Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-30 / 43. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

1971. október 30,

10

Mar egy 'negyedórája topogok itt, és számolom: harminchét, harmincnyolc, harminckilenc, negyven л j ötvenkilenc, egy negyedóra alatt. Egv ór,a alatt kéts.záznyolc.

Ördög vigye’ ézt h hfdegfet!, A szákállam megfagyott, súlyként húzza az arcomat, a tizentivolc fokos fagy felkúsžik a lábaniba' a kövezetből, már a térdemben van, ujjaim még, a télikabát zsebében is gémberedettek — neki pedig egyáltalán nincs télikabátja, s csupasz, megkékütt keze gépiesen vesz á csomagból és kinyúl a a járókelők felé.

Szeretném megpróbálni egy kicsit en is.' ;.

— Ide hallgasson — mondom. —, menjen át melegedni egy percre a büfébe, addig átveszem magátél,

S pénzt, kínálok neki, egy teára. Rém néz, tovább nyújtogatja kezét a járkókelők felé.. Aztán nagy. nehezen megmozgatja gémberodott ujjait.

— A konkurenciától, mi? — kérdi.

—: Nem — mondom —7, csak meg

akarom próbáin'!.

0 — Aha, szóval .keresni akar?

— Kpsžônôm — mondóm —, de nem vágyók munkanélküli. Csak tudni szeretném, hogy csinálják ezt, milyen gyorsan fogy, mit szólnak hozzá az emberek.

— Hogyne, és aztán eldobja.

1 — Nem dobom el.

— Hamar visszajövök — és jól szemügyre vesz.

— Ráér egy félóra múlva — mondom, — nem sietek.

Átadja a reklámcédula-csomagot és beszalad a büfébe. Nem tudom, menynyi ideje leihet távol. A „Cseh Bank“ fölötti óra szerint csak tíz perce, de ezt nem htszem, legalább egy óra eltelt azóta. Körülöttem cslak úgy hullámzanak az emberek, úgy tetszik, mintha ezrével rajzanának itt, a Václáv tér járdáján, sez én szép reklámcédulálmből mégis alig harminc fogyott el. Pedig senkitől sem kívánok mást,»csak nyújtsa ki a kezét és vegye át tőlem a reklámot, amit odatartok, eg“y darab róžsasžínfl, ‘ingyenes papírdarabot, melyen az a remek tanács áll, hogy karácsonyra legjobb ajándék a bunda, s legolcsóbban megveheti az alul írott cégnél.

Végre visszajön.

— Hogy ment?

— Rosszul, mondom.

— Mindig így van, amikor fagy. Ha az etnberek tudnák, vennének belőle.

'■— És mennyit lehet szétosztani?'

— Az az időtől függ. És a standtól.

Ö „szerencsés fickó“, jó standot

talált a Václav téren, s már a főnökhöz is eljutott jó híre. Több mint egy éve csinálja. Huszonhat éves, azelőtt mészárossegéd volt, két éve munkanélküli, mindenféle alkalmi munkákat vállal, de leginkább ezt: reklámcédulát osztogat. Volt Idő, amikor folyamatosan lehetett keresni vele.

Délben átvett egy csomó reklámot, s ámikor elfogyott, visszament újabb csomagért,., s így tovább, este hét vagy nyolc óráig. Most darabszám fizetik és, nagy az ellenőrzés. Száz darab szétosztott céduláért ötven fillért fizetnek. Óriási összeg. Ha szép idő van, és a'Járókelők jó hangulatban vannak, déltől estig (mozikezdésig) így is megkeresi a tizenöt koronát. De ha esik, vagy ha nagyon hideg van, talán csak ,hat-nyolc koronát kap az ember. Van, akinek egyenruhát ad a cég, s az jó, mert ráhúzhatják a maguk rongyaira. Akkor nem fáznak. De most már ritka a^ Ilyen. Nem érdemes egyenruhába fektetni a pénzt, ötletesebb reklámot találnak ki, például hatalmas papírbábukat — aki beíebüjik ‘és viszi, olyan, mint egy tarka óriás.

— Nagy szerencse, ha ilyet kap az ember — mondja az-én reklámosztogatóm —, húsz koronát fizetnek érte, és biztos munka. De ahhoz jól megtermett alak kell.

Felsóhajt, hiszen 6, az egykori mészárosšegéd, nem elég jól megtermett alak. s ezért csak álmodozhatik az elérhetetlen boldogságról; ő nem lehet olyan boldog,'mint mások, akik thyölé óta ’hosszat rostokolnak egy magas, súlyos bábuban, amely nyomja a válluket, amelyben alig lehet lélegzeni, amelyből a világnak csak egy kis darabja látszik a szemnél vágott nyíláson keresztül, azt is drótháló takarja el — és a bábu kívülről vidáman vigyorog, belül pedig egy szomorú, munka nélküli ember rejtőzik.

— Ma — folytatja az én- emberem — gyenge nap lesz. A járókelőknek mintha zsebbe nőtt volna a kezük.

— Na és ha eldobna egypárat? Nem lehet?

— Nem lehet, nagy az ellenőrzés, hátha éppen akkor figyelnek. Borzasztó nagy baj lenne!

A cég előre figyelmezteti a rekiámosztogiatőkat, hogy a szétosztásra szánt cédulák eldobása idegen tulajdon elleni vétségnek, tehát büntetendő cselekménynek számít. Néhol kauciót kérnek — tíz-tlzenkét koronát ezer cédulánként — s ez az őszszeg azonnal elvész, mihelyt a reklámosztogatót a cédulák megsemmisítésén érik.

— Nekem még szerencsém van, hogy már tavaly bevágódtam. Most nemigen sikerülne ezekben a rongyokban.

Nagyon megválogatják ez embereket. Nagy követelményeket támasztanak a külsejükkel szemben. A rongyos, ágrólszakadt munkanélkülieket már nem veszi fel a cég. Olyan munkanélkülieket kíván, akiknek még van egy rendes ruhájuk, mert az ilyenek bizalmat keltenek; értelmes külsejű férfiakat, mert Ilyenek tiszteletet keltenek, csinos arcú, fiatal, muka nélküli nőket, mert az ilyenek felkeltik az érdeklődést. Az élő emberekkel dolgozó reklámszakmának ma bőséges választék áll rendelkezésére.

Prága városában, egy fáké hajú, nagy fekete szemű lány sétál.. Egész nap reklámokat osztogat „a női test szépségápolásáról“, s ezért tíz koronát kap. Vlnohradyban két Jél fésült, frakkos pincér ebéd- és vacsoraidöben cédulákat osztogat egy bizonyos vendéglő „príma konyhájáról“, s ezért öt koronát kapnak, továbbá ebédet és a „príma konyha“ maradékaiból. A Národní úton egy Jól öltözött férfi osztogat reklámot, valamikor egy nagy prágai üzem tisztviselője volt, nős, három kisgyerek apja: harminc fillért kap száz cédulánkint, s egy egész délutáni munkával is csak kát koronoa hetvenet tud megkeresni. Többször kísértésbe jött már, hogy elzálogosítja a télikabátját, de keveset kínáltak érte (a zálogházak és őszeresboltok zsúfolásig tömve vannak az ilyen áruval), s tisztes külseje legalább ezt a „munkát" biztosítja ,a* számára. Ki tudja, nem virrad-e nagyon is hamar az a nap, amikor érettségi bizonyítványt követelnek majd mindenkitől, aki reklámosztogatásra jelentkezik?

Ha tehát a húszfokos hidegben valami reklámcédulát nyújt önök felé egy lila kéz, vegyék át tőle. Olyan ember nyújtja, aki „munka nélkül él“, s aki egyetlen mozdulatunkon egy neáyed vagy egy fél fillért is megkeres. De ne gondolják, hogy ezzel hozzájárultak a munkanélküliség megoldásához. Nem, ezt még azok sem hiszik, akik pillanatnyilag néhány fillérnyl keresethez jutottak a reklámcédulák révén. A kezek, amelyek gyárakban és irodákban hagyták abba a munkát, sohasem térhetnek vissza hozzá, ha e néma mozdulattal akarnak segíteni magukon: reklámcédulákat kínálva a járókelőknek.

1933.

VOJTECH MIHAL1K:

sí Midm!j

Köpenyemen hideg szél fütyül át, ingem alá ts behatol.

Fefem felett fagyos ég, némaság, derengá fény, sok apró csillagtól.

Lépteim a hóban mély nyomokat hagynak, > a tar fák közt sötétség tanyáz.

Kedve támad olykor egy-égy szélrohamnak seperni az udvart, megrázni a garázst.

A kaszárnyaablakok régóta sötétek, társaim már mélyen alszanak bent.

Alszanak és látnak egy boldog kort, szépet, ameljj álmukban is megjelent.

Nagy a hideg. Szemembe a tetóról havat szór az incselkedő szél.

Csak szórja! — Legalább — tapasztaltam többször éberebb leszek a raktár Őrzésénél.

Hadd csíp fen homlokomba élesen bele, szívembe nem hatol be azért.

A kuncstcet kohókig is ellátok vele, hol izzik, ömlik a forró acél.

Ezernyi kéz most az éjjeli műszakban

szárnyakat kovácsol, hogy szárnyaljunk feljebb.

S tisztán látom, bár sötét éjjel van: vörös fény vlllódzik új kohóink felett.

S bár a szél arcomnak vadul nekitámad, tudom, hogy előttünk egy boldog jövendő.

Őrző lépteimből történelem sarjad, mint az alkotó munkáskezektől.

A nép gyújtotta meg a munka nagy napját, hogy éjjel Is égjen, s pezsegjen az élet.

S íme, lépkednek, a fagy már nem hat át, többé már nem éget...

Arcok, utak, pillanatok

Tóthpál Gyula a fotóművészet feltörtt tehetsége az elmúlt napokban lépte át a harmadik évtized határát. Tíz évvel ezelőtt kezdte lencsevégre kapni, ami a szemének érdekesnek tűnt. Eleinte spontánul, majd egyre tudatosabban.

Arcok, utak, pillanatok.

Ez fémjelzi a fiatal Téthpál művészetét. Felvételei sorra jelennek meg az újságokban, folyóiratokban. A mát, a valóságot, a szooialfzmust építő ember életének egy-egy mozzanatát Örökíti meg a mának és az utókornak.

Téthpál Gyula művészetét mélyebben a Bratislavában, Prágában, Komárnoban és Kluéovecon (Kulcsodon)

„Л párt támogatni fogja a dolgozók egyéni kezdeményező és ' művészeti tevékenységének sokoldalú fejlesztését.“

(A CSKP kongresszusának határozatából.) ' j - f í * ;

Egy sikeres kőrútról

Az Ifjú Szívek népszei'ű|tánC- és dalegyüttese több mint másfél évtizedes .fennállása ófa nemcsak hazánkban vívott ki magának rangot és elismerést, de nem' egyf külföldi országban is, ahol az eltelt évek során turnézott. Mégis, я sikert, a népszerűséget legelsősorban hazai fellépések alapján lehet felmérni. Nos, az Idei,. 23-napos körút (augusztus 6—28), melynek során 20 fellépésre került sor, azt Igazolja, hogy az együttes az utóbbi években semmit sem vesztett népszerűségéből. Sőt ellenkezőleg — ahogy azt Kvocsák József,';, az együttes koreográfusa mondotta az értékelés során' — „ilyen sikeres portyája még nem volt az Ifjú Szívek,nek“.

Levoča ÍLőcse) kivételével, ahol az előadást elmosta az eső, valamennyi fellépésre telt ház filőtt kerülj sdr, s a nézők a nem mindig legoptimálisabb feltételek ellenére 1s; mindvégig kitartottak. Ez azért is figyelemre méltó, mert mind a húsz alkalommal ún. nagy fellépésről, vagyis Ijétórás műsorról vélt szó.

Milanovcén (Nagykér) például, ahol hétkor még vigasztalanul zuhogott az eső. az előádás. kezdetére, fél- nyolcra zsúfolásig megtelt a szabadtéri színpad és a nagy sár ellenére is, vagy 700-an tekintették meg a fellépést. Vagy egy másik eset: Nenincén (Nyényel a fellépés napján egyszerre két lakodalom is volt a községben, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy majd a fél falu hivatalos volt a lakziba. Az előjelek tehát nem voltak valami biztatóak. Az aggodalom, hogy kevés lesz a néző. azonban ezúttal is fölöslegesnek bizonyult. Kezdéskor valamennyi hely foglalt volt. Egyszerűen azártBnert nagyop sokan otthagyták a lakodalmai, előnyben részesítve a folklórt. Janíkin (Jányok) meg a falu 900 lakosa közül

Ordöglagzi.

talán csak a gyerekek és az aggok hiányoztak az előadásról. De igazságtalanok lennénk a többi községgel szemben, ha azt állítanánk, hogy ott nem volt hasonló a helyzet. Bardoiinvo (Baracska), Ip. Sokolec (Ipolyszakállas) vagy a nagy kultúrszeretetéről ismert Svodin (Szőgyén) és a többi községben Is dicséretet érdemelnek a kiváló szervezésért, a gondosan előkészített szabadtéri színpadért. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ott, ahol a szövetkezet volt a házigazda, a megvendégelés sem maradt el, és ez 110 főnyi létszámnál nem csekélység.

De nemcsak a magyarlakta vidéken arattak vastapsot az Ifjú Szívek. A Sliači zenei békeünnepségen, ahol több más neves együttesen kívül ők is felléptek, is vörösre tapsolták tenyerüket a nézők, kik között az első sorban nem kisebb egyéniség ült. mint Ján Cikker nemzeti művész Az együttes sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a rendezőség a következő évekre is meghívta őket.

A sikeres körutat a szokástól eltérően nem követte a már hagyományos szeptemberi szünet. Egy héttel a turné után már Korvinán, a Bányásznap alkalmával léptek fel 8000 néző előtt, majd a Clz fürdői zenei ünnepségeken való szereplés következett, ahol a rendezőség annyira elégedett, volt teljesítményükkel, pogy már most meghívta őket jövőre is Végül pedig a 700 éves évfordulóját ünneplő Rím. Sobotán (Rimaszombat) fejeződött be a hosszú, de annál sikeresebb évad.

Vajon mivel magyarázható az, hogy a múlt évekkel szemben, ezúttal nem akadt félüres nézőtér? — kérdeztük a legkömpetensebb személytől Kulcsár Tibortól, az Ifjú Szívek igazgatójától és művészi vezetőjétől.

— A gondosan összeállított és színvonalas műsoron kívül — válaszolta az igazgató — a politikai légkör és a jó propagáció is nagy mértékben hozzájárult sikerünkhöz, örülünk neki, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a folklór iránt nagy az érdeklődés, és ha az előadott műsor nívós, rengeteg új hívet lehet szerezni, mert nem igaz az az állítás, hogy á mai fiatalokat csak a beat-zene érdekli.

Az előző évad még jóformán be sem fejeződött, máris kezdődik az új idény, melynek első szakasza, napjaink legjelentősebb eseményének, a választásoknak jegyében zajlik majd le. Ezután egy külföldi út van műsoron. " 'ý

— Igen, legközelebbi feladatunk — mondotta Kulcsár Tibor — az, hogy a választási kampányból mi is kellőképpen kivegyük részünket. Bratislavában pl. a szakszervezeti bizottság kérésére lépünk majd fel néhány helyen, ezenkívül a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járásban is öt alkalommal szerepelünk.

,)tr 19-én — folytatta a tájékoztatást az igazgató — egy hétre a Német Demokratikus Köztársaságba utazunk, ahol a Szabad Német Szakszervezet, a berlini Hermann Duncker együttesének leszünk a vendégel. Annak az együttesnek, mely jelenleg hazánkban vendégszerepei. Az NDK-ban három fellépésünk lesz, többek között a berlini Nagyszínházban is. Az NDK-beli utat azután ismét hazai fellépések követik majd, melyekre a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap keretén belül kerül sor.

Ordódy Vilmos

ték meg a látogatók. Örvendetes, és nagyra értékelhető, hogy az efsz rendezett kiállítást az Új Szó fotósának.

Napjainkban a fejlődés óriási ütemű. Sokszor az egy évtizeddel ezelőtt történtek meseszerűen hatnak. De azért nem árt visszatekinteni a múltba, hogy jobban becsüljük a mát. A fotóművészet ezt elősegíti, a lapokban megjelent felvételek, kiállítások azt felelevenítik.

Tóthpál felvételei szintén „mesélnek“ a tegnapról éa megörökítik a holnapnak a mát. Az első évtizedes tevékenysége bíztató, komoly tehetséget igazol. Hisszük, fáradhatatlan munkásssága még sok jót, érdekeset, szépet, emberit hoz <1 fotóművészeiben. —tt —