Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-12-25 / 51. szám
A korai zöldségfélék termelése s öntözésének kérdései TERMELÉSI ÉS TÁJADOTTSÁGOK Köztudott, hogy- hazánkban a Duna mellett érik elsőként az őszi árpa, tehát itt nagy lehetőség nyílik az összes melegkedvelő növények — köztük a korai zöldségfélék — gazdaságos termelésére. A gyümölcs-, böldség $s szőlő termeléséről szóló 293/1961 sz. kormányrendelet megállapítja, hogy a lakosság egy főre eső élelmezése jónak mondható, de a vitamindús táplálékokból jóval többet kellene fogyasztanunk. Súly szerint a zöldségfélék élelmiszereink 17 %-át alkotják, ezt viszont az ország termőterületének csupán 0,32 °/o-án termeljük. Kétségtelen tehát, hogy növelnünk kell a vitaminokban bő növények termelését, mégpedig két okból: -. ésszerű az olyan termelési ág fejlesztése, amelynél a föld többszörösen kihasználható, 2. a belterjesség növelése, a termelési eszközök gyors forgalmazása a zöldség termelésénél, más növényekkel szemben a pénzjövedelmet többszörösen emeli. Tehát olyan tartalékaink vannak, amelyek kihasználása 70 %-ra fedezné az ország szükségletét olyan áruból, amelynél a fogyasztás kezdetén külföldi behozatalra szorulunk. • Ám nézzünk körül tüzetesebben az ország legdélibb részén, mégpedig a komáromi járásban gazdálkodó Kravany n/'Dunajom (Dunaradvány) szövetkezet házatáján. A község határában a talaj szerkezeti szempontból a következő: 30 % homokos, 20 °/o agyagos-homokos, 30 % homokos-agyagos és 20 % agyagos. A talaj könnyű, helyenként közepes nehéz, a szántó mélysége 22—24 cm. A föld vegyi reakcióját bőséges mésztartalom jellejnzi. Helyenként a humusz nem éri el az 1 °/o-ot, a talajvíz mélysége 10—12 méter. A vidék éghajlatának jéllemzöje: száraz, meleg hosszú napsütés és kevés hideg. A hosszú tenyészidő kedvez a melegkedvelő növények minden fajtájának,, a tél hótakaró viszont vékony és rövid életű. A terület hőmérsékletére jellemző adatok: a tropikus napok 30 C fokon túl 14,8 °/o, átlagos nyári napok 20 C fokon túl 67,8 °/o, a kipárolgás az egész tenyészidő alatt 101,2 % — a legtöbb júliusban. A párolgás átlagosan maeghaladja a csapadékot, ami a gabonaféléknél a tervezett hozamokat egyharmaddal4 csökkenti. Az átlagos évi csapadék 571 mm, a tenyészidőben 319. Az egész csapadék arányát nézve a táj nem tartozna kimondottan a száraz kiimák területéhez, csupán a csapadék kedvezőtlen elosztása okoz kellemetlen helyzeteket. Az említett községre érvényes klimatikus adatok: a tenyészidő 270 nap, 2196 napsütés — a csapadék elégtelensége, illetve egyenlőtlen elosztása okoz problémát. A zöldségtermesztés sikere tehát az öntözésen múlik, mely a melegkedvelő növények esetében létfontosságú. Most pedig vizsgáljuk meg az efsz idevonatkozó technikai felszerelését: Uvegházuk 300 m2, az üveggel takart melegágyak 6000 m2. Hektáronként a felszerelés értéke 13 ezer korona. Az öntözést a talajjavító szövetkezet kezelésében levő öntözőrendszer segítségével 499 hanyi területen végzik. Az egész szövetkezet egyes termelési szakaszaira jellemző, hogy a növénytermesztés biztosítja a bevétel 07,6 %-át. Ennek 21 %-a a zöldségből származik. Az istállótrágya termelés 5000 tonna, ebből 2000 tonnát a zöldség-kertészet használ fel. A műtrágya fogyasztás költségei hektáronként 1000 korona. A szövetkezet 130 tagja, és családtagja, valamint brigádosok végzik a munkát. Tavaly a növénytermesztés vonalán három fajta kultúrnövény termesztése révén a bevétel elérte az 58,3 százalékot. Hasonló eredmény az áltattenyészési szakaszon nem született. / KORAI KALARÁBÉ ÉS KÁPOSZTA TERMELÉSÉNEK KÉRDÉSEI Az efsz illetékesei figyelik a zöldségtermesztésre fordított összegek nagyságát, illetve gazdaságosságát. Ezen belül nézzük meg a korai kalarámé termesztésének hasznát, illetve ökonómiáját. A kalarábé egészséges, nyersen is fogyasztható. A mészen, foszforon és vason kívül a vitaminok egész skáláját tartalmazza. Emiatt elsődleges szerep jut számára a téli időszakban, hogy a szervezet számára a szükséges vitaminotat pótolja. Tavaly 190 mázsa kalarábé termett hektáronként. Az utóbbi három év átlaga 140—190» mázsa között ingadozik. Az egy hektárra eső nyerstermelés 69 989 koronát képviselt. A termelési költség — azaz 50 855 korona mellett — 19 134 korona tiszta nyereség mutatkozott. Jövedelmezősége tehát 37,6 százalékkal kielégítő. Milyen problémák akadnak a belterjes termelésnél 30—50 százalékos nyereséggel visszatérülő költségekkel? 1. melegágyak, 2. a növény termesztésének gépesítése (az összköltségekből a kézi munka 38,2 %), 3. az élőmunka hektáronként 620 munkaegység, 4. az öt hektáron jelentős munkaerőre van szükség a növény begyűjtésénél, 5. piaci szállításnál az árjegyzék megfontolása: 1 db. áprilisban 1,5 korona, májusban 0,60—1,10,, júniusban pedig 0,35-től 0,50 koronáig ingadozik, 6. a kalarábé termesztésénél az öntözés elkerülehetetlen, 7. a termesztés kockázata az időjárás függvénye; fagyás, virágbafutás folytán a termés elsatuyulása. TOVÁBBI ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK A terület 'maximális nagysága ne haladja meg a 10 hektárt. Igyekezzünk a palántákat kooperációs együttműködés útján kitermelni. Elvileg használjuk a bevált körzetesített fajtákat. Az időjárás viszontagságait mérsékeljük a palánta, valamint a növény fólia alatti termesztésével. A kalárábot a nagyfelületű öntöző rendszerekbe soroljuk. A korai kereslethez szükséges eladást időben biztosítsuk. tatőja a korai káposzta. Az egy főre eső évi fogyasztása. 20 kg körül kívánatos. Kétéves növény. A diabetikus étrend igen fontos kelléke. A kézi munkára igényes. Az összköltség 57,9 %-át emészti fel. Tavaly 42 492 koronát adott ha-onként. Az egy hektárra történő tiszta nyereség 11912 koronára rúgott. Termesztésére vonatkozó tudnivalók nagy vonalakban egyeznek a karfioléval, ám a palánták nevelése nehezebb, továbbá kiültetése után a hőre és csapadékra nagyon Igényes. Palántázásnál nagy kiesés mutatkozik, emellett a férgek elterjesztésére is hajlamos. Az utóbbi időben a kereslet hiánya és a romlási kockázat ellenére termesztésének távlata kedvező. A két növény gazdasági elemzéséből világos, hogy a gazdaságosság és munkatermelékenység terén jelentős tartalékok vannak: ezek kihasználása a dolgozókon, a palánták kinevelésének gazdaságos megoldásában, a gépesítés, valamint a kémiai anyagok nagyobb mérvű kiaknázásán múlik. Nálunk mindkét növény termesztése indokolt, annak ellenére, hogy a zöldségtermesztés súlypontja továbbra is a zöldpaprika, paradicsom és paprikaparadicsom tömeges termesztésén múlik. (Folytatjuk.) A vitaminok második szolgál_ GÁBRIS JÓZSEF A kertészetekben az öntözőcsövek áthelyezése még mindig sok fizikai munkát igényel. Ezért a Peziuok-i Gép- és Traktorálloniás az R09 NDK univerzális traktorra olyan vasrácsozatot szerelt, amellyel, egyszerre 12 öntözőcsövet lehet szállítani a kívánt területre. Nagyobb elsz-ck javítóműhelyeiben is elkészíthetők az ilyen rácsozatok, amelyek lényegesen megkönnyítik az öntöző kertészeti dolgozók munkáját. Balia felv. NÖVÉNYEK A LAKASBAN Jk növények elhelyezésére a lakás számtalan lehetőséget nyújt, ezek közül csupán néhányra szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni. Távol áll tőlünk azonban minden olyan szándék, hogy sablonokat gyártsunk, mert a növények ízléses elhelyezése teljesen egyéni. Különben is az elrendezés csak a szoba tér- és egyéb körülményeinek figyelembevételével történhet. A növények elhelyezésére felhasználható anyagoknak se szeri, se száma és a dísznövények is olyan változatosak, .hogy pl. fénykép után egy virágtál újrakomponálása azonos faj és fajtából talán nem is lehetséges. Abban a reményben, hogy az alkotási szabadság ellen nem vétünk, a növények elhelyezésére és elrendezéséhez segítségül néhány tanáccsal szeretnénk hozzájárulni. Napjainkban divatosak és egyre keresettebbek a virágtálak és növénytálak. A virágtálak alkalmi, rövid ideig-tartó díszek. A növénytálban azonban a növények sokáig élnek, ugyanis tápdús földbe ültetve, rendszeresen öntözve a létük fenntartásához szükséges feltételek adottak. A növénytálak kis helyen elférnek, gondozásuk egyszerű, s ha a növényeket ízlésesen válogatjuk össze, hatásuk esztétikailag is teljes. Egy szobában lehetőleg csak egy növénytálat helyezzünk el. Legjobbak a máz nélküli tálak amelyek színe minden- növényhez jól illik. A.mázas, kerámia vagy porcellán tálak közül a szolidabbak az előnyösebbek, a rikítókat lehetőleg kerüljük. Alakja lehet szögletes, kerek és aszimmetrikus. Magasságút a növények szabják meg. Az alja legyen széles, hogy biztonságosan álljon. A tálakon rendszerint nincsen vízelvezető nyílás, ezért ezek aljára cserépdarabokat, durva kavicsot helyezzünk, ahol a víz összegyűlhet. A máz nélküli tál vízleadásap jobb. Mázas cserepekbe elsősorban a kaktuszok és pozsgás növények valók. Falun zománcos edényekbe is ültetnek növényeket, amelyeken rengeteg világ fejlődik és a fazék ellenére bárki szívesen magáénak vallaná. A növény tálak ültetése során ne feledkezzünk meg az együttélés feltételeiről, mert a növénytál csak úgy lesz tartós, ha azonos igényű növények kerülnek egymás mellé. Lehetőleg a származásuk is azonos legyen. Egy edényben nem lehet sok növényt összezsúfolni. A növények száma a tál és a növények méretétől függ. Mindig válasszunk ki egy uralkodó jellegű növényt és mellé a kisebbeket esetleg csoportokba rendezve ültessük. A tál pereméhez közel csüngő növényt ültessünk. A növények jellegétől függően a tál kővel, kéreggel, zuzmós ággal is díszíthető. A tál olyan magas legyen, hogy az ültetendő növé.nyek gyökérlabdáját összenyomni ne kelljen, vagy ha azokat cserepestül helyezzük el bene, a cserepek széle ne emelkedjen a perem fölé. Ültetés előtt a tálat áztassuk vízbe; a felületén lerakodott meszet, sót dörzsöljük le, mert erre sok növény gyökérzete érzékeny. A növényeket öntözzük meg, a földlabda algás, mohás felszínét óvatosan távolítsuk el. Ültetés után sok bajt okoz a túlöntözés; ha cserepestől helyezzük a növényeket el, ez a hiba elkerülhető. Tőzeggel, mohával a cserepeket álcázni lehet, ami természetesebbé teszi az elrendezést, a vízfeltrétel javul, a vízleadás pedig csökken. A virág- és növénykosarak funkciója kezdetben csak a szállítás volt, később azonban egyre többen díszítették lakásukat virágokkal, termésekkel és levéldísznövényekkel beültetett kosarakkal. A virágkosár alját nedvességet át nem eresztő anyaggal borítják, amire nedves moharéteget helyeznek. A gyenge szárú, kisebb virágokat csomókba, az erős szárú nagy virágokat egyenként lazán tűzdelik. A kosarakban elsősorban virágos dísznövényeket ültetnek, amelyek élettartama általában rövid. A növényeket a kosárban sajnos nem lehet megfelelően gondozni, földjük megsavanyodik, öntözés során a víz és a nedves föld piszkítja a bútorokat, ezért hátrányai miatt napjainkban a kerámia közkedveltebbek. A modern, kis alapterületű lakásokban a növénytáblákat és kosarakat nem virágállványra, hanem ízléses, a szoba bútoraihoz is jól illő növényasztalra helyezik. Napjainkban azonban még nagyon sokan vásárolják a virágállványokat. Hátrányuk, hogy nehezen mozgathatók. A ,virágkedvelők pedig akkor vétenek lakásuk hangulatos berendezése ellen, amikor a virágállványokat cserepes növényekkel telezsúfolják, majd az ablak elé állítják. Lehet szépen is összeválogatni a növényeket, inkább kevés növény, de az jó ízlésre vallóan legyen elrendezve. A csüngő és kúszó növények a lakások kedves és érdekes díszei. A függő, falra akasztott növények az ember mozgásét nem korlátozzák, kis szobákban is jól elhelyezhetők s az egyhangú, rideg falak merevségét feloldják. A csüngő és kúszó növényeket is a lakás hőmérsékleti és fényviszonyaihoz igazodva választjuk ki. Növekedésük erőssége, a levelek színezettsége, mérete és alakja igen különböző, ezáltal gazdag választékot is nyújtanak, kis hozzáértéssel minden lakásban a legmegfelelőbb növény választható. De válogathatunk az edényekben is. Elterjedtek a porcelán és kerámia fali vázák, de a célnak tökéletesen megfelelnek a lapos cserepek is, amelyek peremébe több lyukat fúrva, műanyagszállal felfüggeszthetők. A felfüggesztés módja az edények súlyától, a növényektől és a környezettől függ; lehet durva kenderkötél, vagy alig látható műanyag fonál, a rézedényeket pl. láncon lógatjuk. A csüngő növények öntözése, portalanítása és táplálása is egyszerűbb, a fal nem piszkolódik, nem sérül és nem kell gondoskodni rácsról vagy hasonló támasztékról, amihez a hajtásokat rögzíthetjük. Fali rácsot szobában csak néhány kettéhasított nádból készítsünk, amire gyenge növésű, kis levelű növényeket futtatunk. Erkélyeken viszont már nagyobb rácsok is elhelyezhetők, erősebb növésű növényekkel. A fali rácsra kémcsőből vagy öblösebb edényből raffiával körülfont kis virágtartó is akasztható. A falon függő növények körül száraz a levegő, ezért gyorsan kiszáradnának, ha rendszeresen és alaposan nem öntöznénk. Öntözés helyett mártsuk vízbe, hogy jól teleszívják magukat, majd ideiglenesen felfüggesztve a felesleges vizet kicsurgatjuk, s csak ezután függeszthetők állandó helyükre. Nagyon sok trópusi és szubtrópusi növény nem a talajon, hanem fák ágvillájában, kisebb odvakban kéregrepedésekben él. Ezeket epifita vßgy fán lakó növényeknek hívjuk. Táplálélukat nem a gazdanövényektől vonják el, nem élősködnek, a gazdanövény csupán tartózkodási helyül szolgál, a közelükben összegyűlt és elbomlott szerves anyagokkal táplálkoznak. E különleges életmód felkeltette a növénykedvelők figyelmét. Lehetőleg olyan ágakat és törzseket válasszunk ki, melyek kérge rücskös,-forradásos. Az elhalt, de még nem korhadt darabok a legjobbak, amelyek ágait ne fűrésszel vágjuk; hanem szabálytalanul törjük. Idős szőlőtőkékből, birsből, almából és körtefából válogathatók ki a legszebb törzsdarabok. Elhelyezésük lehet függőleges, ferdén eldöntött vagy felfüggesztett. A fára telepített növényekből először hangsúlyos részt alakítunk ki (pl. broméliákból)* amely a figyelmet magára vonja. A fény szempontjából igényesebbek a felső részre kerüljenek. A csüngő vagy kúszó növények léggyökereit csavarjuk az ágakra. Az alapot szintén növényekkel takarjuk, amiből szinte kinő a száraz ág, harmonikus egységet alkotva az egész elrendezéssel.
