Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-11 / 49. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. december 11. A Választási győzelmet kamatoztatni kell (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a párt a programokat nem csu­pán előterjeszti, hanem ugyanakkor igen konkrétan realizálja őket, hogy a szavak után felelősségteljes tettek következzenek. A dolgozók millióinak ez a személyes tapasztalata játszotta az egyik legdöntőbb szerepet a szé­les, néptömegek magatartásának ki­alakításában. A párt védelmezte a forradalmi, az osztályigazságot, a társadalmi hala­dást és a kommunizmus igazát. Hu­­sák elvtárs beszámolójában megálla­pította, hogy az 1968—1969-es évek eseményeinek tragédiája nem csupán abban rejlett, hogy itt voltak a jobb­oldalt opportunisták; fizikailag még ma is itt vannak. Tragédia abban rej­lett, hogy lehetővé vált olyan hely­zet kialakulása, amelyben az embe­rek tudatát a nagy forradalmi esz­mék, a szocializmus nevében, a sza­badságért, és a demokráciáért vívott küzdelem leple alatt deformálni le­hetett, és hogy itt nem volt egy szer­vezett forradalmi erő, amely eléggé hatékonyan küzdött volna az ilyen irányzatokkal szemben. Ezután hangsúlyozta, hogy a párt nagy munkát végzett népünk inter­­nacionális érzelmének megszilárdítá­sa terén. Emellett számunkra nem csupán az a fontos, hogy több millió hűséges barátot szereztünk, hanem hogy az egész dolgozó nép interna­­cionális módon gondolkozzék, hogy őszinte testvéri kapcsolatot tápláljon a Szovjetunió és a szovjet nép iránt. A választásokkal kapcsolatban Hu­­sák elvtárs kijelentette, hogy nem táplálunk olyan reményeket, hogy a szavaztoknak az a 99 százaléka, ame­lyet a Nemzeti Front jelöltjei kaptak, automatikusan az öntudatos marxista­­leninisták, internacionalisták 99 szá­zalékát jelenti, akik már holnap be­léphetnek Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Azonban felelősségérzéssel kijelenthetjük, hogy a dolgozók túl­nyomó többsége belső meggyőződés­ből támogatja a CSKP politikáját, amire több bizonyítékunk van. A vá­lasztások sikerét az is elősegítette, hogy a párt osztályszempontból, fo­gott hozzá a jelöltek kiválasztásához. Államunk a munkásosztály, a dolgo­zók állama, tehát képviseleti szer­veink is döntő mértékben a dolgozó nép, a munkások, a parasztok és az ipari dolgozók közvetlen képviselői­ből álljanak. Országos méretben az összes képviseleti szervekben több mint 50 százalékban a gyárakból, a dolgozó parasztságból és a dolgozó nép soraiból származó képviselőink vannak. A CSKP ezt az elvet már a XIV. kongresszus előtt hangsúlyozta, s ez hozzájárult ahhoz, hogy a dol­gozók meggyőződjenek róla,у miként értelmezi a párt a népi, a szocialista hatalom kérdését, a dolgozókkal való kapcsolatát. Á választások bebizonyították — állapította meg Husák elvtárs —, hogy az ifjú nemzedék soraiban bizo­nyos új, pozitív mozgás következett be. A jobboldal arra számított, hogy a fiatalság egy része, amely nem is­merte az osztályharcokat, a háborút és nem tudja milyen a felszabadítás fölött érzett öröm, amely összehason­líthatatlanul jobb feltételek közepette él, mint szülei, nem halad majd együtt a kommunistákkal. A fiatalok elsöprő többsége szavazott. Egyértel­műen kijelenthetjük, hogy a hazai és a külföldi reakciónak nem sikerült a fiatal nemzedéket ellenállásra ser­kentenie a párt politikájával szem­ben. A választások új lehetőségeket tártak fel a fiatalok körében végzett intenzív pártmunka számára, a fiatal nemzedék valamennyi rétege túlnyo­mó többségének a párt aktív politi­kája számára való megnyerésére. A választási eredmények értékelése után foglalkozott a legközelebbi teen­dőkkel, feladatokkal. Hangsúlyozta, hogy továbbra is kemény, igényes munka vár ránk. Az önelégültség, a stagnáció, a harci képesség elvesz­téséhez, a párt, a társadafom forra­dalmi jellegének megmerevítéséhez vezethet. A tapasztalatok után, ame­lyeket a párt szerzett, újra nagyobb igényeket kell támasztani az embe­rekkel, a tervekkel szemben, köve­telni kell az emberek, elsősorban a kulcsjelentőségű és felelősségteljes posztokon dolgozók felelősségtudatá­nak fokozását. A politikai tömegmun­kát dlyan módon kell fejleszteni, hogy a Nemzeti Front valamennyi szervezete és szerve állandó aktivi­tást fejtsen ki. A következő években is rendkívüli alkalmunk lesz a poli­tikai tömegmunka széleskörű fej­lesztésére. Ilyenek lesznek a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom, az egységes földművesszövetkezetek, az ifjúság és a CSSZBSZ kongresszusa és más jelentős politikai akciók. Beszámolója befejező részében po­zitívan értékelte az ötéves terv indu­lását. Növekszik a termelés, és a la­kosság anyagi szükséglete. Ez arról tanúskodik, hogy a kiskereskedelmi forgalmat bizonyos mértékben túltel­jesítjük. A párt helyes' politikája, a jó és becsületes munka pozitív ered­ményeket hoz, amelyek kézzelfogha­tóak és bizalmat keltenek az embe­rek között, ugyanakkor jó hatással vannak a nép aktivitására. Hangsú­lyozta, hogy az 1972—1973-as év kulcsfontosságú az ötéves tervben és a sikeres teljesítés érdekében elő­térbe kell kerülni a racionalizáció­nak, az intenzifikáciúnak és az új technikának. Beszéde befejező részében leszö­gezte, hogy minden szakaszon meg kell szilárdítani a fegyelmet és fel kell újítani az állami szervek műkö­dését. Az állami szerveknek szilár­dan kell küzdeni a feladatok megva­lósításáért, fel kell lépniük a speku­lánsok ellen, akik a társadalom szám-. Iájára gazdagodnak meg. A DOLGOZOK TEVÉKENYEN VEGYENEK RÉSZT A POLITIKA FORMÁLÁSÁBAN Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága is értékelte a vá­lasztásokat. Jozef Lenárt a SZLKP KB első titkára beszédében megállapítot­ta, hogy az általános választások Csehszlovákiában és a Szlovák Szó cialista Köztársaságban is a Nemzeti Front teljes győzelmével végződtek. A győzelem alapja mindenekelőtt az a tény volt, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártja eredményes küzdelmet vívott a jobboldali opportunista és an­­tiszocialista erőkkel, a szocializmus alapjainak, a munkásosztály, a dol­gozók hatalmának felújításáért és megszilárdításáért. A választások iga­zolták pártunk politikájának helyes­ségét. A párt a válság után első ízben kezdett nyílt harcot a dolgozók tudatának formálásáért, sikerült sze­mélyes, élő kapcsolatot teremteni a kommunisták és a lakosság különféle rétegei között a munkahelyeken és a lakhelyeken is. A választások egyér telműen megmutatták, hogy a párt politikájában támaszkodhat a dolgozó nép széles rétegeire. Továbbra is el kell mélyíteni a tömegeknek a párt iránti bizalmát és el kell érni, hogy a dolgozók tevékenyen résztvegyenek a politika kialakításában és megyaló­­sításában. Д letteken a sor! i A világsajtó élénken foglalkozik a Varsói Szerződés külügyminiszteri értekezletének közleményével, amely egyben felhívás az összes európai országok és az Amerikai Egyesült Államok, valamint Kanada kormányához is. A kiadott közleményben az alapgondolat -az, hogy Európát a tartós béke kontinensévé kell változtatni. Kimagaslik belőle az a megállapítás, hogy mivel közelednek a nézetek az európai biztonsági konferencia egy­séges programpontjának meghatározásához, kedvező feltételek nyíltak arra, hogy már 1972-ben megtarthassák ezt az Európa népei szempontjából történelmi jelentőségű tanácskozást. A Varsói Szerződés tagállamai a kon­ferenciára meg akarják hívni az Amerikai Egyesült Államok és Kanada kormányának megbízottját is. Az újságok többnyire ilyen címet adnak: „Bukaresttől Varsóig“. Azonban emellett méltatják az 1969 októberében Prágában megtartott értekezletet, amelyen a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei két pontban határozták meg a leendő európai biztonsági konferencia programját. Fenn­tartani az európai népek biztonságát, mégpedig az államok kölcsönös kapcsolatai alapján, és tartózkodni az erőszak alkalmazásától. A népek közeledését el kell mélyíteni a kereskedelmi, gazdasági, tudományos tech­nikai és politikai kapcsolatok létrehozásával. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy az európai biztonsági konferencia összehívásának, illetve programjának formálása, gondolata, hazánkban is terebélyesedett. A két programpont most is a figyelem középpontjában áll. Az 1970-es júniusi budapesti találkozón tovább vitték a gondolatokat, és a közleményben kimondották annak lehetőségét, hogy az európai bizton­sági értekezleten az összes európai országok rősztvehetnek, mégpedig egyenlő feltételek mellett, köztük a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság is. Már akkor kijelentették, hogy az USA és Kahada is résztvehpt az összejövetelen. Idén februárban a Varsói Szerződés tagállamai Bukarestben arra a meg­állapodásra jutottak, hogy a Biztonsági Értekezlet összehívása előtt ki­bontakozott kétoldalú konzultáció sokoldalúvá válhat. Üdvözölték a finn kormány készségét, amely szerint az értekezletet Helsinkiben össze lehetne hívni. Finnország azóta már tovább lépett, mert a legújabb jelentések sze­rint a kormány megbízottja már szállásokról gondoskodik. A Varsói Szerződés tagállamainak november 30. és december 1-1, érte­kezletének közleménye kifejezi a népek bizonyos fokú türelmetlenségét is. Nemhiába hangsúlyozza többször is, hogy a tetteken a sor. A szocialista országok, amint kommentárunk is bizonyítja, több javaslatot tettek már az értekezlet összehívására. A szocialista országok, főleg a Szovjetunió, több olyan lépést, kezdeményezést tett, ami megteremtette a kedvező hely­zetet arra, hogy az újévben tényleg összehívhassák az európai biztonsági értekezletet. A Szovjetunió nagy békeoffenzívája, amelynek nyomán létre­jött a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet szerződés, valamint Nougat-Berlin kérdésében, négyhatalmi megállapodás, és további kezde­ményezések a béke érdekében érlelik az európai helyzetet. Mégpedig oly­módon, hogy az erőviszonyok alakulása következtében az imperialista hatalmak, ha nem is jószántukból, de a világ haladó közvéleményének nyomására, kénytelenek a fegyverek fitogtatása heíyett a tárgyaló asztal­hoz ülni. Az európai klíma, amint a közlemény is megállapítja, így alakult. (balia) Atom a béke szolgálatában (Folytatás az 1. oldalról.) jetunióval együttműködve építjük és fejezzük be 1980-ig a 1700 megawat­tos összteljesítményű atomerőművet. Az ezelőtt másfél évtizeddel meg­rendezett és a mostani kiállítás kö­zött minőségi különbség van. Az ak­kori a magreakció-kutatás legelemibb pontjáról indult ki és az addig meg­tett utat mutatta be. A mostani nagy­sikerű kiállításon az eddig működő atomerőmüvek makettjei mellett, már a holnapot is láthatjuk, vagyis azt, ami kísérlet alatt van. A kiállítás áttekintést ad az atom­energia felhasználásáról az iparban, a mezőgazdaságban, a holdkutatásban, az egészségügyben és így tovább. A bejáratnál látjuk a Szevcsenkót Atomerőmű makettjét, amely 125 ezer tonna tengervizet dolgoz fel naponta édesvízzé. Közismert, hogy a Föld vi­zének 97 százaléka sósvíz. Ennek az édesvízzé változtatása égyre na­gyobb jelentőségű és ez csakis az olcsó atomenergia hajtóművel oldható meg. A világ első atomreaktorral hajtott hajója a 44 ezer lóerős „Lenin“ jég­törő volt. Tizenkét évvel ezelőtt bo-A LEGJELENTŐSEBB GAZDASÁGI PARTNERÜNK Gyorsütemü fejlődés a Szovjetunióban A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXIV. kongresszusa a társadal­mat elemezve megállapította, hogy az elmúlt években tovább szilárdult a szovjet nép szocialista egysége. Köze­lebb kerültek egymáshoz a baráti osztályok és társadalmi csoportok, tovább csökkent & falu és a város, a fizikai és a szellemi munka különb­sége. A szovjet társadalom tagjainak 79 százaléka bérből és fizetésből él. A mezőgazdasági termelés gépesítésével a kolhozparasztok mind nagyobb há­nyada vált és válik munkássá, értel­miséggé, és gyarapítja az ország ipa­ri, tudományos erejét. Mindez úgy megy végbe, hogy gyors ütemben nö­vekszik a mezőgazdaságban a munka termelékenysége. A szovjet mezőgaz­daság múlt évi termelése háromszo­rosa volt az 1913. évinek, ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók rész­aránya az akkori 75 százalékról 21 százalékra csökkent. Az elmúlt ötéves tervben a Szov­jetunió városainak lakossága 15,4 millió fővel növekedett. A városi né­pesség aránya eléri az 57 százalékot. Tíz évvel ezelőtt 21 millió olyan em­ber ólt a Szovjetunióban, aki elsőd­legesen szellemi munkát végzett. Ma több mint 33 millió. A szovjet társadalom legfőbb ter­melő és politikai ereje a munkásosz­tály. Létszáma meghaladja a 62 mil­liót. A felnőtt lakosság 55 százalékát az ipar foglalkoztatja. A kolhozparasztság a munkásosz­tály szilárd szövetségese. A kolhoz­gazda alapjában új típusú földmű­velő, akiben a tudás és a technika széles körű társadalmi érdeklődéssel párosul. Ma csaknem egymillió kö­zép- és felsőfokú képesítéssel ren­delkező szakember dolgozik a szov­jet mezőgazdaságban. Az igény azon­ban — elsősorban közgazdászok­ból, mérnökökből — ennél is több. Az 1971—75 éveket átfogó ötéves terv a Szovjetunió iparának 42—46, mezőgazdaságának pedig 20—22 szá­zalékos növelése alapján az egy főre eső reáljövedelmek 33 százalékos, minden várakozást felülmúló fejlesz­tését irányozza elő. Az előirányzott gyors ütem igazolja, hogy a Szovjet­unióban rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak a lakosság ellátásának. Ebben az ötéves tervben főcél a mezőgazdaság belterjessé tétele. A szántóterületet mindössze 2 százalék­kal kívánják növelni és az előirány­zott emelkedést főleg a hozamok fo­kozásával állítják elő. Nagy gondot fordítanak a talajerő mesterséges visszapótlására, az öntözéses gazdál­kodásra, állattenyésztési kombinátok építésére, vagyis mindent megtesz­nek, hogy a mezőgazdasági termelés ipari jellegű legyen. Első helyen továbbra is a gabona termesztése áll. A hozamokat hektá­ronként négy mázsával kell növelni. Ez a Szovjetunió hatalmas területén komoly feladat, de megoldható, mert a világtekintélyű szovjet tudomány sorra hozza létre a nagyhozamú bú­zafajtákat. Nagy gondot fordítanak a takarmányfélék, a burgonya, a napra­forgó, cukorrépa, valamint a zöldség és gyümölcsfélék termelésének a nö­vekedésére is. Az állattenyésztésijén a hústerme­lést 1975-re 16 millió tonnára növe­lik. Az 1970-es termelés 11 millió tonna volt. A tojás termelése is közel 10 millió tonnára emelkedik majd. Az öntözéses területet 3 millió hektárral bővítik. A talajjavítást még nagyobb területen, több mint ötmil­lió hektáron végzik el. Műtrágyából és növényvédő szerekből kétszer annyit használnak fel, mint ezidáig. A szakemberképzés további foko­zását sürgeti a tudományostechnikai forradalom általános kibontakozása. Az új ötéves tervben a többi között 1,7 millió nagy teljesítményű traktort, 1,1 millió tehergépkocsit, több mint negyedmillió exkavátort, buldóžert és talajgyaíut, 500 ezer kombájnt kap a szovjet mezőgazdaság. Az értelmiség a szovjet nép egysé­ges része, a kommunizmus építésének fontos tényezője. Csupán az iparban dolgozó mérnökök száma az elmúlt öt év alatt 2,8 millióról 3,7 millióra emelkedett. A kommunistaellenes pro­paganda valamiféle merev „zárt“ rendszernek tünteti fel a szovjet tár­sadalmat. A valóságban a tőkés tár­sadalmi berendezkedés teszi szinte teljesen lehetetlenné az egyik társa­dalmi csoportból a másikbe történő átültetést. Az Egyesült Államokban a vállalatok vezetőségéhez tartozóknak 79 százaléka az úgynevezett üzleti körökből származik, 13 százaléka farmer- és csak 8 százaléka munkás­családból;, A francia egyetemi hall­gatóknak mindössze 10, az osztrákok­nak 6 százaléka munkásszármazású. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1975-ben meghaladja a 370 milliárd rubelt. A növekedés öt év alatt több mint 100 milliárd rubel lesz. A nem­zeti jövedelem növekedéséből minden eddiginél nagyobb hányadot fordíta­nak a fogyasztás bővítésére. Az el­következő években megvalósuló bér­emelések 90 millió dolgozót érinte­nek. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete eléri a 145—150 rubelt. A népjólét emelésében továbbra is rendkívüli nagy szerepet játszanak a társadalmi juttatások, amelyek 1975-ig 40 százalékkal megnövekednek, és egy főre számítva meghaladják a 350 ■ rubelt. Tovább bővül a nagy csalá­dokról és az öregekről történő gon­doskodás köre. Öt év alatt kétmillió bölcsődei és óvodai férőhely épül. A nagyobb fogyasztási alap, a nö­vekvő anyagi jólét így járul hozzá a legfontosabb célhoz: az ember belső értékelnek gyarapításához, a szemé­lyiség sokoldalú fejlődéséhez, az em­beri alkotóképesség magasfokú kifej­lesztéséhez. Közismert, hogy hazánk legnagyobb gazdasági partnere a Szovjetunió. Az első barátsági, szövetség) és együtt­működési szerződést 28 évvel ezelőtt 1943 december 12-én kötötték meg. Ezt már több esetben meghosszabbí­tották és kiszélesítették. Legutóbb ez év májusában került erre sor. A szov­jet nép nagyszerű ötéves terve fel­tételezi, hogy a két ország közt a gazdasági együttműködés még jobban kiszélesedik, amely kölcsönösen elő­segíti majd a még gyorsabb ütemű fejlődést. —tt— csájtották vízre és azóta Is nyitva tartja az északi-tengeri utat Európa és Japán között. A hajózás terén is egyre nagyobb jelentősége lesz az atomenergiának. A mezőgazdaságban azt mutatják be, hogy megfelelő besugárzással ho­gyan lehet a vetőmagot csíraképeseb­­bé tenni, mit jelent az a gyapot ter­mesztésénél és a baromfitenyésztés­ben. A kiállításon nagyon sokan kíván­­csaik a holdterepjáró Lunohod 1-re. Persze egyesek ezt a kérdést is fel­teszik: mi köze ennek az atomhoz? Közismert, a holdon nagyon Inga­dozó a hőmérséklet. Ahol süt a nap, ott 150 Celziusra is felmelegszik, és ahol nem, mínusz 150-re is lehűl a levegő. Hogy a holdjárót ne befolyá­solja a szélsőséges hőmérséklet, a járműnél is felhasználják a radio­aktív sugárzást. De fontos szerepet játszik a talajvizsgálatnál is a hő­mérsékletszabályozó. Nehéz azt leírni, mi mindent látni az egyedülálló kiállításon. Meg kell nézni, meghallgatni a kiváló szakem­berek, atomfizikusok véleményét, — mint tették ezt már eddig is sok-sok ezren. A kíváncsi érdeklődők közül Horné Krákany-i Gép- és Traktorállo­­más dolgozóival váltottam néhány szót. Szabó Lajos technikus, Poriih­­szky Béla a zselízi részleg dolgozója és a többiek, örültek, hogy láthatták a kiállítást. Még ha nem Is értették egészében, amit szemléltek, mégis kö­zelebb jutottak az atomenergia fel­­használása fantasztikus lehetőségének a megismeréséhez. A kiállításon tanácsadóként jelen­levő Duka Zólyomi Árpád egyetemi tanártól is kértem véleményt a kiállí­tás jelentőségéről. — Különféle felkészültségűek a lá­togatók. Ki többet, ki kevesebbet ért az atomenergia jelentőségéhez. Egyet azonban mindenki tud: azt, hogy a jövő szempontjából óriási jelentősége van a kimeríthetetlen energiaforrás békés felhasználásának, amelynek egyik élenjáró úttörője a szovjet tu­domány. De a „szakmabeliek“ részére is sok az újdonság. Mi, tanárok avagy atomtudósok külön-külön csak a szé­lesskálájú atomtudomány egyes részé­vel foglalkozunk, s itt pelig komple­xen látjuk az eddig élért eredménye­ket és a lehetőségeket. De a kiállítás­nak az is a célja, hogy felkeltsük az ifjúság érdeklődését az atomfizika iránt. Én 1956-ban, amikor jónéhány­­szor megtekintettem az első atom­­kiállítást, határoztam el, hogy az atomfizika mélyebb megismerését vá­lasztom életcélul. Lehet, az ide láto­gató fiatalok közül sokakban megszü­letik hasonló elhatározás és jónéhá­­nyan ezen a téren képezik magukat, s később „apostolai“ lesznek az atom­tudománynak, az atomenergia bé­kés felhasználásának. Tóth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom