Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-06 / 44. szám

jť IllVNl Kiégett villanyégők hatása a tojástermelésre Thomas Danko, a New Hampshire i egyetem mun­katársa számos esetben ész­lelte, hogy a ketreces tojó­­házakban a kiégett villany­­égőket nem cserélik ki azonnal. Fénymérővel vég­zett ezért rendszeres vizs­gálatot arra vonatkozólag, hogy a fényintenzitás hir­telen csökkenése milyen hatású a termelésre. Megállapította, hogy az ál­talában használt 25 wattos égők között a fényintenzitás (a két égő között) 2,5—5,5 lux fényerősségűnek felel meg és ez a megvilágítás a termelési adatok szerint elfogadható. Ha azonban egy égő a sorban kiég, ez alatt a fénymérő már nem mu­tat luxértéket. Az utóbbi évek kísérletei szerint a maximális terme­lés eléréséhez körülbelül 5,5 lux fényerősség szüksé­ges. A legtöbb kutató vizs­gálata megegyezik abban, hogy ha a fényintenzitás hirtelen csökken, ez kedve­zőtlen a termelésre. Ezen kívül a ketrecbe zárt tyúk­nak nincs módjában az ól jobban világított helyére menni. Különösképpen ve­­széleys, ha egyszerre egy­más mellett két égő ég ki. (Poultry Digest) Közös piac: csökkenő tojótyúk­­állománnyal kell számolni Ha az EGK tojáspiacán a jövőben is a jelenlegihez hasonló okok befolyásolják az áralakulást, csökkenő to­jótyúk állománnyal kell szá­molni a Közös Piac államai­ban — állapította meg a közelmúltban az egyik ku­tatóintézet. A jelentésben rámutatnak, hogy a tojás összfogyasztásának messze túlnyomó része esik a ház­tartásokra, és csak nagyon kis rész jut az iparra. Az ötvenes években jelentősen növekedett a fogyasztás, a jövőre vonatkozó prognózis viszont nem jelez jelentős növekedést a fejenkénti fo­gyasztás alakulásában. Sőt Belgiumban csökkenő fo­gyasztással lehet számolni, csupán Olaszországban vár­ható számottevő növekedés. A prognózis 1975-re 44,2, 1985-re 48,4 milliárdos ossz tojás fogyasztást jelez a Közös Piac tagállamaiban. (VWD. Eier, Butter, Käse,) A levegőcsere módja és eszközei a nyultelepen Minden olyan nyúltelepen, ahol istállószerű épületben, emeletes ketrecekben, nagyobb mennyiségű nyulat tartanak intenzív körülmények között, ott feltétlenül gondoskodni kell az istálló mesterséges úton való levegőcseréjéről. Szükséges érről beszélni, mert a folyton fejlődő tenyész­tés és árutermelés folytán egy­re többen alakítják át a volt lóistállókat és hasonló gazda­sági épületeket nyulak elhe­lyezésére. A nyúlistállók leve­gőcseréje nem idényszerű fel­adat, télen legalább annyira fontos, mint nyáron. Az álla­tok egészségének megóvása, az egészséges környezet biztosítá­sa, a betegségek megelőzése érdekében a szakszerű levegő­cseréről minden időben, állan­dó jelleggel kell gondoskodni. Az ajtók és ablakok kinyitása már ez esetben nem elég, ettől korszerűbb megoldást kell ke­resni és megvalósítani. E célra legjobban beváltak a baromfi­ólaknál használatos, 30 cm át­­nférőjű, körforgó, 5 lapátos ventillátorok. A ventillátorokat úgy kell elhelyezni, hogy azok huzatot és zajt ne idézzenek elő. Megfigyeltem, hogy a ventillátorokhoz közel lévő anyanyulak mindig idegeseb­bek, mint a távolabb elhelye­zettek és az állandó zaj hatá­sára több volt az elvetélés, a fészekszétszórás és kannibaliz­mus. A nyúlistálló szellőztetése, levegőcseréje több módon tör­ténhet; ablak és ajtó nyitással, a padlásra kivezetett szellőzte­tő kürtőn keresztül és a kü­lönböző rendszerű és kapaci­tású ventillátorokkal. Az abla­kon és ajtón való szellőztetés nem minden esetben célrave­zető vagy jó megoldás, mert huzat keletkezhet. A huzat és a túlzott páratartalom a nyúl legnagyobb ellensége. Nem be­szélve arról, hogy a nyitott ablakra, ajtóra tavasztól késő őszig szúnyogháló szükséges. A deszkából készített 35X35 cm-es méretű, deszkából vagy furnérból készített kürtőt a mennyezetről az istálló padló­tól számítva kb. 50 cm-ig kell levezetni. Ez a padozatnál ösz­­szegyűlt, elhasznált levegőt, ammóniagázt kiszívja a padlás­ra, vagy a tetőn át a szabadba. A ventillátorokat lehetőleg oda építsük be a falba, ahol egyéb­ként is nem kielégítő a levegő mozgás, és az itt megrekedt gázokat elszívja az istállóból. A házinyulaknak viszonylag lényegesen több oxigéndús le­vegőre van szüksége, mint bár­mely más háziállatunknak. A ló percenként 10—16-szor lé­legzik (légző mozgások), a ku­tya 10—30-szor, a házinyúl pe­dig 50—60-szor. A házinyúl te­hát nagy oixgén fogyasztó, ezért igen lényeges feladat az istálló tökéletes levegöcseréje. —szikora— A BARANYOZASI EREDMÉNYEK JAVÍTASA zésére báránykutricák alkal­mazhatók jó eredménnyel: hi­degben előnyösek a hordozható védőetetők: A fejletlen tögyű, vagy hibás' csecsbimbójú anya­juhokat már termékenyítés előtt selejtezni kell: ezekből rosszul nevelő anyák lesznek. Ugyancsak berregtetés előtti teendő, a kosok megfelelő kon­dícióba hozása. Helyes tenyész­tési elv: a kosok 25 °/o-át éven­te cserélni kell. Figyelembe kell venni az anyák életkorát is. Ismeretes, hogy a termé­kenység 5—6 éves korig javul, ezután romlik, és romlik a gyapjútermelés is. A Tasmániá­­ban elterjedt ’ fajták közül egyedül a tasmániai finom­gyapjas merinó kivétel, amely hétéves koráig tartható te­nyésztésben. A választási idő­szakban meg kell vizsgálni a tőgyet, és ha a választást meg­előzően az anya elapasztott, akkor fülébe krotáliát kell he­lyezni. lia egy anya fülében már két krotália van, ajánlatos a selejtezése. Rendkívül fonto­sak a megfelelő feljegyzések. Feljegyzéseket kell készíteni a termékenyített anyák számáról, a termékenyített anyánkénti átlagos bárányszaporulalról. A gyapjútermelésre tartott juhok között 90—100 °/o-os szaporulat kívánatos, a keresztezésből származó juhok között 100— 130 %-os szaporulat a megfe­lelő. Ennél gyengébb eredmé­nyek esetében az okokat meg kell kerseni. A gyapjútermelésre tartott merinó juhok között 90—100 %-ns Jefferies, В. C.: szaporulat kívánatos. (Kucsera Szilárd felvétele) (Tasm. J. Agric.) 4 Kuzmicén még ma is divat AZ 0RVVADÄSZAT A régi kizsákmányoló társa­dalom gyakran rávitte az em­bereket, hogy orvvadászattal szerezzék meg mindennapi be­­tévő falatjukat. Szocialista tár­sadalmi rendünk ezt az álla­potot megszüntette. Ennek el­lenére még ma is vannak olya­nok, akik orvvadászatra adják fejüket, oktalanul megnyirbál­ják a természet szépségeit s ezzel óriási károkat okoznak társadalmunknak. A kuzmicel vadászterület a Salánci hegyek közelében te­rül el. így a kuzmicei határ­ban is gyakran található őz, szarvas és hasonló nagyvad. Ezt a község vadászai (orvva­dászai) igyekeznek kihasznál­ni. Vadászati tilalom ide vagy oda, törekvéseik arra irányul­nak, hogy minél több nagyva­dat ejtsenek. Hogy ez meny­nyire igaz, az alábbi néhány sor hűen igazolja. A kuzmicei kombájnosok egyik erdőszéli búzatábla cséplésekor különös zsákmányra leltek. A ringó ka­lászok között két szarvas tete­mére lettek figyelmesek. Az egyik egy gyönyörűen fejlett kétéves bika volt, a másik egy 5—6 éves ugyancsak szépen fejlett szarvastehén. A kombáj­nosok annak rendje-módja sze­rint értesítették az illetékes szerveket. Az illetékeseket nem lepte meg az eset, hiszen Kuz­micén ez nem először fordul elő. Az eset színhelyére érkez­ve újból meggyőződhettek a kuzmicei vadászok barbár tet­teiről. A helyi vadászok szám­láját tehát újabb bűneset ter­heli. Ez éven pusztító kezük nyomán már 25 ezer koronás kár keletkezett. Az eset kapcsán érdemes és szükséges néhány szót a kuz­micei vadászokhoz intézni. Ne gondolják, hogy szocialista tár­sadalmunk bárkinek megenge­di a közös vagyon, a természet szépségeinek pusztítását. Voltak már ilyen esetek, de azokat rendre sikerült felszámolni. Az ilyen esetek után nem csodál­kozhatnak a kuzmicei vadá­szok, ha a járási nemzeti bi­zottság illetékes szervei nem mint vadászokat, hanem mint orvvadászokat kezelik őket. Hogy ezen a helyzeten változ­tassanak, arra saját maguknak van legtöbb lehetőségük. Va­dászbecsületüket és nevüket csak akkor szerezhetik vissza, ha megtalálják soraikban az orvvadászokat. Ezt kívánja a vadászbecsület. Le kell számol­ni mindazokkal, akik a vadász­közösség szégyenfoltjai. Ha netán a kuzmicei vadá­szok nem is hajlandók a fenti néhány sor értelmében eljárni, megteszik azt közbiztonsági szerveink. Már a tettesek nyo­mában vannak és egészen bizo­nyos, hogy a bűnösök elnye­rik méltó „jutalmukat“. ALBERT ÄRPÄD, Viničky (Szőlőske) VADÁSZNAP A Szlovák Nemzeti Felkelés 27. évfordulójára való megem­lékezés jegyében a Veíká Ca­­lomijai (Nagycsalomijai) Va­dásztársaság értekezletet tar­tott Krnács Vince elnök veze­tésével. Az értekezlet falunk iegromantikusabb táján, a bika­völgyi vikendháznál zajlott le, ahol a vadászati szabályok be­tartásán kívül szó volt a vad téli etetéséről és védelméről. Az értekezlet végén humoros vadásztémájú versek hangzot­tak el s a terített asztaloknál ízletesen elkészített őzbak pör­költ illatozott. Pölhös Vince, Veíká Calomija ZSÄKMÄNY. Farkas Péternek a Turňa n/Bodvou-i (a tornai) „Vár“ nevet viselő vadásztár­saság elnökének a képen lát­ható 130 kg-os vaddisznót sike­rült puskavégre keríteni. Ez a három-négyéves vadkan beszo­kott a szövetkezeti tagok ku­korica földjére, de féktelen ga­rázdálkodásának egy csöppet sem örültek a szövetkezet dol­gozói. Agyara 21 cm-es volt. Szép tóreta lesz ez a fiatal va­dász gyűjteményében. Tamás Katalin, Háj (Aj) VESZEDELMES KIRÁNDULÁS Szokatlan hírt közöltek a múlt nyáron a fővárosi napi­lapok: Vasárnap volt. A dolgozók üdülő napja. A Szlovák Érc­hegység egyik kies völgyébe kirándult egy házaspár. Mál­­názni akart. Gyönyörködött a természet üde színpompájában és útközben egy-két érett mál­nát le-lecsípett. Az asszony letért az útról, hogy benézzen az útmenti vá­gásba, a füzike és a málnabo­kor dzsungeljébe. Le akarta szüretelni a vonzóan mosolygó piros gyümölcsöt, miközben — önbátorításul is — egy garam­­völgyi dalocskát dúdolt: — Medvécském adj pacsit, mulassunk egy kicsit! — Hirtelen fülsiketítő zaj rémí­tette meg az éneklő asszonyt. Torkán akadt a dal. Égető fáj­dalmat érzett a lábában. Fel­­sikoltott, s amikor visszanézett, medvét látott közvetlenül a há­ta mögött. Ijedtében a sűrű páfrányba zuhant és segítsé­gért kiáltozott. A ragadozó hosszú karmával súlyos sebet ejtett az asszony lábán. A sikoltás hallatára megremegett a férj, mint a nyárfalevél, és a málnásba ro­hant, hogy megmentse halálra­­ijedt élettársát. Fegyvere nem volt, hiszen üdülési szándékkal indultak az erdőbe. Szenvedélyes vadász létére tagja volt ugyan a helyi vadásztársaságnak, most azon­ban csupán kés volt nála. El­keseredetten vetette magát a ragadozóra. Torkon ragadta, fojtogatta. A medve fullado­zott. Bírókra keltek. Elvágőd­­tak a sűrű málnásban és élet­halál harcot vívtak egymással. A medve összemarta ellenfele lábait, karmaival sebet ejtett a mellén meg a vállain. A min­denre elszánt ember késével döfögette a dühöngő vad mell­kasát. s az erősen vérzett. A medve végül feladta a harcot. Ellankadt. Elillant a küzdőtérről, a megsebesült há­zaspár pedig csak nagy erőfe­szítéssel vánszorgott el ottho­náig. A helyi lakosok azonnal kór­házba szállították a két bete­get. Néhány nap múlva az a hír járta, hogy a kincstári er­dőörök hatalmas medve hullá­jára akadtak a hegyi patak mellett. A hatóságok vizsgálata alap­ján az volt a vélemény, hogy nem kés, hanem vadorzó go­lyója végzett a medvével, amely fájdalomtól gyötörve támadta meg a közelébe került asz­­szonyt. A helyi vadászok és az erdé­szeti személyzet azonban té­vesnek találta a bírósági szak­értők .^véleményét, amely sze­rintük csak arra volt jó, hogy a bátor ember hősiességének értékét csökkentse. SELMEC ADOLF Mire vadászhatunk novemberben? November már az ap­róvad vadászatának je­gyében kezdődik. A hó­nap első napjától va­dászhatunk a mezei nyúlra, a fácánkakasra \ és az elismert és önálló fácánosokban a fácán­tyúkra is. A vadászgaz­dák ne feledkezzenek meg arról, hogy már most ki kell jelölniük a vadászterület azon 1/5 részét, amelyen idén va­dászat nem lesz és a­­mely a vad szaporítását szolgálja. A vadászatok időrendi tervét be kell küldeni a járási nemzeti bizottságra és a SZVSZ járási bizottságára. A nagyvadak közül külön figyelmet érdemel a muf­lon, amely a hónap má­sodik felében üzekedik. A hasznos vad közül e hónap lövéslistáján szerepel: a gímszarvas, a szika-szarvas, a dám­szarvas, a muflon és a vaddisznó minden neme, az őzsuta és az őzgida, a borz (csak november 30-ig lőhető), a mezei nyúl, a fácánkakas (a fácántyúk csak korláto­zottan), a vadréce 4 al­faja (csak november 30-ig, azután december 15-ig már csak a tőkés­réce gácsérje), a vadlu­­dak, a közép sárszalon­ka (csak november 30-ig), a balkáni gerle. A többi vadfajok közül lőhető a vadmacska, a pézsmapo­cok, a gatyásölyv, a ve­tési varjú és az egész évben vadászható kárté­kony vadfajok, mint az üregi nyúl, a farkas, a hiúz, a róka, a nyestku­­tya, a görény, a menyét, a hermelin, a galambász­­héja, a szürke- és a fe­kete varjú, a szarka, a mátyásmadár, a csóka és a nagy kárókatona. A vadászok figyelmébe ajánljuk, hogy novem­berben megkezdhetik az élővad befogást is, ami a vadgazdálkodás legma­gasabb szintű tevékeny­sége. Ennek vadtenyész­tési és gazdasági jelen­tősége egyaránt nagy, ezért ahol csak lehet, maximális mértékben kell vele foglalkozni. K. K. Tasmániai viszonyok között a legtöbb anyajuh termékenységi maximuma februártól áprilisig tart. A testsúly és a kondíció azonban összefügg a legelők kizöldülésével, ezért a lehető legkésőbbi berregtetést javasol­ják. Fontos szabály: berregte téskor az anyák legyének a lehető legjobb kondícióban. Kimutatták ugyanis, hogy mi­nél jobb a kondíció, annál jobb a fogamzás is. A termékenyü­lés után az anyák kondícióját fokozatosan tenyészkondícióra lehet csökkenteni. A fokozatos­ság a vemhességi toxéma elke­rülése végett feltétlenül szük­séges. A vemhesség utolsó hat hetében a takarmányozást is­mét javítani kell. Gyakorlati megoldásként a termékenyítés időpontjától kezdve az anya­állományokat korán, közepesen és későn ellő csoportokra oszt ják, s a csőporotsításnak meg­felelően takarmányozzák. Fon­tos szabály, hogy a vemhes anyajuhokat óvjuk minden stressz-hatástól. Ha ez mégis elkerülhetetlen (szállítás stb.), a megfelelő gyógyszeres keze­lések enyhíthetik. Elengedhe­tetlen a vemhes anyák napi kétszeri ellenőrzése. A gyenge bárányok és az ikrek elhelye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom