Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-11 / 49. szám

A méz jótékony hatását az emberi szervezetre már ré­gen ismerik, bár ezt a mai modern tudomány eszközei­vel nem vizsgálták. Az em­ber megfigyelő képessége, tehetsége sokkal fejlettebb volt mint manapság. Ennek köszönhető, hogy a mézet számos betegség gyógyítá­sára orvosságként használ­ták. A mai ekísérleti eredmé­nyek pontosan kimutatják, milyen anyagokat rejt ma­gában a méz s ezeket, ho­gyan értékesíti szerveze­tünk. A méz fő elemei a szőlő- és gyümölcscukor; 70—75 százalékot mutatnak ki ben­ne. Ezek a cukrok átválto­zásuk után energiává vál­nak. Kevésbé ismert azon­ban az a tény, hogy az egyes táplálékok túlnyomó többségének átváltoztatása­kor (répacukor, keményí­tők, a gabonalilsztekben, a burgonyában, rizsben stb.) — szervezetünk közreműkö­désével szintén szőlő- és gyümölcscukor jön létre. Ezek az anyagok csak ilyen formában kerülnek az em­ber vérébe, változik éltető energiává. Amíg tápanyagok fogyasztása, illetve feldolgo­zása szervezetünket erősen igénybe veszi, addig a méz semmilyen igényt nem tá­maszt emésztőszerveinkre, mert szőlő- és gyümölcs­cukrai minden változás nél­kül a vérbe jutnak. A méz fogyasztása tehát aránylag rövid idő alatt energiát szol­gáltat az izmok, Végtagok, valamint a szív izmai szá­mára. Ezek után érthető a méz szerepe táplálkozásunk­ban, mert testünk energia­forrásának legkönnyebben beszerezhető anyaga. E kérdésnél felmerülhet az az ellenvetés, hogy nem­csak a méz, hanem egyéb táplálék is tartalmaz szőlő­­cukrot s talán olcsóbban is hozzájuthatunk. Ez a meg­állapítás kissé felületes, hi­szen a méz nemcsak szőlő- és gyümölcscukrokat tartal­maz, hanem a szervezetünk számára nagyon szükséges ásványi anyagokat, meszet, foszfort, vasat, mangánt, re­zet, nitrogént, káliumot, kü­lönböző vitaminokat, enzi­meket, illőanyagokat stb. A felsorolt anyagokat szer­vezetünk hasznosan érvénye­síti. Klotzbüchler orvos és Koch' tanár a méz táphatá­sát békán • próbálta ki. A béka szívét kioperálták, úgy “hogy működése nem szűnt meg. Ezt beakasztották sző­­lőcukoroldatba, mely kis mennyiségben meszet is tar­talmazott. A folytonosan működő szív kamráiba üveg­­csövecskéket illesztettek, méhekről sági növény is megfeketíti, megkopasztja a gyűjtő méhe­­ket. Ezt azóta is észlelem, amióta nagy táblákban termel­jük a napraforgót s kevesebb a tisztesfű. A tisztesfüvet szívesebben látogatják a méhek, ha nektá­­ros, mint bármilyen szépen viruló napraforgó táblát. Az idén a 46 hektáros napraforgó tábla mellett egy 30 hektáros hagymatábla terült el. Csaknem hófehér volt a tisztesfűtől. A táblák két kilométeres körze­tében 30 méhcsaládot olvastam meg. A napraforgó is, a tisz­tesfű is igen jól mézelt. A mé­hek mindkettőről gyűjtöttek, de a tarlővirágos tábla sokkal jobban zsongott a méhektől, mint a napraforgós. Még egyet a napraforgóról. Nem első ízben tapasztalom, hogy enyhe időben több méh nem tér haza este, hanem kinn tölti az éjjelt, a napraforgó vi­rágján, s csak másnap repül Ihaza, amikor már jót fölmeleg­szik a levegő. Ezeket a „kinn alvókat“ csak tüzetes tapoga­­tás után eresztik be az őrök. A tapogatás olyan mérvű, hogy némelyik kezdő rablónak véli az érkező méhet, noha ap őrök nem támadnak dühösen. Tisz­­tesfűvön nem tapasztaltam kinn alvást, bár különös figyelem­mel kísértem. De megfekete­dett méhet sem. A „Méhészetiben olvasott cikk után elhatároztam, hogy jövőre megvizsgáltatok né­hány napraforgón feketedett méhet, vajon a szőrözet leko­­pásán kívül van-e valamilyen betegségük. Asztalos P. Kálmán melyeknek alsó részén kis nyílás volt. Ezek után a szőlőcukOroldatból a szív működése következtében a kamrákon keresztül az üveg­csövecskékbe is jutott. A- ránylag hosszú időt vett igénybe amíg a szőlőcukor megjelent az üvegcsövecs­kékben. Amikor azonban a kísérlet módját megváltoz­tatták és a szőlőcukor he­lyett tiszta mézet adtak, a kísérletezők nagy meglepe­tésére a méz szőlőcukra sokkal hamarabb eljutott az üvegcsövecskékbe, mint a vegyileg tiszta szőlőcukor. Ebből arra következtettek, hogy a mézben olyan anya­gok vannak, amelyek meg­könnyítik, meggyorsítják a szőlőcukor izmokba történő hatolását. Ezeknek az anya­goknak vegyi összetételét a mai napig még nem sikerült megállapítani. A kísérlete­zők glykutilfaktornak nevez­ték el s azt is megállapí­tották róla, hogy a túlheví­­téssel szemben nagyon ér­zékeny. Amikor túlhevített mézet alkalmaztak az oldat­ba, a méz szőlőcukrainak a békaszív izmain át a kam­rákba történő behatolása olyan sok időt vett igénybe, akárcsak a vegyileg előállí­tott szőlőcukor bejutása. A méz 30 C°-on felül történő felmelegítése hatálytalaní­totta a glykutilfaktor elő­nyös működését. Ez különösen a szív mű­ködése érdekében igen fon­tos. Hiszen a szív hozza ke­ringésbe a vért, mintegy 100 ezer kilométer hosszú ere­ken, és hajszálereken ke­resztül. Egy perc leforgása alatt a szív négy liter vért hajt át a véredényeken, majd ismét visszaszívja. Egy óra alatt tehát 240 litert, 24 óra alatt 5760 litert, s egy év alatt több mint két millió liter vért mozgat. Ehhez a nagy munkához" a szívnek minőségi hajtóanyagra van szüksége. A szív súlya két­század része a test súlyá­nak, mégis húszszor annyi hajtóanyagot igényel, mint a test összes izma. Ha emésztőszerveinket történetesen operálják s e­­zen idő alatt a szájon ke­resztül táplálékot nem ve­hetünk magunkhoz, ekkor folyékony állapotban, vagy­is injekciózással kapjuk a szőlőcukrot a vérbe. A ta­pasztalatok szerint azonban az injekciók kellemetlen ha­tásokat válthatnak ki (hő­emelkedés stb.). Ennek el­kerülése végett Németor­szágban a fehérjeanyagok kivonása után mézből készí­tenek nagyértékű tápanya­gokat, amelyeket М2 Woelm és М2 Melvin néven hoznak forgalomba. (Folytatjuk) Svancer L. A fekete A „Méhészet“ szeptemberi számának „Tanácsadó“ rovatá­ban olvastam a méhegészség­­ügyi vizsgálatkor talált fekete méhekről. Negyvenkét évi rnéhészkedé­­sem alatt szerzett tapasztalatom arról győzött meg, hogy „külö­nös fekete, fényes és sovány dolgozó méheket“ abban az időszakban láthatunk, amikor már legalább 8—ló napja nap­raforgóról vagy tökvirágról gyűjtenek a családok. Ezt bi­zonyítja egy 19-10. évi megfi­gyelésem is, amikor a tökvirág porától sárguló méhek közül az egyik kaptár kijárójánál tí­zet ponttal jelöltem meg, ahogy az anyákat szokás. Nyolc nap elteltével három jelzett fekete, sovány méhet láttam abban a családban. Egy a kaptár olda­lán gubbasztott, a másikat a nem feketék üldözték, a har­madikat pedig kaptárbontáskor a fenékdeszkán találtam, már élettelenül. Eszembe jutott egy öreg méhész mondása: „a tök­virág jól mézel, de megeszi a I méheket“. Vidékünkön a napraforgót csak 1942-ben kezdték termesz­teni, felsőbb utasításra. Sok fe­kete, sovány gyűjtő méhre let­tem figyelmes akkoriban. Ezek közül is megjelöltem tíz olyan sárga virágporos méhet, mely napraforgót látogatott. Tizen­négy nap múltán ezek is, mi­ként a tökről gyűjtők, elvéko­­nyultak, megfeketültek, és a család üldözte őket. Nem azt akarom mondani, hogy meneküljünk a naprafor­­gótábláktól, vagy onnan, ahol tököt termelnek. Bizonyos azon­­|7 ban, hogy fertőzéseken, beteg­­■ ségeken kívül ez a két gazda-A méz szerepe táplálkozásunkban KERTÉSZET-MÉHÉSZET Borászati tennivalók erjedés után ■Jjborunkból csak akkor ^ nyerünk kellemes és jó­ízű italt, ha gondosan kezel­jük. Erjedő borunkat időnként vizsgáljuk meg. Ha azt tapasz­taljuk, hogy a zajoserjedés be­fejeződött, az ezt követő utó­erjedés végét abból állapíthat­juk meg, hogy a bor nem pe­zseg és lehűlt. Ekkor óvatosan töltsük fel a hordókat. Telje­sen most se töltsük fel a hor­dót, mert a borban még lehet­nek mustgázok, ezért hagyjunk 2—3 cm-es helyet üresen. Az akonadugót még ne tegyük he­lyére, hanem megfordítva, vás­­tagabb végével helyezzük az akonanyílásra. Hetente töltö­gessünk. FEJTSÜNK Ha úgy látjuk, hogy borunk elég jól letisztult, a keletkező üledéktől, az ún. seprőtől fej­téssel szabadítsuk meg. A mű­veletnek különösen az újabban kedvelt üde, zamatos borok esetében van nagy -szerepe, mert a gondos fejtéssel sok értékes illat- és zamatanyagot megmenthetünk. Az első fejtés általában a zajoserjedés után 6—8 hét múlva esedékes, ha a seprő nagyjából leülepedett. Nem szabad halogatni, mert a seprőben található káros anya­gok (nyálka-, fehéranyagok, el­halt élesztősejtek, bogyófoszlá­nyok stb.) elbomolhatnak, és rövid idő alatt teljesen élvez­hetetlenné tehetik borunkat. HOGYAN? A fejtéshez többféle eszköz szükséges, mert a lefejtésre váró hordót a csapolás előtt alaposan meg kell tisztítani, a befogadó hordót ki kell mos­ni, lesúrolni és kénezni. Min­dent készítsünk ezért elő: ke­fét, törlőrongyot, falapátot, bor­­vonőt, azbeszt kénszeletet, hor­dónyitó eszközöket, fejtőcsapo­kat. Mielőtt az első fejtést meg­kezdenénk, fehérborok eseté­ben hasznos, ha törési próbát végzünk. Ilyenkor a fejtendő borból üvegbe vagy pohárba lopóval mintát veszünk és szo­bahőmérsékletre tesszük. Az egészséges bor letisztul, a bar­natörésre hajlamos viszont egy­re zavarosabb lesz, majd a fel­színtől gyűrűszerűén lefelé bámulni kezd, míg végül az egész elbarnul. Kisebb mértékű törés továbbfejlődését 20 g/hl, az erősebbet 30—60 g/hl ká­­liumnetabiszulfittal akadályoz­hatjuk meg. Ha a hordóban nincs csap­nyílás, akkor a bort gumicső­vel fejthetjük le. E művelet előtt a hordóba­­egy tiszta fapálcát teszünk, majd óvatosan kiemelve meg­állapítjuk: milyen magas a sep­rő. A gumicső végét ezután a pálcához kötjük, hogy 2—3 cm­­re legyen a seprő szintje felett, és így engedjük be a hordóba. A csövet lehetőleg két he­lyen — hogy bele ne csússzon a hordóba — rögzítsük, majd erősen megszívjuk, s a fejtést máris elkezdhetjük. Ha van csapnyílás, akkor a hordót megcsapoljuk. Az ako­nadugót kiemeljük, a félig nyi­tott csap végét a csapnyíláshoz tesszük — amelyet parafadugó zár el —, és fakalapáccsal óva­tosan beütjük. Ez után a csap fordítóját elforgatjuk, s ha egy kevés bor kiömlött, a csapot elzárjuk és fakalapáccsal erő­sen beszorítjuk. A bort been­gedjük az előkészített kármen­tőbe, majd innen a kénezett és üres hordóba töltjük. 25. SZÁM 1971. DECEMBER 11. * A TARTALOŰBÚL © Züldségfélék szerepe táplálkozásunkban © Sikeres előadás­sorozat ® Virágzó ágak a szobában © Tologatható üveg­házak © Sanyi bácsi © Úvjuk a madarakat télen ® Petéző anyák újrapárzása ® Méhlakások berende­zésének indokolása © A fekete méhekről © A méz szerepe táplálkozásunkban A csapolást mindig folyama­tosan végezzük, mert a csap gyakori kinyitása és elzárása felkavarja a seprőt, ez pedig nem kívánatos. A hordót úgy töltsük fel, hogy az akónadugó vége a bor­ba érjen; csak azután szabad teljesen feltölteni és lezárni, ha az átfejtett bor teljesen ki­erjedt. Sz. F. r l Hektáronként 134 mázsa szőlő Щ -x.*V-' Жя 1 A bodrogközi emberek szá­mára nagy munkát, de egyben örömet is jelent a szüret. Kü­lönösképpen akkor, ha bő a termés. A Veľký Kamenec-i (Nagykö­­vesd) szövetkezetben az idén ebben sem volt hiány. A szö­vetkezet 12 hektáron foglalko­zik szőlőtermesztéssel. Már a múltban is értek el jó eredmé­nyeket, de az idei termés vala­mennyit felülmúlta. Zuti Fe renc, a szövetkezet szőlésze és segítőtársa Bápyácsky Miklós traktoros nagy gonddal kezel­ték a rájuk bízott szőlőt. Az eredmény nem maradt el. Szü- " rétkor 134 mázsa szőlőt szed­tek hektáronként. Az összes 1817 mázsa szőlő 1 millió 176 ezer koronát hozott a szövet­kezel pénztárába. A gazdag termés betakarítása szorgos munkát igényelt. Ezt tudta a falu apraja, nagyja, akik egy emberként segédkeztek. Ennek köszönhető, hogy a gazdag tér més öt és fél nap alatt a Slov. Nové Mestn-i szőlőfeldolgozó üzembe került. A munkából oroszlánrészt vállaltak a köz­ség nyugdíjasai is, akik koru­kat meghazudtoló frisscséggel dolgozlak. Szólöteriuó vidék Bodrogköz, de ilyen jó terméssel csak rit kán találkozunk. A nagyköves di szövetkezet vezetői abban reménykednek, hogy ezt a ki­tűnő termésátlagot sikerül meg­tartaniuk. Nemsokára újabb öt hektáros szőlőterületük válik termővé. ALBERT ÄRPÄD Varga Mihály kertész a szegfüüzön kellős közepén. Beszámolónk a 4. oldalon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom