Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-23 / 42. szám

8. SZABAD FÖLDMŰVES 1971. október 23. Kelet-Szlovákiai hírek 15 SZÄZALÉK MÄR TETŐ ALATT A tervezett 142 000 tonna burgo­nyából a Mezőgazdasági Felvásárló Vállalat Kelet-Szlováklában már 23 000 tonnát felvásárolt. Ez 15 százaléka annak, amit a kerület­ben közellátási és feldolgozási cé­lokra fel kell vásárolni. A burgo­nyatermesztő Járások közül a leg­jobb eredményt a prešovl (Eper­jes) és a Spišská Nová Ves-i, Igló) Járás dolgozói érték el. ÜJ ÄTRAKODÖÄLLOMÄS A Szlovák Közlekedési Tervező­intézet és a Košice! Kohóipar! Ter­vezőintézet felelős vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez év októberében nem messze a Kelet-Szlovákiai Vasműtől meg­kezdődjék az új átrakodóállomás építése. Az átrakodóállomáson a Szovjetunióból behozott autókat rakják át. Az autók elhelyezése mellett gondolnak az alkatrészek-­­re is, melyeket külön raktárban tárolnak. Az átrakodóállomás 98 millió koronás költséggel épül fel. AZ OSZTRAVAIAK IS SEGÍTENEK A tranzit gázvezeték a Szovjet­unió határától végighúzódik a kelet-szlovákiai kerületen. A gáz­vezeték építésének erre a szaka­szára Osztraváról is jönnek segí­teni. Az osztravai Kohószerelő Vállalat dolgozói az egyik legne­hezebb feladatot, két híd. építését vállalták. A szerelőcsoport az Ung, Labore, Ondava, Trnavka és a Hernád folyón keresztül öt hidat épít. A tovább) két hidat a nyu­­gat-szlováikai kerületben építik fel. A legnehezebb feladat a kö­vetkező év elején vár a szerelők­re, amikor Kelet-Szlovákiában 375 méteren kell (hidat építeniük a terv szerint.. A leghosszabb híd — 250 méter — az Ondaván keresz­tül vezet majd. Pazderák Szüreti hangok Amíg a vonatban ültem, az ok­tóberi köd ' semmit sem mutatott az őszi táj szépségéből. Viszont mikor feljutottam a Gbelcei (Kö­bölkút) Efsz szőlészetének egy 35 hektáros részlegéhez — nevezete­sen Tóth Zoltán csoportvezető bi­rodalmába, kéken ragyogott az égbolt. Valahol a svodiní (Sző­­gyén) dombok felől elindultak a vénasszonyok nyarának csalhatat­lan hírnökei:- az úszó ökörnyá­lak .... Tehát derűs hangulatban rakták a szüretelők a megtermett dézsá­kat a járművekre, hogy azok meg se álljanak a štúrovói borászati I üzemig. De hol van a nótaszó, szüretelők hagyományos romanti­kája? — kérdi a látogató. Eltűnt, mint a háti puttonyokban való cipekedés. Helyette két fiatal lány azt számítja, hogy az egy főre eső napi 7—8 mázsa teljesítményért mennyi kerül a borítékba. Mert a szüret szervezésénél is új módi van: csoportokon belül négy olyan dolgozó, aki Jól ismeri egymás munkáját, társul és a kiszámított bért már nyugodtan eloszthatják egymás között. Tehát eltűnt a nagy csoportoknál dívott káros egyenlősdi a jutalmazásban, ami az összteljesítmény ugrásszerű emelkedését hozta. A vincellér-házban a szövetke­zet főagronómusa, Varga József is nyilatkozik. Az egész szőlészetben Ia terméshozam valamivel szegé­nyebb lesz, mint a tavalyi csúcs­hozam. Vámot szedett az őszi ko­­! rai fagy, meg aztán ha augusztus­ban legalább 50 mm csapadék hul­lott volna, a szomjas tőkékre, most tíz vagonnal több termésünk len­ne. Am de Tóth Zoltánnak így sem lesz panasza, mert már biztos, hogy a részlege a tervet túltelje­síti. A rendhagyó szüret azonban mégis kénytelen lesz visszakanya­rodni az ősi hagyományokhoz, leg­alábbis az október végére terve­zett szüreti mulatságnál. Itt majd kiderül, hogy a Nap tüze a Föld melege, a tagság szorgalmas mun­kájával mennyi nótát sűrített a gyöngyöző Ital eredőjébe . Gábris József KI SEGÍT? Szlovákia legrégibb falusi sport­egyesületei közé tartozik a rad­­zovcei (Ragyolc). Az első köztár­saság alatt a radzovcei labdarú­gók, az RTC, vagy ahogy becézték a RETEK vezetőszerepet töltöttek be a falusi egyesületek között. Csapatuk a közép-szlovákiai CSAF­­MLSZ-ben Levice, Fiľakovo, Ri­mavská Sobota csapataival egy osztályban játszott. A radzovcei oroszlán-barlangban nemegyszer hullatta el pontjait az LAFC, FTC, RPOS vagy a RME. Azóta azonban nagyot fordult a világ. Megváltozott a falu és megváltozott a falu élete is. A radzovceiek ma úgy élnek,, mint valamikor a városiak éltek. A ré­gi l\ázikók helyébe újak, szebbek épülnek. S éppen azért szinte ért­hetetlen, hogy a község sportéle­te a felszabadulás óta mennyire visszaesett. S ma már meg sem tudja közelíteni a harmincas évek sikereit. Ma a járási I. B. osztály­ban szerepelnek változó sikerrel. Igaz, itt már többször törtek a bajnokságra, de ezt elérni sajnos még nem tudták... Talán a mostani bajnoki évben? — kérdeztem Koronczl Andrást, a csapat régi gyors csatárát, s mai edzőjét. — Nem is lenne rossz... kapom a választ. A tavalyi bajnoki évad­ban is a végén estünk vissza, s ke­rültünk a 4. helyre. Most is a ta­bella élmezőnyében foglalunk he­lyet. Az idén is megpróbálunk be­törni áz élmezőnybe, hátha sike­rül ... Régi dicsőségünk is erre kötelez... De...??? — ... anyagiak nélkül sajnos nem lehet sikereket elérni. Ha köztársaságunkban van amatőr futball-csapat, akkor mi azok va­gyunk. A szó legszorosabb értel­mében a legamatőrebb labdarúgó­csapat a miénk. A mi játékosaink semminemű anyagi juttatást nem élveznek. Ismeretlen még a kaló­riapénz is. S egy-egy szép győ­zelem után is csak sörrel vendé­gelik meg a szurkolók a futbal­listákat ... Miért nem kap anyagi támoga­tást a futball-csapat? — A falunak nincs szövetkeze­te, nincs egyetlen valamire való üzeme, amely anyagilag támogatni tudná a csapatot. Az állami birto­kot Fiľakovo irányítja, így az anyagi támogatás elmarad... A közönség (hangulata is változó. Ha jól megy a csapatnak, kijár a meccsekre. Ha kikap, bizony el­pártolnak tőlünk. így bizony csak tengődünk... De hiszen anyagiak nélkül még tengődni se lehet! — Mi, régi lelkes szurkolók tartjuk fenn a csapatot — vág beszédünkbe Csaba Zoltán, egy régi, áldozatos szurkoló. A rok­kant Csaba Zoltán bizony elkese­redve folytatja: „Sokszor utolsó koronánkat áldozzuk a csapat úti­költségére. A Testnevelési Szö­vetség járási bizottsága egy fillér­rel sem támogat... A jómódú, gazdag sportegyesületekbe tömik a pénzt.“ Az anyagiak mellett a felkészült­séggel is bajok vannak. A játéko­sok valamennyien kint dolgoznak. Legtöbbje Filakovon, a Kovosmalt­­ban vagy a Béke üzemben. S bi­zony, ha a munkaidő délutánra esik, a játékosok nem járhatnak edzésre. A filakovoi Kovomier já­tékosait kiengedik ilyenkor is az edzésre, a radzovceieket nem. így aztán csak hiányos lehet a játé­kosok felkészültsége és a csapat teljesítménye. Komoly anyagi veszteséget je­lent, sajnos, számunkra a közeli országhatár Is. Szinte egy ugrásra vagyunk Salgótarjántól, és ha Tarjánban mérkőzés van, odasza­lad NB mérkőzést nézni a közön­ség, ml pedig üres nézőtér előtt játszunk. Egy SBTC—Ferencváros, vagy SBTC—Újpest mérkőzéssel nem koakurrálímtunk... így aztán tényleg nehéz a rad­­zovceíak helyzete. A játékosanyag ma is jó és bőséges. A játékoso­kat ma már neun lehet elcsalni máshová futballozni. Koronczi Ban­dinak ma jóképességű 16 játékos áll rendelkezésére. Sajnos, a már említett nehézségek miatt nem tudja az alapos felkészülést bizto­sítani. Ha már nincs szövetkezet és üzem, amely védnökséget vállalna a sportegyesület felett, úgy a köz­ség vezetősége és a Testnevelési Szövetség patronálhatná, illetőleg támogathatná anyagilag a radzov­cei futballistákat, sportolókat. Sólyom László Ismét pusztított a vörös kakas Egyszerű, szürke hétköznap, az emberek ebédhez készülődtek. A torony harangja azonban ezen a napon nem az ebédhez szólította az embereket. A félrevert harang szavába vinnyogó vészjelzéssel a tűzvészt jelző sziréna kontrázott. Segélytkérő hangja a „vörös ka­kas“ értékeket pusztító veszélyére hívta fel a termelő emberek fi­gyelmét Salkán. A falu végéről haragosan gomolygó füst jelezte a tüzet. Ég az efsz szalmakazla! A gyermeki felelőtlenség követ­keztében 800 mázsa jó minőségű árpaszalma égett le, a kár 13 760 korona. A kis Jóskának dugi pénze volt. Nem sok ugyan, csupán öt koro­na, de ez elég volt ahhoz, hogy egy doboz Fecskét és gyufát vá­sároljon barátjával. Mivel a szülők nem voltak otthon, mindketten vígan eregették a füstöt. Igazi fel­nőtteknek érezték magukat. Majd játszani mentek a közeli szalma­kazalhoz és a játék hevében ismét megkívánták a cigit. A kazal tövénél akartak hódolni a nem éppen nekik való szenve­délynek, amikor megtörtént a baj. Jóska kezéből kiesett az égő gyu­fa és pillanatok alatt lángralob­­bantotta a száraz szalmát. Lélek­szakadva rohantak a közbizton­sági szervekhez az esetet jelente­ni. Megtévesztő manőverük nem sikerült. Hamarosan kitudódott, hogy ők a tettesek, amit aztán már nem is tagadtak. íme, ismét egy intő példa a szülőknek, hogy ne hagyják felügyelet nélkül gyer­mekeiket. Majerszky Márton Múlt és jelen Vinicén (Ipolynyék) Koncz Józsi bácsi 15 évig volt a tűzoltók pa­rancsnoka (ma már nyugdíjas), őt kértem meg, beszéljen valamit a helyi tűzoltószervezet múltjáról, jelenéről. — A szervezet 1882 körül ala­kult meg. Első parancsnoka Mor­vái volt. Űt követte Smeringay Lajos, Búzák János, Zsigmond Ist­ván, Gágyor József, Molnár Sán­dor, Sokolík Tamás, majd én. Kez­detben alig volt felszerelésünk. Az első kézi üzemeltetésű fecskendőt 1892-bem kaptuk. Később, 1920-ban kétkarú, lővontatású fecskendővel gazdagodott a szervezet. Igaz, ki is használtuk alaposan, mert 1924-ben egy ideig minden éjjel üzemben volt. Egymás után gyul­ladtak meg a községben a zsupp­­fedeles házak. S mindig éjjel. Utána jöttek a fadepók ügynökei, és a kárvallottaknak jutányosán felkínálták az építési anyagot. Kezdtünk a két dolog között ösz­­szefüggést keresni, majd megfi- • gyelőket állítottunk ki éjjel. S íme, a tűzesetek kezdtek megszűnni. Elfogni nem sikerült ugyan sen­kit, bár a községben mindenki egy személyre gyanakodott. Legnagyobb tűzesetünk Ipelské ; Predmestien (Ipolyhidvégen) volt, i amikor 36 kazal égett le egyszer­re. Az első motoros fecskendőt 1948-ban sikerült közbenjárásom­mal beszerezni. Azóta eredménye­sebben tudtuk felvenni a harcot a vörös kakassal. Ma már Kelemen Ferenc elnök és Molnár László parancsnok hely­zete sokkal könnyebb; van két mo­toros fecskendőjük és egy modern, 4001-es ciszternás tűzoltókocsljuk, mellyel pillanatok alatt elérhetnek a tűz színhelyére. Vízprobléma sincs (viszi magával), és teljesít­mény© rendkívül nagy. A tűzese­tek száma is sokkal kevesebb, hi­szen az üzemekben tökéletesebb a tűzbiztonság, nagyobb az ellenőr­zés. De feladatuk így is felelős­ségteljes, (hiszen egy esetleges késlekedés ,vagy üzemzavar köny­­nyen milliós károkat okozhat. Ép­pen ezért tűzoltónak lenni mindig nehéz, de tiszteletreméltó feladat. íme a tüzoltószervezet múltja, jelene. Régebben hiányos felszere­léssel, nehezebb feltételek mellett kellett megküzdeni a vörös kakas­sal. Ma szocialista rendszerünk oltóinknak, akik minden elismerést oltóinknak ,akik minden elismerést megérdemelnek, hiszen sokszor életüket kockáztatva védik a nép vagyonát a pusztulástól. Böjtős János A legújabb bolondéria nálunk is tért hódított. Gépfegyverként kat­tog az utcákon, tereken, lakások­ban, szórakozóhelyen. Az embernek borsózik a háta, amikor mögötte, előtte, felette alattal felkerepel a játéknak csú­folt tiki-taki. Akaratlanul is a há­borús éveket idézi fel a furcsa találmány. A 42 mm-es átmérőjű, zsinórra kötött golyócskákkal ha­sonlóan ijesztgetik a békés járó­kelőket, mint az első világháború­ban a katonákat a centiméterek­ben hasonló kaliberű ágyúval. Ki találhatta ki? Vannak, akik azt állítják, hogy az elmegyógy­intézetben idegcsillapítónak hasz­nálták. Egyeáek ősi norvég szóra­kozásnak tartják. Bárhogy is van, őrülten kattog, belehasít a dobhártyába, felkorbá­csolja az ember idegeit. Persze, a játékgyárosok vajmt keveset törődnek a halandó dob­hártyájával. Nekik egy a fontos. Búsás hasznot hoz és óriási iránta az érdeklődés. Azzal sem törőd­nek, hogy az ártatlannak látszó klikk-klakkoló több sebesülést okozott már a gyermekeknél. Elő­fordul ugyanis, hogy a gyorsan megforgatott golyó kipattant, a szórakozó arcába vágódott, és ko­moly sérülést okozott. így hát kór­­[ házba kerülhet a forgató és guta­ütést kaphat a gyanútlan sétálga­­( tó. Mindez nem számít. A szülők, ha törik, ha szakad, megszerzik csemetéiknek a legmodernebb „já­­, tékot“. Sőt,_ akadnak a felnőttek ! között is jbnéhányan, akik szen­vedélyesen hódolnak e „nemes" 1 szórakozásnak. Verje ki a szemet, okozzon szív­­infarktust, kelepeljen bele az ide­geinkbe, fő, hogy minél több és több legyen belőle, hadd gazda­godjanak a szegény milliomosok. —tt— KVETNAI KÉRDŐJELEK Kvetná (Kéty), ez az 1150 lelket számláló község két járás hatá­rán (Levice, Nové Zámky) terül el. Jól gazdálkodó szövetkezetéről már többször írtak a lapok, éppen ezért csodálkoztam, amikor a fiatalokkal hétköznapjaikról beszélgetve sok panaszt hallottam. Fény az árnyékos oldalon, talán ezt a címet is adhattam volna a cikknek. A fiatalok itt 1970-ben 56 taggal (éppúgy, mint másutt) megalakították a SZISZ helyi szervezetét (ma 32 tagja van). Eleinte minden a legnagyobb rendben ment. Mindjárt a megalakulás után a szövetkezettől kaptak egy magára hagyott lakást. A fiatalok hama­rosan megjavították a villanyt, befestették az ajtókat, ablakokat stb. (mintegy 500 brigádórát dolgoztak le). Ebben az időszakban még 56-an voltak. Amikor elkészültek a munkával, a szövetkezet vezető­sége arra a megállapításra jutott, hogy a klub igen elhagyott helyen fekszik, ahol a fiatalok kellő felügyelet nélkül elromlanának, és ezért visszavette tőlük ezt a helyiséget, melyből aztán raktár lett. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy a klubtagok száma 32-re csökkent. — És mi a helyzet a szövetkezeti klubbal? — kérdeztem. — A volt kultúrház lett a szövetkezeti klub. Sok hasznunk azon­ban nincs belőle. A drága filmvetítőgép már öt éve a raktárban porosodik és így a filmvetítés a faluban megszűnt. Állítólag a helyi­ség nem felel meg e célra, de miért, azt sajnos senki sem tudja megmagyarázni. És még valami. E teremben „divatba“ jött lako­dalmakat rendezni. Egy-egy lagzi két hétre kizárja innen a fiata­lokat. Ez az utóbbi időben két hónap kiesést jelentett. Ilyen a helyzet tavasszal és ősszel. Télen nem tudják kellőképpen kifűteni a termet. Összejönni legfeljebb a könyvtárszobában lehet, az pedig túlsá­gosan kicsi ilyen célra. A könyvtár különben szépen berendezett, a vitrinben oklevelek, serlegek sorakoznak, de sajnos, azt kell mon­dani, hogy a 800 kötet könyvnek úgymond nincs gazdája. Három éve ment el a könyvtáros, s azóta nem teljesíti hivatását a könyvtár. A kvetnái fiataloknak azonban büszkéi kedésre Is van okuk. A hét­tagú Meteor zenekaruk messzi környéken ismert. Lakatos Lajos, Bozsik József, Tóth Gyula, Tóth László, Varga Tibor, Bohák Irénke és Rózsik Júlia minden dicséretet megérdemelnek. Az áprilisban alakult zenekar első komoly fellépése a Bruty-i (Bart) ifjúsági ta­lálkozón zajlott le, ahol hét együttes közül az első helyen végeztek. Az énekesek versenyét is kvetnái kislány, Bohák Irénke nyerte. A község színjátszó csoportját nagy részben a SZISZ tagok alkot­ják. A múlt évadban 12 községben szerepeltek nem kis sikerrel. Röviden ennyit e kis község fiataljainak életéről. Ügy gondolom, nem Kvetná az egyedüli falu, melyben ilyen és hasonló problémák­kal küzdenek a fiatalok. Dávid Nándor A kvetnái Meteor zenekar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom