Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-31 / 52. szám

1971. december 31, .SZABAD FÖLDMŰVES 9 A TOROK Pörsöly Anti bácsi kést köszörül. Meg a torkát. Családi ünnep előtt áll a Pörsöly család. Sok oka van ennek. Az egyik — a legfontosabb — az, hogy a szál­lásban nyár dereka óta hetvenkedő két mangalica nagyon szépen meg­­göraböiyödött, a másik az, hogy az idő végre hűvösre fordult, a harma­dik meg, hogy közelednek a téli ün­nepek és ilyenkor összeverődik a csa­lád minden Szétszóródott ápraja-nagy­­ja. Ezért köszörüli a kést. No és a torkot? Hát elképzelhető az ünnep, a disznótor, egy kis Jó beszélgetés élvezetes toroköblítés és vidám nóta nélkül? Egy szó, mint száz: Pörsölyék disz­nóöléshez készülődnek. Törik a bor­sot, zúzzák a majoránnát, vágják a hagymát, főzik a kását, Pörsöly bácsi pedig szorgalmasan nyomogatja a ké­sek pengéjét, a vízben bukdácsoló, vidáman forgó köszörükőre, míg ko­mája, Rekedt Nagy Gergő a kaltan­­tyút pörgeti. — A Péterek is hazajönnek? — érdeklődik a Gergő. — Azt írták! — bólint Anti bácsi. Péter, Anti bácsi legöregebb bátyja. Valamikor villamoskalauz volt, most nyugdíjas és nagypapa is azóta. Ked­­vesszavú, jótorkú, vidámkedvű öreg­ember, akire még most is atyafiságos szeretettel gondol a faluja népe. — El kel már egy kis köröm közé való! — véli a rekedt. — Hát jó is a jó hurka! — szól bele a szomszéd, aki csak azért lépett át a kerítésen, mert a bicskáját akar­ja a kölcsönkért forgőköszörűn alkal­milag megélesíteni és most a munká­ja végét várja, hogy ő is hozzájusson. — Jó bizony egy kis krumplival, uborkával... — nyújtózik egyet Anti bácsi, aztán tovább köszörül. Egy darabig csend van. Csak a kö­­szörűkő forog, meg a késpenge sivai­­kodik és hányja a szikrát. A szom­széd meg spekulál, aztán állást fog­lal: — Már hallják, csak nincs olyan bolond, aki krumplit meg uborkát eszik, amikor húst is ehet. Ezen megint elgondolkodnak egy darabig, már csak azért is, mert most a kis baltát köszörülik. Kell a kis balta is. Anti bácsi még régi módon bontja föl a disznót. Különben a csoda tudja, hogy me­lyik a jobb módszer. Králi néni, Anti bácsi felesége azt mondja, hogy a karmonádli paralkás, mert kárbamegy a csont. Én meg azt mondom, hogy az orjaleves az át­lagos húslevesnél sokkal nehezebb és jobban megterheli az emésztőrend­szert. Aki akar, vi­tatkozhat rajta!... Elkészül végre a balta. Anti bácsi az ujja hegyével meg­próbálja az élét, aztán leteszi. A be­széd fonalát meg felveszi újra: — Pedig lehet benne valami. A Pé­ter is mindig megkívánja a savanyút. Azt mondja, jobban esik, ha uborkát, ecetes paprikát vagy céklarépát is eszik hozzá. Meg krumpli nélkül se eszik húst. Azt mondja, mert a na­gyon zsíros árt az epének. Gergőnek ritkán van önálló véle­ménye, hát egyelőre erre is csak bó­lint. — Hát a Péter csak tudja! Érti a módját!... — majd mintha világosság gyúlna a fejében, szaporán folytatja: — A múltkor azt olvastam, hogy a gazdasszonyok a, hibásak, mert min­dig egyforma eledeleket készítenek, meg hogy a magyar ember táplálko­zása nehéz, túlságosan fűszeres, meg nagyon zsíros. — Hát az meglehet. Különösen disznóvágások idején, mert ügye soha sincs olyan sok gyomor-, has-, meg epegörcs, mint ilyenkor — telepszik le a hasogató tőkére Pörsöly bácsi, mert egy kicsit megmeredt a dereka. A szomszédnak azonban mehetnék je van. Nehezen vár a sorára. Hát bele­vág: — Bor'köli a húshoz szomszéd, bor bizony! Hús, meg bor! Attul forog a kerék. A kökerék is újra megindul. Újra szikrázik a penge, újra sziporkázik Gergő bácsi: — Tudjátok mit mondott tavaly a Péter? Azt, hogy öregember, de őneki még sohase fájt se a gyomra, se a mája. Pedig eszik is, iszik is jóízűen. De a kelleténél sohase többet. Mindig akkor hagyja abba, amikor legjobban esik, mert azt mondja, úgy válik iga­zán az egészségére. De van is egész­sége, olyan, akár a vas! A vas. Ami most is szórja a szikrát, mintha valami csudálatos csillagszóró lenne. Én meg az igazság szikráit hadd szórom széjjel, hogy az ó-évet bú­csúztatva és az újévet köszöntve is figyelmesek legyenek az asszonyok, mértékletes legyen az étvágy, meg a torok, hogy ne okozzanak senkinek se fájdalmat az ünnepek, meg a disz­nótorok. A kecskét egy hosszú láncon ki- dott. Megpróbált felállni a két hátsó kötötték a szederfához. Harmadik lábára, hogy a szederfa ágába bele­­napja ugyanahhoz a szederfához. Az kapaszkodjék. A lánc igencsak szőri­­elsó nap' körbe legelte a fa tövét, tóttá a nyakát. Evett és keveset mekegett. A máso- — Itt múlok ki a fa alatt, ha csoda dik nap már többet mekegett, mint nem történik, vagy ha nem jön a evett. A harmadik nap már nem is gazdám, hogy kiszabadítson, evett, csak mekegett. A szederfa csak hallgatta a kecske A mekegésre az adott okot, hogy okoskodását. Unta már a végtelen a körben, ameddig a lánc engedett, mekegést, megszólalt: nem volt már legelnivaló! Körbe- — Fejem búbján rigó fészkel, azt körbe járt és azon vette magát észre, mondtad, hogy többet ésszel, hát gye­­hogy mindig közelebb kerül a szeder- rünk, hol az az ész? fa törzséhez. Így okoskodott: — Az bizony kevés! — rikkantott — Na még kétszer, aztán meg töb- a rigó. bet ésszel — mert hiába erőlködöm. Erre a kecskének minden szál sza­­ez a lánc itt a nyakamon még erő- kália az ég felé állt. Igaz, éppen tér­­sebb. delt a kecske, pontosabban ült a hát-A lánc valóban erősebb volt. Égé- só felén. Máskor észre sem vette a szén odatekeredett a kecske a sze- rigót, most azonban könyörgóre fogta áerfa törzséhez. Mozdulni is alig tu- a szót. Ez igen, ez többet ér egy defcktnéll — Eddig meg sem ismertelek, má­tól neked mek-mekelek — de csak ha kikerülök ebből a kutyalánc-szorí­­tóból! A rigó e szelíd kecske mek-mekre annyira meghatódott, hogy még rik­kantani is elfelejtett. Helyette így szólt: — Ahogy én körbe repülök, te is ágy járjál, de pontosan, úgy figyelj, nehogy ellenkező irányba menj! — Mek-mek-mek, követlek — szólt a kecske, és máris indult a rigó után. Egy pillanatra sem vette le a sze­mét róla. Mire háromszor körbejárta a szederfát rádöbbent, hogy a lánc már nem szorít annyira. Még egy kör­bet ipegés után már valósággal sza­badnak érezte magát. Megrázta a fe­jét és nem akart hinni a szemének. Este, ahogy a gazdája bekötötte az istállóba, alighogy lehajtotta a fejét, már aludt is. Csak reggel a lánc csörgésére ébredt fel. A szederfa felé menet azonban megállt, nem ment egy tapodtat sem. Ekkor a gazda gondolt egyet és egy másik fához kö­tötte. Még most is ott van, ha igaz. Kopré József Melyik egyforma ? Ha figyelmesen megnézitek az ábrát, azt tapasztaljátok, hogy a Miky-fejek között akad egyforma is. Melyikek az egyformák? Párizsi középiskolákban érdekes kísérleteket folytattak. Az osztály gyen géhb tanulmányi eredményű diákjait álmukban oktatták. A párna alá helyezett magnelufon háromperces előadást suttogott az alvók fiilébe egy éjszaka több ízben. A következő napon senki sem emlékezett az előadásra. Amikor azonban a kérdéses anyagrész reprodukálására került sor, a gyen­gébb tanulók jobban értették és pontosabban tudták visszaadni az anyagot. Hasonló eredményre jutottak főiskolai hallgatókkal, akik egy idegen nyelv szavait könnyebben jegyezték meg az alvás közben kapott leckével. Az ukrajnai tudományegyetem hallgatóival hasonló kísérleteket folytat­tak. Az angol nyelv tanulásában szinte reménytelenül igyekvő hallgatók tizenkilenc éjszakai magnetofonos oktatás után igen jó eredményeket értek el. Leonyid Blisnyicsenko professzor szerint a hangnak éterinek, visszhangosítottnak kell lennie, mintha egy másik világból szólna a sutto­gás. Másolj szerint is igen fontos a hangkutatás, szuggesztív monotónia. Leg­jobb, ha a diák maga mondja magnetofonba a szöveget, lassan, hangsúly talanul. Köztudott dolog, hogy az egészséges ember alvása szakaszokra oszlik. Az ember életének egyharmadát átalussza. A hipnopedagógia céljainak azonban csak bizonyos alvási szakaszok kedvezőek. A legérdekesebb eredményeket Svájcban érték el. Kis ismétlő szerkezetet készítettek, amely éjjelente háromszor játszotta le egy nyelvtanfolyam hanglemezre felvett részletét. A körülbelül két órával elalvás után és rö­viddel a felébredés előtt kapott lecke megbízhatóan rögzítődött. S van egy harmadik „éberségi pont“ is, de még nem sikerült megtalálni, mert a könnyű és mély alom váltakozása az életkorral és a fáradékonysággal függ össze. Azt is tudjuk, hogy a suttogó lecke nem lehet hosszabb öt percnél. Kielégítő eredményekre csak akkor számíthatunk, ha a diák maga is kész az erőkifejtésre, akarja a tudást, elalvás előtt és felébredés után újra olvassa az éjszakai leckét. K. A. SÓS SÜTEMÉNYEK Sós rudak, ötven deka lisztét egy sütőporral megszitálunk, majd 10 dkg darált tepertővel, 10 dkg zsírral, egy zuk. Ujjnyi vastag rudakat formálunk, lel összedolgozunk. ízlés szerint sóz­zuk. Ujjnyi avstag rudakat formálunk, tetejét megkenjük tojással és forró sütőben sütjük. * Sajtus szeletek. 40 dkg lisztből, "2 tojássárgával, 2 evőkanál borral és tejföllel rétestésztát készítünk, majd kisodorjuk. Huszonöt deka vajat vagy margarint habosra keverünk. A har­madrészét a kisodort tésztára ken­jük. összehajtogatjuk és fél óráig hi­deg helyen pihentetjük. Ezt a műve­letet még kétszer megismételjük, fel­használva a vaj, vagy margarin má­sik és harmadik részét. Az utolsó pi­henés után tepsibe sodorjuk, meg­kenjük tojásfehérjével, meghintjük reszelt sajttal, kevés piros paprikát szórunk rá, tüzes késsel hosszúkás darabokra vágjuk és forró sütőben gyorsan sütjük. * Szalonnás pogácsa. Harminc deka nyers szalonnát apróra vágunk, el­dörzsöljük fél kg liszttel, összegyúr­juk 4 tojássárgával, sóval, kevés tej­ben áztatott élesztővel és annyi tejjel, hogy ne legyen kemény. Két órán át pihentetjük. Másfél ujjnyi vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval ki­szúrjuk. Tetejére kevés borsot szó­runk, megkenjük tojással és pirosra sütjük. * Sós kifli teához. Egy kg lisztből 3—4 deka, langyos tejben áztatott élesztővel, kevés tejjel, 8 deka vajjal, 1 egész tojással, csipet sóval rétes­tészta módon kidolgozott tésztát ké­szítünk. Ha hólyagos, 8 egyenlő rész­re osztjuk és mindegyik részt újra kidolgozzuk, majd 2 óráig pihentet­jük. A részeket kinyújtjuk, négyszö­gekre daraboljuk és kifli formára so­dorjuk össze. Tetejét megkenjük ha­bart tojással, megszórjuk sóval és köménymaggal. Zsírozott tepsiben sütjük. K. E. VÍZSZINTES: 1. Korhol. 5. Almafaj­ta. 9. Temérdek. 12. Régebbi gazda­sági alkalmazott. 14. Szürkület — szlovákul. 16. Mely személy. 17. Régi űrmérték. 18. Cser­je. 20. Ö — néme­tül. 22. Férfinév. 24. Főütőér (é. h.j. 26. Tesz. 28. Aki 29. Paripa. 31. Vá­ros Algériában. 32. Spanyol női név. 34. Kevert rend. 36. összevissza túr. 39. Év — franciául (AN). 40. Nagy iparvállalat Ma­gyarországon. 41. E. N. A. 43. Igekö­tő. 45. Nem egé­szen másutt. 46. Madárféle. 48. An­gol toll (ford. — ang.J. 50. Fontos belsöszerve. 52. Veszteség-e? 53. Pályaudvar - fran­ciául (GARE). 55. Japán táncosnő. 57. Német kerék. 58. Népi hosszmérték. 60. Nép — néme­tül (VOLK). 62. Római ötvenöt. 63. Pára. 64. Daru. 66. Allófilm. 68. ... or, traktor-márka. 70. Nagyobb település. 72. Zamatja. 73. Német márka. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 6., 11. és a vízszintes 37. sorban. 2. Kettős betű. 3. Após. 4. Lökőrúd a biliárd­ban. 7. Férfinév. 8. Füzet. 10. Indok. 13. Dal. 15. Ökt 19. Azonos mással­hangzók. 21. Reggel Szlovákiában. 23. Emberek összetartozó csoportja. 25. Város a Dunántúlon. 27. Végnélküli kelme. 30. Szlovák személyes névmás. 33. Behozatali illeték névelővel. 35. Ékezettel: nóta. 38. Azonos a függő­leges 33-al. 42. A veszteség. 44. Shake­speare király. 47. Folyó és hegység Európa és Ázsia határán. 49. Európai főváros (é. h.j. 51. Savanykás gyü­mölcs névelővel. 54. Csapadék. 56. Rangjelző szócska és szlovák Éva. 59. Azonosak. 61. I betűvel a végén: női név. 65. Dán váltópénz. 67. Hatá­rozórag. 69. Ék! 71. Indok. Beküldendő a függőleges 1.. 6., 11. és a vízszintes 37. számú sorok meg­fejtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom