licious, Staymared, Starking. A variasodás elleni védeke­zésre az eddigi tapasztalatok szerint két lehetőségünk van, amellyel ha 100 százalékos eredményt nem is érünk el, a fertőzés mértékét a minimum­ra csökkenthetjük. Ez a két védekezési lehető­ség a gomba életmódjából adó­dik. A leghatásosabb módja volna a védekezésnek, ha az ősszel lehullott lombot bedol­goznánk a talajba, ill. össze­­gyűjtenénk és elégetnénk. Ezt megteheti a kistermelő, aki kis területen dolgozik. Ez az út azonban nem járható a nagy­üzemek számára. Tehát itt nem marad más hátra, mint a vegy­szeres védekezés időbeni elvég­zése, amellyel megakadályoz­hatjuk a gomba áttelelő alak­jának kifejlődését. A többéves kutatások eredménye az lett, hogy a dinitroorto-krezol (DNOK) tartalmú készítmények bizonyultak a leghatásosabbak­nak. Nálunk a Spolana n. v. Neratice gyártja az Arborol AC nevű preparátumot, 7 % DNOK és a Nítrosan 24 % DNOK tar­talommal. A permetezést vagy közvetlenül a lomhhullás után végezzük el olyanformán, hogy a leveleket száraz időben tel­jesen bevonjuk az említett vegyszer valamelyikével. Az eredmény kielégítő. Van azon­ban még egy hatásosabb mód­szer is, amikor a permetezést magasnyomású ködösítő gépek­kel végezzük el, ilyenkor nem szükséges megvárni a teljes lombhullást. A fákon levő leve­leket a permetanyag jobban éri, így hatásfoka növelhető. Félő volt, hogy az ilyen drasz­tikus intézkedésnek a követ­kező év termésére káros hatása lesz. Mind a nagyüzemben, mind a kutató intézetekben végzett defoliálásnak semmi káros következménye nem volt, nem járt terméscsökkenéssel. Itt azonban meg kell jegyez­nünk, hogy az őszi DNOK ké­szítményekkel való permetezés (őszi) semmi esetre sem he­lyettesítheti a vegetációs idő alatti védekezést. A fertőzés kiküszöbölésére, ill. csökentésére a bordói levet és mészkénlét használták. A réztartalmú szerek tavaszi per­metezése — különösen az érzé­keny fajtáknál — perzselést okozott. A legújabb készítmények, amelyek igen magas hatásfo­kúak, a captan készítmények. Ilyen az Orthocid. Védőhatása azonos a réz-készítményekével. Van egy igen nagy előnye, és pedig az, ha a permetezést úgy sikerül elvégezni, hogy a fer­tőzést követő 24 órán belül ez megtörténik, nem csak védő, hanem gyógyító hatása is van. Hátránya, hogy növeli a liszt­harmat elleni fogékonyságot. A Zineb Thiovittel keverve kielégítő védelmet nyútott. A higanytartalmú vegyszerek hatása a legjobb, s főleg nyu­gaton kezdenek tért hódítani a 3—4 napig terjedő gyógyító hatásuk miatt. Hátrányuk, hogy aránylag gyorsan veszítik ha­tásukat. Amennyiben hatásuk inkább gyógyító, mint preven­tív jellegű, egyes államokban egyre Inkább használják. Ha­zánkban humántoxikus hatásuk miatt a vegyszer használata egyenlőre nem engedélyezett. Az almavarasodás az elmúlt években meglehetősen nagy ká­rokat okozott, amennyiben л kész áru minőségét magas szá­zalékban lerontotta. Hogy hány­szor és milyen időközökben végezzük a védekezést gyümöl­csöseinkben, e komoly beteg­ség ellen, egyedül az időjárás határozza meg. Azonban mint irányvonalat elfogadhatjuk a kéthetenkénti permetezést. Az említett anyagok kielégítő vé­delmet nyújtanak. (ki) Az őszibarack zöld metszése Kertjeinkben és nagyüzemi gyümölcsöseink­ben egyre több az őszibarack, ezért nem árt, ha dióhéjban ismertetjük a barackfák nyári munkáit. Az őszibarack kezelésének elsőrendű köve­telményre a nyári, illetve a zöldmetszés, me­lyet július végén, augusztus első felében vég­zünk. Márpedig a metszés alapvető szabálya, hogy a fát nem metsszük találomra, hanem minden vágásnak indokoltnak kell lennie. Igen fontos a metszés időpontjának helyes megvá­lasztása. Ha a hajtások még igen intenzíven növekednek, várunk a metszéssel. Akkor vé­gezzük ezt a munkát, amikor a hajtások növe­kedése alapvetően lelassul. A nyári metszéssel elősegítjük a jövő évi termést adó részek tökéletes fejlődését. A le­dobott felesleges részek nem szívják tovább a fát, s így a fa a hajtásokat, rügyeket, ter­mést tökéletesebben neveli. A lombsűrítő haj­tások eltávolításával utat nyitunk a koronába a napfénynek, levegőnek, így a gyümölcs job­ban nő, szebben színesedik. A nyári metszés tulajdonképpen előkészülete a tavaszi metszésnek, s megvan a maga külön­leges jelentősége. Ugyanis a hajtásokon jú­niustól szeptemberig képződnek termőrügyek a következő évre. Rendszerint a legfejlettebb riigyek a növekedő hajtások végén vannak. Ha tehát nyári metszést végzünk, ezzel arra kény­szerítjük a fát, hogy lejjebb, a vesszők alján fejlesszen jó minőségű termőrügyeket. Ezzel a beavatkozással szabályozzuk a jövendőbeli gyümölcs mennyiségét és részben elhelyezö­­dését. Ha ezt nyáron elhanyagolnánk és csak tavasszal metszenénk, tulajdonképpen a vesz­­szőknek azt a részét kellene levágnunk, ahol legfejlettebbek a rügyek. A nyári metszés abból áll, hogy a leveles hajtásokat egyharmadnyival, vagy még jobban bekurtítjuk. Az erősebb oldalhajtásokat 10—10 szemre, míg a rövidebb hajtásokat 6—10 szem­re vágjuk vissza. A kései fajták hajtásait, amelyek augusztus­ban még gyümölccsel megrakottak, kisebb mértékben metsszük. A gyümölcsök feletti haj­tásokat mintegy egynegyedével kurtítjuk. A részletesebb metszést tavaszra hagyjuk. Azokat a hajtásokat, amelyek alatt nincs gyü­mölcs, a szokásos módon, körülbelül egyhar­madnyival vágjuk vissza. A másodrendű hajtások rendszerint elég sűrűn helyezkednek el, ezért a metszéssel egy­idejűleg ritkítjuk is azokat. Elég, ha egymástól 8—10 cm távolságra hagyunk egy-egy másod­rendű hajtást. Nagyüzemi gyümölcsöseinkben aránylag sok dolgozót igényel a nyári metszés. Azonban ez a munka könnyen elsajátítható, így felügyelet mellett kevésbé szakavatott egyén is végezheti, de tanácsoljuk, hogy azok is végezzék el az őszibarack nyári metszését, akiknek csak egy fájuk van. Ugyanis, ha a fát évről évre nem kurtítjuk, felnyurgul, s nemcsak kevesebb, si­lányabb terméssel fizet, de élete is megrövidül. Is) JS méhészkedés területén nagyon fontosnak tar­tom az anyák nevelését. Erre vonatkozóan nagy tapasztalat­tal rendelkezem, ezért köteles­ségemnek tartom, hogy kísér­leteim alapján állást foglaljak e kérdésben. Valamikor, még kasos mé­hészkedésem idején kezdtem a mesterséges anyanevelést, da­cára annak, hogy rajanyáim is voltak. A kas tetején nyolc cm átmérőjű nyílást vágtam s arra helyeztem az anyanevelő ládi­­kát. A beadott petés lépeken az árván maradt család szép anyákat nevelt. A világháború után, a húszas években a szal­makasokból nyert rajokat már az általam készített különféle kaptárakba helyeztem. Ekkor már nagyobb lehetőségem nyí­lott a mesterséges anyaneVe­­lésre. A rajanyák származását két osztályba sorolom: rajanyának és természetes anyának. Rajanyának azokat nevezem, amelyek olyan családokból származnak, hogy nyakra-főre rajzanak abban az időben is, amikor hordás van. Ezek a családok végeredményben so­sem lesznek erősek, mert a rajzással évről-évre legyengül­nek. E pontnál megemlítem, hogy minden egészséges családban fellép a rajzási ösztön, ha an­nak jó teljesítményű anyája van, emellett jó az esztendő. Az ilyen családok alaposan felerősödnek, s ha nem érke­zik el a hordási időszak, a munkásméhek anyabölcsőket nevelnek anélkül, hogy a mé­hész ezt szorgalmazná. Ezek lennének tehát a természetes úton nevelt anyák. Ha az ilyen családokra feltesszük a mézte­reket, úgy késik a rajzással. Rajt csupán akkor enged, ami­kor az első anyabölcsőből már készül a fiatal anya kifelé. Vi­szont a rajzó család új nemze­déke az anyabölcsők befedésé­nek napján (9. nap) kirepül. A jó tenyészcsalád a hordás beköszöntésével megsemmisíti az anyabölcsőket. Azoknál a családoknál, ame­lyeknél anyákat akartam ne­velni, az anyát egy keretre két szitakeret közé zártam addig, amíg az anyabölcsőket le nem vágtam és keretlécre ragaszt­va a kiszemelt családnak ápo­lás végett beadtam. EGY ŰJABB TAPASZTALAT a sok közül. 1930-ban a váro­sunkat övező tölgyerdő kivá­lóan mézelt. Minden kannám, edényem megtelt, gondom volt a méz elhelyezésével. Ebben az időben Zoller, a „Méhész“ fő­­szerkesztője azt írta lapjában, hogy a méhek teleltetésére jobb a méz, mint a cukorszörp. Ennek figyelembevételével 70 családot mézzel teleltettem be, míg 36 családnak cukorszörpöt adtam. Tavasszal nagy megle­petés ért. A mézen telelt 70 csa­lád vérhasban elpusztult, míg a cukorszörpön telelt 36 csa­lád egészséges maradt. A kap­­térakban levő mézes keretek-TÖBB SZEM TÖBBET LÁT bői még 550 kg mézet kiper­gettem. Ekkor saját káromon győződtem meg arról, hogy te­lelésre jobb a cukorszörp, mint a harmatméz. Drága iskola volt! Azon esztendő őszén a kör­nyék méhészei szokás szerint lekénezték az igen könnyű és a nehéz kasok méheit. Mivel szükségem volt méhekre, úgy fogadtam egy lovaskocsit és körüljártam a vidéket. A ké­­nezésre ítélt szalmakas méheit öt koronás árban megvettem és hazavittem. Összesen 105 csa­ládhoz jutottam. Az üres kap­táraimat ezekkel benépesítet­tem. A következő esztendőben meggyőződtem arról, hogy a rajanyás családok jóval több mézet gyűjtöttek, mint a mes­terségesen nevelt anyás csa­ládok. Azóta híve vagyok és maradok a természetes módon nevelt anyáknak. Legjobbaknak tartom ezeket, mert esetükben nincs szükség tartalékcsalá­­dokra, de még a serkentéstől is eltekinthetek. MIVEL MÁSFÉL ÉVTIZEDE pempőtermeléssel is foglalko­zom, alkalmam nyílott megfi­gyelni, mennyi pempőt raknak a méhek egyik-másik anyaböl­csőbe. Ügy gondolom, méhész­társaim szívesen veszik, ha szá­mokban adok róla áttekintést. 1. Rajenya bölcsőben = 550—600 mg. 2. Természetes bölcsőben = 600—700 mg. 3. Csendes anya­váltáskor = 1000—1100 mg. (30—40 anyabölcső) (15—20 anyabölcső) (3—4 anyabölcső) 4. Pótanya bölcsőben = 200—250 mg. [15—30 anyabölcső) 5. Mesterséges bölcsőben = 350—450 mg. (13—30 anybölcső) (A csendes anyaváltás alkal­mával két bölcsőt feláldoztam, hogy megtudjam mennyi рет­ро van bennük). Az egyik Tátrában megtar­tott méhészeti konferencián dr. Hajtmánek docens előadásában hangsúlyozta, ihogy az anyane­veléshez jól fejlett, gazdag tar­talommal, életerővel rendelke­ző petéket használjunk. Gya­korlati megfigyeléseim állítá­sának helyességét igazolják. Ugyanis az anya a rajzási haj­lam idején rak ilyen petéket az anyabölcsőkbe. Ebben a helyzetben a petézést már kor­látoznia kell, mert erre alig akad hely a fészekben. A ke­reteken rendszerint mintegy 90 százalék a fedett és 10 szá­zalék a nyílt fiasítás. Emellett a heresejtek is tömve vannak Hasítással s ekkor érkezik el az ideje, hogy a királynő az anyaneveléshez szükséges peté­ket lerakja. Ezekből származ­nak ezután a kiváló teljesít­ményű anyák. MEGFIGYELÉSEM SZERINT az anya akkor kezdi a peték lerakását az anyabölcsőkbe, amikor az első herék kikelnek. Ebből előre tudom, mikor szá­míthatok anyabölcsőkre. Ez a folyamat nálam rendszerint az első főhordás előtt történik annak következményeként, hogy méheim népesen mennek a te­lelőbe. Tavaly a mostoha idő­járás ellenére szeptember 10-én a családok feletetése előtt egy kaptár kereteiről lesepertem a méheket. Súlyuk 3,40 kg volt. A régebbi időkben többször meglátogatott dr. Novaczky Kálmán és mindannyiszor ma­ga választotta ki azokat a csa­ládokat, amelyeket átnéztünk. Többszöri látogatása után be­vallotta, hogy gyenge családot keresett állományomban, de nem talált. Ezt annak könyvel­te el, hogy kiváló anyákkal rendelkezem, így a családok fejlődése, erőnléte kiegyensú­lyozott. Dr. Novaczky nem nyugodott bele a látottakba és 1960 telén arra kért, engedjem meg, hogy a kísérleti állomás dolgozói az év folyamán három ízben át­vizsgálhassák kiszemelt méh­családjaimat. Az átvizsgálás tavasszal, nyáron és ősszel meg is történt. Első ízben május ötödikén fogtak munkához. A központ egyik küldöttje, Štipák elvtárs, leült a kaptár mellé egy szék­re és egyenként felbecsülte a kereteken levő méhek súlyát, a fiasítás terjedelmét, míg a másik küldött, Gyurnyák elv­társ, az adatokat jegyezte. Az első sor kaptár átvizsgálása után befejezték a munkát, de megkértem őket, nézzék át az összes családot. Azzal érveltek, feleslegesnek látják, mert becs­lésük szerint a méhek súlya 1,80 kg, míg a fiasítás terje­delme 78—80 dm2. Mint szak­értőknek többre nem volt szük­ségük, hiszen nálam (május) a 700 méter tengerszinti ma­gasságban még a cseresznyefa sem bontott virágot. Ök viszont a komáromi járásból jöttek hozzám, ahol a gyümölcsfák már elvirágoztek és egy-egy családból a méhek súlyát 90 dekára, míg a fiasítás terjedeV- mét 40—45 deciméterre becsül­ték. Ezt a nagy különbséget a küldöttek szintén a kiváló mk nőségű anyáknak tulajdonítot­ták. FONTOSNAK TARTOM TOVÄBBÄ ismertetni méhésztársaimmal a fiasítás terjedelmét a termé­szetes úton nevelt anyákkal. Akadtak anyák, amelyek 200 dm2-t is bepetéztek, de ezeket kiselejteztem, mert „húsra“ dolgoztak. Sokkal kevesebb' mézet gyűjtöttek, mint a 140 dm2 terjedelmű fiasítással ren­delkező családok. Ehhez ter­mészetesen mintegy 10 dm2 he­­refiasítás is tartozik. Tapaszta­latom szerint nálam az ilyen terjedelmű fiasítással rendel­kező családok válnak be leg­jobban. Látogatóim és számos mé­hésztársam titoktartással gya­núsítanak. Azt állítják, nem árulom el sikerem titkát. Nem tudják mire vélni, hogy család­jaim már kora tavasszal népe­sek, míg náluk a fejlődés las­sú, nem kielégítő. Pedig ser­kentenek, virágpor pótlót ad­nak stb., még sem érik el, amit nálam látnak. Őszintén mondom, nem titko­lódzóm. Csupán egyet nem árulok el senkinek, amire ép­pen a legtöbben kíváncsiak. Hiszen mindig a végső ered­mény a legfontosabb. Ez eset­ben a mézhozam az, amelyről nem szívesen beszélek. Ellen­ben ha a méhészeket nem adóz­tatnák, állítom, hogy nemcsak több mézet termelnénk, de me­zőgazdaságunk is jobban jár­na, a méhek beporzó munkája többszörösére rúghatna. FELSŐBB SZERVEINK IS TUDJAK, mennyi munka van a méhek­kel. Az eredmények nem hull­nak ölünkbe. A jó méhésznek nincs ünnep, vasárnap. Ha kell, hajnalban vagy az esti órákban is elvégzi munkáját. Ugyan­akkor a méhészet tekintélyes beruházást is követel és sosem tudni, mikor találkozunk pén­zünkkel. Szerintem fösvény em­ber ne méhészkedjen, mert a méhek megköveteli a magukét. Én nyugodt lelkiismerettel ál­lítom, hogy nekem és csalá­domnak a méhecskék 26 éve biztosítják a megélhetést. Ezért kedvelem, szeretem a méheket. MIKULÁS LAJOS, kiváló méhész, és kutatft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom