Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-30 / 43. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. október 30, 10 Mar egy 'negyedórája topogok itt, és számolom: harminchét, harminc­nyolc, harminckilenc, negyven л j öt­venkilenc, egy negyedóra alatt. Egv ór,a alatt kéts.záznyolc. Ördög vigye’ ézt h hfdegfet!, A szá­­kállam megfagyott, súlyként húzza az arcomat, a tizentivolc fokos fagy fel­­kúsžik a lábaniba' a kövezetből, már a térdemben van, ujjaim még, a téli­kabát zsebében is gémberedettek — neki pedig egyáltalán nincs télika­bátja, s csupasz, megkékütt keze gé­piesen vesz á csomagból és kinyúl a a járókelők felé. Szeretném megpróbálni egy kicsit en is.' ;. — Ide hallgasson — mondom. —, menjen át melegedni egy percre a büfébe, addig átveszem magátél, S pénzt, kínálok neki, egy teára. Rém néz, tovább nyújtogatja kezét a járkókelők felé.. Aztán nagy. nehezen megmozgatja gémberodott ujjait. — A konkurenciától, mi? — kérdi. —: Nem — mondom —7, csak meg akarom próbáin'!. 0 — Aha, szóval .keresni akar? — Kpsžônôm — mondóm —, de nem vágyók munkanélküli. Csak tud­ni szeretném, hogy csinálják ezt, mi­lyen gyorsan fogy, mit szólnak hozzá az emberek. — Hogyne, és aztán eldobja. 1 — Nem dobom el. — Hamar visszajövök — és jól szemügyre vesz. — Ráér egy félóra múlva — mon­dom, — nem sietek. Átadja a reklámcédula-csomagot és beszalad a büfébe. Nem tudom, meny­nyi ideje leihet távol. A „Cseh Bank“ fölötti óra szerint csak tíz perce, de ezt nem htszem, legalább egy óra el­telt azóta. Körülöttem cslak úgy hul­­lámzanak az emberek, úgy tetszik, mintha ezrével rajzanának itt, a Vác­­láv tér járdáján, sez én szép rek­­lámcédulálmből mégis alig harminc fogyott el. Pedig senkitől sem kívá­nok mást,»csak nyújtsa ki a kezét és vegye át tőlem a reklámot, amit oda­tartok, eg“y darab róžsasžínfl, ‘ingye­nes papírdarabot, melyen az a re­mek tanács áll, hogy karácsonyra legjobb ajándék a bunda, s legolcsób­ban megveheti az alul írott cégnél. Végre visszajön. — Hogy ment? — Rosszul, mondom. — Mindig így van, amikor fagy. Ha az etnberek tudnák, vennének belőle. '■— És mennyit lehet szétosztani?' — Az az időtől függ. És a standtól. Ö „szerencsés fickó“, jó standot talált a Václav téren, s már a főnök­höz is eljutott jó híre. Több mint egy éve csinálja. Huszonhat éves, azelőtt mészárossegéd volt, két éve munka­nélküli, mindenféle alkalmi munká­kat vállal, de leginkább ezt: reklám­­cédulát osztogat. Volt Idő, amikor folyamatosan lehetett keresni vele. Délben átvett egy csomó reklámot, s ámikor elfogyott, visszament újabb csomagért,., s így tovább, este hét vagy nyolc óráig. Most darabszám fizetik és, nagy az ellenőrzés. Száz darab szétosztott céduláért ötven fil­lért fizetnek. Óriási összeg. Ha szép idő van, és a'Járókelők jó hangulat­ban vannak, déltől estig (mozikezdé­sig) így is megkeresi a tizenöt koro­nát. De ha esik, vagy ha nagyon hi­deg van, talán csak ,hat-nyolc koro­nát kap az ember. Van, akinek egyenruhát ad a cég, s az jó, mert ráhúzhatják a maguk rongyaira. Ak­kor nem fáznak. De most már ritka a^ Ilyen. Nem érdemes egyenruhába fektetni a pénzt, ötletesebb reklámot találnak ki, például hatalmas papír­bábukat — aki beíebüjik ‘és viszi, olyan, mint egy tarka óriás. — Nagy szerencse, ha ilyet kap az ember — mondja az-én reklámoszto­­gatóm —, húsz koronát fizetnek érte, és biztos munka. De ahhoz jól meg­termett alak kell. Felsóhajt, hiszen 6, az egykori mé­­szárosšegéd, nem elég jól megtermett alak. s ezért csak álmodozhatik az elérhetetlen boldogságról; ő nem le­het olyan boldog,'mint mások, akik thyölé óta ’hosszat rostokolnak egy magas, súlyos bábuban, amely nyom­ja a válluket, amelyben alig lehet lélegzeni, amelyből a világnak csak egy kis darabja látszik a szemnél vágott nyíláson keresztül, azt is drótháló takarja el — és a bábu kí­vülről vidáman vigyorog, belül pedig egy szomorú, munka nélküli ember rejtőzik. — Ma — folytatja az én- embe­rem — gyenge nap lesz. A járóke­lőknek mintha zsebbe nőtt volna a kezük. — Na és ha eldobna egypárat? Nem lehet? — Nem lehet, nagy az ellenőrzés, hátha éppen akkor figyelnek. Bor­zasztó nagy baj lenne! A cég előre figyelmezteti a rekiám­­osztogiatőkat, hogy a szétosztásra szánt cédulák eldobása idegen tulaj­don elleni vétségnek, tehát bünteten­dő cselekménynek számít. Néhol kauciót kérnek — tíz-tlzenkét koro­nát ezer cédulánként — s ez az ősz­­szeg azonnal elvész, mihelyt a rek­­lámosztogatót a cédulák megsemmi­sítésén érik. — Nekem még szerencsém van, hogy már tavaly bevágódtam. Most nemigen sikerülne ezekben a ron­gyokban. Nagyon megválogatják ez embere­ket. Nagy követelményeket támasz­tanak a külsejükkel szemben. A ron­gyos, ágrólszakadt munkanélkülieket már nem veszi fel a cég. Olyan mun­kanélkülieket kíván, akiknek még van egy rendes ruhájuk, mert az ilyenek bizalmat keltenek; értelmes külsejű férfiakat, mert Ilyenek tisz­teletet keltenek, csinos arcú, fiatal, muka nélküli nőket, mert az ilyenek felkeltik az érdeklődést. Az élő em­berekkel dolgozó reklámszakmának ma bőséges választék áll rendelke­zésére. Prága városában, egy fáké hajú, nagy fekete szemű lány sétál.. Egész nap reklámokat osztogat „a női test szépségápolásáról“, s ezért tíz koro­nát kap. Vlnohradyban két Jél fésült, frakkos pincér ebéd- és vacsoraidö­­ben cédulákat osztogat egy bizonyos vendéglő „príma konyhájáról“, s ezért öt koronát kapnak, továbbá ebédet és a „príma konyha“ maradé­kaiból. A Národní úton egy Jól öltö­zött férfi osztogat reklámot, valami­kor egy nagy prágai üzem tisztvise­lője volt, nős, három kisgyerek apja: harminc fillért kap száz cédulánkint, s egy egész délutáni munkával is csak kát koronoa hetvenet tud meg­keresni. Többször kísértésbe jött már, hogy elzálogosítja a télikabátját, de keveset kínáltak érte (a zálogházak és őszeresboltok zsúfolásig tömve vannak az ilyen áruval), s tisztes külseje legalább ezt a „munkát" biz­tosítja ,a* számára. Ki tudja, nem vir­rad-e nagyon is hamar az a nap, amikor érettségi bizonyítványt köve­telnek majd mindenkitől, aki reklám­osztogatásra jelentkezik? Ha tehát a húszfokos hidegben va­lami reklámcédulát nyújt önök felé egy lila kéz, vegyék át tőle. Olyan ember nyújtja, aki „munka nélkül él“, s aki egyetlen mozdulatunkon egy neáyed vagy egy fél fillért is megke­res. De ne gondolják, hogy ezzel hozzájárultak a munkanélküliség megoldásához. Nem, ezt még azok sem hiszik, akik pillanatnyilag né­hány fillérnyl keresethez jutottak a reklámcédulák révén. A kezek, ame­lyek gyárakban és irodákban hagy­ták abba a munkát, sohasem térhet­nek vissza hozzá, ha e néma mozdu­lattal akarnak segíteni magukon: reklámcédulákat kínálva a járókelők­nek. 1933. VOJTECH MIHAL1K: sí Midm!j Köpenyemen hideg szél fütyül át, ingem alá ts behatol. Fefem felett fagyos ég, némaság, derengá fény, sok apró csillagtól. Lépteim a hóban mély nyomokat hagynak, > a tar fák közt sötétség tanyáz. Kedve támad olykor egy-égy szélrohamnak seperni az udvart, megrázni a garázst. A kaszárnyaablakok régóta sötétek, társaim már mélyen alszanak bent. Alszanak és látnak egy boldog kort, szépet, ameljj álmukban is megjelent. Nagy a hideg. Szemembe a tetóról havat szór az incselkedő szél. Csak szórja! — Legalább — tapasztaltam többször éberebb leszek a raktár Őrzésénél. Hadd csíp fen homlokomba élesen bele, szívembe nem hatol be azért. A kuncstcet kohókig is ellátok vele, hol izzik, ömlik a forró acél. Ezernyi kéz most az éjjeli műszakban szárnyakat kovácsol, hogy szárnyaljunk feljebb. S tisztán látom, bár sötét éjjel van: vörös fény vlllódzik új kohóink felett. S bár a szél arcomnak vadul nekitámad, tudom, hogy előttünk egy boldog jövendő. Őrző lépteimből történelem sarjad, mint az alkotó munkáskezektől. A nép gyújtotta meg a munka nagy napját, hogy éjjel Is égjen, s pezsegjen az élet. S íme, lépkednek, a fagy már nem hat át, többé már nem éget... Arcok, utak, pillanatok Tóthpál Gyula a fotóművé­szet feltörtt tehetsége az elmúlt na­pokban lépte át a harmadik évtized határát. Tíz évvel ezelőtt kezdte len­csevégre kapni, ami a szemének ér­dekesnek tűnt. Eleinte spontánul, majd egyre tudatosabban. Arcok, utak, pillanatok. Ez fémjelzi a fiatal Téthpál művé­szetét. Felvételei sorra jelennek meg az újságokban, folyóiratokban. A mát, a valóságot, a szooialfzmust építő em­ber életének egy-egy mozzanatát Örö­kíti meg a mának és az utókornak. Téthpál Gyula művészetét mélyeb­ben a Bratislavában, Prágában, Ko­­márnoban és Kluéovecon (Kulcsodon) „Л párt támogatni fogja a dolgozók egyéni kezdeményező és ' művészeti tevékenységének sokoldalú fejleszté­sét.“ (A CSKP kongresszusának határoza­tából.) ' j - f í * ; Egy sikeres kőrútról Az Ifjú Szívek népszei'ű|tánC- és dalegyüttese több mint másfél évtize­des .fennállása ófa nemcsak hazánkban vívott ki magának rangot és el­ismerést, de nem' egyf külföldi országban is, ahol az eltelt évek során turnézott. Mégis, я sikert, a népszerűséget legelsősorban hazai fellépések alapján lehet felmérni. Nos, az Idei,. 23-napos körút (augusztus 6—28), melynek során 20 fellépésre került sor, azt Igazolja, hogy az együttes az utóbbi években semmit sem vesztett népszerűségéből. Sőt ellenkező­leg — ahogy azt Kvocsák József,';, az együttes koreográfusa mondotta az értékelés során' — „ilyen sikeres portyája még nem volt az Ifjú Szívek­­,nek“. Levoča ÍLőcse) kivételével, ahol az előadást elmosta az eső, vala­mennyi fellépésre telt ház filőtt kerülj sdr, s a nézők a nem mindig leg­optimálisabb feltételek ellenére 1s; mindvégig kitartottak. Ez azért is figyelemre méltó, mert mind a húsz alkalommal ún. nagy fellépésről, vagyis Ijétórás műsorról vélt szó. Milanovcén (Nagykér) például, ahol hétkor még vigasztalanul zuhogott az eső. az előádás. kezdetére, fél- nyolcra zsúfolásig megtelt a szabad­téri színpad és a nagy sár ellenére is, vagy 700-an tekintették meg a fel­lépést. Vagy egy másik eset: Nenincén (Nyényel a fellépés napján egy­szerre két lakodalom is volt a községben, ami gyakorlatilag azt jelen­tette, hogy majd a fél falu hivatalos volt a lakziba. Az előjelek tehát nem voltak valami biztatóak. Az aggodalom, hogy kevés lesz a néző. azonban ezúttal is fölöslegesnek bizonyult. Kezdéskor valamennyi hely foglalt volt. Egyszerűen azártBnert nagyop sokan otthagyták a lakodalmai, előny­ben részesítve a folklórt. Janíkin (Jányok) meg a falu 900 lakosa közül Ordöglagzi. talán csak a gyerekek és az aggok hiányoztak az előadásról. De igazság­talanok lennénk a többi községgel szemben, ha azt állítanánk, hogy ott nem volt hasonló a helyzet. Bardoiinvo (Baracska), Ip. Sokolec (Ipoly­­szakállas) vagy a nagy kultúrszeretetéről ismert Svodin (Szőgyén) és a többi községben Is dicséretet érdemelnek a kiváló szervezésért, a gon­dosan előkészített szabadtéri színpadért. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ott, ahol a szövetkezet volt a házigazda, a megvendégelés sem maradt el, és ez 110 főnyi létszámnál nem csekélység. De nemcsak a magyarlakta vidéken arattak vastapsot az Ifjú Szívek. A Sliači zenei békeünnepségen, ahol több más neves együttesen kívül ők is felléptek, is vörösre tapsolták tenyerüket a nézők, kik között az első sorban nem kisebb egyéniség ült. mint Ján Cikker nemzeti művész Az együttes sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a rende­zőség a következő évekre is meghívta őket. A sikeres körutat a szokástól eltérően nem követte a már hagyo­mányos szeptemberi szünet. Egy héttel a turné után már Korvinán, a Bányásznap alkalmával léptek fel 8000 néző előtt, majd a Clz fürdői ze­nei ünnepségeken való szereplés következett, ahol a rendezőség annyira elégedett, volt teljesítményükkel, pogy már most meghívta őket jövőre is Végül pedig a 700 éves évfordulóját ünneplő Rím. Sobotán (Rimaszom­bat) fejeződött be a hosszú, de annál sikeresebb évad. Vajon mivel magyarázható az, hogy a múlt évekkel szemben, ezúttal nem akadt félüres nézőtér? — kérdeztük a legkömpetensebb személytől Kulcsár Tibortól, az Ifjú Szívek igazgatójától és művészi vezetőjétől. — A gondosan összeállított és színvonalas műsoron kívül — válaszolta az igazgató — a politikai légkör és a jó propagáció is nagy mértékben hozzájárult sikerünkhöz, örülünk neki, hogy ismét bebizonyosodott, hogy a folklór iránt nagy az érdeklődés, és ha az előadott műsor nívós, ren­geteg új hívet lehet szerezni, mert nem igaz az az állítás, hogy á mai fiatalokat csak a beat-zene érdekli. Az előző évad még jóformán be sem fejeződött, máris kezdődik az új idény, melynek első szakasza, napjaink legjelentősebb eseményének, a választásoknak jegyében zajlik majd le. Ezután egy külföldi út van mű­soron. " 'ý — Igen, legközelebbi feladatunk — mondotta Kulcsár Tibor — az, hogy a választási kampányból mi is kellőképpen kivegyük részünket. Bratislavában pl. a szakszervezeti bizottság kérésére lépünk majd fel néhány helyen, ezenkívül a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) járás­ban is öt alkalommal szerepelünk. ,)tr 19-én — folytatta a tájékoztatást az igazgató — egy hétre a Német Demokratikus Köztársaságba utazunk, ahol a Szabad Né­met Szakszervezet, a berlini Hermann Duncker együttesének leszünk a vendégel. Annak az együttesnek, mely jelenleg hazánkban vendégszerepei. Az NDK-ban három fellépésünk lesz, többek között a berlini Nagyszín­házban is. Az NDK-beli utat azután ismét hazai fellépések követik majd, melyekre a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap keretén belül kerül sor. Ordódy Vilmos ték meg a látogatók. Örvendetes, és nagyra értékelhető, hogy az efsz rendezett kiállítást az Új Szó fotósá­nak. Napjainkban a fejlődés óriási üte­mű. Sokszor az egy évtizeddel ez­előtt történtek meseszerűen hatnak. De azért nem árt visszatekinteni a múltba, hogy jobban becsüljük a mát. A fotóművészet ezt elősegíti, a la­pokban megjelent felvételek, kiállí­tások azt felelevenítik. Tóthpál felvételei szintén „mesél­nek“ a tegnapról éa megörökítik a holnapnak a mát. Az első évtizedes tevékenysége bíztató, komoly tehet­séget igazol. Hisszük, fáradhatatlan munkásssága még sok jót, érdekeset, szépet, emberit hoz <1 fotóművészei­ben. —tt —

Next

/
Oldalképek
Tartalom