Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-31 / 52. szám
Milyen szint kedvel a csirke ? Amikor a csirke a szabadban csipeget, elsősorban a sárga és zöld színű anyagokat, növényeket szedi föl és csak ritkán a vörös vagy kék színűeket. Ezeket a megállapításokat dr. Férd Jerome és Frank Hurnick, a Guleph-i Egyetem munkatársai tették az erre vonatkozó kutatásaik eredményeképpen. Kísérleteikhez több csoport, egyenként 150 egyedet számláló fehér leghorn és plimouth fajtát használtak fel. Egy neutrális színű központi tér körül négy „kifutót“ építettek ki, s ezek különböző színűek voltak, különböző színű etetőkkel és itatókkal ellátva. A központi — neutrális színű — területrészen voltak ólazva az állatok, és ez a rész fel- és le mozgatható volt. Amikor ezt a középső részt felemelték, egyszintűé került a színes kifutórekeszekkel és a csirkéknek szabad választás szerint módjuk volt a kifutókat használniuk. Miután a csirkék elhagyták a középrészt, ezt lesüllyesztették, és az egyes zónákban talált csirkéket megszámlálták. Ezt a kísérletet naponta többször is megismételték és a kapott átlagszámokból vonták le a következtetéseket. Tizenkét napos kísérlet után azt tapasztalták, hogy a sárga területet a csirkék 32,7 százaléka, a zöldet 26, 2 százaléka, a vöröset 22,7 százaléka és a kéket 18,4 százaléka kereste fel. Hasonló kísérleti eredményt kaptak, amikor a kísérleti alanyok nem csirkék, hanem tyúkok voltak. Ez utóbbiak elsősorban sárgára és zöldre festett tojófészkeket használtak, és a ketrecben tartottak elsősorban a sárga és a zöldszíníi vályúkból fogyasztottak takarmányt. A kísérletezők szerint a kutatás célja, hogy a helyes színválasztással kedvező hatást érjenek el a tojástermelés és a takarmányfelvétel, vagyis a súlygyarapodás szempontjából. A kísérletekben csak naposcsirkéket használtak, mert azok még nem szokhattak egyik színhez sem. A színes zőnasávok elhelyezését Is váltogatták, nehogy a csirke esetleg már megszokott mozgásiránya határozza meg a helyválasztást. Jelét találták annak, hogy az örökletesség is szerepet játszik. Több generáció vizsgálata alapján egyes esetekben a színválasztás örökletessége is felismerhető volt. (Canadian Poultry Review) Fehérjehasznosítás és a hőmérséklet B. L. Reid, az Arizonai Egyetem munkatársa szerint a tyú kok fehérjeértékesítését nagyban befolyásolja a környezeti hőmérséklet, ha annak az állat huzamosabb ideig ki van téve. * Kísérleteiben a tojótyúkok egyik csoportját állandóan 21, másik csoportját 32 C fokű környezeti hőmérsékleten tartotta. Az állandóan 32 C fokon tartott állománynál azt tapasztalta, hogy a huzamos magas hőmérséklet károsabb volt, mint az átmeneti nyári magas nappali hő, ami a tojóállományokat gyakran éri. Jóllehet a szokványos típusú tojóházakban nyáron a tojótyúkok még 43 C foknak is ki vannak téve, de ez aránylag rövid ideig tart és ezt követi az éjszakai lehűlés, amikor a hőmérséklet 20 C fokra mérséklődik. A fehérjehasznosítás vizsgálata céljából a tyúkok takarmányát úgy állították össze, hogy az állatonként és naponta felveendő kalóriamennyiség 300 kcal legyen. Érdekes, hogy 32 C fokon nehéz volt az állatokkal 200 kcal-val többet feletetni. A 32 C fokon tartott állomány termelése 44,4 %-ra csökkent, 21 C fokon az egy tojás termeléséhez szökséges takarmány 121,6 g volt, a 32 C fokon tartottaké viszont 213,9 g. Ez 76 százalékos romlás! Az egy tojásra elfogyasztott fehérje mennyisége az alacsonyabb hőmérsékleten 19,5 g volt, a magas hőmérsékleten tartottaké 24 g. A termelésre felhasznált fehérje hasznosítási aránya az elsőnél (alacsonyabb hőmérsékleten) 31,2 %, a másik esetében csak 25,9 ®/o volt. P. D. t&ё*гс10к • A BAROMFITENYÉSZTŐ igyekszik a tojáshozamot a kívánt szinten tartani, hiszen a tojástermelés idényszerűsége ma már elkerülhető. A kielégítő tojáshozam egyik előfeltétele télidőben a megfelelő tyúkól, amelybe nem szabad bezsúfolni az állatokat. A tojótápot naponta kiegészítjük különféle konyhai hulladékkal. Amennyiben módunkban áll etessünk takarmánykelt vagy közönséges kelt is a tojótyúkokkal. Ebben az időben az előrelátó beromfitenyésztő már lassanként előkészíti a csibenevelőt. ■ A LÜDTENYÉSZTÖ azt tapasztalja, hogy az idősebb, sőt a fiatalabb ludak párzása is napirendre került. Ennek megfelelően kell a takarmányozást végezni. Főként a gúnárok napi takarmányadagjából ne hiányozzon a zab, valamint a reszelt sárgarépa, amely a zöldtakarmányt pótolja. Az említett sárgarépát meghintjük korpával. Az istállőteret tisztán tartjuk. • A KACSATENYÉSZTÖ a törzsállományt előkészíti a tojási idényre. A napi takarmányadagot úgy készíti elő, hogy abban nagyobb legyen a fehérje-, a mész- és a foszfortartalom. Az említett ásványi anyagokat különböző súlyú csomagolásban árusítják a drogériákban és más üzletekben. A HÁZINYŰLTENYÉSZTÖ jóminőségű takarmány adagolásával készíti elő a törzsállományt a küszöbönálló tenyésztési Idényre. Amennyiben a nyúlketrec olyan elrendezésű, hogy az védett a hideg szél ellen, ügy az anyanyulak pároztatása hónap végén megkezdhető. A napi takarmányadagot jóminőségű széna vagy hereszéna képezi. A zöldtakarmányt reszelt sárgarépa és néhány levél takarmánykel pótolhatja. A takarmánykel előnye, hogy az erős hideggel szemben is ellenálló (mínusz 12 °C-ig) ezért a házikertben sokáig gyökéren tartható. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a házinyúlnak a fagyos napokon alomra van szüksége. ★ A GALAMBTENYÉSZTÖ előkészíti a tenyészpárok kialakításának tervét. Csakis az okszerű előrelátással kialakított tenyészpárok nevelhetik fel jól a galambfiókákat. Január végén elvétve még rendeznek kiállítást, amelyek a legjobbak közé sorolhatók, mivel a galambok tollazata ilyenŕer teljes díszben van. Ekkor már érzik a közelgő tavaszt, s ennek hatására vérmérsékletük élénkebb. A kiállításon megkívánt hibátlan külemet azonban csakis kellő gondoskodással érhetjük el. A galamb mindenekelőtt a tiszta környezetet szereti. O A KECSKETENYÉSZTŰ legfőbb gondja az év leghidegebb hónapjában a kellő hőfok és tisztaság fenntartása az istállóban, amelynek eléggé szellőzöttnek és világosnak kell lennie. A kecskéket ne helyezzük kisméretű és sötét ólakba. Különben Is télen a nap időtartama rövid és a napfény, mégha elvétve megmutatkozik is, nem érezteti az állatokkal melegét. Ezért fontos meleg és világos istállóban tartani az állatokat. Itatáshoz meleg folyadékot használunk, de ebből nem adunk túl sokat, mivel vemhesség idején a túl sok folyadék az állat egészségi állapotát hátrányosan befolyásolná. A folyadékba keverjük a napi korpaadag egy részét, másik részét pedig az aprított takarmányrépa behintésére használjuk fel, amelyet a későbbi etetés folyamán adagolunk. AZ EGZOTIKUS MADARAK TENYÉSZTŐJE tarkatollü kedvenceinek életét kis térre szűkített életkörülményeik közepette figyeli. Nem áll ugyanis mindenkinek módjában szobai volierekben tartani tél folyamán madarait, ahol a repüléshez aránylag elég nagy térség állhat rendelkezésre. Legtöbb esetben a madárnak meg kell elégednie valamilyen kisméretű ketreccel, ahol átvészeli a hosszantartó téli időszakot. A tenyésztő jó takarmányozással igyekszik fenntartani a madarak kondícióját, amelyre hatással van a kis mozgási tér tisztasága is. A zöldtakarmányt legegyszerűbben reszelt sárga répával pótolhatjuk. >£ A NEMES KANÁRIMADARAK TENYÉSZTŐJE levonja a következtetéseket az énekversenyekről, amelyek minden év január első felében az országos bajnoksággal érik el csúcspontjukat. Ezt követően már az új tenyésztési idényben szükséges felszerelés előkészítéséről kell gondoskodni. A tenyészanyákat gazdájuk kiegészítésképpen főtt tojással kezdi etetni, amelyhez prézlit vagy piskótát adagol. A helyiségben 20 °C hőmérsékletet tart fenn. A tenyésztésre szánt hímeket egyidejűleg nagyobb ketrecekbe helyezi át és takarmányadagjukat kendermaggal, kaná- Л Tikölessel és hántolt zabbal £ egészíti ki. —ar— NINCS AZ A SOK, AMI EL NE FOGYJON Csallóköz hajdan „aranybányája“ volt a lakosság egyik igen Jelentős ősfoglalkozásának: a halászatnak. A legértékesebb hatfélék közé tartozott valamikor a Duna óriása: a VIZA. Ma már nem fordul elő a Duna csallóközi szakaszán. A Viza hasonlít a kecsegéhez, de ennél jóval nagyobbra nő. A régi írások szerint olykor még 12 mázsát is nyomott egy-«8y szebb példány. De a tengerben manapság 24 mázsás is előfordul. Esetenként nálunk 8 méter hosszú példányokat is fogtak. Húsa igen ízletes, némelyiké pedig olyan kövér volt, mint egy „hízott disznóé“. Korabeli toliforgatók azt állították, hogy a „legízletesebben a magyarok és az osztrákok tudják elkészíteni“. Igazi hazája a Fekete-tenger. Innen vándorolt fel évente kétszer a Dunán egészen Bratislaváig. Az egyik raj márciustól májusig, a másik augusztustól decemberig. Mindenfelé lesték már érkezését a halászok. Innen származik régi neve is, hogy „őrhal“. Hatalmas, külön e célra készült hálókiíal, az úgynevezett vizahálőval fogták, meg egy másik eszközzel, a szégyével vagyis a vizafogóval. Ezt a szerszámot gyakran emlegették már az Arpádházi királyok idejében is. Ügy adományozták a híveiknek a királyok jutalomképpen, mint a várakat vagy a földbirtokot. Nagyon megbecsült hal volt a Viza, mert az oklevelek arról tanúskodnak, hogy elsősorban királyok és főurak fogyasztották. IV. Béla királyról beszélik, hogy amikor Ausztriában megalapította a szentkereszti apátságot, a barátoknak egyéb adományok között évente 200 darab vizát is rendelt. Ezt azonban nem mind az említett barátok fogyasztották el, hanem kereskedtek Is vele. A vizahalászat a látványos szórakozások közé tartozott. Oláh Miklós esztergomi érsek leír egy ilyen nagy halászatot, amely 1537-ben zajlott le. A nagy hajtóhalászat a Duna csallóközi szakaszán ment végbe Komáromnál. Ágyukkal riasztották ki a vizákat rejtekhelyeikből és elképzelhető, hogy ilyen riadalmat keltve, mekkora zsákmányt ejtettek. Egy másik híres vizafogás 1554-ből ismeretes, Királyföldön, a mai Aszód puszta helyén történt. Itt állottak Csallóköz leghíresebb vizafogó „szégyéi“. A feljegyzések szerint ezen a halászaton hatvan előkelő személy vett részt. Olyan nagy esemény volt ez, hogy még a királynak is jelentést kellett küldeni róla. A következő évben az udvar is lejött, megnézni a nagy halászatot. A kuruc időkben II. Rákóczi Ferenc asztalán is díszelegnek a csallóközi vizák. Híres vizahalászok voltak valamikor a komáromiak, a gútaiak, az ekecsiek, az izsaiak és a nyárasdiak, Alsó-Csallóközben pedig a vajkaiak. Az utolsó vizát is a vajkai halászok fogták 1908-ban, amely három mázsát nyomott. A vizákkal élénk kereskedést folytatott Csallóköz. E ritka halfélét elsősorban a .bécsi udvarnak, valamint a francia és a lengyel királyoknak szállították. Münchenbe a hercegi családnak, a freisingi és augsburgi püspököknek szintén jutott a vizákból. Ilyen nagy urak voltak őkelmék, abban az időben. De bizonyára jól megfizettek érte, mert különben nem szállították volna számukra oly messzire a komáromi szekeresek. Ä szállítás vizen és szárazon történt. A följegyzések szerint a komáromi szekerek Párizsba is elmentek vele. Jól Is kerestek gazdái. Egy párizsi fuvar árán egész kis marhaállományt szerezhettek. Az hogy a vizák nem jönnek fel a Csallóközig annak a megrendszabályozott Duna és elsősorban a nagy hajóforgalom az oka. Az akkori olykor 40—50 méter mélységű vizek, ahol a viza tartózkodott, eltűntek a Dunából. Á mellékelt kép egy csallóközi halászmester hagyatékából való és a 18. századból származik. Igazi viza szerint készült és ez az egyetlen ismert kép a csalóközi vizákról. Manapság a sekély víz miatt a hajósoknak elég gondot okoz a Dunán való hajózás. A folyam telistele van homok és kavics zátonyokkal. A mélyebb részek, amelyek még itt-ott megmaradtak és nem töltődtek fel, már ritkaságszámba mennek. így vajon hol húzódjanak meg ezek a jobb sorsra érdemes nemes halak. De ha még hozzátesszük, hogy ezt a megmaradt kevés vizet különféle mérgekkel szennyezik, akkor csodálkoznunk kell azon, hogy a hajdani nagymennyiségű nemeshal helyett egyáltalán még élő keszegek is maradtak benne. Kaliforniában (USA) ''Búd Knopp hatalmas tokot akasztott meg. Mivel igen könnyű készséggel horgászott, 3 órás fárasztás után sem tudta kiemelni. Az izgalmas küzdelemnek híre a közelben levő farmra is eljutott, ahonnan Curley, az egyik cowboy, lasszóval sietett a horgász segítségére. Végül is sikerült a 180 cm hosszú, 50 kg súlyú halat a lasszóval megfékezni és partra juttatni. IFischwaid) Megtörtént Az angol J. M, Tidbuli ausztráliai utazása során, mint szenvedélyes horgász, kipróbálta az ottani vizeket. Az egyik folyó partján egy igen barátságos kengurui csatlakozott hozzá. Annyira szelídnek látszott, hogy Tid* buli feladta rá zakóját, f&* jébe nyomta kalapját és le akarta magát fényképeztetni az állattal. A kenguru azonban áthúzta számítását, mert hatalmas ugrásokkal a közeli bozótosba távozott, magával víve, a zakó zsebében, Tidbuli pénztárcáját is, amelyben jelentős összeg volt. A horgászás megnyugtatja az idegeket ? „Kedves barátom, maga egy ideggóc!“ — közölte velem az orvos. — „önnek hetente egyszer horgásznia kell. Higgyje el, az megnyugtatja az idegeket!“. Erre azonban én csak gúnyosan mosolyogtam és megkérdeztem: „Ismeri Ön, doktor úr, a Kroll úr történetét? Neki ugyanis ugyancsak a horgászást ajánlotta, hogy az idegei megnyugodjanak“ „Talán nem segített rajta?“ „Képzelje el! Kroll úr majd egy éven át, minden csütörtökön kitartóan és szorgalmasan horgászott, mármint az idegei miatt. Természetesen semmit sem fogott. Ezért horgászás után mindig felkereste Krause hal kereskedőt, és vásárolt csukát, egy pontyot, vagy néhány bodorkát, ahogy éppen kedve és étvágya diktálta. A hal kereskedő igen barátságos és előzékeny volt. Néhány alkalommal még egy-egy különösen szép halat félre is tett Kroll úr részére, már ahogy a jó vevőkkel szokás. Krollné igen büszke volt a derék férjére, csütörtökönként egy csókkal többet adott neki, további sikereket kívánt horgászásához. Az egyik csütörtökön azonban, amint Kroll úr a vízparton maga elé bámult, úszója hirtelen megmozdult. Felugrott, idegei felborzolódtak, bevágott és — nevetni fog — egy óriási csukát húzott ki a vízből. Kroll úr azonnal haza sietett, hatalmas zsákmányát büszkén fektette a konyhaasztalra, és fogadta felesége, fia, anyósa csodálatát. Ebben a pillanatban csengettek, az ajtó előtt Krause halkereskedő kifutója állt. — Bocsássa meg. asszonyom — mondta —, a kedves férje ma nyílván nem jutott hozzá, hogy a halért jöjjön, pedig Krause úr egy igen szép' pontyot tett félre részére. Tessék, itt van! Ettől a naptól kezdve Kroll úr soha többé nem horgászott — az idegei miatt. Hiszen megérti, kedves doktor úri“ (Ralph Schneider, De Letzeburger SportfescherJ
