Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-23 / 42. szám
4 .SZABAD FÖLDMŰVES 1S7Í. október 23. Egy járás gabonatermesztésének margójára Nemrég módomban volt részt venni a komáméi Járás mezőgazdasági üzemelnek Járási méretű gabonatermesztési értekezletén, melyen a termelők megvitatták a gabonatermesztéssel kapcsolatos problémáikat, kicserélték nézeteiket, termelési tapasztalataikat és egyhangúlag megegyeztek abban, hogy az elkövetkező években fokozott gondot kell fordítaniok ezen termelési ágazat fejlesztésére. A beszámolókból és vltafelszőlalásokból egyaránt kitűnt, hogy a termelők elsősorban a kukoricatermesztés színvonalának fellendítésére összpontosították figyelmüket, s Így akaratlanul Is háttérbe szorult a gabonatermesztés fejlesztésének ügye. Míg ők a kukoricával voltak elfoglalva, addig más Járásokban kidolgozták a saját viszonyaiknak megfelelő fajták szerinti pontos agrotechnikát, színvonalasabbá tették gabonatermesztésüket. Nézzük meg egy kicsit közelebbről, hogy is fest a helyzet valójában. A nevezett Járásban az utóbbi években rohamosan növekedett a szemesek vetésterülete. Idén már a szántó 61,3 százalékán termesztettek szemest a Járás mezőgazdasági üzemei. A szemesek összevetésterülete 37 638 hektár volt, ebből 18 329 hektáron termett búza. Ez annyit Jelent, hogy a szemesek közül ezt a növényféleséget termelték a legnagyobb területen, míg a felmaradó részen elsősorban az árpát és a kukoricát részesítették előnyben. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a búza vetésterülete eredetileg nagyobb volt, de a ros'sz telelés következtében 1200 hektárt kt kellett szántani, illetve egyes parcellákon felülvetést kellett végezni. Idén tehát a szántó 30 százalékán termeltek búzát. Voltak azonban olyan gazdaságok is, ahol ennél Jóval nagyobb volt a részesedési mutató. A Lúky-i szövetkezetben például a szántó 48,3 %-án termett búza, s az elért átlaghozam 37,7 q volt. A szóbanforgó Járásban az eredetileg tervezett menyhylségnél mintegy 51 ezer mázsával több búzát termeltek, de az elért 37,5 mázsa átlaghozam — még ha ez 4,5 mázsával több is a tervezettnél — csak arra volt elegendő, hogy biztosítsa az utolsó előtti' helyet a nyugat-szlovákiai kerület Járásainak ranglistáján. Itt kell megjegyezni azt is, hogy ilyen Járási átlaghozammal csak az 5. ötéves tervidőszak végére számoltak. 'Hol a 'Hiba?. Az egyes gazdaságok termelési eredményeit vizsgálva, akaratlanul is felölök bennünk a kérdés: mi idézte elő az azonos viszonyok között gazdálkodó üzemek terméshozamai közötti lényeges különbségeket? Hogy lehet az, hpgy az egyik gazdaságban 45 q, a szomszédos szövetkezetben pedig mindössze 28 q búza termett átlagosan egy hektáron? Tudom, ez olyan kérdés, olyan probléma, melyről a termelők nem szeretnek nyilatkozni. Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy az egyes gazdaságokban nem fordítanak kellő gondot a megfelelő elövetemény megválasztására, a helyes és célszerű tápanyagpótlásra, a legmegfelelőbb fajták kiválasztására és a fajta szerinti agrotechnika pontos betartására. A felszólalók szerint nem lenne hiábavaló a járás területét — különböző szempontok figyelembevételével — kisebb-nagyobb körzetekre osztani, s az egyes körzetekbe tartozó gazdaságok részére külön kidolgozni a termelési feltételeknek megfelelő fajta szerinti agrotechnikát. Ez az intézkedés elejét venné annak, hogy az azonos viszonyok között és azonos módszerekkel termelő üzemek termelési eredményei között ilyen lényeges különbségek legyenek. A siker valószínűségét csak növelné, ha az egyes körzetek felelős dolgozói gyakrabban találkoznának, hogy kicseréljék gyakorlati tapasztalataikat. Ha ezt sikerülne megvalósítani Járási méretben, mintegy 2—3 mázsával Jobb eredményt lehetne elérni a búzatermesztésben. A termelési eredmények javítása érdekében nem szabad megfeledkezni az agrotechnikai időpontok betartásáról sem. A Járási tapasztalatok alapján úgy kell irányítani a teendőket, hogy a Mironovszkája legkésőbb október 10-ig a földbe kerüljön. A Bezosztája vetési határidejét is mintegy 8—10 nappal előbbre kell hozni. Az elvetésre kerülő mag mennyiségét az egyes fajtáknál aszerint kell megállapítani, hogy milyen a talajelőkészítés minősége, a talaj nedvességtartalma, s hogy mikor végezzük a vetést. Persze nem szabad megfeledkezni a vetőmag ezermagsúlyának és csírázóképességének ellenőrzéséről sem. Az egy hektárra szükséges tápanyagok mennyisége a talaj tápereje, az elövetemény milyensége és a fajta követelményei szerint üzemenként, sőt parcellánként változó. A járás legjobb gabonatermesztőinek többéves tapasztalata alapján ajánlatos a foszfor- és kálitartalmú műtrágyákat a vetőszántás idején, s nitrogéntrágya egyharmadát vetés előtt, a felmaradó részt pedig fejtrágya formájában a talajba juttatni. Ne feledkezzünk meg a vegyszerek használatáról sem. A gabonafélék gyomtalanításával nincs baj, sajnos nem mondható el ugyanez a betegségek és kártevők ellent védekezésről. Az itt tapasztalt hiányosságok elsősorban a Bezosztája átlaghozamára voltak negatív hatással. Az értekezleten elhangzott felszólalásokból kicsengett, hogy a termelők rájöttek arra, hogy a Járás gabonatermesztésének fellendítése érdekében elsősorban a termesztésben lévő fajták számára kell megteremteni az optimális feltételeket. Emellett persze nem szabad megfeledkezni az új, perspektív fajták mindjobbani elterjesztéséről sem. A teljes siker csakis maximális erőbedobással, lelkes tenniakarással és áldozatkész, körültekintő szakmunkával érhető el. A Ďulov Dvor-i Állami Gazdaság üléstermében megtartott járási méretű szaktanácskozáson a termelők ismertették további terveiket, s kijelentették, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek gazdaságuk és a járás gabonatermesztésének fellendítése érdekében. Reméljük a szavakat tettek követik, s akkor az elkövetkezőkben lényegesen jobb eredményekről adhatnak majd számot a járás gabonatermesztői. Ká'dek Cjtibor. A hüvelyesek termesztésének távlati fejlesztési terve I. A hüvelyesek termesztéséről általában A HÜVELYESEK TERMESZTÉSÉNEK TÄVLATI FEJLESZTÉSI TERVE A hüvelyestermesztés fejlesztésének koncepciója, amit a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma dolgozott ki, távlatilag, vagyis 1980-ig részleteiben ismerteti azókat a fontos feladatokat, amelyeket a termesztés intenzitásának fokozása érdekében meg kell valósítanunk. A koncepció alapját egyrészt a helyzetfelmérések során tapasztalt lehetőségek, másrészt a társadalmi szükségletek fedezésében mutatkozó hiányosságok kimutatásai képezik. A hüvelyesek nemzetgazdasági jelentősége A hüvelyesek jelentős szerepet játszanak a lakosság élelmiszerellátásában, de a takarmánykeverékek készítésénél is nagy szükség van rájuk, mint fehérjedús komponensekre. A jó termelési feltételekhez mérten a szemesek vetésterületének aránylag kis hányadán termeljük ezeket a növényféleségeket, holott köztudott, hogy a hüvelyesek fehérjetartalom szempontjából az első helyen állnak. A búza pl. csak 10,5 %, az árpa 7,8 %, a kukorica pedig mindössze 6,5 százalék emészthető nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz, a hüvelyesek — pl. a borsó 19,4, a bab 18,2, a lóbab 23,1, a szója 30,4 százalékot — viszont ennél sokkal többet. A szója az egyik legnagyobb fehérjetartalommal rendelkező növényünk, ám az aránylag nagy olajtartalma miatt (18—22%) gyakran az olajosok közé soroljuk. A botanikai jelek és a mag vegyi összetétele — az olaj kivételével — alapján ezt a növényféleséget is a hüvelyesek közé kell sorolni. A hüvelyesek 15 q átlagos hektárhozam esetén 300 kg emészthető nitrogéntartalmú anyagot biztosítanak hektáronként, s egy kilogramm nitrogén-anyag előállítása átlagosan 16,6 koronába kerül. Ugyanilyen hozam esetén a szója 300 kg olajat — ez nagykereskedelmi áron számítva mintegy 4,4 ezer korona — és 456 kg emészthető nitrogéntartalmú anyagot termel hektáronként, melynek kilójára — az olaj értékének leszámítása után — csupán 1,30 korona termelési költség jut. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt sem, hogy a hüvelyesek közül a szója tartalmazza a legtöbb lizint (2,226%), ami az állati eredetű fehérjékhez hasonló tulajdonságokat kölcsönöz a szójából nyert emészthető nitrogéntartalmú anyagoknak. A szóját nemcsak a takarmánykeverékek készítésénél lehet értékesíteni, hanem élelmiszert is készíthetünk belőle. Az emészthető nitrogéntartalmú anyagokban minden évben hiány mutatkozik. Az 1969/70-es gazdasági évben csupán 81 %-ra sikerült mezőgazdasági üzemeinknek saját termelésből fedezni az ezirányú szükségletet, vagyis 119 ezer tonna hiányt mutattak ki. A hiányzó mennyiséget állati eredetű lisztek és olajpogácsák behozatalával kellett bizotsítani. Szlovákia takarmányipara 1969-ben 126,9 ezer tonna olajpogácsát használt fel, ebből 97,6 ezer tonna behozatalból származott. Az olajpogácsával történő ellátásban Jelentkező hiányt saját termelésből is biztosítani lehetne, mégpedig 40 ezer hektár szója, vagy 20 ezer ha szója és 27 ezer ha takarmányhüvelyes termesztésével. Igaz, hogy ez a megoldás csak a távlati perspektívák szempontjából reális, de már az ötéves tervidőszakban meg kell teremteni az említett elgondolás megvalósításához szükséges alapfeltételeket. Sajnos, hasonló a helyzet az étkezési hüvelyesek termelését és fogyasztását illetőleg is. Szlovákiában átlagosan 1—1,3 kg hüvelyest fogyaszt egy lakos évente — 3,7 kg lenne az ideális — s ennek is mintegy Vs részét behozatal útján kell biztosítanunk. Az összehasonlítás szempontjából érdemes megemlíteni, hogy 1936-ban 4,1 kg, 1948-ban pedig 3,5 kg hüvelyest fogyasztott egy lakos Szlovákiában. A háború utáni években sok hüvelyest, főleg babot szállítottunk külföldre. Az ú] termelési technológiák bevezetésekor, a mezőgazdasági termelés koncentrálása és speclalizálása idején azonban elfeledkeztünk a hüvelyesek termelésével kapcsolatos ökonómiai és termelési problémák megoldásáról. A hüvelyesek termelésének fejlődése külföldön Világméretben egyre nagyobb gondot fordítanak a hüvelyesek termesztésének fejlesztésére. A szakemberek figyelme elsősorban a szójára összpontosul A fejlett államokban állandóan növelik ezen növény termesztési területét. Az USA-ban például 15 millió, Kínában 13 millió, a Szovjetunióban 850 ezer, Japánban 350 ezer, Brazíliában pedig 210 ezer hektáron termelik a szóját. Egyes országokban tovább növelik a nevezett növény vetésterületét. A Szovjetunióban például 1975-ig 1 millió, 1980-ig pedig 1,7 millió hektárra szeretnék kiterjeszteni a nevezett növényféleség termesztési területét. A hazánkban is hagyományos hüvelyesek — főleg a borsó — vetésterületének lényeges növelése elsősorban a Szovjetunióban tapasztalható. Igaz, hogy Európa nyugati államaiban 1950 után lényegesen csökkent a főbb hüvelyesek területe, de az átlaghozamok növekedésével párhuzamosan lényegesen megnövekedett az össztermelés. A hatvanas évek derekán mintegy 29 millió tonna étkezési hüvelyest és több mint 31 miihó tonna szóját termeltek az egész világon. Csehszlovákia 0,15 %-ban részesül az étkezési hüvelyesek össztermeléséből. Világméretben 7,7 kg, hazai méretben pedig 3,2 kg étkezési hüvelyest termelnek, illetve termelünk egy lakosra számítva. Következik: Ha. A hüvetyesek termesztésének fejlődése Szlovákiában. Felvételünkön E. Šókiová, Ing. D. Kostra és a csoport vezetője, Vidermann Károly elvtárs látható, munka közben. Foto: R. Noga A termelés eredményesebbé tételén fáradoznak A Holicei Gép- és Traktorállomás mellett működő, a növényvédelem és tápanyagpótlás problémáival foglalkozó csoportnak mindössze tíz dolgozója van. Ez a kis létszámú csoport nagyban hozzájárul a Dunajská Streda-i járás mezőgazdasági üzemei által fölmutatott kiváló termelési eredmények eléréséhez. Nemrég elbeszélgettünk a különleges csoport vezetőjével, Vidermann Károly elvtárssal, akitől megtudtuk, hogy többek között az új szovjet búzafajták kísérleti termesztésével is foglalkoznak. Az eddigi kísérletek elsősorban arra irányultak, hogy meghatározzák, melyik fajtából, hol és mennyit kell vetni. A vetőmag szükséges mennyiségének meghatározása céljából a Kaukáz, Auróra és jubilejná 50 fajtákból 196 mintát vizsgáltak meg. Igaz, hogy a nevezett járásban jól fizetnek az eddig használt fajták is, de az újabb szovjet búzafajták még sikeresebbnek ígérkeznek. Ez a megállapítás azonban nem biztosítja a termelés sikerességét. Tudjuk, hogy annakidején a Bezosztája sem vált be azonnal. Főleg ott vallott kudarcot, ahol kevés magot vetettek, későn és sekélyen végezték a vetést. Később a termelők rájöttek a nevezett fajta termelési fortélyaira, s így az eredmények alapján még most is tartja vezető szerepét ez a fajta. Miért kell akkor az ú] fajtákkal kísérletezni? — tehetné valaki a kérdést. A sokat ígérő perspektív szovjet búzák — Auróra, Kaukáz, Jubilejná 50 — három évvel ezelőtt jelentek meg a szóbanforgó járásban. A magszaporításra irányuló termelés során kivételesen Jó termést adtak, s egyre jobban elterjedtek a termelésben. Idén ősszel 4500 hektárt vetnek be ezen fajtákkal a járás termelői, bár lényegében sehol sem tudják pontosan, mennyit is kell vetni belőlük hektáronként. A holicei gépállomás különleges csoportja elhatározta, hogy a termelők segítségére siet. —■ Mint Ismeretes, a Bezosztájából 6,5 millió csíraképes magot kell vetni egy hektárra. Az Auróra, a Kaukáz és a Jubilejná 50 fajtáknál ezidáig nem volt pontosan meghatározva, hogy a mi viszonyaink között mennyi vetőmag szükséges egy egységnyi területre — mondta Vidermann elvtárs — Mi azt a tanácsot adtuk a termelőknek, hogy hektáronként öt millió csíraképes magot juttassanak a talajba az ú] fajtákból. Összesen 196 vetőmag-mintát ellenőriztünk, s érdekes következtetésekre Jutottunk. Megállapítottuk például, hogy az egyes gazdaságokban előállított vetőmagvak ezermagsúlya igen eltérő. A Kráľovičove Kračany-i szövetkezetben kitermelt Jubilejná 50 ezermagsúlya 50 gramm volt, s a mag tisztasága és csírázóképessége alapján meghatározott gazdasági érték 93,2 százalékos. Ezen adatok alapján 268 kg vetőmagot kellett elszórni egy- hektárra ezen fajtából, hogy biztosítani tudjuk a-szükséges 5 millió csíraképes magot. Ugyanebben a gazdaságban az Aurórából is csak 267 kg vetőmagra volt szükség hektáronként. Az egyes gazdaságokban kitermelt vetőmag megállapított ezemagsúlya szeritn a Dunajská Streda-i gazdaságban pl. 282 kg, a šamoríni -szövetkezetben 281 kg, a jahodnáíban 297 kg, az ohradytban pedig 337 kg Auróra vetőmagra volt szükség hektáronként. Mindez arra enged következtetni, hogy a más-más gazdaságban előállított vetőmagból különböző mennyiséget kell elvetni egy egységnyi területen. A kísérletek még nem fejeződtek be, így természetesen nem biztos, hogy a hektáronként felhasznált 5 millió csíraképes mag meghozza a várt sikert. A Gabčíkovói Állami Gazdaság tapasztalatai szerint közel 7 millió csíraképes magot kellene bedolgozni a talajba ezekből a fajtákból hektáronként. A végleges döntést persze csak a kísérletek eredménye alapján lehet meghozni. Idén több gazdaságban létesítettek kísérleti parcellákat, hogy pontosan megfigyelhessék, hogyan reagálnak a szóbanforgó fajták a különböző termelési feltételekre, milyen eredményt biztosítanak az öntözéses gazdaságokban, s milyen reakciót vált ki a növények fejlődésében a más-más elövetemény utáni termelés. A kísérleti parcellák területe minden esetben 50 ár. A tápanyagpótlás során úgy jártak el, hogy az adagolt NPK trágyák tápértéke megfeleljen a hektáronkénti 300 kg tiszta tápanyagnak. A vetőmag mennyisége is esetenként változik. Az egyes parcellákon annyi vetőmagot használtak fel, hogy az adag megegyezzen a hektáronkénti 4,5—5— 6—7 millió csíraképes mag 50 ár területre jutó részével. A vetőmag menynyiségének meghatározásakor természetesen a megállapított ezermagsúlybói indultak ki. A kísérlet eredményeit összehasonlítják a Bezosztája átlaghozamaival, s az eredmény alapján határozzák meg, melyik fajtát, mekkora területen és milyen módszerekkel ajánlatos termelni a járásban. A kísérletek eredménye remélhetőleg nagy mértékben elősegíti majd a járás gabonatermesztésének további fejlődését. B. DUSEK Alpesi búza A búzatermesztés lehetőségét ma eredményeket értek el. Munkájuk még bizonyos klimatikus feltételek gyümölcse egy olyan fajta, amely szabják meg, de remélhetőleg már hektáronként 100 mázsás termést nem sokáig. A Kirgiz Mezőgazdasági ígér, a betegségekkel és kórokozók- Kutatóintézet munkatársai azon fá- kai szemben sokkal ellenállóbb, mint radoznak, hogy öntözéses gazdálko- az eddig ismert fajták, s nem dől dússal alpesi viszonyok között is tér- meg. A nemesítek a munka meggyormelhetö törpebúzát nemesítsenek ki. sltása érdekében nemcsak a szabad Szovjet, francia és mexikói törpefaj- ég alatt folytatják kísérleteiket, hátúk keresztezésével máris; jelentős nem jivegházakban ic.
