Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
I 1971. július 3. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Pozitív és negatív jelenségek egy társult szövetkezet tehenészetében Hat esztendeje, hogy libádi székhellyel négy környező gazdaság öszszefogásával megalakult az Egyetértés néven ismert földművesszövetkezet. Tehát az eltelt időszak indokolttá teszi, hogy bizonyos vonatkozásban felmérjük a helyzetet, nyíltan írjunk a pozitívumokrúl, s mérlegeljük, hogyan lehetne jobban, eredményesebben termelni a jövőben. Ügy gondolom, helyes lesz, ha az állattenyésztési termelés legfontosabb ágazatát a tehenészetet mérjük fel a belüzemi szakosítás és a termelékenység hatékonysága tenkintetében. Német Márton föállattenyésztő arról tájékoztatott, hogy a belüzemi szakosítás keretében az ötszázon felüli tehénállományt két gazdasági részlegen helyezték el. A libádi gazdaságban 270 tehenet összpontosítottak, a többit pedig Bélán helyezték el. A libádi részlegen Istállózott szlovák-tarka tehénállományból 106- nál I. fokú hasznosság ellenőrzést végeznek, s a haszon-állatokat is (szlovák tarka) tiszta vérben tenyésztik. A bélai részlegen elhelyezett tehenek nagyrésze szintén a szlováktarka fajtához tartozik, melyekből mintegy 150-et fekete tarka lapály marha családfához tartozó apaállat spermájával termékenyítettek meg. A keresztezés azt a célt szolgálja, hogy az Fi-es generáció üszőborjait felnevelés után tehén sorba állítsák. Ez azonban nem végleges célkitűzés. Inkább próbálkozás a nagyobb tejhasznosság mielőbbi eléréséhez. A szakemberek ugyanis azt állítják, hogy a jelzett módon létrehozott Fi-es utód minden tekintetben túlszárnyalhatja az elődök termelékenységét. A keresztezésből származó üszőborjakat a gyivai részlegen nevelik. Amikor elérik a tenyészetbe vétel korát befedeztetik. A megtermékenyítésnél nem tartják számon az apaállat származását. Az F2-es generációban született üszőborjak ugyanis nem alkalmasak továbbtenyésztésre, mert a tapasztalat szerint ezeknél a tejhasznosság a másodlagos heterozts hatás következtében megbomlik és csökken. Ezért az utódok csak húsprodukcióra alkalmasak. Gépesített tehenészet A toronysiló ás a mechanikus etetnberendezés csak jó minőségű takarmány előállítása esetén lehet kifizetődő. Ehhez a magas színvonalú növénytermesztés nem elég, hanem megfelelő teljesítményű betakarító és szállító gépek is kellenek, amelyek lehetővé teszik a tornyok gyors töltését. A telep két Boythore típusú tornyában (9X18 m) egyenként kb. 220 t szárazanyagot tárolnak. A melegedés elkerülése végett naponta 2—3 m réteget kell betölteni. Ezt egy nagyteljesítményű, 3 m-es magajáró szársértő kaszával, speciális járvaszecskázóval és három nagy pótkocsival oldják meg. A kasza óránkénti teljesítménye 1,5—2 ha. Töltéskor a töltőfúvóba melaszt adagolnak egy 750 1-es tartályból. Óránként 161 40 százalék szárazanyagtartalmú fűfélét is képesek betölteni. Átlagosan óránként 4 t anyagot töltenek be a teljes idényben, ami azt jelenti, hogy egy turnyot 6 munkanap alatt töltenek meg. Felülről ürítenek és a szállítószalagra egy másik toronyból árpát adagolnak. Az árpa 5 LE-s zúzán át kerül a szilázsra, miközben ahhoz egy adagolóval ásványi anyagokat Is kevernek. Az istállóterekből naponta kétszer traktoros tnlólappal hordják ki a trágyát, amikor a tehenek a fejőházha mennek. A trágyát kettős 1:14 lejtésű rámpára tolják, amelynek első része 7.5 cm átmérőjű, egymástól 2,5 cm-re elhelyezett csövekből készített rács. Ennek hézagain keresztül híg rész egy 50 000 literes betontartályba jut, a szilárd részt pedig a bordázott acéllemezekkel borított második részen át a trágvaszóró kocsiba tolja a traktoros. A tartályt télen 10 naponként egy villanymotoros keverővcl homogenizálták. Egy másik. 50 000 literes tartály is van a telepen, tavaszi vagy nyári tartalékként, amikor esetleg a trá gyét nem tudják kijuttatni. Az állatok a fejöállásnkban kapják a pótahrakot. Itt a rácspadozaton hullik le a trágya, és a mosóvízzel a trágvagyüjtő tartályba jut. Éppen ezért tekinti a főállattenyésztő a szóbanforgó keresztezést amolyan kisebb kitérőnek. Tehát nem végleges megoldás ez, csak próbálkozás a tejhasznosság emelésére. Legalábbis addig amíg fel nem fejlesztik a szlovák-tarka állományt a termelékenység kívánt színvonalára. A remény természetesen a törzskönyvezett tehénállományban van. Azoktól várják a nagy tejelőtípusú utódok létrehozását. Persze a haszonállatok közt is akadnak olyan tejelők, amelyek kitűnő hasznosságot érnek el. Nagyon természetes, hogy ezeknek utódait is továbbtartásra felnevelik, mert a haszonállatok származása is nyilvántartott — ismert. Pontos nyilvántartást vezetnek ezekről az állatokról is. Azt mondhatjuk, hogy az Egyetértés tehénállománya egészében véve fiatal. A tehenekről mintegy 240 darab az első és a harmadik laktációnál tart, s az átlagos életkor 6—7 között mozog. A tejhasznosság ennek ellenére — mondjuk meg őszintén — nem valami szívderítő, tehát nem érte el a kívánt színvonalat. Egyesítéskor, 1966-ban az évi tehenenként! tejhasznosság 2284 liter volt. Tavaly pedig 2393 liter tejet fejtek tehenenként. Idén 2600 literes átlagos tejelékenységgel számolnak. Az eredmény tehát nem eléggé kifejező. Mi ennek az oka? Egyik ok az, hogy aránylag sok — több mint száz — a kishasznú tehén. Ez méltán negatív módon befolyásolja az összüzemi tejátlagot. A másik ok pedig az, hogy a tehenek kevés abrakot kapnak. A haszonállatok naponta egyedenként 1 kg-ot, a törzskönyvezettek pedig 2 kg-ot fogyaszthatnak. Tény, hogy a múlt évben nagy volt 1 liter tej termelési önköltsége. A tej literjét 3,17 koronáért termelték, s 2,40 koronáért értékesítették. Ha tehát figyelembe vesszük a múlt évi napi 6,55 literes átlagos tejhasznosságot, azt kell mondanunk hogy ezen a tárén valóban van mit behozni. Idén a napi tejhasznosság átlaga már 7,3 liter. Az abraknak megmutatkozik a hatása. De ha figyelembe veszem a naponként juttatott teljes takarmányadagot, azt kell mondanom, hogy az állatoknak abrak nélkül is meg kellene termelniük az említett tejmennyiséget. Nem kerülte el figyelmemet például az sem, hogy sok tehén tejhasznossága az egyik laktáciőtól a másikig nagyon ingadozó, ami a jó tulajdonságok rögzítésének elégtelenségére utal. Az állomány tehát jóllehet, hogy genetikailag igen, de fiziológiai szempontból még mindig nem eléggé homogén. Persze nem lehetetlen az sem, hogy egyéb ismeretlen vagy ismert okok is közrer játszhatnak ebben. A következtetéseket természetesen csak a rendelkezésre álló adatanyagból, nem pedig az állatok tüzetes élettani vizsgálatából vonhattam le, ezért a valószínűség legalább annyira lehetséges, mint a valószínűtlenség. Véleményem szerint ha az adatok pontosak, az említett következtetés sokkal inkább a valószínűséget közelíti meg. Természetesen a tehenek összpontosítása a jelzett esetleges hibaszázalék lehetősége mellett is komoly előnnyel járt. Egyik lényeges előny pl., hogy most már nem kell a tejet négy részlegről a begyűjtő helyre szállítani, továbbá a szakosítás következtében egy-egy termelési szakaszon korlátozódott az állatok csoportja, Ahol például tehenet tartanak, ott nincsenek borjak vagy növendék állatok stb., így a tejtermelésre szakosított részlegeken a zootechnlkusok többet törődhetnek a tehenészettel. Megoldódott továbbá a tej fejés utáni kezelése is. Tagadhatatlan azonban, hogy az összpontosítás bizonyos bonyodalommal is járt. Mint ez Ilyenkor lenni szokott, a két részlegen gondot okozott a jó fejők és gondozók kiválogatása. Nem vitás a jó takarmányon kívül a fejő lelkiismeretessége is nagyban hozzájárul a tehén termelékenységéhez. Persze nem mindig sikerült olyan fejőt szerezni, amilyet a zootechnikus szeretne. A jelenlegi istállózási megoldás ebben az egyesített szövetkezetben, de általánosságban sem nevezhető korszerűnek. Az egyesített nagy gazdaságban már korszerű technikával felszerelt épületek kellenének a tehenészet számára, ahol be lehetne vezetni a több műszakos üzemelést. Az 500 tehenet egy műszakban legfeljebb hat személy gondozná és fejné. Igaz, hogy a szövetkezetben az 1968—1969-es években két új 108 férőhelyes tehénistállót adtak át rendeltetésének. Ezekben a tej üvegcsöveken keresztül kerül a hűtőberendezésbe. Hátránya, hogy ezekben az istállókban egy dolgozó csak 20—22 tehenet fej és gondoz. Tehát az új feltételek mellett sem sokban változott az emberi munkatermelékenység. Ogy lehetne jellemezni az adott technológiával történő termelést, hogy nagyüzemi forma, kisüzemi szinten. Ezeknek az új istállóknak a régiekhez viszonyítva mégis van egy nagyon lényeges előnyük. Még pedig az, hogy a tej kezelése higiéniai szempontból teljes mértékben megoldódott. Tehát az előnyök, s a termelés elégtelen műszaki vagy bonyolult fiziológiai megoldásaiból keletkező hátrányok egybevetése után mégis csak azt kell mondanom,, hogy az egyesítés, az összpontosítás, s a belüzemi szakosítás sok pozitívumot hozott. Most már az a fontos, hogy a társult gazdaságon belül kiküszöböljék azokat a fogyatékosságokat, amelyek ideiglenesen problematikussá teszi a teljes kibontakozást. A tehenészet esetében persze a tejhasznosságon kívül az utód is, de a talajerő fokozásánál nélkülözhetetlen szerves trágya is nagyon hasznos a gazdaságnak. Mindamellett törekedni kellene a tejhasznosság emelésére, mert csak úgy lehet csökkenteni a tej termelésének önköltségét, ha olcsó takarmánnyal a lehető legnagyobb termelékenységet elérjük. Hogy melyik takarmány az olcsó? Ez természetesen mindig a helyi viszonyoktól, a gazdaság szakembereinek leleményességétől és a dolgozók lelkiismeretes hozzáállásától függ. Hoksza István A tejhasznosság állandósítására nagyon fontos a gépi fejés utáni csöpögtetés. (Foto: Kružinský) A CschszlovÉ Mezőgazdasági Akadémia Tudománvos es Műszaki Ismeretterjesztő Intézetének kozleménvei. л tehenek és az üszők kedvező tej- és hús produkciójának fontos kifejezője a termékenység, mely azonban sok körülmény együttes közrejálszásától függ. Ezek közé tartozik pl. az apaállatok származása, a termékenyítésre használt sperma minősége, a mesterséges megtermékenyítés idejének helyes megválasztása stb. Ezért nagyon fontos, hogy minden egyes mezőgazdasági üzemben — a tényezők egybehangolásával — ügyeljenek a lehető legkedvezőbb termékenységi üzemi átlag elérésére. Az ellés természetesen mély nyomott hagy a tehén életében. Az ellés utáni időszakban az állat szervezetében jelentékeny változások mennek végbe. A további termékenységnek nagyon fontos feltétele, hogy a méh ellés után megkezdje normális funkcióját. Ez elsősorban az ellés higiénikus levezetésének a szoros függvénye. Ezeknek az intézkedéseknek elmulasztása előidézheti a meddőséget. Rendes körülmények mellett a méh 30—50 napon belül visszanyeri eredeti állapotát. Ez alatt az idő alatt azonban rendszerint az első nemi ciklus az ovulációval (peteleválás) együtt jelentkezik. Kisebb mértékben mutatkoznak az üzekedésre való hajlam külső jelei is. Mivel a méh az első nemi ciklus jelentkezésekor még nem nyerte vissza eredeti funkcióját, nem tanácsos az állat befedeztetése. A nagymértékben jelentkező üzekedési hajlam sokszor étvágytalanságot idéz elő az állatnál. Az ilyen tehén tejelékenysége csökken. A hüvelyből nyálkás folyadék szivárog, mely egyre sűrűbbé válik, s az ivarzási hajlamosság vége felé a nyálkás folyadék zavaros és véres is lehet. Az üzekedés első jelei azonban az esetek legtöbbjében nem mutatkoznak. Ezért a hajlam megállapításánál az összes egyéb külső jelekre is támaszkodnunk kell. A fedeztetés természetesen akkor a legcélszerűbb, amikor az állat az üzekedési hajlam tetőfokát elérte. Emellett azonban tehenenként lehetnek némi eltérések. A tapasztalt zootechnikus már ismeri a rábízott tehénállományt, tudja, hogy az egyik tehenet korábban, a másikat pedig későbben kell befedez-A megtermékenyítés időpontjának helyes megválasztása a teheneknél és az üszőknél tetni. Szakkörökben köztudomású, hogy a peteleválás az üzekedési hajlam jelentkezése után 27 órára, tehát a külső ivarzási hajlam utáni napon megy végbe. A nemi ciklus tehenenként változhat. Az egyes ciklusok közti jelenség 13—24 napos eltolódással is végbe mehet. Emellett az üszők nemi ciklusa rövidebb, mint a teheneké. Feltételeink mellett a téli takarmányozás mennyiségi szempontból megfelelő, azonban a minőség elégtelen. Ez az időjárás romlásával együtt rendszerint kedvezőtlen befolyást gyakorol az ellés utáni időszakban. Ezzel a méh funkcionális működése, s a ciklus ideje eltolódhat, ami rendes körülmények mellett a téli és a nyári időszakban amúgyis előfordulhat. A megfigyelések szerint a pároztatás rövidített és hosszabbított módszerével (50 napig — 50 nap után) különféle eredményt értek el a megtermekenyülésben. Statisztikai adatok alapján megállapították, hogy a téli megtermékenyítés esetében 50 napig kisebb a megtermékenyülés esélye, mint az 50 napon felüli inszemináiásnál. Ezért tanácsos a tehenet nyáron az* üzekedési hajlam második időszakában, tehát kb. az ellés utáni 40. napon háromszor egymás után (bizonyos időközökben) fedeztetni. Ezzel szemben félidőben a fedeztetést az üzekedési hajlam harmadik ciklusában tanácsos elvégezni — tehát mintegy 60 nappal az ellés után. Az itt elmondottakat azonban nem lehet „készpénznek“ venni, hanem csak mint általános igazságnak, mert a tehenek reprodukciós funkciójában eiéggé nagy az eltolódás. Amint látható, a szarvasmarhaállomány számszerinti fejlesztésének nemes szándéka számos kiilso és belső tényező közrejátszására van utalva. A külső tényezők egyik legfontosabbika a takarmányozás. A termékenység zavarainak egyes jelei éppen a hiányos táplálásra utalnak. A takarmányok tápértéke pedig a talaj termő erejétől függ. A tápanyagok hiánya általában az eleségen keresztül könnyen előidézheti a meddőséget. A termékenység egyes zavarai tehát sokszor a tápanyagellátás hiányosságaira utalnak. A tehén reprodukciós funkciójára nézve nagyon fontosak a fehérjék. Ha azok az eleségből hiányoznak, a termékenységben zavar keletkezhet, de a fehérjék túlméretezése is káros lehet. Megállapították, hogy a legeltetés ideje alatt az állat kevés fehérjét vesz fel. Ezért szükségszerű annak pótlása, glicides takarmánnyal. Megállapítást nyert továbbá hogy a takarmányozás technikája csak kis mértékben befolyásolja a termékenységet. Az ásványi anyagok közül a táplálásban nagy jelentősége van a foszfornak. Hiánya a takarmányban a nemi érettség kifejlődését késleltetheti. Zavar keletkezhet az ivarzási ciklusban, mint pl. a csendes ivarzás, hosszú ivarzás stb. A foszfor hiánya továbbá zavart okozhat a termékenységben is. A foszfor és a mész optimális arányának a takarmányban 1:1—1,5:1-nek kell lennie. Ha azonban a kölcsönös arány (Ca : P) 2:1 vagy még szélesebb, a konstitúció szempontjából gyenge állatoknál jelentkezhet az alkalózis a méh pH értékének megváltozott összetételében, ami ellés után késleltetheti állapotának normalizálását. Ugyanis különféle gyulladások keletkezhetnek a méhben. Ezt azonban a vitaminok hiánya is kikényszerítheti. Ezért az etetésnél nem szabad megfeledkezni a mész, a foszfor és a vitaminok kellő arányának kialakításáról. Természetesen a kedvező mész és foszfor arány beépülése a szervezetbe a D-vitamin jelenlététől is függ. További szükséges ásványi kiegészítők a szervezetben a szaporaság megőrzéséhez a mangán, a réz, a kobalt, a cin és a vas is. Tudni kell továbbá azt is, hogy a jód hiánya ugyancsak zavart okozhat a termékenységben. Az utóbbi időben szakkörökben nagy figyelmet fordítanak a növényi eredetű anyagok vizsgálatára, a nemi funkciókra való ráhatás tekintetében. Ezek a növényi hatóanyagok különféle vegyi összetételűek, melyek szárítással, silózással az állatok emésztő szervében sem károsodnak. A növényi eredetű ostrogén hatást kiváltó anyagok növényenként és a növények egyes részeiben a vegetációtól függően változhatnak. Ha azonban nagyobb adagban etetjük ezeket a fitoösztrogén hataónyagú növényeket, károsíthatják az üszők és a tehenek termékenységét. Előfordult, hogy az állatoknál napi egyedenkénti 6 kg lucernaszéna adagolásával hárum héten belül kiütköztek a szindróma jelei. Örvendetes azonban, hogy a foszforral való trágyázás lényegesen csökkenti a növényekben ösztrogén anyag elburjánzását. (Folytatjuk.)
