Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-16 / 41. szám
1971. október IB. SZABAD FÖLDMŰVES Módosítások a mezőgazdasági termékek felvásárlási árában 1972-ben Elérkeztünk egy bizonyos idő szakhoz, amikor a mezőgazdasági üzemek dolgozói az idei feladatok sikeres teljesítésének gondjai mellett már a jövő év terveit formálgatják. Ehhez természetesen előre tudni akarják, hogy a megfeszített, áldozatkész munka küzgazdasági szempontból mit eredményez, arányban lesz-e jövedelmük a társadalom által támasztott követelményekkel. Hozzászólásuk, vagyis a termelés célkitűzéseinek valóra váltása, a szerződések kötése természetesen a közgazdasági feltételek ismeretétől is függ. A jövő évi terv egyelőre irányszámokban kifejezett végrehajtóterv formájában ecseteli azt a célkitűzést, melyet pártunk XIV. kongresszusa jóváhagyott, s ügy jelölt meg, hogy saját termelésből az igényeknek megfelelő módon fedezzük népünk élelmiszer szükségletét. Ennek megfelelően Szlovákia mezőgazdaságának 1972-ben az idei tervhez viszonyítva, 5 százalékkal nagyobb eredményt kell elérnie, s ezzel párhuzamosan az árutermelés több mint 6 százalékkal emelkedik. A főbb termékekben 1972-ben a felvásárlásra kerülő árumennyiség nagyobb lesz, mint az idén. A gabonaféléknél és a burgonyánál mintegy négy, a vágóállatoknál öt, a fogyasztási tojásnál pedig kilenc százalékkal vásárolnak fel többet. Kétségtelen, hogy igényes feladatok teljesítéséről van szó. Ezért a közgazdasági ösztönzőknek elsősorban ott kell érvényesülniük, ahol a múltban bizonyos nehézségek mutatkoztak a társadalom által igényelt áru termelésében, másrészt be kell tölteniük bizonyos szabályozó szerepet is, hogy a termelés és a fogyasztás közt ne jöjjön létre ellentmondás. A módosításokat mint árszabályzókat szövetségi kormányunk 1971. szeptember 9-i ülésén 1972. január 1-vel illetve a jövő esztendei termés betakarításával hagyta jóvá. Ezek az intézkedések nem komplex és nem alapelvszerűek, melyek nagyobb mértékben befolyásolnák a felvásárlási árak alakulását. Ellenben magukban foglalják egyes részletproblémák megoldását, s arra hivatottak, hogy jól teljesíthessük a jövő évre kitűzött felvásárlási feladatot. Tehát olyan természetű módosításokról van szó. amelyekre idén különféle okoknál fogva nem került sor, s nem halaszthatók mondjuk az ösztönzők komplex módosításának későbbi időszakára, mellyel távlatilag számolni kell. A jóváhagyott módosításból eredően 1972-ben nem következhet be jövedelemcsökkenés az értékesített áru után, ellenkezőleg a reláció éppen a mezőgazdasági termékek javára módosul. Konkrétan az alábbi módosításokról van szó: HOZZÁJÁRULÁS A ROZS felvAsárlAsi ArAhoz Evek során a rozs vetésterületében lényeges csökkenést észlelhettünk, ami nagy befolyással volt a termés mennyiségére, s a társadalom igényeinek megfelelő értékesítésre. Például 1962-ben Szlovákiában a rozs vetésterülete 83,6 ezer hektár volt, s 75,4 ezer tonna magot vásároltak fel a termelőktől. Ezzel szemben 1970-ben a vetésterület 33,4 ezer hektárra, vagyis 60 százalékkal csökkent, s az állami raktárakba csak 11,7 ezer tonna rozsot szállítottak be, tehát a csökkenés 84,5 százalékos volt. Ez az oka, hogy évek során egyre inkább rosszabbodott a társadalom által támasztott felvásárlási feladat teljesítése, s az élelmiszeripar igényeit nem tudtuk kellő mértékben kielégíteni. A helyzet ez évben sem javult, mivel a vetést mintegy 40 százalékra teljesítettük, ami annyit jelent, hogy számottevő területen nem vetettünk rozsot. A terület, valamint az érdeklődés csökkenésének több oka is van. Egyik ok, hogy nincs elegendő nagyhozamú rozsfajtánk, másik pedig az, hogy eléggé kockázatos a rozs termesztése, betakarítása pedig költséges. Ezek kedvezőtlenül befolyásolják a termelés rentabilitásának alakulását. Azonban a legkézenfekvőbb valóság, hogy az utóbbi években a búza és az árpa termesztésében hatékony hozamemelkedést értünk el, ezzel szemben a rozs termesztésénél csupán hasonló, vagy kisebb hozamot nyertünk mint régebben. Ötéves átlagban az árpához viszonyítva 7, a búzához viszonyítva pedig 10 mázsával kisebb hozamot értünk el rozsból. Az érdeklődés alábbhagyását persze a rozs kisebb felvásárlási ára is befolyásolta, hiszen az árpa mázsáját 20, a búza mázsáját pedig 25 koronával magasabb áron veszik át a termelőtől. A rozs felvásárlási árának mázsánkénti 25 koronával történő emelése tehát a különbséget teljesen eltünteti. így a rozs hasonló áron kerülhet piacra, mint mondjuk a búza. Ezt a különbözetet tehát az 1972-es évi betakarításból értékesítésre kerülő rozsért folyósítják a termelőknek, akár takarmányrozsról, akár vetőmag ról legyen szó. Az árkiegészítőt azonban a szabványban meghagyott normától rosszabb minőségű rozs értékesítésénél nem folyósítják. Tehát csak olyan áruért fizetik ki, mely feldolgozás után emberi fogyasztásra alkalmas. A KUKORICA FELVÁSÁRLÁSI Arának módosítása A kukoricatermesztésben megközelítőleg hasonló problémával találkozhatunk, akár a rozs esetében. Csökkent a vetésterület, ám a termőképesebb vetőmag használata nagyobb eredményt hozott, a baj azonban ott van, hogy csökkent a vetésterület. A kukorica termesztése tehát nem a kedvező természeti feltételek kihasználásával történik. Főleg a dél- és keletszlovákiai területeket nem használják ki kellő mértékben kukoricatermesztésre. Kukoricatermésünk évente körülbelül 450 ezer tonna. Ebből a szocialista szektor 244 000 tonnát termel. A nagyüzemek az államnak termésüknek mintegy 50 százalékát szállítják, a többit felhasználják az állatok takarmányozásánál. Ez eléggé aggasztó, mert tudjuk, hogy az üzemekben maradt kukorica mennyiségét semmiképpen sem hasznosíthatják kellő módon, hiszen a kukoricának, mint értékes szemestakarmánynak egyoldalú etetése számottevő veszteséggel jár, de keverékben való szükség szerinti adagolása lehetővé teszi a hústermelésben maximális kihasználódását. Ez annyit jelent, hogy kevesebb kukoricával, és egyéb takarmánvkiegészítőkkel lényegesen olcsóbban termelhetnénk a hús kilóját, mint tisztán kukoricával. S még egy nagyon fontos tény, a kukoricát a keverékekben más szemesterménnyel nehezen helyettesíthetjük. A sertések, a baromfi, a növendékszarvasmarha ellátásához Szlovákiában a takarmánykeverékekbe mintegy 100 százalékkal több kukoricára lenne szükség, ha pedig figyelembe vesszük a csehországi mezőgazdasági üzemek kukorica-igényeit is, akkor még több kukorica kellene. Azért, hogy serkentsük a mezőgazdasági üzemeket a kukorica termesztésére, az eddigi 15 korona helyett 1972-ben 30 ко róna kiegészítőt fizetünk a fel-Fajta Osztályzat vásárlási ár mellett, mázsánként, akér takarmány, akár vetőmagkukoricát értékesít a termelő. Az árkiegészítő a megszabott felvásárlási árral együtt a mezőgazdasági üzemeknek mázsánként olyan jövedelmet nyújt, akárcsak a legjobb minőségű üveges, vagy lisztes búza. VÁLTOZÁS a dohány FELVÁSÁRLÁSI ArABAN A jövő esztendei termésből származó dohányt már új árak szerint veszi át a beváltó. Az ármódosítás, mely a minőségi normára támaszkodik, azt a célt szolgálja, hogy hatékonyabban befolyásoljuk egyes nálunk termesztett dohányfajták jó minőségét a feldolgozás és a fogyasztói piac igényeinek megfelelően. Ezért került előtérbe például a virginiai és a félvirgíniai dohány ármódosítása s a másik oldalon а Ш. minőségi osztályú dohány árának, a fajtán belüli csökkentése, azaz megkülönböztetése. Ebből ugyanis a dohányipar tekintélyes tartalékkal rendelkezik, mert felhasználásuknak lehetősége erősen korlátozott. Amennyiben tehát a mezőgazdasági üzemek több kiváló minőségű nyersanyag szállítására képesek, jövedelmük semmiképpen sem csökkenhet. Hogy ezt elérjék, természetesen többet kell törődniük a minőséggel, s az agrotechnikai határidő betartásával, s a betakarítás utáni előkészítésnél is a jobb minőségre kell törekedni, s ennek fejében a beszállított áruért nagyobb árat kaphatnak. Tájékoztatásképpen az alábbiakban közöljük a fermentálatlan dohány kilónkénti eddigi és új felvásárlási árát: Felvásárlási ár Cigarettadohány Virgínia I. eddigi • új II. 50,— 50,— III. 40,— 35,— ív, 30,— 25,— Virgínia R (R3) I. 16,— 16,— II. 33,— , 35,— III. 24,— 25,— Szabolcsi és kerti I. 14,— 8,— II. 30,— 33,— III. 22,— 22,— Burley I. 14,— 8,— 11. 33,— 33,— III. 24,— 25,— Pipadohány 14,— 8,— Havanna I. 22,— 28,— II. 14,— 16,— A mesterségesen szárított Burley dohányfajta felvásárlási árát tüntettük fel a táblázatban, azonban a természetesen szárított dohányért mind az I., mind pedig a II osztályban három koronával kevesebbet fizetünk, mint a mesterségesen szárított dohány esetében. (Folytatjuk.) A. HABCÄK és M. MIŠTINA mérnökök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozói Jzeptember tizedikén, a nyugat-szlovákíai kerület * vezető mezőgazdasági szakemberei a járási mezőgazdasági társulások fő állattenyésztői, az állategészségügy s az állattenyésztési felügyelőség Igazgatói, továbbá a tejipar, a terményfelvásárló és ellátó vállalatok vezetői, s egyes mezőgazdasági üzemek képviselői konferencián tárgyalták a szarvasmarha-állomány fejlesztésének távlati lehetőségeit. A Topol'öany-ban megtartott konferencián értékes beszámolók hangzottak el. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kerületi kirendeltségének Igazgatója A. Jánoš elvtárs főbeszámolójában elemezte a kerület szarvasmarha-tenyésztésének féléves eredményeit, tájékoztatta a jelenlevőket a szarvasmarha-tenyésztés öt évre szóló feladatairól. Az elhangzott szakmai beszámolók teljes mértékben kimerítették a tárgyalási rendben szereplő problematikát, s rámutattak arra, hogy a kerületben hogyan valósítható meg a termelékenység lényeges (a nyerstermelés 15,1, az árutermelés 20,4 százalékos) további emelése, a XIV. pártkongresszus határozatainak szellemében. A konferencián a jelenlevők vállalták, hogy ez év végéig olyan feltételeket teremtenek egyrészt a kitűzött, tehát az időhöz kötött feladatok teljesítésére, másrészt a távlati célkitűzés elérésére, hogy a tejhasznosság arányos emelkedése mellett a tehenek létszáma is gyarapodjék. S mindezeket az alábbi pontokban foglalták össze: A szarvasmarha-állomány hatékony fejlesztéséért # a mezőgazdasági üzemek, a mezőgazdasági Irányítószervek, valamint a szolgáltatást nyújtó intézmények dolgozóinak segítségével mindent elkövetnek a szarvasmarha-állomány létszámának gyarapítására, s a tovább-: tartásra alkalmas üszőket fölnevelik, tenyészetbe veszik, befedeztetik. El kell érni, hogy minden állományban lévő száz tehénre 22 üszőt soroljanak a törzsállományba; Ф minden olyan gazdaságban, ahol szarvasmarha-tenyésztéssel, azaz tehéntartással foglalkoznak, ellenőrző istállókban állapítják meg az első laktációs tehenek hasznosságát, s a törzsállományba való besorolásnál figyelembe veszik az így nyert adatokat; Ф a nagyobb mennyiségű tej értékesítését egyrészt a munkatermelékenység emelésével, másrészt a belüzemi fogyasztás csökkentésével kell elérni, s a borjak takarmányozásánál a lehető legnagyobb mértékben fel kell használni a keverőkben gyártott speciális takarmánykeverékeket; ф a mezőgazdasági üzemekben olyan helyzetet kell kialakítani, hogy korlátlan lehetőség nyíljék a tenyésztési és állategészségügyi tevékenységre, i hogy kerületi méretben tehenenként 1975 végére elérjük a 3200 literes tejhasznosságot, a minőség megtartásával; # a kerület mezőgazdasága fejlesztési programjából kiindulva a járásokban saját feltételeikre feldolgozzák a szarvasmarhaállomány fejlesztésének tervezetét, mely szorosan kapcsolódik a mezőgazdaság szakosításának komplex programjához; # az ötéves távlati terv igényes teljesítésénél érvényesíteni kell a takarmányozás korszerű módozatait, mint például a monodiétás takarmányozást, teljes értékű takarmánykeverék kiegészítésével; # a beruházó politikát oly módon kell irányítani, hogy az maximális mértékben elősegítse a szarvasmarhaállomány összpontosítását, s ennek kapcsán a szakosított termelés, tehát a valóban nagyüzemi termelési folyamat korszerű feltételeinek kialakítását; ф ezzel párhuzamosan szükséges átértékelni az állattenyésztésben dolgozók javadalmazását, s az eddigi tapasztalatok alapján ösztönzőbb formákat keresni az érdekeltség hatékonyabb kibontakoztatására a szarvasmarha, illetve a tehéntenyészetekben. A konferencia résztvevői egyetértettek ezekkel az alapelvekkel, s kl-ki a maga szakaszán maximális erőbedobással lehetővé teszi a célkitűzés megvalósítását. Az ötéves terv igényes feladatainak kivitelezése természetesen csak úgy lehetséges, ha betartják a programban vállaltaka,t az irányítás minden fázisában, tehát a tenyészmunkában, az állategészségügyben, a minősítésben, s a mennyiségben, valamint a takarmánykeverékgyártásban st.b. S még egy nagyon fontos tényező, az ötéves terv • megvalósításának forgatagában nem szabad megfeledkezni az értékek termelőjéről, az emberről, aki a szarvasmarha-tenyészetekben s a tehéntartásban továbbra is fő tényező marad. Befolyásolja a mennyiségi és a minőségi célkitűzések alakulását, hatással van a tenyészetek nagyobb eredményességére. Ügy gondoljuk, az itt vázolt célkitűzések azonosak ötéves tervünkben lefektetett konkrét feladatokkal, s azoknak megvalósítása össztársadalmi érdek. (Zn. KuFuMa) Sertéshizlalda korszerű belső technikával Szögben állott kocaszállások Érdekes helyi megoldást alkalmaztak az egyik angliai sertésnevelő telepen, ahol az egyes fiaztató rekeszekben a kocaállásokat a rekeszsor hossztengelyéhez viszonyítva nyílalakban 60°-os szögbe állították. Ez azért történt így, mert az eredetileg más célra szolgáló épület hajójának szélességi mérete túl szűknek bizonyult ahhoz, hogy 2 fiaztató sort tudjanak az épület hosszában, a szükséges kiszolgáló folyosókkal beépíteni. Az átlós kocaállásokkal a fiaztató rekeszek szélességi méretét csökkentették, és lehetővé vált a tervezett két sor elhelyezése. A gyakorlatban ez még azzal az előnnyel is járt, hogy a kocaállás mögötti kis háromszögben felgyülemlett trágya elkülönül a malacok pihenőhelyétől, amelyet infravörös lámpákkal melegítenek. Az első kivitelt később több technikai módosítással, mint pl. emelt etetővályú, védőkorlát stb. tökéletesítették. A sertésnevelőben 74 kocát tartanak. Pig Fmng Intenzív marhahústermelés Az utóbbi években Angliában előtérbe került a korai marhahizlalás, a szakosított nagyüzemi telepeken. Ehhez korán leválasztott. 90—110 kg-os, jól fejlett borjak kellenek. Főként feketefehér lapály (fríz) borjak, valamint ezeknek hereforddal és charolais-val való keresztezései váltak be. Velük 90 és 400 kg között átlagosan napi 1,25 kg-os súlygyarapodást lehet elérni, megfelelően összeállított abrakkeverék etetésével. A borjakat 5—6 hetes korban választják. Ezért már az első hét végén kezdik adagolni az abrakot és korlátlanul etetik 10—12 hetes korig. 120—220 kg közötti súlyban 14 százalék, e felett 11 százalék nyers fehérjetartalmú takarmányt etetnek korlátlanul önetetőkből. Az önetetős és önitatós rendszerben az emésztési zavarok minimálisak. A keverékbe legalább 5 százalék nyersrostot kell adni, hogy ne legyen bendőemésztási zavar. Szagtalanítani 4 hetes korban szoktak. Ha heréinek, akkor ezt 10 hetes korban végzik. Antibiotikumok hozzáadásával a takarmányhoz, fokozni lehetett a súlygyarapodást és csökkenteni a májtályogok előfordulását. —Vet. Rec.—
