Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-30 / 43. szám
Az egészséges gyümölcs érdekében... A Beton rendezett Duna menti szüreti ünnepély keretében értékes szakelőadásokra került sor, mégpedig a szőlő tápanyageilátásáról (előadó: Mrva József, a Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kísérleti Állomás dolgozója), valamint a kaliforniai pajzstetű, továbbá az almamoly és lisztharmat kártételéről (előadó: ing. Jozef Molnár CSc a Pieštany i Növénytermesztési Kísérleti Állomás dolgozója). Ogy gondoljuk olvasóközönségünk számára is hasznára válik, ha az előadások tartalmát ismertetjük. Ing. Molnár A KALIFORNIAI PAJZSTETŰ felmérhetetlen károkat okoz, ha rendszeresen nem védekezünk ellene. Köztudott, hogy ez erősen megtámadott fatörzs evagy ágak egyetlen négyzetcentiméterén 100—200 darab tetű is fellelhető. Ez a nagy mennyiségű szívórovar a gyengébb teleket minden károsodás nélkül átvészeli. Zordabb teleken az időjárás megtizedeli, míg —20 C fokon felül 70—80 százaléka elpusztul. Mivel azonban nagyon sok növényfajtán él (s ezek közül csak néhányat permetezünk) az áttelelt példányok rövid idő alatt újra elszaporodnak. Egyébként első fejlődési fokban a fák kérgén, pajzs alatt telel át. Az idő javultával kétszer vedlik, másodfokú lárvává alakul, majd nősténnyé, illetve himmé fejlődik. Májusban, amikor az idő melegre fordul, egyetlen nőstény a felemelkedett pajzs alatt 100—200 utódot szül. (Ez a pajzstetű-fajta eleven szülő.) A lárvák egy-két nap múlva kibújnak a pajzs alól és anyjuktól tíz-húsz centiméterre helyezkednek el, rendszerint új hajtásokon, leveleken, a termésen és pajzsot alkotnak maguk körül. Eközben a fa szöveteibe fúrják szívókájukat s amellett, hogy nedvét szívják toxikus nyálat bocsátanak a szövetek közé. Ez azt jelenti, hogy nemcsak elvonják a növény tápanyagát, hanem a fát is mérgezik. Ha a megtámadott részek közül egy fiatal hajtás héját éles késsel levágjuk, alatta könalakú lilás-piros színeződések jelzik a kártételt. A veszélyt növeli, hogy évente két nemzedéke van. Július végére a májusi nemzedék a pajzsok alatt kifejlődik és ott marad télire. A lárvák részben lábbal, részben lábatlanul fejlődnek. Az előbbiek elpusztulnak, míg a lábnélküli egyedek kitelelnek. Az erősen megtámadott fák fejlődése lassú, termésük satnya lesz. Súlyosabb esetekben az ágak elhalnak, később az egész fa kiszárad. A KÁRTEVŐ ELLENI VÉDEKEZÉS tehát a gyümölcstermesztők elsőrendű feladata. Pusztításukra hazai gyártmányú vegyszereink vannak. Ilyenek az Arborol M (4—5 % töménységben) Nitrozan (3%). Mindkét anyag a fák nyugalmi állapotában alkalmazható. Használatuk decembertől február végéig esedékes. Az Arborol, mint olajos emulzió bevonja a pajzsot, elszigeteli a levegőt az alatta levő lárvától, minek következtében elpusztul. A Nitrozan a pajzson keresztül, illetve mellette behatol a lárvához és ott mérgező hatásával elpusztítja. Az Arborol fagyponton, illetve alatta nem alkalmazható. Ezért A kaliforniai pajzstetű pajzsai a fatörzsön, pajzsok, a pajzstetű nősténye, hímje. fagymentes időben, főleg a nappali órákban permetezzünk. A Nitrozan esetében öt-hét °C melegre van szükség, emellett hatásfoka akkor éri el a maximumot, ha a levegő páratartalma 90 fok. Ilyenkor erősen felhős, esőre hajló az időjárás. A téli permetezést mindkét vegyszerrel Iemosásszerűen, tehát alaposan kell végezni. Általában hektáronként 45 kg Arborol (1000 1 víz), vagy 30 kg Nitrozan (1000 1 víz) szükséges. A permetezést minden évben megismételjük. Megjegyzendő, hogy az őszibarackot Arborollal kezelni nem szabad (perzselő hatása van), ellenben legkésőbb január végéig Nitrozannal permetezhető. A védekezés végrehajtása pontos munkát követel, mert ha csupán egy négyzetcenttméteren nem éri az anyag a pajzstetüt, úgy amint ezt fentebb említettük, hamar elszaporodik és kártételével számolnunk kell Erős fertőzés esetén tavaszszal egérfüles állapotban az Oleoakaritlonnal (1,5—2 °/o) megismételjük a permetezést. Az Oleoakaritionos permetezést a gyártó cég őszi és kajszibarack esetében nem ajánlja, azonban a pöstyéniek többéves kísérleteik során károsodást nem észleltek. Tenyészidőben Intrationnal (0,04%), Arafosfotionnal (0,2%) vágy Metationnal (0,3%) védekezünk a pajzs alól kibújt fiatal tetvek ellen. ALMÁSAINK MÁSODIK LEGNAGYOBB károsítója a lisztharmat. Gyakorlatilag a világ minden almatermesztő körzetében ismeretes. Az utóbbi években almáskertjeinkben annyira elszaporodott, hogy komoly károkról kell beszélnünk. A gomba különböző kultúrnövényeken — egres, ribizli, őszibarack, uborka, valamint a vadon élő növényféleségeken előforduló lisztharmat-betegségek csoportjába tartozik. Azonban minden növénynél más és más gombáról van szó, amely nem terjed egyikről a másikra. A fejlődés nyugalmi állapotában a betegség a megtámadott rügyekben — gombafonálszövedékek (micéliumok) formájában lappang. A megtámadott rügyek eltorzulnak, deformálódnak, de alig lehet őket megkülönböztetni az egészséges rügyektől. Tavasszal a megtámadott rügyek. kifakadnak ugyan, de előfordulhat az is, hogy nagyobb részük elhal. A kifestett rügyek alkotják az elsődleges fertőzés gócpontját. A rügy egyes részén, a leveleken, a fiatal hajtásokon és a virágrészeken fehér, lisztszerű bevonatot figyelhetünk meg, ami tulajdonképpen az említett gomba micáliama. Ez bevonja a rügy alkotó részeit és láncszerű konídiumtartókat alakít ki, ahonnan a szél vagy férgek által terjed. A betegség leginkább a fiatal leveleket támadja meg. Itt a gomba elszaporodik az egész levéllemezen s a kocsányon keresztül eljut egészen a fejlődő rügyekig, ahol megtelepszik. A legnagyobb fertőzés májusban—júniusban történik, amikor a fák növekedése a legerősebb. Ebben az időben'gyorsan szaporodnak a fiatal, fertőzésre hajlamos levelek és fiatal hajtások. A betegség káros hatása abban nyilvánul meg, hogy csökken az asszimilációs felület, ami fékezi az életképes rügyek számbeli alakulását s ez nemcsak terméscsökkenést von maga után, hanem a gyümölcs fertőzését, tehát piaci értékének csökkenését eredményezi. A fertőzés idejének meghatározása főleg á virág és csúcs rügyeknél nagy jelentőséggel bír. Ez lehetővé tenné a lisztharmat nagymérvű fellépésének megelőzését. Ha sikerül megvédeni a rügyet a fertőzéstől, akkor a következő évben is csökken e betegség fellépésének veszélye. Igaz ugyan, mind a külföldi, mind a hazai tapasztalatok igazolják, hogy 10 —20 permetezéssel sem akadályozható meg a gomba terjedése. Azokon a helyeken, ahol a vegetáció idején összesen tizenhatszor permetezték és virágzáskor eltávolították az öszeszes elsődlegesen fertőzött csúcshajtást, a következő év tavaszán a csúcsrügyeknél 15— 18 százalékos elsődleges fertőzést tapasztaltak. Ebből arra következtethetünk, hogy a védekezés egyik hatásos módja a megtámadott részek eltávolítása mind tenyészidőben, mind a tavaszi metszések folyamán. AZ ALMAFALISZTHARMAT ELLENI VÉDEKEZÉS a legújabb hazai vizsgálatok alapján a következőképpen történhet: Tavaszi metszés alkalmával, illetve virágzáskor körültekintően végezzük a „lisztharmat“ elleni metszést. Ezt a fiatal fáknál többször ismételjük meg. Az első permetezést pirosbimbós állapotban végezzük Sulikol K-val (1%) vagy Sulkával (1,5%). A további permetezéseket június végéig egy hetes időközökben végezzük. A fák virágzásának idején gyengébb töménységet használjunk s a permetezést a kora reggeli, a késő délutáni, esetleg az esti órákban végezzük. Június végétől az éves hajtások növekedésének megszűnéséig tíz-tizenkét napos időszakokban permetezzünk. Az utolsó permetezés körülbelül július derekán történjék. Ezek az intézkedések nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az almafalisztharmat kártételét a legkisebbre csökkentsük. AZ ALMÁSTERMESÜEK egyik legveszedelmesebb kár-Lisztharmat következtében felkopaszoiló vessző. Fiatal hernyó a gyümölcsben. Mellette az alinamoly. tevője az almamoly, mely a gyümölcs férgesedését okozza. Az almán kívül a körtét, barackot, szilvát és a diót is károsítja. Erős fellépésekor megtörténhet, hogy az almatermés felét is tönkre teheti. Az almamoly a fa repedéseiben lárva alakban telel. Tavasszal bábbá alakul, mely az időjárástól függően április utójától júniusig is elhúzódhat. Egyébként a bábállapot 20—30 napig tart. Lepkéje 9—11 mm vastag. Szürkületben és az éjjeli órákban repül. Első kártételét az almafa virágzásakor, később pedig júliusban augusztusban végzi. Nálunk évente két nemzedéke van. Zöldes színű lapos tojásait a mogyorónyi nagyságú almákra helyezi. Ebből 7—14 nap múlva kikel a hernyó, amely a gyümölcsbe fúrja magát. Később fejlett állapotban bebábozódik és a fa kérgének repedéseiben talál búvóhelyet. AZ ALMAMOLY ELLENI VÉDEKEZÉS lényegében a tenyésznyugalom idején kezdődik, majd a tavaszi és nyári hónapokban folytatódik. A védekezés első lépéseként a tél folyamán a fa elhalt kéregrészeit drótkefe segítségével tisztítjuk meg, mert a kártevőt, illteve a bábot vagy lárvát ezzel elpusztítjuk. Nem vitás, hogy legeredményesebb a vegyszeres védekezés. Bizonyos időszakokban alkalmazva hathatós segítséget nyújt a Fosfotlon (0,3%), Metation E-50 (0,2%), míg a nagyüzemekben a Diazinon (0,15%) használatos. Mivel a felsorolt készítmények hatásfoka rüvidsbb ideig tart mint az eddig használt DDT alapon készített vegyszereké, az almamoly elleni védekezést 8—10 naponként meg kell ismételnünk. Egyetlen permetezés csak abban az esetben biztosít megfelelő védelmet, ha az előrejelzés időpontjában permetezünk. Hosszúéves gyakorlat alapján az első permetezést az almafa virágzása után 10—14 nappal végezzük s ezt tíz-húsz napra megismételjük. A második nemzedék ellen július második felében, illetve augusztus első hetében permetezünk. Ezek a megadott időpontok csupán tájékoztatásul szolgálnak, mert amint fentebb mondottuk, a kártevő rajzásának ideje mindig az időjárás függvénye. (A szőlő tápanyagellátásáról szakmellékletünk következő számában írunk.)' Lejegyezte: Sándor Gábor Novemberi figyelmeztető A tél beálltáig még sok tennivaló akad a gyümölcsösben, szőlőben. A szüretet követő időszakban legfontosabb munka a tápanyag-utánpótlás. Ezt kössük össze az ásással, illetve szántással. Az elmúlt időszakban vita volt róla, vajon a szántás, ásás árt-e a gyümölcsfáknak. Sokéves kutatás során megállapították, hogy az ásással tönkretett hajszálgyökerek nincsenek befolyással a következő év termésére. Különösen akkor tanácsos a gyümölcsösök talajának mélyebb ásása, ha istállótrágyát, illetve lassan ható műtrágyát juttatunk a földbe. öt éven át végzett kísérletek szerint sem a fa növekedésében, sem a termés nagyságában eltérés nem mutatkozott az őszi ásás következtében. Megállapították, hogy legcélszerűbb a 18 cm-es mély sorközi művelés. Legkisebb volt az eredmény, ahol 10 cm mélyen vagy egyáltalán elhanyagolták a gyümölcsfák talajának őszi lazítását. A kiegyensúlyozott termés érdekében legalább négy évenként trágyázzuk a talajt. Termő gyümölcsösökben elengedhetetlen az ipari trágya, használata, melynek egy részét az ásással juttatjuk a földbe. Amíg a szuper foszfátot és káliumot ősszel adagoljuk, a gyorsan ható nitrogéntrágyákat tavasszal szórjuk a területre. A káli műtrágyák közül részesítsük előnybe a klórmentes (kénsavas káli) anyagokat. November a legalkalmasabb A GYÜMÖLCSFÁK ültetésére. A kiskertészkedők közül többen nem válogatják meg kellőképpen az ültetőanyagot. Olt vesznek fát, ahol éppen kínálják, vagy könnyebben hozzájutnak. Távol áll tőlünk, hogy lebecsüljük az amatőr kertészkedők tevékenységét, de az ilyen helyekről vásárolt csemete fajtaazonossága kevésbé hiteles. Ajánlatosab tehát, ha az államilag ellenőrzött faiskolákból szerezzük be a szükséges csemetéket. augusztusban nagy kereslet mutatkozik e gyümölcs iránt. A piac számára kajsziból a következő fajták a legalkalmasabbak: Magyar legjobb, Rakovsky és a Korai rózsa. Őszibarack: Redhaven, Dixired, Bársonypir és az Aranycsillag. Sok fajtával ne dolgozzunk, mert a különböző érési időpont körülményessé teheti a gyümölcs értékesítését. Ha már a gyümölcsfákról beszélünk, nem árt ha felhívjuk a figyelmet időben védekezzünk A NYÜLAK kártétele ellen. Köztudott, hogy az alacsonytörzsű gyümölcstelepítés, zárt kerítés nélkül meg sem védhető, mert magas hó esetén a nyúl könnyen eléri a fák koronáját, amit bekötözni sem tudunk. Ezért kerítés nélkül nem is ajánlatos törpe gyümölcsösök létesítése. Ám arra is felhívjuk a figyelmet, hiába lesz a kerítés, ha alatta a nyúl lyukat talál. Ezen néhány példány átbújva egyetlen éjszaka tetemes kárt okozhat. Régebben telepített gyümölcsöseinkben azonban nagyobb részt közepes és magastörzsü fák vannak, melyeket a nyúl kártétele ellen nem kell feltétlen bekerítenünk. A rágás védelme ellen legjobb megoldás a vaslemez, mely évek hosszú során védi a fát. Felrakásánál ügyeljünk azonban arra, hogy sehol sem simuljon a fa törzséhez, mert a nyúl erős, hoszszú fogaival így is megsértheti a fát. Biztos védelmet nyújt a kis lyukú drótháló, majd ezt követően a nád, napraforgószár, esetleg a többrétű papírzsák. Számos helyen kukoricakóróval kötözik be a fák törzsét, de ez kevésbé alkalmas, mert az egerek védelmét is szolgálja. SZERVESTRÁGYÁBÖL soha sincs elég, s hiányát legjobban a gyümölcs-szőlő, zöldségtermő gazdaságok érzik. Egyrészt, mert a talajerő pótlása nálunk a legégetőbb, másrészt, mert éppen az ilyen gazdaságok nevelnek aránylag kisebb mértékben állatot. Mind a nagyüzemben, mind házunktáján tápanyag-forrás lehet a baromfitrágya. A régebbi szakirodalom szerint tyúkonként évi 5—7 kg trágya várható, ám okkal-móddal helyes almozással a 30—35 kiló is elérhető. Ehhez tudnunk kell azt is, hogy ez a legjobb szervestrágya. A két legértékesebb növényi tápanyagból, a nitrogénből közel négyszer, a foszforból hatszor annyit tartalmaz a tyúktrágya, mint a szarvasmarháé. E tulajdonsága rendkívül gazdaságossá teszi használatát: kevés kell belőle, a szállítás költsége kicsi, komposztok készítésére is kiváló. Ha darált vagy egész kukoricacsutkával almozunk, a trágyát kihordás után keverni és komposztálni kell más trágyafélékkel. Ugyancsak érlelni kell a csirke-, a kacsa-, a pulyka- és libaólakból kikerülő trágyát, ha ott puha gyaluforgáccsal vagy szalmával almozunk. A baromfiólak trágyái könynyen kezelhetők, keverhetők, mert morzsalékosak, nem öszszeállottak, mint a nagyállatok Istállóiból kikerülők. Ennek tudatában nemcsak a nagyüzemi baromfitelepeken gyűjtsük össze a baromfitrágyát, hanem a kiskertészkedők is fordítsanak rá figyelmet. (Sándor) '9п/мт/гтмтт/пт/мпттпгттп.гтшт Azoknak a kertészkedőknek, akik nemcsak családjuk, hanem a piac számára is termelni akarnak gyümölcsöt, a kajszi és őszibarack vásárlását ajánljuk. Ugyanis a gyakorlat azt mutatja, hogy az almatermesztés területén a kiskertészkedők nem vehetik fel a versenyt a nagy üzemmel (hatékony vegyszerek, gépekkel történő permetezés stb.) emellett amint azt távlati terveink mutatják, téli almából fedezni is tudják majd a keresletet. Ajánlatunk további előnye, hogy a kajszibarackot jóformán egyszer sem kell permetezni, ugyanakkor a termelő már júniusban találkozik pénzével. Az őszibarack fajták közül részesítsük előnyben a koraiakat, mert július— Nagyüzemi gyümölcsöseinkben nagyon jó szolgálatot tesz a réthasogató, amelynek kapái automatikus vezérléssel a sorközöket is fellazítják. Az eszközön lévő tapogató segítségével a fákat a kapák kikerülik.
