Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-16 / 41. szám

Hivatlan vendégek érkeztek a szőlőbe. Fürgén, magabiztosan. mint akik sajátjukba lépnek. Darazsak. Sárgacsíkosak, kőrültáncolják a szemet, durván harapják, s jön egy újabb, szívja a szemet, és a kiharapott bogyó olyan, mint egy megsebesült csillag.

Ismét egy hivatlan vendég. Szárnyán megcsillan a Nap. Tétova zümmögéssel kutat a

szőlőtőkék között: nem, ő nem darázs. Ne tévessze senki öszsze vele. Ö nem nyúl a máséhoz. Az igaz, az édességet nagyon szereti, s ha valaki szabadon nyitva hagyja mézes üvegét vagy a cukorszörpöt, nem képes uralkodni magán.

Neve: mézelő méh vagy háziméh. Teste nem fekete-sárga csíkos, mint a darázsé, és nem is oly karcsú, darázsderekú, hanem szürke-fekete csíkos és zömök. Mozgása, röpte kimértebb, lassúbb.

A darázs hűvös reggelen Is torkoskod ik. A méh csak akkor jelenik meg, ha legalább 12 Celsius fok meleg van. Az ép szőlőszemet nem bántja, rágója gyengébb, a legvékonyabb héjú szőlőt sem tudja kirágni, csak a darázs által megkezdett vagy eső után kirepedezett szemet látogatja, hiszen kínálja magát a csöpögő szőlőnedv.

ELŐDEINK VITÁI

A méhek és szőlők tulajdonosai közötti nézeteltéresnek múltja van Magyarországon. Kezdetben a tájékozatlanság okozta. A 19. század előtt általános volt az a téves nézet, hogy a rovarok, főleg a méhek, károsak a virágra, lerágják a bibét, mászkálásukkai megsértik a termőrészeket, sőt a virágport megeszik, hazavlszik, pedig ez fontos a növény számára. — „Ki a méhekkel a szőlő közül!“ — Pedig már a 18. század végén tisztázták, hogy a rovarok fontos szerepet játszanak a növények megporzásában. Mégis, 1869-ben a Természettudományi Társulatnak hivatalos cáfolatot kellett kiadni: a méhek nem károsítják a virágok megtermékenyedését.

Lassan elült volna a vita, amikor valaki elterjesztette: a szőlőt eszi a méh! — Országgyűlési téma lett. Hegyközségek helyi rendszabályaiban szerepelt ez is: tilos méheket tartani szőlőhegyen. 1889-be p miniszteri rendelet felhívta ugyan a figyelmet: oszlassák el a méhészettel szemben fennálló előítéleteket. A helyi hatóságok azonban továbbra is kitiltották a méheket.

1891-ben újra utasítást ad ki a földművelési miniszter: „a méhészkedő közönség a szőlőterületeken ne akadályoztassák“. A szőlősgazdák azonban továbbra is görbe szemmel néztek a mellekre. Hivatkoztak a rendeletre: megtiltható, hogy hegyközség területén más mezőgazdasági ágazatot műveljenek. A Gödöllői Kisállattenyésztő Kutató Intézet méhtenyésztési osztályának korai elődje is a méh-szőlő vitának köszönheti létét. A gödöllői állami méhészeti gazdaságnak feladatul tűzték, hogy a méheket a szőlő virágzásakor, de különösen érésekor figyelje, s erről naplót vezessen.

1929-ben pontot óhajtottak tenni a vita végére. A szőlőgazdálkodásról és hegyközségekről szőlő törvény kimondta: „Méhek tartását a hegyközség területén megtiltani nem lehet“. Indoklás: „a szakemberek kétségtelenül megállapították, hogy a méhek kárt nem tesznek“.

MAI TÉVEDÉSEK

A szőlészeti szakkönyvek a méheket a szőlő kártevői között vagy meg sem említik, vagy másodlagos kártevőknek minősítik. A méhészirodalom pedig károsnak tartja, ha méhek télire gyümölcs-, vagy szőlőlevet raktároznak el. De kimutatták, hogy elenyésző menynyiséget képesek szabadból begyűjteni. A darazsak elleni védekezéssel tehát egyúttal a méhek kártevését is megakadályozhatjuk.

A közelmúltban tartották Moszkvában a XXIII. Nemzetközi Méhészeti Kongresszust és Világkiállítást. Ennek kapcsán hadd utaljunk az Allgemeine Deutsche Imkerzeitung augusztusi számának vezércikkére. Ez emlékezetbe idézi az előző Münchenben tartott kongresszust, ahol a méhek és a szőlő viszonyára új fény derült. N. S. Davidova szovjet kutatőnő ezzel a címmel tartotta előadását: A méhek hasznosításának lehetőségei a szőlő megporzásában. Kifejtette, hogy a méh felkeresi a szőlőt virágzás idején. Ennek a következménye, hogy fokozódik a szőlőszem-hozam, javul a szemek miuősége, mert a méh egyik virágról a másikra, egyik tőkéről a másikra száll, és az

idegen megporzást elősegíti.

Kétkedve fogadták ezt a beszámolót. Eddig úgy tudták, a méhek nem járják a szölővirágot. A legtöbb méhvédelmi törvény éppen ezért engedi meg a szőlő permetezését virágzás idején méhekre veszélyes szerrel. Ám a szovjet kutatónő megfigyeléseit hamarosan, 1970- ben szomorú események igazolták a Német Szövetségi Köztársaságban. A Feketeerdő vidékén 2000 méhcsalád pusztult el, mert a szőlőket virágzás idején méhekre veszélyes szerrel permetezték. A kárt mintegy 350 ezer nyugatnémet márkára becsülték.

KETTŐS TANULSÁG

Az egyik elméleti jellegű: a méhek részt vesznek a szőlővirág megtermékenyítésében; a másik gyakorlati: ilyen szempontból is óvatosan kell kezelni minden, eddig ismeretlen vegyszert, még akkor is, ha a törvény nem intézkedett volna erről. Védeni kell a méheket, hiszen a kertek, gyümölcsösök művelésében, a takarmány- és magnövények termelésében természet adta munkatársaink.

A méhek mezőgazdasági hasznának kivizsgálására alakult Tessedik szocialista brigád kimutatta, hogy a méhek megporzó tevékenysége 2,3 milliárd forint többletbevételt eredményez a népgazdaságnak. Ezért talán a szőlőtulajdonosok megbocsáthatják, ha néha egy-egy méhecske nyalakodik szőlőjükben.

NIKOVITZ ANTAL, (Kertészet és Szőlészet 1971. szeptember)

Jk mézelő méhek az ún. „nagy hatósugarú“ megporzó rovarok közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy otthonuktól messzebb repülnek, mint sok vadon élő megporzó rovar. Ennek nemcsak a megporzó munkában, hanem a mézhozamban Is nagy jelentősége van, mert nagyobb távolságijói is képesek gyűjteni.

Azt a távolságot, ameddig a méhek elrepülnek, röptávoiságnak mondjuk. A méhek röptávolsága kísérletek és gyakorlati megfigyelések szerint 4—5 km. Egészen kivételesen ennél több is lehet. Ismeretes olyan eset is, hogy a méhek 13 kilométerre repülnek.

A méhek legszívesebben a közeli, 2,5—3 km-en belüli virágokról gyűjtenek. Nagyobb távolságokra csak ritkán, akkor repülnek, ha a közelben nem találnak elegendő gyűjtenivalót. Egyébként a lakásukhoz legközelebbi növényeket látogatják.

Minél távolabbról gyűjtenek, annál kevesebb nektár jut a kaptárba. A mézhólyagjukon tárolt nektár nagy része elRöptávolság, röpkörzet

fogy a repüléshez szükséges energia termelésére. Tehát a messziről -való gyűjtés a méhek részére nem hasznos.

A röptávolság nem mindenhol és nem minden időszakban azonos. A gyűjtő munkára kedvezőtlen, hűvös, szeles, változékony időjárásban a méhek ritkán repülnek egy kilométeren túlra. Az is előfordul, hogy csak az otthonuk néhány száz méteres körzetében látogatják a virágokat. Ezt főként a kora tavaszi virító méhlegelő kihasználásával kell figyelembe venni (fűz, gyümölcs). Hegyes vidékeken a röptávolság kisebb, sík területeken nagyobb. A fák, bokrok, terepgyárak megkönnyítik a méhek tájékozódását, azért az ilyen területen messzebb elrepülnek, mint ott, ahol rossz a tájékozódási lehetőség. Csökkenti a röptávolságot a méhészet közelében levő nagyobb vízfelület (nagy

tó) is. A méhek ebben az irányban ritkán repülnek meszszire.

Az anyák és a herék lakásuktól 7—10 km-re is elrepülnek. Vagyis a párzási időszakban egymástól messzire levő méhészet anyái és heréi is találkozhatnak. Ezt a pároztatótelepek helyének megválasztásakor feltétlenül figyelembe kell venni. Az anya és here nem kívánatos találkozásának veszélye annál kisebb, minél több a here az adott méhészetben. Hegyes vidéken az anyák és a herék sem repülnek olyan messzire, mint tereptárgyakkal tagolt sík vidéken.

Röpkörzetnek mondjuk azt a területet, amelyet egy adott méhészet rnéhei látogathatnak. A méhészet röpkörzetében virító növények adják a méhcsaládok számára szükséges

táplálékot: nektárt és virágport (esetleg édesharmatot).

Minél több nektárt termelnek a rüpkörzet növényei, annál gazdagabbak a gyűjtési lehetőségek, annál több tartalékot gyűjthetnek a méhek.

Ha a röpkörzetet szabályos körnek vesszük (nem mindig ilyen), akkor a különböző sugarú röpkörzetek területe a következő:

A röpkörzet A rüpkörzet sugara területe

(km) (kin2) (haj (kh)

1 3,14 314 534

2 12,56 1256 2155

3 28,26 2826 4804

Ha feltételezzük, hogy a röpkörzet növényvilága hektáronként 30 kg méz készítéséhez elegendő nektárt termel, akkor a 2 km sugarú röpkörzetben begyűjöhető méz mennyisége 30X1256 = 37 670 kg. Ezen a területen 376 méhcsalád átlag 100 kg mézet gyűjthetne évente. Feltételezve, hogy egy méhcsalád egy évben 70 kg mézet fogyaszt, a pörgethető mézmennyiség ebben a méhészetben 30X376 = 11 230 kg lenne.

Régi bevált fajta az Ontario

Gyümölcsfa-csemeték beszerzése

Köztudott, hogy az elmúlt években az ország faiskolái nem tudták kielégíteni az egyre növekvő keresletet. Ez nem csoda, hiszen Szlovákiában évente közel egymillió gyümölcsfát ültettek ki a termelők. Legnagyobb kereslet az alacsony törzsű gyümölcsfák iránt mutatkozott. Közülük az alma és őszi barack csemeték voltak a legkelendőbbek. Örvendetes, hogy napjainkban elegendő gyümölcsfa csemetével rendelkezünk, mégpedig nagy választékban.

Azon termelők száma, akik ezidáig még nem rendelték meg a számukra szükséges gyümölcsfákat, ismertetjük az eladó cégek címét: Nyugat-Szlovákia: Šľachtiteľský a semenársky podnik, n. p„ Bratislava, Záhradnícka ulica 21, a középszlovákiai kerület részére ugyanazon a címen Víglaí, okr. Zvolen székhellyel, és Kelet-Szlovákia számára Košice. Roose veltova ül. £. 10 címen.

Mi az a „Jonnee“? Egy almafajta, amely sokkal pirosabb a legpirosabb Jonatánnál is. Már szeptember elején a fa minden részén éiénkvörösek a gyümölcsök, tárolásra érettek, szedhetők. A fa erős növekedésű, ellenálló és bötermö.

American Fruit Grower

rondos qviimölcsfaültetés - fél siker

ä gyümölcstermesztők

** számára az idei év nem kedvezett. A tavaly ültetett csemeték és a termőfák sokat szenvedtek a szárazságtól, a nagy mértékben fellépő kártevőktől és betegségektől. Idén tehát nemcsak az új területek fásítására kell gondolnunk, hanem a nyár folyamán kiszáradt, tönkrement csemeték pótlása is most van soron. Mivel a melegebb éghajlatú vidéken a gyümölcsfák őszi telepítése előnyösebb, úgy már készülnünk kell a gyümölcsfák kiültetésére.

A csemeték ültetése igényes munka. A közmondás is azt tartja: „Ki mint vet, úgy arat“ — tehát amilyen fát ültetsz, olyan gyümölcsöt szüretelhetsz. Ezért csakis olyan gyümölcsfát ültessünk, amely az adott körzetben jól díszük. Ha az éghajlat és a talajviszonyok szempontjából az egyes gyümölcsfajták nem felelnek meg, csalódásunk elkerülhetetlen.

A magas és középmagás törzsű faalakok helyett az alacsonytörzsű faalakokat, az almásgyümölcsűek esetében a törpefajtákat részesítsük előnyben. Minél alacsonyabb törzsű a gyümölcsfa, annál könnyebb a gondozása. Éppen ezért szükséges, hogy a belterjes gyümölcsészet új formált alkalmazzuk.

Az ALMAFÄK közül kiskertjeinkben csupán a legjobb fajtákat ajánljuk kiültetésre. A legjobb fajták közé tartozik a Jonathan, Starking, Golden Delicious, Ontario, Nonetit, James Griewe stb., csupán törpefaként az M—IX., И. típusalanyon. Legújabban a Spur falták közül ajánlják a Starkrimsont és a Goldsurt.

M—IX. alanyon kizárólag sorokba ültetjük egymástól 100—150 cm távolságra és 250—300 cm sorközre. Az M—H., IV. alanyokon 3X5 m-es kötésben ültetjük. A silányabab talajokon és a nagyobb kertekben középmagas törzsű fákat is ültethetünk M—I. és M—XI. alanyon, 6X6 m-es kötésben.

A KÖRTÉT törpe- és alacsonytörzsű faként ültetjük. Törpefaként M—A, M—C típusban csak olyan körtefákat telepíthetünk, amelyek birsalanyon is jól díszlenek, mint például a Drouard vajkörtét, Lucas vajkörtét, a Madame Vertét, Avranchesi jó Lujzát, Konferenciát stb., 150—200 cm tőtávolságra és 400 cm sortávolságra.

Az olyan fajtákat, amelyek birsulanyra nem valók, gyengén növekednek, de igen bőtermők, vadalanyra oltott alacsonytörzsűként telepítjük 3X5 m-es kötésben. A közepes törzsű vagy gyengén növekvő és bőtermő körtefákat általában 6X6 m-es kötésben ültetjük ki.

SZILVÄT, félszilvát, ringlót és mirabellaszilvát alacsonytörzsűként ültetjük. Általában gyengébben fejlődő, de bölermő fajtákat válaszszunk. Rendszerint 6X6 m-es kötésben telepítsük.

KAJSZIBARACKOT középvagy alacsonytörzsű faalakot választva ültetjük ki, 6X6 m-es kötésben.

A CSERESZNYE és a meggy, ha alacsony- vagy közepestörzsű 6X6 m-es kötésben telepítjük.

ŐSZIBARACKOT, ha alacsonytörzsű, 2,5—3X5 méteres kötéstávolságra ültetjük.

Ha azt akarjuk, hogy a kiültetett fácskák kellőképpen növekedjenek és teremjenek, a talajt, még a kitelepítés előtt altalajforgatóval rigolírozni kell 60 cm mélységre, illetve 100X100 cm széles és 60 cm mély gödröket kell kiásnunk.

A beültetendő parcellát először felszántjuk és a fák helyét kimérjük, kitűzzük (karókkal megjelöljük], A gödröket úgy ássuk meg, hogy a talaj felső rétegét, azaz a szántóréteget az egyik, és.a megmunkálatlan, mélyebben levő földet a másik olTalra hányjuk.

A szántóréteg kiásott mennyiségéhez, amellyel a gödröt betemettük, átszitált komposzjot is keverhetünk, éspedig 5 rész földhöz 1 rész komposzt arányában. A gödröket kétharmad részig betemetjük, majd kiadósán megöntözzük, hogy a talaj jól megülepedjen. Ezután ismét kitűzzük a sorokat, karókkal jelöljük a fák helyét és megkezdjük a fák kiültetését. Az ültetés előtt a gyökereket éles ollóval bekurtítjuk. A csemetét a karónak az uralkodó szél Irányával ellenkező oldalára ültetjük. Csupán olyan mélyre ültessük, mint amilyen mélyen a faiskolában volt. A mélyre ültetett fák gyengén nőnek és keveset teremnek.

A típusalanyú csemetéket úgy ültetjük el, hogy az oltás helye kb. 5 cm legyen a föld felszíne fölött. A mélyen ültetett típusalanyú fák a nemes részből enged nek gyökereket, buján nőnek és elvesztik a vegeta tív alany előnyeit. Kiültetésük utón a fák tövét megöntözzük.

A kiültetett csemeték koronáját 4—6 rügyre metsszük vissza, úgy hogy az utolsó rügy a koronából kifelé mutasson. Ezután a látskákat a támasztókaróküoz kötözzük.

A bogyósgyiimölcsűek bokrait a facsemetékhez hasonlóan ültetjük, csupán a göd rök lesznek kisebbek. A kiültetés után a bokrokat is visszametsszük. SK