Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-25 / 51. szám

1971. december *š£-5ZABAD FÖLDMŰVES •, 9 if Ünnepnapok Odakint ragyogó karácsony-másnap­ja volt, A keményre fagyott havon csikorogva csillogott a téli nap és a tanyai szobában az új zománcos takaréktűzhely tűzterében sistergett, pattogot a frissen hasogatott fa. A for­raltbor fűszeres szaga összekevere­dett a töltöttkáposzta párás melegé­vel. Ogyhogy nemcsak a bekecset, ha­nem még a kabátot Is lehúzta rólunk, s ingujjban üldögéltünk, beszélget­tünk. A sarokban a kisunoka mellett két szomszéd kislány izzadt. Arcuk ki­vörösödött, a veríték gyöngyözött raj­tuk. — Hát, ti miért nem vetítek le azt a vastag kezeslábast? — kérdeztem. — Hogyisne! Megmondta ídesanyánk hogy a világért le ne vessük, hagy­­lássák, hogy mit hozott a köröszt­­mamu! Az ajándék megbecsülése szép szo­kás, de nem lehet az egészség ártal­mára még akkor se, ha divat, a pará­dé, a pucc, vagy a dicsekvés a fitog­­tatója. Még akkor sem! Merthogy hazafelémenet a két kiizzadt gyermek megfázott, az biztos. És a felelős csak részben a nagyzolás, de az ünnep is, ami módot adott a veszedelmes di­csekvésre, Nem! Az ünnep nem kárhoztatható! veszedelme A hozzáállás, illetve a helytelenül cse­lekvő ember a hibás. Az ünnep kizökkenést, soronkívüli­séget jelent a hétköznapok meneté­ben és feltétlenülizgalommal jár. Az izgalomra szokatlan módon reagál az ember. Számos édesanya bizonyíthat­ja, hogy a családi fenyőünnepség örö­me után a gyermek zavart, nyugtalan. Hogy Arany János szavaival éljek: „Lesz öröm, aludni sem tudnak az éjjel ■ ■ ■“ Az ünneppel együttjár a vendéges­kedés. Azzal meg a kínálgatás. S mit kínálnak elsősorban? Kalácsot, süte­ményt, tortát, édességet. Ritkábban gyümölcsöt, befőttet, kompótot s csak a legritkábban tejeskávét előtte. Pe­dig ez lenne a legjobb ünnepi uzso­­na: egy csésze tejeskávé, vagy tejes kakaó, egy szelet kalács és egy kis gyümölcs. De nem sok! Mert az ünne­pi feljavított étrenddel — sajnos — nem jár együtt a kitágított ünnepi gyomor. Az ünnepek alatt senki se egyék többet, mint hétköznap, legfel­jebb mást, mert így nem kerekedhet baj belőle. A karácsonnyal együttjár a csoko­ládé, ami fényes papírba öltöztetve az ünnepi fenyőnek is kedves dísze. No oda jó és szép, de a gyereknek fukar kézzel adjunk belőle. Az étrend ilyenkor úgyis áttolódik a szénhidrát, a sütemény, a lisztes, cukros ételek felé. Ezért javasoljuk a kávét, amiben n tej fehérje, de jól megfér az édes kalácsfélével. Főleg este lefekvéskor ne kapjon csokoládét a gyermek, mert a cukor szájban erjedő anyaga a fog­zománc egyik legnagyobb ellensége. Igen rossz szokás, hogy egyes he­lyeken az ünnep örömére bort is ön­tenek a gyerek poharába. Egyes oko­sabb szülők persze tiltakoznak ellene, de a kínáló kedélyesen ellenkezik: — Ünnep van! Karácsonykor, eset­leg Szilveszterkor, vagy újévkor egy­­pár kortyot csak ihat a gyerek! Hát nem ihat!! A gyermek sohase ihat szeszes italat! Soha egy kortyot se! Ennek a rossz szokásnak — ha nem is azonnal —, később biztosan meglesz a szomorú következménye. De a többi — felsorolt! — helytelen­ségnek, sajnos, azonnal. Pár napon belül. Ennek mi orvosok vagyunk a megmondhatói. Állíthatjuk, hogy fé­lünk az ünnepektől, mert ünnepek alatt és ünnepek után rendszerint megszaporodnak az emésztési és meg­hűléses panaszok. Az ünnep:' öröm! Ünnepeljünk, örül­jünk, vigadjunk, ha módunkban áll, de okosan, módjával, mérsékelten, ne­hogy a meggondolatlanság, a szerte­lenség vagy tájékozatlanság miatt az öröm ürömmé keseredjék. Ezzel kíván minden olvasójának jó pihenést, boldog ünnepeket és sze­rencsés újesztendőt az egészség ügy­védje és tanítója, a tanácsadó orvos! Dr. Buga László Divatos téli sapka Eredeti ötlettel készült ez a vastag fonalból horgolt copfos sapka, melyet, mint ahogy az ábra is mutatja, kétféleképpen is horgolhatunk: kontybacsavarva, vagy leeresztve. Anyaga: 150—180 g müszálfonal. Mintája: 7 egyráhajtásos pálca, 1 noppos minta, 2 láncszem, 1 noppos minta ismétlődése. Végeredményben a minta ebből az egy sorból áll, csak az egymás alatt levő 7 tagú pálcacsoportokat nem a szemekbe öltjük, hanem a bal oldalon a pálcákkal az előző sor pálcáinak törzsét fogjuk át. Ezáltal a munka színén láncszemsor keletkezik. 1. sor: fejtetőn kezdjük és 6 láncszemből gyűrűt kapcsolunk, majd a gyűrűbe 6X2 noppos mintát öltünk. 2. sor: a kétláncszemes ívekbe itt és a következő sorokban a noppos mintát (noppos minta: ráhajtunk a tűre, leöltünk az ívbe, a szálat jól felhúzzuk, ráhajtunk a tűre, leöltünk az ívbe, a szálat jól felhúzzuk, s a le­írtakat összesen négyszer megismételjük, majd egyszer elhurkoljuk) és közöttük 3—3 pálcát horgolunk. 3. sor: azonos az előzővel, de itt 4—4 pálcát készítünk. 4.-6 sorig: a pálcacsoportok száma 1—1 pálcával nő, tehát a hatodik sorban 7 pálcánk lesz. 7.—12. sorig: itt a szaporítást már abbahagyjuk és egyenesen horgolunk a 2 noppos minta és a 7 pálca ismétlődésével. Tetejére egy copfot varrunk. (Több szálat összefogunk és copfot fonatolunk belőle, a végét elszorítjuk, illetve jól elköt­jük úgy, hogy egy kis pompon képződjék.) Zimankós téli este volt. Egyre több ház ablakából vetődtek imbolygó sár­ga fények az utakra. A hold bekuk­kantott egy-egy kivilágított ablakon és elmosolyodott: — Hiszen ma kará­csony este van. Semmi szükség hold­fényre! — Azzal magára húzott egy hófelhőt, hogy szundítson egyet. El­­fészkelődött a felhődunna alatt, de hogy, hogynem, kilyukasztotta. Nesz­telen szállingált lefelé a temérdek fe­hér hópíhe, és belepte azt a lombos, zöld fenyőfát, amely imbolyogva bo­torkált előre a csendes utcán. — Hajjaj! — sóhajtotta —, ami iga­zán szokatlan ?gy fenyőfától! — Miért sóhajtozol, nagyapó? Mi­ben segíthetünk? — Az unokáimnak vinném ezt a szép fenyőfát, de síkos az út és szembe fúj a szél. Sehogyan sem ha­ladok előre. — Ö! Ez semmi! — kacagtak a hó­­pihék, aztán elibe táncoltak a szél­nek. s fellibbentek a hátára. A karácsonyi szél tüstént sarkon TiilaPQvárcís Dühöng a szél, verdes a hó. Mikor jön már a Télapó?... Lám. émgis csak ide talált, Tudja, itt rá sok gyermek vár. Hozza csodás fehér zsákját, Apró szemek csillogását. Bekopog sok kis szobába, A boldogság jár nyomába’. Farkas Rózsa fordult és fütyörészve megtolta nagy­apó hátát. Olyan egy-kettőre haza­repítette, mintha szánkón húzták vol­na. Nagyapó megköszönte a segítsé­get. — Szóra sem érdemes — nevetett a szél, majd tovább fütyörészett. Nagyapó a sarokba állította a ka­rácsonyfát. Rajta kívül senki sem volt a szobában. Csak egy nagy doboz szaloncukor, csillagszórók és üveg­gömbök, no meg az ajándékok per­sze! — Az óra akkor ütötte a fél he­tet. Nagyapó szaporán aggatni kezdte a szaloncukrot... — Hétkor kell megszólalnia a ka­rácsonyi csengőnek... — gondolta szorongva. — Aligha készülök el! A szobában csend volt és fenyőillat. Nagyapó tűnődve nézte a szép, sző­ke babád, amely egyenest ránevetett a dobozból. — Ёп még most is szeretek játszani — mondta a szőke babának —, csak­hogy egy nagyapóhoz nemigen illik már illyesmi!... — Dehogyisnem! — szólt váratlanul a szőke baba, és előrelépett a doboz­ból. — Gyerünk, Nagyapó! — ugrott elé­be a barna Maci is. — Többen talán többre megyünk! Hogyan díszítsük? hát fel a karácsonyfát? Nagyapónak felelni sem volt ideje. Egy sor ólomkatona vonult fel, dísz­lépésben. — Erőt, egészséget, Nagyapó! — emelte a kezét sapkájához a parancs­nok. — Várjuk az utasítást! Es berregett a helikopter, meg a repülőgép, s indulásra készen várt az űrrakéta pilótája is. — Mi minden megtörténhet az em­berrel karácsony estéjén?! — Nagy­apó nem hitt a szemének. A játékok mosolygósán várakozva ott álltak előtte. Nagyapó szeme felcsillant. — A karácsonyfát hét óráig fel kell dí­szítenünk! — kiáltotta. — Nagy fel­adat ez. Remélem mindenki megállja a helyét! — kettőt tapsolt. — Vi­gyázz! Kész! Raaaajta! — s magasra tartotta a csúcsos üvegdíszt. Abban a pillanatban halk berregéssel emelke­dett fel a játékok közül a helikopter. A pilóta átvette Nagyapótól a csillogó üvegdíszt, s a karácsonyfa tetejére illesztette. Surrogva ívelt magasra az űrrakéta is, és keringett egyre sebe­sebben, vékony ezüstszálat húzva a zöld ágak köré. Szikrázó ezüstport hintett alá a repülőgép pilótája és az ólomhadsereg katonái kereken száz cukrot, csokoládét aggattak a fára. A cukrot Maci és a szőke baba ado­gatta, Nagyapó pedig lelkesen vezé­nyelt: — Csillagszóró! Aranydió! Ezüst csillag! Piros gömb! — s a díszek, gyertyák, ezüst-, aranyszálak egyre fogytak a dobozból. A karácsonyfa csillogva, ragyogva egyszeresük készen állt. — Köszönöm!... — mondta hálásan Nagyapó. — Nagyon köszönöm, hogy segítettetek nekem! — Szóra sem érdemes! — moso­lyogtak a játékok. — Mi is szívesen játszottunk veled. — Azzal szép csen­desen leültek helyükre, a karácsonyfa alá. És pontosan hét órakor megszólalt a karácsonyi csengő. Bakó Agnes É Karácsony ú konyhán 0 A legtöbb helyen a hagyomány szabja meg a karácsonyi étlapot, a hal, a pulyka, a káposzta és a sokféle aprósütemény receptje anyáról leányra száll. Jólesik mégis új ízzel, változatos ételekkel gyarapítani ezt a hagyo­mányt. Íme segítségül néhány recept. BORLEVES. A legnépszerűbb karácsonyi leves. 6 tojás sárgáját habosra keverünk 8 evőkanál cukorral. Közben egy liter fehér bort lábosban a tűzre teszünk,^ citromhéjjal, szegfűszeggel, fahéjjal, és egy citrom kifacsart levé­­vel ízesítjük. Ha forr, átszűrve a tojásra öntjük, miközben állandóan ke­verjük, hogy össze ne kapjon. Visszatesszük a tűzre, és habverővel addig verjük, míg leves sűrűségű nem lesz. Csézsékben, forrón tálaljuk. Csak frissen jó! HAL JÖASSZONY MŰDÖN. Pontyból, harcsából, fogasból, csukából egy­aránt kitűnő. Először kifilézzük a halat, fejét, farkát, gerincét kevés víz­ben, egy karikára vágott vöröshagyma és egy felkarikázott sárgarépa társa­­ságábafi, sóval, borssal ízesítve megfőzzük, és lesűrjük. Mély tűzálló tálat kivajazunk, bele fektetjük a halszeleteket, leöntjük egy deci fehér borral és kevés hallével, és megvajazott aloballal lefedve, a sütőben 15 percig sütjük. Ezalatt 20 deka gombát megtisztítunk, karikákra vágunk és 5 deka ■vajon, sóval és egy fél citrom levével megpároljuk. A tűzről levéve, fel­engedjük 2 deci tejföllel, belekeverünk 2 tojás sárgáját, néhány -kanál hal­levet, törött borsot, finomra vágott petrezselyemzöldet, és ízlés szerint utána sózzuk. Néhány szem gombát félreteszünk, a többit a mártással együtt a halra öntjük, és a sütőbe visszatolva.^z egészet alaposan átsütjük. Tálalásnál a félrerakott gombaszeletekkel és petrezselyemcsokorral díszít­jük a tál tetejét. Leginkább rizs illik hozzá. KARÁCSONYI KUGLŰF: Nem ünnep az ünnep, ha a reggeliző asztalon nem vár ránk a friss kalács, vagy kuglóf. Először két deka élesztőt meg­futtatunk 2 deci édes, langyos tejben. Közben 10 deka vajat (vagy marga­rint) habosra keverünk 10 deka cukorral és 4 tojássárgájával. Csipet sóval, egy csomag vaníliás cukorral és kevés reszelt citromliéjjal ízesítjük, hozzá­adjuk a megkelt élesztőt, 55 deka lisztet és még 2—3 deci langyos tejet. Alaposan kidolgozzuk, végül beleadunk egy marék mazsolát, és kivajazott kuglófformába öntjük. Meleg helyen duplájára kelesztjük, és a sütőben kb. háromnegyed óra hosszat sütjük, mérsékelt tűz mellett. Kiborítva, gazdagon meghintjük porcukorral, és csak hidegen szeleteljük fel. (Nem több munka, mintha kaláccsal lepnénk meg a családot, és sokkal fino­mabb, szebb.) F. Nagy Angéla Feledékeny a gyerek? „Mit tegyek?! Feledékeny a gyerek sóhajtotta meg­adóan az anyuka, amikor a he­tedikes Gyurika már másodszor Íratta alá otthon az elfelejtett lecke miatti intőt. „Azelőtt so­hasem volt Ilyen feledékeny“ — toldotta meg panaszát. Anyukat elfeledkezett arról, hogy az iskola évről évre na­gyobb követelményt támaszt a kisdiákkal szemben. Nem a gyerek feledékeny, hanem az átállással járó zavar és gya­korlatlanság okozza a kissébb­­nagyobb mulasztásokat. Ezeknek azonban elejét lehet venni, ha a gyerek óra után \ rögtön egy házi füzetecskébe belejegyzi, hogy milyen tárgy­ból, mikorra kell a leckével elkészülnie, akár írásos, akár szóbeli tanulásról van sző. Eb­ből a füzetből és az órarend­ből jól ellenőrizhető, hogy a gyerek előtt milyen iskolai kö­telezettségek állnak és még idejében számonkérhető a fel­készülés. Ez persze rendszeres­séget kíván a szülőktől is, de megéri a fáradságot. Megszű­nik a feledékenység, és ezzel együtt javul a gyerek időbe­osztása, tudatos felkészülése. S még valami haszonnal jár. Elmarad az intő. (*s) ERESZTREJTVlNY A TUDÁS VÍZSZINTES: 1. Dutka Ákos, ma­gyar író-költő „Ka­rácsony“ c. versé­ből idézünk két sort, folytatva a függőleges 10. és 20. sorban. 10. Tár­gyak megerősítésé­re szolgáló hegyes eszköz. 11. Kevert túra. 12. A csont­ban van. 13. Strá­­zsa. 14. Világtalan névelővel. 15. Beril betűi felcserélve. 16. Olajszínű. 17. Visszavert! 18. Fél­száz. 20. Elől — né­metül (VORN). 21. Helyrag. 22. Kisebb súlyegység. 23. Tenger — olaszul. 24. Orvosi recept. 25. Katonai alaku­lat. 26. Viharos északi szél a dal­mát partokon: 27. A ház része. 28. Személyes névmás. 29. Énekhangok. 30. Idő előtti. 31. Tengeri rabló. (32. Idő­­határozói névutó. 33. Idegen nyelvű kiadóvállalat Prágában. 35. Zokogó. 37. Időmeghatározás. 38. Sodrony. 39. Hintő. 41. Szalad. 42. Hiányos vers. 43. Nulla. 44.......... Mari, kémnő az első világháborúban (é. h.). 45. Azo­nosak. 46. Becézett női név. 47. Az Antilla-tenger másik neve. 48. Elek­tromos töltéssel rendelkező atom-e? 49. Jegyezte. 50. Gyűrű alakú korall­zátony. FÜGGŐLEGES: 1. Levegő — görö­gül. 2. Azonos betűk. 3. Férfinév. 4. Kevert avar. 5. A szárnyasok nősté­nye. 6. Astatine kémiai jele. 7. Esz­tendőben. 8. Ideg — szlovákul. 9. Ily betűi. 14.........iacta est, (a kocka el van vetve). 15. Nem arra. 16. Voks betűi. 17. Zsidó egyházi szertartási tárgy. 19. Becézett női név. 21, Görög betű. 23. Kikötőgát. 24. Becézett Ve­ronika. 26. Göngyöleg. 27. Magyaror­szági sportnyeremény-játék. 29. Tej — franciául (LAIT). 30. Bokornagyságú fűnemű növény. 31. Becézett mama. 39. Ventil. 40. Kronométer. 41. Egyip­tomi uralkodó. 43. Muzsika. 44. A sakkjáték befejezését jelentő szócska. 46. Sző. 47. A varjú' hangja. 48. Izom­kötő. Beküldendő a vízszintes 1,, függő­leges 10. és 20. számú sorok megfej­tése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom