Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-09 / 40. szám
4 .SZABAD FÖLDMŰVES 1971. október 9. Az utóbbi száz év mezőgazdasági termelésére a tudomány és technika eredményeinek térhódítása Jellemző. Ennek eredményeképpen ^korszerűvé váltak a technológiai folyamatok, lerövidültek a munkaműveletek és jelentős mértékben megnövekedtek a hektárhozamok. A haladás ebben az irányban bizonyára tovább folytatódik, de már ma is világos, hogy a hektárhozamok további lényeges növelését szokványos eszközökkel már aligha tudjuk biztosítani, hatékonyabb, eredményesebb intézkedésekre van szükség, melyek közül elsősorban az öntözéses gazdálkodásnak van jelentősége. Adataink szerint mesterséges öntözéssel a világ mintegy 100 államában foglalkoznak. Az öntözött területek mennyisége a századfordulón körülbelül 40 millió hektár volt, ma már azonban 220 millió hektár. Csak az utóbbi 25 év alatt 220 millió ha volt a növekedés. Bár az öntözött földterületek a hatvanas évek elején a művelés alatt álló összterületnek csak 13 százalékát tették ki, a mezőgazdasági teljes hozamnak több mint a felét mégis itt állították elő. Csehszlovákiában mintegy 1,5 millió hektár mezőgazdasági földterület van kitéve állandó vagy időszakos szárazságnak. A talaj vízgazdálkodásának rendezése közvetlenül kihat a növénytermesztés eredményeire és Az intenzív öntözéses gazdálkodás öntözés már 200 000 hektár területre terjedt ki, ami a szükségletnek mintegy 28,2 százalékát képezi. A következő években az öntözött területek terjedelme rohamos mértékben fog növekedni. A tiszta vízzel való öntözés kiépítése a kukorloatermesztő, részben pedig e répatermesztő körzetbe esik, ahol a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez gazdag források állnak rendelkezésünkre. A termékeny talajok, a hosszú vegetációs Időszak és a levegő magas hőmérséklete kedvező feltételeket biztosítanak a nagy hozamok eléréséhez. Ezt azonban számos helyen a természetes csapadék hiánya akadályozza. Az elégtelen vízviszonyok korlátozzák a talaj termékenységének és a talajba eszközölt befektetések pozitív érvényesülését. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahogy változnak a vízviszonyok, úgy változnak a hektárhozamok is az egyes esztendőkben. Ezért az öntözés ezekben a körzetekben fontos intenzifikáciős tényezőnek számit. Bár hazánk területe a sikeres öntözéses gazdálkodást folytató államok 5 ít-^ «> Iäs J $ fel. ■ •• j' ■r- íj ii ММШ Az új öntözési technika lehetővé teszi az öntözött növények jobb vízellátását. közvetve az egész mezőgazdasági termelésre, s ettől függ, hogy a soron következő években milyen mértékű élelmiszer-behozatalra lesz szükségünk. Ezért az utóbbi időben államunk fokozott figyelmet szentel az. öntözőberendezések kiépítésére és kihasználására. Bár ezeket a munkákat Dél-Eurőpa államaihoz viszonyítva megkésve indítottuk el, 1970-ben az közül Európában a legészakibb fekvésű, az öntözéses gazdálkodás nálunk is jelentős mértékben járul hozzá a mezőgazdasági termelés helyzetének megszilárdításához és állandó növeléséhez. Az öntözéses gazdaságokban elért eredmények azonban jelenleg még elmaradnak a tervekben feltételezett eredményektől. E hiányosság fő oka abban keresendő, hogy a mezőgazdasági vállalatok nem készültek fel eléggé az intenzív gazdálkodásra. 1968-ban hat nagyterületű öntözési rendszerben, összesen 27138 hektáron vizsgáltuk a gazdasági eredményeket. E területnek 74,8 százaléka, vagyis 20,320 ha volt öntözés alatt. A kihasználás Ilyen mértéke általában megfelel a termesztett növények biológiai szükségleteinek és az illető mezőgazdasági vállalatok anyagi feltételeinek. A gazdasági eredményekre a 30 mm öntözési adagra eső költségek eltérő magassága is kihatással volt, mely legmagasabb volt Maduntcén (180,— Kős), alacsonyabb Felső- Csallóközben (85,— Kösj és legalacsonyabb Salán (67,— Kős). Már a felmérés első eredménye! arra mutatnak, hogy a mezőgazdasági termelés növeléséhez nem elegendő csupán az öntözőrendszerek kiépítése és a víz talajra juttatása, sokkal bonyolultabb feladat ennek a víznek célszerű felhasználása. Külföldi tapasztalatok arra utalnak, hogy az öntözéses gazdálkodásba eszközölt befektetéseket csak úgy lehet teljes mértékben kihasználni, ha kellő mértékben megnövekszik az öntözéses gazdálkodást folytató vállalatok energetikai és technológiai alapja, ha megkétszereződik az állóeszközökkel valő ellátottsága, ha javul a munkaműveletek szervezési színvonala, ha az agrotechnikában, a kemizálásban és a gépesítésben sor kerül a szükséges minőségi és mennyiségi változásokra, tehát az öntözéses gazdálkodás sikeres alkalmazása a mezőgazdasági vállalattól hatalmas ütőerőt követel meg. A termőtalajjal való gazdálkodásnál szem előtt kell tartani azt is, hogy élő szervezetekkel van dolgunk. Ezért számos egyéb tényező kihatását Is figyelembe kell vennünk, melyek kölcsönös hatása bizonyos törvényszerűségektől függ. Ezek egyike abban rejlik, hogy a mezőgazdasági termelés eredményessége a külső környezeti feltételek komplexumától függ, ahol az egyik feltétel kihatással van valamennyi feltétel érvényesülésére is. Ez a törvényszerűség a közismert „minimum“ törvénnyel van összefüggésben, mely szerint a fejlődés minden szakaszában adva van egy tényező, amely az adott esetben meghatározó (korlátozói jelleggel bír, Az adott korlátozó tényezőre kell elsősorban a figyelmet fordítani, s ha ez a nem elégséges természetes csapadékban jelentkezik, mesterséges öntözéssel kell pótolni. A kiépített öntözőrendszereket nem használjuk ki eléggé a mezőgazdasági termelés további lntenzifikálása érdekében, annak ellenére, hogy a nagy hozamok elérésében valő érvényesülésüket tapasztalatból Ismerjük. Az utóbbi négy év alatt (19Ö7—1970), amikor rz öntözés teljes mértékben érvényesülhetett, a kapások hozama 40 %-kal lett nagyobb. Ez volt az eredménye a Bratlslaval Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet felső-csallőközl kísérleteinek optimális öntözéses agrotechnika és optimális vízadagolás mellett. A széles gyakorlatban az öntözéses gazdálkodást folytató üzemeknél azonban számos hiányossággal találkozunk, melyek következtében az Itteni eredmények lényegesen kisebbek (30—50 %-kal), mint amelyeket a kísérleti parcellákon értünk el. így az egyes mezőgazdasági vállalatok és az egész népgazdaság jelentős bevételektől esnek el. Az öntözéses gazdálkodásban észlelt hiányosságok jellege különböző. El kell Ismerni, hogy az öntözéses növénytermesztés számos pozitívuma mellett sok új probléma Is jelentkezett, melyek megoldásához bizonyos Időre van szükség. A nehézségek többnyire átmeneti Jellegűek és szorosan összefüggnek az öntözés folyamatával, mely mint agrotechnikai intézkedés magas hatékonysága mellett komplikáltságával és igényességével Is kitűnik. Ezért jelenleg elsőrendű kötelességünk megismerni a nagy hozamok létrehozásának törvényszerűségeit, hogy azokat optimális mértékben alkalmazhassuk. Ezt a feladatot egyelőre csak lassú ütemben sikerül teljesíteni, erről tanúskodnak az általános gyakorlatban és a kísérleti parcellákon elért eredmények közötti lényeges különbségek is. E különbségek alapvető oka az elégtelen vízadagolásban keresendő. A fn növények vízszükséglete és a szükséglet pótlásának mértéke az 1967—69-es években Az öntözővíz mennyisége m5/ha Termény a kísérletek szerint szükséges az üzemek által talajba különbség a szükséglet pótlása %-ban <16 Cukorrépa vízmennyiség 2400 juttatott 1100 1300 Szeaneskukorica 1260 600 ± 800 7"? 660 47 Lucerna 3000 2200 • 20 Félkörei burgonya 1800 1150 650 63 Az alábbi adatokból azt tapasztal- ségnek csupán a felét biztosították, juk, hogy az utóbbi három év átlagá- Hasonló hiányosságok mutatkoztak az ban a széleskörű öntözési gyakorlat- öntözéses agrotechnika további kövében a fő termények számára a kísér- telményeinek biztosításánál, leti parcellákon adagolt vízmennyi- Az öntözés által megváltozott kör-Ontözött cukorrépa-állomány a kísérleti parcellán. ■■ Becsülettel A Sokolecl (Lakszakállas) Efsz határa újra benépesült. Messze- hallatszik a hagymaszüretelők vidám csevegése, s zúgnak a talajelőkészítő gépek. Bajcsi Imre mezőgazdásszal összegezzük a várható eredményeket, amelyek biztatóak. A jól végzett munka fölötti örömbe azonban üröm is vegyül: a gazdaság telepén három silókombájn és négy traktor üzemképtelen. Éppen most, amikor nagy szükség lenne rájuk! A szövetkezet vezetősége mindent elkövet, hogy a szükséges alkatrészeket beszerezze, de hasztalan a fáradozásuk. Pedig gépkocsival úgyszólván az egész országot bejárták. SP 2/6-os szovjet silókombájnra kellene nyolc balos kasza, de képtelenek beszerezni. Márpedig 240 vagon silótakarmányt szándékoznak készíteni. Még az a szerencséjük, hogy a közeli állami gazdasággal baráti viszonyban vannak, s egy silőkombájnt kölcsön kaptak tőlük. Ha lassan is, de így aztán megy a silókészítés is. — Háromszázötven hektárnyi talajt készítünk elő a vetésre — tájékoztat Bajcsi mezőgazdász. — A szántással már végeztünk. Most a műtrágyázás folyik. Hektáronként 280 kg tiszta tápanyagot kapnak a növények: kétharmadát vetés előtt, e-gyharmadát meg a vetés után dolgozzuk a talajba. Tapasztalatból tudják, hogy csak akkor várhatnak jó termést, ha a magot október 1—15 között elvetik. Vetőmag-gondjuk nincs, műtrágya is elegendő, tehát semmi akadálya a. jövő évi termés jó megalapozásának. Hetven hektáron termesztenek cukorrépát. Ennek betakarítását szeptember 21-én kezdték meg, teljes gépesítéssel. Ügy néz ki, hogy a tervezett 350 mázsa helyett 400 mázsát takarítanak be hektáronként. A elféri szövetkezetben a silókukorica betakarítására idejében felkészültek és a munkákat sikeresen be is fejezték. A ZT—300-as traktort teljes terheléssel csak az anyag tömítésére állították be. Itelytálnak A soronlévő feladatok közé tartozik a kukorica betakarítása Is, 180 hektárról. Az agronómus szerint nagyon jól bevált a vegyszeres gyomirtás. A bő termést az is elősegítette, hogy a kukorica a legalkalmasabb Időben jutott bőséges csapadékhoz. Ennek köszönhető, hogy az előirányzott 50 mázsa helyett (morzsolt állapotban számítva) 70—80 mázsás hektárhozammal számolhatnak. Mint a fentiekből is láhatö, a sokoleci szövetkezetben — a gépalkatrész-hiány ellenére is — aránylag (öl halad az őszi munka, amely a dolgozók becsületes helytállásának, a jó munkaszervezésnek tudható be. Andriskin I. i#ora tavasszal sokat hallottunk és olvastunk arról, hogy egyes mezőgazdasági üzemekben óriási károkat okoztak a nagy mértékben elszaporodott mezei pockok. Mint ismeretes, a mezei pockok minden harmadik-negyedik évben fokozott szaporaságot mutatnak. A Dunajská Streda-i járásban 1964-ben, majd 1967-ben, legutóbb pedig 1970-ben tapasztalták a legnagyobb inváziót. A mezei pockok előfordulása, a termőterületek fertőzöttsége olyan nagy méretű volt, hogy elkerülhetetlenné vált az Endrinnel történő védekezés. Múlt év őszén — október 1-től december 15-ig — közel 7000 hektáron alkalmazták ezt a vegyszert, további 3000 hektáron pedig mérgezett búzával — Nerazrno — folytatták a védekezést. A mezei pockokról tudni kell, hogy szaporodásukhoz az árkok és kanálisok partja, a mezsgyék és az évelő növények területei biztosítják a leg. . ■ ' . ; A mezei pockok elteni védekezésről kedvezőbb feltételeket. Gyorsan szaporodnak, megtámadlak a többéves takarmányokat, később a gabonavetéseket stb. A fertőzöttség néhol olyan nagy volt, hogy a megtámadott lucernaföldön tavasszal alig volt egy-két egészséges, meg nem károsított növény. A lerágott levélzetű, feltúrt talajú lucernásokban tavasszal csak a gyomok indultak fejlődésnek. A múlt évi tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad megfeledkezni a mezei pockok elleni védekezésről. A védekezés megkezdése előtt meg kell állapítani a fertőzöttség okát. Alapul az állomány tavaszi és őszi felmérése szolgál. A felmérést úgy végezzük, hogy egy táblán 5—6 helyen kijelölünk 100 négyzetméteres területet, megszámoljuk a lyukakat, aztán betapossuk azokat, majd 24 óra elteltével ismét megszámoljuk az újonnan kibontott lyukakat. Ha a tavaszi felméréskor (II. 15.—III. 15.) több mint tíz, az őszi számláláskor (IX. 20,—X. 31.) pedig több mint-30 kibontott lyukat találunk egy ár területén, akkor igen erős, vagy totális fertőzöttségről beszélünk. Ilyen esetekben nélkülözhetetlen az Endrlnnel történő védekezés. A gyengébb fertőzöttség esetén a mérgezett búzával történő védekezési módot választjuk. Ne feledjük, hogy minden alapos talajmozgatással járó talajművelés, különösen a mélyszántás, egyúttal védekezés Is a mezei pockok ellen. Az árasztásos öntözés is nagy segítséget nyújthat a nevezett kártevők felszámolásához. A szálma- és a szénakazlakat, valamint a répa- és burgonyaprizmákat meredek falú, mély árokkal kell körülvenni, hogy minél kevesebb pocok telepedhessen meg a nevezett helyeken. Az Endrinnel történő1 védekezést permezetőgépekkel végezzük. Egy hektárra 0,5 liter Endrint és 300—450 liter vizet számítunk. Az Endrln erős méreg, ezért a vele történő védekezésnél óvatosan, körültekintően kell eljárni. Az előírások alapján a nevezett vegyszert csak erős, vagy igen erős fertőzöttség esetén szabad alkalmazni. Használatát csak az Illetékes felettes szervek felelős dolgozói engedélyezhetik. Két nappal a permetezés megkezdése előtt értesíteni kell a járási főhigiénikust, a járási főállatorvost és a hnb vezetőit. A járási mezőgazdasági társulás köteles Időben, de legkésőbb 7 nappal a permetezés megkezdése előtt értesíteni a vadászszövetség járási szervezetét, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket. A nevezett szerrel történő permetezést csak a gépállomások növényvédelmi csoportjainak iskolázott dolgozói végezhetik. Ezen szerrel azokat a kultúrákat, amelyek az emberi táplálkozáshoz szükséges terményeket termelik, nem szabad permetezni. Azokon a parcellákon, ahol Endrinnel permeteztünk, három évig nem szabad zöldséget, burgonyát és egyéb gumós növényt termeszteni. A szóbanforgő vegyszer használatáról pontos nyilvántartást kell vezetni, és egy hektárra nem szabad 0,5 liternél többet apllkálni. Az előírások szerint ezt a szert csak szeptember 15-től március 15hír lehet alkalmazni. A kezelt parcellák sarkán öt hétig kint kell lenni a figyelmeztető táblának. Pongrácz Gábor
