Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-23 / 42. szám

íKÜLFÖLD I ttvzeJzen OLAJSZENNYEZÉS — KÉSZAKARVA Sasherer F. A. 500 li­teres műanyag kádakba különféle vízmintákat helyezett természetes vi­zekből: tavakból, folyók­­ból. Ezután kőolajjal mesterséges szennyezést ! hajtott végre — azorios Időben és mennyiséggel. Az olaj behelyezése után néhány perccel már je­lentkeztek a szennyezés első jelel, a növényi és állati szervezetek meny­­nyisége csökkent, egyes fajok teljesen eltűntek. (Wasser und Abwas­serforsch, München) —★ — AZ AMUR EMÉSZTÉSE Stroganov. N. S. és tár­sa behatóan vizsgálta az amur belében működő fehérjebontó enzimek szerepét, nagyságát. En­nek során kiderült, hogy a tripszin-aktivitás az egész bélcsatornában je­lentős, sokkal nagyobb mértékben, mint a máj­ban. Éhező halaknál az elő-, jóllakottaknál az ' utóbélben nagyobb a tripszin mennyisége. (Veszteik Moszkvoszkovo j Universiteta) —★— HIDROLIZÄLT TOLLISZT TÄP A Wielenbachi kísér­leti gazdaságban Bohl M. közlése szerint szivárvá­­nyos pisztrángok téli ete­tésénél a legjobb ered­ményt az a 46 %-os nyersproteint tartalmazó táp adta, melyben a fe­hérje egy része hidroli­­■zált toll-liszt volt. Hidro­­lizált toll-lisztet nagy mennyiségben használ­nak fel az USA tehené­szetei, juhtenyészetek stb., hiszen nyersanyag a nagy baromfifeldolgo­zó üzemekben bőven adó­dik. (Arbeiten des DFV) ■m I ■ deális idő mutatkozott " azon az őszi napon, mikor egyik ismerősömmel és két társával, vagyis négyesben csukázni indultunk. Gyönyörű nap volt, ha egyáltalán hasz­nálhatjuk a gyönyörű jelzőt a szinpompás de haldokló ter­mészet megjelölésére. Ilyenkor elnézem, hogyan simogatják a későn kelő nap bágyadt suga­rai ,a sápadt, rozsdás falevele­ket, melyek a legkisebb lég­áramlatra is tucatjával hulla­nak a sárba, vagy mint éppen most, a deres fűre. A hosszú jegenyék, mint felkiáltójelek nyúlnak az ég felé és igyekez­nek egy kis fényt kapni az utolsó őszi napsugárból. Ha szél jár az erdőn, olykor fel­sírnak a csupasz gallyak, s a fák is téli álomra térnek. Az én legkedvesebb évsza­kom az élettől duzzadó meleg nyár. Ősszel a természetet, mint az életéért még küzdő, de már elmúlásra ítélt embert nézem, akinek napjai meg vannak számlálva. galmasan villantóztunk, több rendes darab nem akadt horog­ra. Nekem ugyan sikerült egy kölyökcsukát fogni, amelyet bár nehezen, de végül is sike­rült megszabadítani meggondo­latlan tette következményétől és elengedni, de azonkívül semmi eredmény. Miközben így melengettük fázós tagjainkat, itt-ott a du­gókra kacsingatva örömmel konstatáltam, hogy az enyém nincs a helyén. De Ihát hol van, kérdeztem önmagámtól? Kém­lelve az ottlévő vízbedőlt fa ágainál fedeztem fel. Már nem állt, hanem feküdt. Arra gon-N Г-t . <r Я N u co 00 £< a A csukák, ha éreznék, hogy néhány óra múlva őket is el­múlás várja, bezzeg nem kap­nák el a csalinak felkínált ha­lacskát, esetleg a villantót. Csalihalainkban bízik az egész társaság, mert így késő ősszel majdnem biztos fogást ígérnek. Egy csatorna mellett álltunk meg, s úgy terveztük, egy ki­csit villantózunk, hátha valami ostoba csukát sikerül becsapni. Mindenki készülődött. Leg­hamarabb a kocsi tulajdonosa készült el és elkezdett dobálni. Harmadik dobására szép, más­fél-két kiló körüli súlyú csu­kát emelt partra. Ez aztán fel­villanyozta a kis társaságot. Gondoltuk, ha ez így megy to­vább, 4csalihalamkat akár sza­badon ' engedhetjük, és nemso­kára mehetünk haza. Azonban nem úgy alakultak a1 dolgok. Az első csuka ugyan meg Volt, de bármilyen szor­tor, s a Skoda MB röpített ben­nünket új halászterület, új él­mények felé. Bízva bíztunk a sikerben. Mindenki azt remélte, hogy ebből a szép és nemes halfajtából legalább egy meg­tisztel kapásával bennünket, s nem kell zsákmány nélkül hazatérni. Nem azért, mintha csak húshorgászok lennénk, de ha nincs fogás, nincs élmény. Pedig még hónapok múlva is szívesen emlegetünk egy-egy szép fogást. A kiszemelt helyre érve fel­­csaliztuk horgainkat, s mivel kapásra mindjárt nem számítot­tunk, előkerült az eldugott kis­üveg is, hogy kissé megmoz­gassa a vért fázós testünkben, ami ilyenkor jól esik. Csak vendéglátónk nem hörpintett, azt hajtogatta, hogy vezetni is kell. Igaza volt, mert mindnyá­jan épségben akartunk haza­kerülni. doltam, talán a gyenge szél és a hullámzás sodorta oda, de az Is lehet, hogy csalihalam már az elképzelt csuka gyomrában pihen. Megpróbáltam kissé megfeszíteni a zsineget, mire bukdácsolva megindult a du­gó, majd lemerült. Ezek után nem volt mit teke­tóriázni. Bevágtam. Ami meg­van, az megvan, gondoltam. A dugó szaladgált hol jobbra, hol balra, addig, amíg a partra nem került a ráakadt hal. Szép, másfél kiló körüli lehetett ez a csuka is. Viccelődtünk, hogy az, aki a legtöbb halat fogja, áldomást fizet. Természetesen otthon. A már megíogottakon kívül még két csuka került a haltar­tókba. A horgásztársak bizo­nyára tudják, milyen izgalom­mal fogja meg az ember ezeket a szép halakat, és hogy milyen jóleső érzés, 5w nem üres kéz­zel tér haza valaki. Hiszen ott­hon nemegyszer már valame­lyik ismerőse várja, s ha nin­csen fogás, az élcelődést el nem kerüli az ember. Ha egyi­künk csuka nélkül térne haza, kellemetlensége támadna. De hát van valamilyen szolidaritás is a világon, így megosztoz­tunk a halakon. Amikor késő délután már nyugovóra kezdett hajolni a nap, jóleső érzéssel indultunk hazafelé. Az úton visszaemlé­keztem azokra az időkre, ami­kor apámmal jártam horgászni. Azok az idők mások voltak. Azért tette, hogy néha jusson egy kis jobb falat is az asztal­ra. Ö nem szórakozásból, kény­szerből horgászott. De azok a fogások is mások voltak. Mun­kája, pénze abban az időben nem volt, de pénzért mégsem adta a halat. Ha sikerült töb­bet fogni, anyám elajándékoz­ta a gyönyörű, nem másfél, de néha négy-öt kilós csukákat olyanoknak, akik még jobban rá voltak szorulva, mint mi. Ma a horgászat játék, felnőtt emberek játéka, szórakozása. Ma nem a kényszer hajtja az embert, hanem a kedvtelés. Ha­zaértünk baj nélkül, simán, szinte zajtalanul. Csukám meg­tisztítva került a hűtőszekrény­be. ADAMCSIK FERENC, Sala (Vágsellye) A Rimavská Seč-i (rima­­szécsi) kisállattenyész­tők, folyó év szeptember hő derekán „vizsgáztak“. Ugyanis kisállat kiállítást rendeztek. A rendezvényen bemutatták há­rom évi munkájuk eredményét a vizsgáztató közönség előtt. A vizsga jól sikerült, amit a nagyszámú látogatók tetszés­­nyilvánítása is igazolt. A fajta­tiszta állatok, az SZKSZ helyi szervezetének ízlésesen deko­rált klubhelyiségében voltak elhelyezve. Szemmel látható­rom nappal azelőtt került csapdába. A zsűri nyolc rend­beli tyúkgyilkosság miatt vá­dat emelt és a görényt élet­fogytiglani fegyházna ítélte. így került a görény rács mögé a kiállításon. Kalitkáján ez a felirat állt: „Néró, a tömeg­gyilkos rács mögött“. 'Hogy a látogató- közönség a tyúk-kolerát be ne hurcolja, a rendezőbizottság szigorú pre­ventív intézkedést hajtott vég­re. A bejárat előtti terület klórmősszel volt fertőtlenítve. sikert ért el az alig hatéves legényke, Molnár Pistike hatal­mas pézsma kacsájával. Az ilyen emberpalántákból —akik már kiskorukban rajonganak az állatokért — a legkiválóbb zootechnikusok válhatnak. Jó pénzért keltek el Jacko Miroslav maroks jércéi. Diplo­mát kaptak még Kondás Bar­nabás és Thornka Teodor te­nyésztők, szép brahma és nyu­­hemsir (New-Hampschire) ba­romfijuk után. Bármennyire is sikeresnek EGY KISÁLLAT KIÁLLÍTÁSRÓL lag nagy volt a látogatók meg­lepetése, mert ebben a község­ben ilyes valamit még nem lát­tak. A nagy, fehérbóbitás holland tyúk, a selyem tyúk, az óriás brahma kakas mellett a liliputi kis japán kakas ragadta meg a résztvevők, különösen a fia­talok figyelmét. De bizony sok idős néni és bácsi sem látott még ilyen baromfit. A kiállításon a kaparó és vízi baromfiból volt a legtöbb. Szép számmal képviseltették magukat a különféle fajtájú galambok is. A teremben az éneklő és a színes madarak varázsolták vidámmá, érdekes­sé a hangulatot. Azonban a ki­állítás nagy attrakciója mégis az élő görény volt, amely há-Minden baromfi a kalitkába helyezése előtt kolera elleni tablettát kapott. Ügyeltek arra is, hogy a gyerekek ne nyúl­­káljanak a kalitkákba. Egy nagy asztalon szép szám­mal állítottak ki szakirodal­mat. A könyvek és folyóiratok között ott szerénykedett a „Szabad Földműves“ melléklete a „Kisállattenyésztés“ is. Végül meg kell említenem azon kiállítók nevét, akik a fajtatiszta, szép állatokkal emelték a kiállítás színvonalát, és akik ezért elismerő dísz­diplomát kapnak. A galambok közül Bettes Ti­bor, Hajdú Ferenc kingjei tűn­tek ki. Bodnár József, Hajdú Józsika bécsi kék és csincsilla nyulaival büszkélkedett. Nagy mondható a kiállítás, mégis voltak a faluban olyanok, akik méltóságon alulinak tartották megnézni a „verebeket“. És voltak olyanok is, akik az ár­talmatlannak látszó, de annál károsabb gúny nyilával mér­gezték a hangulatot a kiállítás előtt, pedig az iskolán kívüli népnevelés fontosságát a XIV. pártkongresszus is nyomatéko­san hangsúlyozta. Ezek az el­maradottak mégsem látják, hogy az ilyen kiállítás is az iskolán kívüli népnevelés, a kultúra, a tudás és műveltség színvonalának emelését szol­gálja. Enélkül elképzelhetetlen az előre haladás az állattenyész­tésben. Dr. IZSÖF ZOLTÁN, Rimavská Seč (Rimaszécs) ,5 в » N Я ф СЛ bj Д < '03 'S > 'Я —г а) ja ‘-О N S -g «я 64 'S 03 «Д X O N 2 'Я СЛ-Й [d ич Ch 0 Ф 1-1 ,2 ň 3 В SM 01 o> —­­X сл I: TENYÉSZKAKAS kiállítás és vásár A Szlovákiai Kisállattenyész­­tök Szövetsége ez év október 30-án és 31-án rendezi az I. te­nyészkakas kiállítást és vásárt a bratislavai Kultúra és Pihe­nés Parkjában. Az eladással egybekötött kiállításon a kö­vetkező baromfifajták kakasai kerülnek bemutatásra: oravka, nyuhemsir (New Hampshire), rodejlcnd (Rhode Island Red), szöszeksz (Sussex) továbbá a plimut (Plymouth) minden színváltozatban. A felsorolt fajtákra a kiváló termelékenység jellemző a to­­jásprodukció és a hústermelés vonatkozásában egyaránt. A ki­állított kakasok tiszta vérvo­nalú tenyészetekből származ­nak és a szabványnak (stan­dardnak) megfelelő küleműek, tehát továbbszaporításra alkal­masak a termelékenység foko­zása érdekében. Részletes tá­jékoztatást a SZKSZ KB szak­részlege nyújt (tel. Bratislava 637-72, 600-54, Maar osztályve­zető, Mašuráné baromfitenyész­tési előadó). A Szlovákiai Kisállat­tenyésztők Szövetsége KB, Bratislava, Steinerova 70. 21. SZÁM 1971. OKTÓBER 23. A TARTALOMBÓL + Egy kisállat kiállításról ▼ I. tenyészkakas kiállítás és vásár * Baromfiudvar vagy vegyes bazár? + Stresszhatások nyulaknál "É A Nemzetközi CACIB Kutyakiállítás győz­tesei tfó tudni A galambok ásványt anyag szükséglete t Előnyös vagy hátrányos-e a taraj­­csonkítás? © Az I. Vadászati Világkiállítás után © Négy. teljesítmény­versenyről © Galamblövészet © Vizsla-vizsga A A CIPS Xf. Horgász Céldobó és Távdobó Világbajnokságának pécsi eredményei A Külföldi vizeken A Csukáztunk KISÁLLATTENVÉSZTÉS HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZÁT így hát vagy másfél órás si­kertelen kísérletezés után el­határoztuk, hogy odébb állunk, és valahol a Duna mentén, va­lamelyik ismerős holtágban próbáljuk Fortuna kegyeit kiérdemelni. Felbúgott a mo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom